Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-04-03 / 13. szám

Vasárnap 1987. április 5. A NAP ke) - Kelet-Szlová- kia: 06 09, nyugszik 19.12 Közép-Szlovákia: 06.16, nyugszik 19.19 Nyugat- Szlovákia: 06.22, nyug­szik 19.25 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 09.35, nyugszik 02.16 Közép-Szlovákia. 09.42, nyugszik 02.23 Nyugat- Szlovákia: 09.48, nyug­szik 02.29 órakor NévnapjuKon szeretettel köszöntjük VINCE - MIROSLAVA Nevű kedves olvasóinkat • 1837-ben született Algernon Charles SWINBURNE angol költó és esszéista (f 1909) • 1887-ben halt meg Iván Nyi- koiajevics KRAMSZKOJ orosz festőművész (szül. 1837) - UNESCO-évforduló • 1912- ben született Frantiáek GIBA- LA szobrász, érdemes művész • 1912-ben született ÖRKÉNY István, író, a magyar irodalom kiemelkedő alakja (f 1979). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL SZIGORÚAN ELLENŐRZÖTT EMBERI TÉNYEZŐ Miloá ftehűrek írása KÖZÖS DOLGAINKRÓL Kulik Gél tért írása FÚRJ A VILÁGŰRBEN Gály Iván riportja KAPUT NYITNAK A TUDOMÁNYNAK Kádek Gábor írása GYEREKEK ÉS A SZÁMÍTÓGÉP Németh János riportja FORRÁSUNK, IHLETÓNK: A NÉPNYELV Zalabai Zsigmond kása AZ EGÉSZ EMBERISÉG TULAJDONA • Vladimír Rymarevió-Att- manskij írása REPOLÓ CSÉSZEALJAK Részlet Rácz Olivér készülő szatí rakotetéból A bratislavai Szlovák Nem­zeti múzeum Archeológiái Intézete történelem előtti korral foglalkozó osztályá­nak munkatársai, a brati­slavai Malomvölgyben és Devín körzetében kései kő­kori kutatásokat végeznek. Elsősorban a bronzkor­szakból származó erődít­mények maradványaira bukkantak. A középkorral foglalkozó osztály munka­társai a bratislavai és a vö­röskői vár környékén ku­tatnak. A fenti képen: Elena Rákoczyová szakdolgozó egy etruszk amfora tönkre­ment fülét retusálja. A kö­zépső képen Jana Agnero- vá szakdolgozó a Dunában talált kardot tisztítja. A lenti képen: Helena Lucenicová szakdolgozó és dr. Juraj Bartik régész, a Záhorská Bystrica mellett talált szláv és avar temetkezóhely ma­radványait vizsgálja. (Drahotin Sulla felvételei - CSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Nem lesz könnyű a fogyatékosságok kikü­szöbölése. Sok erőfeszítést és időt követel majd meg. Semmit sem halogathatunk azon­ban. Sok mindent azonnal megtehetünk. Javíta­ni kell a kádermunkát, rátermett, bátor, a szoci­alizmushoz hú, politikailag fejlett embereket kell a felelős posztokra állítani. Meg kell szilár­dítani a fegyelmet, a rendet, a szervezettséget, a gazdaságosságot és jobban kell kihasznál­nunk országunk nagy gazdasági erejét. A XVII. kongresszus által kitűzött szociális és gazdasági célok megvalósítása - 2000-ig a nemzeti jövedelmet és a társadalmi munkater­melékenységet kétharmadával, a személyi fo­gyasztást pedig felével kell növelni - elképzel­hetetlen a tudományos-műszaki haladás alkal­mazása, a szocialista gazdasági integráció szé­les körű kibontakoztatása, a gazdasági mecha­nizmus átalakítása, a szocialista demokrácia fejlesztése, a dolgozók részvétele és az egész párt lelkesedése nélkül. Mélyreható, forradalmi jellegű és tartalmú változásokról van szó, az utóbbi négy évtized alapvető társadalmi változásainak folytatását jelentik. 1948 februárja óta országunk a fejlődés több szakaszát tette meg. Mindegyikben meg kellett birkóznunk az új feltételekkel, választ kellett keresnünk a megérett kérdésekre és ezzel együtt ki kellett küszöbölnünk az elavult szervezési formákat, irányítási módszereket és gondolkodásmódot. Napjainkban ismét bizonyos határvonalhoz értünk. Egy szakasz befejeződött, s egy újabb kezdődik. Le kell mondanunk arról, ami már elavult és érvényesítenünk kell azt, ami a holna­pot, a jövőt jelenti. Azt, ami a kilencvenes éveket, évezredünk utolsó éveit és a következő évezred kezdetét jelenti. Mint forradalmi párt­nak, kötelességünk megőrizni és teljes mérték­ben kibontakoztatni a szocializmus örök értéke­it és sokoldalúan kihasználni hatalmas lehető­ségeit. A XVII. pártkongresszus óta eltelt idő­szakot intenzív munka jellemezte. Hozzáláttunk a gazdasági mechanizmus átalakításának elő­készítéséhez és kísérletileg alkalmazzuk az új mechanizmust. Ezt nem tekintjük csak szűk gazdasági kérdésnek, hanem a szó valódi értel­mében társadalmi ügynek. Nincs szó csupán a gazdálkodás új feltételeinek, szabályainak és módszereinek meghatározásáról. Ezzel együtt meg kell változtatni az emberek gondolkodás- módját és cselekedetett, új légkört kell teremte­nünk a munka és állampolgári kollektívákban, új politikai légkört kell teremtenünk társadal­munkban. Ezt nem érhetjük el adminisztratív eszközökkel, hanem csakis a mindennapi politi­kai munkával... Abból indulunk ki, hogy mindig emberek döntenek az irányítás legtökéletesebb módsze­reiről, a gazdálkodás szervezéséről és szabá­lyairól, az eredmények eléréséről. Ezért nem elégedhetünk meg az alapelvek lefektetésével, ezeket céltudatos és állandó politikai és szerve­zőmunkával kell érvényesíteni, meggyőzni az embereket lényegükről és értelmükről. Magya­rázni kell s a gyakorlatban bizonyítani, hogy a nagyobb teljesítőképesség célja az életszín­vonal gyorsabb emelése. (Milos Jakes elvtársnak, a CSKP KB 5. ülésén elhangzott előadói beszédéből) Nehezen szólal meg.- Csak a munkámról, jó? - kéri zavartan -, az életemről inkább ne! Ha újra születhetnék, akkor igen. akkor talán volna mit mondanom, de így _! Huszony­nyolc évet húztam le a férjem­mel, huszonnyolc évről jobb sze­retnék hallgatni most. Nézem az arcát: az idegszá­lak különös játékát. Aztán az ujjait, ahogy hol ide, hol oda futnak az asztalon.- Apánk a szövetkezetben dolgozott, anyánk meg főzött, mosott, a ház körül tett-vett. s közben velünk bajlódott. Ő öt gyereket hozott a világra, én... Nekem egyet sem sikerült. A nő­vérem egy jómódú családnál szolgált, hogy hol és kinél, azt nem tudom, csak arra emlék­szem: akkoriban keveset láttuk egymást. Én tizenhét éves vol­tam, amikor először ültem vonat­ra; 1950-et írtunk és hajnali há­romkor ébresztett az anyám. Er- dóhátkarcsán (Lesné Kracany), a falunkban nem nagyon volt munka, aki nem akart a szövet­kezetbe menni, annak máshol kellett lehetőséget keresni. Vala­ki azt tanácsolta; próbáljam meg Bratislavában. Hát én megpró­báltam. Tudja, hol van a gyerek- kórház. na, hát az mellett kezd­Krascsenits Géza felvétele tem el dolgozni, a nyomdában. Korán keltem minden nap, mert fél négykor indult a vonat, mesz- sze volt tőlünk az állomás... Több mint két kilométert gyalo­goltam hajnalban is, este is. Odafelé egymás vállán aludtunk, hazafelé meg kötöttünk, horgol­tunk. Kilenc évet töltöttem a nyomdában, kilenc évig tan­könyveket és brosúrákat csinál­tam, de sosem untam a munká­mat. Csak a hét utolsó napja volt szabad, akkor meg ott volt a kert, segíthettem anyámnak. Itt, a du­naszerdahelyi (Dunajská Streda) könyvkötő-műhelyben ez a hu­szonötödik évem. Hatvankettő­ben jöttem ide... akkor még jól megvoltunk a férjemmel. Később lett pokol az életem. Lesütött szemmel jön vissza a múltból, majd így folytatja.- Itt nagyon jó nekem. Meg­hallgatjuk egymást, nevetünk nagyokat, sokszor nincs is ked­vem hazamenni. Én nem szere­tem félbehagyni a munkát. Most is itt van az asztalon egy csomó Természettudományi közlöny a Csallóközi Múzeumból. 1895­oen adtak ki, teljesen megsár­gultak a lapjai. Babra munka, persze hogy az, de milyen szép, amikor könyv lesz belőle! Elő­ször mindig megnézem, sorban vannak-e az oldalak, aztán összevarrom, megenyvezem a lapokat! Mint minden munká­nak, a könyvkötésnek is fortélya van, aki egyszer elsajátítja ezt, annak már könnyű. Az ujjaiban érzi a lapok éveit. A régi újságok, a sérült könyvek rendszerint az én asztalomra kerülnek... el sem tudja képzelni, milyen kelle­mes érzés, amikor látom, hogy miből mit sikerült csinálnom. Gyors mozdulattal nyitja vala­ki az ajtót - ö megrezzen, én feikapom a fejemet. Fiatal mun­katársnője áll meg mellettünk egy pillanatra. Képet tesz elém, s rajta ót, a munkájáért kitünte­tett asszonyt, Markolt Máriát mu­tatta.- Három évem van még a nyugdíjig. Hogy aztán mi lesz, nem tudom. A régi házat, ahol kertem is volt, eladtam, nemrég költöztem új lakásba. Lakótelep­re, egy szobás összkomfortba. Az estéim csendesek. Annyira csendesek, hogy néha azt is hal­lom, hogyan dühöng a lelkem. Ilyenkor tovább maradok a tévé előtt, s még az éjszakai műsort is végignézem. A legjobban a régi magyar filmeket szeretem, azo­kat, amelyek a falusi emberek életéről mesélnek. A mai világ nagyon ridegnek tűnik nekem. A szomszédaim is... mindenki siet magára zárni az ajtót. A va­sárnapok azok mások. A vasár­napokat mindig nagyon várom. Jön a nővérem a gyerekeivel meg az unokáival, s cikkor min­den olyan más. Akkor úgy ér­zem: egy nagy család a világ. SZABÓ G. LÁSZLÓ A vasárnapok asszonya ÚJ szú 2 1987. IV. 3.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom