Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)
1987-09-02 / 205. szám, szerda
ÚJ szú 5 ■ 1987. IX. 2. Új gondolkodásmódot, hatékonyabb munkát Az állami vállalatról szóló törvénytervezet a pénzügyi jog tükrében A vállalatok és a nemzeti bizottságok együttműködése Nézetem szerint a vállalatról szóló törvény tervezetében sok dolgot kell még pontosítani, hogy ez mindenki számára érthető, egyértelmű és kötelező legyen, s ne adjon módot eltérő magyarázatokra. Hátrányt jelentene, ha a törvény végrehajtására számos további előírásokat, rendeleteket kellene kiadni csak azért, mert egyes dolgok a törvényben nem eléggé világosak, egyértelműek. Több évtizedes tevékenységem során naponta lapozgattam a törvényeket, s mindig azokat tartottam jóknak és hatékonyaknak, amelyek világosan voltak fogalmazva. Megmondom őszintén, nem vagyok híve a tervezetben szereplő olyan fogalmaknak, mint az együttműködés, a közös felelősség, a sokoldalú segítség és hasonlóak, mert ezek nehezen mutathatók ki konrétan, hiszen elég az egyszeri találkozás és megvan az együttmüködés, elég egy javaslat és már ez is segítség. Nézetem szerint a dolgokat mindenki számára konkretizálni kell, mert ahol mindenki mindenért felelős - ott igazi felelős nincsen, és hogy ez mivel jár, azt ismerjük a gyakorlati életből. Valamiért legyen felelős az igazgató, valamiért a tanács, a szak- szervezet, a SZISZ, a dolgozókollektíva. Tehát az általános közös felelősséget bontsuk le csoportos és személyi felelősségre. Ez hatékonyabb, névreszóló és biztos, hogy jobban is ellenőrizhető. A törvény megvitatása, a törvényhozó testületek által való jóváhagyása a dolgok egyik oldala. Ám a törvények automatikusan nem hatnak, ezeket alkalmazni, érvényesíteni kell az életben. Ezért tartalmazniuk kell azokat az eszközöket is, amelyek által az illetékes szervek a törvény minden cikkelyét érvényre juttathatják. Konkrétan nem olvastam ki a tervezetből ezeket az eszközöket. Például a negyedik cikkelyben többek között az is áll, hogy a vállalat köteles tiszteletben tartani a lakosok jogait, az ötödikben az, hogy a vállalatok kötelesek kölcsönösen együttműködni, az 52. cikkelyben pedig az, hogy a vállalat felelős a természeti források védelméért és ésszerű kihasználásáért, vagy köteles hatékonyan kihasználni a gazdasági tevékenységből eredő hulladékokat - és így tovább. S ha mindezt nem teszi? A törvénynek ki kell mondania, hogy ilyen esetben a feladatok teljesítését az illetékes szervek hogyan és milyen eszközökkel kényszerítik ki. Ezt nagyon fontosnak és lényegesnek tartom. A 8., 53. és 60. cikkelyben foglaltak nagyon általánosak, s a vállalatoknak ez módot ad arra, hogy kibújjanak alóluk, vagy csak formálisan teljesítsék kötelességüket. A nemzeti bizottságoknak viszont komoly meggyőző munkát kell majd végezniük, hogy ebből valami is megvalósuljon. Véleményem szerint így kellene fogalmazni: a vállalatok kötelesek anyaggal, pénzeszközzel, kapacitással, szakemberekkel, de egyéb eszközökkel és erőkkel is hozzájárulni . Továbbá, a pénzeszközök társításával kapcsolatban nem lehet a dolgokat az önkéntességre bízni. Javaslom a törvénybe foglalni azt a gondolatot, hogy minden vállalat köteles évente minden alkalmazottjára a lakóhelye szerint illetékes nemzeti bizottság számlájára bizonyos összeget átutalni. Például, ha valamelyik faluból ötven alkalmazottja van a Kelet-szlovákiai Vasműnek, akkor pl. 50 ezer koronát kell a falu fejlesztésére fordítani. A törvénytervezet csupán a vállalat ügyeivel foglalkozik, de nem tér ki elég részletesen arra, hogy a vállalatnak vannak üzemei, önálló műhelyei vagy munkahelyei, de egyéb szervezési egységei is és nem mindig a vállalat székhelyén. Ez a valóság a törvénytervezetből hiányzik és sokszor nem kis gondot okoz, hogy egyes dolgokban az üzemek és kisebb részlegek nincsenek feljogosítva dönteni azokkal a nemzeti bizottságokkal kapcsolatban, amelyek területén működnek, például a pénzeszközök társításának a kérdésében stb. A jelenlegi jogszabályok szerint a vállalatok pénzösszegeinek egy része azon nemzeti bizottságok bevételét képezi, amelyek területén van a vállalat székhelye. Ezt nem tartom helyesnek, hiszen a vállalatnál és annak üzemeiben nemcsak a vállalat székhelyén élő lakosok vannak alkalmazva, hanem más városokból és községekből is. Bár ezek az alkalmazottak a vállalatok és üzemek székhelyein alkotnak anyagi és szellemi javakat, s ezekből a vállalatok székhelyén lévő nemzeti bizottságok számlájára íródnak a befizetések és adók, az alkalmazottak lakóhelyein az ottani nemzeti bizottságok feladata gondoskodni a jó életkörülményekről, a lakásgondok megoldásáról, a szolgáltatásokról, az iskolákról, óvodákról, bölcsődékről, művelődési házakról, utakról, járdákról, .vízvezetékekről, a kulturális és sportélet megszervezéséről stb. A törvénytervezetben ezt is korrigálni kell úgy, hogy a vállalat befizetései és adója olyan hányadában illesse meg a nemzeti bizottságokat, amilyen hányadában alkalmazottai vannak az adott területről. Még néhány gondolat a szocialista demokráciáról. Kié lesz a felelősség akkor, ha az igazgató bizonyos döntése előtt a dolgot megtárgyalja a tanáccsal. Mert ha a tanács előzetesen hozzájárul - akkor tulajdonképpen ő döntött, nem az igazgató. Persze, ez csupán bölcselkedés, ám a jelenlegi megfogalmazást a törvénytervezetben mással kell pótolni úgy, hogy a „megtárgyalás után“ „jóváhagyás után“ kifejezést kell használni. A tervezet nem gondol arra, hogy mi lesz, ha a felek nem értenek egyet. Szükséges tehát beiktatni, hogy ha az igazgató javaslatát a tanács, vagy a tanács javaslatát az igazgató nem tartja helyesnek, s a döntéshez nem járul hozzá - a dologról ki is dönthet, a dolgozók kollektívája, vagy a vállalat alapítója. Ugyancsak lényegesnek tartom, hogy a gyűlés vagy a tanács döntés- hozatalához ne a jelenlevők többsége kelljen, hanem a gyűlés vagy a tanács tagjainak a többsége. Nem volna ugyanis jó, ha a hatvantagú gyűlésből huszonegy tag, vagy tizenkét tagú tanácsból öt tag szavazata döntene. Mivel a cél az önkormányzat szilárdítása is, nem szabad módot adni arra - se elméletileg, se gyakorlatilag hogy a szerv kisebb része is eldönthessen kisebb vagy nagyobb dolgokat. IVÁN SÁNDOR, a Kassai (Košice)-vidéki JNB képviselője Az állami vállalatról szóló törvénytervezet egyik jellemző vonása, hogy azoknak a viszonyoknak komplex szabályozására törekszik, amelyekbe a vállalat lép majd az új körülmények közt gazdasági és szociális feladatai teljesítése során. A törvénytervezet a vállalat szervezeti, irányítási, gazdasági, szociális, munkajogi, pénzügyi és további jogviszonyait szabályozza. Pénzügyi jogviszony jellege van a vállalat azon viszonyainak, amelyek a pénzügyi gazdálkodása során jönnek létre, vagyis a pénzforrások megteremtésénél és felhasználásánál, szükségletei finanszírozásánál, az állami költségvetés iránti kötelezettségei teljesítésénél, a devizaeszközökkel való gazdálkodásnál stb. A pénzügyi viszonyok jogi szabályozásának célja megteremteni a szükséges feltételeket az érvényesüléshez, de főleg egyértelműen és kötelező módon megállapítani a pénzügyi jogviszonyok alanyainak jogait és kötelességeit. Más szóval, a pénzügyi jogviszonyok szabályozásának célja megállapítani azokat a feltételeket, amelyek között a vállalat felhasználja megteremtett pénzeszközeit, és melyek között saját pénzalapokat képez majd. Egyben pedig meghatározni, milyen adókat és befizetéseket fog teljesíteni, milyen hiteleket kérelmezhet stb. A vállalatok pénzügyi viszonyainak jogi szabályozását nagyszámú előírás, valamint a szabályozás bonyolultsága és részletessége jellemzi. A törvény formájában történő elvi szabályozás rovására túlsúlyba jutott a részletes szabályozás. Vonatkozik ez főként a vállalatok pénzügyi gazdálkodásának szabályozására, amelyet részben a Gazdasági törvénykönyv tartalmaz, továbbá a CSSZSZK kormányának a termelési-gazdasági egységek és vállalatok pénzügyi gazdálkodásáról szóló rendelete, s még vagy tíz további rendelet és irányelv. Ezek az alacsonyabb jogi erővel bíró rendeletek és irányelvek részletesen szabályozzák pl. a beruházások, a műszaki fejlesztés, a vállalati társadalmi szükségletek stb. finanszírozását. Ugyanakkor az olyan további pénzügyi jogviszonyokat, mint az adózást, a befizetéseket, a hiteleket, vagy a devizajogot további előírások szabályozzák A vállalati törvénytervezet egyik pozitív vonása éppen az, hogy megszüntetni a fent említett hiányosságokat. Gondolok ezzel főleg a pénzügyi jogviszonyok jelenlegi hiányos törvényi szabályozására. A törvény- javaslat ugyanis a jelenlegi szabályozással szemben teljesebben és konkrétabban szabályozza a vállalatok pénzügyi gazdálkodását. A fő előnye azonban mégis a szabályozás új tartalma. A törvénytervezet 3. §-ában a vállalat pénzügyi gazdálkodása meghatározó elvévé teszi a teljes önelszámolás elvét. A teljes önelszámolás elve érvényesítésének fő elemeit a törvénytervezet 14. §-a tartalmazza, amely először is azt az elvet rögzíti, hogy a vállalat a saját szükségleteit a bevételeiből fedezi, hogy a megteremtett pénzforrásokat elsősorban az állami költségvetés iránti kötelességeinek teljesítésére, valamint saját pénzalapjainak kötelező feltöltésére használja fel. A nyereség maradékával saját jogkörében rendelkezik. A vállalat pénzügyi önállóságát és függetlenségét hangsúlyozza a törvénytervezet 13. §-a is, mely szerint a vállalatnak közvetlen kapcsolata van az állami költségvetéssel, esetleg a nemzeti bizottság költségvetésével és további pénzügyi intézményekkel. A 15. és 16. §-ban a törvénytervezet a vállalati pénzalapok egész rendszerét szabályozza. Ezeknek az alapoknak rendszere a jelenlegi állapottal szemben a törvénytervezet szerint egyszerűsödne, összefügg ez a vállalatok megnövekedett jogkörével, továbbá azzal, hogy megszűnne a beruházásokra és az üzemeltetésre szánt eszközök jelenlegi szigorú elkülönítése. Változás következne be főként a fő újratermelési alapok képzésében. A jelenlegi három pénzalap helyett (beruházási alap, műszaki fejlesztési alap, vállalati forgóalap) a vállalatok csupán egy pénzalapot hoznának létre, mégpedig a vállalati fejlesztési alapot. Ebből az alapból finanszíroznák a beruházásaikat, a műszaki fejlesztést és a készletek növelését. Továbbá, úgy és olyan célokra, mint eddig, létrehoznák a jutalmazási Összehangoltabban A vállalati törvény tervezetével kapcsolatos gondolataimat a csévélőgép mellől, a munkásnő és egy kicsit a háziasszony szemével próbálom megfogalmazni. Nézetem szerint ugyanis az önállóan gazdálkodó, önfinanszírozó vállalat és a háztartást vezető nő feladatai, gondjai között sok a hasonlóság. A vállalatra és a háztartásra is érvényes, hogy akkor gyarapodnak gyorsabban, ha ésszerűen gazdálkodnak. Ahogy mondani szokás „jut is, marad is" alapon. A bevétel, illetve a nyereség egy-egy részét fejlesztésre fordítják, valamint tartalékolják, hogy legyen egy alap, amihez nyúlni lehet, ha a folytatásban fennakadás történik. Én például mint csévélő az előző napi túltel- jesítményemből mindig hagyok egy rész feltekercselt mennyiséget, hogy váratlan géphiba esetén másnap se termeljek norma alatt. Mint háziasszony, a bevétellel szintén így teszek, és szerintem az önálló vállalatnak is ilyen szellemben kell gazdálkodnia. A felhasználható nyereséget nagyon körültekintően kell elosztani. Felmerül a kérdés, hogy mi, munkások, mindennek érdekében mit tehetünk. Egymás között erről naponta beszélgetünk, és az augusztusi párttaggyúlésün- kön is részletesen megvitattuk a kérdést. A vitában én is felszólaltam. Elsősorban munkánkról beszéltem. A munkabérekre, jutalmakra és fejlesztésre akkor lesz több pénzünk, ha teljesítjük, sőt a lehetőségek szerint túl is szárnyaljuk a termelési terveket, ésszerűen és hatékonyan dolgozunk, kihasználjuk a munkaidőt és kiváló minőségű termékeket adunk a piacra. Az, hogy ez így lesz-e, a munkásoktól is függ Ezek olyan igazságok, olyan feladatok, amelyek már most, a törvénytervezetről folyó vita során is érvényesek. Tény viszont, hogy munkánkat rajtunk kívül álló tényezők is befolyásolják, és mi munkások, nagyra értékeljük, hogy ezekbe a jövőben a dolgozókollektíva gyűlése és tanácsa által nagyobb mértékben szólhatunk bele. Saját gyakorlatunkból tudom, hogy mit jelent, ha a vezető gazdasági dolgozók és munkások között közvetlen a kapcsolat. Ha a vezetők rendszeresen lejönnek a gépekhez, érdeklődnek, nincs-e valamilyen probléma, s ha van, azt igyekeznek megoldani. Azok a gazdasági vezetők, akik ilyenről megfeledkeznek, elszakadnak a munkáskollektiváktól, bizalomra aligha számíthatnak. A kollektíva nagyobb önrendelkezési joga azért is kell, hogy a rosszul dolgozó tagjától megválhasson. Számunkra is megkönnyebbülés volt, amikor a termelési értekezleten és a párttaggyűlésen való alapos mérlegelés után közös megegyezéssel elküldhettük az egyik társunkat. Beszélgetéseink során a vállalatok kapcsolata is sokszor szóba kerül Munkatársaim véleményét is tolmácsolom, amikor a szállítói-megrendelői kapcsolatokban a következetesség, a fegyelem, és a szigor követelményét hangsúlyozom. Nézetem szerint az elfogadott törvény ide vonatkozó részeit határozottabban kellene megfogalmazni. Azt a vállalatot, amelyik nem teljesíti szerződéses kötelezettségét, meg kell büntetni. Fontos, hogy az elmarasztalás a termelésért felelős irányítókat anyagilag is érintse. Ebben az évben például kétszer dolgoztunk szombaalapot, a kulturális és szociális szükségletek alapját, valamint a tartalékalapot. A vállalatoknak azonban joguk lenne egy újfajta alap - a devizaalap - létrehozására is, természetesen csak akkor, ha részt vesznek a kivitelben. A devizaalapba tartozó eszközöket is a saját jogkörükben használhatnák el, vagyis devizaengedély nélkül. A további jelentős változás a vállalatok pénzalapjai újraelosztásának megszüntetése, melyet a törvény- tervezet azzal hangsúlyoz, hogy a nyereségnek azt a részét, mely a kötelességei teljesítése után a vállalatnál marad, nem lehet a vállalattól elvenni. Ugyanez érvényes azokra az eszközökre is, melyek a vállalatok saját alapjaiban vannak. A törvénytervezet végül keretszabályozást tartalmaz a hitelek fel- használását, valamint a vállalatoknak nyújtható dotációk és szubvenciók lehetőségét illetően. El kell azonban mondani azt is, hogy az említett rendelkezések gyakorlati érvényesítéséhez szükség lesz a végrehajtási jogszabályokban részletezni őket. Ugyanakkor a pénzügyi jogviszonyok átfogóbb szabályozása a törvénytervezetben, s egyben a vállalatok jogkörének és felelősségének növelése megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a törvényt végrehajtó szabályozás lényegesen egyszerűbb és jóval kisebb terjedelmű legyen, mint a jelenlegi szabályozás. A végrehajtási szabályok után szeretnék még szólni azokról az egyedi jogszabályokról is, amelyekre a törvénytervezet utal a pénzügyi jogviszonyokkal kapcsolatban. Hangsúlyozni szeretném azt a tényt, hogy a végrehajtó rendelkezések vagy jogszabályok nem azonosak az egyedi jogszabályokkal, mint ahogy azt sok hozzászóló feltételezi a törvénytervezetről folyó vitában. Abból kell kiindulni, hogy a vállalati törvény mellett a pénzügyi jogviszo- nok egyes komplex területeit (pl. az adókat, a hiteleket, a devizagazdálkodást) továbbra is átfogó egyedi törvények szabályozzák majd, miközben ezeknek rendelkezései érintik majd a vállalatokat is. Dr. ANTON SLOVINSKÝ kandidátus, egyetemi tanár ton. A rendkívüli műszakokkal azt a kiesést pótoltuk, ami az alapanyag hiánya miatt keletkezett. így az édesanyáknak kevesebb idő jutott a gyermekeikkel való foglalkozásra, mert valahol valakik nem úgy szervezték a termelést, ahogy kellett volna. Lehet, hogy az ó késésüket is mások okozták, de a hibának valahol azért mindig van kezdete. Érdemes lenne például törvénybe iktatni, hogy a szállítási kötelezettségeit nem teljesítő vállalat mulasztásáról a dolgozókollektíva gyűlését is tájékoztassák. Jó lenne, ha a dolgozókollektíva gyűlése a gazdasági vezetőktől, igazgatótól törvényadta jogán hasonlóan megvonhatná a pénzjutalmat, ha a vállalat szerződéses kötelezettségét nem teljesítette, és ezért a nyereség csökkent. Végül még egy gondolat. Szerintem az állami vállalatról szóló törvény rendelkezhetne arról, hogy két különböző vállalat dolgozókollektívájának tanácsa hogyan veheti fel egymással a kapcsolatot, és e kapcsolatban milyen alapvető formákat és kötelességeket kell betartani..Véleményem szerint a vállalat nagyobb önállósága mellett a szerződéses viszonyban álló vállalatok között az egymásrautaltság nagyobb lesz. A szállítások késése még a jelenleginél is nagyobb problémákat okozhat. A nehézségekkel küszködőnek sosem árt a jó tanács, sőt, esetenként a segítség aranyat ér. A már említett gazdasszonyi szemszögből nézve például a jó háziasszonyba társára is odafigyel, meghallgatja annak tanácsát, és ha arra érdemes, meg is szívleli. LETUSEK MÁRIA, a Bratislavai Nemzetközi Nőnap Vállalat illésházi (Nový Život-Eliašovce) üzemének munkásnóje \
