Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-02-06 / 5. szám

az újítómozgalomban is

Az újítókat és a feltalálókat, valamint a komplex racionalizációs brigádokat is a haladás rugóiként szokás emlegetni. És nem is ok nélkül, hiszen túlnyomó többségük nagy-nagy lelkesedéssel vesz részt az egyre jobb eszközök, tökéletesebb technológiák és hatékonyabb módszerek kimunkálásában. A haladást szolgáló részvételükre az elkövetkező időszakban az eddiginél is nagyobb szükség lesz.

DINAMIKUS FEJLŐDÉS

Mindez az SZLKP Központi Bizottsága Elnökségének tanácskozásán is szóba került, amelyen értékelték a feltaláló és újitómozgalom területén a 7. ötéves tervidőszakban Szlovákiában elért eredményeket, majd megvitatták a mozgalom fejlesztésének a 8. ötéves tervidőszakra kitűzött céljait. Megállapítást nyert, hogy a feltaláló és újitómozgalom a tudományos-műszaki haladás szerves részeként a 7. ötéves tervidőszak éveiben programszerűen fejlődött. A kedvezőbb feltételek, a jobb szervező és irányító tevékenység hatására az SZSZK-ban sokat javult a helyzet, s így ebben az ötéves időszakban a CSSZK-hoz viszonyítva itt volt dinamikusabb az újítók és feltalálók mozgalmának fejlődése.

A Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsának jelentéséből az is kitűnt, hogy a szlovákiai vállalatok és üzemek az 1981-1985-ös időszakban lényegesen túlteljesítették a mozgalom fejlesztési programjából eredő feladataikat. Ennek köszönhetően az újonnan elfogadott találmányok, újítási javaslatok és ipari minták gyakorlati alkalmazásából a tervezettnél 3,7 milliárd koronával tekintélyesebb társadalmi haszon származott.

HÁTTÉRBE SZORULT A MINŐSÉG

Az értékelés arra is kitért, hogy az említett időszakban a tervezettnél gyorsabb ütemben gyarapodott a mozgalom résztvevőinek, illetve az előterjesztett találmányoknak, újítási javaslatoknak és ipari mintáknak a száma. Ez bizonyos értelemben örvendetes, mert azt jelzi, hogy a X. szakszervezeti kongresszus fokozott energia- és anyagtakarékosságra ösztönző felhívása, a Szocialista Ifjúsági Szövetség, a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége és más szervezetek ténykedése kedvező visszhangra talált a dolgozók körében. Igen ám, csakhogy a műszaki kezdeményezőkészség hirtelen felélénkülése nem járt együtt a minőség javulásával. Sőt! A mennyiségre törekvés a mozgalom hatékonyságának csökkentéséhez vezetett, s ez a tény megkérdőjelezte azoknak a versenyeknek és rendezvényeknek - például az újítók hete, hónapja vagy negyedéve meghirdetésének - létjogosultságát, amelyek kimondottan a statisztika javítását szolgálják. A minőség háttérbe szorulását példázza az a tény, hogy a 7. ötéves tervidőszakban Szlovákiában összesen 5472 találmányi bejelentést és 178 999 újítási javaslatot utasítottak el. Ez annyit jelent, hogy az előterjesztett „találmányoknak" 57,7 százaléka világviszonylatban, az újítási javaslatoknak pedig 40 százaléka már vállalati szinten sem számított igazi újdonságnak, vagy ha mégis, akkor a garantált csekély társadalmi haszon miatt nem volt érdemes foglalkozni a megoldással.

Az előző ötéves tervidőszakban tovább gyarapodott a komplex racionalizációs brigádok száma,

de e téren még mindig komoly tartalékaink vannak. Ugyanis az egyes tárcák évente 13-17 ezer megoldásra váró tematikai feladatot hirdettek meg, de ezek megoldására mindössze 4-6 ezer racionalizációs brigádot sikerült mozgósítani. Ez, sajnos, arról árulkodik, hogy a vállalatok és üzemek vezetői még ném mindenütt tudatosították, hogy a szakszerűen irányított komplex racionalizációs brigádok komoly segítséget nyújthatnak a tudományos-műszaki haladást gátló problémák gyors megoldásához.

KÉSIK A KIHASZNÁLÁS

Az SZLKP Központi Bizottsága Elnökségének tanácskozásán az is szóba került, hogy a javulás ellenére a találmányokat és az igazán jó ötleteket is túl lassan valósítjuk meg és használjuk ki a mindennapi gyakorlatban. Ami konkrétan az utóbbi ötéves tervidőszakot illeti, az elfogadott találmányoknak 27,4 százalékát, a hasznosnak tartott újítási javaslatoknak pedig 15,1 százalékát egyáltalán nem használtuk ki, s ezzel hozzávetőlegesen 1,5 milliárd koronával - vagyis mintegy 10 százalékkal - megrövidítettük az elérhető társadalmi hasznot. És akkor még egy szót sem szóltunk a népszerűsítés, illetve az általános elterjesztés elmulasztásából származó, az említettnél lényegesen nagyobb károkról!

HATÉKONYABBAN A MŰSZAKI HALADÁSÉRT

A mozgalom jövőjéről szólva a tanácskozás kiemelte, hogy az elkövetkező időszakban következetesen ki kell használni a feltaláló- és újítómozgalom fejlesztésében mutatkozó tartalékokat. A mozgalom fejlesztésére vonatkozóan az SZSZK kormányának 1986/165 számú rendelete kimondja, hogy olyan szivonalat kell elérni, amely a találmányok, újítási javaslatok és ipari minták első évi kihasználásából legkevesebb 10 milliárd korona társadalmi hasznot garantál. Ezért olyan progresz- szív irányzatot kell adni a találmányok, újítási javaslatok és ipari minták kidolgozására és gyakorlati kihasználására kidolgozott programoknak, hogy a találmányok száma évente 2, az újítási javaslatoké 3, az ipari minták mennyisége pedig 4 százalékkal növekedjék. A dolgozók műszaki alkotó kezdeményezésének a fellendítéséhez elengedhetetlenül fontos, hogy az üzemek, a vállalatok, de a tárcák szintjén is tökéletesítsék a mozgalom szervezését és irányítását, visszaszorítsák a burjánzó bürokráciát, mellőzzék az irigységet és a szakmai féltékenységet, ám nem utolsósorban elmélyítsék a műszaki haladás új útjait kutatók erkölcsi megbecsülését és anyagi érdekeltségét.

A CSKP XVII. kongresszusa óta figyelmünk és mindennapi törekvésünk középpontjában a szociális és gazdasági fejlődés meggyorsítása áll. A termelés színvonalasabbá és hatékonyabbá tételén, a termékek minőségének javításán munkálkodnak. Hasonló alapállásnak kell érvényesülnie a feltaláló- és újitómozgalomban is, mert évi 7 százalékkal tervezzük növelni a hasznos ötletek megvalósításából származó társadalmi hasznot. Ehhez pedig a mennyiségi elöbbrelépésen kívül minőségi javulás is szükséges, ugyanis a feladat csak akkor teljesíthető, ha évente 3 százalékkal több találmányt és 4 százalékkal több újítási javaslatot tudnak a vállalatok és az üzemek a mindennapi gyakorlatban kihasználni.

KÁDEK GÁBOR

A Ceske Budéjovice-i járásban gazdálkodó Dubnái Efsz melléküzemági termelésben gyártja a képen látható elektronikus abrakadagoló berendezést. A tehénistállókban alkalmazott abrakadagoló berendezés lehetővé teszi az abraktakarmányok gazdaságosabb felhasználását, s mintegy 10 százalékkal növeli a tehenek termelékenységét. Az elmúlt évben több mint harminc istállóban helyezték üzembe ezt a berendezést a Dél-csehországi kerületben, de az ország többi részébe is szállítják. A felvételen Václav Vanécek mérnök és Petr Puzej mérnök a villamos fneghajtású adagolókocsi működését ellenőrzik. (A ŐSTK fevétele)

II

I

i

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

■

M

inden zordsága ellenére az idei január is meleg napokat jelentett a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság gazdasági osztálya számára, hiszen az év első hónapja már hagyományosan a mérlegkészítés, az elmúlt esztendő termelési és gazdálkodási eredményeinek értékelése 'és az elkövetkező időszakra vonatkozó tervek előkészítése jegyében zajlik. Balog János mérnök, gazdasági igazgatóhelyettes is tisztábban lát már, mint néhány héttel ezelőtt, s hamarosan összeáll a kép a járás elmúlt évi mezőgazdasági termeléséről.- Pontos számadatokkal ugyan még nem szolgálhatok - mondotta - annyit azonban elárulhatok, hogy a közös gazdaságok többsége a kedvezőtlen körülmények ellenére jó esztendőt zárt. Három-négy élenjáró szövetkezetünk kiváló termelési eredménye már nem is számit meglepetésnek, mint ahogyan sajnos ugyanennyi gyengélkedő közös gazdaságot is nyilvántartunk még. Számunkra a legkellemesebb meglepetést a mindössze három éve létesített Je- senskéi Állami Gazdaság szolgáltatta, hiszen terhes örökségtől nyomasztva nagyon rövid idő alatt konszolidálódott, s ez mindenképpen az ottani vezetők és dolgozók jó munkáját dicséri.

A Jesenskéi Állami Gazdaság igazgatóságát Várgedén (Hodejov) kell keresni, „főhadiszállását“ az egykori szövetkezet új épületében ütötte fel. Okoz is ez olykor némi bonyodalmat, hiszen

tonnát, ebből 1110 tonna volt a marhahús. Nagyhizlaldánkban a gazdaságos takarmányellátás mellett is elértük a napi 80 dekás súlygyarapodást, pedig állományunk nagyobb részét a szlovák tarka fajta adja, mely köztudottan nem a legjobb húsállat. Egy kilogramm húst 21 koronán aluli áron állítottunk elő, s 24 koronáért értékesítettünk, természetesen a különbözeti pótlék nélkül.- Pedig korábban éppen ez a hizlalda okozta a legnagyobb ráfizetést a társulás résztvevőinek...- Valóban, de azt hiszem, a legutóbbi két évben egyértelműen bebizonyosodott, hogy nem a technológiai berendezésben volt a hiba, mint ahogyan azt annak idején egyesek állították. Való igaz, hogy vannak fogyatékosságai is ennek a technológiának, de ezek egy részét, például a padlózat vasrácsrendszerét mi fokozatosan eltávolítjuk. Ilyenkor a kemény téli fagyok idején gondot okoz a trágya elszállítása is, de minderre fel lehet készülni. A nagyhízlaldás rendszer előnyei azonban messze felülmúlják a fogyatékésságokat. Elég megemlítenem, hogy egyetlen dolgozó 500 darab hízó gondozására, ellátására képes. Nincs is munkaerőgondunk, hiszen a 12 órás műszakok bevezetésével biztosítani tudjuk dolgozóink számára a megfelelő pihenést, jók a szociális körülmények is.

A feltehetően jobb munkaszervezés mellett eredményeink titkát, mint említettem, a megfelelő takarmányozási hátBizonyít

az állami gazdaság

a napi posta egy részéért Jesenskére kell járni, noha helyben is van hivatal, s az idegenek egy része is hivatalos bélyegző alapján keresi az igazgatóságot. Mindezt a készséges titkárnőtől tudom meg, mialatt dolgozószobájában várakozom.- Elnézést, hogy kissé megvárakoztattam, de az Agrostav szakembereivel tartunk megbeszélést - nyitott ajtót kisvártatva Madarász Emil mérnök, a gazdaság igazgatója. - Nos, miben lehetek szolgálatára?- Úgy értesültem, eredményes esztendőt zártak. Mondhatna erről valamit bővebben is?- Valóban nem lehet okunk panaszra, mert a dohány kivételével minden növényfajtából többet takarítottunk be a tervezettnél, és ez egy ilyen nagy állatsúrűséggel rendelkező gazdaság számára, mint amilyen a miénk, nagyon sokat jelent.

Silókukoricából, amit 1300 hektáron termesztünk, 41 tonnán felüli terméshozamot értünk el, az előirányzatot ezzel 106 százalékra teljesítettük. S nemcsak a rekordhozamnak örülhetünk, hanem az előállított takarmány minőségének is. Végre olyan etetnivalóval rendelkezünk, amilyenről a korábbi években csak álmodoztunk. Úgy tűnik, megtanultuk termeszteni ezt a növényfajtát, legalábbis ezt bizonyítják a legutóbbi két esztendő eredményei. Persze, még ha nem is vagyunk tagjai a termesztési rendszernek, nagyon ügyelünk a technológiára. A vegyszerek beszerzésére nagy figyelmet fordítunk, s a vetésnél és a betakarításnál is megtaláltuk a legmegfelelőbb kooperációs partnereket. A betakarítási csúcs idején készségesen segítenek gépekkel, járművekkel közvetlen szomszédaink is, persze mi is megtaláljuk a viszonzás módját.

Nem panaszkodhatunk a gabonafélék hozamaira sem, hiszen a mi körülményeink között a 4,5 tonnás hektáronkénti átlag már jó termésnek számít. Ezt most elértük, sőt a húsz hektáron termő szőlő eladási tervét is teljesítettük. Egyedül a dohány termesztésében húzta keresztül számításainkat az időjárás, pontosabban a jégverés.- Említette, hogy jelentős állatállománnyal rendelkeznek. Ennek az ágazatnak az eredményességét miként befolyásolta a gazdag takarmánytermés?- Mondhatom, igen kedvezően, ötezer darab hizómarhának, 55Ó tehénnek, háromezer darab sertésnek és 5900 darab juhnak nagyon sok takarmány kell, s most először teljesen önellátóak vagyunk. A bőség az eredményekben is megmutatkozott. Tejből 1 millió 790 ezer litert termeltünk, feladatainkat 114 százalékra teljesítettük. Hústermelésünk meghaladta az 1617

térrel lehet magyarázni. Ennek kapcsán azonban meg kell említenem a gépesítés pótolhatatlan szerepét. A silókukoricát és a 700 hektárnyi egyéb takarmánynövényt ugyanis csak kellő műszaki felkészültséggel lehet veszteség- mentesen betakarítani, jó minőségben tartósítani. És e téren látnunk kell a felsőbb szervek segítségét, hiszen gazdaságunkat annak idején az elmaradók közé sorolták, ami egy sor kedvezménynyel járt a hitelezésnél és a gépek vásárlásánál. Erőfeszítéseink most arra irányulnak, hogy gazdasági téren is megerősödjünk, függőségünk fokozatosan megszűnjön. Az idén - hála a jó eredményeknek - teljesítettük 1 millió 900 ezer koronás nyereségi tervünket, s övőre ezt legalább ötven százalékkal szeretnénk növelni. Természetesen elsősorban a mezőgazdasági termelésből, de élnünk kell a melléküzemági termelés nyújtotta lehetőségekkel is. Néhány hónappal ezelőtt a Banská Bystrica-i Slovenkával együttműködve varrodát létesítettünk, ahol jelenleg harmincöt leányt és asszonyt foglalkoztatunk, s jövőre a munkáslétszám megduplázását tervezzük. A férfiak számára is kedvező ipari munkaalkalmat terem- tettün. A tisoveci gépgyárnak bizonyos alkatrészeket készítünk, jelenleg 15 fővel. Mindkét vállalkozás esetében 17-19 százalékos haszonkulccsal számolunk, ám a szerződéseket úgy kötöttük, hogy csúcsmunkák idején szükség szerint korlátozhatjuk illetve teljesen szüneteltethetjük az ipari tevékenységet.- A részben már említetteken kívül milyen terveik vannak az idei évre?- Nagyon sok még a tennivalónk, s igazán elégedettek talán soha nem leszünk. A legnagyobb feladatot a nagyhizlalda kapacitásának teljes kihasználása jelenti. Az állományt még mintegy 500 darab növendékmarhával kell feltölteni. A tejtermelés fokozása mellett különös hangsúlyt fektetünk majd a minőségre, mivel tavaly az ósszemnnyiség- nek csak a háromnegyed részét értékesítettük első osztályban. Mindemellett gazdálkodásunk szinte valamennyi szakaszán vannak még tartalékok. Márpedig ha tudunk róluk, tennünk is kell kiaknázásuk érdekében. Szerencsére ma már ott tartunk, öpgy 780 fős kollektívánk is tudatában van kötelességének.

Miután elbúcsúztam a négy falu lakosságát összefogó, 3850 hektáros gazdaság igazgatójától, Balog János mérnök korábbi szavai jutottak eszembe:- Szerencsés lépés volt a járás gazdasági és pártirányitása részéről a három veszteséges, sokszor elmarasztalt földműves-szövetkezet helyén létrehozni ezt a bizonyítani vágyó, újítani akaró állami gazdaságot.

HACSI ATTILA