Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-03-27 / 12. szám
I / • Nagy László apóra léptekkel tart az üzlet felé egy asszony. Hirtelen megbotlik, alig tudja egyensúlyát visszanyerni. Leteszi a bevásárlótáskáit, kezébe veszi a sarkától megvált cipőjét, majd bosszúsan megjegyzi:- Utazhatok a járási székhelyre... Ilyen nagy településen, mint a miénk, nincs cipőjavító...! Amikor az esetet elmondom Nagy Lászlónak, a hnb kisüzeme vezetőjének, rosszkedvűen mondja:- jgy igaz, noha sűrűn járnak autóbuszok a járási székhelyre, bosz- szantó, hogy sok olyan apróság miatt, amit helyben is el lehetne intézni, a lakosoknak utazniuk kell. Sajnos, nincs cipészünk. A női szabóságot illetően is hasonló a helyzet. Ketten szülési szabadságra mentek, a harmadik dolgozónk a múlt év őszén hagyott itt bennünket. Udvardon (Dvory nad Zitavou), ebben az 5600 lakosú központi községben a lakossági szolgáltatások biztosításáról főképp a hnb kisüzeme gondoskodik kisebb-nagyobb sikerrel. Tizenhét féle szolgáltatást nyújtanak megfelelő színvonalon. A múlt évi bevételük meghaladja a hárommillió koronát, jóllehet csak 43 állandó alkalmazottjuk és 8 bedolgozójuk van. Nyereségük több mint húszszázalékos, de a lakosságtól eredő bevétel csak az említett összeg harminchárom százalékát teszi ki.-Tíztagú építőipari csoportunk a lakosságtól nem kap annyi megrendelést, hogy megéljen belőle - mondja Kecskés József, a kisüzem vezetőjének helyettese. - Főleg a helyi nemzeti bizottság tulajdonában lévő ingatlanok, iskolák, a bölcsőde és az óvoda tatarozását végzik, de nagy segítséget jelentenek a Z-akciós építkezések kivitelezésében is. Jelenleg a napközi otthon és az iskolai étkezde építésén dolgoznak, s ha elkészülnek vele, megkezj dik az egészségügyi központ építését.- A magánerőből épülő családi házak építésénél is nagyobb szerephez kellene jutnunk - mondja a kisüzem vezetője. - Azt hiszem, lesz alkalmunk a bizonyításra. Van egy megrendelésünk családi ház építésére, természetesen a szak- x munkák elvégzésén kívül. Hogy lesznek-e újabb megrendelők, ez rajtunk, illetve az építőbrigádon múlik, és azon, hogy minőségi munkát végeznek-e. A múkőkészítö részleg dolgozói tavaly 363 ezer koronával növelték a kisüzem bevételét. Mindig van megrendelésük. A síremlékkészítők jól keresnek, csupán azért elégedetlenek, mert elavult gépi berendezéseik vannak, nem megfelelő műhelyekben dolgoznak. A teljesítményt illetően nem sokkal maradnak el mögöttük a fodrászok. A parányi szalonban hárman dolgoznak, ritkán vannak munka nélkül. Kovács Ferencné, a fodrászat vezetője elmondta:- Igyekszünk úgy dolgozni, hogy vendégeink elégedetten távozzanak, máskor is felkeressenek bennünket. A konkurenciában csakis minőségi munkával lehet helytállni. A közeli Jászóban (Jasov) nem volt fodrász. Kolléganőm, Marika Otru- bová,.aki arról a vidékről származik, elvállalta, hogy hetente kétszer kimegy oda dolgozni. Ezzel is növeljük a bevételünket. Az aszfaltozó részleg tavaly több mint 345 000 korona bevételre tett szert, jóllehet ez a munka idényjellegű. Olyan embereket alkalmaznak itt, akik, ha nincs aszfaltozás, másutt is megállják a helyüket. A festő-, a lakatoscsoport két-két fős, s ők csak lakossági megrendelésre dol• Kovács Ferencné goznak, éppúgy, mint a fényképész, a két borbély és nyáron a fagylaltárus A kisüzem két szemétszállító kocsija nyolc településről szállítja el hetente a háztartási szemetet. Két teherautójuk, traktorjuk saját részükre és a lakosságnak végez fuvarozást. Az utóbbi a szennyvíz kihordását is ellátja, csak az a baj, hogy a szippantókocsi tartálya olyan állapotban van, hogy javítását már senki sem akarja elvállalni, új beszerzésére pedig nincs lehetőség. Még szerencse, hogy a szövetkezet besegít.- A temetkezési szolgáltatásunk járműhiány miatt nincs azon a színvonalon, mint az egy ilyen nagy településen szükséges volna - állítja a kisüzem vezetője. - Koporsót, koszorút, fejfát és más szükséges kellékeket biztosítunk, még sírásót is, a halottaknak a ravatalozóba való szállításáról viszont a hozzátartozóknak kell gondoskodniuk. ígéret szerint jövőre kapunk egy halottaskocsit. Ezekről a gondokról tud Kis László mérnök, a helyi nemzeti bizottság elnöke is. Véleménye szerint a szolgáltatásoknak mindenkor a lakossági igényekhez kell igazodniuk. Például évente mintegy harminc családi ház épül fel, bizony jó volna, ha rendelkeznének épületasztalos-műhellyel. Igaz, fél évig volt asztalosuk, megbetegedése miatt kellett bezárniuk a korszerűnek nem mondható műhelyt, pedig szükségük volna rá, hiszen jelenleg is mintegy százan szeretnének házhelyhez jutni, építkezni.- Szándékunkban áll egy korszerű szolgáltatóházat építeni, olyat, amelyben mosoda és ruhatisztító, valamint megfelelő javítóműhelyek is helyet kapnának - ismerteti elképzeléseiket az elnök. - Az itt élő embereknek nagy szükségük volna rá, mert fejlesztés nélkül nehezen tudunk előbbre lépni a szolgáltatások bővítése terén. A régi „kis szolgáltatóházba“ a helyi nemzeti bizottság költözött, vagyis helyiséget cserélt a kisüzemmel. Problémát jelent számukra, hogy a hnb jelenlegi épületében a Jednota eszpresszót üzemeltet. Azt szorgalmazzák, hogy a fogyasztási szövetkezet azt a jelenlegi létesítményébe helyezze át, hogy bővíteni tudják a fodrászatot, illetve kozmetikai szalont létesíthessenek az eszpresszó helyén.- Feltártunk egy termálvízkutat, s így lehetőség nyílik rá, hogy mielőbb megkezdjük egy fürdőmedence építését - újságolja az elnök. - Ez is egyik formája a lakossági szolgáltatások bővítésének, hiszen kis medencével csak a középfokú • Kis László: „A szolgáltatások fejlesztése elsődleges feladat“ (A szerző felvételei) • Nagy Ferenc műköcsiszolás közben mezőgazdasági szakmunkásképző intézet rendelkezik. A településfejlesztés szükségessé teszi, hogy szorgalmazzuk az építési hivatal létrehozását, amely a környező települések ügyintézését is ellátná. A kisüzem műhely- és helyiséghiány miatt nehéz helyzetben van, arról nem is szólva, hogy gépi berendezéseik is elavultak. Egy korona értéket 0,82 korona ráfordítással állítanak elő. A múlt évi nyereségükből 217 000 koronát utaltak át a nemzeti bizottságnak. A dolgozók átlagkeresete 2500 korona körül mozog, ami nem mondható rossznak. A szak- szervezet 5,60 koronáért biztosít' a dolgozóknak ebédet, az üzemi étkezés lehetőségével a dolgozóknak több mint a fele él.- A nyereség egy részét fejlesztésre kellene felhasználni - vélekedik Nagy Ferenc műkőcsiszoló. - Az autóknak nincs garázsuk, a szakembereknek megfelelő műhelyük... Érdemes volna ezen elgondolkodni, és tapasztalatot szerezni másoktól, például a közeli Szőgyénben (Svodín). Tanulni sohasem szégyen. Az sem ártana, ha a jnb helyi gazdálkodási szakbizottsága alapos felmérés és elemzés után egyszer is tartaná ülését, hogy segítsenek a gondok megoldásában. Egy központi község minden téren, így a szolgáltatások terén is nagyobb figyelmet, ösztönzést és támogatást érdemel.- Ahhoz, hogy az emberek jól érezzék magukat a lakóhelyükön, a szolgáltatások színvonalának emelésére is nagyobb figyelmet kell fordítani. Lépéshátrányban va-x gyünk, s itt az ideje, hogy előbbre lépjünk - szögezi le a hnb elnöke. - Határozottabban kell szorgalmazni a feladatok megoldását, megkövetelni azok teljesitését. Élni kell a jogkörünkkel, hogy falunk ne csak névlegesen, hanem a szó szoros értelmében is központi község legyen. NÉMETH JÁNOS K UffiMTOn HBBWHIlfO ISZÚ 9 fafajok. Nevezetesen a törpe-, a cirbolya-, a vörös-, az erdei fenyő, a berkenye, a nyírfa. Majd utánuk a szil- és égerfa, a mogyoró s végül ennek a pajzsnak védelmében meghonosodott a tölgy és a hársfa is. Amikor ez az őserdő úgy ahogy megállapodott, elérte a tengerszint feletti mintegy 1300 méter magasságot. Az éghajlati viszonyok továbbra is javultak és a tátrai természetnek a leginkább időszámításunk előtt 5000-2500 évvel kedveztek. Akkoriban az átlag hőmérséklet mintegy két fokkal haladta meg a jelenlegit és a levegő némileg szárazabb volt. Uralko- dóak voltak a nyírfa- és az erdei fenyő erdők, gazdagon tarkítva mogyorósokkal s mind több lucfenyővel, amely konok szívósággal tört a magasabb régiókba. A hegylábnál lombos erdők fejlődtek, többnyire tölgyesek, szil- és hársfák. A vegyes lombos és tűlevelű erdők felső határa hozzávetőleg 1800 méter volt, vagyis 300 méterrel magasabban mint ma. A közepes magasságban gyakori volt a szil-, a tölgy-, a gyertyánfa, a jávor, a kőris, előrenyomuló- ban volt a jegenyefenyő valamint a bükk. Viszont megcsappant a terjeszkedöbb fafajok elöl meghátráló erdei fenyő. Az erdő fölött kialakult a törpefenyő szubalpesi övezete. Az időszámításunk előtti két évezredben a szárazabb időjárás következtében a tátrai erdőnek, illetve nedvességet kedvelő fajainak területe némileg kisebbedet!. Kivétel talán csak a lucfenyő volt, amely a jegenyefenyők és a bükkök között elfoglalta a gyöngébb versenytársak által feladott területet. Fokozatosan kialakultak a ma is létező vegetációs övezetek. Az erdő felső határa is természetesen lejjebbre csúszott, amit évezredünkben már - közvetve vagy közvetlenül - maga az ember okozott. Időszámításunk kezdetétől az éghajlati feltételek már jelentősen nem változtak. Ennek ellenére a tátrai erdők jellege szembetűnően módosult. Eleinte túlsúlyban voltak a jegenyefenypk és a bükkösök, illetve a jegenyefenyők és a lucfenyők. Később a bükk és a jegenyefenyő háttérbe szorult. Az emberi tevékenység következtében a legtöbb kárt a lombos erdők szenvedték el. Az embernek szüksége volt jó minőségű faanyagra, hiszen évszázadokon át ez volt az egyetlen építő- és a legfontosabb nyersanyaga, amelyből háztartási és gazdasági berendezését készítette. A Tátra-alji települések tűzhelyei karbon elemeinek elemzése kimutatta, hogy a lakosság tüzelőként is előnyben részesítette a bükköt és a tölgyet. S nem takarékoskodott vele, úgyhogy e fafajok állománya jelentősen megcsappant. Az időszámításunk előtt érzékeny veszteséget idézték elő a „vaskohók“, amelyek mélyen az erdőkben, a mai gyógy- és turisztikai központok táján működtek. Ezekben óriási mennyiségű faszenet használtak fel, amelyet a legnagyobb kalorikus értékű lombfából készítettek. Nagy károkat, majd az erdők jellegének megváltozását idézte elő a szarvasmarha és a juh túlméretezett legeltetése is. A magashegységi legeltetés térhódítása a törpefenyő tudatos pusztításával járt s e védelmi sáv felszámolása következtében az erdők is meghátráltak a vízi erózióval, a hó- és a kólavinákkal szembeni egyenlőtlen harcukban. A XVII. és a XVIII században igen sok törpe- és cirbolyafenyő esett a „gyógybalzsamok és - olajak“ előállítása áldozatául. Az északtátrai völgyek fái pedig füstté váltak a jávorinál hámorokban és papírlemezgyárakban. Az erdők tőkés tulajdonosainak törekvése az volt, hogy minél jobban pénzzé tegyék az ugyan silány minőségű, de korban érett erdőket. Ezért gyorsan növekvő lucfenyő monokultúrákat telepítettek, amelyek mindmáig jellegzetesek a Tátra nagy részében. Ezek a monokultúrák, amelyek olcsó, gyakran idegen és meg nem felelő magokból jöttek létre, nem rendelkeznek a vegyes erdők természetes ellenállóképességével, a kedvezőtlen időjárással és főleg a széllel szemben. Ez időközönként letarolja a fákat, majd ezt követően rovarkárokat idéz elő. Különben kérdéses az ilyen erdők üdülési és esztétikai értéke is. Mi legyen most? A Tátrai Nemzeti Park erdészeinek nem könnyű a feladatuk. A Park területén gazdasági célokra nem folyik fakitermelés, csak a beteg, elöregedett vagy kárt szenvedett fákat vágják ki, illetve feldolgozzák a természeti csapások által kidöntött fákat. Az ilyen helyeken új, de már vegyes erdőket telepítenek. Gonddal járó feladat az erdő és a törpefenyő mesterségesen lejjebb kény- szerített klimatikai felső határának felújítása. Ez nagyon fáradságos, hosszadalmas és költséges munka, amelynél nem alkalmazható semmiféle gépi eszköz, viszont elkerülhetetlen és biztató eredményeket hoz. Amennyiben minden a szakemberek elképzelése szerint valósul meg, akkor egyszer eljön annak az ideje, hogy ezek az erdők maguktól is képesek lesznek természetes megújulásukra. S akkor valóban gyönyörű, egészséges, a magas hegyvidéki természetet méltó módon képviselő kincsünkké válnak. IVAN BOHUÖ A pusztulófélben levő lucfenyő-monokultúra (Ifj. Ivan Bohus felvételei) '. III. 27. • Kecskés József
