Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)

1987-09-03 / 206. szám, csütörtök

A mezőgazdasági szövetkezeti törvény tervezete ÚJ SZÚ 5 1987. IX. 3. A mezőgazdasági szövetkezetek a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szocialista gazdasági rendszerének elvá­laszthatatlan részét képezik, s alapvető feladatuk a társadalmi szükségletek kielé­gítése a nép élelmezésében. A CSKP XVII. kongresszusán elői­rányzott gyorsítási stratégia a mezőgaz­dasági szövetkezeteknél is megköveteli a munkatermelékenység növekedési di­namikájának, s az egész újratermelési folyamat hatékonyságának alapvető nö­velését, a tudományos-műszaki haladás eredményeinek intenzívebb kihasználá­sával, a nemzetközi szocialista munka- megosztás kiszélesítésével, valamint a szovetkežeti földművesek tapasztalatai­nak és alkotó erőinek cselekvő érvényesí­tésével. Az egységes földműves-szövetkeze­tek és a közös vállalatok gazdasági és társadalmi feladataikat Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikájával össz­hangban valósítják meg. Az egységes földműves-szövetkezetekben és a közös vállalatokban működő pártszervezetek ezek kollektíváinak politikai magvát alkot­ják. A politikai vezetés eszközeinek érvé­nyesítésével egységesítik a szövetkezeti szervek és a kollektívák, a Nemzeti Front bennük tevékenykedő társadalmi szerve­zeteinek törekvéseit az össztársadalmi szükségletek kielégítésére. Gondoskod­nak Csehszlovákia Kommunista Pártja káderpolitikájának megvalósításáról, s ér­vényesítik a pártellenórzés jogát. A Nemzeti Frontban tömörült társadal­mi szervezetek az egységes földműves­szövetkezetekben és a közös vállalatok­ban, saját szabályzataikkal összhangban, részt vesznek a dolgozók alkotó kezde­ményezésének a fejlesztésében, valamint a gazdasági és szociális tevékenység eredményeiért viselt felelősségük növelé­sében. Ezekkel az új követelményekkel össz­hangban kell lennie a mezőgazdasági szövetkezeti tevékenység jogi rendezé­sének, amely elsősorban az önkéntesség és a szövetkezeti demokrácia alapelveire épül, beleértve a szocialista önigazgatást, valamint a tagok, az egységes földmű­ves-szövetkezetek és az egész társada­lom érdekeinek egységes érvényesítésé­re, a tervszerűségre és a szocialista va­gyon védelmére. A szocialista mezőgazdasági szövet­kezeti mozgalom említett alapelveiből ki­indulva, a következő törvényt javasoljuk elfogadásra: ELSŐ RÉSZ Bevezető rendelkezések 1.§ (1) Az egységes földműves-szövetke- zet (a továbbiakban csak „szövetkezet"), amely a tagok önkéntes egyesülése alap­ján jött létre mezőgazdasági, valamint élelmiszeripari és egyéb tevékenységek végzésére, szocialista árutermelő szerve­zet, amely vállalkozói tevékenységét a gazdasági és szociális fejlesztés állami tervével összhangban valósítja meg (a továbbiakban csak „állami terv“), a saját számlára való gazdálkodás (teljes önel­számolás) és a szövetkezeti demokrácia alapelveihez igazodva. (2) A szövetkezet a tulajdonában levő vagyonnal gazdálkodik (a szövetkezeti kollektíva tulajdona), vagy olyan vagyon­tárgyakkal, amelyek szövetkezeti vagy más szocialista társadalmi használatban vannak. A szövetkezet köteles ezt a va­gyont gyarapítani, minőségileg fejleszte­ni, teljes mértékben, célszerűen és gaz­daságosan kihasználni, védelmezni, s eközben gondoskodni a környezetvéde­lem követelményeinek megtartásáról. (3) A szövetkezeti kollektíva, mint a szövetkezet gazdája saját ügyeit a tag­gyűlés és a választott szervek által intézi, a jogi előírásokkal és a szövetkezet szer­vezeti szabályzatával összhangban. A szövetkezet saját számlájára gazdálko­dik, s az esetleges gazdasági vesztesé­gek kockázatát is viseli; teljes gazdasági felelősséget visel gazdálkodásának ered­ményeiért, amelyektől közvetlenül függ­nek a szövetkezeti kollektíva és az egyes tagok bevételei. (4) A szövetkezet egyúttal társadalmi szervezet is, amely hozzájárul a társadal­mi viszonyok fejlesztéséhez, s tevékeny­ségével elősegíti tagjai szociális és kultu­rális szükségleteinek kielégítését. 2- § A szövetkezet- az állami tervvel összhangban első­sorban a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés fejlesztéséről gon­doskodik,- teljes mértékben kihasználja az egész földalapot, valamint a további ter­melőeszközöket és forrásokat a szocialis­ta társadalom növekvő szükségleteinek és követelményeinek kielégítésére,- a tudományos-múszaki fejlesztés eredményeinek érvényesítésével, a mun­kaszervezés és az irányítás haladó mód­szereinek és formáinak bevezetésével növeli a termelés intenzitását és haté­konyságát,- támogatja a tagok munkakezdemé­nyezését a szövetkezet feladatainak telje­sítésében, s kialakítja a feltételeket az irányításban és a szövetkezeti ügyek igazgatásában való részvételükhöz, a szövetkezeti demokrácia alapelveinek megfelelően,- elősegíti a tagok politikai és szakmai fejlődését,- a társadalom érdekeivel és szükség­leteivel összhangban a tagok gazdasági, szociális és társadalmi szükségleteinek és érdekeinek kielégítésére törekszik. 3 § (1) A szövetkezetek egymás között és más szocialista szervezetekkel (a továb­biakban csak „alapítók“) célszerű együtt­működést szervezhetnek azzal a céllal, hogy jobb feltételeket alakítsanak ki fela­dataik teljesítéséhez. (2) Az együttműködést az egyenlőség és a gazdasági előnyösség alapelveiből, valamint a mezőgazdasági-szövetkezeti tevékenység egyéb alapelveiböl kiindulva valósítják meg, a szövetkezeti együttmű­ködésre vonatkozó írásos szerződés alapján, rendszerint olyan formában, amelynél új szervezet (közös vállalat) jön létre, vagy pedig olyan formában, ahol nem keletkezik új szervezet (társulás). 4-§ A szövetkezet és a közös vállalat vi­szonya az államhoz (1)Az állam gazdasági szabályozók és jogi előírások útján kialakítja a feltéte­leket a szövetkezet és a közös vállalat gazdasági és társadalmi fejlődéséhez. (2) A szövetkezet és a közös vállalat közvetlenül veszi át az állami tervből eredő feladatokat, főleg gazdasági nor­matívumok, megjelölt feladatok és limitek formájában; az állami terv azt is meghatá­rozza, hogy ezek közül melyek a kötele­zőek. (3) Az állami szervek a szövetkezet vagy a közös vállalat tevékenységét csak a jogi előírásokban meghatározott ese­tekben és módon irányíthatják. Az az állami szerv, amely a szövetkezet vagy a közös vállalat tevékenységébe való be­avatkozással anyagi kárt okozott, köteles ezt megtéríteni. Az anyagi kár megtéríté­sének a feltételeit és terjedelmét, valamint azokat az eseteket, amikor kártérítésre nem kerül sor, külön előírás szabályozza. (4) A szövetkezet és a közös vállalat köteles nyilvántartani a munka eredmé­nyeit, gyűjteni a gazdasági és szociális fejlődésre vonatkozó információkat, s kö­teles bemutatni évi zárszámadását az illetékes állami szervnek, valamint a Csehszlovák Állami Bank illetékes rész­legének. A szövetkezettől és a közös vállalattól csak külön előírásokban meg­határozott terjedelemben lehet megköve­telni a gazdasági és szociális információk előterjesztését. 5.§ (1) A szövetkezet és a közös vállalat a szocialista vállalkozás és a gazdasági verseny alapelvei szerint fejleszti gazda­sági tevékenységét. A szocialista vállal­kozás alatt a jogrend által nyújtott lehető­ségek teljes kihasználása értendő, az e törvényben meghatározott kötelessé­gek tiszteletben tartása mellett, azzal a céllal, hogy a szövetkezet és a közös vállalat rendeltetésével összhangban sokoldalúan és hatékonyan, minimális költségráfordítással elégítse ki a szocia­lista társadalom szükségleteit. (2) A szövetkezet és a közös vállalat nem használhatja ki gazdasági helyzetét jogtalan előnyök szerzésére az állam, más szervezetek vagy az állampolgárok rovására, s felelősséget viselnek a jogta­lanul szerzett anyagi előnyökért. 6 § (1) Az állami szervek ellenőrzik a szo­cialista törvényesség megtartását a szö­vetkezetekben és a közös vállalatokban. Ezt a tevékenységüket szükség szerint végzik a szövetkezet és a közös vállalat ellenőrző és revíziós bizottságainak rész­vételével. (2) A szövetkezetben és a közös válla­latban csak azok a szervek folytathatnak ellenőrző és revíziós tevékenységet, amelyek ellenőrzési funkcióit törvény sza­bályozza. A revíziók és az ellenőrzések arra szolgálnak, hogy elősegítsék a haté­konyság növelését a szövetkezet és a kö­zös vállalat gazdasági és társadalmi tevé­kenységében. 7§ Az egységes földműves-szövetkeze­tek konferenciái és kongresszusai (1) A szövetkezetek gazdasági és tár­sadalmi tevékenységének megtárgyalása céljából összehívják az egységes földmű­ves-szövetkezetek konferenciáit és or­szágos kongresszusait. (2) Az egységes földműves-szövetke­zetek országos kongresszusát a Szövet­kezeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottságának a továbbiakban csak „szö­vetség“ a javaslata alapján a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság kormánya hívja össze, rendszerint öt év alatt egy­szer. 8§ Együttműködés a nemzeti bizottsá­gokkal. A szövetkezet és a közös vállalat gaz­dasági és társadalmi tevékenysége kere­tében szorosan együttműködik főleg a he­lyi (városi) nemzeti bizottsággal, az adott nemzeti bizottság területi körzetének gaz­dasági és szociális fejlesztésében. Tevé­kenységüket folytatva kötelesek figyelem­be venni az illetékes nemzeti bizottságok saját hatáskörükben hozott döntéseit. MÁSODIK RÉSZ A szövetkezet keletkezése, gazdálkodása és megszűnése 9 § A szövetkezet keletkezése (1) A szövetkezet alapítással, egyesí­téssel vagy felosztással keletkezik. (2) A szövetkezet keletkezéséhez szükség van a) az alakuló közgyűlés alapításra vo­natkozó határozatára, b) a szövetkezet szervezeti szabály­zatának az elfogadására, c) a szövetkezeti szervek megválasz­tására, d) az illetékes állami szerv jóváhagyá­sára. 10. § (1) A szövetkezet attól a naptól kezdve érvényesítheti kifelé jogait és kötelessé­geit, amikor beírták a vállalatok nyilván­tartási jegyzékébe. (2) A vállalati jegyzékbe való beírás­hoz a jelentkezést a szövetkezet elöljáró­sága terjeszti elő, s ehhez köteles csatolni a szövetkezet szervezeti szabályzatát, valamint az illetékes állami szerv jóváha­gyását. 11-§ A szövetkezet szervezeti szabályzata (1)A szövetkezeten belüli alapvető előírás a szövetkezet szervezeti szabály­zata, amelyet a szövetkezet ezzel a tör­vénnyel és más jogi előírásokkal össz­hangban dolgoz ki. (2) A szövetkezet szervezeti szabály­zatának tartalmaznia kell a) a szövetkezet nevét és székhelyét, b) a szövetkezet tevékenységének a tárgyát, c) a szövetkezeti alapok képzésének és felhasználásának a szabályzóit, d) a tagok jogait és kötelességeit, e) a szövetkezet belső szervezeti fel­építését, vezetését és igazgatását, f) a szövetkezet és a szövetkezeti szervek társadalmi szervezetként folyta­tott tevékenységének a tartalmát, g) a fegyelmi eljárás szerveinek meg­határozását és jogkörét, h) az ebből a törvényből eredő egyéb feladatköröket. (3) A szövetkezet saját szükségletei­nek és a helyi feltételeknek megfelelően más kérdéseket is rendezhet szervezeti szabályzatában. 12. § (1)A szövetkezet gazdasági tevé­kenységének a tárgya: a) ésszerű gazdálkodás a szövetkezet használatában levő mezőgazdasági föld­alappal, erdőterülettel és halastavakkal, b) mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek termelése, beleértve az ilyen termelés ellátásához szükséges egyéb tevékenységeket, c) a szövetkezetben előállított áru ér­tékesítése. (2) A szövetkezet gazdasági tevé­kenységének a tárgyát - az illetékes álla­mi szerv előzetes jóváhagyása alapján - más gazdasági tevékenységek is ké­pezhetik, ha azok végzése nem történik a mezőgazdasági földalap ésszerű ki­használásának és a szövetkezet mező­gazdasági termelésének a rovására. 13. § (1) A szövetkezet saját gazdasági ter­ve szerint gazdálkodik, amelynek biztosí­tania kell az állami tervből eredő kötelező feladatok teljesítését, s amelynek megkö­tött gazdasági szerződésekből kell kiin­dulnia; a terv kötelező a szövetkezet min­den szerve és tagja számára. (2) A szövetkezet termelési eredmé­nyeit és jövedelmeit elsősorban az állam­mal szembeni kötelezettségeinek teljesí­tésére, a gazdasági szerződések teljesí­tésére, saját bővített újratermelésének biztosítására, valamint tagjai társadalmi és személyi szükségleteinek kielégítésé­re használja fel. (3) A szövetkezet köteles fejlesztési alapot létrehozni, amely a tudományos- műszaki fejlesztés és a beruházások fe­dezésére szolgál; szükségleteinek meg­felelően további alapokat is létesíthet. 14. § A szövetkezeti vagyon kezelése a gazdálkodás szokásos formáin kívül (1) A szövetkezet a szokásos gazdál­kodás keretein kívül tulajdonába vehet más szervezetektől vagy állampolgároktól származó tárgyakat. Ezeket csak akkor vásárolhatja meg pénzért, ha gazdasági vagy társadalmi tevékenységével kap­csolatos feladataihoz szükségesek, az ér­vényes árelőírásokkal összhangban. (2) A szövetkezet a fölösleges vagy felhasználhatatlan vagyontárgyait átru­házhatja más szocialista szervezetekre vagy állampolgárokra, ha azokra tartósan nincs szükség. (2) A szokásos gazdálkodás keretein kívüli vagyonszerzésről, valamint a fölös­leges és a szükségtelen vagyontárgyak átruházásáról a taggyűlés (a küldöttek gyűlése) dönt. A szövetkezet szervezeti szabályzata olyan feltételeket is megha­tározhat, amikor a döntés az elöljáróság hatáskörébe tartozik. 15. § A szövetkezet különleges gazdálkodá­si rendszere (1) Azt a szövetkezetet, amely hosszú távon nem képes önállóan gazdálkodni, az illetékes szerv pénzügyi támogatás­ban részesítheti, s ennek felhasználását különleges gazdálkodási rendszer beve­zetéséhez köti. (2) A különleges gazdálkodási rend­szer főleg abban nyilvánul meg, hogy meghatározza a) a konszolidációs programok kidol­gozásának és ellenőrzésének a módsze­reit, b) a szövetkezet szervezeti felépítésé­ben és az anyagi ösztönzés területén előirányzott változtatásokat. 16. § A szövetkezet megszűnése (1)A taggyűlés határozatot hozhat a szövetkezet megszüntetéséről, ha a) a szövetkezet tartósan elveszíti a földalapját, b) felosztódik vagy más szövetkezet­hez csatlakozik, c) hosszú távon nem képes önállóan gazdálkodni, s a különleges gazdálkodási rendszer bevezetése nem eredményezett javulást. (2) A szövetkezet megszüntetéséről a b) és a c) pontok szerint csak alapos előkészítés és helyzetelemzés után hoz­ható döntés, amely kimutatja, hogy ez az intézkedés társadalmi szempontból hasz­nosnak minősül. (3) A szövetkezet a c) pont szerint leghamarább három év eltelte után szűn­het meg a különleges gazdálkodási rend­szer bevezetésétől számítva. 17. § (1) Az új szövetkezetbe csatlakozó szövetkezet felszámolás nélkül szűnik meg a vállalati jegyzékből történt töiiés napján. Hasonlóan szűnnek meg azok a szövetkezetek is, amelyek már létező szövetkezethez csatlakoznak. (2) Az új szövetkezet, illetve az a szö­vetkezet, amelyhez más szövetkezetek csatlakoztak, átveszik a megszüntetett szövetkezetek jogait és kötelességeit, va­lamint ezek vagyonát; a megszüntetett szövetkezetek tagjai az egyesült szövetkezet tagjaivá válnak. 18. § (1) A felosztásra kerülő szövetkezet taggyűlése meghatározza, hogy a szövet­kezet hány új szövetkezetre tagozódik, valamint azt is, hogy miként oszlanak meg a szövetkezet jogai, kötelességei és vagyontárgyai az új szövetkezetek között, s az egyes tagok jogos érdekeit figyelem­be véve azt is meghatározzák, hogy az egyes tagok e szövetkezetek közül me­lyekbe mennek át. (2) A felosztott szervezet azon a na­pon szűnik meg, s jogai, kötelességei és vagyontárgyai akkor mennek át az új szövetkezetekbe, amikor ezeket beírják a vállalati jegyzékbe, mégpedig a felosz­tott szövetkezet taggyűlése által megha­tározott terjedelemben. Ezen a napon a felosztott szövetkezet tagjai az új szö­vetkezetek tagjaivá válnak. 19 § A szövetkezet megszüntetése a válla­lati jegyzékből való törlés napján válik jogérvényűvé. HARMADIK RÉSZ A szövetkezet irányítása és szervezése A szövetkezet irányítása 20. § (1) A szövetkezet választott szervei a képviselők testülete, az elöljáróság, az elnök, az ellenőrző és revíziós bizottság és a döntőbizottság. Titkos szavazással választják őket. (2) Az 1. bekezdésben feltüntetett szervek megbízatási időszaka a képvise­lők testülete kivételével öt év; a képvise­lők testületének megbízatási időszaka három év. 21.§ (1)A választott szervek összetétele meg kell hogy feleljen a szövetkezet belső elrendezésének és tagjai szociális össze­tételének. (2) A képviselők testülete tagjainak száma kell hogy legalább ötszöröse le­gyen az elöljáróság tagjai számának. Az elöljáróságnak 7-29 tagja, a többi válasz­tott bizottságnak 3-11 tagja van. (3) A szövetkezet választott szervei tagjainak konkrét számát a szövetkezet szervezeti szabályzata határozza meg. (4) A taggyűlés és a választott szervek határozatképesek, ha jelen van tagjainak több mint a fele; a határozat érvényessé­géhez szükséges a jelenlevő tagok két­harmadának egyetértése. 22. §' A taggyűlés (1) A szövetkezet legfelsőbb szerve a taggyűlés, amelyen a tagok élnek jo­gukkal irányítani és igazgatni a szövetke­zet ügyeit és ellenőrizni tevékenységét. (2) A taggyűlés szükség szerint ülése­zik, de félévente legalább egyszer, eset­leg évente egyszer, ha a szövetkezetben megválasztották a képviselők testületét. (3) A taggyűlést össze kell hívni, ha ezt kívánja a szövetkezet tagságának legalább egyharmada, avagy az ellenőrző és revíziós bizottság. (4) A taggyűlés hatáskörébe tartozik a) a szövetkezet szerveinek és egyes tagjainak választása, esetleg visszahívá­sa, kivéve a képviselők testületét; b) a szövetkezeti szervezeti szabály­zatnak, módosításainak és kiegészítései­nek jóváhagyása; c) a középtávú és a végrehajtási gaz­dasági terveknek és a szövetkezet továbbfejlesztése koncepcióinak jóváha­gyása; d) a szövetkezeti alapok létesítése; e) a zárszámadás jóváhagyása; f) döntések a szövetkezet földalap­járól; g) döntések a szövetkezet egyesítésé­ről, felosztásáról, vagy felszámolásáról; h) döntések a szövetkezetet és a tevé­kenységét érintő további fontos kérdések­ről, amennyiben ezt megszabja ez a tör­vény vagy a szövetkezet szervezeti sza­bályzata, esetleg a taggyűlés fenntartotta magának a döntés jogát. 23. § A képviselők testülete (1) A szövetkezet szervezeti szabály­zata határozza meg, lesz-e a szövetke­zetben képviselők testülete, amely a tag­gyűlés jogaival rendelkezik. Kivétel ebből: a) a szövetkezeti szervek választása, esetleg visszahívása; b) a szövetkezeti szervezeti szabályzat jóváhagyása; c) az éves zárszámadások jóváha­gyása; d) döntések a szövetkezet egyesítésé­ről, felosztásáról vagy felszámolásáról; (2) A képviselők testülete szükség szerint ülésezik, de legalább negyedé­vente egyszer, kivéve azt a negyedévet, amelyben a taggyűlés ülésezik. 24. § A taggyűlés és a képviselők testülete ülését az elöljáróság hívja össze, amely előkészíti tanácskozásukat is. 25. § Az elöljáróság (1) Az elöljáróság biztosítja és ellenőr­zi a taggyűlés (a képviselők testülete) határozatainak megvalósítását és rend­szeresen tájékoztatja tevékenységéről. (2) A elöljáróság szükség szerint ülé­sezik, de havonta legalább egyszer. Az állami szerv javaslatára egybe kell hívni, ha előfordul a szövetkezeti jogszabályok megsértése, az ellenőrző és a revíziós bizottság javaslatára pedig akkor, ha fel­szólítását nem követte a hiányosságok kiküszöbölése. (3) Az elöljáróság a taggyűlések (a képviselők testületének ülései) közti idő­szakban dönt a szövetkezet minden ügyéről, ha ezt a jogszabályok, vagy a szövetkezeti szervezeti szabályzat nem bízza más. szervekre. (4) Az elöljáróság gyakorolja megala­kulásáig annak a bizottságnak a hatáskö­rét, amelynek létesítését jogszabály írja elő. 26. § Az elnök (1) Az elnök egyszemélyes felelős ve­zetőként (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom