Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-02-13 / 6. szám
A néger rendőr térdre borul és életéért könyörög. De a felháborodott fiatalok nem ismernek könyörületet: ,,Agyonlőtte Kuma- lát! öljétek meg!" A rendőr nyaka köré benzines gumiabroncsot dobnak és meggyújtják. Ez a véres dráma most épp a Johannesburg központjában álló színház színpadán játszódik. A színészek - Johannesburg Soweto gettójának néger fiataljai. A legfiatalabb tíz, a legidőebb húsz éves. Kevés a néző, többségében fekete bőrűek, a főszereplők családtagjai. Az utolsó felvonás az agyonlőtt fiú temetésén játszódik, melyen felszabadulási énekek és jelszavak hangzanak el.- Semmi mást, csupán hétköznapi életünket adjuk elő - mondotta Miyo, a csoport vezetője. Csepo egy fiatal aktivistát alakít: - Az előadás és az élet csaknem ugyanaz. Nekik harckocsijaik, fegyvereik vannak, nekünk csak köveink és tűzünk - mondja. Három nappal az előadás után Sowetó- ban 30 embert agyonlőttek. Többségük fiatal volt, ketten közülük 13 éves diákok. Több mint 200 embert súlyosan megsebesítettek. Az áldozatok pontos száma ismeretlen, mivel a szigorú sajtócenzúra szinte teljesen lehetetlenné teszi a tájékoztatást. A sebesültek közül sokan nem mertek orvoshoz fordulni, attól félve, hogy lecsukják őket. xxx A johannesburgi De Villerson utcában székel a Dél-afrikai Egyházak Tanácsa. Második emeletén a bebörtönzötteket segélyező bizottság parányi irodája található. Ide futnak be az adatok az ország minden részéről a letartóztatottakról és az eltűntekről. A szükségállapot kihirdetése óta a becslések szerint kb. 18 ezer dél-afrikait vettek őrizetbe. Ezek harmada 18 éven aluli fiatal. Naponta mintegy 50 segélykérő jelentkezik. A szeptember 26-i sowetói mészárlás óta számuk csak nőtt. A folyosó tele van kétségbeesettekkel. Egy fiatal nő meséli: - A kisöcsémet tegnap éjjel súlyosan megsebesítették. Kórházba szállították, de reggel, mikor meg szerettem volna látogatni, már nem volt ott. Halkan sírni kezd. A tisztviselőnő felveszi a személyi adatokat. - Megpróbáljuk megtalálni az öccsét - vigasztalja. Az elmúlt hetekben csak Transvaal tartományban 14 gyerek és fiatalkorú tűnt el nyomtalanul. Tizenhét éves melegítós fiú támaszkodik a mankóra és idegesen néz szét maga körül. Hátulról érte a lövés. Orvosra lenne szüksége. Egy másik fiúnak a kezén vérzett át a kötés. Lőtt sebet takargat. - A katonák és rendőrök megszállják a kórházakat és kényszerítik az orvosokat a sérültek kórlapjainak kiadására. Akinek lőtt sebe van, bezárják - mondja az egyik önkéntes egészségügyi dolgozó. Ezért olyan orvosokat biztosítunk, akik segítségben részesítik a rászorulókat anélkül, hogy adataikra kíváncsiak lennének. A dél-afrikai bantusztánokban polgárháború dúl. Ezt még a szükségállapot kihirdetése sem tudta megakadályozni. A tömeges bebörtönzés és a hadsereg brutális fellépése ellenére a színes bőrű lakosság megtagadja a kényszerlakások bérének fizetését. A tanítást az iskolások százezrei bojkottál- ják. Az úgynevezett vigilantes- a rendőrség által támogatott gyilkosok faji szempontból vegyes csoportjai - az ellenállás vezetői ellen szerveznek hadjáratokat. Az ellenállók viszont üldözik a kollaboránsokat, így a városi tanácsok tagjait, a polgármestereket, a besúgókat, mindazokat, akik a fajüldöző rendszerrel működnek együtt. A gyerekek ebből a harcból sem maradhatnak ki. Barikádokat emelnek, tüntetnek, börtönbe kerülnek, kínozzák és megölik őket. William Nyathel, az Oran-beli Tumahole- ból, 12 éves. Barátai csak Gillynek nevezik. Játékosan ugrál egyik lábáról a másikra, rugdalja a labdát és mohón falja a fagyit, majd mindjárt újat követel. Johannesburgban sétáltam vele, mivel otthon, a gettóban fehér bőrű léven nem látogathattam meg. Kérdem, érdekli-e a politika. Gyanúsan végigmér gyermektekintetével: - Két éve a lakbér felemelése elleni tüntetésen vettem részt - mondja. William édesanyja a Parys nevű fehér negyedben szolgálóként 60 randot keres havonta, ami kb. 50 nyugatnémet márkának felel meg. - Ez nagyon kevés anyám és három testvérem számára - mondja a fiú. Apánk itthagyott minket. Ez a tizenkét esztendős fiú már háromszor volt szemtanúja, ahogy emberekre lőttek. Ezután vált a ,,ti- zennégyek” tagjává. Gilly elbeszélése sze< A Fokváros melletti Crossroads gettó kis lakói rint több mint százan vannak. A rendőrségtől védik a szomszédokat. Sapkáján az Egységes Demokratikus Front, a legnagyobb apartheid-ellenes mozgalom jelvénye. - A Dél-afrikai Köztársaságban minden gyerek érdeklődik a politika iránt- mondja. Gilly már négyszer volt börtönben, legutoljára 34 napra. Heilbornban, a rendőri cellában három felnőtt bűnözővel és két hasonló korú gyerekkel volt együtt. - A cella tagjainak naponta egy tányér kukoricakása és két liter kávé jutott. Nekünk gyerekeknek verekednünk kellett azért, hogy egyáltalán valamit kapjunk belőle. Gilly jogász szeretne lenni. Legnagyobb gondja, hogy a börtönből való szabadulása óta nem járhat iskolába: - Mindjárt szabadulásom után az iskolába mentem, de a tanárom kijelentette, nincs rám szükség. Megkérdeztem a Gillyről gondoskodó jogászt, tesz-e feljelentést a rendőrség ellen.- Ne tartson cinikusnak - mondja a jogász, aki többi fehér bőrű munkatársával együtt ellenszolgáltatás nélkül segíti az apartheid áldozatait. Ez csak elvesztegetett idő lenne. Száz és száz hasonló esetünk van. A rendőrség azonban mindig mindent letagad. A jogászok egy csoportja átfogó kivizsgálásról szóló jelentésében a gyerekek elleni erőszak kónkrét példáját említette. A publikációt a Dél-afrikai Köztársaságban betiltották. Ennek alapján 1985 januárja és 1986 februárja között 209 gyereket gyilkoltak meg, akik közül hetvenhárom bizonyíthatóan a rendőrség brutalitásának áldozata lett. A többi esetben nem lehetett a halál okát pontosan megállapítani. A jelentés például kitért egy hároméves kislány halálára. Gumilövedék érte a fején, miközben az udvaron játszptt. Az esetet kivizsgálták. Albert Főúrié rendőr, Mitah gyilkosának vallomása szerint suhancok kövekkel dobálták gépkocsiját. Szó szerint ezt mondta: - Veszélyeztetve volt az életem, nem volt más választásom, minthogy lőjek. A szemtanúk cáfolták a rendőr vallomását, a bíróság azonban úgy döntött, nem tehető felelőssé a gyermek haláláért. A rendőrautó elől futó gyerekek nagy veszélynek vannak kitéve. Mindenki, aki fut, ha még gyerek is, gyanús - állapítja meg a jelentés. Pieter Botha, a Dél-afrikai Köztársaság elnöke nemrég büszkén jelentette ki: - Rendőrségünk a legjobb a világon. xxx A dél-afrikai hadsereg már hónapok óta ostromolja a feketék lakta elővárosokat. Ez ideig azonban az állig felfegyverzett katonáknak sem sikerült elérniük, hogy Soweto tüntető diákjai visszatérjenek tantermeikbe. A gyerekek követelései így hangzanak: engedjék szabadon bebörtönzött társaikat és a katonák, valamint a rendőrség haladéktalanul vonuljon ki az iskolák területéről. A sowetói iskolák 80 százalékát „átkeresztelték“. A diákok az Afrikai Nemzeti Kongresszus vezetőiről nevezik el őket, így például Nelson Mandeláról, Oliver Tamboról s más színes bőrű forradalmárokról.- Vitázunk, politikai összejöveteleket szervezünk, harcolunk a rendőrséggel- mondja a 14 éves Tabo. Az egyedüli, ami még hiányzik nekünk, a fegyverek. Néhány hete a Ravan Ress elnevezésű johannesburgi kiadónál egy illusztrált kiadvány látott napvilágot, melyben a bantusz- táni gyerekek életükről vallanak, szóban és képekben. A könyv utolsó fejezetében jövőbeni álmaikról beszélnek. A nyolcéves Moa- gi, Sowetóból a következőket irta: „Ha megnövök, szeretném, ha feleségem lenne és két gyerekünk. Egy fiú és egy lány. Aztán pedig egy nagy házunk, két kutyánk - és szabadságunk." A' dél-afrikai cenzúra a könyvet röviddel megjelenése után betiltotta. (100+1 ZZ a Stern nyomán) LENGYEL KISIPAR: gondok és eredmények Hatszáz évvel ezelőtt a lengyel cipészek létrehozták önálló céhüket, amely nem csupán tagjainak érdekeit védte, hanem arra is ügyelt, hogy a cipők, övék, táskák és egyéb bőráruk megfelelő minőségűek legyenek. Nem volt könnyű megszerezni a mesterlevelet és saját műhelyt alapítani. Hasonló a helyzet ma is. A kisiparban foglalkoztatott több mint 700 ezer embernek alapos iskolát kell kijárni ahhoz, hogy elnyerje a szakma gyakorlásának jogát. HAGYOMÁNYOS CÉHEK - KORSZERŰ ELLÁTÁS Jóllehet a lengyel kisipar szervezete a második világháború után megváltozott, a hagyományok megmaradtak. Jelenleg a fennálló 25 ezer önálló kisipari műhely közül úgyszólván mindegyik valamilyen szövetkezet tagja. A szövetkezeti tagság a kisiparosoknak biztosítja a hiteltámogatást, és az adókedvezményeket, s ami a legfontosabb: az anyagellátást, bár ez utóbbi még sok kívánnivalót hagy maga után. A szövetkezet vállalja a termékek forgalmazását is. Továbbra is fennmaradtak azonban a „céhek“, amelyek feladata hasonló az évszázadokkal ezelőttihez: védik tagjaik érdekeit és őrködnek a termékek kifogástalan minősége felett. Minden vajdaságban vagy körzetben vannak kisipari kamarák, amelyek az iparosok érdekeit képviselik a helyi hatóságoknál, valamint széles körű szociális és szakoktatási tevékenységet folytatnak. A kamarák saját orvosi rendelőket tartanakfenn, finanszírozzák akisiparos üdülöotthonokat, a gyermeküdültetést, a különböző rendezvényeket. Ez is a kisiparos hagyományok közé tartozik. Hasonlóképpen, mint az előadótermekkel és éttermekkel rendelkező kisiparosotthonok, amelyek - kivált a kisvárosokban - a kulturális élet számottevő központjai. A kisiparos szervezet legfelsőbb szerve a Központi Kisiparos Szövetség, amely a felsőbb fórumokon reprezentálja a lengyel kisipart. KISIPAROSOK SEREGSZEMLÉJE POZNANBAN A lengyel kisipar rendkívül eleven, állandó fejlődési tendenciát mutat, s ami a legfontosabb: korszerű. Ezt bizonyította a legutóbbi „Kooperáció ’86“ elnevezésű vásár, amelyet Póznáéban rendeztek. A póznáéi vásáron számos hazai és külföldi cég szerepelt, s a lengyel kisipar sok új technológiát, terméket és berendezést mutatott be. Nagy érdeklődést keltett például az öndermedő födémszigetelő habot előállító Kryla-Flo nevű berendezés, amely a Varsó környéki Ursus kisiparosainak találmánya. A lengyel kisipar tevékenysége felöleli a termelés és a szolgáltatás csaknem valamennyi területét. Ezt igazolta a kisiparosok külkereskedelmi közvetítőjének, a Remex Export-Import Társaságnak a kereskedelmi ajánlata is. Az említett vásáron a kisiparosok egyebek között olyan termelési szolgáltatásokat ajánlottak, mint fémalkatrészek és alegységek előállítása, műanyag-, gumi- és más anyagból készült termékek különböző iparágak számára, a gépjárműipari alkatrészek, az elektrotechnikai és elektronikai ipar számára készülő komponensek, egységek és késztermékek. A KISIPAR ÉPÍTÉSI SZOLGÁLTATÁSAI Számos épületasztalos-, festő-, tetőfedő, stukkózó és padlóburkoló végzett kiváló munkát a különböző lengyel műemlékek helyreállítása során. A háború alatt megrongált paloták és régi épületek a lengyel kisiparosok munkájának köszönhetően nyerték vissza régi fényüket. Ennek a munkának megkoronázása volt a varsói Királyi Vár újjáépítése, amely a maga egészében a lengyel kisipar lehetőségeinek legékesebb bizonyítéka. Érthető, hogy a lengyel szakembereket a világ sok városába meghívják a műemlékek restaurálásához. Ez úgyszólván a lengyel kisiparosok export-szakágává vált. ÚJ MŰHELYEK TÍZEZREI - NÖVEKVŐ EXPORT A háború utáni időszakban a lengyel kisiparosok rendkívül szép ezüst- és borostyánékszerei a legkelendőbb cikkek közé kerültek. Jelenleg ugyanebbe a csoportba tartoznak a különböző lovaglófelszerelések, a régi fegyverek, érmek, lámpák és bútorok. A lengyel kisiparos az energia, leleményesség, kezdeményezés megtestesülése. Minthogy Lengyelországban is a magánszektorhoz tartoznak, maszekoknak nevezik őket. Egyre többen szeretnének saját műhelyben dolgozni, ezért a Központi Kisiparos Szövetség idén tartott kongresszusa határozatot hozott arról, hogy 1990-ig több tízezer új kisiparos műhely létesüljön, s exportjuk a jelenleginek a kétszeresére emelkedjék. (INTERPRESS) • Fiatalok a rendőri brutalitás áldozatául esett társuk temetésén • Összecsapás a Johannesburg melletti Duduza gettóban a rendőrség és a fiatalok között (ŐSTK és archív-felvételek)
