Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-03-06 / 9. szám
A _ elmúlt év végén a Szlovákiai Nőszövetség, valamint a Szlovák Tudományos Akadémia Filozófiai és Szociológiai Intézetének rendezésében a nőknek a munka társadalmi vetületében betöltött szerepét vizsgáló tudományos értekezlet zajlott le. E rendkívül érdekes és ösztönzésekben gazdag tanácskozáson elhangzott több előadás később a Nővé slovo hasábjain is napvilágot látott. Az alábbiakban a bennük fellelhető legfontosabb gondolatokat ismertetjük. A beszámolók és vitafelszólalások beállítottságát a nők társadalmi helyzetének tá- gabb összefüggésekbe ágyazódására irányuló figyelem jellemezte. Megállapítást nyert, hogy erősen tartja magát e szerepnek csupán a munkavállalásra való leszűkítése s nem kap súlyának megfelelő megvilágítást a nők családösszetartó szerepének társadalmi kihatása. S ami még fontosabb, e két síkon mozgó értelmezés meglehetősen nélkülözi a kölcsönhatások számbavételét, mind a társadalmi gyakorlatban, mind pedig a tudományos kutatások során. A közgazdasági elemzésekben például eléggé elsikkad az a szempont, hogy az egyénnek mint munkavégzőnek és fogyasztónak a magatartása nagymértékben függ önnön családi helyzetétől. Egyre inkább bizonyítható, hogy az idővel, energiával és a jövedelemmel való gazdálkodásban sokkal inkább a családé, a háztartásé, s nem az egyéné a meghatározó szerep. MINDNYÁJUNKAT ÉRINTŐ ÚJ ELLENTMONDÁSOK A nők munkavállalásának társadalmi vetületében mutatkozó ellentmondások a múltban jórészt lappangó formát öltöttek. Nem voltak annyira nyilvánvalók, többé- kevésbé egyéni szinten is orvosolható gondokként jelentkeztek. Ma viszont, már- amint ezt Duéan Provaznik kandidátus hangsúlyozta - ezek az ellentmondások nem kezelhetők valamiféle, a családi, házastársi és munkahelyi női szerepkör közötti egyensúly-megbomlásként. Ma ugyanis az összhang hiánya már nemcsak a feleséget, hanem a férjet és a gyerekeket is érinti; nemcsak a családra hat ki, hanem társadalmi horderövel bír, okok és okozatok egész láncolatát indítja el, a népesedési kérdésektől kezdve, az életmódon keresztül a felnövekvő nemzedék jellemjegyeinek minőségéig terjed. Ezek az ellentmondások egyéni szinten már nem oldhatók meg, maga az egyén védtelen ezeknek az ellentmondásoknak a következményeivel szemben, össztársadalmi intézkedésekre van szükség. Új, eddig ismeretlen probléma áll elő, mellyel valamennyi fejlett országnak szembe kell néznie. Minden leegyszerűsítéstől mentesen, egyértelműen leszögezhető,- hangsúlyozta Provaznik kandidátus- hogy e téren reális megoldási módok feltárására és alkalmazására csak a szocializmusnak van esélye, mert a lehetőségek és a korlátok végső soron a tulajdonviszonyokból fakadnak. A mindennapos életben, a mai feltételeink között a szóban forgó ellentmondások rendkívül konkrét formában érzékelhetők. Megfoghatóan jelentkeznek a női munka alacsonyabb javadalmazásában, a felelős tisztségbe való átminősítések során, a terhesség miatti munkaviszonyba lépés leplezett hátrányt jelentő voltában, a családi teendők és a gyermeknevelés gazdaságitársadalmi szerepének lebecsülésében és még sok minden másban. Persze látni kell,- emelték ki a felszólalók, - hogy ezek mögött nem valamiféle eleve adott diszkri- minálási szándék, hanem objektív okok húzódnak meg. Új típusú, magasabb szintű ellentmondásokról van szó, az érvényesülési feltételekben mutatkozó egyenlőtlenség olyan megnyilvánulásairól, amelyekről a kommunista párt céltudatos politikájának eredményeként elért új minőségű szociális fejlődési szint nélkül nem is beszélhetnénk. A határozott megoldás azonban elkerülhetetlen. S ez a magasabb szintű ellentmondások összefüggés-rendszerében mozgó megközelítést kíván. Az ilyen értelmezésből kiinduló megfogalmazás szerint ellentmondás lép fel az egyéni és a társadalmi, a gazdasági és a szociális érdekek, valamint az extenzív és az intenzív értékek, a makro- és a mikro-struktúra között. Problémává válásuk lényege jórészt abban rejlik, hogy hiányzik a kellően rugalmas reagálás azokra a változásokra, amelyek a női népességalakulás új minőségi jegyeihez, s a női munka megítéléséhez kapcsolódnak. A női munkával szembeni prizmát ugyanis erősen meghatározzák a megelőző nemzedékek beidegződései, illetve a férfimunka modelljéhez való alkalmazkodás követelményei. Ez az évszázadokon keresztül kialakult modell nem nyújt teret a sajátos női érdekek érvényesülése számára, s ahogy ennek szorításában növekednek a munka tartalmával szembeni igények, úgy szűkülnek e sajátosságok figyelembevételének lehetőségei. A NŐI MUNKA SAJÁTOSSÁGAINAK FIGYELEMBEVÉTELE Az ellentmondások közül az állásba lépés és a háztartásbeli teendők miatti otthonmaradás közötti választáskényszer feloldásának problémái nemcsak elvi, hanem bizonyos mértékben gyakorlati megközelítésben is felvetődtek. Az előrelépés útját a női foglalkoztatottság racionalizálásában megjelölve erőteljesen jelentkezett az adott gazdasági lehetőségek határain belüli ez irányú kedvezőbb feltételek megteremtésének szorgalmazása. Persze hangsúlyosan megfogalmazódott, hogy foglalkoztatási ésszerűsítésnek csak olyan intézkedés tekinthető, amelynek során egyaránt latba esik annak gazdasági haszna, valamint a szélesebb körű társadalmi, tehát népesedéspolitikai, nevelési és egészségügyi kihatása. Az ebből adódó sokszempontú irányítási és döntéshozatali felelősségre hívta fel a figyelmet előadásában dr. Ladislav Ma- cháöek kandidátus. Rámutatott a nők munkavállalásában kétségtelenül közrejátszó, a végzett munka tartalmától és jellegétől, az elért műveltségi és képzettségi szinttől és a nők társadalmi helyzetétől függő értékindíttatásnak a sokrétűségére. Ebből kiindulva utalt a rendelkezések megtétele során elengedhetetlen körültekintésnek, a kor-, szociális- és szakmai csoportok szerint elütő magatartásformákkal számoló megfontoltságnak a fontosságára. A női alkalmaztatás-tervezési elvárásoknak és az érdeklődést befolyásoló tényezők reális felmérésének összhangba hozását a műszaki pálya felé tekintve állította reflektorfénybe. A foglalkoztatási követelmények és a női magatartás ütközése ezen a területen ugyanis meglehetősen kiéleződve érzékelhető. A szakközépiskolai érettségi bizonyítvány, sót a műszaki főiskolán szerzett diploma a lányok és a fiatalasszonyok számára - úgy tűnik - jórészt afféle „jogosítványt" jelent a termelési szférán kívüli elhelyezkedésre. Valószínű ugyanis, hogy itt könnyebben összeegyeztethető a szakmai beállítottság az anyagi- és a háztartási kötelezettségekkel. Az előadás látószöge egy olyan területet fog be, ahol a lányok fokozottabb érvényesülését erősen berögzödött szülői fenntartások is gátolják. Ezek szerint az általános és nehézgépipari ágazatokon belüli szakmák a lányok számára úgymond nem ildomosak. Az idegenkedésnek minden bizonynyal szerepe van abban, hogy a kohó- és gépipari szakmunkás-növendékek között a lányok aránya jóval elmarad a tervezett keretszámoktól. Az előadó a tényleges érdeklődés túlbecsülésére utalva emelt szót az említett szakmák vonzerejébe belejátszó összetevők problémaérzékenyebb kezelése mellett. Végül is a valós helyzet minden nehézség ellenére is arról tanúskodik, hogy a nők egyre inkább jelentős számban választják hivatásul a gépipari szakmákat. Szlovákiában több mint háromezer lány jelentkezett a fémmegmunkálási szakmunkásképzőkbe. Országos viszonylatban egyébként a kohó-, a gép- és fémipari szakmákat 130 ezernél is több nő mondhatja a magáénak, ez pontosan 12,7 százaléka a népgazdaság szocialista szektorában foglalkoztatott nőknek. A női pontosság, kézügyesség és felelősségérzet megbecsülést érdemel a gépiparban, ahol a nők fiatalabb korosztályainak egy része továbbra is közhasznot hajtva találhat magának érvényesülési lehetőséget. Ez viszont megkívánja - ahogy arra Macháéek kandidátus nyomatékosan felhívja a figyelmet - a gépipari szakmáknak a női munka követelményeihez igazodó módosulását, a női munka sajátosságait figyelembe vevő gépi berendezések bevezetését, illetve a termelési feltételek kialakítását. Ezeknek az intézkedéseknek a megtétele azért is elkerülhetetlen, mert a mai gépi felszerelésekkel végzett női munka teremti meg önnön műszaki átépítésének és korszerűsítésének alapjait. S ezért is megengedhetetlen e szakmában a női munka sajátosságainak lebecsülése, a munkahelyi feltételek és a munkakörnyezet kialakítása szempontjából olyan fontos testi, élettani és lélektani adottságok figyelmen kívül hagyása. A lélektani mozzanatok számottevő szerepét hangsúlyozva a női munkahelyek esztétikusabbá tételével kapcsolatos figyelemreméltó tapasztalatokra is kitért előadásában dr. Jana Grznárová, a partizánskéi cipőgyár pszichológusa. Elmondotta, hogy 1981 óta náluk a vállalati pszichológus teendői közé tartozik az egyes munkahelyek arculatának sokféle követelményére ügyelő kialakítása. Egy év leforgása alatt a külsőségeiben megújhodott műhelyekben a dolgozó nők elvándorlása két százalékkal csökkent, a munkatermelékenység pedig 7,5 százalékkal nőtt. A kérdőíves felmérések alapján is sikerült közvetlen visszaigazolást szerezni a munkahelyi környezettel való megelégedettség fokozódásáról, ami minden kétséget kizáróan a női képesség és érvényesülés között feszülő ellentétek áthidalását segítő tényező. A munkahelyi feltételek javításának elvi indítékait, de a napi munkavégzésben is érzékelhető konkrét megnyilvánulásait felvonultatva így tágabb összefüggésekbe ágyazódik az a követelmény, hogy a női munka sajátosságait szem előtt tartva kell kedvezőbbé és szabadabbá tenni a nők számára a mereven szemben álló kétpólusos munkaválasztás feltételeit. A KIEGYENSÚLYOZOTT NÓI SZEMÉLYISÉGFEJLŐDÉS SZEREPE A választhatósági lehetőségek megváltozásának igénye az egymást követő életszakaszokhoz és a családi viszonyok ciklikus alakulásához kapcsolódva jelentkezik. Mindez végső soron egy olyan kapcsoló- dásmenetet tükröz, mely a szocialista személyiségfejlődésben ölt testet, magába foglalva annak mind a munkavégzéshez kötődő, mind pedig a szélesebb társadalmi összefüggésekben leledző meghatározóit. Ez a folyamat tulajdonképpen a női érvényesülés, a szocialista nő karrierjét jelzi. Ilyen értelmű előmenetelnek számít az egyénileg és társadalmilag egyaránt keresettebb, felelősségteljesebb, igényesebb és nagyobb megelégedettséget nyújtó beosztásba, állásba, tisztségbe kerülés. S ez nem ritkán olyan munkát is jelenthet, mely lehetővé teszi a munkahelyi feladatoknak, a továbbtanulásnak, avagy a közéleti aktivitásnak a családi teendők ellátásával való jobb összehangolását. A nő érvényesülésének tehát olyan társadalmi helyzet elérése tekinthető, mely kiegyensúlyozott személyiségfejlődéssel jár együtt, függetlenül attól, hogy a munkaköri beosztásban, a fizetésben és a rangban előbbre jutás, avagy az elértnél alacsonyabb szint vállalása történt. „Eddig a gyakorlat, s vajon mi a valóság?"- tette fel a kérdést Frantiáek Bury kandidátus, megkísérelve néhány empirikus adat felsorakoztatásával a szocialsta női karrier fejlődésvonalának érzékeltetését. Ezek szerint szakmailag a legdinamikusabb időszakot a csehszlovákiai nők 18. és 21., majd pedig a 25. és 44. életévük között élik át. Atisztség- viselési ranglétra fokain a továbbjutás általában a 31. és 44. életév között történik. A felmérések egyébként arról tanúskodnak, hogy a huszonéveseknél nem nagyon jelentkeznek kompromisszumra hajló vonások, inkább egyfajta optimista fejlődés-stratégia követése a jellemző, az a meggyőződés, hogy a „karrier jó úton halad". A középkorú nők viszont a férfiakkal ellentétben és a szakppai kilátásokkal szemben nagyobbá- ra a családi kötelezettségeket helyezik az első helyre. Képesek viszont kockázatvállalásra is, de egészében véve a rutinfeladatok teljesítését részesítik előnyben. A munkábalépéssel együtt járó alkalmazkodást tekintve a fiatalabb női korosztályok magatartásában észrevehető a gyorsabb alkalmazkodási készség, az illető munkahely érdekeivel való fokozottabb belső azonosulás. Ebben minden bizonnyal^közreját- szik, hogy a nőknél általában véve eleve fejlettebb a közösségekben megkívánt erkölcsi normák iránti tisztelet. Mindezek a kezdeti alkalmazkodást megkönnyítő vonások a későbbi, hosszabb távú szakmai előrejutás során bizonyos hátrányt is eredményeznek a férfiakkal összehasonlítva- állítja Bury kandidátus. Ilyen irányban hathat az együttműködéshez való ragaszkodás az egészséges versengéssel szemben, a mások problémáinak mélyebb átér- zése, bizonyos külső szervezeti keretek, feltételek, formák és kapcsolatok fokozottabb tiszteletben tartása. A hosszabb távú érvényesülésben hátrányba kerülést okozó legszámottevőbb tényező azonban az anyagi kötelességek közbejövetele. A férfiaknál a szakképesítés megszerzését követő katonai szolgálat korántsem okoz olyan kiesést, mint a nőknél a szülési szabadság, melyet a nő a szakmai fejlődés legígéretesebb szakaszában vesz igénybe. A gyermeknevelési gondok jelentkezésével a férfi és a női érvényesülés feltételei gyökeresen megváltoznak. Ezen csak némileg enyhíthet a társadalom messzemenő segítsége (főleg a szolgáltatások terén). Amennyiben a magasan képzett fiatal házaspár nem akarja magát megfosztani a családi élet örömeitől, egyikük bizonyos időre kénytelen lemondani az ambícióiról. S ez úgyszólván minden esetben a feleség. Egyrészt azért, mert így kisebb a jövedelemcsökkenés, másrészt pedig a gyermek- nevelésben az anyáé a meghatározó szerep. Ezek után Bury kandidátus nyomatékosan leszögezi: „A női érvényesülés előmozdításában fokozottabban tükröződnie kellene a tényleges, reális lehetőségeknek, beleértve a családi, a vállalati szempontokat és a nemzeti bizottságok, sót az egész társadalom szerepét. Károsan hat az iskolák és a tömegtájékoztatási eszközök által táplált túlzott »karrieroptimizmus«. Ugyanakkor azonban fel kell karolni a tényleges képességekből kiinduló »karrierkedvet«, a szakmai továbbjutásnak a pálya kezdetén, de főleg a középső szakaszán jelentkező késztetéseit." Az ismertetett hozzászólások árnyaltabb képet adtak arról, hogy a szocialista nötípus személyiségvonásai még csak kialakulóban vannak. Fokozatosan, a fejlett szocialista társadalom építésével párhuzamosan kristályosodnak ki. E folyamatban egyaránt érzékelhetők a sikerek, de a belső ellentmondások, problémák, tartalékok és fogyatékosságok is. A már valóságos, a mindennapi megnyilatkozásokban egyéni és társadalmi méretekben tetten érhető tulajdonságok a szocializmus továbbfejlődésében olyan fontos szerepet játszó emberi tényező „női összetevőinek" legütőképesebb elemeiként értelmezhetők. Az ellentmondások viszont bonyolítják és lassítják e szerep kifejezésre jutását. A szocialista nő céltudatos személyiségformálásának még számottevő tartalékai vannak - hangsúlyozták a felszólalók. Az egyoldalúságon túllépő szemléletváltozásra, új, teljesebb szociális-gazdasági, prob'- lémaérzékenyebb szemléletmódra van szükség. Az ez irányú tartalékok feltárása elengedhetetlen tartozéka az intenzifikálás- nak és a társadami-gazdasági fejlődés meggyorsításának. Szemléletváltozás szükségessége a nők társadalmi szerepének megítélésében
