Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-03-20 / 11. szám

A kérdés így szólt: folytató­dik-e a filmcsoda? A vá­laszt az immár huszonkettedik svájci filmnapokon, Solothum- ban vártuk, ahol annak idején ,,a svájci filmcsoda“ útjára indult. Volt mit nézni. Tizennyolc já­tékfilm. Tizennyolc ötvenperces, vagy annál hosszabb dokumen­tumfilm. Tizenhárom animációs mű. Gazdag videoprogram. Ez utóbbi meglepetése a Mor­love - óda Heisenberghez cimü videofilm, melyet a bagdadi szü­Dünki-Schott (azaz a svájci né- metesített Don Quijote) ösztön­díjat nyer egy tanulmány elké­szítésére. Milyen befolyással voltak a kereszteslovagok a ko­rai svájci történelemre? E témán dolgozva, feltámad benne a vágy, hogy kipróbálja, milyen is volt a keresztesvitézek élete. Így kezdődnek a mába helyezett Don Quijote-i kalandjai, melyeket há­romkerekű tehertaxival követ Sanchi, hűséges famulusa. A kevés solothumi ősbemutató egyikét jelentette az Ártatlanság. Szép fiatal tanítónő kérkezik egy falucskába. Beleszeretnek a diá­kok, de a falu elöljárója is. Ezért a falu a szájára veszi, kitaszítja. Szépen előadott, elég jól játszott - bár sok régebbi filmből ismert történet. Kínos élményt jelentett az ani­mációs filmek különbemutatója. Ez a korábbi években Solothurn egyik reprezentatív eseménye volt. Idén csalódást okozott. A ti­zenhárom bemutatott film gon­dolatszegénysége elszomorító volt és mindössze két mű akadt, mely technikailag elfogadható. Meggyőzőbb volt a dokumen­tumfilmek mezőnye. Paul Riniker Sandra, A csillapíthatatlan ét­vágy című alkotásában egy olyan huszonkét éves lányt mu­FOLYTATÓDIK a CSODA? UJ SVÁJCI FILMEK letésű, de Svájcban nevelkedett Samir Aldin Jamal készített. A Samir néven dolgozó fiatalem­bert a klipnyeív-alkalmazás egyik úttöröjeként, ötlet-, gondolatgaz­dag kísérletezőként tartják szá­mon. Új munkája, a Morlove, szatíra és eredeti stílusú alkotás. Kezdetén két biliárdgolyó (Eins­tein és Heisenberg) a kvantum- elmélet társadalmi hatásáról be­szélget, amikor a biliárdszalonba lépő Morlove (Chandler Marlowe magándetektívjének persziflá- zsa) egy lába elé zuhanó hullára bukkan. Egy szépséges megbí­zó, Miss Wunderlin külföldi nyo­mozásra küfdi a detektívet. Sok kaland. Morlove a gonoszok csapdájába kerül. De Miss Wun­derlin megmenti. A kalandok folytatódnak. Vagy Morlove csak álmodta volna az egészet? A játékfilmek közül a debü- táns Thomas Gesert Tessini láza kívánkozik az első helyre. A brechti hatást tükröző musical egyben izgalmas krimi, sőt maf­fia-film. Főhőse, egy bankköny- velö, egy ellenőrzés közben fel­ismeri: a bankfiókot az olasz földről érkező maffiapénz ,,tisz­tára mosására" használják. Ezért a maffia „beveszi" az üz­letbe. Fiókigazgató, majd egy fe­dővállalkozás vezetője lesz. Ám egy nap nála is megjelenik egy ambiciózus fiatal ellenőr, aki fel­ismeri, feltárja a tényeket. Min­den kezdődik elölről, az új ember belépése a régi halálát jelenti. Geser biztos kezű rendező, va­lóságos stilus-virtuóz. A Tessini láz kellemes látvány, jó szórako­zás, revűtáncokkal, dalokkal, jó színészekkel. Erwin Keusch A repülő című filmjének főhőse szenvedélyes sárkányrepülő, betanítás alatt ál­ló biztosítási tisztviselő. Álma: a bolíviai Palomani csúcsáról sze­retne aláereszkedni sárkánygé­pével. Tervét óvatlanul elmondja egy újságírónónek, aki szenzáci­ós körítéssel tálalja azt a kisvá­ros lapjában. És ezzel valóság­gal belekergeti a fiút a cseppet sem veszélytelen vállalkozásba. Mi és hogyan történik közben? Hogy gyűlik össze a pénz a költ­ségekre? Hogyan változik éz a fiú a kockázat súlya alatt? Hogyan indul a Palomai csúcsá­ról a bizonytalanba? - erről szól a gyönyörűen fényképezett film. Érdekes kísérlet Tobias Wyss és Hans Liechti Oünki-Schott cí­mű filmje. Főhőse Professzor tat be, aki csillapíthatatlan étvá­gya mellett kínosan óvja vonala­it. Sandra a kamera előtt feltárja vívódásait, kínlódásait. A nehéz témát kulturáltan, ügyes mód­szerekkel feldolgozó film nagy feltűnést keltett. A politikai doku­mentumfilmeket a néprajzi beü­tés és a naiv rácsodálkodás jel­lemezte. Ez történt egy Nicara­gua asszonyainak életét bemu­tató művel. Ez történt a Lélek hangjaival, egy brazil sámánnő hétköznapjainak, varázslatainak elnyújtott krónikájával is. Az eg­zotikumhajszolás közben a ren­dezőnek nem volt ereje társadal­mi következtetések levoná­sára. Lisa Faessler munkája, a Shuar - a szent vízesés népe egy, az Andok lábánál élő indi­ántörzs mai életformáját kívánja bemutatni, azonban alig jut túl a néprajzi érdekességeken, az indián törzs mai életformáját nem képes összegezni. Sikert aratott viszont Anka Schmied Habibi - egy szerel­meslevél című kisjátékfilmje; Ha­bibi, a főhős, más városban él, mint szerelmese. A kapcsolattar­tás lehetséges formáit keresi, az egymáshoz ragaszkodást igyek­szik kifejezni a film. Végül egy vitatható műről kell szólnom. Marcus Imhoof új alko­tásáról, Az utazásról. A film Gud- run Esslin nyugatnémet terroris- tanö élettársának regényéből készült, szabad, sőt szabados feldolgozás. A történet a Vörös Hadsereg Frakció terroristáinak világába vezeti a nézőt. Imhoof igyekszik feltárni a terrorizmus jelenségének lényegét, indítéka­it; szeretné megértetni a terroriz­mus hátterében munkáló folya­matokat. Kísérlete azonban si­kertelen, sőt kimondottan balul ütött ki. A profi módon gyártott, játszott mű indokolatlan szimpá­tiát ébreszt a terroristák iránt. Ugyanakkor hiányzik a rendezői állásfoglalás. így Az utazás vetí­téséről kimondottan rossz száj­ízzel távoztam. S hogy folytatódik-e a svájci filmcsoda, azt az idei solothurni filmnapok után nem tudom meg­mondani. Bizonyos jelek erre mutattak, mások alaposan el- lentmondtak e ténynek. Igaz (Im- hoofon kívül) a valóban nagy nevek idén hiányoztak. Ami azt is jelenti, a cikkünk elején feltett kérdésre adandó válaszra még vámunk kell... FENYVES GYÖRGY Először 1912-ben a Keserű szerelemben, leg­utóbb 1977-ben az Egy erkölcsös éjszakában állt a kamera előtt. A kettő között több mint harminc játékfilmet forgatott, játszott a Vígszínházban, a Nemzetiben, igazgatója volt a Madách Színháznak, tanára a Színiakadémiának. Ma, kilencvenhat éve­sen csak akkor hagyja el a lakását, ha rádiófelvétele van. Nem mintha csendre, nyugalomra vágyna... sőt! Imádja a társaságot. Szinte minden délután vendég ül nála. Csupa melegség a lényege; szavait derű és böl­csesség festi színesre.- Az a sok gépelt szöveg az asztalon... az ugye, azt jelenti: új szerepre készül.- Ó, de jó is lenne! Nyolcvannégyben voltam utoljára színpadon... Tudja a Játékszínben, Karinthy Bösendorferében. Azóta semmi. Vagyis csak a rádió. Pedig milyen jól jönne egy nagy-nagy feladat!- Tanulni szeretne? Helyey Zsuzsa felvétele- Igen. Én erre születtem. Tanulni és játszani. Miskolci éveimben egy nap alatt a legnehezebb szöveget is az agyamba véstem. Csodálkoztak is rajtam sokan. Mint ma... ma azért bámulnak, mert még most sem hagyott cserben az emlékezetem. Mindenre, ami velem, s körülöttem történt, pontosan emlékszem. Egyébként az a sok papír, amire előbb rákérdezett,'az emlékirataim egy része. Akkor írtam mindig, amikor szerepre vártam. Mert nem unatkoz­tam én soha... és ma sem unatkozom. Sajtó alá rendezem az életregényem. Hogy aztán mikor lesz könyv belőle, azt nem tudom. Majd. Lehet, hogy meg sem élem. Az az igazság: még mindig „vakarózom". Ha úgy érzem: sántít valamelyik mondat, hússzor is képes vagyok átfogalmazni. Hogy is volt? - ezt a címet adtam a könyvnek. Olyan őszinte vagyok benne, mint magamhoz. Ez megnyugtat. Nem szé- pítgettem semmit, ami rossz volt, azt úgy írtam meg.- Ennyire érdekli a múltja? Vagy csak ragaszkodik az emlékeihez?- Dehogy is ragaszkodom. Egyszerűen nem tudok felejteni. Pedig volna mit, higgye el, hisz velem is labdázott az élet. Elveszett embernek azonban so­sem éreztem magam; még a legnehezebb perceim­ben is hinni tudtam abban, hogy a rossz után valami jónak kell jönnie.- Hány éves is volt, amikor felvették a Színiakadé­miára?- Tizenhat.- Ehhez ugye, külön engedély kellett?- Igen. Morgott is az apám eleget; a családja meg is vetett, hogy ezt a pályát választottam. Amikor aztán diplomával a kezemben visszakerültem Mis­kolcra, s az Othello Desdemonáját, a Három nővér Irináját, a Bánk bán Gertrudisát játszottam, mind megbékéltek. Szép, színes életem volt itt Pesten is; én minden feladatnak örültem, amit rám osztottak. A negyvenes évek első felében a Sziniakadémia is igényt tartott a munkámra... Tudomásom szerint én voltam az első, aki légzéstechnikára tanította a nö­vendékeket. Fábri Zoltán az Akadémián volt a tanít­ványom, Ruttkai Évának, Kálmán Györgynek, Kállai Ferencnek, torán Lenkének és Sztankay Istvánnak itt, a lakásomban adtam órákat. Ruttkairól az első oerctöl fogva tudtam, hogy nagy színésznő lesz... igen tehetséges volt és igen szegény... sosem engedem meg neki, hogy fizessen az órákért.- Előbb azt mondta: önnek is voltak nehéz percei.- Igen.. Gondoljon csak bele: a szüleim korán itthagytak... a fiútestvérem az idegenlégióban esett el... a férjem is fiatalon halt meg... csak a film, meg a színház maradt nekem.- A kritikusok szép dikcióját, finom, visszafogott játékát dicsérték mindig. Felső fokon beszéltek emberismeretéről és egyéni jellemábrázolásáról. A Macskajáték Pauláját és az Egy erkölcsös éjszaka kedves, megértő vidéki asszonyát is felejthetetlenül játszotta el.- De szeretem ezeket a filmeket! Makk Károly remek rendező... akármelyik filmjét vesszük is, egyikben sincsenek művi, konstruált jelenetek, nála minden úgy történik meg, ahogy az életben. A figurák is egytől egyig hús-vér emberek. Látja: ez is érdekes, én egyszer sem éreztem a pályám során, hogy rossz szerepet osztottak rám. Én minden figurában talál­tam magamnak valami érdekeset, valami eredetit. A lottón sosem volt szerencsém, de a pályán, ott igen.- Ha ma lenne ötös találata, mire költené a pénzt?- Szétosztanám. Én mindig ilyen voltam - ha adhattam, akkor adtam. Telkem, villám sosem volt, ba nagyobb összeghez jutottam, azt azonnal szét­osztottam. Nézzen csak körül a lakásomban... ném hiszem, hogy gazdagnak talál. Egy-két szép bútor­darab, pár kép a falon, ez minden, amire szert tettem. De nehogy panaszként fogja fel a szavaimat! Nekem jó Így, ahogy van. A toronyórát lánccal másnak hagytam.- Álmodni szokott mostanában?- Nem. Egyszer sem. Én olyan mélyen alszom, hogy nem is tudom, mi történik körülöttem.- Felkelni mikor szokott?- Elég későn. Reggel nyolc felé megáll az ágyam mellett a kutyám, körbeszimatol - arra felnyitom a szemem. Néha tizenegy óra is van már, amikor mozgolódni kezdek. Ma például délben bújtam ki az ágyból. Aztán eszem egy kicsit, bámészkodom az ablakból, s már itt is a délután. A telet nem szeretem, ilyenkor műsorzárásig a tévé előtt ülök. A meleg tavasz, a nyár sokkal szebb nekem. Kimegyek az erkélyre és órákon át nézem a Dunát. Amikor fiatal voltam, át is úsztam, most már annyi erőm sincs, hogy még egyszer átsétáljak a Margit-hidon. A lel­kem még fiatal, de a lábam... tegnapelőtt is mi történt? Megbotlottam és majdnem összetörtem ma­gam. Az unokahúgom, aki itt él velem, teljesen kétségbeesett. Én meg csak nevettem. Az a fontos, hogy fel tudtam állni. Hát nem? SZABÓ G. LÁSZLÓ A világ filmeseinek fóruma Előkészületek a XV. moszkvai fesztiválra Július 6-17. között rendezik Moszkvában a ha­gyományos, kétévenkénti filmseregszemlét. A feszti­vál szervezői meg akarják őrizni a korábbi sereg­szemlék értékeit, ugyanakkor jelentős változásokat is terveznek. Továbbra is három kategóriában verse­nyezhetnek egymással a rendezők, a játékfilmek mellett a gyermek- és rövidfilmes műfajokban. Nem változik a fesztivál alapeszméje sem, a humanista filmművészet, a béke gondolata köré szerveződik a találkozó. Jelentősen emelni kívánják viszont a fesztivál rangját, korunk filmművészetének kiemelkedő repre­zentánsaihoz küldték el meghívóikat a szervezők. Legutóbb, 1985-ben negyvenöt film szerepelt a ver­senyprogramban. Az idén előreláthatólag 25-27 já­tékfilm versenyzik egymással, míg a nemzetközi panoráma keretében is körülbeül ennyi filmet vetíte­nek. Külön bizottság szervezi mindkét bemutató programját, s eddig már a világ több mint százhúsz országába küldték el meghívóikat. A fesztivál értékét a különböző díjak számának korlátozásával is növelni akarják. A zsűri csupán négy díjat ad ki (nagydíj, különdij, legjobb férfi és női alakítás), szavazhatnak a kritikusok, s még három más szervezet ítélheti oda a saját alapítványát. A három különböző kategória zsűrijének elnöki tiszt­ségeire Francis Coppolát, Peter Ustinovot és Olesz Adamovicsot kérték fel. A szemlén retrospektív tárlatot rendeznek Andrej Tarkovszkij és Gian-Maria Volonte életművéből, s a nézők, kritikusok ugyancsak keresztmetszetet kaphatnak a fiatal szovjet filmesek munkáiból. Egy­idejűleg harminc videokabinban és öt bemutatóte­remben zajlik majd a filmbörze, amelyre máris hetvenöt országból jelentkeztek érdeklődök. Minden szempontból pezsgő, felfrissült fesztivált szeretnének rendezni a szervezők, sajtóbárral, filmklubbal, ahol a résztvevőkkel találkozhatnak az újságírók, továbbá egy nemzetközi eszmecserével, amelyen a filmesek szerepét vitatnák meg a nukleáris veszély elhárításá­ban. (m) ÚJ SZÓ Látogatóban Makay Margitnál

Next

/
Oldalképek
Tartalom