Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-02-27 / 8. szám
fc- Úgy érzem, hogy a feleségem megcsal.- De miből gondolod?- A legutóbbi években háromszor is más városba költöztünk. Münchenből Kölnbe, innen Hamburgba, onnan pedig Frankfurtba. És mindig ugyanaz a postás kézbesíti a leveleinket! POSTÁS A postás izzadtan, a lapátoknak nekifeküdve, odaevez a világítótoronyhoz, és dühös arccal átnyújt egy levelet a világitótorony őrének.- Ha a következő alkalommal is ilyen mérgesen állítasz be - mondja neki az őr -, akkor előfizettetek valamilyen napilapra... ANALFABÉTA- Drága szívem, én olvasni tudok a szemedben.- Valóban? És éppen most mit olvasol benne?- Hát azt, hogy meg akarod kérni a kezemet.- Analfabéta vagy, szívem! BOLDOGSÁG- öt évig csodálatosan boldog voltam a férjemmel.- No és azután mi történt?- Azután... Kiengedték a börtönből! FOSZLÁNYOK Lakatlan szigetre is elköltözne, csak hogy ö legyen ott a legnagyobb író. A . cuclisüveg nem megfelelő forrás egy irodalmi mű megírásához. * * * Az anyakönyvvezető nem tehet arról, hogy nem tud jobb könyvet írni. Te vagy vállalatunk pillére - mondogatták neki, mígnem összeroskadt. * * * A részeg ember tudja, hogy az ajtó mögött vár rá a boldogság, csak azt nem tudja, hol az ajtó. A legbutább pékről sem lehet állítani, hogy nincs sütnivalója. * * * Tanárnőt vett feleségül, és a nászéjszakán levizsgázott. * * * Az okos nő nagy sikert ért el, mert szép volt a lába. * * * Akkor tett először jót a feleségének, amikor elvált tőle. A tudást megvámolták, mert a megengedettnél több esze volt. Bogdánfi Sándor Elek Tibor karikatúrája A HÉT VICCE Vacsora után a férj kijelenti a feleségének:- Szőkévé kell átfestened a hajadat.- Miért?- Azt olvastam egy könyvben, hogy a szőkehajú asszonyok remekül főznek! ALKOHOL- Mondd, Péter, muszáj neked mindig ilyen rengeteg alkoholt innod?- Nem muszáj: önként csinálom! DIÉTA- No és hogy érzi magát? - érdeklődik az orvos a páciensétől.- Pocsékul. Már azt sem bírom megenni, amitől a doktor úr eltiltott. FOGADÁS Novák úr dicsekszik a kollégáinak:- Egy házibulin fogadtam, hogy egy ültő helyemben megeszem negyven szendvicset, és megnyertem a fogadást.- És semmilyen következménye sem volt?- Sajnos, igen. Azóta egyetlen társaságba sem hívnak meg... (Ján Schenko karikatúrája) VENDÉGLŐBEN A vendég megkérdi a pincértől:- Már megbocsásson, de miért számított 13 korona helyett 25-öt?- Elnézést, azt hittem, hogy a kedves vendég babonás... DIÉTA A kardnyelő cirkuszi artista megvizsgálása után az orvos kijelenti:- önnek diétát kell tartania. A kardokat, tőröket és szuronyokat felejtse el. Legjobb esetben néhány gyömölcstisztító kést fogyaszthat! HOSSZÚ PRÓBA Az eladó így szól a vevőhöz:- Kedves kisasszony, ön három óra alatt tizenhét ruhát próbált fel.- Igen, uram. Tekintettel az árukra, számomra ez az egyetlen lehetőség arra, hogy ilyen ruhákat hordjak! tí^uonwk 4 izqjjoltr if***- ttxu VÁLASZ- Kedves fiam, én csak azt szeretném tudni, hogy miért vannak mindig ilyen csúnya barátnőid?- Márpedig világos, papa, a te ütött-kopott járgányoddal sehogy sem kapok remek szexbombát! DOHÁNYOS- Leszokott a dohányzásról, Ku- csera kolléga?- Miért gondolja?- Hát azért, mert a kekszet mindig a hamutartóban nyomja össze! KÖRNYEZETVÉDELEM- Mit tesz ön a környezetvédelem érdekében?- A villamos- és autóbuszjegyeimet sohasem dobom el -, hanem többször is felhasználom! PÉNZ-Te csak azért mentél feleségül Lajoshoz, hogy megszerezd a pénzét.- Ugyan dehogy! Ahhoz, hogy megszerezzem a pénzét - elváltam tőle! NEM TESZ SEMMIT- A lányom kezét óhajtja megkérni? Nos, ezt az utat megtakaríthatta volna magának.- Nem tesz semmit. Úgyis erre volt dolgom! MINT EGY TÉVÉ- A mi üzemi étkezdénk mindig csak a televízióra emlékeztet.- Ugyan miért?- Azért, mert mindig ugyanazt adják! MIROSLAV JANEGA KI MÖGÖTT KI ÁLL? A titkárnő belépett az igazgató irodájába, kezében tálcával, rajta egy csésze párolgó kávéval. Óvatosan lépkedett, tekintetét a tálcán levő csészére szegezte. Hirtelen az igazgatóra pillantott, s abban a minutumban hátrálni kezdett az ajtó felé. Amikor háta az ajtóhoz ért, kőszoborra emlékeztető pózba merevedett, és ijedten suttogta:- Főnök, valaki áll maga mögött! Az igazgató értetlenül nézett rá, csak egy idő múlva reagált a megjegyzésre.- Ugyan, Terka, mit beszél, már ki állna mögöttem! A titkárnő azonban sírós hangon bizonygatta:- De igazán áll maga mögött valaki!- Ugyan kérem! Honnan tudja, hogy áll mögöttem valaki? - kérdezte az igazgató immár kíváncsian.- Hiszen a saját szememmel látom - felelte Terka, sápadt arca zölddé változott, majd kipirult, s végül ismét elhalványult.- Ne fecsegjen összevissza. Ezt csak úgy mondják. Metaforikusán. Érti? Látni viszont nem látni - ellenkezett az igazgató.- De én egész tisztán látom. Tény és való. Nem pedig metafora. A titkárnőnek e megállapítás közben remegett az álla, a keze meg olyannyira, hogy a csésze ugrándozott a tálcán.- Rendben van. Nyilván nem tűri az ellenvetést*és mindenáron azt akarja, hogy magának legyen igaza. Megadom magam. Nem óhajtom, hogy lelki traumát szenvedjen, beismerem hát, hogy valóban áll valaki mögöttem. Az a valaki a sógorom a minisztériumban. De remélem, nem adja tovább - jegyezte meg az igazgató. De Terka továbbra is tagadóan rázta szőke fejét.- Csak nem váltották le? - rettent meg az igazgató. Terka a fejét ingatta. A főnök enyhítette a hivatalos hangot:- Terka, csak nem hibbant meg?- Valaki áll maga mögött - vacogta Terka.- Még egyszer nyomatékosan ismétlem, hogy a sógorom áll mögöttem, a minisztériumból és punktum! Terka azonban újfent tagadóan rázta szőke fürtjeit. Az igazgató dühös lett:- Maga engem tisztára megbolondít. Most már aztán elég! Utoljára és végérvényesem közlöm magával, hogy a sógorom áll mögöttem, a minisztériumból, és bevallom, ha ő nincs, sosem lettem volna az állatkert igazgatója, s ha netán mégis, hát már rég nem lennék az. De minthogy valaki áll mögöttem, senki sem merészel belém kötni, s én felettébb biztonságban érzem magam. Világos? A főnök minden kártyáját kijátszotta. Alighogy befejezte, Terka kezéből kiesett a tálca, s a kávét lassan felitta a perzsaszönyeg. Az igazgató hirtelen megmerevedett, mert valaki éktelenül belebődült a fülébe. Jó érzékkel nyomban felismerte, hogy ez nem lehet a minisztériumi sógor. Megfordult, és megpillantotta az - oroszlánt. Abban a pillanatban sóbálvánnyá merevedett, s így mentette meg az életét. Az oroszlánok ugyanis, mint tudvalevő, nem kedvelik a sót. A vadállatot visszazárták a ketrecébe, az igazgató továbbra is igazgató maradt, háta a sógorának, aki erősebbnek bizonyult az oroszlánnál. A büntetés az állatgondozókat sújtotta, akik egyébként már régóta figyelmeztették az igazgatót a zár gyenge minőségére, az inkriminált vadállat ketrecén. Mivel azonban a gondozók mögött senki sem állt, elbocsátották őket. Kopasz Csilla fordítása újsa 22 1987.11.
