Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1987-11-24 / 276. szám, kedd

i Az átalakítás új szakaszának fö feladatai Vélemények a közelgő szovjet-amerikai csúcsról Párizs: hivatalos „elégedettség“, Genscher: új minőségi szakaszban (ČSTK) - A moszkvai Pravda külön rovatot indított, s ebben a közelgő szovjet-amerikai csúcstalálkozóval foglalkozik. Beszélgetéseket közöl kül­földi politikusokkal, s tájékoztat a legfelsőbb szintű szovjet-amerikai párbe­széddel kapcsolatos külföldi sajtóvisszhangról. A tegnapi számban Vlagyi­mir Bolsakov a hivatalos francia reagálásról számol be. (Folytatás a 3. oldalról) Ezidáig feladatukat netn teljesítik maradéktalanul. Arra van szükség, hogy a kommunisták minden plená­ris ülésen, minden gyűlésen hangot adjanak az emberek gondolatainak és nézeteinek, mindannak, ami a népet nyugtalanítja. A választott pártszervek sajnos mindeddig nem mentesek a megcsontosodottságtól, a konzervativizmustól és a túlszer- vezettségtól. Amíg nem változtatunk ezen, mindaddig olyan helyzetben leszünk, amelyről az SZKP moszk­vai városi bizottsága plenáris ülésén Borisz Jelcin elvtárs tevékenysége stílusának és módszereinek megvi­tatása során a bizottság egyik tagja, A. Jeliszejev és mások is ezt mond­ták: „Mit tettünk mi, az iroda, a váro­si pártbizottság tagjai, ha mindez a szemünk láttára játszódik le?“ Valóban - lehet-e úgy dolgozni, hogy a városi bizottság a tudomány problémáiról tárgyal, s a kérdés elő­készítésében nem vesz részt az akadémia egyetlen tagja, a tudomá­nyok egyetlen doktora sem a városi pártbizottság tagjai sorából? így az­tán előfordul, ahogyan Szemenyihin akadémikus mondta, hogy a városi pártbizottság tagjai csak „díszven­dégek", csak dísznek ülnek ott. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ilyen jelenségek számos más területen is előfordulnak. Saj­nos, még mindig vannak olyan dol­gozók, akik nem ismerik és nem értik az új feladatokat, és félnek a kommunisták és a dolgozók aktivi­tásától. Elkerülhetetlen, hogy min­den pártbizottságban valóban lüktet­ni kezdjen az élet, hogy az emberek magukénak tekintsék ezt a pártszer­vet, és hozzá forduljanak örömeikkel és gondjaikkal. Ma azonban a fő láncszem a pártalapszervezet. Most ide kell összpontosulnia minden fi­gyelmünknek, hogy a kommunisták minél aktívabbak legyenek. Ez a to­vábbi fontos lépés, amit meg kell tennünk. Éppen erre kell összponto­sítaniuk a választott pártszervek te­vékenységéről szóló beszámolók­nak, melyek a plenáris üléseken és a kommunisták gyűlésein hangza­nak el. Minden kommunistának, minden pártszervezetnek komoly vizsgát kell tennie, mégpedig tisztessége­sen és nyíltan: megfelel-e a kor és az átalakítás követelményeinek. Az évzáró gyűléseken mindenkinek melege kell hogy legyen, azoknak is, akiket bírálnak, és azoknak is, akik bírálnak. A kezdődő évzáró gyűlé­sek sorozata nem valamiféle forma­litás vagy újabb kampány. A párt valamennyi tagja, minden káder ak­tivitása felébresztésének hatékony eszközévé kell válniuk, azzá az esz­közzé, amely nagyon sok embert kivezet a megcsontosodottság és a közömbösség állapotából. Az év­záró gyűléseknek a rendkívüli igé­nyesség és a kommunisták rendkí­vüli kölcsönös bizalma pillanataivá kell válniuk. Minden egyes tag őszintesége és érdeklődése elkerül­hetetlen feltétele annak, hogy növe­kedjék magának a pártnak a munka­aktivitása, ami a siker fontos feltéte­le és a párt tekintélyének része. Bizonyára akadnak olyan kom­munisták és vezetők, akikről ezeken a gyűléseken kiderül, hogy rosszul áll a szénájuk. Bizonyára előfordul­nak olyan próbálkozások, hogy a gyűléseket nagyon is megszervez­zék és megakadályozzák a komoly vitákat az átalakítás feladatairól, elő­fordulnak olyan törekvések is, hogy különböző ürügyekkel elnyomják . a kritikát. Ez most teljesen megen­gedhetetlen. Ez azonban maguktól a kommunistáktól függ. Nekik kell teljes mértékben élniük az SZKP Alapszabályzata adta jogaikkal. Ma elvhűségre és ismét elvhűségre, széles körű tájékoztatásra, nyíltság­ra, becsületességre és valóban pár­tos elvtársiasságra van szükségünk az ügy érdekében. Mindent meg kell tennünk azért, hogy ezekkel az év­záró gyűlésekkel megkezdődjék a pártalapszervezetek egészsége­sebbé tételének és harciasságuk fo­kozásának új szakasza. Ma különösen fontos, hogy a ká­dereket az átalakításhoz való viszo­nyuk alapján értékeljük. Ha majd az átalakítás széles körben megnyilvá­nul a demokratizálásban, a gazda­sági reform és az új gazdasági me­chanizmus formájában, akkor vilá­gosan megmutatkozik, ki mennyit ér, hogy az egyes vezetők vagy a kom­munisták az őket megillető helyen állnak-e, elfogadják vagy sem politi­kánkat - mindez világossá válik. Két mozzanatot kell figyelembe ven­nünk a kádermunkában. Egyrészt segíte­nünk kell az embereknek az új szakasz követelményei elsajátításában. Másrészt- ha meggyőződünk arról, hogy valaki nem fogadja el az újat és elutasítja a de­mokratizálást és az új gazdasági mecha­nizmust - meg fog kellenünk válni az ilyen dolgozótól. Mégpedig határozottan! Nem lesz szabad hinnünk semmilyen, tettekkel alá nem támasztott ígérgetéseknek. És még egy dolog - a káderek értéke­lése. Ma mindenkinek hozzá kell látnia a, sürgető, időszerű, létfontosságú kérdé­sek megoldásához, melyek közvetlenül érintik az emberek mindennapi életét, befolyásolják munkakedvüket, lehetővé teszik számukra a normális pihenést, sza­bad idejük beosztását és nem rövidítik meg ezt a szabad időt mindenféle felesle­ges gondokkal. Ha az emberek nem fog­ják érezni a helyzet javulását, akkor nem fogják az új feladatokat lelkesedéssel tel­jesíteni. Csak szavakkal és felhívásokkal semmit sem érünk el. Az emberek nem fognak olyan kádere­ket, olyan vezetőket követni, akik csak ígérgetnek és nem cselekednek, akik régi módon dolgoznak, az élősködés pozíció­ján állnak és a maradék elve szerint állnak hozzá a szociális ügyek megoldá­sához. Mindezeket a kérdéseket a párt­nak ellenőrzése alatt kell tartania. És felelősségre kell vonni, elvtársak! Felelős­ségre kell vonni! Csak ebben az esetben fogják az emberek érezni a párt élcsapat­szerepét az átalakításban. Most pedig néhány konkrét kérdésről. Jól kell befejezni az idei évet. Arról van szó, hogy szervezési és ideológiai szem­pontból biztosítsuk a terv teljesítését. Ép­pen ebben nyilvánul meg a szavak és a tettek egysége. Konkrétan kell törekedni az év jó lezárására, szervező, ellenőrző munkára van szükség. Ez az egyik dolog. A másik - a kollektívákat fel kell készí­teni az önelszámolásra. Az a vélemé­nyünk, hogy ezt a kérdést nagyon lebe­csülték mind a pártban, mind a gazda­ságirányítás szférájában és a dolgozókol­lektívákban. Egyesek ebben a kérdésben valóban komoly álláspontra helyezkedtek, tisztességesen dolgoznak. Azonban még sokan mindeddig nem értették meg ennek az ügynek a jelentőségét és bonyolultsá­gát. Egyesek azt hiszik, minden könnyen fog menni, mintegy magától. Vagy talán azt feltételezik, hogy a vezetésnek nem lesz más választása és kénytelen lesz fizetni bármilyen munkáért, a termékek alacsony minőségéért. Nem, elvtársak, ez most megengedhetetlen, ez nem lesz így. Minden dolgozókollektívában feltétle­nül fejleszteni kell a gazdasági felkészí­tést, tanítani kell a dolgozókat a munka szervezésére az új gazdasági mechaniz­mus feltételei között. Ezeknek a kérdé­seknek kell állnia minden pártszervezet, minden káder figyelme középpontjában. Hogyan készül a kollektíva az önel­számolásra? Ennek a témának állandóan szerepelnie kell a televízióban, a rádió­ban, a sajtóban, a gazdasági oktatás rendszerében a tananyag részévé kell válnia. Mindenkinek, akitől a gazdasági reformunk sikere függ, a munkásoknak, a kolhoztagoknak, a vállalatok vezetői­nek, a minisztereknek és a további dolgo­zóknak, ki kell fejteniük nézeteiket. Megkülönböztetett figyelmet kell szen­telni az állami vállalatról (egyesülésről) szóló törvénynek, amely 1988 január el­sejével lép hatályba. Nem szabad meg­engednünk, hogy reszort- vagy más érde­kek gyengítsék. S nemcsak a vállalatokról van szó, hanem az ágazatok tevékenysé­géről, az irányítás szerkezetének keresé­séről, új ágazatok létrehozásáról, a mű­szaki haladás kérdéseiről, valamint a gaz­dasági normatívák kidolgozásáról és be­vezetéséről is Mindezek felettébb fontos kérdések. Röviden szólva, népgazdasá­gunkat fel kell készíteni a gazdasági re­formra. Néhány szót a sajtóról a jelenlegi sza­kaszban. Szerepét nehéz eléggé értékel­ni. Feladata, hogy hozzájáruljon a demok­ratizálás folyamataihoz, szorgalmazza a gazdasági reform bevezetésével össze­függő kérdéseket. Jelenleg az újságírók nem világítják meg megfelelően sem az első, sem a másik problémát. Néha meg­jelennek jó cikkek, de ezekből érezhetően kevés van. Szeretném hangsúlyozni, hogy ebben az irányban nem gyengülhet« a sajtó munkája, azt magas szinten kell tartani. A tömegtájékoztató eszközöknek- ugyanúgy mint az átalakítás első szaka­szában - az első sorokban kell állniuk, segíteniük kell a új feladatok megoldását. Most azonban írásaiknak beavatottab- baknak. mélyebbeknek és elemzőbbek­nek kell lenniük. Az újságoktól és a folyó­iratoktól, a televíziótól az olvasók és a né­zők komoly eszmefuttatásokat, erős gon­dolatokat várnak, a különböző hozzáállá­sok ütköztetését, mindazt az értékeset, amit az átalakítás gyakorlata már elért. A munkaképesség és annak hiánya, a hajlandóság az átalakítás követelmé­nyei szerinti megváltozásra és e hajlan­dóság hiánya - ezek azok a témák, me­lyek elemzése még mindig várat magára. A sajtóban meg kell jelenniük a köz­gazdászok nézeteinek. Több kerekasztal- beszélgetést kell szervezni, melyek során véleményt cserélhetnének a tudósok és a gyakorlatban dolgozók. Valamilyen ok­nál fogva az ilyen viták ritka jelenséggé váltak az újságok hasábjain és a televízi­óban. Pedig mindennek lennie kellene. Az egyszerű dolgozóknak, a vállalatok igaz­gatóinak, a kolhozok elnökeinek, tudó­soknak, szakembereknek, pártmunká­soknak és tanácsi dolgozóknak ma be­szélniük kellene tapasztalataikról, bírálni­uk kellene a hibákat és a hiányosságokat. A pártmunkáról is az ügy ismeretében kell írni. Előfordul, hogy néha valaki mintha megkezdené a járási bizottság „portréjá­nak“ felvázolását, de minden arra korlá­tozódik, hogy az újságíró beszámol arról, hogyan jött meg, hogyan sétáltak a titkár­ral a határban - itt ez zöldült, ott az fehérlett, itt volt egy nyárfa, ott pedig egy patak - s az ember ebből meg sem érti, miről is van szó. Ez nem elemzi és nem fogalmazza meg azt a kérdést, ami ma az országot foglalkoztatja. Lényegében a sajtó fokozta harciassá­gát, de arra van szükség, hogy új erőt gyűjtsön, ugyanúgy, mint az egész párt, mint az egész ország. Előre kell lépni, nem pedig megállni a tegnapi sikereknél. Többet kell dolgoznunk az újság­írókkal. Azelőtt egyszerű volt - tiltani, nem engedélyezni. Ma minden újságírónak és szerkesztőnek aktív személyiségnek kell lennie és állampolgári felelősséget kell vállalnia tevékenységéért. A pártmunká­soknak gyakrabban kell találkozniuk az újságírókkal - kollektív találkozókon és külön-külön is -, el kell látogatniuk a szer­kesztőségi kollektívákba. A központi bi­zottságok, a kerületi és határterületi párt- bizottságok titkárainak és a kormány tag­jainak is gyakrabban kell találkozniuk és beszélgetniük az újságírókkal. Dolgoz­zunk valamennyien együtt. A sajtó pár­tunk egész művének, egész népünknek a része. Éppen így kell hozzá viszonyul­nunk. Most pedig néhány szót a nyilvános tájékoztatásról. A glasznosztynak és a demokráciának teljes mértékben és megbízhatóan kell szolgálnia a szocializ­must. A glasznoszty és a demokrácia kérdései a népnek az irányításban való részvétele kérdései, s nem lehet ezeket a televízióra vagy az újságokra korlátozni! Már nem egyszer elmondtuk, hogy a nép nélkül, anélkül, hogy a néptől tanácsot kérnénk, egyetlen jelentős feladatunkat sem fogjuk tudni teljesíteni. Ez azt jelenti, hogy fejleszteni kell a nyilvános tájékozta­tást, a demokratizálás folyamatát a szo­cialista értékek megszilárdítása érdeké­ben. A demokratizálás folyamatának min­den lefékezése lényegében a társadalom fejlesztésének és az átalakításnak a féke­zését jelenti. Mindenki tudja, hogy elvetettük a tilal­makat, melyek jellemzőek voltak a stag­nálás időszakára, hozzáláttunk a demok­rácia következetes bővítéséhez. Tovább­ra is a szocialista demokrácia útján fo­gunk haladni, a szocialista értékek, a gon­dolkodásszabadság és az alkotó tevé­kenység szilárdítása útján. A szovjet né­pet a rendkívül magas kultúra és művelt­ség jellemzi. Mindig képes megkülönböz­tetni, mi a jó és mi a rossz. Erkölcsi értékeink érvényesítése, az ember fel­emelése, mindannak felszámolása, ami idegen a szocializmustól, az alkotó tevé­kenység szabadsága és sokrétűsége - ilyen a mi utunk a kultúra területén. Most pedig az országban tett utazá­sokról és az emberekkel való találkozá­sokról. Becsületesen megmondom, nem sikerül annyit utaznom, mint korábban. El kell járnunk oda, ahol valamilyen problé­mák vannak, ahol szét kell vágni valami­lyen népgazdasági csomót. A pártmun­kásnak meg kell éreznie, hol halmozódtak fel megoldatlan problémák, hol van szük­ség a segítségére és hol alakul ki feszült­ség. Éppen ezt a feszültséget kell tudni felszámolni és segíteni a tájékozódást az adott helyzetben. Természetesen minden út során a leg­fontosabbak az emberekkel való beszél­getések, a viták az időszerű problémákról és megoldásuk módjáról. Röviden szólva, elvtársak, az előtérbe a konkrét feladatok kerülnek. Tevékeny­ségünk az átalakítás második, döntő sza­kasza feladatainak szervezési, eszmei, politikai és erkölcsi biztosítása terén vég­zett konstruktív munka irányába tolódik el. Párizs ezúttal nem utasítja el a le­szerelésről folytatott szovjet-ameri­kai párbeszédet, s hivatalosan ki­nyilvánította „megelégedettségét“ - szögezi le a szerző. A külügymi­nisztérium nemcsak a közvélemény­re volt tekintettel, hanem figyelembe vette azt is, hogy a világ kedvezőtle­nül fogadta Franciaország sztereotí­piáit, szkeptikus magatartását a le­szerelési problémákkal összefüg­gésben. A nemrégiben megtartott parla­menti vitában azt hangoztatták, hogy a szovjet-amerikai rakéta­megállapodás megkötésével párhu­zamosan nemcsak a francia, hanem az egész nyugat-európai fegyverke­zést is erősíteni kell. Párizs egy jottányit sem engedett a nukleáris doktrínájából és atomerejét továbbra is a védelem legfontosabb részének tartja. A nukleáris kultusz azonban Franciaországban egyre kevésbé népszerű - szögezte le Bolsakov. Hans-Dietrich Genscher nyu­gatnémet külügyminiszter vasárnapi (ČSTK) - November 27-28-án tartják a mexikói Acapulcóban nyolc latin-amerikai ország (a Contadora- csoport és az ezt támogató limai­csoport) államfőinek találkozóját. Ezzel kapcsolatban Jósé Sarney brazil államfő interjút adott a Noti- mex mexikói hírügynökségnek, s ebben felszólított a latin-amerikai feszültséggócok felszámolására, hangsúlyozva, hogy a térséget a bé­kés együttmüködés övezetévé kell változtatni. Kijelentette, hogy a kon­tinens békéjét a latin-amerikai or­szágoknak saját erőfeszítéseik útján kell biztosítani, tekintet nélkül az ideológiai különbségekre, s teljes mértékben tiszteletben tartva a nép szuverén akaratát. A térség népei nagy reményeket fűznek a pénteken kezdődő latin-amerikai csúcstalál­kozóhoz. E fórumnak kell választ adnia arra a kérdésre, képesek-e rádiónyilatkozatában kijelentette: a Szovjetunió és az «Egyesült Álla­mok komoly érdeke, hogy siker szü­lessen a washingtoni csúcstalálko­zón. Ez megmutatja majd, hogy a kelet-nyugati párbeszéd új minő­ségi szakaszba lépett. Annak a re­ményének adott hangot, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok nemcsak a rakétamegállapdást szándékozik aláírni Washingtonban, hanem mindkét fél az előrelépésre törekszik a hadászati támadófegy­verek 50 százalékos csökkentése terén, valamint a regionális konflik­tusok megoldásában. Genscher szerint nem szükséges, hogy most is érvényes legyen az a régi szabály, mely szerint az amerikai elnökök hivatali idejük utolsó évében nem kötnek szerződéseket. Most jó lehe­tőség van arra, hogy kölcsönös megállapodást érjenek el két terüle­ten, az egyikről már szó volt, ez az 50 százalékos csökkentés, a másik pedig a genfi leszerelési konferencia keretében folyó tárgyalások sikeres betetőzése a vegyi fegyverek teljes betiltása révén. a latin-amerikai kormányok az önál­ló, senkitől - főleg az USA-tól - sem függő politikát folytatni, melynek cél­ja a nemzeti függetlenség és a né­pek önrendelkezésének védelme. Sarney elmondotta azt is, hogy Aca­pulcóban elsősorban a közép-ame­rikai béke elérésével foglalkoznak majd. Ehhez komoly alapokat te­remtettek az érintett országok veze­tői augusztusi guatemalai találkozó­jukon. . Már beszámoltunk arról, hogy a nicaraguai kormány vasárnap csaknem ezer politikai foglyot bo­csátott szabadon. A parlament ezenkívül a további amnesztiával és a rendkívüli állapot beszüntetésével kapcsolatos törvényjavaslatokat ha­gyott jóvá. A törvények akkor lépnek életbe, ha a guatemalai békemegál­lapodások teljesítésének ellenőrzé­sét végző nemzetközi bizottság megállapítja, hogy a megállapodá­sokat a többi részt vevő kormány is teljesíti. Julio Maria Sanguinetti uru­guayi államfő vasárnap este hivatalos látogatásra Managuába érkezett. Daniel Ortega államfővel és a nica­raguai nemzeti megbékélési bizott­ság tagjaival a guatemalai megálla­podások teljesítéséről tárgyalt. Az uruguayi államfő az elmúlt napok­ban már járt Costa Ricában, s Nica­raguából továbbutazik Salvadorba, Hondurasba és Guatemalába. Ceausescu-Arafat találkozó (ČSTK) - Nicolae Ceausescu legfelsőbb román vezető vasárnap Bukarestben megbeszéléseket foly­tatott Jasszer Arafattal, a Paleszti­nái Felszabadítási Szervezet végre­hajtó bizottságának elnökével a Kö- zel-Keleten kialakult legújabb hely­zetről. Ismételten kijelentette, Ro­mánia támogatja a Közel-Keletről szóló konferencia összehívásának gondolatát. Lengyelország Próbaszavazás (ČSTK) - A lengyel televízió va­sárnap Garwolinban próbanépsza­vazást tartott. A város lakosainak a gazdasági reformmal kapcsolatos kérdéseket tettek fel. Ugyanezekre a kérdésekre válaszolnak majd a lengyelek a november 29-én sorra kerülő országos népszavazásu­kon is. A próbavoksoláson a szavazásra jogosultak 62,4 százaléka vett részt, ^ s több mint 20 százalékuk a reform mellett foglalt állást. Mindkét feltett kérdésre 5393-an igennel válaszol­tak, 310-en pedig nemmel. Nyolc latin-amerikai államfő kezd tanácskozást Acapulcóban Az uruguayi elnök közép-amerikai körúton ÚJ SZÍ 4 1987. XI. CISZJORDANIA Cionista provokáció (ČSTK) - A ciszjordániai Khalil város vasárnap ismét cionista pro­vokációk színterévé vált. A szélső­séges Kach szervezet tagjai megtá­madták a helyi mecsetet, eltorlaszol­ták a szentélybe vezető utat és kö­vekkel dobálták meg a muzulmán hívőket. Az izraeli rendőrség tétlenül figyelte az eseményeket. A gazai övezetben az izraeli ható­ságok ismét bezárattak egy arab főiskolát, a betlehemi egyetem után immár a másodikat. Izrael területén 46 arab város és falu közigazgatási alkalmazottai va­sárnap egyhetes sztrájkot hirdettek meg, tiltakozásul a pénzeszközök felosztása során velük szemben al­kalmazott hátrányos megkülönböz­tetés ellen. Újabb általános sztrájk Bangladesben (ČSTK) - Bangladesben a vasár­nap véget ért hétnapos munkabe­szüntetést követően az ellenzék fel­hívására tegnap újabb, nyolcórás általános sztrájk, kezdődött. Az or­szágban teljesen megbénult az élet: az ipari üzemek és az állami hivata­lok többsége zárva tartott, s szüne­telt a közlekedés. Az ellenzék vezetői kijelentették, céljuk eléréséig folytatják a harcot. A november 10-én kirobbant zavar­gásokkal Ersad tábornok lemondá­sát, valamint Haszin Vazid és Kha- lida Zia Rahman, az ellenzék két vezetőjének szabadonbocsátását követelik. Időközben bejelentették, hogy ma is sor kerül egy újabb nyolcórás sztrájkra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom