Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)
1987-09-02 / 205. szám, szerda
Az átalakítás: Érveink és ellenérveink Büntetett és büntetlen kihágások Életünk különböző területein viszonylag igen gyakran előfordulnak olyan cselekedetek, megnyilvánulások, magatartasfor- mák, amelyek nem annyira súlyosak, mint a büntettek vagy vétségek, de sértik jogszabályainkat és kiküszöbölésük, jobban mondva számuk csökkentése köz- és állampolgári érdek. Ezeket az apró-cseprő, de mindenképpen bosszantó és bántó tetteket a törvény kihágásnak minősíti. Lényegük, hogy megnehezítik az államigazgatás feladatainak teljesítését, megbontják a közrendet, zavart keltenek a lakosság szocialista együttélésében. Erre vonatkozóan csak néhány kiragadott példát említünk meg. A mezőgazdaságban ide sorolható a növények és a haszonállatok kártevői elleni védekezés elhanyagolása. A vízvédelemben az előírásos kötelességek nem teljesítése. Továbbá az engedély nélküli építkezés, a közlekedési szabályok megsértése, a gyerekek iskolakerülésének félvállról kezelése. Az élelmiszer- iparban az alapvető higiéniai előírások megszegése. Sokszor ismétlődő kihágás részegeknek vagy fiatalkorúaknak szeszes ital felszolgálása. Ebbe a kategóriába tartoznak az adófizetési, a tűzvédelmi rendeletek meg nem tartásának kevésbé sülyos esetei. Végül pedig a közrendet sértő cselekedetek és főleg a szocialista együttélés szabályainak kisebb mérvű megszegése, a huliganizmus megnyilvánulásai, a társadalmi és a személyi tulajdon megkárosítása stb. Az ilyen - ismét hangsúlyozzuk - társadalomra kevésbé veszélyes tetteket, kihágásokat a helyi, illetve a járási nemzeti bizottságok szervei tárgyalják meg, illetve szankcionálják. Ez utóbbiak közé tartozik a figyelmeztetés, a nyilvános megrovás és a pénzbírság, valamint esetenként a kihágásnál alkalmazott tárgy elkobzása is. Mindez nem csekély munkával, fáradsággal, gonddal és - tegyük hozzá - főleg a falvakon, ahol mindenki mindenkit ismer, néha kellemetlenséggel is jár. Elég megjegyeznünk, hogy Szlovákiában a nemzeti bizottságok évről évre átlag ötvenezer kihágást tárgyalnak meg. Többnyire milyen problémákkal foglalkoznak ezzel összefüggésben? Tavalyi adatok szerint, amelyek különben nagyjából általánosithatóak hosszabb távra is, a megtárgyalt kihágásoknak teljes hatvan százaléka a szocialista együttélés szabályainak megsértésével függött össze. Bár, mint már mondottuk, ez általában a kihágások legnagyobb tétele, figyelmet érdemlő körülmény, hogy számuk 1986-ban némileg növekedett is. Mi következik ebből? Elsősorban is az, hogy következetesebben, hozzáértőbben és főleg hatásosabban kell kiküszöbölnünk ennek a jelenségnek okait. Ezek között polgártársaink jelentős hányadának nemcsak erkölcsi, hanem gazdasági szempontból is káros közömbösségét a duhajkodókkal, a vandálokkal, a garázda elemekkel és cselekedeteikkel szemben. Mert akárhogy is vesszük, a nemzeti bizottság közbelépése s a rendelkezésére álló eszközök alkalmazása csak eső után köpönyeg. Nem is beszélve arról, hogy sokszor maguk a nemzeti bizottságok közrendvédelmi bizottságai sem minden esetben következetesek, sőt, néha szemet hunynak ott, ahol ennek végképp nincs helye. Vonatkozik ez kiváltképp az alkoholizmus elleni harcra, amely csak tessék-lássék alapon folyik. Az elmúlt esztendőben például Szlovákiában összesen csak 35 esetben állapítottak meg tiltott házi szeszfőzést (!) s a Kelet-szlovákiai kerületben csupán 92 ittas személynek szeszes ital felszolgálását. (!!) Igencsak szükséges tehát a nagyobb következetesség, s emellett még fontosabb a céltudatos nevelő munka, a megelőzés. E tekintetben jó eredményeket érnek el a Rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban, ahol a szomszédi és a házastársi perpatvarok orvoslására több mint hatszáz esetben éltek a beszélgetés lehetőségével. Nem vitás, hogy az ilyen és ehhez hasonló egyéb lépések, párosulva a nagyobb lakossági „odafigyeléssel“, alkalmasak a kihágások számának csökkentésére. GÁLY IVÁN Salakhegyek nem nőnek az égig 1990-ig feldolgozó üzem épül A Szovjetunióban bizonyos ideig a népgazdaság irányításának új és régi módszerei egyaránt érvényesek lesznek És nem véletlenül figyelmeztetett rá az SZKP KB júniusi plénuma: az átalakítás igen bonyolult és nehéz szakaszának küszöbén vagyunk. Van min alaposan elgondolkodni, hiszen nem az elavult irányítási mechanizmus egyes „részegységeinek“ felváltásáról vagy modernizálásáról van szó, hanem ennek teljes megújításáról - legalulról legfelülig, a vállalatoktól kezdve egészen a minisztériumokig és az Állami Tervbizottságig. Az irányítás valamennyi szintjén az emberek milliói kapcsolódnak be az átalakítás megvalósításába- munkások, szakemberek, igazgatók, tudósok. Kell-e mondani, hogy a kezdeményezések sikere és kudarca éppen tőlük függ? Mennyire készültek fel erre? Ne feledjük el: élettapasztalatuk, a munkához való viszonyuk és érdekeik tekintetében valamennyien nagyon különböző emberek. Egyesek terhesnek érezték az elmaradást, a pangást, és megoldásokat kerestek, javasolták, bírálták a bürokratákat és kellemetlenségeket szereztek maguknak. Másoknak, ellenkezőleg, teljesen megfelelt a „béke és a nyugalom“, amikor veszödség és erőfeszítés nélkül az igazán szorgalmas dolgozókkal egyformán részesültek a javakból. De olyan emberek is akadtak (és most sem tűntek el), akiket a szociológusok a közömbösök közé sorolnak. „Nekik minden egykutya“- mondják az ilyenekről a munkások körében. Itt nyilván általánosítás kínálkozik, mégpedig - mondhatni - nem annyira szociológiai, hanem inkább filozófiai jellegű. Ezt nemrég, már a plénum után mondta ki egy tapasztalt közgazdász és pártmunkás, Szergej Gurjanov, aki jelenleg a Szovjetunió Állami Bankja Nyizs- nyij Tagil uráli városban lévő fiókjának vezetője. Arra a kérdésre, ki hogyan reagál a változásokra, ö ezt mondta:- Mindegyikünkben egyaránt él az átalakítás híve és ellenfele. Igaz is, manapság mindenki- vagy majdnem mindenki - mintegy válaszút elé került: felismeri, hogy csak egyetlen út vezet előre - a változások útja, bár a múlt még súlyos teherként nehezedik a vállára, fékezi a haladást. Meg lehet érteni - nagy a szokás hatalma, a tehetetlenség ereje. Segíteni kell az illetőnek, hogy megszabaduljon mindettől, gazdához illő magabiztosságra, szabadságra és önállóságra tegyen szert saját vállalatánál és a közéletben egyaránt. DEMOKRÁCIA NÉLKÜL NINCS KEZDEMÉNYEZÉS A mai szovjet valóságban meglévő valamennyi ellentmondás közül- melyek gyors leküzdése nélkül nehezen lehet a reformok sikerére számítani - a legfontosabb a tömegek fokozódó aktivitása és a különböző területeken kifejtett tevékenység még bürokratikus stílusa közötti eltérés. A plénumon meghatározták a leghatékonyabb eszközt ezen ellentmondás leküzdésére: ez a demokrácia széles körű fejlesztése. A plénum, azután pedig a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka új hatalmas impulzusokat adott életünk demokratizálására, az önigazgatás fejlesztésére. Három új, csak nemrég kihirdetett törvényre gondolok: az állami vállalatról (egyesülésről) szóló törvényre - az átalakítás alapvető jogi okmányára, az állami élet fontos kérdéseinek össznépi megvitatásáról szóló törvényre és a tisztségviselő személyeknek az állampolgárok jogait csorbító, törvénytelen cselekedetei miatt a bíróságon benyújtható panasz rendjéről szóló törvényre. 1988-tól kezdve a vállalatok és egyesülések a gazdálkodás új feltételeire térnek át, 1989-ben pedig be akarják fejezni ezt a szervezési munkát. A reformot történelmi jelentőségűnek nevezik, és ezek nem csupán hangzatos szavak. Ezelőtt a Szovjetunióban negyedszázadon keresztül voltak érvényesek a szovjet vállalatok státusát meghatározó jogi okmányok. Ezek, mint később * kiderült, nem szavatolták a vállalat számára jogainak megbízható jogi védelmét, és most, a gazdaság adminisztratív-utasításos-irányítási módszereiről a gazdasági módszerekre történő áttérés időszakában ezek nyilvánvaló anakronizmust, sót féket jelentenek. A vállalatról szóló törvény - terjedelmes dokumentum, sőt bizonyos tekintetben még túl részletesnek is tekinthető. De ki tudja, hogy az ismeretlen úton mi bizonyulhat fölöslegesnek és mit nem lehet nélkülözni? A változások puszta lényege: a vállalatok önállósága határainak eltökélt kiszélesítése. Evégből a vállalatokat a teljes gazdasági önelszámolásra és önfinanszírozásra állítják át. Az új irányítási mechanizmusban a vállalat számára szükségképp előnyös az, ha olcsó nyersanyagot használ fel, ha javítja a termékek minőségét, meghonosítja a tudomá- nyos-műszaki haladás eredményeit. Az állam érdekeit az állami megrendelések garantálják, és ezek teljesítésének előnyösnek kell lennie a vállalat számára. A tervezést, az árképzést, a pénz- és hitelügyet gyökeres reformnak vetik alá. Az átalakítás először alulról, a gazdaság fő láncszeménél - a vállalatnál kezdődik, és fokozatosan terjed fölfelé, a minisztériumokra és más országos hatóságokra, amelyeknek még ágazataik méreteiben el kell sajátítaniuk az irányítás gazdasági módszereit. Jó néhány kísérlet van mögöttünk, és ma aligha lehet százszázalékos biztonsággal megmondani, hogy a most bevezetett irányítási mechanizmus a legtökéletesebb- a legutolsó részletig, minden apró csavarig. Világos, hogy még szükség lesz beszabályozásra és finomításra, egynéhány változtatásra. Mindemellett azonban, mint a párt központi bizottságának plénumán hangsúlyozták, még a legtökéletesebb mechanizmus sem biztosít önmagában véve sem bevételt, sem nyereséget. Kedvező feltételek alakulnak ki a vállalat tevékenysége számára, a továbbiakban pedig minden azoktól függ, akik ott dolgoznak- a dolgozókollektívától. Az emberek megtanulnak dolgozni és irányítani a kibontakozó demokratizálás viszonyai között. E kor fontos jelenségeivé váltak a vezetők választásai az üzemekben, a dolgozók nyílt minősítése, az, hogy a munkások tömegesen alkalmazzák a munkaszervezés olyan formáit, mint a kollektív és családi vállalás. A júniusban tartott helyi tanácsi választásokon most először alakítottak ki néhány tucat többman- dátumos választási körzetet. Mindegyikben több jelölt volt, mint mandátum. Akik kevesebb szavazatot kaptak, azok tartalékképviselők lettek, és most tanácskozási joggal vesznek részt a tanácsoknak és szerveiknek a munkájában. A tartalékképviselő az eltávozottnak a helyét foglalhatja el. A szocializmus viszonyai között a kollektivizmus jellemzi az irányítást. Ennek azonban semmi köze sincs a személytelenséghez, bár a nyugati szovjetológusok ezt állítják. Tudjuk: az ember, jogai és szabadságjogai mélyreható tisztelete nélkül a kollektivizmus elveszítené a legfontosabbat: humanista lényegét. A NYILVÁNOSSÁG KISZÉLESÍTÉSE, A GARANCIÁK MEGERŐSÍTÉSE Hiszen micsoda paradoxon ez: nálunk mindenütt az első vonalhoz tartozó emberek vannak a társadalom látókörében, akiket élenjáróknak nevezünk, valamint azok, akik hátul kullognak. Az elsőknek - kitüntetés és jutalom jár, az utolsóknak - büntetés és nyilvános elítélés. De hogyan reagál a kor áramlataira az „aranyközép“, amely a dolgozókollektívában a többséget jelenti? Amíg ezt a „közepet“ nem sikerül felrázni, aktivizálni, addig az átalakítás sikere még nem garantált. A vállalatról szóló törvényt arra szánták, hogy a dolgozók általánosan részt vegyenek a termelés irányításában. Az állami élet fontos kérdéseinek össznépi megvitatásáról szóló törvény pedig arra hivatott, hogy országos méretben működjön ugyanebben az irányban. Ha pedig valaki nem hajlandó ennyire globálisan értelmezni problémáinkat és feladatainkat, akkor lehetősége van arra, hogy kisebbel kezdje - a törvény a helyi jelentőségű, fontos kérdéseknek a lakosság körében történő megvitatását is előirányozza a helyi tanácsok keretei között - itt a városokban és falvakban folyó építőmunkáról, a lakosság ellátásáról stb. van szó. A megvitatás a különböző vélemények harcát, vitát, kritikát, tárgyszerű elképzeléseket, konstruktív javaslatokat jelent. Az irányításban való részvétel e formájának jelenleg különleges fontosságot tulajdonítanak. Segítséget nyújt a „közép“ aktivizálásához, a passzivitás, a tehetetlenség, közömbösség leküzdéséhez. A kezdeményező szellemű, nyugtalan emberek sok bosszúságot és gondot okoznak azoknak a főnököknek, akik a bürokratikus munkamódszereket részesítik előnyben. Az ilyen főnökök sokáig emlékeznek a „sérelmekre“, és nem kell másoktól kölcsönvenniük azt a képességet, hogy megszorongassák a makacs „okvetetlenkedöt". Most társadalmunk minden tagjának pártján áll egy új törvény, amely a tisztségviselő személyeknek, az állampolgárok jogait csorbító, törvénytelen cselekményeik ellen a bíróságon benyújtható panasz rendjéről szól. Mint a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán a képviselők hangsúlyozták, ez a törvény segíti majd a szociális igazságosság elveinek aktívabb érvényesitéset. előmozdítja az állampolgárok bekapcsolását az állami ügyek irányításába, valamint a személyiség jogai és szabadságjogai tiszteletben tartásáért való felelősség érzésének kialakítását a tisztségviselő személyekben, a szovjet társadalomban. FJODOR BREUSZ, az APN szemleírója Ez ma már nyugodtan leírható, jóllehet, mi, akik a Kelet-szlovákiai Vasmű környékén lakunk, néhány évvel ezelőtt még egyáltalán nem voltunk ebben biztosak. Síksághoz szokott szemünknek eleinte furcsa volt, de ma már megszoktuk. Reggelente munkába menet az autóbusz ablakán át elgondolkodva, aggodalommal néztük a salakhegyeket. Mi lesz ezzel? - kérdeztük önmagunktól, azután meg egymástól. Ezt a kérdést természetesen a vasmű vezetői is feltették, mert számukra is világos volt, hogy a végtelenségig „raktározni“ sem lesznek képesek. Keresni kezdték, kinek adhatnák el a salakot. Sikerült vevőt találniuk. Kiderült, hogy szemcsézetten a cementgyárak adalékanyagként tudják használni. Bebizonyosodott, hogy a salakpor a behavazott utak szórására alkalmas, és a salakkavicsot az építőipar is felhasználhatja, mindenekelőtt vasúti pályák építésénél. Úgy tűnt, a gondok megszűntek. Ez néhány éven át valóban így volt, de most, amikor Kelet-Szlovákiában az építkezések üteme lelassult, a szemcsézett salak iránt csökkent a kereslet, ráadásul a panelkészítési technológiában is változások történtek, aminek szintén az lett a következménye, hogy a salakpor iránt is csökkent az érdeklődés. A vasmű természetesen most ßem adta fel. Keresi a salak további hasznosítási lehetőségeit. A 7. ötéves tervidőszakban a kassai (Košice) Priemstav kutatóintézetével vette fel a kapcsolatot, akik a salakkavics betonozási célokra való fel- használását vizsgálták. A laboratóriumi kísérletek és a különféle próbák után a kutatóintézet a B, l-B IV.-es osztályú betonokhoz fenntartások nélkül ajánlja a 0-4, 4-8, 8-16, 16-22 mm nagyságú salakkavicsot. Tavaly a Bratislavai Mélyépítő Vállalat kutatóintézetében megállapították, hogy a salakkavics az útépítő munkák során is jól felhasználható. A lehetőségek tehát adottak, de vajon tud-e velük élni a vasmű? Egy biztos, ma már tudják: a salak értékesítéséből származó bevételről nem mondhatnak le. Az elmúlt évben a Kelet-szlovákiai Vasműben 1661 kilotonna salak keletkezett, amelynek 77,5 százalékát feldolgozták és értékesítették. A meglévő salakhegy tehát, ha nem is tűnt el, de legalább jelentősen nem növekedett. A vállalati vezetés a salakmennyiség teljes hasznosítását tűzte célul. Tervbe vették, hogy a nagyolvasztó mellett létesített salakfeldolgozó üzemet helyreállítják és kibővítik, hogy évente legalább 600 kilotonna salakot tudjanak feldolgozni. Az átépítési munkálatokat 1989-től 1990- ig akarják elvégezni. További jó hír, hogy 1986-ban a Kelet-szlovákiai Vasmű illetékesei a Spišská Nová Ves-i kőbányával is együttműködési szerződést írtak alá, amelynek értelmében 1990-ig a vasmű területén a kőbánya is felépít egy salakfeldolgozó üzemet. (-szák) A szovjethatalom évei alatt a kirgiz nép a lehető legrövidebb időn belül a primitiv gazdálkodástól a fejlett ipari és mezőgazdasági termelésig jutott el. Ebben az időszakban csak az ipari termelés 690-szeresére növekedett. A kirgiz ipar 130 ágazata ma már több mint 400 árufajtát termel. A mezőgazdaság is magas fokon gépesített és több mint 20 ezer szakembert foglalkoztat. - A felvételen: fővárosi utcakép. (ČSTK-felvétel) ÚJ SZÓ 4 1987. IX. 2.
