Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-03-27 / 12. szám
I A szocialista munkamegosztás előnyeinek és lehetőségeinek bizonyítéka Látogatás a paksi atomerőműben Vietnam: exportnöveiési tervek A Vietnami Kommunista Párt december végén tartott VI. kongresszusán elfogadott határozatok egyike a legfontosabb célkitűzésnek az exportra szánt termékek gyártásának lényeges bővítését irányozta elő. Az utóbbi napokban ezeket a határozatokat bontották le az egyes cipőipari és bőrfeldolgozó üzemekben, amelyek jelentős mértékben exportra termelnek. A tervelőirányzatoknak megfelelően a Vietnami Szocialista Köztársaság 1986 és 1990 között együttvéve mintegy 600 millió rubel értékű bőripari terméket szállít a szocialista országok piacára. Ebből 15 millió darabot saját üzemekben állítanak elő, 22 millió darab terméket pedig kooperáció alapján. A mostani ötéves tervidőszak végére el kell érni, hogy a kivitel meghaladja a 93 millió darabot, ami értékben kifejezve 175 millió rubelt jelent. Az említett célkitűzések megvalósításában elsősorban a Hanoiban, Haiphongban és Ho Si Minh-városban működő három legnagyobb üzemre hárul a legfőbb feladat, amelyek együttvéve 30 ezer személyt foglalkoztatnak. Hanoiból érkező jelentések beszámoltak arról, hogy az említett üzemek jól felkészültek a feladatok teljesítésére. Korszerű gépsorok importjával számolnak, amelyek lehetővé teszik nemcsak a termelés lényeges bővítését, hanem a gyártott termékek minőségének a javítását is. Vietnamban egyébként a jelenlegi ötéves tervidőszak az első, amelyben az egész időszakra meghatározták a bőripari üzemek termelési tervét, s a növekvő belső és külső piaci követelményekből indultak ki. (CSTK) Pakson már ötödik éve üzemel Magyarország első atomerőmüve. Három reaktor termel áramot az országos hálózatba, s hamarosan újabb reaktor üzembe helyezésére kerül sor. Kiss Zoltánnal, a Paksi Atomerőmű Vállalat beruházási igazgatósága gépészeti főmérnökével az atomerőmű rövid múltjáról, terveiről és üzembiztosságáról beszélgettünk. • Mikor indították be az első blokkot?- 1982. december 28-án kapcsoltuk először az országos hálózatra atomerőművünk első blokkját. 1984- ben követte az elsőt a második reaktor, majd 1986. szeptemberében megkezdte próbaüzemelését a harmadik is, amely a múlt év végétől látja el energiával az országos hálózatot. Természetesen, már készülünk a negyedik blokk próbaüzemelésének beindítására. Remélhetőleg a tervnek megfelelően a negyedik blokkot is hamarosan rákapcsolhatjuk majd az országos hálózatra. Reaktoraink teljesítménye egyenként 440 MW. A harmadik reaktor átadásával elértük az ezerháromszáz megawattos összteljesítményt. Ez az országos villamosenergia-fo- gyasztás több mint egyharmada. Hogy érzékeltessem ennek a teljesítménynek a nagyságát, el szeretném mondani, hogy például egy kis lakótelepnek a fűtési igénye hóteljesítményben kifejezve körülbelül 50-60 MW, egy közepes városé pedig 100-150 MW hóteljesítmény. • Az atomerőmüvek építése és működtetése a szocialista munkamegosztás előnyeit és lehető-, ségeit bizonyítja. A paksi atomerőmű építése is több szocialista ország együttműködésével valósul meg. Hány ország vesz részt a kivitelezésben, illetve részegységek, speciális berendezések szállításában?- A Paksi Atomerőmű Vállalat építése valóban a szocialista integráció és kooperáció előnyeinek jó példája. Alapvetően szovjet berendezések és technológia alapján készült és épül tovább, de szállítókként részt vesznek a munkálatokban azok a szocialista országok is, amelyek a gyártásszakosítás alapján különféle berendezéseket, speciális részegységeket állítanak elő az atomerőmű-program keretében. Például Csehszlovákia szállítja számunkra az atomerőmű legfontosabb egységét, a reaktort az összes hozzá tartozó berendezéssel együtt. De részesedik a szállításokból Lengyel- ország, amely főleg hőkicserélöket szállít, továbbá az NDK is, amely a daruk és az emelőszerkezetek gyártására szakosodott. S természetesen a magyar ipar is aktív résztvevője a munkának. Elsősorban dízelgenerátorokat és átrakó gépeket szállít nekünk. Elmondhatom tehát, hogy az atomerőmű-építkezés a KGST-országok együttműködésének jó talaja, mivel átgondolt munkamegosztásban valósul meg, s jelenlegi és a jövőbeni energiafelhasználás kiegyensúlyozott biztosítását szolgálja. • Itt a paksi atomerőműben megérkezésemkor csehszlovák vendégekkel találkoztam. Mi érdekelte a Skodaexport külkereskedelmi vállalat képviselőit?- A négyes blokk előkészítő munkálatai, üzembehelyezésének előkészületei érdekelték vendégeinket. Több kérdést tettek fel a hármas blokk üzemelési tapasztalataival összefüggésben. Remélem, vendégeinket kielégítették szakembereink válaszai. Végső soron a gyakori tapasztalatcsere is az együttműködés egyik fontos formája. • Úgy tudom, hogy a négy blokk üzembehelyezésével itt nem fejeződik be az építkezés. Hány és milyen teljesítményű reaktor építésével számolnak?- így igaz, már továbbiak építésének előkészítése is elkezdődött. Az 1990-es években a tervek szerint 1000 MW-os blokkokat építettünk fel Pakson. Jelenleg az első lépésnél tartunk. A két 1000 MW-os blokk elkészülte után a paksi atomerőmű az ország elektromos termelésének több mint a felét szolgáltatja majd. Ez várhatóan a 90-es évek közepére érhető el. • Az atomerőművek biztonságos üzemelésének kérdése a csernobili szerencsétlenség kapcsán a múlt év tavaszán a közvélemény érdeklődésének homlokterébe került, ön hogyan ítéli meg az atomerőművek biztonságának problémáját?- örülök, hogy felvetette a kérdést, mert így lehetőség nyílik arra, hogy a szélesebb nyilvánosság előtt vegyük szemügyre ezt a problémát. Vagyis hogy szakmai szempontok alapján tegyük mérlegre az atomerőművek biztonságos üzemeltetésének kérdéseit. Én azt hiszem, hogy minden technológiának megvannak a kockázatai és veszélyei. Nem mondanánk igazat, ha tagadnánk, hogy az atomerőműveknél nem léteznek ilyen veszélyek. Természetesen, fennállnak. Azonban maga a technológia - az atomerömüvi áramtermelési folyamat - olyan magas fokon szabályozott és annyi biztonsági intézkedéssel és berendezéssel körülbástyázott, hogy gyakorlatilag kizártnak tekinthetjük veszélyes hatását az emberekre és a környezetre. • úgy érzem nem ártana, ha szakmai érvekkel részletesebben és behatóbban alátámasztaná az előbbi állítást, lehetőleg közérthető módon.- Nyugodtan kijelenthetem, hogy az atomerőmű-technológia az egyik legbiztonságosabb áramtermelési folyamat. Amellett, hogy az atom be van zárva egy acélburokba, vagyis a reaktorba, ezen kívül még egy olyan hermetikusan záró fal is körülveszi, amely minden körülmények között megakadályozza, hogy ezen a falon keresztül veszélyes anyagok juthassanak a környezetbe. Az atomerőmüvek üzemeltetésének további igen lényeges szempontja az, hogy olyan biztonsági és konkrét irányítási rendszerekkel van körülvéve, amelyek teljes mértékben kizárják a veszélyhelyzetek kialakulását. E biztonsági rendszerek tökéletes megbízhatósággal szabályozzák az egyes technológiai folyamatokat. S olyan esetben, ha netán a veszélyhelyzetnek a legminimálisabb jelét is észlelnénk, az említett szabályozó és védelmi rendszerek automatikusan működésbe lépnek és teljes biztonsággal garantálják azt, hogy a reaktor, vagy az egész blokk leálljon a hiba elhárításáig. Tehát ezek a rendszerek önműködően szabályozzák a technológiai folyamatokat, beleértve a reaktorban lezajló hőtermelési folyamatot is. Gyakorlatilag ezzel az is világossá válik és bizonyítható, hogy az atomerőmüvek környezeti ártalom, vagyis tisztaság szempontjából, valamint az üzemviteli biztonságot tekintve semmivel sem veszélyesebbek, mint egyéb energiát előállító technológiák. Tehát semmi ok a félelemre. S igaz ez annak ellenére, hogy volt a csernobili szerencsétlenség. • Milyen típusú reaktorok működnek Pakson?- A paksi atomerőmű egy nyomottvizes, vízmoderátoros reaktor, ami azt jelenti, hogy a reaktorban nagynyomású víz kering. Ennek az a sajátossága, hogy hőmérsékletnövekedés esetén a folyamat önmagát visszaszabályozza. Vagyis, ha véletlenül olyan folyamat állna elő, hogy a reaktorban keringő fő vízkörben az előírtnál magasabb hőmérséklet keletkezne, a negatív hőmérsékleti tényező hatására az égési, hötermelési folyamat önmagát leállítja. • Ezek szerint tehát az atomerőműveknek van jövőjük?- Meggyőződésem, hogy van. S azt is hozzáteszem, hogy az atomerőmű környezetkímélő objektum. Kibocsátásaik gáznemű anyagokból gyakorlatilag elenyészőek, alig regisztrálhatók. A folyékony kibocsátásaink pedig a nemzetközileg is elfogadott határérték-korlátoknak még egy kis hányadát sem érik el. • Ha az atomerőműveket összehasonlítanánk a hagyományos erőművekkel, milyen tanulságot vonhatnánk le, éppen a környezeti ártalmakat tekintve?- Az atomerőművek lényegesen tisztábbak, ártalmatlanabbak a környezetre. A hagyományos erőműveknek a füstgázkibocsátásaival igen tömény és vegyes összetételű szennyeződés kerül a levegőbe. Gondoljunk például a kénre, vagy a szénmonoxidra, amelyek az atomerőművekből egyáltalán nem jutnak a környezetbe. • Az emberiség villamosener- gia-gondjait most, s főleg a jövőben aligha lehetne atomerőmüvek nélkül megoldani. S ha ebből a szükségszerűségből indulunk ki, akkor az atomerőmű-építési program gazdaságossági szempontjai is más megvilágításba kerülnek:- Természetesen. Az atomerőmű-technológia állandóan fejlődik, korszerűsödik. E fejlődési ütem az ezredfordulóra lényegesen felgyorsul, s várhatóan az atomerőművek teljesítménye is egyre nagyobb lesz. Atomerőművek nélkül pillanatnyilag, s a következő évtizedekben nem lehetne biztosítani az emberiség energiaszükségletét. Bár mostanában sok szó esik energiatakarékosságról, az energiafelhasználás racionalizálásáról, időnként felvetődnek más alternatívák is, mint például a napenergia hasznosítása és egyebek, mégis azt hiszem, hogy a jövő az atomerőműveké, s a KGST- tagországok 2000-ig szóló tudományos-műszaki együttműködési programja is nagy hangsúlyt helyez az atomenergetika közös fejlesztésére. Köszönöm a beszélgetést. SZABÓ TIBOR Bulgária energiatermelésének csaknem egynegyedét a Martca-2 hőerőmű-komplexum adja, amelynek összteljesítménye 1990-re elért a 3420 megawattot. Az utóbbi két évben két energetikai blokkot helyeztek üzembe. A berendezések döntő hányadát a Szovjetunió szállította és szakemberei segítséget nyújtanak az építkezési és összeszerelési munkáknál is. Jelenleg két újabb, egyenként 210 megawatt teljesítményű energetikai blokk építése folyik. Képünkön az építkezés egy részlete látható. (ÓSTK-felvétel) Az első lépések gondjai Moszkvában március első hetében írták alá az Ostravai Mélyépítő Vállalat és a szovjet Szojuzbumzagranposztavka képviselői annak a csehszlovák-szovjet közös vállalatnak a létesítéséről szóló megállapodást, amely építkezéseknél használatos, áthelyezhető, összeszerelhető faépítmények előállítására szakosodik. Az ostravai gyártók termékeit elsősorban a szibériai építkezéseken használják majd fel, s ezzel a csehszlovák fél gyakorlatilag jelentős részt vállal a szovjet gáz- és kőolajipar feladatainak teljesítéséből. A gyártás egyenlőre Ostravában történik, a jövőben viszont azzal is számolnak, hogy a termelőrészlegeket közvetlenül a szibériai nyersanyagforrások közelében helyezik el, s ily módon kiiktatják az egyes elemek szállításával kapcsolatos költségeket. Az említett példa is igazolja a KGST-tagországok vállalatai és egyesülései közötti közvetlen kapcsolatok, illetve közös vállalatok létesítésének jelentőségét, amely a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés haladó formájaként lehetővé teszi a tagországok rendelkezésére álló potenciál optimális kihasználását. A csehszlovák és a szovjet gazdasági partnerek közötti közvetlen kapcsolatok csírái már a 80-as évek elején kezdtek kibontakozni. A tagországok 2000-ig szóló tudományos-műszaki együttműködési programja az elkövetkező években lehetővé teszi a lehető legszélesebb körű érvényre juttatásukat. Jelenleg tizenhét csehszlovák és ugyanennyi szovjet vállalat, kutatóintézet, illetve egyesülés létesített már közvetlen kapcsolatokat. Példaként említhetnénk a CKD Praha kompresszorokat gyártó üzemét, amely a kazanyi kompresszorgyár kutatási és fejlesztési részlegével létesített ilyen kapcsolatokat, továbbá a Martini Nehézgépipari Műveket, amely gázolajmotorokat szállít a Zsogyinban működő belorusz autógyárnak és részt vesz az ott előállított motorok korszerűsítési programjában is. A közvetlen kapcsolatok megteremtése terén elért eddigi eredmények azonban távolról sem merítették ki az összes lehetőséget, s a jövőben mindkét fél a további alkalmak felkutatására törekszik. Az együttműködő kollektívák kapcsolatai azonban, sajnos, nem zökkenőmentesek, meglehetősen nehézkesen indulnak be és nem eléggé gyorsan reagálnak az új helyzetekre. Az első lépésekből az derült ki, hogy a közvetlen kapcsolatokat jogi, pénzügyi és egyéb jellegű problémák akadályozzák. Az említett akadályok elhárítását szolgálják a KGST legutóbbi ülésszakán a közvetlen kapcsolatokról aláírt megállapodások. Ezek a dokumentumok azzal számolnak, hogy a közeljövőben hozzávetőleg 150 csehszlovák és szovjet vállalat, illetve szervezet létesít közvetlen kapcsolatokat. Ezenkívül előirányozzák több közös vállalat és nemzetközi egyesülés, valamint tudósokból és szakemberekből álló közös kollektívák létrehozását is. (ŐSTK)
