Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-01-09 / 1. szám
I szú 3 87. I. 9. A forradalmiság marxista-leninista értelmezésében mindig internacionalista jellegű. A munkásosztály nemzeti osztagainak politikai harcát a világproletariátus harcával egységben, s az adott ország forradalmi fejlődését a forradalmi világfolyamattal szoros összefüggésben fogja fel. Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely új típusú marxista-leninista, internacionalista, forradalmi pártként alakult meg, mindig a nemzetközi kommunista mozgalom elválaszthatatlan részének tekintette magát. A Csehszlovákia dolgozóinak jogaiért folytatott harcát pedig világviszonylatban a szocializmusért és a haladásért vívott közös nemzetközi harc szerves részének. Ebből következett szüntelen törekvése, hogy a lehető legszorosabb együttműködésre lépjen a kommunista mozgalom többi nemzeti osztagával, s hozzájáruljon a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elveire épülő egységük szüntelen szilárdításához. A nemzetközi kommunista mozgalom egész történetében síkra szállt a legigazságosabb és a leghaladóbb társadalmi rend megteremtéséért. Tény, hogy ez a végső célja változatlan maradt, de a feléje vezető úton, amelynek mezsgyeköve a burzsoázia hatalmának megdöntése, a kommunisták nemzetközi egysége az adott történelmi szakasz sajátosságainak megfelelő konkrét feladatok bázisán alakult. Csehszlovákia Kommunista Pártja értékes tapasztalatokra tett szert a tőke elleni harcában, s ezek megalapozták a kommunisták internacionalista egységét a Kommunista- Internacionálé tevékenységének első szakaszában. A kommunisták egységtörekvéseit a fasizmus és a második világháború közvetlen veszélyének időszakában elsősorban a fasizmus és a háború ellen, a demokráciáért, s az olyan ideiglenes jelszavak gyakorlati megvalósításáért folytatott harc határozta meg, amelyek kicövekelték a végső célhoz vezető utat. Pártunk e harc tapasztalatainak köszönhetően nagy tekintélyt vívott ki a nemzetközi kommunista mozgalomban. A KÉT VILÁGRENDSZER LÉTREJÖTTE A második világháború után két világ- rendszer jött létre - a szocialista és a kapitalista. Ez az objektív tény tükrözte a kor társadalmának osztálymegosztottságát és számos olyan társadalmi erő létét, amelyek képesek voltak a munkás- osztállyal vállvetve harcolni az imperializmus ellen. Növekedett a szocialista közösség ereje és sikereket értek el azok az új, békeszerető államok, amelyek az imperializmus volt gyarmati rendszerének romjain jöttek létre. Ezzel párhuzamosan a kommunista pártok nemzetközi szolidaritása jegyében mind nagyobb szerepük volt a békéért és a társadalmi haladásért folytatott harc kérdéseinek. Az imperializmus az új körülmények között óriási igyekezetét fejtett ki, hogy meggátolja a társadalmi haladást, akár a tömegpusztító fegyverek alkalmazásának árán is. A nemzetközi kommunista mozgalom ekkor mind mélyebben tudatosította a végső cél sikeres elérése alapvető előfeltételének, a békeharcnak jelentőségét. Csehszlovákia Kommunista Pártja a többi marxista-leninista párttal együtt ebben az időszakban mérhetetlen igyekezetét fejtett ki az új fejlődési szakasznak megfelelő feladatok megfogalmazására, a kommunista pártok kapcsolatai új formáinak feltárására. Ehhez az igyekezethez nagymértékben járultak hozzá 1957-ben, 1960-ban és 1969-ben a kommunista és a munkáspártok képviselőinek nemzetközi konferenciái, továbbá a regionális konferenciák, főleg 1976- ban az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciája. Ebben a törekvésben sok akadályt kellett leküzdeni, amelyeket a mozgalomban a jobboldali opportunista, a baloldali szektás, a „policentrikus“, az „izolacio- nalista“, az „eurocentrista“ és az „euro- kommunista“ tendenciák okozták. A CSKP-nak a saját soraiban is le kellett küzdenie a jobboldali opportunista veszélyt, és a baloldali tendenciákat, amelyek nagy károkat okoztak nemcsak a pártnak, hanem az egész szocialista közösségnek is. A kommunista pártok azonban ebben a törekvésükben alkotó módon kidolgozták a mozgalom számos elméleti és gyakorlati kérdését korunkban, amelyet a nagy októberi szocialista forradalom nyitott meg és amelynek lényege az emberiség átmenete a kapitalizmusból a szocializmusba és a kommunizmusba. Ezek a kérdések a legkoncentráltabb formában a Szovjetunió Kommunista Pártja új szerkesztésű programjában jutottak kifejezésre. Amint azt Gustáv Husák hangsúlyozta a CSKP XVII. kongresszusán, az SZKP új szerkesztésű programja és az SZKP XXVII. kongresszusán jóváhagyott további dokumentumok „ösztönzően hatottak pártunkra és népünkre“. BONYOLULTAN FEJLŐDŐ VILÁG A jelenlegi fejlődési szakasz jellemző vonása, amely alapvetően meghatározza a kommunista mozgalom stratégiai és taktikai irányelvét, a világ fejlődésének bonyolultsága. „Korunk világa bonyolult, sokrétű és dinamikus, ellentétes tendenciák jellemzik és sok benne az ellentmondás. Ez a rendkívül bonyolult alternatíváknak, aggodalmaknak és reményeknek a világa“ - állapította meg az SZKP Központi Bizottságának politikai beszámolója a párt XXVII. kongresszusán. Korunk világa a történelmi folyamat új szakaszába lépett. A termelőerők fejlődésének olyan minőségi ugrása jellemzi, amely nemcsak óriási méretekben növeli az emberiség alkotó lehetőségeit, hanem egyidejűleg hatalmas változásokat is előidéz a civilizáció önfelszámolásának veszélyét magában hordó pusztító eszközökben. Ezt a veszélyt nem idézi elő önmagában a tudományos-technikai forradalom, hanem korunk imperializmusa és az, hogy uralkodó körei nem hajlandók lemondani a szociális reváns vágyálmáról, s azokról a kísérleteikről, hogy erővel oldják meg a kapitalizmus és a szocializmus közti történelmi ellentétet. A másik oldalon azonban még sohasem léteztek az ilyen erők ellenőrzésének, a civilizáció önfelszámolása veszélye elhárításában a szubjektív tényezőnek olyan ófjási lehetőségei, mint manapság. Gustáv Husák a CSKP XVII. kongresszusán hangsúlyozta: „Ezt a történelmi alkalmat nem szabad elmulasztani, ha a népek úgy kívánják átlépni az új ezredév küszöbét, hogy ne aggassza őket a jövő“. A kommunista mozgalom felelősségteljes feladata az, hogy minden haladó tömegmozgalom forradalmi élesztőjévé váljon, szervezze és segítse ezeket a mozgalmakat, hogy a társadalmi haladás közös medrében egyesüljenek. Magától értetődő, hogy jelenleg a társadalmi haladás derékhadát a szocialista országokban, elsősorban a szocialista közösség országaiban kormányzó kommunista és munkáspártok képezik. Ez az említett országoknak korunk világában betöltött szerepéből következik. A CSKP XVII. kongresszusa hangsúlyozta: „Napjainkban a szocialista közösség nélkül a világpolitika egyetlen kérdése sem oldható meg. Ebből következik felelelőssé- gük is e közösség egységének és felzárkózottságának erősítéséért a közös marxista-leninista ideológiának és a szocialista internacionalizmus elveinek bázisán, valamint társfelelősségünk további dinamikus fejlődéséért, a szocializmus sikereiért a kapitalizmussal folyó békés versengésben és vetélkedésben“. A SZOCIALIZMUS ÓRIÁSI LEHETŐSÉGEI Az emberiségnek több mint az egyhar- mada halad a szocializmus útján a kommunista civilizáció felé. Számos nép kiindulási helyzete ezen az úton eltérő volt és különböztek feltételeik is. Ez az út nem volt nyílegyenes, s előfordultak tévedések és hibák is. Feltárta azonban a szocializmus óriási lehetőségeit a civilizáció fejlődése legbonyolultabb feladatainak teljesítésében. Megerősítette az új társadalom építése útjainak változatosságát és egyidejűleg a szocializmus általános törvényeinek tartós érvényességét. A szocialista közösség országainak testvérpártjaira a jelenlegi döntő fontosságú időszakban az a sürgető feladat hárul, hogy tüzetesebben megismerjék a szocializmus törvényeit, s a konkrét feltételek közti sajátos megnyilvánulásaikat, minőségileg magasabb szinten éljenek az új társadalmi rend előnyeivel. Az azonos típusú társadalmi és gazdasági rendszer, a világnézeti egység, az osztályszolidaritás és a közös célok határozták meg a testvérpártok elvszerű egységét a kor sürgető fontosságú feladatának megoldásában - a társadalmi termelés intenzifikálása terén a fordulat elérésében, a tudományos-műszaki, a gazdasági és szociális haladás meggyorsításában. Erről az egységről kifejezően tanúskodtak a testvérpártok legutóbbi kongresszusai. Ezt az egységet megerősítette a szocialista országok testvérpártjai képviselőinek Moszkvában, 1986. novemberében megtartott munkaértekezlete is. A következetesebb intenzifikálásban a fordulat elérésének előfeltétele a kommunista és a munkáspártok elméleti együttműködésének minőségileg magasabb szintje, a szocialista építés tapasztalatainak tanulmányozására, általánosítására és hasznosítására, valamint a marxista-leninista elmélet alkotó továbbfejlesztésére irányuló igyekezetük összehangolása. A szocialista világrendszer dinamikus fejlődése, a szocialista közösség politikai, gazdasági és védelmi erejének növekedése megszilárdítja a világ erőviszonyainak alakulását az olyan népek és társadalmi erők javára, amelyek a termonukleáris katasztrófa veszélyének elhárításáért, a társadalmi haladásért harcolnak. A fejlett tőkés országok forradalmi munkásmozgalma a forradalmi világfolyamat alapvető tényezőinek egyike. A testvérpártok ezzel a munkásmozgalommal kapcsolatban abból az ismert és a gyakorlat által igazolt marxista-leninista tézisből indulnak ki, hogy a forradalmat nem exportálják, hanem az egyes országokban teremtik meg a forradalmi átalakulások feltételeit. Ugyanakkor teljes mértékben szem előtt tartják azt a tényt, hogy az egyes országok szociális és gazdasági fejlődésére, vagyis osztályharcukra is mind nagyobb befolyást gyakorolnak a nemzetközi tényezők. Az integráció kiterjed nemcsak a gazdasági, hanem egyben a politikai szférára is, ami veszélyezteti a nemzeti hatalmi szervek szuverenitását. Ilyen körülmények között a baloldali erők győzelme esetében nagyon leszűkülnek az egyes országokban az antimonopolista és a demokratikus változások lehetőségei. Nem véletlen, hogy számos kommunista párt országában felveti az egyidejű demokratikus és forradalmi változások megvalósításának kérdését. Jelenleg meghatározó fontosságú a kommunistáknak felkészültsége arra, hogy rátaláljanak a munkásmozgalom mindennapos és ideiglenes céljaiért, valamint a demokratikus változásokért és ennek alapján a további társadalmi haladásért vívott harc összehangolásának megfelelő formáira. Ez a feladat világviszonylatban megkívánja a munkásosztály szolidaritását. Ehhez hasonlóan a szocializmus befolyása az osztályharc alakulására összefügg nemzetközi vonatkozásai jelentőségének növekedésével. Miközben a tőkés országok zömében lényegében beértek a szocializmus megvalósításának anyagi előfeltételei, ennek a lehetőségnek a kiaknázása a tömegek öntudatosságának szintjétől függ. Az viszont jelentős mértékben a szocializmus és kapitalizmus között folyó ideológiai harctól. A testvérpártok azért szentelnek ennek a harcnak olyan nagy figyelmet. Rendkívül időszerű lett a háború és a béke kérdése. A békéért, illetve a társadalmi haladásért vívott harc szoros összefüggése példátlan. A békeharc folyamatába politikai síkon eddig kívül álló dolgozó tömegek kapcsolódnak bele. Radikalizálódik a háborúellenes mozgalom. A kül- és a' katonapolitika megváltoztatásával kapcsolatban a tömegek követelményei objektíve összefonódnak a belpolitikával összefüggő általános, demokratikus követelményekkel. AZ OSZTÁLYSZOLIDARITÁS JEGYÉBEN Ilyen viszonylatban különösképpen előtérbe kerül Csehszlovákia Kommunista Pártjának nemzetközi szerepe. Pártunk a szocialista közösség országainak testvérpártjaival együtt hozzájárul a kommunista és munkáismozgalom, valamint korunk forradalmi egységének és cselekvőképességének megszilárdításához. A CSKP XVII. kongresszusa hangsúlyozta: „Kötelességünknek tekintjük minden olyan kezdeményezés támogatását, amelynek célja a testvórpártok osztály- szolidaritásának, egyenjogú együttműködésének szilárdítása, a közös célokért, a békéért és szocializmusért folytatott harcban, tiszteletben tartva az egyes pártok eltérő feladatait, és tevékenységük eltérő feltételeit.“ Ebben magától értetődően kifejezésre jut a CSKP viszonya a gyarmati iga alól felszabadult országok kommunista mozgalma iránt is. A nemzeti felszabadító mozgalom a gyarmati rendszer széthullása után fejlődésének új szakaszába lépett. Ezt jellemzi mind több országban a kizsákmányoló tőkés, illetve a még fennmaradt feudális viszonyok elleni szociális küzdelem kibontakozása. Az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai nem szocialista országok kommunista pártjai továbbfejlesztik annak a harcnak a stratégiáját és taktikáját, amelynek célja a konkrét feltételek között elmélyíteni a nemzeti felszabadító forradalmak szociális tartalmát. Ezekben az országokban az imperializmus ellen, a dolgozók demokratikus jogaiért és a társadalmi haladásért folytatott harc kettős feladat. Ez tükröződik a kommunista pártok irányvételében arra, hogy széles alapokon koalícióra lépjenek a demokratikus és az antiimperia- lista erőkkel és szilárdítsák forradalmi szövetségüket a demokratákkal. Számos fejlődő országban a forradalmi demokratikus pártok megalakulásának folyamata elősegíti az imperializmus elleni harcban a széles körű szövetségi kapcsolatok fejlesztése objektív előfeltételeinek megteremtését. Pártunknak csakúgy, mint a szocialista közösség többi testvérpártjának kapcsolatai főleg azokkal a marxista-leninista pártokkal fejlődnek, amelyek eredményesek a marxizmus-leninizmushoz igazodó forradalmi politikai erők szervezésében. Ez vonatkozik a népi demokratikus típusú államokra, amilyen Afganisztán, Etiópia, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság, Angola, Nicaragua és Mozambik. Az említett országok nemzeti demokratikus forradalmaira is érvényesek - konkrét sajátosságaik tiszteletben tartása mellett - , fejlődésüknek és a szocialista forradalomba való átnövésüknek általános elvei. MEGHATÁROZÓ FONTOSSÁGÚ MOZGALOM A nemzetközi kommunista mozgalom, amelynek Csehszlovákia Kommunista Pártja szerves része, jelentős politikai erő a békéért, a világ társadalmi átalakulásáért, az imperializmus politikája ellen folytatott harcban. Ehhez a mozgalomhoz mintegy 95 kommunista párt tartozik, több mint 80 millió taggal. A CSKP KB 1986 decemberében megtartott 4. ülésén megállapították, hogy pártunknak, néhány kivételtől eltekintve, jó a kapcsolata a világ valamennyi testvérpártjával. A marxista-leninista pártok abból indulnak ki, hogy a kommunista mozgalom sokrétű. Egysége semmiképp sem jelent egysíkúságot vagy bármely párt monopóliumát az igazságra. A kommunista pártok nagyon eltérő feltételek között dolgoznak, s ebből következően gyakran eltérően közelítik meg a forradalmi mozgalom feladatainak megoldását. Növekszik annak igénye, hogy a kommunista pártok politikájukat önállóan dolgozzák ki, alkotó módon alkalmazva a marxiz- mus-leninizmust országuk konkrét feltételeire. Korunk azonban mindinkább előtérbe állítja az összes kommunista pártnak és minden demokratikus erőnek olyan közös feladatait, amelyek megkívánják a lehető legnagyobb mérvű együttműködést és tevékenységük egyeztetését. A CSKP Központi Bizottságának politikai beszámolója a párt XVII. kongresszusán hangsúlyozta: „Bizonyos kérdésekben a nézetek különbözőségét nem tekintjük természetellenesnek. .. A közös eljárás érdekében szükségesnek tekintjük a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését csakúgy, mint az együttműködés sokoldalú formáinak fejlesztését akár regionális, akár szélesebb alapokon“. Jelenleg már 80 kommunista párt szorgalmazza az olyan nemzetközi tanácskozás egybehívását, amely szilárdítaná a kommunista mozgalom cselekvési egységét. A szocialista eszmények nem valósulnak meg automatikusan. Az új társadalmi rendet a néptömegek harca, a munkás- osztály köré felzárkózott dolgozók széles mozgalma viszi győzelemre. A kommunisták sohasem tűzték ki maguk elé azt a feládatot, hogy a tömegmozgalmat helyettesítsék a saját tevékenységükkel. Mindig arra törekednek, hogy betöltsék a mozgalom hajtómotorjának szerepét, szervezzék és a végső cél, a szocializmus felé orientálják ezt a mozgalmat. ANDREJ GABAC, az SZLKP KB Marxizmus-Leninizmus Intézetének igazgatóhelyettese
