Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-02-20 / 7. szám

TUDOMÁNY TECHNIKA NEM MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK Napjainkban a nem megújuló energiaforrások képezik a világ energiaellátásának alapját. Az összenergiafogyasztás több mint 90 százaléka származik e forrásból. Amíg az energiafogyasztás összes­ségében csekély volt, nem nyugta­lanította az embert a készletek eset­leges kiapadása. Most azonban, amikor az energiafogyasztás jelen­tősen fellendült és egyes készletek néhány évtized múlva kiapadhatnak, jogos az aggodalom. Az is figyelem­re méltó tény, hogy eddig csak az olcsó forrásokból termeltük az ener­giahordozókat, ezentúl egyre hozzá- férhetetlenebb helyekről kell kiak­náznunk azokat. így az energia érté­ke egyre nagyobb lesz, ami oda vezetett, hogy ma már enerigavál- ságról beszélünk. A továbbiakban áttekintjük a kőolaj, földgáz, szén, nukleáris üzemanyag jelenlegi hely­zetét. KŐOLAJ A fejlett ipari országok energia- mérlegében a kőolaj részaránya megközelíti az 50 %-ot. Ez a helyzet az utóbbi harminc évben alakult ki. A térhódítás oka a következőkkel magyarázható: Rohamosan megnö­vekedett a gépkocsik száma és fel­lendült a légiközlekedés. E szállító- eszközök gyakorlatilag csak olajter­mékkel üzemelnek. Új olajmezőket tártak fel Közép-Keleten és Észak- Afrikában. Ez a kőolaj árának csök­kenéséhez vezetett, ami versenyké­pesebbé tette a szénnel szemben. A kőolaj kitermelése, szállítása, fel- használása előnyösebb mint a szén esetében. Elmaradnak a kedvezőt­len környezeti hatások. Az eddigi felmérések szerint a vi­lág kőolajának kitermelhető készlete mintegy 360 Gt ETA (ETA = egyez­ményes tüzelőanyag, 1 t ETA = 8139 kWh). Ha ezt összevetjük a világ jelenlegi kőolajfogyasztásá­val (3 Gt/év), akkor nem nehéz megállapítani, hogy lehetőségeink korlátozottak. Ha figyelembe vesz- szük a prognózisokat, melyek sze­rint a századfordulóig az energiafo­gyasztás a maihoz viszonyítva meg­duplázódik, akkor az olajtartalékaink még gyorsabb kimerülésével kell számolnunk. A hagyományos kőolajon kívül, melyet szokásos fúrásos módszerrel szárazföldről vagy tengermélyből nyernek, léteznek úgynevezett nem hagyományos köolajforrások is, mint például az olajpala és olajhomok. Ezek kitermelési technológiája azonban még jelenleg nincs megfe­lelően kidolgozva. Ezért a szakértők véleménye szerint a nem hagyomá­nyos kőolaj említésre méltó felhasz­nálására csak a jövő században ke­rülhet sor. A kőolajkitermelő országok a jö­vőre gondolva igyekeznek a kiter­melendő készleteiket és a tartaléko­kat egyensúlyban tartani. így bizo­nyos kóolajkitermelési szintet hatá­roznak meg, mely az szerint alakul, hogy sikerült-e új készleteket feltár­niuk és a tartalék kategóriába sorol­niuk. A jól hozzáférhető lelőhelyek azonban lassan kimerülnek, az újak kutatása és művelésbe vétele vi­szont egyre többe kerül. Ezért sok országban már ma megkezdődik a kitermelés-tartalék arányának csökkentése. E tényezők elemzése azt mutatja, hogy a kilencvenes évek elejére a kóolajkitermelési szint eléri a maximumot, utána csökkenni fog. Ha tehát az olajfelhasználás üteme a legrövidebb időn belül nem mérséklődik, akkor a századforduló­ra a világon nagy olajhiány lesz, tekintet nélkül arra, hogy a készletek még mindig elegendőek lennének. FÖLDGÁZ Az energetikában valamivel a kő­olaj után jelent meg. Hasonló módon nyert zöld utat, mint a kőolaj: egy­szerű kezelhetősége, szállítása és felhasználása révén. Motorüzem­anyagnak szinte nem is használják, viszont növekvő arányban körül fel- használásra vegyipari nyersanyag­ként. Csővezetékes szállítása lehe­tővé teszi, hogy eljusson a kisfo­gyasztóhoz is. A fejlett ipari orszá­gok energiafogyasztásában a gáz részaránya már a 30 %-ot is eléri. A földgáz szárazföldi csővezeté­kekben több ezer kilométer távol­ságra is előnyösen szállítható. Ilyen földgázvezetéket létesített a Szov­jetunió Nyugat-Szibériából európai részébe, onnan a szocialista orszá­gokba és az NSZK-ba, valamint Olaszországba. A tengerek és óceánok akadályt jelentenek a földgáz útjában. Ma ugyan próbálkoznak a cseppfolyósí- tással és újragázosítással (ez lehe­tőséget nyújtana tartálykocsikban való szállításra), de a költségek igen magasak. Ezért van az, hogy a föld­gáznak ellentétben a kőolajjal nincs a világpiacon egyetemes ára. A hagyományos földgáz mellett az utóbbi időben kezdték kutatni a nem hagyományos földgázva- gyont is. Ezek közé a források közé tartoznak az ún. tömör homokkövek. A bennük levő potenciális gázmeny- nyiség nagyon nagy, de a ma ren­delkezésre álló módszerekkel a gázt nem lehet kitermelni. A nem hagyo­mányos földgázforrások sorába tar­tozik a szerves palák néhány típusa, a mocsárgáz, a városi hulladékból nyerhető gáz. Ez utóbbi a szerves hulladékok anaerob bomlása útján keletkezik. A számítások szerint e gázforrás az 1 milliótól nagyobb városokban már kifizetődőnek mu­tatkozik. SZÉN A szén széles körű ipari felhasz­nálása már a múlt században elkez­dődött. Fokozatosan kiszorította a fát és az energiamérleg fontos részévé vált több országban. Fontos felhasználási területei a közelmúltig mozdonyok és gőzhajók kazánjai, erömúvi kazánok, ipari kemencék és egyedi vagy központi fűtési rendsze­rek. A jóminöségú, ún. kokszolható szén a kohászatban kerül felhasz­nálásra. Azóta, hogy az olcsó kőolaj és Az atomerőmüvek részaránya az egyes országok villamosenergia­termelésében (százalékban); 1 - Franciaország, 2 - Belgium, 3 - Finnor­szág, 4 - Tajvan, 5 - Svédország, 6 - Bulgária, 7 - Svájc, 8. - Japán, 9 - Dél-Korea, 10 - NSZK, 11 - Nagy-Britannia, 12 - Kanada, 13 - USA, 14 - NDK, 15 - Magyarország, 16 - Spanyolország, 17 - Argentína, 18- Csehszlovákia, 19- Szovjetunió, 20 - Jugoszlávia, 21 - Hollandia, 22- Olaszország, 23 - India, 24 - Pakisztán, 25 - Brazília „Életre kelt“ szavak * A Challenger mágnesszalagjai, amelyek az űrha­jósoknak az indulás utáni szavait rögzítették, mintegy hat hétig hevertek 30 méteres tengermélységben, s már csak mint habos, összeragadt masszát tudták őket a felszínre hozni. A szalagcsévék magnéziumá­ból a tengervízben ragasztóanyagként ható magné- zium-hidroxid képződött. Az a kötőanyag, amely a hanghordozót - a vasoxidot - a szalagon tartotta, részben feloldódott. Mindezt tetézte, hogy azon a mágnesszalagon, amely a beszélgetéseket rögzí­tette, a szalagcséve el volt törve. A szalagok megmentésére irányuló első kísérletek nem sikerültek. A hideg desztillált vízben való öblítés és a rá következő szárítás ellenére újabb vas-oxid- rótegek töredeztek le. Ezután az IBM egyik arizonai laboratóriuma kapott megbízást, hogy fejlesszen ki egy „életrekeltési“ eljárást. E célra eleinte csupán egy néhány centiméteres szalagdarabot bocsátottak a rendelkezésére. Majd amikor a cég kutatói úgy vélték, hogy járható utat találtak, a további kísérletek céljára a Challengernek egy teljes szalagját megkap­ták. Azon azonban csak adatok voltak följegyezve, beszélgetések nem. Később eljárásukat még két másik szalaggal is finomíthatták, s csak mindezek után nyúltak a beszélgetéseket rögzítő mágnessza­laghoz. Azt tisztítás végett először néhány napig felváltva salétromsavat, illetőleg desztillált vizet tartalmazó fürdőbe merítették. Ezeket a folyadékokat nyomás alatt a szalag rétegei közé is bepréselték. Ezáltal lassan eltávolították a magnéziumhidroxidot. Majd a szalagot fél napig víztelenített metanol (metilalko- hol) hatásának tették ki, végül még egyszer friss metanollal átöblítették. Miután a vizet teljesen eltávo­lították, a szalagot megszárították. Ezután a mág­nesszalagon metil-szilikonnal megerősítették a hanghordozó réteget, s óvatosan megkezdték letekercselni a 100 méter hosszúságú szalagot. Ez több mint tizenkét óráig tartott. Amikor a szalagot újra föltekercselték, s első ízben lehallgatták, megállapí­tották, hogy az űrutasok a robbanást legalább hat, sót esetleg tizenöt másodperccel is túlélték. A hang­szalagról világosan hallható volt Michael J. Smith űrhajós utolsó sóhajtása: ,,Uh-oh!“ Az már nem állapítható meg pontosan, hogy az űrhajósok mikor veszítették el az eszméletüket, hogy mikor haltak a földgáz megjelent az országok energiamérlegében a szén részará­nya lecsökkent. Ez a folyamat az azóta bekövetkezett olajválság és sok szakértő felhívása ellenére foly­tatódik, bár a szénkészletek a vilá­gon nagymértékben meghaladják a kőolaj- és földgázvagyont. A szénfelhasználás során egy egész sor környezetszennyezéssel kapcsolatos probléma merül fel. Egy 1 GW teljesítményű erőmű naponta kb. 20 000 t szenet tüzel el, ami 30 %-os hamutartalom mellett 6000 tonna salakot jelent. Ezt valahol tá­rolni kell a környezetben. A szénben levő ásványi anyagok egy része az alkalmazott szűrők ellenére a leve­gőbe jut pernye és szálló hamu formájában. Nagymennyiségű kén­tartalmú gáz is kerül a levegőbe. Ez az okozója a manapság gyakran emleget« kénes esőnek, amely a nagy iparvidékek környékén meg­fertőzi a környezetet. A rendelkezésre álló adatok sze­rint a világ szénvagyona óriási - 7600 Gt, amit kb. 5000 Gt ETA- nak felel meg. A kitermelés gyors- ütemű növelése azonban ma már csak nagy tőkebefektetések árán le­hetséges. Nagyon drága az új bá­nyák megnyitása, a munkafeltételek egyre nehezebbé válnak, hiszen mind mélyebbről kell a felszínre jut­tatni a szenet. Az utóbbi időkben több külszíni szénbányát nyitottak meg. A gazdasági mutatók főleg a talajréteg vastagságától függnek, melyet el kell távolítani ahhoz, hogy a fejtés megindulhasson. A mai kör­nyezetvédelmi követelmények sze­rint a külszíni szénfejtési munkák befejezése után a kitermelő vállala­toknak el kell végeznie a bánya betemetéséhez és a terep rendezé­séhez szükséges munkálatokat. Új­ból nagymennyiségű földet mozgat­nak meg. Ennek a munkának a költ­ségei a termelt szén költségeinek részét képezik, tehát drágítják azt. NUKLEÁRIS ÜZEMANYAG A világ első atomerőművét a Szovjetunióban 1954-ben helyez­ték üzembe. Az elkövetkező évek­ben az atomenergetika rendkívüli fejlődésnek indult. 1976-ban a világ atomerőműveinek beépített teljesí­tőképessége 77 GW volt, az 1982- es adatok szerint már 173 GW volt üzemben, és 196 GW építés alatt. Bár az utóbbi években a növekedés üteme lelassult, várható, hogy az olcsó energia korszakának végét je­lentő kőolajáremelkedés a világpia­con újra fellendíti az atomenerge­tikát. Atomreaktorok üzemanyagaként felhasználható egyetlen ásványi nyersanyag a természetes urán. Egyes szakemberek a tórium alkal­mazására is utalnak, de mindez a gyakorlatban még nem valósult meg. A napjainkban legelterjedtebb vízhűtésű reaktorok nem képesek természetes uránnal üzemelni, ha­nem csak U^-ben dúsított uránt alkalmazhatnak. Az urándúsítás bo­nyolult és drága folyamat. (folytatjuk) KOVÁCS ZOLTÁN villamosmérnök LÉZER AZ OPTIKAI SZÁLBA ÉPÍTVE A lézerrel működő üvegszálas ká­beleket egyre inkább alkalmazzák a réz telefonkábelek helyett. A ma használatos nagy teljesítményű lé­zerek azonban nagyok, törékenyek és viszonylag sok energiát fogyasz­tanak. A vonal két végén igen ponto­san kialakított tükröket kívánnak. Ér­zékenyek porra és rezgésekre, élet­tartamuk korlátozott. A lézer és az optikai kábel között különleges csat­lakozók szükségesek. A southamp- toni egyetem kutatói kifejlesztették a világ első száloptikai lézerét. A lézert közvetlenül az optikai szálba építik. Ebből több előny adó­dik: mellőzni lehet a precíziós tükrö­ket, a lézer szennyezés ellen védett és fénykihasználása lényegesen jobb. A találmány lényege, hogy kü­lönleges eljárással olyan szálat állí­tanak elő, amely a ritka föld fém részecskéket teljesen homogén elosztásban tartalmazza. Nélkülözhetetlenné válhat, ha ke­vés a rendelkezésre álló hely, vagy nagyobb mechanika terhelésnek van kitéve a berendezés. Üvegszá­las távvezetékben az optikai szálba épített lézer erősítőként is használ­ható, ami előnyös például tenger alatti kábelek esetén. ESŐ-SZENILITÁS A savas eső szenilitást okozhat. Ezt igazolja a Norvég Központi Sta­tisztikai Hivatal vizsgálata, amely Dél-Norvégia öt területére terjedt ki. Vizsgálták az alumíniumtartalmú ivóvíz és a szenilitás előfordulása közötti összefüggést; az eredmé­nyek megerősítették a korábbi angliai és egyesült államokbeli orvo­si jelentéseket. Az adatok a halálozá­si arány emelkedését is mutatják. A szakértők ennek egyetlen okát az elsősorban Nagy-Britanniából érke­ző savas esőben látják. A vizsgála­tot végzők szerint sem az életkor, sem más betegségek, sem pedig a környezetszennyezés egyéb for­mái nem magyarázhatják a vizsgálat eredményeit. Környezetszennyezés mindenütt előfordul, de hasonló kö­vetkezmények másutt nem tapasz­talhatók. Hazánk legjelentősebb kőolejflnomltőja, a bratlslaval Slovnatt (Gyökeres György felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom