Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-02-20 / 7. szám

Tudod-e? MITŐL LESZ VALAKI FALFEHÉR? Előfordul, hogy valakinek az arca hirtelen elfehéredik. Ennek sok oka lehet: hirtelen ijedtség, rosszullét. A gyerekek néha rosszul lesznek, ha például sokáig kell álldogálniuk egy ünnepségen. Ilyenkor a bőrben levő kis erek egészen összehúzódnak, és a bőrbe nem kerül vér, azaz a pirosság hiányzik a színéből, csak a bőr saját, fakó színe marad meg: a fehér bőrűnek falfehér, a barna bőrűnek drappos sápadt. MITŐL PIRULUNK EL? Van olyan ember, aki könnyen dühbe gurul vagy elszégyelli magát. Ilyenkor nemcsak izgatott lesz, de még a vérnyomása is felemelkedik, a vére gyorsabban kering, a bőrébe több vér kerül, kipirosodik, szinte meg is duzzad egy picit. Van, aki már apróságoktól is úgy zavarba jön, vagy olyan mérges, hogy belevörösödik, ilyesmi majdnem mindenkivel előfordul. B. A. MIÉRT CSÍKOS A TIGRIS BUNDÁJA? Há az állatok egyszer divatbemutatót tartanának, a tigris szép csíkos bundája biztosan nagy sikert aratna. A dzsungelben mégsem ezért fontos ez a szép mintázat. Amikor a nagy ragadozó lesben áll a sűrű bambuszszálak között vagy a bozótban, szinte láthatatlanná válik. A csíkjai mintha egy-egy bambusznád lenne. A tigris bundája tökéletesen alkalmazkodik a környezethez, amelyben él, a sűrűben lapuló nagymacska teljesen beleolvad a növények közé. Sch. E. Gondolkodom, tehát.., Vízszintes sorok: 1. Tarajos... (barlangi állat), 2. Igavonó állat (ékezethiba), 3. Ravasz állat, 4. Gyógyító eljárás, 5. Eszes, 6. Kerti vetemény, 7. A kenyérnél kisebb, 8. Érzékszerv, 9. Leánynév, 10. Autómárka, 11. Vissza: nem fiú, 12. Gyümölcs. Függőleges /.: Élvezetes rajta száguldani... 4--------------------------------------------1 EGY KIS SZÁMTAN írj számokat az üresen ha­gyott négyzetekbe úgy, hogy minden vízszintes, minden függőleges és a két átlós sor összege 200 legyenI 5 33 23 35 47 77 ll MEGFEJTÉS A február 6-i számunkban közölt feladatok megfejtése: C-5; Thomas Alva Edison. Nyertesek: Vass Emilia, Balony (Balofi); Havrila Csaba, Őrös (Strázne); Mészáros Marika, Nagysalló (Tekovské Luiany); Ifj. Bitter Mihály, Keszegfalu (Kameniőná); Korec Brigitta, Szádalmás (Jablonov nad Turfiou). BENIAN ÉVA Csillagokon innen, csillagokon túl Az űrrepülőgép földet ért. Pi­lótája, a délceg ifjú, éppen a Holdról tért vissza. Este volt, mégis úgy döntött, hogy autóját a repülőtéren hagyja, gyalog megy haza. Sűrű erdőn át vezetett az útja. Egyszer csak előtte termett egy kéken pislákoló lángocska, de nyomban el is tűnt, aztán ismét fellobbant, de már az erdő sűrű­jében.-Mi a manó?! - kiáltott fel meglepetten a pilóta. De akkor lepődött meg csak igazán, ami­kor kiáltására hipp-hopp, előtte termett egy apró emberke, ősz szakálla a földet verte, kezében úgy fény lett a lámpás, mint nem­rég a kéken pislákoló lángocska. Körülugrálta öt, aztán megkér­dezte:- Honnan tudod a nevem?- Hogy én... - ám ült el a piló­ta, mert el nem tudta képzelni, mikor szólította nevén az em­berkét.- Igen, te - erösködött az em­berke. - Az előbb azt kiáltottad: - Ni, a Manó!- Mi a manó? - nevetett fel a pilóta. - Csak nem te vagy az erdei Manó? - Amikor látta, hogy az apró emberke igenlően bólo­gat a fejével, megkérdezte: - Mi az oka, hogy te, akit emberi szem még sosem látott, most itt állsz előttem?- Megvan rá az okom. ..-fe­lelte a Manócska gondterhelten. Aztán elmondta, hogy a minap, amikor varázsgömbjébe nézett, a Mosoly bolygóján, ahol min­denki boldog és mosolyog, egy gyönyörűséges lányt látott sírdo- gálni. - Arra kérlek - mondta a Manócska -, szállj fel az űrre­pülőddel, keresd meg azt a lányt a Mosoly bolygóján, tudd meg bánata okát, és tegyél meg min­dent, ami földi erődből telik, hogy ismét mosolyogjon. A pilóta megígérte, hogy fel­száll és megkeresi a lányt. Másnap, amikor parancsno­kától engedélyt kapott a felszál­lásra, útra kelt. Egy álló éven át suhant vele az űrrepülő az űr­ben. A második év első napján megszólalt feje fölött a hangszó­ró. A Manócska hangja hallat­szott:- Látod a bolygót, jobbra tőled?-Igen... - felelte a pilóta. - Rózsaszínben játszik.- A Mosoly bolygóját látod... Szerencsés leszállást - búcsú­zott el a Manócska. A pilóta bekapcsolta a fék­rendszert, átváltott a kézi irányí­tásra és leereeszkedett a boly­góra. A bolygón úgy folyt az élet, akár a Földön. Emberek siettek az utcán, csak épp rózsaszínűek voltak. De minden rózsaszínű volt körös-körül. A pilóta is ró­zsaszínű lett, amikor kilépett az űrrepülő kabinjából. Elképedve nézett magára, s a rózsaszínűvé vált repülőre is. A sok rózsaszín­től szédült a feje.- Mintha eperhabos tortában járnék - mormogta magában, amikor elindult a rózsaszínű fák­kal övezett rózsaszínű utcán. A kastély előtt a rózsaszínű pá­don egy gyönyörűséges lány sír- dogált. Rózsaszínű volt ő is, a könnyei is.-Azt hiszem, jó helyen já­rok. .. - szólt hozzá a pilóta, és kérte, mondja el bánatának okát, hogy segíthessen rajta.- Nem él olyan ember a Mo­soly bolygóján, aki segíthetne rajtam - felelte a lány szomorú­an. De mikor megtudta, hogy a pilóta idegen bolygóról érke­zett, elmondta, hogy egy éve és néhány napja álmában olyan bolygón járt, ahol az ég színe kék, a virágok ezernyi színben nyílnak és a Nap aranysárgán ragyog. Amikor mindezt elmond­ta, megkérdezte a pilótát:- Jártál már valaha ilyen bolygón?-Az én hazám, a Föld, pont ilyen - felelte a pilóta.- Vigyéh magadda I... - szólt a lány.-Attól tartok, nem ismered eléggé a földi életet. A Mosoly bolygóján örök az élet. Ezzel szemben a Földön ezrek szület­nek és halnak meg naponta.- Ha olyan bolygón élhetnék, mint a Föld, nem bánnám, ha meg is kell halnom. A pilótának eszébe jutott a Manócska kérése, hogy te­gyen meg mindent, ami földi ere­jéből telik. Amikor megértette, hogy a lány csak akkor lesz ismét boldog, ha a Földön él majd, így szólt hozzá:- Gyere, kettesben térünk vissza a Földre. Amikor kiértek a Mosoly boly­gójának vonzási teréből, megle­petten szólt a lány:- Mennyire megváltoztál... Az előbb még rózsaszínű voltál, de lám, a hajad már fekete, a szemed barna és a bőröd, mintha bronzból öntötték volna.-Gyere, állj a tükör elé... - mondta a pilóta. - Látod, a szemed, akár az ég kékje, a ha­jad aranyló napsugarak zuhata- ga, a bőröd akár a nyárban a magas hegycsúcson fehérlő hó... Gyönyörű vagy.-Igen... - mondta a lány a tükörbe. - Ilyennek láttam ma­gam, amikor álmomban a Földön jártam. A földön összeházasodott a két fiatal. A lány, aki az örök életet felcserélte a földi halandó­sággal, boldogan élt, mégha oly­kor-olykor sírdogált is. Keszeti Ferenc Szófejtő Tudod-e, a fészkes fene miféle, s a fészekbe ez a fene befér-e? Van-e ennek a fészeknek fedele, s a fenének van-e vajon feneke? Mert ha van, hát ez a fészek fedeles, s felteszem, hogy a fene még fenekes. Takarodó Hány óra van, Levente? A Nap vajon lement-e? Mert ha a nap lement, Móri, mint egy kerek ementáli - Levente Is, MárI Is, mars be az ágyba máris!----------------------------------------------1 Napja inkban rendszerint valamely mondanivalót, kivált üzenetet szoktunk valakinek a szájába rágni: hogy el ne felejtse, hogy majd pontosan úgy mondja el, amint kell. Régebben ez a szólás azt jelentette: alapo­san megmagyaráz. Vajon hogyan keletkezett ez a sa­játos kifejezésünk? Hajdan általánosan elterjedt szo­kás volt, hogy az anya vagy a dajka nemcsak szoptatta a csecsemőt, hanem olyan ételt is adott a szájába, amelyet előbb ő maga megrágott helyette. A szájába rág tehát eredetileg azt jelentette, hogy valaki előre megrágott ételt - rágottat - ad a kisgyer­meknek, mivel az még képtelen erre a tevékenységre. Szólásunk és a hozzá hasonlók (megrágja, amit mond - szellemi táplálék) azt tanúsítják, hogy nyelvünk a táplálkozás kifejezéseivel is megjeleníti a szellemi tevékenység elvont fogalmait és folyamatait. H. S. ROBOTOK AZ AUTÓGYÁRTÁSBAN Az eddigiekben csak az autóról beszél­tünk, az autógyártásról egyáltalán nem, holott mindaz a forradalmi változás, amely ezt az iparágat jellemzi, épp a gyártóso­roknál kezdődött el. A mai legnagyobb autógyárak képesek évente egy-két millió személygépkocsit előállítani - tizenöt má­sodpercenként hagyja el egy-egy kész autó a futószalagot. Persze, a gépkocsik nem egyetlen gyártósoron készülnek, már csak a külön­böző típusok miatt sem. Talán nincs is a világon autógyár, amelyik ne állítana elő legalább négy-öt féle autót. Minden kor­nak megvan a jellemző munkagépe, amely nélkül a gyárak aligha lennének képesek jelentős eredmények elérésére. A huszadik század első felében ilyen gép volt az eszterga. Egészen az ötvenes évek végéig egy ország fejlettségét töb­bek között azon mérték le, hogy évente hány tonna fémet - elsősorban vasat - dolgoz fel és hogy mennyi esztergával rendelkezik. Az esztergapad ugyanis a leguniverzá- lisabb munkagép. Fúrásra, vágásra, csi­szolásra, reszelésre egyaránt használha­tó és ami a legfontosabb: rendkívül ponto­san megmunkálhatók vele a forgástestek, a különféle tengelyek. Minthogy a modern gépiparban ezredmilliméteres pontosság­gal kell dolgozni, aligha kell részletezni, hogy miért válhatott épp az esztergapad egy kor szimbólumává. A tömeggyártás legfontosabb követel­ményei közé tartozik a minőség. Az, hogy a sorozatban gyártott termék minden egyes darabja azonos minőségű legyen. Csakhogy a dolgozó - maradva előző példánknál -, az esztergályos nem képes az egész munkaidő alatt egyformán odafi­gyelni, tehát a teljesítménye sem lehet egyenletes. A termékek minősége tehát változhat. Ebből a felismerésből és a tech­nika fejlődésének köszönhetően született meg a hatvanas években a célgép. Ez olyan berendezés, amelybe külső beavat­kozással - például magnószalag segítsé­gével vagy lyukkártyával - táplálják be a munkafolyamatot. A dolgozó csak a fél­késztermék beszorítását végzi el, majd felügyel a gépre. Mivel a sorozatgyártás­ban a legtöbb mozzanat ismétlődik, úgy­szólván az egész folyamat gépesíthető. A hatvanas években megjelent az újabb segítőtárs: a manipulátor. Ez csak egy meghatározott mozdulatsort képes elvé­gezni. Ha a gyártósort új termék - gépko­csi - előállítására kívánják átállítani, a manipulátorokat ki kell cserélni. Az autó­gyártásban az első manipulátorok - vagy ahogy néha mondani szokták: automaták- a hegesztömunkát végezték. A manipu­látorokat kezdettől fogva olyan helyeken is használták, ahol valamilyen veszélyfor­rás miatt - tűz, robbanás, mérgezés- nem volt ajánlatos hosszabb időn ke­resztül egyéneknek tartózkodniuk. Példá­ul a karosszériáfestést is manipulátorok végzik. A mikroelektronika eredményei sok iparágban hoztak jelentős változást, a gépkocsigyártásban is. Az integrált áramkörök és a manapság oly sokszor emlegetett mikroprocesszor révén meg­született a robot, amely voltaképpen át­programozható manipulátor. Tehát olyan berendezés, amelyet nem kell kidobni, ha új terméket akarunk gyártani, egyszerű átprogramozással egy másik típusú tevé­kenység végzésére képes. Sokszor a ma­nipulátorokat is a robotok közé sorolják, a határ ugyanis nehezen húzható meg közöttük. A lényeg az átprogramozható- ságon van és azon, hogy a robot már bonyolult mozdulatrendszert is képes el­végezni, megmunkálásra és szerelő tevé­kenységre egyaránt képes. Sokszor a mozgatható csuklók számával szokták kifejezni a robotok fejlettségi szintjét. Az igazán fejlett robotok háromcsuklósak. Bár a robotokat különféle érzékelőkkel látják el, attól még nagyon messze va­gyunk, hogy „lássanak“ is. Jelenleg kí­sérleti stádiumban vannak azok a robotok, amelyek televíziós kamera segítségével képesek alakfelismerésre. Előállításuk méregdrága, és igazi látásról esetükben sem igen beszélhetünk. Tény viszont, hogy a robotok fontos segítőtársai az embernek, megszabadítják az állandóan ismétlődő, monoton munka nyűgjétől, le­hetővé teszik számára, hogy alkotó tevé­kenységet folytasson. Például, új típusú gépkocsit tervezzen. OZOGÁNY ERNŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom