Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-02-13 / 6. szám
Vasárnap 1987. február 15. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 06.45, nyugszik 16.59, Kö- zép-Szlovákia: 06.52, nyugszik 17.06, Nyugat- Szlovákia: 06.58, nyugszik 17.12 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 18.44, nyugszik 07.38, Közép-Szlovákia: 18.51, nyugszik 07.45, Nyugat- Szlovákia: 18.57, nyugszik 07.51 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük KOLOS, GEORGINA - PRAVOSLAV nevű kedves olvasóinkat • 1857-ben halt meg Mihail Ivanovics GLINKA orosz zeneszerző (szül. 1804). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A PÁRT A NÉPPEL -A NÉP A PÁRTTAL Ján Machyniak kandidátus írása A FŐELLENŐR Kopasz Csilla riportja NEM AZ ASZTALFIÓKNAK TERVEZNEK Szénási György cikke EGY FEDÉL ALATT Péterfi Szonya riportja LAKÁSTAKARÍTÁS-MEGRENDELÉSRE Gály Ivón riportja A GÁRDAHADOSZTÁLY KATONÁI KÖZÖTT Németh János riportja SAHAN AHMED Jasar Kemál novellája HÁNYFÉLE SZÍNHÁZMŰVÉSZET? Bodnár Gyula cikke 'k'k'kit'k A Bratislavai Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Véleményező Intézet vetőmagokkal és. palántákkal foglalkozó osztályának dolgozói a Nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemei számára elemzik a vetömagmintákat. 1986-ban laboratóriumukban 17 861 mintát vizsgáltak meg, s ezzel 100,7 százalékra teljesítették egész évi tervüket. Elsősorban a vetőmagok tisztaságát és csírázóképességét, valamint a fajtatisztaságot vizsgálják. A fenti képen: Helena Hrdinová mérnök, az osztály vezető szakelőadója (baloldalt), Vincent Marcin kandidátus, az osztály vezetője és Éva Ryéavá laboráns egy hibridkukorica vetőmagjának fajtatisztaságát ellenőrzi. A lenti képen balról: Helena Janiéová, Mária Kubeőková és Bozena Judová, a biológiai laboratórium dolgozói tavaszi árpa vetőmagjának mintáját készítik elő a csírázóképesség ellenőrzésére. (Drahotín Sulla felvételei - ÓSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Engedjék meg, hogy most az átalakítás alapelveinek tartalmával foglalkozzam. Mindenekelőtt hangsúlyoznom kell, hogy a gazdasági mechanizmus és általában az egész irányítási rendszer átalakítása a termelőeszközök társadalmi tulajdonából indul ki, amely a szocialista termelési mód megváltoztathatatlan alapja, társadalmunk alapja. Azt akarjuk, hogy a társadalmi tulajdon tovább szilárduljon és fejlődjön. Ez a követelmény természetes és mindennapi. Nekünk azonban többre kell törekednünk. Arra, hogy előnyei nagyobb mértékben nyilvánuljanak meg a társadalmi munkatermelékenység növekedésének ütemében, és így lehetőségünk nyíljon arra, hogy jobban kielégítsük az egész társadalom és egyes tagjainak szükségleteit. Ez az átalakítás értelme. Ezzel párhuzamosan el akarjuk érni, hogy az eddiginél magasabb színvonalra emeljük az embereknek, mint szuverén tulajdonosoknak és felelős gazdálkodóknak a kollektív tudatát és magatartását. A szocialista tulajdon ilyen értelmezéséből és feladatából az következik, hogy sokoldalúan érvényesítenünk és hatékonyan alkalmaznunk kell a szocialista gazdaság és általában a szocialista társadalom irányításának állandóan érvényes alapelveit, mint a tervszerűséget, a szociális igazságot, a demokratikus centralizmust, a szocialista állam valamennyi funkciójának és a marxista-leninista párt vezető szerepének következetes érvényesítését. Ezeknek az alapelveknek az érvényesítését egységesen, kölcsönös összefüggésükben kell értelmezni és így érvényesíteni az új gazdasági mechanizmus valamennyi területén a tervet, az elszámolást és a szervezési struktúrákat. És ami különösen fontos: ennek vonatkoznia kell az irányítás valamennyi szintjére, a központi szervektől kezdve egészen a legkisebb dolgozókollektívákig. Ezért helyezünk hangsúlyt a központi irányítás munkájának javítására, hatékonyságának fokozására, miközben lényegesen növeljük a gazdálkodó szervezetek önállóságát. Meg kell érteni, hogy nem akarjuk megerősíteni az egyik területet a másik gyengítése árán. Nincsen ennek semmi köze az adminisztratív centralizációhoz és a liberális decentralizációhoz, amint azt egyesek leegyszerűsítve értelmezik. Miben rejlik a lényeg? Arról van szó, hogy az egységes szocialista gazdaság mindkét területének teljesítenie kell funkcióit, nem szabad kölcsönösen megsérteni jogkörüket, nem szabad másra hárítani felelősségüket, de ugyanakkor egységes célokat kell szem előtt tartaniuk. (Lubomír Strougal elvtársnak a prágai országos aktívaértekezleten elhangzott beszédéből) A Hírtiszta újság dacol a világgal. Nem informál, nem lelkesít, nem figyelmeztet. Hajtogatott papírdarabokból készült nagyméretű oldalairól „lemaradtak“ a tegnapi események. E szokatlan „újság“ betűk és képek nélkül, egyetlen példányban jelent meg. „Szerkesztője" Dobis Márta, a komáromi (Komárno) Priemko textiltervezóje. Grafikákat, falikárpitokat, szitanyomatokat mutat. Új ruhába öltöztetett lepkéket és tücsköket. Távoli tájakat és közeli utcákat. Hálóban vergődő madarakat és hűséges-hűtlen raffiababákat. Aztán szőnyegeket és térelválasztó textíliákat tesz elém. Egyiken a színekkel, másikon a motívumokkal, a harmadikon magával az anyaggal játszik, ötletekben, fantáziában gazdag munkái egyéni látásmódját tükrözik. Dobis Márta az embert és a természetet faggatja munkáiban. Az érző embert, és az élő természetet. „Ne nagyon fussunk vissza az időben - kérlel újra és újra. - A gimnáziumban amolyan fekete bárány voltam; reál tagozatú osztályban az egyetlen humán beállítottságú gyerek. Nem figyeltek rám, nem irányítottak, nem ösztönöztek. Egyedül a ma* gyar-történelern szakos tanár tartotta bennem a lelket. Az az igazság: épp miatta jelentkeztem abba az osztályba. Csodákat regéltek az óráiról, és én is megkaptam tőle ezt a csodát. Aztán jött az érettségi 1972-ben, s vártam, hogy felvételizni hívjanak. Jelmeztervező akartam lenni, de a papírom, ma sem értem, hogyan és hol - elakadt valahol. Egyszerűen lemaradtam a felvételiről. Nem volt más választásom: azonnal munkába álltam. „Főzz egy kávét, mosd el a csészét" - mondogatták az irodában, s ebbe ugye, nem nehéz beleunni. Új munkahelyet kerestem. A cipőgyárban kötöttem ki - az igazgató mellett. De egy év után úgy döntöttem: abból a pénzből, amit ott kapok, nem nagyon nyújtózkodhatok. Lementem a szalag mellé, s ottragadtam. Cipőfelsőrészeket varrtam, és kétszer annyit kerestem, mint korábban. Közben elmentem felvételizni is, Prágába, az Iparművészeti Főiskolára. Kétszázan- voltunk, hármat vettek fel. Nem voltam köztük, valahogy mégis megnyugodtam, mert ott jöttem rá: egy falikárpitba sokkal több fantáziát vihetek, mint egy ruhába. Na, még egy mondat a tegnapról és elég! A cipőgyárban létrehozták a propa- gációs osztályt, díplomokat ter(Gyökeres György felvétele) veztem, plakátokat festettem, közben versenyeket nyertem, kiállításaim voltak, röviden: sokévi küszködés után a textil lett a mindenem. Amikor textiltervezőnek hívtak a Priemkóba, kapva kaptam a lehetőségen. Akik ismerik a munkáimat, gyakran megkérdezik: - Ugye, te sokat vagy egyedül? - Dehogy vagyok sokat! Csak addig, amíg dolgozom. Bár, ha belegondolok, akkor sem érzem egyedül magamat. Nekem az anyag nem eszköz - alkotótárs. Hisz bele lehet rajzolni, megbonthatom a ritmikáját, „újraforgalmazhatom“ a struktúráját. Sokszor eltervezem: ezt így és így akarom, a végén aztán mégsem úgy lesz. Maga az anyag változtat az elképzelésemen. Müszálas textíliával sosem dolgozom. Az idegen tőlem. Én csak a természetes anyagokat szeretem. Nekem a zsákvászon vagy a kenderspárga mindennél értékesebb. Az elöreszött'zsákvásznat visz- szafejthetem, átvarrhatom, „átkomponálhatom“, száraz levéllel, sással, sőt még faággal is díszíthetem. Hogy kitől tanultam olyan sokat? Nekem a természet súg a legtöbbet. A szövés technikáját viszont úgy sajátítottam el, hogy visszafejtettem a régi szőnyegeket. „Belestem" a minták közé. Egyébként állítom: ha az ember nyitott szemmel jár, és nem rest gyötrődni az anyaggal, sokkal többre megy, mintha tanácsokért házalna. Rám a természet óriási hatással van. Sokszor úgy érzem: egyenesen játszik, kacérkodik velem, (gy aztán azzal a céllal, hogy na, most megyek motívumot keresni, sosem lépek ki az utcára. Én hagyom, hogy a tegnapi, a tegnapelőtti hatásnak meglegyen az utóhatása. Felfigyelek valamire, s egy idő után magától jön elő ugyanez a kép. És attól a perctől fogva könnyű dolgom van: már ismerem az anyagok titkait.“ SZABÓ G. LÁSZLÓ „A természet súg a legtöbbet“ 1987.11.
