Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-01-09 / 1. szám
(Részlet) JOZEF PUŐKÁŐ- Valaki van ott... - szólalt meg habozva Denisa az ablakra meredve, mire az asztalnál ülök mind követték a tekintetét. Az udvaron levő ember arccal felénk fordult, s nyomban láttuk, hogy az Styran- öák, az igazgató. Ó nem látott bennünket, mig mi a konyhából kényelmesen szemügyre vehettük öt.- Kértem tőle a vendégszoba kulcsát. Számotokra - anyám gondterhelten Patára és Irenára mutatott a fejével. - Meg kellenet őt hívnunk ebédre.- Eljön ő hívás nélkül is - apám, kissé kifordítva az ajkát, nyelvét végigcsúsztatta a bajszán, mely alulról egészen ősz volt. Styranőák, összefogva a gallért az álla alatt, elindult, elhaladt a kút mellett, s már egészen nyilvánvaló volt, merrefelé tart. Amikor átlépte a küszöböt, a Bobi, bár eddig nyugodtan szundikált az asztal alatt, elörohant, az ajtó melletti lábtörlőn, mintegy próbaképpen, nekiugrott a hívatlan vendég lábának, majd ismét eltűnt eredeti rejtekhelyére. Styranőák megtorpant, egyáltalán nem látta a kutyát, mert a konyha meleg levegőjétől nyomban bepárásodott a szemüvege. Amikor leemelte a szeméről, s nagy üvegeit dörgölni kezdte csak úgy a mutató- és a hüvelykujja között, az arcán eddig számomra ismeretlen vonást fedeztem fel: a szeme, amely a nagyítóüveg mögött ezidáig nem tűnt fel, a valóságban kellemetlenül nagy és kifejezéstelen volt, nem lehetett megítélni, hogy az a csillogó buborék, ami olyan formán ringatózik benne, mint a vízszintezőben, a rövidlátásnak a jele-e csupán, vagy pedig a lelki mozdulatlanság kifejezése is. Jóval fiatalabb volt apámnál, első pillantásra nem néztem volna fiatalabbnak.- Elhoztam a kulcsot - mosolyodon el, miután végre visszahelyezte megtisztított szemüvegét. Anyám közben tanácstalanul keresett valamilyen ülőhelyet a konyhában, ahová leültethette volna, mert a lóca is meg a székek is mind foglaltak voltak. - Nem fontos, hiszen mindjárt megyek - tette hozzá, de nem mozdult a helyéről, csak lehajolt és betekintett az asztal alá. - Aha - mondta jókedvűen, megpillantva a kutya fekete orrát, és lekonyuló rózsaszín nyelvecskéjét. Gnip kezefejében megtörölte a száját és elsőnek állt fel az asztaltól.- Még rengeteg a munka, az este meg nemsokára a nyakunkon - mondta, és hosszú csontos végtagjai hangosan ropogtak. A többiek is egymás után felkeltek helyükről, a kis Patkó is lecsúszott a lócáról és olyan hevesen nyomakodott kifelé a kredenc mellett, hogy a polcokon összekoccantak a csészék és a kistányérok.- Csak üljenek - mondta Styranőák, és mintha csak a katedrán állna, olyan mozdulatot tett a kezével, ahogyan a diákjait szokta leültetni.- Ugye, eszik egy kis kóstolót?- mondta anyám, s már rakta is a tányérra az illatozó sülthúsdarabokat, pirított krumplit és csípős paprikával berakott paradicsomot.- Egy csipetnyit - állt rá Styranőák, hol a lócára, hol a székekre pislangatva, hogy végül súlyos testével lehuppanjon a hokedlire apámmal szemközt, mintha csak éppen ez a hely vonzotta volna ellenállhatatlanul. De újra föl kellett állnia és levetnie a kabátját. Apám szó nélkül benyúlt a konyha- szekrénybe, egy tiszta poharat állított az asztalra és kihúzta az üvegből a dugót. Styranőák gesztusa udvarias elutasítást jelzett, a keze azonban magától lehanyatlott, alighogy emelkedni kezdett a sárgás ital szintje a féldecis pohárban. A tányérból, melyet anyám az igazgató elé tett, csábítóan szállt fel a gőz, látszott, hogy az igazgató szeme fokozatosan összeszűkül a vastag üveg mögött, s valamiféle rejtett mágnes nemsokára odahúzta kezét az evőeszközhöz.- Ilyen lakoma... - motyogta érthetetlenül, de furcsa nyomatékkai, ami talán valamiféle rejtett tiltakozás vagy aszketi- kus elv elégtétele szándékozott tenni- valami olyasféle, mint a hívő emberek keresztvetése és imádsága minden étkezés előtt. Anyám és apám két szólarfíban jó étvágyat kívántak neki, ekkor az igazgató bizonyos diszharmóniára lett figyelmes: mindenki éppen most megy, amikor 6 enni kezd. Tekintetével elkísérte a távozókat, s amikor észrevette, hogy a szüléimén kívül én is maradok, mintha kissé megkönnyebbült volna. Gyámolítólag bólogatott:- Együtt az egész család... A legjobb alkalom rá, hogy családi tanácsot hívjanak össze. Hogy alaposan meghányjákvessék, mi legyen, ha már egy ilyen jó kis telek kínálkozik... Hirtelefi csend támadt, csupán a falról hallatszott az ódon német óra ketyegése, és az óra tik-takolásán túl különleges finom zörej is megfigyelhető volt, mintha a vékonyka fogaskerekek titkos üzenetet váltanának egymással. Láttam, hogy apám elsápadt, de nyomban újra elöntötte arcát a vér, mint amikor az itatóspapír felissza a festékfoltokat. Lelki szemeim előtt váratlanul megjelent a cövek, melyet a faiskola közepén találtam, majd az üres térség a mély keréknyomokkal...-Te csak tanácskozz, amennyit akarsz - mondta lassan apám, s nekem úgy tűnt fel, mintha csikorognának a zárt fogai.- Nekünk nincs miről... Styranőák hatalmas nyeléssel magába döntötte a szilvóriumot, apám szintúgy. Anyám aggodalmas pillantást vetett rá, akart valamit mondani, de csak összeszorította a szája szélét és csendben maradt, ma csakugyan nem úgy viselkedett, ahogy cukorbajoshoz illik. Styranőáknak könnyek szöktek a szemébe, hangosan cuppantott egyet, és belebámult a semmibe, mintha fordított emocionális folyamat indult volna meg benne: először könnyek, azután meghatottság valami olyasmitől, ami ezidáig semmilyen érzelmi hatást nem tett rá. Styranőák részeg volt. Részeg volt már kint az udvaron, részeg volt, amikor bejött hozzánk, de olyan jól tudott vigyázni magára, egészen mostanáig nem vettem rajta észre semmit. Vajon hol kávézhatott be?-Te ragyogó ember vagy, Burius- mondta valahogy összefüggéstelenül, de azért jókora nyomatékkai és nagyon lassan, ami az egésznek furcsa mellékjelentést kölcsönzött: „Még ha szidni is fogsz, én éppen az ellenkezőjét mondom annak, amit vársz, megleplek vele és a földre sújtlak...“ - Jó szakember vagy, Burius!- Mondd meg egyenesen, amit akarsz- határolta el magát türelmetlenül apám, mert nem szerette a köntörfalazást.- Ember ide, szakember oda... de maradi! Talán ezt akartad mondani, nem?- Tény, hogy félsz mindennemű változástól - vetette oda kelletlenül Styranőák, és olyan képet vágott, mint akinek megfájdult a foga. - Légy egy kicsit rugalmasabb! Nem látod, mennyire ártasz saját magadnak?-Te meg mindenáron változtatnál! Akár szükség van rá, akár nincs - mondta apám. - Nem érdekel, okos dolog jön-e ki belőle, vagy csak egy nagy fing. Meglepett, hogy apám egyszerre úgy tűzbe jött, és olyan piros, meg hogy legalább annyira részeg, mint Styranőák, rosszabb az önkontrollja. Mintha igyekezne minél előbb hozzáidomulni beszélgetőtársához, ráhangolódni ugyanarra a hullámhosszra, az egymással váltakozó nyíltság és megengedhető képmutatás hullámhosszára, ami az ő esetében átlátszóbb volt, mint az őszinteség. Styranőák hozzálátott az evéshez, és bár látszott, hogy ízlik neki, gyakran letette a villát, hadonászott, a mondatokat szaggatottan kezdte és fejezte be, s hosszú szünetekkel beszélt, ami szavainak talán kissé más értelmet is adott, mint ahogyan gondolta.-Túlságosan ragaszkodsz a múlthoz, és tudod miért? - most három vagy négy falatot is magába hajított, és a beállt csendben ezt a magyarázatot kínálta fel apámnak: - Igen-igen hosszú ideje vagy itt! Mindenhez, ami itt van, személyes viszony köt... és bizonyos értelemben ezt nem is rovom fel neked. Csakhogy a dolgokat másképpen is látni kell.- Igen? - vonta fel a szemöldökét komoran apám. - Hogyan látod tehát te őket?- Ez itt - Styranőák gyorsan letette az evőeszközt és széles mozdulattal nagy kört rajzolt maga körül a levegőben -, ez itt minden rossz. Elégtelen. Az első köztársaság szerény öröksége. Remélem, hogy teljes terjedelemben sikerül átverekedni az új építési tervet... Új iskola...- mutatóujjával körülhatárolt egy elképzelt helyet a kert mélyén, majd ugyanazzal az ujjával az asztalra mutatott -, itt raktárhelyiségek... fent pedig diákotthon. Sürgősen szükségünk van rá.- És a házakra? — kérdezte csikorogva apám. Miközben feltöltötte a poharakat, a keze annyira remegett, hogy kettőnél egy kevés mellécsurgott. - Szintén halaszthatatlanul szükség van?-Családi házakra - igazította őt ki Styranőák, ezúttal szemlátomást nem szívesen húzódva el a tányértól. - Tudom, neked, neked nem olyan fontos meg bizonyos olyan dolgok, amelyekről le kell mondani. De tegyük a kezünket a szívünkre: konkrét haszon származik belőle? Terjedelmét és formáját tekintve nem lenne elég mint... mint oktatási segédeszköz? Általában véve, sok minden abból, amink van, meg amit csinálunk, rettenetesen ex-ten-zív! - csettintett a nyelvével, s egy pillanatra elhallgatott, mintha csak tetszelegve a hangsúlyozott szó visszhangját várná. - Másrészt... ha vannak telkeink és építkezési engedélyeket is kapunk... örömmel adunk az embereknek jobb lakásokat. Végre stabilizálódik a tanári kar személyi állománya, nem fognak megszökdösni tőlünk. Meg hát a te alkalmazottaidról, rólatok is szó van!- Én nem fogok építkezni! - mondta kurtán apám. Styranőák eltolta magától a tányért a maradék étellel, mintha apám kijelentése elvette volna az étvágyát az evéstől.-Talán sohasem vágytatok rá, hogy jobb körülmények közt lakjatok? Tekintetét körbejártatta az egész konyhán, miközben a homlokát ráncolta s az orrát húzogatta, minta tévedésből katakombába került volna.- Egészen elégedettek voltunk vele- mondta nyugodtan apám, és a pohár után nyúlt. —- Már ne igyál - súgta neki oda kissé szégyenkezve anyám.- Hagyj békén! - rándult meg apám válla, és ismét kiloccsant egy kicsi a pohárból. M- Mondja, elégedettek voltak? Styranőák diadalmasan megrázta a kulcscsomót minden égtáj felé, mintegy megcáfolhatatlan bizonyítékként, majd az asztal közepére dobta.- Találkozik a család, megjönnek a gyerekek, és egyszerre kevés a hely . Kéritek a vendégszobát! Apám nagy zajjal félretolta a lócát, elment az ajtóig, majd vissza.- Tán azért, mert évenként két napra hazalátogatnak, építsek nekik házat?!- úgy látszik jót tett neki a kiabálás, mert elszállt a mérge, leült s két tenyerébe hajtotta elnehezült fejét. - Az ördögbe is, én, a kertész, nem értem ezt a nemzetet! Csak építeni, építeni... Hiszen aki nem épít házat, azt már nem is tekintik rendes embernek! Menekülnek a régi házakból, futnak az újból, de hát teleépíthetjük az egész környéket otromba kasznikkal? Nem vagyunk egy kicsit túl sokan? Építenek maguknak a város szélén, de nemsokára a kellős közepén találják magukat, hogy költözködhessenek megint tovább.. Csakugyan jobb lesz nekik ott? Ha mindenki csak a maga számára ka- nyarít ki egy darabot, akkor tulajdonképpen mindnyájan egymáséból szelnek le, hát nem?! Nekünk közelebb van oda, mi meg amoda látunk! Mihamar csak a balkon meg a pince lesz nekik közel, mert a szomszédok még közelebb akarnak lenni - a kerthez, a mezőhöz, az erdőhöz ... Hiszen ez a város már úgy szétterpeszkedett, mint valami szörnyeteg! Már a hátunk mögött van! Családi házak, eh! I A beállt csöndben egyre szembetűnőbb volt, hogy bizony Styranőák elázott. Elkezdett lefelé csúszni és csakhamar szétolvadt, mint egy jéghegy a hőségben, noha eddig kiegyensúlyozottnak látszott, és ritka felvillanásaiban csaknem teljesen józannak. ^ v- Akkor én, aki a legjobbat akarom az enyéimnek, tulajdonképpen rosszat teszek! Én vagyok a rossz... - csodálkozással mellébe bökte az ujját, és a személyével kapcsolatos hirtelen fordulat olyan erős hullámát zúdította rá, hogy be kellett csuknia a szemét.- Menj, nézd meg azokat a házakat, mennyi áll közülük üresen, hány szobára van valóban szükség! - mondta apám.- A gyerekeket nem tarthatod meg az üres falak közt, mennek - és kész' Azt hiszed, hogy az enyéim talán mások, hogy megmaradnának a családi házban? Olyan bolond nem vagyok és nem is leszek...- Azért nem szeretsz engem - hajtotta a magáét fátyolos hangon és lehunyt szemmel Styranőák. - Azért emlegeted állandóan 2ákoviőot, aki semmit sem akart, nem változtatott, nem építkezett...- Az nem igaz - legyintett apám morcosán.- Meg aztán én északról jöttem- mondta Styranőák -, Svidník mellől! Azokat ti, zempléniek sosem szívleltétek ...- Véletlenül sárosi vagyok - mondta rövid szünet után apám. - Domblakó varjúpecsenyések, hurkások... Azok voltunk mi!-A szüléink aratni jártak ide, idénymunkásokként - Styranőák részeg sérelemzáport zúdított apámra. - A tehetős gazdák... Mind gőgösek voltak! Strázs- ke, Nagymihály! Szüleim számára az ígéret földjét jelentették ezek a városnevek ...- Én libaháti vagyok. A cigányok a háztetőnkön meg a kéményünkön mászkáltak! Mindketten elhallgattak, mintha kimerítette volna őket a kelet-szlovákiai nyomorral való hencegés. KÖVESDI JÁNOS fordítása o<xJ Ml tek egyik látszott, r tot végez kon, és n a kúszás, nem volt sés, mert) azt mono]- Nincs Halka r) nem pai rebbenés olyan sze volna me nak az ál tak, vagy Csend« majdnem bért irt d volna válj na, de ni a csendbí Iáit az ertj- Tap-1 játok? , A pirof kály - égj újra eldől- Tap-t gyeitek!? zett, ő mr- Na, e szogott eí de azért is kellett^ már... el^' És a h; pedig tan, gelben. A róka dalmasan kozóan n tétséget, derülve V a távíró ( mondott pislogott i só pillán; elöl.- Gyilk vány - sí bár jó m eseményt a héja vél nek a mé dó és mé ge. A hé nem érdé rádióst is éppen ec így azi hogy mit hogy ki ír vagy ros VIRGINIA Lehetetlen, mert ha az a birodalom ft jelentsünk eg ki a kép keret szólunk. Te I támaszkodonr dolod magat pompás kép! szetes könny gani készül milyen képe e nak! Mindkett kezünk, de h; így most is egyikét. Az hazatérése“ tengerész, ar megérinti kar kunyhókért, e aki arra hale a tengerész lakoma várja ajándék ifjú f neki elsöszül olyan, amilyi e kép láttán, ilyen boldogs irigylésre mé Ilyen gont tőlem telhető pet, még a n Könözsl István felvétele
