Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-01-09 / 1. szám
F alugyűlésre szállingóztak a Lé- deciek (Ledice), a falu közepén álló művelődési házba. Az ezer lelket számláló falu Nyitra (Nltra) és Zlaté Moravce között fekszik festői környezetben. A századfordulón a falunak hétszáznál valamivel több lakosa volt, húsz-harminc éve még 1200. Mint annyi más községből - amely városhoz közel fekszik - Lé- decról is sok fiatal elköltözik, Nyitrán vagy Zlaté Moravcéban telepszenek le, ahol dolgoznak, nem vállalják a naponkénti ingázást. Pedig a faluban megtalálható a modern ember kényelmét szolgáló valamennyi vívmány. * Lédec valamikor híres volt a szőlőjéről, a környékbeli falvak közül egynek sem volt annyi szőlője, mint a lédecieknek, de sajnos a múlt században a filoxéra tönkretette. A falu régen nem a gimesi grófhoz tartozott, hanem az esztergomi érsekséghez - meséli Latika István, a helyi iskola tanítója. Mezőgazdasággal, szőlészettel foglalkoztak az emberek, az erdőben dolgoztak, gyár nem volt itt, és ma sincs. A helyi iskolába járó gyerekek száma is egyre kevesebb. Jelenleg az alsó tagozaton három szlovák és egy magyar osztály van, de figyelembe kell venni azt is, hogy a kosztolányi (Kostolany) gyerekek is Lédecre járnak iskolába. Évente kétszer tartanak összejövetelt, s mindig olyan problémákat tűznek napirendre, amelyek érdeklődésre tarthatnak számot. Olyan kérések elintézésével, panaszok orvoslásával foglalkoznak, amelyek jogosak és megoldásra várnak. A falu központja szépen kiépült, bevásárlási gondjai nincsenek az itt lakóknak, de jobbá, szebbé tenni környezetüket - magától értetődő szükséglet. A falusi pártszervezet elnöke, Latika István, még egyszer átolvassa a beszámolót, előtte fekszik a jelenléti ív. Tizenhat név - a falusi párt- szervezet tagjainak névsora. Nőt egyet sem találok köztük. A falusi pártalapszervezet tagjainak átlag- életkora is magas - jóval túllépi a hatvanat. - Mégis agitátorok ók, irányítói a falu politikai életének, hiszen a párttagok nem mennek nyugdíjba - mondja Latika István. - A falusi pártalapszervezetek ugyanazt a szerepet töltik be, mint városon az utcai szervezetek, ez tulajdonképpen a nyugdíjasok alapszervezete. - A szövetkezeti tagok Néveren (Ne- verice) vannak szervezve, ott a földműves-szövetkezet székhelye. A fiaolyan a faluban, mint például húszharminc évvel azelőtt volt. Még most is büszkén emlegetik, milyen sikeresen működtek a tűzoltók, s a vörös- kereszt helyi szervezete szintúgy. telességemnek érzem húzni azt a szekeret, amelyet együtt raktunk meg. Voltaképpen helycsere történt a posztokon. Varga Imre - az eddigi elnök alelnök lett, az alelnök - Balkó Mihály, akit májusban választottak meg — lett az elnök. A falu gondjai Balkó Mihálytól nem idegenek, hiszen a múltban sokszor helyettesítette a nemzeti bizottság elnökét. Mostanáig a földműves-szövetkezet bérelszámolójaként dolgozott. A falu élére kerülve nyilván megszaporodnak a gondjai és kevesebb lesz a szabadideje, de Varga Imre azt mondja róla: tekintélye van, a falu népe szereti és ismeri. • •••• talok a munkahelyükön lépnek be a pártba. A tömegszervezetek élén - a nő- szövetség helyi szervezetének kivételével — nem párttag áll, s ennek oka abban van, hogy az idős kommunisták már nemigen vállalnak vagy vállalhatnak nagyobb megterheléssel járó tisztséget, mivel többnyire betegesek. A beszélgetésből azonban kivehető, hogy a fiataloktól többet várnának el, több kezdeményezést. A társadalmi élet ma korántsem Jelenleg a kiskertészek szervezetének tevékenysége lendült fel, de a falu kulturális életében is változtatásra van szükség, s ebben elsősorban az értelmiségtől várnak segítséget, véli Varga Imre. Tíz éven át a hnb elnöke volt, november elsejétől azonban a Nyitrai Járási Nemzeti Bizottság munkatársa.- Mit hagyott örökül az utódjának? - kérdezem.- Gondokat és feladatokat. De én is itt maradtam alelnökként, mert köA lédeci főtér A falugyűlések általában jól sikerülnek - akárcsak a legutóbbi is. Az emberek érdeklődéssel hallgatják a beszámolót, s nem ritkán tízen, tizenöten is felszólalnak a vitában. A nyílt párbeszéd a lakosság és a falu vezetősége között annak eredménye, hogy a vezetőség a korábban felvetett problémákat igyekszik megoldani, a hibákat eltávolítani. Régi gond oldódott meg például a szemét hetenkénti elszállításával. És régi gondot fognak megoldani a nyugdíjasklub létrehozásával. Mert Lédecen sok az idős ember. Ezer lakosból háromszáz a nyugdíjas. S a falu fiatal vezetői kötelességüknek tartják, hogy mindenféleképpen megkönnyítsék az életüket, gondoskodjanak róluk, hogy szabadidejüket tartalmasabban tölthessék. Hiszen e nyugdíjasok közül többen, mint például Latika Sándor, Mester István, Dubai János, Tóth Mátyás, Molnár István, Tóth József, hosszú évekig felelős tisztségeket töltöttek be. Nem egy megjárta a koncentrációs táborokat, de olyan is van, aki Madridnál harcolt, vagy a partizánok összekötője volt. Útravalóul tehát Balkó Mihály nem kevés gondot és feladatot kapott. De támogatást és bizalmat is - az egész falu részéről. KOPASZ CSILLA- Békés, boldog új évet! - köszöntjük egymást ezekben a napokban üdvözlő lapokon, élőszóval, kézfogással, öleléssel. Az ilyenkor világszerte és minden nyelven elhangzó jókívánságok ugyan szorosan véve mindig az elkövetkező esztendőre szólnak, az alkalomszerűségen mégis túlmutatnak. Tudatunk és érzéseink legmélyén állandósult igényt s ragaszkodást fejeznek ki a háborítatlan élethez, a biztonságérzethez és a boldoguláshoz - az értelmes létezéshez is egyszersmind. Karácsony, szilveszter, újév olyan meghitt téli ünnepnapok, amikor a bensőséges családi - rokoni - baráti együttlét mikrokozmoszából ki-kitekintgetünk a nagyvilág dolgaira is: a családi vagy munkahelyi számvetésekből, kisebb-nagyobb gondokból, örömökből az ország és a világ eseményeire, problémáira is. S S tehetjük mindezt nem alaptalan derűlátással. Aligha van társadalmunkban világosan gondolkodó, becsületes és felelősségteljes magatartásé ember, aki legalább a tömeg- tájékoztató eszközök jóvoltából nem tudatosította volna már, hogy optimizmusunk alapja a CSKP XVII., valamint az SZKP XXVII. kongesszusán meghirdetett program, amely azóta a gyorsítás stratégiája néven terjedt el a köztudatban is, s amelynek alapját a gazdaságfejlesztés és előfeltételeként a tudományos-műszaki fejlesztés képezi. Minderről A CSSZSZK gazdasági és szociális fejlődésének fő irányai az 1986-1990-es évekre és kilátások a 2000-ig terjedő időszakra című s a KGST-tagországok- kal is egyeztetett dokumentumból kellően tájékozódhatott bárki. így hát ezúttal akár csupán hozzávetőleges ismeretében sincs különösebb szükség a grandiózus pártprogram gazdaság- és szociálpolitikai jelentőségének méltatásához különféle közgazdasági jelenségeket és tényeket érzékeltető adatok sorolgatására. Helyette azok lényegeként az említett pogram, illetve a Fő irányok egy-két legkifejezőbb tényét szeretnénk a figyelem középpontjába állítani. Induljunk ki abból, hogy a legfőbb cél, amelyet pártunk és államunk vezető szervei állandóan követnek, köztudottan a nép életszínvonalának folyamatos emelése, a lakosság anyagi és szellemi szükségleteinek minőségileg mind magasabb szinten történő kielégítése, lét- és szociális biztonságának megszilárdítása - nem utolsósorban az ember harmonikus fejlődése egyre kedvezőbb feltételeinek megteremtése. Mondanivalónk kifejtéséhez még egy fontos szempont kívánkozik: az emberi tényező, az emberi vonatkozások- tartalmak előtérbe állítása. Közelebbről annak a mérlegelése, vajon mennyire vagyunk képesek tudatilag és érzelmileg is feldogozni a gyorsítás stratégiájában célul tűzött feladatokat, főleg pedig - és ez a lényegesebb -, hogy milyen mértékben és hogyan tudunk a magunk részéről hozzájárulni a teljesítésükhöz. Ettől függ ugyanis további társadalmi és egyéni boldogulásunk egyaránt. Ismeretes, hogy tennivalóinkat, legalábbis a 8. ötéves tervidőszakban előttünk álló teendőinket konkrétan tervfeladatokra is lebontották már minden munkahelyen, s hasonlóképpen a közéleti, politikai és minden más tevékenységünk tartalmát, irányait is előre meghatározták már. Azt sem kell újólag bizonygatni, hogy e társadalmi méretű megmozdulás élén mindenütt az illetékes párt- és állami szervek állnak. Azt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy sikeres realizálásuk nagymértékben egyéni hozzáállásunktól, főleg pedig valóságos tetteinktől függ. A fentiekbe mélyebben belegondolva mindenkinek el kell jutnia az önvizsgálat, némelyek számára esetleg zaklató vagy nyugtalanító állapotába is, amikor önmagunkkal szembesülve őszintébben átérezzük felelősségünket is. S bizony, valamiképp azáltal mozdul meg - jobb kifejezés híján - a társadalmi lelkiismeret, amelyre általában mindig, most pedig különösen szükség van. Már azért is, mert ez a gigantikus program olyan hosszabb távra szóló és sokrétű feladatok teljesítését tűzte egész társadalmunk elé, semhogy azokra mint kampányra tekinthessen bárki is. Más szóval: mindenkitől külön-külön is hosszabb jelenlétet, főleg pedig nagyobb aktivitást követelnek meg. Aminthogy a társadalmi és az egyéni felelősség eleve megosztott, a társadalmi és az egyéni eredmények is ennek a részarányosságnak megfelelően alakulnak majd a program teljesítése során. Mindent összevetve: az idei Újév napján, elsősorban saját belső életünkre és a világban elfoglalt helyzetünkre egyaránt, sőt még az oly gyakran változó nemzetközi helyzet elé is megalapozott derűlátással tekinthetünk. Mindamellett, hogy - úgyszólván az 1986-os esztendő külpolitikai mérlegeként is - most elég vegyes világkép tárul az emberiség elé. Korunk embere ellentmondásos jelenségekkel, feszültségekkel terhes időszakban, a gazdaságilag és politikailag, kivált pedig katonapolitikailag megosztott világ megannyi problémája, a bonyolult nemzetközi viszonyai közepette él. Egyfelől a szocialista világrend- szer offenzív békepolitikája és nagyarányú építő törekvései bizakodással töltik el, másfelől azonban a tókésállamok, mindenekelőtt az amerikai imperializmus nemzetközi enyhülést hátráltató s a békés egymás mellett élést gátló politikai, diplomáciai cselszövései és propagan- damanóverei nem kis mértékben aggasztják. Mindazonáltal-vannak a Szovjetunió vezetésével és a szocialista testvérországok, valamint más haladó erők támogatásával kibontakozott világméretű békemozgalomnak olyan biztató távlatai, amelyek joggal tölthetnek el mindnyájunkat megalapozott optimizmussal most egy új év kezdetén. MIKUS SÁNDOR
