Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1987-10-08 / 236. szám, csütörtök

ÚJ szú 5 1987. X. 8., Az átalakítás a közgazdasági elmélet tükrében A demokratikus centralizmust dialektikus egységben kell fejleszteni A tapasztalatok az öntözés mellett szólnak A napjainkban folyó országos vita tárgyát képező vállalati törvényter­vezet a gazdasági mechanizmus átalakításának egyik alapvető doku­mentuma. Annak ellenére, hogy e törvénytervezet kidolgozására a közgazdasági tudomány aktív részvételével került sor, egyes el­méleti kérdések megoldása sem te­kinthető befejezettnek. Mint a politi­kai gazdaságtan szakoktatói, a tör­vénytervezet vitájában elsősorban arra összpontosítjuk a figyelmünket, hogy milyen mértékben érvényesül­tek ebben a dokumentumban a köz- gazdasági tudomány legújabb isme­retei, s hogy milyen nyitott elméleti problémákat kell még megoldani a gazdasági gyakorlat dolgozóinak közvetlen részvételével. Egyúttal azon is elgondolkozunk, hogy a gaz­dasági mechanizmus átalakítása milyen módosításokat követel meg a politikai gazdaságtan főiskolai ok­tatásában. A termelőerők és a termelési viszonyok összhangja A társadalmi fejlődésnek ezt az általános gazdasági törvényét az utóbbi időszakban a marxista-leni­nista politikai gazdaságtan részlete­sen tanulmányozta, s az új ismere­tek arányos mértékben érvényesül­tek a törvénytervezetben. A vállalati törvénytervezet tehát a termelőerők és a termelési viszonyok összhang­jának mélyebb értelmezéséből indul ki, nem pedig abból a felszínes és egyoldalú felfogásból, hogy a szo­cialista termelési viszonyok az álla­mosítással és a kollektivizálás befe­jezésével egyszer s mindenkorra ki­alakultak, s hogy a szocialista társa­dalom termelőerői az így kialakult termelési viszonyok mellett korlátla­nul fejlődhetnek. A gazdasági elmé­let megszabadult a szóban forgó összhang eddigi merev értelmezé­sétől, s gazdasági átalakításunk is arra a felismerésre épül, hogy nem­csak a termelőerők, hanem a terme­lési viszonyok is állandóan fejlőd­nek, s hogy a termelési viszonyok mozgása serkentően hat a termelő­erők fejlődéséré. A gazdasági mechanizmus átala­kítása tehát arra a lenini gondolatra épül, mely szerint a szocialista ter­melés fejlődésében is léteznek nem antagonisztikus ellentmondások, s a termelőerők és a termelési viszo­nyok összhangját is ezek dinamikus ellentmondásosságának a tükrében kell vizsgálni. Mindeddig a szocializ­musban előforduló ellentmondások­ra úgy tekintettünk, mint valami rossz kényszerűségre, amelyeknek nem kellene bekövetkezniük, sót olyan időszak is volt, amikor egysze­rűen tagadtuk ezek létezését a szo­cializmusban. Ez ellentétben volt az­zal a lenini tézissel, amely különbsé­get tesz az antagonizmus és az ellentmondás között. Amint azt V. I. Lenin is hangsúlyozta, a szo­cializmusban az első megszűnik, a másik viszont megmarad. Az előbbiekből kiindulva a köz- gazdasági tudomány előtt olyan fon­tos feladat áll, hogy megkeresse azokat a formákat és módszereket, amelyek a szocialista gazdaságban nemcsak a létező, hanem a fokoza­tosan kialakuló ellentmondások le­küzdéséhez is vezetnek, sőt olyan új ellentmondások kibontakoztatását segítik elő, amelyek következtében a fejlett, progresszív termelési viszo­nyok ösztönző, gyorsító hatást ké­pesek kifejteni a termelőerők fejlő­désére minden vállalatnál. A társadalmunk gazdasági és szociális fejlődésének meggyorsítá­sára irányuló stratégia alapjában vé­ve a szocializmusban fennálló nem antagonisztikus ellentmondások megoldásából és felszámolásából indul ki, beleértve a gazdasági me­chanizmus átalakítását és az állami vállalatok új helyzetét. Mindennek konkrétan meg kell nyilvánulnia a politikai gazdaságtan oktatásában is, elsősorban olyan vonatkozásban, hogy a politikai gazdaságtan egyes fogalmait nem statikusan, hanem di­namikusan, ellentmondásosságuk egységében és mozgásukban kell magyarázni. A szocialista tulajdon lényege Az utóbbi években a szocialista tulajdon fogalma is új megvilágítás­ba került, s az állami vállalatról szóló törvénytervezet is figyelembe vette e fogalom mélyebb tartalmi értelme­zését. Eddig a termelőeeszközök össztársadalmi tulajdonát egyolda­lúan úgy értelmeztük, hogy a szocia­lista tulajdon hordozója az állam, miközben a vállalatok tulajdonosi szerepének a kérdései háttérbe szo­rultak. Ezért a vállalatoknak nem is volt tényleges vállalkozói alanyisá­guk, feladataik többnyire csak a köz­ponti szervek utasításainak végre­hajtására korlátozódtak. Ebben a helyzetben a közvetlen termelők sem érezhették magukat a társadal- masított termelőeszközök társtulaj­donosainak, annak ellenére, hogy a szocialista tulajdon keletkezésével megszűnt a termelőknek a termelő- eszközök tulajdonától való, a kapita­lista társadalmi rendszerre jellemző elidegenedése. Gyakorlatilag azon­ban a termelők nem viselkedtek az össztársadalmi tulajdont képező ter­melőeszközök társtulajdonosaiként, munkahelyük tényleges gazdáiként, mert az egyes dolgozók és kollektí­váik kereseteik színvonalában nem tapasztalták közvetlenül a jó vagy a rossz gazdálkodásuk kihatásait, következményeit. Ez a gyakorlat megbontotta a gazdálkodási ered­mények és a keresetek közti tör­vényszerű okozati összefüggést. A vállalati törvénytervezet meg­szünteti ezeket a hiányosságokat, felszámolja az embereknek a terme­lőeszközöktől való gazdasági elkü­lönítettségét. Ez azt jelenti, hogy az állami vállalatok új helyzetében a vállalat minden dolgozója az össz­társadalmi tulajdonban levő termelő- eszközöknek nemcsak formális, ha­nem tényleges társtulajdonosává, s ezzel munkahelyének valódi gaz­dájává válik, mert a vállalatgazdasá­gi eredményei közvetlenül kihatnak majd anyagi helyzetükre. Ezáltal a szocialista gazdaság fejlesztésé­ben a termelők közvetlen érdekelt­sége új belső mozgatóerőként fog érvényesülni. A törvénytervezet a vállalatok új helyzetével összefüggésben a kö­zösségi szellem sokoldalú fejleszté­sével is számol. Ennek az a lénye­ge, hogy a dolgozók nemcsak válla­lati szinten alkotnak dolgozókollektí­vákat, hanem az egyes vállalaton belüli alakulatok keretei között is. A közgazdasági tudománynak ezért elméleti síkon is meg kell oldania a szocialista tulajdon különböző szintű gyakorlásával összefüggő problémákat, továbbfejlesztve a vál­lalati és a vállalaton belüli önálló elszámolás alapelveit. Az állam és a vállalat kölcsönös viszonya Ebben a jelentős viszonyban a törvénytervezet a szocialista gaz­daság irányításában érvényesülő demokratikus centralizmus alapel­véből indul ki. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az állam, mint gazdasá­gi központ, kizárólag csak saját, semmivel sem pótolható feladatkö­reit fogja ellátni minden állami válla­lat irányában. A termelés adminiszt­ratív szabályozásának a feladatait, amelyek fölöslegesen terhelték a központ munkáját, maga a gazda­sági mechanizmus veszi át, amely közvetve, céltudatosan és szaksze­rűen fogja szabályozni a vállalatok tevékenységét, fölösleges és késve érkező utasítások nélkül. Mint ismeretes, a múltban a de­mokratikus centralizmus egyoldalú értelmezése az ún. tervutasításos rendszer kialakításához vezetett, amely fékezően hatott a vállalatok kezdeményezésére. Gyakran nem­csak a vállalkozói készségük hiány­zott az elvárások teljesítéséhez, ha­nem a szükséges anyagi eszközök­kel sem rendelkeztek fejlődésük biz­tosításához. A törvénytervezet azzal is számol, hogy a gazdasági köz­pont segítségben részesíti azokat a vállalatokat, amelyek elavult, ala­csony teljesítményű műszaki alap­pal lépnek majd az új gazdasági mechanizmusba, s az új feltételek között nehezen tudnának gondos­kodni saját fennállásukról és fejlődé­sükről. Habár az objektív gazdasági körülmények az eddiginél nagyobb nyomást fognak gyakorolni a vállala­tokra, a szocialista állam továbbra is körültekintően fog gondoskodni a vállalatok stabil és jövedelmező tevékenységéhez szükséges felté­telek kialakításáról, mert ez képezi az állam központosított bevételeinek döntő forrását. A törvénytervezet a vállalatok új helyzetét főleg olyan vonatkozásban határozza meg, hogy a vállalat, mint szocialista árutermelő, köteles szo­cialista módon vállalkozni. Egyúttal azzal is számol, hogy a tudomá- nyos-*müszaki haladás eredményei­nek gyors gyakorlati hasznosítása az eredményes szocialista vállalko­zás, a jövedelmező termelés nélkü­lözhetetlen feltétele. Figyelembe vé­ve a hazai és a külföldi piac növekvő igényességét, a vállalatnak rugal­masan kell alkalmazkodnia a piacon bekövetkező változásokhoz, vala­mint a tudományos-műszaki kuta­tásban elért, hasznosítható eredmé­nyekhez. A rugalmasságra itt első­sorban azért van szükség, mert a dolgozókollektívának minden ké­sedelmességből jelentős anyagi ká­ra származik. Gyökeresen megvál­tozik majd az az eddigi tarthatatlan helyzet, amelyben a szocialista vál­lalatok nem hasznosították kielégítő mértékben a tudomány tárgyiasult eredményeit, a különböző találmá­nyokat, szabadalmakat és újítási ja­vaslatokat. Annak ellenére, hogy a vállalatok formálisan elismerték a tudományos kutatásból származó eredmények hasznosításának pótolhatatlan sze­repét az újratermelési folyamatban, eddigi fejlődésünk egyik fö ellent­mondása mégis abban rejlett, hogy a vállalatok nem viszonyultak meg­felelő módon a tudományos-műsza­ki haladáshoz. Ez komoly gazdasági veszteségek okozójává vált, fékezte gazdaságunk fejlődését és a nem­zetközi élvonalhoz való felzárkózá­sunkat, akadályozta az intenzifikálás tervezett programjának megvalósí­tását, s ugyanakkor növelte az ex­tenzív fejlődési formák és módsze­rek életerejét. Ezért a CSKP XVII. kongresszusa határozottan figyel­meztetett arra, ,,hogy további előre­haladásunkat a gazdasági és szo­ciális fejlődés meggyorsítására, e stratégiai irányvonal még határo­zottabb és következetesebb megva­lósítására építsük, főleg a népgaz­daság intenzív fejlesztése útján... A népgazdaság intenzifikálása hosszú távú stratégiájának, amely a tudományos-múszaki haladásra támaszkodik, alá kell rendelni az irányítást és a tervezést, valamint az egész beruházási politikát. Az inten- zifikálásért, a tudományos-músza­ki fejlesztésért, a szerkezeti változá­sok végrehajtásáért, az irányítás és a tervezés lényeges javításáért foly­tatott küzdelemnek a párt-, az állami és gazdasági szervek tevékenysé­gének fő tartalmát kell képeznie. “ Az állami vállalatról szóló tör­vénytervezet tehát mély ellentmon­dásban van a vállalatok eddigi gaz­dasági helyzetével. Egyúttal ellent­mondásban van olyan jogi előírá­sokkal is, amilyen például a Munka Törvénykönyve, a Gazdasági Tör­vénykönyv stb. Ezek megváltoztatá­sa, novellája nélkül a vállalatok ve­zető dolgozói aligha tudnák „büntet­lenül“ alkalmazni az állami vállalat­ról szóló törvény rendelkezéseit, s képtelenek lennének ennek szelle­mében szocialista módon vállalkoz­ni. Ez azt jelenti; hogy sok tekintet­ben kell még jogilag szabályozni a gazdasági központ hatásköreit is a vállalatokhoz való viszonyulásuk területén. Az állam és a vállalatok új kölcsö­nös viszonyának a politikai gazda­ságtan oktatásában is vissza kell tükröződnie, elsősorban olyan érte­lemben, hogy mélyebben megvilá­gítsuk a demokratikus centralizmus lényegét. Főleg azt kell kiemelni, hogy az átalakítás nem jelenti a vál­lalatok önállóságának egyoldalú nö­velését az állam gazdasági szerepé­nek a rovására, hanem éppen ellen­kezőleg, a demokratikus centraliz­mus mindkét pólusának dialektikus egységét kell hangsúlyozni, mert a gyorsítás stratégiája egyaránt megköveteli a gazdasági központ és a vállalati szféra rugalmas, hatékony működését. Prof. Ing. JÁN KÚKEĽ, DrSc. PhDr. ZOLTÁN ADORJÁN, a Komenský Egyetem Marxizmus-Leninizmus Intézetének előadói Napjaink egyik legfontosabb me­zőgazdasági feladata a jövő évi ga­bonatermés szakszerű megalapo­zása. Ennek kapcsán talán nem árt röviden szólni a vetés előtti és utáni öntözés jelentőségéről, hozamnöve- lö hatásáról, illetve néhány példás öntözógazdálkodást folytató mező- gazdasági vállalat gyakorlati tapasz­talatairól. Nem is olyan régen még sokan vitatták az őszi búza öntözésének jelentőségét. A konkrét eredmények a legtöbb gazdaságban szemlélet- váltáshoz vezettek, de azért még ma is találkozunk megrögzött „esővá­ró“ agronómusokkal, akiket sem a kísérleti, sem a gyakorlati eredmé­nyek nem tudnak meggyőzni. Pedig jó példa bőven akad, hiszen a brati­slavai Talajtermékenységi Kutató Központ öntözőgazdálkodási Kuta­tóintézetének szakemberei több me­zőgazdasági vállalattal szorosan együttműködnek az öntözés előnye­inek és hozamnövelő hatásának ellenőrzésében. Például a Duna­szerdahelyi (Dunajská Streda) já­rásban főleg a vasárúti (Trhové Mýto), légi (Lehnice) és illésházi (Nový Život) szövetkezetben van nagy hagyománya a kísérletezés­nek. Ezekben a gazdaságokban az utóbbi hét évben összesen 35 fajta és fajtajelölt termőképességét ellen­őrizték hagyományos és öntözéses feltételek között. Az eredmények számítógépes értékeléséből kitűnt, hogy két ötéves - egymással csak­nem párhuzamos - kísérleti időszak átlagában az öntözés a kedvezőbb talajviszonyokkal rendelkező vásár­úti szövetkezetben 0,43 tonnával, viszont a kedvezőtlenebb talajviszo­nyok között gazdálkodó légi és illés­házi szövetkezetben 1,06, illetve 1,26 tonnával növelte az őszi búza hektáronkénti terméshozamát A Felső-Csallóközben az Ágra, Da- núbia, Viginta és Košútka, az Alsó­Serény munka folyik a földeken A Komáromi (Komárno) járás me­zőgazdasági dolgozói ezekben a napokban a talaj előkészítésére és az őszi búza vetésére összpontosít­ják a figyelmüket. Október 1-jéig 12 524 hektáron szántották be az istállótrágyát. Most a silókukorica, napraforgó és szemes kukorica után felszabaduló területek istállótrágyá­zása van soron, de az elhúzódó betakarítás miatt lelassult a munka üteme. Ezzel szemben jól halad az őszi magágykészítés. A mezőgazdasági vállalatok a tervezett 24 260 hektár­ból közel 20 ezer hektárt már előké­szítettek a vetéshez. A járásban az őszi keverékek egy hányada már a földbe került, s közel hatezer hek­táron a búzát is elvetették a vállala­tok. A munkával a csallóközaranyosi (Zlatná na Ostrove) szövetkezetben haladnak a legjobban, ahol a terve­zett 1300 hektárból 950-et már be­vetettek. (kolozsi) Csallóközben a Solaris, Danúbia, Ágra, Viginta és Iris búzafajták hálál­ták meg leginkább az irányított öntö­zést. A kísérletek megkezdésekor a búza számára kedvező öntözési rezsim kidolgozásánál a szakem­berek abból indultak ki, hogy az adott éghajlati viszonyok között a ta­laj előkészítése idején nagy az aszály valószínűsége. Azt is figye­lembe vették, hogy a tapasztalatok szerint, az öntözött elővetemény után termesztett őszi búza rendsze­rint bővebben terem. Az őszi tároló öntözés ellensúlyozza a szárazsá­got, megkönnyíti a talajmunkákat, lehetővé teszi a magágy kifogásta­lan előkészítését, meggyorsítja a kelést és hozzájárul ahhoz, hogy a növényzet kellően megerősödve induljon a télbe. Ennek előnye nem­csak a tél végi ellenőrzéskor, de a tenyészidő további szakaszaiban, és főleg betakarításkor mérhető fel. Az elmondottakból kiindulva, a kí­sérletekben 100 mm-t is elérő tároló öntözést alkalmaznak, majd tavasz- szal két alkalommal (április végén és május végén) juttatnak 40-40 mm csapadékot a búzának. Ez a megosz­tás az öntözés szervezése szem­pontjából szintén előnyösnek bizo­nyult. A kísérletező szakemberek a táp­anyagpótlás területén szintén figyel­met érdemlő tapasztalatokat szerez­tek. Megfigyelték, hogy az öntözés hatására a szem- és szalmatermés nitrogéntartalma nem nőtt, inkább enyhén csökkent, a tapasztalt na­gyobb tápanyagfelvételt a nagyobb terméshozam eredményezte. A ter­més foszfortartalma nagy valószínű­séggel növekszik. Megszívlelendő tanács, hogy öntözéses viszonyok között növelni kell a felhasznált káli­um mennyiségét. Nitrogénből általá­ban nincs szükség a hagyományos­nál többre, viszont az optimális mennyiséget egy őszi és legalább három tavaszi adagra osztva cél­szerű kijuttatni, lehetőség szerint la­boratóriumi elemzések alapján. A Nyugat-szlovákiai kerület me­zőgazdasági vállalatai ma már meg­győződésből öntözik az őszi búzát. A gazdaságok többségében ponto­san megtartják a kísérleti tapaszta­latok birtokában kialakított reális ön­tözési rezsimet, amely őszi tároló és két tavaszi öntözésből áll. Például a Galántai (Galanta) járásban felmé­rést készítettek, s a talaj tulajdonsá­gai alapján választották ki a tároló öntözést igénylő és megháláló terü­leteket. Itt több búzafajta átlagában az utóbbi hét évben 4,3-12,6 má­zsás hektáronkénti hozamkülönbsé­get értek el, természetesen az öntö­zőgazdálkodás javára. Mindez azt bizonyítja, hogy érdemes odafigyelni az őszi búza öntözésének előnyeit hangoztató kutatókra és gyakorlati szakemberekre. TARR GYULA mérnök, kandidátus, a bratislavai Talajtermékenységi Kutató Központ Talajtani és Tápanyagellátási Intézetének munkatársa A 25 kilométeres Kúty-Holič-Hodonín vasútszakasz villamosítását végző dolgozók a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére tett felajánlásukban kötelezték magukat, hogy a munkát hét nappal határidő előtt, november 7-éig elvégzik. A villamosítás gyor­sabb, színvonalasabb és biztonságosabb vasúti közlekedést tesz lehe­tővé, s ezen felül évi 716 ezer liter gázolaj megtakarítását eredményezi népgazdaságunknak. Felvételünkön Miroslav Vážny (balra) és Ján Vorek mérnök a felső vezetéket szereli. (Vlado Benko felvétele - ČSTK)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom