Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)
1987-09-03 / 206. szám, csütörtök
ÚJ sző 3 1987. IX. 3. Washington nemleges válasza a Pershing-1 A-k ügyében (ČSTK) - A Fehér Ház kedden este ismét elutasította a Szovjetuniónak azt a követelését, hogy a genfi szovjet-amerikai tárgyalások témakörébe sorolják be a 72 nyugatnémet Pershing-1 A rakétákhoz tartozó amerikai robbanófejek kérdését is. Ezzel Washington megerősítette, hogy nem áll szándékában a közepes hatótávolságú és a harcászati-hadműveleti rakéták felszámolásáról szóló megállapodás legfőbb akadályának eltávolítása. A kaliforniai Santa Barbarában, ahol Reagan elnök a szabadságát tölti, Mariin Fitzwater, a Fehér Ház szóvivője kijelentette: már többször is értésre adtuk, hogy harmadik országok rendszerei nem tartoznak e tárgyalások témakörébe. Továbbra is kitartunk amellett, hogy ezekről nem tárgyalunk. Ez a magatartás aggodalmakat kelt a közvéleményben, amely jogosan kérdezi, miként lehetséges, hogy az amerikai robbanófejek egy harmadik ország fegyverrendszeréhez tartoznak. Viktor Karpov, a szovjet külügyminisztérium leszerelési főosztályának vezetője tegnap reagált Fitzwater szavaira a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában. Karpov A FORRADALOM 0TJA (ČSTK) - Tegnap délelőt a nyugatnémet parlamentben megkezdődött a vita a 72 darab pershing- 1A rakétáról. A törvényhozás rendkívüli ülését a szociáldemokraták (SPD) és a Zöldek kérésére hívták össze. Az ellenzék a rakéták felszámolását követeli, hogy azok ne akadályozzák a közepes hatótávolságú és a harcászati-hadműveleti rakétákról szóló szovjet-amerikai megállapodás megkötését. Azt akarták továbbá, a parlament döntsön arról, hogy az NSZK lemond a pershing- 1A korszerűsítéséről és hajlandó ezeket a hordozókat felszámolni. Várakozásuk azonban nem teljesült, a rakétakérdésben Bonn álláspontja továbbra sem egyértelmű, s bár Kohl kancellár beszédében megismételte azokat a kitételeket, amelyek a közelműltbani nyilatkozatában szerepeltek. Nem volt viszont hajlandó ezt kötelező kormánynyilatkozat formájában megtenni, mert erről a parlamentnek szavaznia kellett volna, a szavazás eredményei alapján pedig cselekedni a jövőben. Ezt a magatártást az ellenzék úgy ítéli meg, hogy a kancellár nyitva akarja hagyni maga számára a kiskaput, hogy bármikor visszatáncolhasson. Továbbá annak a bizonyítékát is látják benne, hogy a CDU/ /CSU-FDP kormánykoalíció többsége nem sorakozik fel Kohl személyes véleménye mögött. A bajor CSU ugyanis világosan értésre adta, furcsának nevezte a Fehér Ház érvelését. Moszkvában már többször értésre adták, hogy nem a nyugatnémet tulajdonban levő Pershing 1A rakétákról van szó, hanem az ezekhez tartozó amerikai robbanófejekről. A „harmadik ország“ kifejezés a hivatalos amerikai nyilatkozatokban állandóan ismétlődik. Helmut Kohl kancellár és Genscher külügyminiszter viszont hivatalosan is közölték: a nyugatnémet rakétákhoz tartozó robbanófejekkel kizárólag az Egyesült Államok rendelkezik, hogy ezeknek a rakétáknak a felszámolása indokolatlanná teszi a robbajófe- jek megőrzését. Furcsa helyzet áll elő: a robbanófejek az amerikaiak tulajdonában vannak, s nem lehet tagadni, hogy ezáltal megsértették ellenzi, hogy az NSZK lemondjon a rakétákról. A CSU azért kívánja a pershingeket megtartani, hogy zsarolhasson a Kelettel folytatott leszerelési tárgyalásokon - ezt a tegnapi vitában Alfred Biehle parlamenti képviselő is alátámasztotta. A kormánykoalíció pártjai, amint az várható volt, meg sem engedték, hogy a szociáldemokraták és a Zöldek által előterjesztett javaslatok szavazásra kerüljenek. Taktikai okok miatt inkább az illetékes parlamenti bizottságok elé utalták azokat. Annak ellenére, hogy az SPD javaslata Kohl nyilatkozatára épít, s követeli, hogy Bonn járuljon hozzá a genfi tárgyalásokon való előrelépéshez, ne korszerűsítsék a szóbanforgó rakétákat, hanem a szovjet és amerikai közepes hatótávolságú rakéták eltávolításával párhuzamosan számolják fel a pershing 1A-kat is. A Zöldek javaslata ennél sokkal tovább ment, mivel azt követelte, a nyugatnémet kormány azonnal mondjon le a rakétákról, s ne csak 1991-ben. Felszólítottak továbbá, hogy a hordozórakétákat szereljék szét, az ezekhez tartozó amerikai robbanófejeket pedig vonják ki az NSZK-ból. A környezetvédők további követelése: a nyugatnémet alkotmány egyértelműen rögzítse, hogy az NSZK lemond az atomfegyverek gyártásáról, birtoklásáról, s arról a lehetőségéről is, hogy közös döntési felelőssége legyen atomfegyverek ügyében. az atomsorompó szerződést. Ugyanis ha figyelembe vesszük Fitzwater kijelentését, miszerint harmadik ország fegyverrendszerérői van szó, csakis arra a következtetésre lehet jutni, hogy az USA a robbanófejeket nyugatnémet ellenőrzés alá, vagy az NSZK tulajdonába adta, s ezáltal megsértette az atomsorompót. Nyilvánvalóan ez nincs így. Világos az is, hogy nem harmadik ország fegyvereiről van szó, hanem olyan kategóriájú amerikai eszközről, amelyet meg kell semmisíteni, ha Washington komolyan gondolja a globális kettős nullamegoldást. NÉHÁNY SORBAN A PALME-BÉKEMENET ausztriai előkészítő bizottsága Bécsben tegnap sajtóértekezletet tartott, amelyen leszögezték, hogy a leszerelésért és a béke megőrzéséért folytatott harc sikerét csak az garantálhatja, ha abban az összes békeerő, politikai hovatartozásra való tekintet nélkül minden józanul gondolkodó ember egyesíti erőfeszítéseit. A békemenet jó példája annak, hogy a Kelet és a Nyugat békemozgalmai képesek az együttműködésre. BUKARESTBEN Nicolae Ceausescu államfő amerikai kongresszusi képviselők és szenátorok küldöttségét fogadta. A megbeszélésen a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségeiről volt szó. MAGYAR-HOLLAND külügyminiszteri tárgyalások kezdődtek Budapesten. Várkonyi Péter és Hans van den Broek, aki Varsóból érkezett Magyarországra, a gazdasági és kereskedelmi együttműködés bővítéséről és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről folytat eszmecserét. A PANAMAI PARLAMENT ülésének ünnepélyes megnyitása alkalmából Eric Arturo del Valle államfő üzenetet intézett a nemzethez, amelyben egyebek között hangsúlyozta; a helyi reakció és az ország külső ellenségei által folytatott kampány feltételei között a demokratikus erőknek össze kell fogniuk a szabadságért és a társadalmi haladásért vívott harcban. A VANUNU-PER Jeruzsálemben szigorú biztonsági intézkedések mellett, zárt ajtók mögött folytatódott. Az izraeli atomfizikus, akit azzal vádolnak, hogy az izraeli atomfegyverekkel kapcsolatos titkos információkat árult el, azt hangoztatja, nem ítélhetik el, mert erőszakkal hurcolták Izraelbe. 1917. szeptember 1-jén kezdődött meg Kijevben az ukrajnai gyári és üzemi tanácsok I. konferenciája. A küldöttek a bolsevikok által kidolgozott határozati javaslatot fogadták el, ami a bolsevik párt politikájának újabb győzelmét jelentette. 1917. szeptember 2-án került sor a Pétervári Városi Duma képviselőinek újraválasztására. Az eredmény: az eszerek 75, a bolsevikok 67, a kadetok 42 képviselői helyet szereztek, a mensevikek és a többi kis párt pedig összesen 8-at. A bolsevikok részaránya emelkedett, s megközelítette a 30 %-ot. 1917. szeptember 3-án a német hadsereg támadást indított az északi fronton Riga körzetében. Az orosz egységek ellenforradalmi tisztjei, akik a körzetükben megerősödött bolsevik befolyással szemben már tehetetleneknek érezték magukat, feladták Rigát. A bolsevizmust nagyobb ellenségnek tartották, mint a német hadsereget. A bolse- visták ellenezték a háborút, de hazájukat védve nagy lelkesedéssel indultak harcba a támadók ellen. Nem akarták, hogy Oroszország német uralom alá kerüljön. A 33. hadosztály bolsevik egységei vörös zászlókkal indultak a harcba. A Kornyilov tábornok által vezetett szélsőjobboldali tisztek azért adták fel Rigát, hogy ezzel lejárassák az Ideiglenes Kormány katonapolitikáját, siettessék a kormány megbuktatását, s ezzel közelebb hozzák a katonai diktatúra bevezetésének napját. Riga feladása után az ellenség előtt megnyílt az út Péter- vár felé. Kornyilovék ezt a tényt is felhasználták Kerenszkij ellen, de tovább menve a szovjetek megbuktatását is követel(ČSTK) - Dél-Koreában tegnap hozzávetőleg 10 ezer diák maradt távol a tanítástól, s összesen 20 iskolában rendeztek akciókat a sztrájkoló munkások támogatására. Csupán Szöul három egyetemén négyezer diák tartott nagygyűlést Csőn Tu Hvan diktátor lemondását, ték. Vádiratot készítettek a februári forradalom után megalakult államhatalmi szervek ellen, s kiemelték, hogy Oroszország elvész „a régi, isten által jóváhagyott rend helyreállítása nélkül“. A polgári februári forradalom eredményeit képviselő kormány sem nézte tétlenül az eseményeket, a katonák taktikázását. Kerenszkij már a vereséget követő első napon jóváhagyta azokat a rendeleteket, amelyek lehetővé tették a katonai fegyelem megszilárdítását. A pétervári körzetben kihirdette az ostromállapotot, s megígérte, hogy a közeljövőben kiadja azt a parancsot is, amely a hátországban állomásozó katonai egységeknél is lehetővé teszi a halálbüntetés kirovását és végrehajtását. Magát Kornyilovot azzal akarták „leszerelni“, hogy kinevezték a pétervári kerület főparancsnokának, de maga a város nem tartozott a hatáskörébe. A kormány a város „védelmére“ felvonultatta a hadsereg legjobban kiképzett egységeit, így Kerenszkij bizonyos mértékig együttműködött Kornyilov- val, mert azt remélte, hogy ez az alkalmazkodás megerősíti őt miniszterelnöki és hadügy- miniszteri tisztségében. Tévedett. Szeptember első hetétől kezdve az eseményeket már nem az Ideiglenes Kormány, hanem a hadsereg és Kornyilov tábornok irányította. A hadsereg ellenforradalmi csoportja és az antanthatalmak meg voltak győződve, hogy „Kerenszkij már kifulladt“, s az általa vezetett kormány már nem képes „erős kézzel vezetni az országot“. Kornyilov már szeptember 3-án kijelentette, hogy nem hisz Kerenszkijnek, s véleménye szerint a kormányban „személyi változásokra van szükség“. _va_ ideiglenes kormány megalakítását és minden politikai fogoly szabadon- bocsátását követelve. A diákok felszólították a hazafias erőket, csatlakozzanak a dolgozók megmozdulásaihoz, amelyeken a valóban demokratikus szakszervezetek megalakítását, a bérek emelését és a munkakörülmények javítását követelik. A megmozdulásokon Amerika- és Japán-ellenes jelszavak is elhangzottak. A rendőrség rátámadt a tüntető diákokra, s a páncélozott gépkocsikkal, könnygázzal sikerült a tüntetőket szétverni. Országszerte voltak hasonló akciók, s mindenütt ugyanolyan volt a karhatalom reagálása is. A dél-koreai rendőrség Jongin város egyik gyárában 32 pizsamás holttestet talált. Az első orvosi jelentés szerint mérget és nagy adag kábítószert vettek be, majd kötéldarabokkal fojtogatták egymást. A rendőrség szerint egy vallási szektáról van szó, melynek tagjai pénzügyi csalásokat követtek el, s féltek a leleplezéstől. Vezetőjük egy nő volt, aki a szekta 31 tagját rákényszerítette az öngyilkosságra, majd önmagával is végzett. A 48 éves szektavezető, Pák Szun Ja asszonyt azzal vádolták, hogy 220 embert összesen 9 millió dollárral károsított meg. Befejeződött a vita (ČSTK) - New Yorkban az ENSZ leszerelési és fejlesztési konferenciáján tegnap befejeződött az általános vita, A tárgyalásokat ezek után bizottságokban folytatják. A konferencia szeptember 11 - én ér véget. Első nyolc napján a több, mint 100 ENSZ-tagállam küldötteinek vezetői szólaltak fel. Többségük hangsúlyozta a leszerelés és fejlődés kérdésének szoros kapcsolatát, s felhívást intézett a jelenlevőkhöz, hogy a fegyverkezésre fordított összegeket állítsák a fejlesztés szolgálatába. Eredménytelen provokáció (ČSTK) - Csak tömören és nyilvánvaló csalódottsággal kommentálták a nyugati rádióállomások azokat az eseményeket, amelyek augusztus 23-án történtek Rigában, Vil- niuszban és Tallinnban. Reagálásuk érthető: a gondosan előkészített provokáció, amelyet a szovjetellenes emigráns körök és a nyugati hírszolgálatok oly aktivitással szerveztek, teljes csődöt mondott - írja a moszkvai Pravda keddi számában azokról a provokációkról, amelyeket a nacionalista elemek szerveztek a balti köztársaságokban. /^QŐdöt mondtak a valóság elferdítésébe V-/Í5 vetett remények is. A szovjet sajtó bizonyította, hogy a nyíltság irányvonalát követi, s teljes mértékben tájékoztatott mindarról, ami a balti fővárosokban valójában történt. Azonban még túl korai lenne az egész ügy után pontot tenni. Hiszen a nyugati reakciós körök nem hagyják nyugton a szovjet Baltikum népeit. Ezért fontos nyílt és objektív választ adni az augusztus 23-án felmerült kérdésekre. A burzsoá, s főleg az amerikai sajtó már kora tavasztól fogva szovjetellenes kampányt folytat Litvánia, Lettország és Észtország Szovjetunióhoz való csatlakozásának évfordulójával kapcsolatban. Ezek a körök a „szabadságszerető emberekre“ építettek, akikre a Nyugatról próbálják ráerőszakolni azt a hitet, hogy komolyan veszélyeztetni tudják a szovjet társadalom stabilitását, s befolyásolhatják az átalakítás folyamatát. Ezért a „Helsinki 86“ nevű nacionalista csoporthoz hasonlókra a szovjetellenes emigráns szervezetek és a hírszerző szolgálatoknál dolgozó paran- csolóik szövetségeseikként tekintenek. E nacionalista csoportok kihasználásával és „emberi jogaik védelmén keresztül“ akarnak beavatkozni országunk belügyeibe, szeretnék megbontani egységünket. Amint ismeretes, a provokáció nem sikerült. A „jog védelmezői“ is féltek attól, hogy nyilvánosan hangoztassák abszurd követeléseiket. De a Nyugat nem is számol azzal, hogy a szovjetellenes jelszavak támogatásra találnak. Valami mást vártak: azt, hogy a tüntetők kiprovokálják a biztonsági erők kemény fellépését, s ez lehetővé tette volna a felforgató rádióadóknak, hogy nagy hangon lejárassák az átalakítást, a nyíltságot, a demokratizálást. Igen, épp ezzel számolnak ellenségeink, uszítják „a jog védelmezőit“, ugyanakkor nagyon kelletlenül adnak nekik beutazási vízumot a kapitalista országokba. Azért van ugyanis rájuk szükségük, hogy a Szovjetunióban szervezzenek „eseményeket“. Sajnos, sokan nem tudatosítják ezt azok közül, akik augusztus 23-án Rigában, Tallinnban és Vilni- uszban az utcára mentek. Tulajdonképpen mire is törekednek a „Helsinki 86“ csoport tagjai - teszi fel a kérdést a Pravda. Az ö véleményük szerint nem sokra: fel akarják újítani Lettország 1939-es státusát. S ha néhány héten belül nem sikerült visszaállítani a burzsoá rezsimet, akkor - szerintük - legalább a lett nemzeti hadsereget kell felújítani, felszámolni a nem hagyományos ipari ágazatokat, s kiutasítani a ,.törvénytelenül“ betelepedőket - a letten kívül minden nemzet képviselőit. Valóban rendkívüli vakságról van szó, amely azzal párosul, hogy képtelenek, illetve nem hajlandók megérteni nemzetük valódi érdekeit és józanul nézni a mai realitásokra. A balti eseményeket azonban nem lehet leegyszerűsíteni. Szembetűnő szovjetellenes megnyilvánulások nem voltak. A tény az, hogy a nacionalisták követelései nem leltek támogatásra. Miért ment mégis nem kevés ember a rigai szabadságemlékműhöz? A válasz nem könnyű. A történelem hiányos ismerete a nacionalizmus gazdag forrása. Megállapítható, hogy a balti köztársaságokban a történelemkönyvek nem objektívak és érthetetlen szégyenkezéssel elhallgatják Lettország, Litvánia és Észtország életének, az egész szovjet nép életének bonyolult és tragikus eseményeit. Ezt ügyesen kihasználja a szovjetellenes propaganda, amely a tankönyvek fehér foltjait rosszindulatú koholmányokkal igyekszik kitölteni és nemzeti viszályt szítani. Az internacionalizmusra való nevelés szempontjából rossz szolgálatot tett az, hogy elhallgatták a gazdasági fejlődés és a szociális szféra fogyatékosságait. Nehézségeink, amelyeket csendben igyekeztünk felszámolni, csak megsokszorozták az emberek bizalmatlanságát, amit mi magunk keltettünk - erős és szép szavakat mondtunk akkor, amikor egyszerűen és keserűen kellett volna beszélni. Komoly szemrehányás illetheti a pártszervezetek és pártbizottságok munkáját is - írja a Pravda, s arra figyelmeztet, hogy ugyanakkor szükség van azoknak a sikereknek a propagálására is, amelyeket a balti köztársaságok a szovjethatalom éveiben ertek el. Sokan viselkedtek huligán módra azok közül, akik bedőltek a provokációnak. Sértegették a többi állampolgárt, a milícia tagjait, megtámadták őket. Ezért a milícia kénytelen volt néhány embert letartóztatni. Néhányuktól boxe- reket és botokat vettek el. A huligánok többsége azonban nagyobb baj nélkül megúszta. A „Helsinki 86“ csoport tagjaihoz hasonlóan arra figyelmeztettük őket, hogy az ilyen viselkedés megengedhetetlen. Csak ötüket vonták felelősségre, és sújtották bírsággal. Edmund Racskonak, a Ri- gaszvet vállalat 24 éves alkalmazottjának 15 napot kell leülnie, mert augusztus 23-án feltűnő módon sértegette a milícia tagjait, s bár figyelmeztették őt, a következő napon ismét megjelent a Szabadság emlékműnél és ittasan garázdálkodott. r É ppen ilyen statisztákra van szükségük a tengerentúli rádióadóknak és a helyi kalandoroknak, akik a szabadság híveinek adják ki magukat - írta a Pravda. Rendkívüli Bundestag-ülés a rakétakérdésröl BONN ÁLLÁSPONTJA NEM EGYÉRTELMŰ A diákok akciója a sztrájkolok támogatására Egy szekta tagjainak tömeges öngyilkossága
