Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-02-13 / 6. szám
A munkáról egy szociológiai felmérés tükrében ÚJ SZÚ E E 1987.11.13. A filozófusok a munkáról a leggyakrabban mint az emberi lét elsődleges és alapvető feltételéről beszélnek. Közben pedig, Marxot idézik, aki a munkát az ember és a természet között végbemenő folyamatnak fogta fel, amelyen az ember saját tevékenységével közvetíti, irányítja és ellenőrzi a közte és a természet közötti kapcsolatot, miközben a természetre való ráhatás mellett saját magát is megváltoztatja, így magyarázzák meg, hogy a munka nemcsak létfeltételeinket, hanem magát az embert is alakítja. NEMCSAK A FILOZÓFUSOK A munkáról azonban nemcsak a filozófusok elmélkednek, esetenként elgondolkozunk felette mindannyian. A munkáról való nézetek és a hozzá kötődő elvárások ezért nagy különbségeket mutatnak. Ezzel kapcsolatban sokatmondónak és még mindig időszerűnek tűnik az ismert régi történet a kőfejtőben dolgozó munkásokról. Ugyanazt a munkát végezték mindannyian, mégis a vándornak, aki azt kérdezte tőlük, mit csinálnak, az első munkás így felelt: követ török; a másik: eltartom a családomat; a harmadik pedig büszkén jelentette ki: templomot építek. Valóban, a munka és a munkát végző emberek fejlődnek, a társadalommal, a társadalmi termelőerőkkel és termelési viszonyokkal kapcsolatban és a tőlük való függésben változnak. Az eltérő társadalmi formációkban a munka is különböző formáiban jelenik meg. És habár a szocializmusban folyó munka a múltbeli formákkal szemben kimutatható sajátosságokkal rendelkezik, az említett történetbe rejtett üzenet és tanulság ma is elgondolkoztató. A munka egyesek számára ma is elsősorban a gazdasági biztonság forrása, a megfelelő életszínvonal vagy társadalmi pozíció elérésének az eszköze. Másoknak főként az önmegvalósítás módját, képességeik és szükségleteik érvényesítésének a helyét jelenti. A harmadik embertípus a társadalom anyagi és szellemi értékeinek teremtöjét látja a munkában, amely kiváltja benne a társadalmi hasznosság érzését. A negyedik talán csak azért dolgozik, mert ez a törvény követelte kötelessége. A társadalom, persze, még nincs a fejlődésnek azon a szintjén, amely megteremtené az objektív feltételeket ahhoz, hogy a munka mindenki számára „elsődleges emberi szükségletté“ váljon. A szocializmusban is megőrződnek a munkán belüli társadalmi-gazdasági eltérések, nert létezik a szellemi és fizikai, a szakképzett és szakképzetlen, egyhangú és alkotó munka közti alapvető különbség. A társadalom által szétosztott munka nem egyforma - mint ahogy nem egyformák a munkavégző emberek sem. Az egyes emberek munkavégzése azonban részét képezi a társadalom fennállását és fejlődését biztosító és összességében megjelenő munka- folyamatnak. Elsősorban munkája által válik az egyén a társadalmi egész integráns részévé. CÉLTUDATOSABBAN Napjainkban társadalmi-gazdasági fejlődésünk gyorsításának szükségszerűsége és a nemzetgazdaság intenzifikációja kapcsán esik sok szó a munkáról. Főként azt hangsúlyozzuk ki, hogy tudatosítani kell az egyén mindennapi munkavégzése és a szocialista társadalom céljai megvalósításának lehetőségei közti kapcsolatot. „A kitűzött célok megvalósításának kulcsa az emberek kezében van. Munkához való hozzáállásukban, a szocializmus építésének jelenlegi szakasza jelentőségének felismerésében, képességeik, ismereteik céltudatos fejlesztésében és a társadalom hasznára való tudatos kiaknázásában" irta nemrég MiloS JakeS, a CSKP KB titkára. A munkához való viszony tehát sajátságos módon átfedi a társadalomhoz (fejlődésének konkrét feladataihoz és követelményeihez) való viszonyt, habár e kapcsolat többszörösen közvetett. Hogy mit várnak az emberek saját munkájuktól, hogy milyen jellemzőit emelik ki, milyeneket fogadnak el és milyeneket bírálnak - mindez sokat mond el arról, mennyire azonosultak a munka adott történelmi formájának attribútumaival, de arról is árulkodik, mennyire tudatosítják és teszik magukévá a társadalom fejlődése adott fázisának szükségleteit és követelményeit. A szociológiai felmérések azt mutatják, hogy a végzett munka jellemzőinek, jegyeinek megítélésében az emberek nézetei - nem véletlenül, mert valóban különböző munkákat végeznek - eltérnek egymástól. Az, hogy milyen jellemzőket és jegyeket tulajdonítanak a munkájuknak, főként a végzett munka tartalmától és jellegétől, a szakképzettség elért fokától függ. Amikor azonban azt kell megfogalmazniuk, milyen legyen a munkájuk ahhoz, hogy jól érezzék magukat, és elégedettek legyenek vele, a dolgozók követelményei és elvárásai nagyon hasonlítanak egymásra. Az „eszményi“ munka képzetében és abban, hogy milyen „legyen“ a munka, az SZSZK gazdaságilag tevékeny polgárai között nincsenek nagy eltérések. Milyen legyen tehát ez a munka? Elsősorban tehetséges és igazságos vezető szükségeltetik, azután a munkát egészséges és tiszta környezetben végezhessék, jó fizetéssel, miközben a bére alapján mindenki tudná, hogyan dolgozott, és hogy a munkát a társadalom kellően értékeli, mert ez a legjobb megoldás. . JÓ VEZETŐKET A „jó képességekkel rendelkező és igazságos vezető irányításával dolgozni" választ a szociológiai felmérés megkérdezetteinek 68 száza-( léka tartotta a legfontosabbnak (míg további csaknem 28 százalék nagyon fontosnak). Ez a tény - többek között - aláhúzza, a vezető káderek kiválasztása és felkészítése kérdésének a fontosságát. Ebben az értékkövetelményben a dolgozók alighanem az igények, követelmények és elvárások széles, nemcsak a munkavégzés szféráját, hanem a legszélesebb értelemben vett emberi viszonyokat is magába foglaló skáláját érzékeltetik. A tehetséges és igazságos vezető tehát a munkafolyamat fontos tényezője, mert nemcsak a munkatevékenység objektív gazdasági mutatóit határozza meg, hanem annak szubjektív körülményeit is. Ez a tény felveti azt a kérdést is, hogy vajon az irányítás gyakorlata kialakítja-e e tény optimális kihasználásának az objektív és szubjektív feltételeit. Az egészséges és tiszta környezet követelményében olyan igények fogalmazódnak meg, amelyek a munka és a munkahely technikai és technológiai ellátottságának bizonyos szintjét és színvonalát, valamint az életkörülmények minőségét célozzák. HARC AZ EGYENLŐSDISÉG ELLEN A „munka, ahol fizetés alapján mindenki tudja, hogyan dolgozott" megfogalmazásban nemcsak a szocializmus általános elvével való azonosulás, hanem a konkrét megvalósulásának következményeivel való számvetés is tükröződik. Ebből arra következtethetünk, hogy kedvezőbb feltételek alakultak ki a dolgozók tudatában a nivellálás és a bérezésben megnyilvánuló egyenlőségesdi elleni harccal kapcsolatban. Társadalmunk mai fejlődési szakaszában, az áru- és pénzviszonyok jelenlegi mechanizmusában a dolgozók anyagi ösztönzésének fontos szerepe van azért is, mert progresz- szív lehetőségeket nyit az intenzifi- káció útjára való gyorsabb és átfogóbb áttérésre. Ezért a dolgozóknak a differenciált bér iránti igényét, amely nyomán megállapíthatják, hogyan dolgoztak, progresszív és társadalmilag kívánatos értéknek kell tekintenünk. A megállapítás, miszerint dolgozóink csaknem 90 százaléka számára a legfontosabb vagy nagyon fontos a társadalmilag hasznos és a társadalom által értékelt munka végzése, kiemelni annak szükségét, hogy a gazdasági mechanizmus optimálisan és céltudatosan használja ki ezt a „magát ajánló" óriási alkotó potenciált a szocialista társadalom és ezáltal valamennyiünk hasznára. ÚJ UTAKAT A társadalom szükségleteire való tekintettel aránylag kedvezően ítélték meg a felmérésbe bevont dolgozók az új, modern technikával való munka lehetőségét; viszonylag nagyra értékelték annak a lehetőségét is, hogy munkájukban kifejeződhessen kezdeményezőkészségük és vállalkozó kedvük, s lehetőségük nyílik új utak keresésére, ötleteik megvalósítására. A munkakezdeményezés létező formáinak jobb kihasználása, gazdasági hatékonyságuk növelése, valamint az úgynevezett szocialista vállalkozás új formái- nak és lehetőségeinek feltárása többek között ugyanis szorosan összefügg az ötletességgel és az új utak keresésével. Az említett adatok a dolgozók munkához való alkotó és aktív hozzáállása lehetőségnek értékét fejezik ki és hangsúlyozzák. Úgy is mondhatnánk, hogy a ,,szubjektív tényező" proklamált követelését, kifejezett igyekezetét jelentik arra nézve, hogy mindennapos munkatevékenységében szeretné teljesíteni ,,szabadon termelői" küldetését. A másik oldalon azonban még lindig aránylag nagyszámú dolgozó szeretne olyan munkát végezni (és ezt fontosnak is tartja), amely lehetővé teszi számára a mellékkeresetet, és amely nem követeli meg állandó munkahelyi jelenlétét. Ez atény jelezheti egyrészt azt, hogy a dolgozók fő munkatevékenysége, annak lefolyása, eredményei, esetleg anyagi és erkölcsi értékelése nem elégíti ki teljesen szükségleteiket és elvárásaikat, másrészt rámutat arra a számos tartalékra, amelyeket az emberi tényezőnek a társadalmi-gazdasági folyamatok gyorsításában játszott szerepével kapcsolatban fel kell tárni és ki kell használni. És milyen jellemzőkben mutatkozik meg a valóságosan végzett munka és a kívánt munka értékelése közötti legnagyobb ellentmondás? Ez elsősorban a munka következő jellemzőiben jelentkezik: „jól megfizetettmunka"; „munka, aholafizeté- sed alapján megállapíthatod, hogyan dolgoztál"; „modern technikával végzett munka"; „nyugodt, hajrákés túlórák nélküli munka";,,tehetséges és igazságos vezető irányításával végzett munka"; „egészséges és tiszta környezetben végzett munka". Százalékos kifejezésben: a jól megfizetett munkát a megkérdezettek 46,7 százaléka tartotta a legfontosabbnak, míg a valóságban csak 10,2 százaléka tartotta a saját munkáját ilyennek. A válaszadók 45 százaléka kívánja, hogy a fizetéséből megállapíthassa, hogyan dolgozott, de csak nem egész 17 százaléka vélekedik úgy, hogy ez a valóságban is így van. A megkérdezettek 33 százaléka követeli „a modern technikával végzett munkát“, de csak nem egész 10 százaléka érzi úgy, hogy ilyennel dolgozik. 30 százalék kívánja a „nyugodt, hajrák és túlórák nélküli munkát“, de csak kb. 10 százalék értékeli ilyennek jelenlegi munkáját. A megkérdezettek 68 százaléka tette az első helyre a „tehetséges és igazságos vezető irányításával végzett munkát“, a valóságban azonban 21 százalékuk értékelte ilyen jól saját vezetőjét. Csaknem 56 százalékban tartják nagyon fontosnak az „egészséges és tiszta környezetben végzett munkát“, de csak 22 százalék vélekedik úgy, hogy a valóságban is ilyenben dolgozik. Megállapítható, hogy az „állapot“ és a „kívánság" közti összhang hiánya szerkezetével és irányultságával is felveti azokat a gondokat, amelyeket a szocialista társadalom céljainak biztosításával kapcsolatban kell megoldani. A CSKP XVII. kongresszusának és az SZKP XXVII. kongresszusának anyagaiból ismert fejlődési stratégia megvalósításának folyamatában, főként pedig a megvalósított munkatevékenységek összességében, egész sor közvetítő - akceleráló és fékező - tényezővel találja magát szembe. Ezzel kapcsolatban elótér- < be kerül az intenzifikációs folyamatokba kapcsolt tevékeny önmegvalósítás módozatainak és mértékének a kérdése, és azok a feltételek és körülmények is, amelyek ezt felgyorsítják, esetleg fékezik. Az egyén munkatevékenységét, eredményeit és ezek tudatosítását jelentősen meghatározzák a létező gazdasági mechanizmus és az adott szervezet lehetőségei is, amelynek feltételei között tevékenykedik. DR. MONIKA ŐAMBÁLIKOVÁ, a Szlovák Tudományos Akadémia Filozófiai és Szociológiai Intézetének munkatársa A lány szép volt, a haja fekete, kék szemei pillák fedezékében. Olvasott a harmadik ülésen. Péter alig egy karnyújtásra állt tőle. Fogoly volt a tekintete, de a szép lány, aki foglyul ejtette, még nem tudott róla. A városi busz lassan döcögött a havas, sikos úton. Péter már nevet is adott magában a lánynak. „Anikó, nézz rámI Akarom, hogy lásd, itt vagyok és tetszel nekem." De a lány ölében könyv, és csak olvas, olvas. Egy piros lámpa előtt vesztegelt a busz, amikor a lány végre felnézett. Péter magára hajlította a pillantását. „Látod, Anikó, ennyi az egész! Te észrevetted, hogy én észrevettetek. És most már nem olvashatsz olyan nyugodtan." Egyelőre a könyv volt az erősebb. A jármű áthaladt a kereszteződésen, majd beállt a megállóba. Péternek itt kellett volna leszállnia. De nem szállt le. Maradt, és az órájára nézett. „Ez az előadás ugrott! Semmi vész, a professzor úgyis unalmas, és messze még a vizsgaidőszak." A lány most újra fölpillantott. A kiváncsi, meleg szemek, meg a hódító, mohó szemek ismét találkoztak. Útrakelt egy mosoly, felröppent egy másik. Péter terve már készen állt. Igen, segít majd a leszállásnál. A köszönő szót pedig majd viszonozza. Ő is köszöni, vagy valami ilyesmi. Mosolyt váltottak újra, és a könyv becsukódott. A busz ismét piros lámpához ért. Anikó tüsszentett. A tüsszentés váratlanul érte a lányt, a táskájához kapott, papírzsebkendöért nyúlt. Hamarosan jött a második roham, majd a többi, vég nélkül. A szép arc valósággal szétesett, odalett a harmóniája. A mosoly a múlté. Péter megriadt. Nyilvánvaló: beteg ez az Anikó. Influenzás, a vak is látja. Arcán lázrózsák, a szeme is azért csillog. Száraz, cserepes az ajka. Orvoshoz igyekszik biztosan. Vagy onnét jön. Más sem hiányzott! Influenzal Fél perc múlva a busz bevergődött egy megállóba. Az ajtók kinyíltak, és a fiú elindult, hogy leszálljon. Bocsánatkérően még egyszer visszanézett. „Ne haragudj, Anikó, majd máskor... A szép, vírusmentes jövőben!" És Péter gyorsan leszállt, csipetnyi rossz lelkiismerettel. Csak negyedórát késett az előadásról. CSINGER ERZSÉBET csendélet (Molnár János felvétele)
