Új Szó, 1987. szeptember (40. évfolyam, 204-229. szám)

1987-09-16 / 217. szám, szerda

ÚJ szú 3 1987. IX. 16. Az egyik amerikai helikopter, amely a robbanásveszélyes térségen áthaladó újabb kuvaiti tartályhajókat és három amerikai hadihajót kísér. Wilfried Martens belga kormány­fő bejelentette, országa két aknake­reső hajót irányít a Perzsa-öbölbe. Ezek csatlakoznak az amerikai, francia, brit, olasz és holland hajók­hoz. Mindenekelőtt a brit hadihajók­(Telefoto: ČSTK) kai fognak szorosan együttműködni. A két aknakereső hajót még a kor­mánydöntés megszületése előtt tel­jes harckészültségbe helyezték és a napokban el is indítják az öböl térségébe. Az ENSZ-főtitkár befejezte békemisszióját Javier-Pérez de Cuellar teheráni és bagdadi útja után némileg változott a harcoló felek álláspontja • Belgium is küld aknakereső hajókat (ČSTK) - Javier-Pérez de Cuel­lar ENSZ-főtitkár tegnap befejezte békemisszióját a Közép-Keléten és Bagdadból Párizsba utazott. ENSZ- források szerint iráni és iraki tárgya­lásai nyomán bizonyos változások következtek be a szemben álló felek álláspontjában, ezek azonban nem elégségesek ahhoz, hogy rövidesen bekövetkezzen a fegyvernyugvás. A Biztonsági Tanács 598. számú határozatának teljesítését minde­nekelőtt az akadályozza, hogy a harcoló felek egymást vádolják az agresszióval és a háború kirobban­tásával. Szaddam Husszein iraki elnök az ENSZ-főtitkárral hétfőn folytatott megbeszélésein visszauta­sította azt az iráni vádat, hogy Irak az agresszor. Azt állította, „megcá­folhatatlan bizonyítékok vannak ar­ról, hogy Irán kezdte a háborút“. A tárgyalásokkal egyidőben válto­zatlan hevességgel folytak a harcok. Irak azzal vádolta Iránt, hogy hétfőre virradó éjszaka tüzérségi támadást hajtott végre Bászra ellen, míg Irán három városa ágyúzásával vádolta Irakot. A teheráni katonai szóvivő cáfolta Bagdadnak azt az állítását, hogy a front középső szakaszán hétfőre virradóan Irán támadást haj­tott végre. Hangsúlyozta, az ENSZ- főtitkár látogatása idején az iráni csapatok nem kezdeményeztek ka­tonai cselekményeket. Párizson keresztül New Yorkba visszatérve a világszervezet főtitká­ra tájékoztatja a Biztonsági Taná­csot tárgyalásainak eredményeiről. Ezek alapján a BT dönt a további lépésekről a konfliktus ügyében és mérlegelni fogja, hozzon-e határo­zatot a hadviselő országokba irá­nyuló fegyverszállítmányokra vonat­kozó embargóról. Véget ért a moszkvai KGST-ülés (ČSTK) - Moszkvában tegnap befejeződött a KGST végrehajtó bizottságának soros ülése. A két­napos tanácskozás résztvevői megvitatták a szocialista gazda­sági integráció további elmélyíté­sének lehetőségeit. Nagy figyel­met szenteltek a kétezerig szóló tudományos-műszaki együttmü- ködési program teljesítésének, ezen belül is a komplex automati­zálásnak, valamint az 1991-95-ös évekre szóló tervek egyezteté­sének. Tegnap este hazautazott a szovjet fővárosból a csehszlo­vák küldöttség, amelyet Rudolf Rohlíček, a szövetségi kormány alelnöke, Csehszlovákia állandó KGST-képviselöje vezetett. Borge derűlátó nyilatkozata a béketerv távlatairól (ČSTK) - Tomas Borge nicara- guaiai belügyminiszter derűlátóan nyilatkozott az augusztus elején alá­írt közép-amerikai béketerv megva­lósításának távlatairól. Havannai sajtókonferenciáján Borge hangoz­tatta, lehetséges, hogy az Egyesült Államok erőfeszítései a béketerv meghiúsítására végül is kudarcba fulladnak. Ugyanakkor felhívta a fi­gyelmet arra: az újabb dollármilliók megszavazása az ellenforradalmá­roknak súlyos csapást jelentene a béketervre. A miniszter reményét fejezte ki, hogy Nicaraguához hasonlóan a többi aláíró ország is megtesz mindent a terv valóra váltásáért. A sandinista kormány tárgyalni kí­ván valamennyi ellenzéki politikai párttal. Reméli, hogy azok részt vesznek a készülő általános válasz­tásokon, s a szavazás előtt megfele­lő teret biztosít számukra a tájékoz­tató eszközökben. A kormány egy­ben új amnesztiatörvényt készít elő, s a javulás jelei érezhetők a sandi­nista vezetés és egyház között is - mondta Borge. Norvég választási végeredmény (ČSTK) - Norvégiában hétfőn te­rületi és. helyi közigazgatási vá­lasztásokat tartottak. A mintegy 3,2 millió választó 18 terület és 448 község tanácsának összetételéről döntött. A két legnagyobb norvég politikai erő kisebb veszteségeket szenve­dett. A kormányzó Norvég Munkás­párt a voksok 35,7 százalékát kapta, s 3,2 százalékos vesztesége ellené­re továbbra is az ország legerősebb pártja maradt. Hasonló veszteségek érték az ellenzéki Konzervatív Mun­káspártot, amelyre a választók 23,3 százaléka adta le szavazatát. Meg­erősödve került ki viszont a szélső- jobboldali Haladó Párt, amely a leg­utóbbi, 1983-ban tartott választá­sokhoz képest több mint 4 százalék­kal növelte szavazatai arányát (6,3- röl 10,6 százalékra). A szavazatok 12,1 százalékát kapta, amely csak­nem kétszerese az előző választási eredményeknek. A szavazáson az arra jogosultak­nak csupán a 64 százaléka vett részt. Több helyütt szervezési hiá­nyosságok voltak tapasztalhatók, például Oslo területén kevés volt a szavazócédula, s igy nem kizárt, hogy egyes helyeken megismétlik a szavazást. 1917. szeptember 14-én az Ideiglenes Kormány M V. Alek- szejev tábornoknak adta át az új főparancsnoki tisztet. Kerenszkij még ugyanezen a napon kinevez­te annak a direktóriumnak a tagjait is, amelyre - szerinte - a „kor­mány megjavítása“ vár. A direktó­rium (Kerenszkij, M. I Teresz- csenko, A. V. Verhovszkij, D. J Verderevszkij, A. M. Nyikityin) a kormány tagjainak a lemondása után kihirdette az Orosz Köztársa­ságot. Kerenszkij közben elrendelte, hogy szüntessék be a kornyilovista tisztek letartóztatását és a pa­rancsnokok leváltását. Feloszlatta az ellenforradalmi erők leverésére szervezett különleges katonai ala­kulatokat is. Ezt a parancsot sok helyen megtagadták így például a moszkvai szovjetek tanácskozá­sának résztvevői sem engedel­meskedtek és szeptember 15-én visszautasították a parancs végre­hajtását. Szeptember 15-én az éhező, s így elégedetlenkedő földműve­sek a Rjazanyi kormányzóság egyes körzeteiben megkezdték a földesúri földek kisajátítását, amire a helyi közigazgatási szer­vek ostromállapot bevezetésével válaszoltak. Ez a rendelet még jobban kiélezte a helyzetet. A szeptemberi parasztmozgalmak jellemzője, hogy az agrárproletari­átus egyre nagyobb tömege kap­csolódik bele ezekbe a megmoz­dulásokba. így a parasztság harci módszerei egyre jobban hasonlíta­nak a munkásokéhoz. Szeptember folyamán 958 „paraszti zavar­gást“ jegyzett fel a hivatalos sta­tisztika, de most először került sor kastélyok feldúlására, a földek fel­osztására. Lenin ezt a paraszti mozgalmat a kibontakozó össz- nemzeti válság fontos ismérvének tekintette. „Oroszország mai éle­tének legjelentősebb ténye a pa­rasztfelkelés“, - írta. A parasztok elégedetlenségének az oka to­vábbra is az a tény, hogy az Ideig­lenes Kormány nem hajtotta végre a megígért földreformot, mert ezt ellenezte a burzsoázia jelentős ré­sze. A bolsevikok kezdetben megelégedtek az Ideiglenes Kor­mány földosztási ígéretével, de mikor látták ennek halogató politi­káját, a fokozatos földosztás he­lyett a radikális földreformot kezd­ték hirdetni. Az adott körülmények­re hivatkozva azt vallották, hogy a földreformért vívott harcot át kell alakítani a szocialista forradalo­mért vívott harccá. 1917. szeptember 18-án tár­gyalta meg a bolsevik párt közpon­ti bizottsága azokat a Lenin által kidolgozott irányelveket, amelyek a Kornyilov elleni harc módszerei­re és az Ideiglenes Kormánnyal szembeni magatartásukra vonat­koztak. Lenin már foglalkozik a mensevik és eszer vezetők által javasolt „demokratikus tanácsko­zással“ is. Véleménye szerint a bolsevik képviselőknek minden lehetőséget ki kell használniuk, hogy leleplezzék az eszerek, men- sevikek és az egész kormány „de­mokratizmusát“. -va­Indiát aggasztják a Srí Lanka-i események (ČSTK) - Colombóban hivatalo­san közölték, hogy Srí Lanka keleti városa, Batticaloa környékén a tamil szeparatista szervezetek közötti va­sárnapi összecsapások során leg­kevesebb 42 ember életét vesztette. A Reuter hírügynökség szerint az áldozatok száma több mint 70. A Daily News című colombói lap kommentárja szerint az ország keleti részében kitört újabb erőszakhullá­mot a tamilok legszélsőségesebb fegyveres csoportja, a Tamil Elam Felszabadítás Tigrisei nevű szerve­zet provokálta ki. Sri Lanka-i megfi­gyelők szerint az újabb harcok azt bizonyítják, hogy néhány szepara­tista csoport nem tette le a fegyvert, s ezzel megsértette az etnikai konf­liktus rendezésére vonatkozó, Co­lombo és Delhi között kötött megál­lapodás egyik fő pontját. Az indiai külügyminisztérium nyi­latkozatában aggodalmát fejezte ki a legfrissebb Srí Lanka-i esemé­nyekkel kapcsolatban. A dokumen­tum felszólítja a tamil felkelő erőket, szüntessék be a harcot. Jelenleg mintegy 9 ezer indiai katona tartóz­kodik a szigetországban, hogy el­lenőrizze a tűzszünet megtartását és a tamil szervezetek fokozatos lefegyverzését. Fokozott nyugati érdeklődés a szovjet könyvek iránt (ČSTK) - A moszkvai nemzetközi könyvvásár megerősítette, hogy a nyugati kiadók fokozott érdeklő-' dést tanúsítanak a szovjet szépiro­dalmi, politikai és szakkönyvek iránt. Az idén a korábbi évekhez viszonyít­Amit nem tudunk az USA alkotmányáról A mikor július elején Philadelphiába mentem r i az Egyesült Államok kétszázéves alkot­mányának ünnepségeire, még nem sejtettem, hogy ott mennyi újat tudok meg róla Meglepő, hogy milyen keveset tudunk saját alkotmányunk­ról, amellyel az egész világ előtt annyit kérke­dünk. Megállapítottam például, hogy a Függetlenség termét eredetileg William Penn biztosítótársasá­ga építette, a Szabadság Harangja pedig minden alkalommal megkondult, ha egy ló lezuhant a sziklazátonyról. Penn társasága azonban úgy határozott, hogy bérbe adja az épületet az épp alakulóban lévő szuverén államoknak azzal a fel­tétellel, hogy ha valamikor kialakítanak egy egy­séges nemzetet, akkor a betegbiztosítást reá bízzák. Az sem túlságosan közismert, hogy az elsó alkotmány eredetileg propagandaanyagként író­dott, s a televízióban Bill Cosby olvasta volna fel. Amikor azonban egyetlen tévétársaság sem volt hajlandó erre, szerzői úgy döntöttek, hogy a szö­veget eladják az Egyesült Államok kormányának, mint az alakulófélben levő államszövetség jogi kódexének lehetséges koncepcióját. A közvélemény eddig nem tudott arról sem, hogy létezett az alkotmánynak egy másik válto­zata is, ezt azonban megsemmisítette egy fiatal titkárnő, aki egy bizonyos North nevű ifjú ezre­desnek dolgozott. Ö George Washington nem­zetbiztonsági tanácsának volt a tagja. Amikor az említett titkárnőnek feltették a kérdést, miért tette ezt, az ügy iránti lelkesedést tükröző szemekkel a kérdezőre nézett és ezt válaszolta: ,,Ollie azt mondta nekem, hogy vannak bizonyos dolgok, amelyek olykor az írott törvényen felül állhatnak. “ Ebbe a válaszba azonban belekötött a Kong­resszus és azt követelte, hogy North eljárását magyarázza rrieg a vizsgálóbizottság előtt. Nem terjedt el túlságosan az sem, hogy Ollie North nem volt hajlandó megjelenni a bizottság előtt: ,,Onök nem idézhetnek meg engem tanú­ként, mivel nem rendelkeznek olyan alkotmány­nyal, amelynek értelmében erre törvényes joguk lenne." Washington elnök ekkor tüstént összehívta a Kongresszust és a küldöttek azonnal elfogad­ták az alkotmányt. Ezt büszkén bemutatták Northnak. North átolvasta és közölte: ,,Én ehhez fogom magamat tartani." ,,Ugyan mihez?" - kérdezte értetlenül egy Alexander Hamilton nevű küldött. ,, Természetesen az ötödik kiegészítő cikkely­hez. Azok a bölcsek, akik megszerkesztették nekünk ezt az alkotmányt, mindenre gondoltak, s eszerint önök nem követelhetik tőlem azt, hogy tanúvallomást tegyek, ha az terhelő bizonyíték lenne rám nézve.“ ,,Ki volt az az ostoba, aki kiötlötte azt az ötödik függeléket“ - dühöngött Ruf us King, Massachus- šets állam küldötte. ,,Én" - utasította el a neki szóló minősítést sértődötten Robert Morris Pennsylvániából. ,,Ezt a függeléket azonban kijátszhatjuk. Korlátozott védettséget biztosíthatunk Northnak, és így meg­teheti a tanúvallomást. “ ,,Ez az alkotmány tele van kibúvókkal“ - je­gyezte meg epésen Charles Pinckney Dél-Karoli- nából. ,,Én javasolnám a halálbüntetést és azt, hogy Northot akasszuk fel a legközelebbi téren levő oszlopra. Mi ezt nálunk odahaza így csi­náljuk." ,,Az ilyen eljárást nem engedélyezi az alkot­mány" - vetette közbe nyomatékosan James Henry Marylandból. „Az olvasható benne, hogy... De hol is van tulajdonképpen az alkot­mány?" - tette hozzá hirtelen. „Egyszerűen eltűnt" - kiáltott fel valaki döb­benten. „Én erről semmit sem tudok, értik?" - szólt közbe George Washington. „Egyről azonban meg vagyok győződve. Ha valaki az én embere­im közül vitte el, akkor bizonyára megvolt rá a nyomós oka." Ekkor beviharzott a terembe Roger Sherman Connecticut államból. „Sikerült kiderítenem, hogy hol az alkotmá­nyunk. Egy titkos kóddal egy svájci bankban van elhelyezve." „Hogyan került oda?" - csodálkoztak a jelen­levők. „Secord tábornok helyezté el ott, az, aki úgy jutott pénzhez, hogy puskákat adott el az indiá­noknak." „No, akkor házkutatást tartunk Secordnál és megkeressük azt a kódot“ - javasolta a délvidéki Pinckney. „Ez így nem lesz jó" - vetette közbe Robert Morris. „Az alkotmány szerint ez törvénytelen házkutatás lenne és idegen tulajdon jogtalan elkobzását jelentené." ,,Az ördögbe is, miért foglaltunk egyáltalán ilyesmit az alkotmányba?" - kérdezte értetlenül King. f ért arra volt szükségünk, hogy már az első oldalon valami nagyon demokra­tikusnak látszó dolog legyen“ - sóhajtott fel. McHenry. ART BUCHWALD va sokkal több szerződést kötöttek a szovjet kiadók nyugati partnereik­kel. A Pergamon Books amerikai kiadó egy 22 kötetes enciklopédia kiadását tervezi, amely felölelné a szovjet átalakítás minden területét. Megállapodás született arról, hogy a jövő évben az Egyesült Államok és a Szovjetunió városaiban kölcsönös könyvkiállításokat rendeznek. Bővül a szovjet és a nyugat-euró- pai kiadók együttműködése is. A Springer nyugatnémet kiadó szov­jet tudósokkal együttműködve hat­kötetes matematikai enciklopédia ki­adását tervezi. A szovjet kiadók szá­mos szerződést kötöttek francia, brit, belga, osztrák olasz, spanyol és finn kiadókkal. A könyvvásár azt is megerősítette, hogy a nyugat-euró- pai kiadók egyre nagyobb érdek­lődést tanúsítanak a mai szovjet irodalom iránt. Ausztria amerikai fegyvereket vásárol? (ČSTK) - Robert Michal osztrák had­ügyminiszter Washingtonban hétfőn talál­kozott Caspar Weinberger amerikai had­ügyminiszterrel, hogy megvitassa vele, szállíthatna-e az USA Ausztriának páncé­los- és légelhárító fegyvereket. E fegyve­rek vásárlása az osztrák hadsereg kor­szerűsítésének részét képezné. A bécsi kormány legutóbbi ülésén jó­váhagyta a hadügyminiszter javaslatát a különböző rakéták beszerzésére. Az 1955-ben aláírt osztrák államszerződés azonban kimondottan tiltja, hogy Ausztria különböző fegyvertípusokat, köztük raké­tákat birtokoljon, gyártson vagy próbál­jon ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom