Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1987-10-31 / 256. szám, szombat
LLALATI TÖRVÉNYTERVEZETRŐL atékonyabb munkát ánytervezetről folytatott alkalmából szerkesztősre hívtuk meg Jozef ököt, az SZSZK Ipari rvezési és információs gatóját, dr. Adorján Zolii Komenský Egyetem a Intézetének előadó- art, a füleki (Fiľakovo) ?ti vállalat üzemi pártbizottságának elnökét, František Belányit, a Slovnaft szakágazati vállalat vezér- igazgatósága beruházási osztályának vezetőjét, valamint dr. Peter Stanovskýt, a Nyugat-szlovákiai Bútoripari Vállalat igazgatótanácsosát, akik a népgazdasági rovat szerkesztőivel beszélgetve fejtették ki nézeteiket az állami vállalatról szóló törvénytervezetről, valamint az átalakítás időszerű feladatairól. rOS FORDULATRA KELL TÖREKEDNI amos kedve- 3400 dolgo- kovo) Kovo- etét. A gyár srtűszaki be- sz munkafel- sk nagyobb J sanyag- és tervezett lelőmunka, ésolható mi- I - köztük az íytervezet ér- önfinanszíro- lytalanságai- gkör kialaku- iban. A törés körű vitá- megkérdője- sorsát. iroblémáinak k tekinthető, inagyobb éretnek éppen yzetével fog- gyanis egye- ztosan meg- ' majd a ráfi- ;mek sorsa. hiányoznak lasági szere- alat alapítója nvitelt érvé- megszabott iciós prograc teljesítését nségek ese- iSt kinevezni, Dsztani vagy amennyiben ntézkedések jnkció betöl- *\ füleki Ko- nelési prog- yan iparcikk jlmunk min- 1 fog tartani, m válik nyelt edények, ds fűtőanya- sztett tűzhe- , villanykály- it a konyhai álók nélkül hét képzelni iné biztosan ;n formában e termékek <örülmények I a jelenlegi árakra - az önfinanszírozás bevezetését illetően még egyáltalán nem reálisak azs (elképzelések. Az évről évre tervezett veszteségeinket természetesen mérsékelhetné, sőt valószínűleg meg is szüntethetné a gyártmányok minőségének kiváló szintre való emelése. Ehhez viszont korántsem csak a gyár műszaki ellátottságának igen nagy beruházásokat igénylő lényeges korszerűsítését kellene megoldanunk, hanem sarkalatos változásra lenne szükség a szállítói-megrendelői kapcsolatok terén is. Jelenleg például a fürdőkádak gyártásához, a kassai (Košice) Kelet-szlovákiai Vasműtől kapjuk a fémlemezeket A gyakran késve érkező szállítmányokon kívül további súlyos gondot okoz a lemezek igen rossz minősége. Ugyanis, ha a legyártásuktól számított nyolc (!) napon belül bármilyen okból nem kerül a sajtoló gépsorra, majd a zománcozó kemencébe az alapanyag, a vasmű már nem vállal további szavatosságot a rozsdáso- dásnak induló, préseléskor kilyukadó vagy a zománcot lepattogtató lemezekért Az pedig számunkra nagyon sovány vigasz, hogy tavaly kétmillió korona jóvátételt fizettek a kassai partnerek, hiszen a fürdőkádak vásárlóit a Kovosmalt nyersanyag-beszerzési gondjai helyett sokkal inkább az érdekli, hogy milyen árut kapnak a pénzükért. A törvénytervezet 42. cikkelyének második bekezdése ugyan lehetőséget kínál arra, hogy minden vállalat önállóan szervezze meg saját anyagi-műszaki ellátását, a beszerzés vagy a felvásárlás útjait, figyelembe véve a nyersanyagok ésszerű forgalmazásának szükségességét az egész népgazda- • Ságban, de egyáltalán nem konkretizálja a teendőket a monopolszállítóval szembeni kiszolgáltatottság eseteire vonatkoztatva Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy a füleki gyártmányok régebbi jó hírnevének visszaszerzése érdekében a Kovosmalt dolgozóinak is nem kevés pótolni valójuk van. A fegyelem általános megszilárdítása céljából már huzamosabb ideje alkalmazzuk a munkavégzések pontos ellenőrzésének célravezető módszerét. Amint egy-egy új gyártmány kerül a szerelőszalag elejére, a termék sorszámával azonosan megjelölt nyilvántartó lapra mindenkinek kötelessége feltüntetni, hogy milyen műveletet végzett el rajta. Reklamáláskor így visszamenőleg is tévedést kizáróan megállapítható a hibáért felelős személy, aki a legközelebbi fizetéskor saját zsebén érzi meg a mulasztás következményét. Havonta átlagosan 700-800 korona a minőségi követelmények feltétlen betartásáért adható prémium, amelynek elmaradása és a selejtet okozott kár legalább egyharmad részének megtérítése már nem elhanyagolható összeg. Tavaly az első félévben például ilyen címen 278 000 korona kártérítésre köteleztük a kollektíva hanyagul dolgozó tagjait, idén az első hat hónapban viszont már 720 ezer koronát kellett megfizetniük A szankciók következetes érvényesítése természetesen nemcsak a munkásokat érintő intézkedés. A mulasztásért járó büntetésekből ugyanúgy kijut a mestereknek - közülük néhányat le is váltottunk -, a részlegvezetőknek, a gyár belső minő- ségellenöreinek és a vállalatigazgatás tagjainak is. Ezzel a szigorú módszerrel azonban termékeinknél sajnos legfeljebb már csak azt a minőségi szintet lehet megőrizni, amellyel a szállítóktól kapott nyersanyagok és félkészáruk eleve rendelkeznek. Az állami vállalatról szóló törvénytervezet a gazdasági mechanizmus átalakításának fő céljaiból indul ki, s annak jelentős részét képezi. A hozzászólók, munkahelyeiktől és beosztásuktól függően elemezték egyes részéit, s az észrevételek főleg gyakorlati szempontokat tükröztek. A nézetek és vélemények között ezért sok volt a hasonlóság, különösen a leggyakrabban vitatott kérdésekben. Ez a hasonlóság abban is megnyilvánult, hogy társadalmunk szükségesnek, elkerülhetetlennek tartja a gazdasági mechanizmus olyan jellegű átalakítását, ahogy azt az állami vállalatról és a szövetkezetekről szóló törvénytervezetek kifejezésre juttatják. Mi, a politikai gazdaságtan előadói a Komenský Egyetem Mar- xista-Leninista Intézetében főleg azokra a kérdésekre összpontosítottuk a figyelmünket, amelyek a vita keretében ritkábban kerültek felszínre, szorosan kapcsolódnak a szocializmus politikai gazdaságtanának fejlődéséhez, a tudományos megismerés gyakorlati forrásait képezik. A hozzászólók ugyanis gyakran hangsúlyozták az új gondolkodásmód kialakulásának szükségességét is, s véleményünk szerint sürgősen ki kell munkálni ennek az új gazdasági gondolkodásmódnak az elméleti alapjait is, rendszerbe kell foglalni az új szempontokat, elveket és szabályokat, hogy az elmélet hatékony segítséget nyújthasson az új gazdasági mechanizmus minél gyorsabb kibontakoztatásához. Véleményünk szerint ennek a követelménynek már az állami vállalatról szóló törvénytervezet szövegében is érvényesülnie kellene, amelyben többször is előfordulnak nem elég világosan megfogalmazott részek és utalások. Helyesnek tartjuk azt a meghatározást, mely szerint a vállalkozói tevékenységet folytató vállalat gl- tal kezelt vagyon a szocialista össztársadalmi tulajdon részét képezi. Az erre vonatkozó cikkelyeknek az a része azonban, mely szerint ez a vagyon „törzsvagyon- ból, tárgyakból és vagyoni jogokból“ áll, nem egészen világos. Elsősorban pontosabban meg kellene határozni a „törzsvagyon“ fogalmát, legalább zárójelbe foglalt kiegészítéssel, főleg azért, mert a törzsvagyont tárgyak is képezik A 9 és s 12. cikkelyből az sem tűnik ki világosan, hogy az alapító milyen mértékben avatkozhat be a vállalat gazdálkodásába a vállalatra bízott törzsvagyon keretei fölött. Az sem derül ki a törvénytervezetből, hogy mi teszi szükségessé az állami vállalat elnevezés bevezetését a nemzeti vállalat helyett. Elméleti vonatkozásban a törvénytervezet helyes úton jár, hogy nem tér vissza az ún. vállalati tulajdon fogalmához. Nincs azonban elég pontosan meghatározva a törzsvagyon és a nemtörzsva- gyon fogalmának kölcsönös viszonya, főleg a vállalat távlati érdekei szempontjából. A törvénytervezet szövegéből olyan következtetésre is juthatunk, hogy a központnak kell törődnie a fejlesztési stratégiával, ami úgy is értelmezhető, hogy a vállalatnak nem kell gondot fordítania saját stratégiájára, ami azonban ellentétben lenne a szocialista vállalkozás alapelvével. A törvénytervezet nem tér ki elég részletesen a vállalati jövedelmezőség fő feltételeire, a feladatok meghatározásának, a források képzésének, valamint a központi alapokba irányuló elvonások kérdéseire. Ez főleg a normatívumok és a limitek területére vonatkozik, míg a megnevezett feladatoknál elég világos a fogalmazás. Szem előtt kell tartani, hogy a kötelező feladatok és a szerződésekből eredő feladatok közti arány egyúttal a vállalatok relatív önállóságának a mértékét is megszabja, s ezzel a kérdéssel a törvénytervezet nem foglalkozik. A vállalati alapok közül a fejlesztési alap rendeltetését a törvénytervezet aránylag pontosan meghatározza. Egyúttal azt is kimondja, hogy a vállalat a felhasználható nyereségéből saját belátása szerint további alapokat is hozhat létre. Pontosabban meg kellene határozni, hogy itt milyen alapokról lehet szó, s a vállalat milyen feltételekkel hozhatja ezeket létre. Az sem világos, hogy a kormány elrendelheti-e az ilyen alapok létrehozását egyes vállalatok számára. Részletesebben ki kellene fejteni a törvénytervezetben a vállalkozói kockázattal összefüggő kérdéseket is. Amennyiben a jogrend nem szabályozza ezt a problémát, Peter Stanovský: Csak a minőségi munka hozhat nyereséget a vállalatnak A bratislavai Nyugat-szlovákiai Bútorgyárban szinte napirenden szerepelnek a gazdasági mechanizmus átalakításával kapcsolatos kérdések. Az ilyen irányban tett első konkrét lépés, az állami vállalatról szóló törvénytervezet komoly vitát váltott ki dolgozóink körében. E dokumentum kapcsán különösen az irányítás és a munkaszervezés adminisztráció-igényességéről esett sok szó. Nemrégiben elemeztük a felettes szerveink által kiadott és még érvényben levő rendeleteket és a vállalaton belül hozott határozatok hasznosságát, célszerűségét. Megállapítottuk, hogy 1972 óta összesen 430 igazgatói rendelet és 161 vállalaton belüli határozat lépett érvénybe. Az elemzés eredményeképpen az előírásoknak mindössze egynegyede maradt érvényben. Hiszünk abban, hogy a születendő határozatok, rendeletek, különleges előírások - az eddigi kedvezőtlen tapasztalatokból kiindulva - nem vetnek gátat az állami vállalatról szóló törvénytervezet alapgondolatának megvalósítása elé, miszerint az állami vállalat vállalkozókészségének kibontakozásához meg kell teremteni a feltételeket. Napjainkban, amikor magunk mögött tudhatjuk a törvénytervezetről szóló vitát, amikor vállalatunkat már csak két hónap választja el a komplex kísérlet bevezetésétől, nem feledkezhetünk meg azokról a problémákról, amelyek a 80-as évek elején az egész bútoripart érzékenyen érintették. Köztudott, hogy ebben az időszakban a raktárak - gyárainkban és a kereskedelemben egyaránt - elfekvő bútorokkal voltak tele, termékeink minősége és választéka nem felelt meg a hazai piac követelményeinek. A termékek innovációja, a gondos műveletközi ellenőrzés és még egész sor más intézkedés eredményeképpen aránylag rövid idő alatt kilábaltunk a válságból. A jövőben, várjon ránk bármilyen nehéz időszak, nem fordulhat elő, hogy raktárra termeljünk. Tudatában vagyunk annak, hogy az új körülmények között csak a minőségi munka hozhat nyereséget a vállalatnak. Ebből a tényből kiindulva, s mintegy a kísérlet megvalósítására való felkészülés keretén belül elemeztük, hogy miként alakult termékeink minősége 1971-től napjainkig. Az elemzés - nagyon helyesen - rámutatott arra is, hogy tevékenységünk során mely területeken követtünk el hibát. Természetesen mindent megteszünk azért, hogy a vállalaton belüli fogyatékosságokat kiküszöböljük. Vannak azonban olyan problémák, amelyeket önerőből nem oldhatunk meg. Közéjük tartozik például az akadozó anyagellátás. Gyakran nemcsak az a gondunk, hogy a megrendeltnél kevesebb faanyag áll rendelkezésünkre, hanem az is, hogy minősége jóval elmarad a követelményektől. Ugyancsak a kísérletre való felkészülés keretében vettük nagyító alá termékeink választékát. Arra a következtetésre jutottunk, hogy évente legalább 5-6 terméket innoválni kell, mert csak így állhatunk helyt a hazai és külföldi piacon. Jelenlegi körülményeink között a kivitel rendkívül fontos számunkra, mert csak így tudjuk biztosítani a devizaeszközöket a gépek, alkatrészek és más komponensek beszerzésére. A vállalaton belüli munkaszervezés és irányítás elemzéséből, valamint jelenlegi körülményeinkből és a várható követelményekből kiindulva arra a következtetésre jutottunk, hogy a kísérletbe való bekapcsolódás számunkra olyan lehetőség, amelyet nem szalaszthatunk el. A kísérlettől mindenekelőtt azt várjuk, hogy vállalatunk nagyobb teret, jobb lehetőségeket kap a hazai és külföldi piac igényeinek kielégítéséhez. Hogy ezt a célt elérjük, mindannyiunk gondolkodásmódjának meg kell változnia. A mennyiségi mutatók helyett a minőséget kell előtérbe helyezni, tudatosítva azt, hogy nyereségre csak így tehetünk szert. Ahhoz természetesen, hogy a kísérlet sikerrel záruljon, mindent meg kell tennünk a vállalaton belüli fogyatékosságok kiküszöbölésére. Behatóbban kell foglalkoznunk a szállítói-megrendelői kapcsolatokkal és a korábbinál jóval nagyobb figyelmet kell fordítanunk termékeink értékesítésére. a gazdasági vezetők tartózkodni fognak a kockázatvállalástól. Ezért pontosabban meg kell határozni magát a fogalmat is. Különösen az a rész hiányzik a törvénytervezetből, amely a gyártmányfejlesztési és az integrációs kockázatokkal foglalkozna, mert ezek a problémák közvetlenül összefüggnek a vállalat működésével és a szocialista vállalkozással. Tisztázni kellene a vállalati önigazgatásban érvényesülő függőségi viszonyokat is A szocialista igazgatás alapelvei szerint a vállalati igazgatót nem lehet alárendelni egyszerre két fölöttes szervnek, az alapítónak és a dolgozókollektíva közgyűlésének, nem viselhet felelősséget mindkét irányban. Az alapítónak való alárendeltséget egyébként is kétségessé teszi az a körülmény, hogy a szocialista felhalmozás következtében csökkenni fog a törzsvagyon részaránya, s a nemtörzsvagyon értéke fokozatosan a törzsvagyon értékét is meghaladja. A törvénytervezetben a tudo- mányos-műszaki fejlesztést nem úgy kellene megfogalmazni, mint a vállalatok kötelező feladatát, hanem mint a vállalatok belső gazdasági szükségletét, amely a vállalati és a vállalaton belüli önálló elszámolásból következik. A gazdasági mechanizmus átalakítására vonatkozó alapelvek ugyanis kifejezetten hangsúlyozzák, hogy a tu- dományos-műszaki haladást nem felülről jövő utasítások alapján kell megvalósítani, mint eddig, hanem azt a vállalatok belső gazdasági érdekévé kell tenni. Hiányoljuk azt is, hogy a törvénytervezet nem foglalkozik elég részletesen a vállalatok külgazdasági kapcsolataival, főleg a szocialista gazdasági integrációban való részvétel és a közvetlen kapcsolatok fejlesztése szempontjából. Amíg a gazdasági mechanizmus átalakítására vonatkozó alapelvek elég nagy teret szentelnek a szocialista országok vállalatait összekötő közvetlen kapcsolatok kérdésének, ugyanakkor a törvényterve- \ zet ezt a szempontot nem hangsúlyozza kielégítő mértékben. Szükségesnek tartjuk azt is szóvá tenni, hogy a törvénytervezet nem elég következetes az egyes fogalmak elnevezésében és alkalmazásában, például egyszer kezelésre bízott vagyont, máskor pedig törzsvagyont említ, egyszer adóról, máskor elvonásokról beszél, egyaránt használja az állami megrendelések és a központilag elrendelt feladatok fogalmát, a teljes önálló elszámolást és a saját számlára való gazdálkodást stb. Ezekre a kérdésekre a fogalmak tisztázása, egyértelmű és helyes használata érdekében más hozzászólók is rámutattak, s mi, a politikai gazdaságtan előadói különösen fontosnak tartjuk az egyértelmű fogalmazást és a dolgok pontos megnevezését, mert ez a célravezető szakoktatás nélkülözhetetlen feltétele. Prandl Sándor felvételei Adorján Zoltán: Az elmélet fejlesztése a gyakorlati haladás nélkülözhetetlen feltétele
