Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-01-16 / 2. szám
VASÁRNAP 1987. január 18. A NAP kei - Kelet-Szlová- kia 07.21, nyugszik 16.15 Közép-Szlovákia: 07.28, nyugszik 16.22 Nyugat- Szlovákia: 07.34, nyugszik 16.28 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlo- vákia: 19.43, nyugszik 09.16 Közép-Szlovákia: 19.50, nyugszik 09.23 Nyugat-Szlovákia: 19.56, nyugszik 09.29 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük PIROSKA - B0HDANA nevű kedves olvasóinkat • 1897-ben született FRISS Antal magyar gordonkaművész, zenepedagógus (t 1973) • 1907-ben született FERENCSIK János karmester a magyar és a nemzetközi zenei élet kiemelkedő egyénisége (t 1984). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL UTAZÁS A MAGAS-TÁTRÁBA VALAHA ÉS NAPJAINKBAN Ivan Bohuá cikke BOTRA TÁMASZKODVA Tallósi Béla írása FÁBRY, A KÖZÍRÓ ÉS SZERKESZTŐ Fónod Zoltán írása DOHÁNYZÁS ÉS EGÉSZSÉG Dr. Vladimír Puchmayer cikkének második része TUDJÁK, MIT AKARNAK Péterfi Szonya riportja KANADÁBAN FŐZTEM Deák Teréz riportja „EGYSZER ÚGYIS TALÁLKOZTUNK VOLNA“ Szabó G. László írása A NAGY EMBER NYOMÁBAN Kolozsvári Grandpierre Emil novellája (Vlastimir Andor felvételei Csaknem 700 szakembert nevelt eddig fennállásának tíz éve alatt a bratislavai Elektrovod vállalat Középfokú Energetikai Szakmunkás- képző Intézete. Tanulói négy hároméves és két négyéves szakon folytatják tanulmányaikat. Az iskolának korszerű műhelyei, diákotthona tornatermei és uszodája van, s adottak a kedvező feltételek a tanulók szabadidejének hasznos eltöltéséhez. A fenti képen: Robert Petrik elektromechanikai szakoktató (középen) a másodikos tanulóknak a motorbiztosító használatát magyarázza. A középső képen: Mária Dufe- ková mérnök a számítógéppel végzett munka alapjai nevű tantárgy oktatása közben. A lenti képen: Peter Ondrovió (baloldalt) és Stefan Lajda a klubhelyiségben pihen. IDŐSZERŰ GONDOLATOK A gazdaság intenzifikálásának érvényesítésére fektetett hangsúly abból a törekvésünkből ered, hogy létrehozzuk a feltételeket a lakosság életszínvonalának növeléséhez, az emberek jobb életéhez. A szociális politika céltudatos megvalósítását a XVII. kongresszuson kitűzött irányvonal végrehajtása elválaszthatatlan részének tekintjük. Eközben azokból a nagy eredményekből indulunk ki, amelyeket ezen a területen a szocialista építés éveiben értünk el és amelyekre joggal vagyunk büszkék. Annak ellenére, hogy gazdaságunk előtt az utóbbi években egész sor hatás miatt bonyolult feladatok merültek fel, megtartottuk és mérsékelten növeltük a magas életszínvonalat. A 8. ötéves tervidőszakban az életszínvonal növekedésének meggyorsítását tűztük ki célul. A XVII. pártkongresszusnak a kiskereskedelmi árpolitikáról szóló határozatai szellemében biztosítottuk ezeknek az áraknak a stabilitását. A lehetőségekhez mérten meggyorsítottuk a lakosság reáljövedelmének és bérének növekedését is. Ezzel a tendenciával számolunk az ötéves tervidőszak többi évében is. Folytatni fogjuk a szociális biztonság megszilárdítását. Fokozatosan, lépésenként, a létrehozott források szerint szeretnénk megoldani néhány sürgető szociális problémát. Szükségesnek tartjuk az előrehaladást, a munka mennyisége és minősége szerinti javadalmazás elve hatékonyabb érvényesítésének formáit és módszereit tekintve, ahol egyelőre egész sor hiányosság merül fel. Az anyagi érdekeltség hatékony érvényesítése érdekében tovább kell tökéletesíteni és fejleszteni a belső piacot. Annak ellenére, hogy egészében véve biztosítjuk stabilitását, számos olyan, főleg a választékot érintő hiányosság tapasztalható, amelyeket a fogyasztók joggal bírálnak. Az ipartól ezért megköveteljük, hogy lényegesen növelje elsősorban a jó minőségű iparcikkek és a műszakilag progresszív, tartós fogyasztási cikkek előállítását. A lehető leggyorsabban javaslatokat kell előterjeszteni a kereskedelem és a termelés viszonya rugalmasságának lényeges fokozására, a felesleges köztes láncszemek felszámolására és az igényelt, keresett termékeknek a belső piacra történő rugalmasabb szállítására. A közétkeztetésben is be kell vezetni a rendet, az irányítás és az érdekeltség rugalmasabb formáit. A CSKP Központi Bizottságának Elnöksége utasította az illetékes kormányszervezeteket arra, hogy dolgozzanak ki ezekben a kérdésekben konkrét javaslatokat. (Gustáv Husák elvtársnak a CSKP KB 4. ülésén mondott beszédéből) Táöa Hojőová felvétele minden kosár valami jóra, valami szépre várna. Mintha minden kosárnak lelke lenne. „Van is“ - jegyzi meg csak úgy mellékesen Vincent Chury. „Ne kételkedjen benne! Nekem a munka, a vesszöfonás ugyanis akkora öröm, hogy elhiheti: minden egyes tárgyban, amit itt lát, benne a lelkem. Ha nem így érezném, nem csinálnám tovább. Abbahagynám. Hogy mikor kezdtem el? Na, mit gondol? Á, dehogyis gyerekként. Később. Jóval később. Igaz, a fonás fortélyait már kölyökként elsajátítottam; tudja, van nekem egy csodálatos nagybácsim, hetvenéves, derék ember, ha látná, hogy tud ö fonni! Ha úgy fogok dolgozni, mint ő, akkor még boldogabb leszek. Mert boldog vagyok én most is... A családom és a munkám teljesen kitölti az életemet. Kamaszként egészen más beállítottságú voltam. Inkább a műszaki dolgok érdekeltek. Ha tudná, mennyi mindenbe belekaptam! De nem sajnálom, mert mindenből tanultam valamit. Szóval a nagybácsim... Sok időt töltöttem mellette. Néztem, lestem, figyeltem, hogy táncol a vessző az ujjai között. Hogy mindig arra fut, amerre ó akarja. Aztán évekig semmi. A magam útját jártam. Könyveket bújtam és mindenféle papírokkal futkostam. De akármit csináltam is, valahogy mindig úgy éreztem: nem erre születtem. Épp félúton tartottam a húsz és a harminc között, amikor egy este úgy döntöttem: itt az ideje, hogy változtassak az életemen. Jött a szombat, a vasárnap és kimentem vesszőt szedni. A feleségem? Biztatott. Erőt adott. Hogy mennyit, azt el sem tudom mondani. Hát így kezdődött. Óriási energiával vetettem bele magam a fonásba. Kezdetben alig aludtam, szinte éjjel-nappal dolgoztam. Kíváncsi voltam, mennyire futja a türelmemből, az akaratomból, a fantáziámból. Vágtam, főztem, tisztítottam, szárítottam a vesszőt, mindent magam akartam csinálni, csakhogy a lehető legtöbb tapasztalatra tegyek szert. Közben persze egyre több kérdés foglalkoztatott. Vajon hányán élhetnek még a régi kosárfonómesterek közül? Miért van kihalófélben ez a csodás ősi mesterség? Hogy lehetne szebbé, hangulatosabbá varázsolni a lakást vesszőből és gyékényből font székekkel, polcokkal, lámpaer- nyókkel és más tárgyakkal. Mit mondjak: a vége az lett, hogy lexikonokkal bástyáztam körbe magamat, könyvtárakba jártam és néprajzosokkal vitáztam. Egyszer fontam, máskor írtam. Ha érdekli, hogy mit, majd megmutatom. Most fog megjelenni a könyvem. A kosártól a lakásbelsőig - ez lesz a címe. Hogy hogyan telnek a napjaim? Szépen. Felkelek, bekapcsolom a rádiót és addig dolgozom, amíg bele nem fáradok. Közben persze ott ül mellettem a fiam, beül hozzám a feleségem, tudja, hogy van. Legfeljebb késő este maradok magamra, amikor alszik a ház, a családom, s alszanak a fűzfáim is, a Duna-parton. SZABÓ G. LÁSZLÓ ÚJ S3 2 1987.1. Van egy kedves kis üzlet Bratislavában, a Miletiő utcában - mogorva háztömbök között egy tenyérnyi kiállítóteremnek is beillő hangulatos kosárbolt. Szédült ecsetek bizarr képeket festettek falára, két huszadik századi látomást, de hiába kiabálnak a színek, a tárgyakból áradó melegség legyőzi erejüket. Vincent Chury kosarai üresen állnak a polcokon. Az egyikben mégis kenyeret, a másikban kalácsot látok, diót, almát és mogyorót a harmadikban, színes kavicsokat a legkisebben, hófehér tengeri kagylókat a fedelesben. Mintha Amikor alszanak a fűzfák
