Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-02-06 / 5. szám
A szocialista közösség országai az SZKP XXVII. kongresszusán elfogadott határozatokkal összhangban kidolgozták saját programjaikat a szocializmus gazdasági és szociális fejlesztésének meggyorsítására. Ezek a programok olyan tudományosan indokolt és perspektív politikai stratégiát képeznek, amely széles teret nyújt a dolgozók alkotó képességének és kezdeményezésének a fejlesztéséhez. E programok elválaszthatatlan részét képezi a szocialista termelési viszonyok tökéletesítése a termelőerők dinamikusabb fejlődésének, s a munkafegyelem szilárdításának a folyamatában. Ebben az összefüggésben a fő hangsúlyt a szocialista demokrácia, a munkafegyelem, valamint a gazdasági önigazgatás formáinak és eszközeinek a fejlesztésére helyezzük. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenettel a dolgozók közössége a társadalmi méretű gazdálkodás tényezőjévé vált, kibontakozott az emberek dinamikus viszonyulása a társadalmi kötelességekhez, s elkezdődött az öntudatos munkafegyelem kialakulásának a folyamata. Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy az új társadalom jellegének megfelelő fegyelem azonnal és közvetlenül jön létre. Már V. I. Lenin is előrelátóan figyelmeztetett arra, miszerint oktalanság lenne azt gondolni, hogy az emberek a kapitalizmus megdöntése után azonnal megtanulnak a társadalom javára dolgozni, bármilyen jogi normák nélkül, hiszen a kapitalizmus felszámolásával nem is jönnek közvetlenül létre az ilyen változáshoz szükséges feltételek. Az emberek alkotó aktivitása elsősorban a munkatevékenység szakaszán nyilvánul meg, ahol megmutatkoznak személyi képességeik és tulajdonságaik, formálódik érdeklődési körük és viselkedésük. Az új jellegű munkafegyelemnek, valamint a szocialista tulajdonhoz való megfelelő viszonyulásnak a kialakításához azonban hosz- szabb történelmi időszakra van szükség, mert mindez a technikában, a technológiában, a munkaszervezésben, a munkafeltételekben és a gazdasági mechanizmusban bekövetkező változásoktól függ. A szocializmusban éppen a munkaszervezés és a társadalmi termelés tökéletesítésében rejlenek nagy tartalékok a munkatermelékenység növeléséhez és a magasabb szintű fegyelem kialakításához. Ezért V. I. Lenin már az új társadalmi rendszer gazdasági alapjainak az építésekor rámutatott annak szükségességére, hogy ki kell alakítani az új jellegű munkafegyelmet, az emberek közti társadalmi kapcsolatok új formáit, a munkába való bekapcsolódásuk új formáit - és módszereit. A jelenlegi időszakban ezeket a lenini következtetéseket új szempontokból kiindulva érvényesítjük, mivel a munkafegyelem szilárdítása, valamint a munkaszervezés és javadalmazás kollektív formáinak bevezetése fontos eszközzé válik a szocializmus gazdasági és szociális fejlődésének meggyorsításában. A fejlett szocialista társadalom építésének és tökéletesítésének feltételei között tovább növekszik a munkafegyelem gazdasági és szociális jelentősége, mert a tudományos-műszaki haladás érvényesítésének a feltételei között a társadalmi termelés színvonalának az emelése magasabb szintű munkafegyelmet követel meg. Jelenleg teljes mértékben érvényes, hogy minél mélyebb és terjedelmesebb változásokat kell végrehajtani a gazdaságban, annál szélesebb tömegeket kell ebbe a folyamatba bekapcsolni, saját érdekeltségük növelése alapján. A CSKP a növekvő anyagi és kulturális szükségletek kielégítését, valamint a szocialista életmód fejlesztését egybekapcsolja a termelés műszaki színvonalának tökéletesítésével, valamint az emberek társadalmi aktivitásának elmélyítésével. A gazdaság intenzifikációs tényezőinek az erősítése a jelenlegi időszakban terjedelmes változásokat követel meg a gazdasági mechanizmusban is. A gazdasági növekedés intenzív tényezőire pártunk azért helyez nagy súlyt, mert ez a szocializmus további fejlesztésének, előnyei teljesebb kibontakoztatásának reális szükségleteiből következik. V. I. Lenin is hangsúlyozta, hogy a termelőerők fejlődésében elért haladás minden fokozatához megfelelő gazdasági szabályozást kell kialakítani. A gazdasági mechanizmus fokozatos átalakítása együtt jár az anyagi, az erkölcsi és a szociális ösztönzés hatékony összekapcsolásával. Ezek optimális érvényesítése egyrészt lehetővé teszi a gazdasági feladatok hatékony teljesítését, másrészt pedig a dolgozó kollektívák tevékenységének maximális aktivizálását, a kialakuló közösségi szellem erősítését a gazdaságban. A gyakorlatban ugyanis az emberi munka tényleges hatékonysága attól függ, hogy milyen összefüggés van a javadalmazási formák és az egyes dolgozók által elvégzett munka mennyisége és minősége között, vagyis az egyes személyek következés és igazságos értékelésétől. A munkafegyelem szilárdítása elsősorban a szocialista törvényesség, a jogi normák és előírások tökéletesítését, a gazdasági és társadalmi életben előforduló negatív jelenségek és irányzatok felszámolását jelenti. Ezért ez mindig együtt jár az irányítási tevékenység tökéletesítésével, a gazdálkodás minden szintjén. A termelés szervezésének a fogyatékosságai, valamint a munkafegyelem megsértésének az esetei arra serkentik a társadalmat, hogy a meggyőzési formákon kívül a törvény erejével is éljen. A Szovjetunió iparában az 1984-es évben bevezetett kísérleti módszerek tapasztalatai azt bizonyították, hogy az olyan intézkedések, mint például a jutalmak és a prémiumok csökkentése, a dolgozók áthelyezése kisebb munkabérrel járó munkahelyre, a szabadság terjedelmének korlátozása igazolatlan kimaradás miatt, vagy különböző büntetések a munka- és a technológiai fegyelem megsértéséért, elősegítik az emberek anyagi felelősségének a növelését. Ebből az következik, hogy a munkahelyi fegyelmezetlenség különböző megnyilvánulási formáit hatékony politikai, anyagi, jogi és erkölcsi elmarasztalásnak kell követnie. Csak így lehet elérni, hogy hatékonyan működjön a szocialista fegyelem védelmének a mechanizmusa. Erre általánosabb értelemben az SZKP KB 1985-ös júniusi ülése is rámutatott, megállapítva, hogy „elsősorban annak a jobb kihasználásáról van szó, amivel a dolgozó kollektívák már rendelkeznek, a források takarékosabb kihasználásáról, a munkaszervezés javításáról, a felelősség növeléséről és a fegyelem szilárdításáról." A gyakorlat is bizonyítja, hogy a jó gazdálkodás nemcsak a szigorú adminisztratív intézkedések érvényesítésének az eredménye, hanem ugyanilyen fontos az is, hogy megfelelő feltételeket alakítsunk ki a munkához, az egyes dolgozók alkotóképességének hatékony kihasználásához. Ehhez azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a munkafeltételek és a munkaszervezés színvonala szoros összefüggésben van a munka- fegyelemmel. Minél jobban igazodnak a munkafeltételek az emberek szükségleteihez és érdekeihez, annál jobb erkölcsipolitikai légkör alakul ki a kollektívában, s annál színvonalasabb a munkafegyelem is, ami nemcsak az emberek munkatermelékenységében és teljesítményeiben nyilvánul meg, hanem a munkaerő-vándorlás mértékét is csökkenti. Ahhoz, hogy a személyi fegyelmezettség a szocialista társadalom minden tagjának létszükségletévé váljon, hogy a dolgozók öntudatosan tartsák be a munkahelyi szabályokat és normákat, a szocialista demokráciát is tovább kell tökéletesíteni A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenettel a demokrácia a nép feletti uralom eszközéből a népi hatalom eszközévé válik, mert ahogy azt Marx Károly is feltételezte, megvalósul a hatalom nép által való gyakorlása. A szocialista társadalomban a munkafegyelem a dolgozók közös ügyévé vált, az önigazgatás és az érdekek egyeztetésének nélkülözhetetlen eszközévé. Ilyen helyzetben a demokrácia csak olyan feltételek között mélyülhet el, ha fokozódik az egész társadalom fegyelmezettsége és szervezettsége.-Egészében véve a szocialista demokrácia tökéletesítésének és elmélyítésének a folyamata fokozatosan a szocialista önigazgatás jellegét veszi fel, melynek következtében a dolgozók tömegei egyre jártasabbakká válnak a társadalmi folyamatok irányításában. Ebben az objektív történelmi folyamatban kifejezésre jut annak az ellentmondásnak a dialektikus fejlődése és megoldása, amely a termelőerőket társadalmi méretekben egyesítő szocialista állam és az irányítási feladatokat ellátó állam között áll fenn. A gazdaságban a szocialista önigazgatás elmélyítésének fő biztosítója és vezető ereje a CSKP, amely egyúttal a politikai önigazgatási szervezet legmagasabb formáját is képezi. A kommunista párt a gyakorlat szükségleteiből és követelményeiből kiindulva a társadalmi élet minden területén irányítja a demokratizmus elmélyítésének a folyamatát, (gy kerül sor annak az ellentmondásnak a megoldására is, amely a gazdasági és szociális fejlődés meggyorsításának szükségessége, s a társadalmi viszonyok elavult, ma már nem teljesen megfelelő formái között tapasztalható, s ami végső fokon megköveteli a demokrácia és a centralizmus optimális összehangolását. Arról van szó, hogy a társadalmi termelésben ható műszaki-gazdasági, szervezési-gazdasági és szociális-gazdasági viszonyok optimálisan alkalmazkodjanak a jelenlegi fejlődés követelményeihez, a gazdaság intenzifikálásához szükséges feltételekhez. Ebben a folyamatban érzékenyen el kell választani a régit az újtól, vagy a látszólag újtól, a szükségest a túlhaladottól, s nem szabad megengedni, hogy az újítás jegyében olyan formák és munkamódszerek rögzítődjenek, amelyek az extenzív fejlődés időszakából erednek. Ilyen értelemben a gazdasági mechanizmus tökéletesítése nem jelent egyszeri intézkedést, hanem olyan dinamikus folyamatot, amely a tudományos-műszaki haladás intenzív érvényesítésére, a gazdaság anyagi-műszaki alapjának magasabb minőségi színvonalra való emelésére irányul. A gazdasági mechanizmus ilyen jellegű újjászervezésére vonatkoznak V. I. Leninnek az újszerű munkavégzés szükségességét hangsúlyozó szavai, amely megköveteli az emberek célszerű elhelyezését, arra törekedve, hogy mindenki személyes felelősséget viseljen a pontosan meghatározott munkáért, nagyobb figyelmet fordítva a munkában szerzett gyakorlati tapasztalatok vizsgálatára. A Szocializmus fejlődésének jelenlegi időszakában minden eddiginél szorosabb kapcsolat alakul ki a szocialista demokrácia és a munkafegyelem kérdései között. Ez a folyamat egyúttal dinamikusabb társadalmi és gazdasági fejlődést követel meg. Ennek a dialektikus fejlődésnek oda kell vezetnie, hogy a dolgozó tömegek elmélyítsék a társadalmi mozgásban való részvételüket, hogy elegendő tér alakuljon ki az emberek alkotókészségének és kezdeményezésének a fejlesztéséhez, s megszilárduljanak az önigazgatás elemei a gazdaságban. A szocialista önigazgatás alapelveinek szilárdítása a vállalatok és a társadalmi szervezetek szintjén, tehát a dolgozó kollektívák keretei között, egyúttal az egész nép szocialista önigazgatását is fokozatosan formálja és erősíti. Az önigazgatás fejlesztésének azonban nincs semmi köze a reszortizmus megnyilvánulásaihoz, a csoportérdekek előtérbe helyezéséhez a társadalmi érdekekkel szemben, a formalizmus, a nehézkesség és a különböző ügyintézési huza-vonák fennmaradásához a termelési szükségletek ellátásában. Mindez a bürokratizmus jellemzője, a rugalmatlanság, a hiányos ellenőrzés és az irányításban tapasztalható fogyatékosságok következménye. Az ilyen és az ehhez hasonló jelenségek felszámolásának szükségességére a társadalmi termelés dinamikájának felújítása, valamint a gazdasági és szociális fejlődés meggyorsítása érdekében, az SZKP XXVII. kongresszusa is rámutatott, amely ezeket az irányítás elavult, megcsontosodott formáival és módszereivel hozta összefüggésbe. A másik oldalon viszont azt is figyelembe kell venni, hogy a dolgozó kollektívák és egyének érdekeinek az elhanyagolása kedvezőtlenül hat a munkaerő-újratermelés feltételeire, csökkenti a gazdasági ösztönzés, az anyagi érdekeltség hatását, az emberek aktivitását, s így végső soron a társadalmi érdekek kielégítését is korlátozza. A jelenlegi időszakban a gazdasági mechanizmus átalakításának kulcsfontosságú kérdését a tervezés és az irányítási munka tökéletesítése, a munka- és a technológiai fegyelem szilárdítása fogja képezni, ahogy azt a társadalmi munka emelkedő műszaki színvonala megköveteli. Az anyagi-műszaki alap minőségi átalakításának, a tudományos-műszaki haladás érvényesítésének a folyamata a gazdaságban szükségessé teszi a demokratizmus elemeinek az elmélyítését, valamint a szocialista önigazgatás alapelveinek a szilárdítását. JOZEF áTRBA, mérnök, kandidátus, A CSKP KB Politikai Főiskolájának előadója A Transporta Chrudim vállalatnál az elmúlt tervidőszak végén új öntőberendezést helyeztek üzembe acéltuskók és alakos öntvények gyártására. A több mint félmilliárd koronás beruházás a Vítkovice konszern legnagyobb beruházása volt a 7. ötéves tervidőszakban, s az új kapacitás kihasználásának az adataiból arra következtetnek, hogy az öntöde beruházási költségei a tervezettnél egy évvel korábban, tehát már 1989-ben megtérülnek. Az öntőműben a technológiai folyamatokat két ADT 4500-as számítógép vezérli, a két formázósornál gépesítéssel csökkentették a nehéz fizikai munkát, s a defektoszkópiai laboratóriumi vizsgálatokat is korszerű műszerekkel végzik. Az öntöde tervezett évi kapacitása 9000 tonna. A felvételen az üzem dolgozói a formákba való öntést végzik. (A CSTK felvétele) Az Elitex Chrastava vállalat technológusai a Libereci járásban egyedülálló számjegyvezérlésű szerszámgépet fejlesztettek ki az itt készített csévélógépek vetőhengereinek a gyártására. Egy négytengelyű marógépről van szó, amely a munkadarabot tengelye körül és koordináta-rendszerben mozgatja. A megmunkálás tehát egyszerre négy, egymásra függőleges irányban valósítható meg. A felvételen Vladislav Pékár mérnök és Jaroslav Vesely technikus az új szerszámgép beállítását végzi. (A ŐSTK felvétele) úja 1987.11
