Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)
1987-08-11 / 186. szám, kedd
ÚJ szú 5 1987. VIII. 11. Amíg az energia megérkezik 1. Négy nap Ukrajnában, a gázvezeték építői közt Nemrég Ukrajnában jártam, a Haladás Gázvezeték szovjetunióbeli építkezésén. Ez akkor volt, amikor az építkezés résztvevőinek képviselői értékelték az eddig elvégzett munkákat, azaz úgynevezett ellenőrzési napokat tartottak. Ilyen ellenőrzésre ment Karol Kaldarár mérnök, az SZSZK Építési Minisztériuma külföldi építések szakosztályának igazgatója is, aki mellé Ľubomír Rabayval, a Csehszlovák Sajtóiroda szerkesztőjével utitársul szegődtünk. Miközben gépkocsink Ungvár felől a Latorca festői szépségű partján át uticélunk, az ukrajnai Dolina városka, vagyis az építkezés egyik fontos bázisa felé haladt, azon töprengtem, mi is a Haladás Gázvezeték. A Phbrami Kőfeldolgozó Vállalat hudčicei üzeme a maga nemében a legnagyobbak közé tartozik hazánkban. Helyben és a környéken fejtett gránitot dolgoz fel. Évente kétezer köbmétert, s évente 35 ezer négyzet- méter kőlapot állít elő. A képen Jan Sedláček (baloldalt) és Karéi Ma- šek látható a hudčicei kőbányában. (Petr Josek felvétele - ČTK) A parasztság szószólója és következetes forradalmár volt Emlékezés Antonín Volavkára Népgazdaságunk számára a földgáz nélkülözhetetlen energiahordozó. Jelenleg évente 10 milliárd köbmétert fogyaszt belőle, de az igények egyre nagyobbak. Évezredünk ^végére a tervezett fogyasztás már 19-20 milliárd köbméter. Ennek az óriási mennyiségnek a biztosítása az új, épülő gázvezeték nélkül elképzelhetetlen. Ezért veszünk részt ebben a nemzetközi vállalkozásban. Az építkezés óriási arányairól némi képet nyelünk, ha elképzeljük, hogy a föld alatt vonuló gázvezeték hosz- sza meghaladja a 4600 kilométert. Az építkezés hazánk által vállalt szakaszának fő szállítója a Prágai Tranzit Gázvezeték Konszernvállalat. Legfőbb szállítói pedig a Plyno- stav Pardubice Konszernvállalat és a Hydrostav Bratislava Konszernvállalat, ezen kívül számos aiszállító is hozzájárul az építkezéshez, melyről a külkereskedelmi vállalatok közül a SIMEX gondoskodik. Ä hatalmas építkezés az itt dolgozóktól nem mindennapi helytállást követel. Bizonyára mindannyian sok-sok érdekességet tudnának elmondani munkájukról, örömeikről, gondjaikról, itteni életükről. Erre gondolva alig vártam, hogy megérkezzünk. Gépkocsinkból kiszállva az első emberek egyike, akikkel találkozunk, maga a Hydrostav Bratislava Kiviteli Üzemének igazgatója, Štefan Gabriš mérnök. Egy óra sem telik el, s már irodájában beszélgetünk. Jelen van Ivan Béder mérnök, az üzem technológiai és kivitelezési osztályának vezetője. Elmondják, hogy a dolinái bázison a dolgozók létszáma június végére már elérte a 542-t. A telepet azonban 622 személy részére tervezték.- Itt mi tulajdonképpen egy nagy család vagyunk - mondja az igazgató. Elismeréssel beszél az itt dolgozók munkájáról. - Jólesik látni, hogy az emberek öntudatosak, megértik a feladatok jelentőségét. Nálunk olyasmi nem fordul elő, hogy a hétvégeken lazulna a munkafegyelem. Sőt, szabadnapon is akarnak dolgozni, hiszen azt tartják: azért jöttek, hogy keressenek. Valóban kihasználják a munkaidőt. A munkafegyelmet és a rendet a legszigorúbban meg is követeljük. Ha valaki mégis megsérti, azt azonnal hazaküldjük. Ezt a szégyent azonban nem akarják megérni. A kiválók közt is akadnak kiválóak. Néhányat közülük név szerint is megemlít az igazgató: hegeszető- ket, gépkocsivezetőket, különböző szakmák mestereit. Természetesen gondjuk is van bőven. Például későn kapták meg a vontató járműveket. Tehergépkocsik is hiányoznak a munkához. A terep előkészítését tavaly augusztus végén kezdték meg, s az esztendő végére már csaknem 60 kilométeren el is végezték. Az első munkagépek augusztus végén érkeztek meg. Ekkor már a hegyi szakaszon dolgoztak. Térképen is megmutatják, mettől meddig terjed a kárpátoki hegyi szakasz, s meddig a sík vidék. Az előbbin 72 kilométer, az utóbbin 108 kilométer csővezetékről van szó. A durva munkák végzéséhez ma már minden szükséges gép rendelkezésükre áll, de a befejezési munkákhoz még nem. Béder elvtárs meg is jegyzi:- Pedig a mi esetünkben, más építőktől eltérően, az a jó, ha már nem látszik, hogy mit végeztünk, ha már betakartuk a vezetéket. Előtte azonban el kell végezni az előkészítő munkákat, utakat kell építeni. Ki kell ásni az árkot (egy folyóméter vezeték elkészítése 7,5-7,8 köbméter föld megmozgatását jelenti). Ezen kívül a csöveket szét kell hordani, meghegeszteni, lehelyezni, s csak utána lehet betakarni. Mindez igen gyakran sziklás, vagy mocsaras talajon történik. A gázvezeték építőinek rendkívül igényes munkájáról itt-tartózkodá- sunk alatt saját szemünkkel is meggyőződhettünk. Mint ahogy arról is, hogy az itt dolgozók kitartó emberek. OTTHONOS KÖRÜLMÉNYEK KÖZT Ahhoz, hogy az emberek jó hangulatban végezzék munkájukat, az is szükséges, hogy otthonosan érezzék magukat a bázison. Akikkel elbeszélgettünk, általában nem is panaszkodtak. Természetesen ma már lényegesen kedvezőbbek az itt- tartózkodás körülményei, mint a kezdet kezdetén, vagyis tavaly áprilisban, illetve addig voltak amíg az „úttörők“ ezt a telepet fel nem építették maguknak és az utánuk jövőknek. Ma már a csinos lakásokon kívül egyebek közt jól felszerelt konyha, ebédlő, büfé, kulturális helyiség, orvosi rendelő szolgálja az itt dolgozókat.- Mi még aludtunk a pionírágyakban is - mondja Méry János, az elsők közt érkezettek egyike. - Először ugyanis a közeli pionírtáborban laktunk. Akkor még csak 56-an voltunk. Az volt a dolgunk, hogy szálláshelyeket építsünk magunknak, s a később érkezőknek. Három napon át utaztunk otthonról Ungváron át a megrakott gépkocsikkal. Másfél hónap után a pionírtábort át kellett adniuk igazi tulajdonosaiknak, a szovjet pioníroknak. Ekkor beköltöztek a közeli Dolina városkában egy kilencemeletes házba.- Itt kezdetben semmi sem volt- folytatja Méry János. - Ideállították az autóbuszunkat, hogy legyen hova elbújnunk, ha elered az eső.- Ahogy készültek a lakások, úgy érkeztek hazulról az emberek - emlékezik Magáth Ernő munkás.- Utoljára azok költöztek ki a dolinái házból, akik a telepet építették. Ez már ez év márciusában volt. Méry Jánosnak Magáth Ernőn kívül még Jozef Kovalčík ács a szobatársa. Náluk beszélgettünk az egyik este. Rajtuk kívül jelen volt még két baggerkezelő, Varga István és Mészáros Milán is. A szobában a heverőkön, illetve a legszükségesebb bútordarabokon kívül tévékészülék is van. Állványát saját maguk készítették. Akárcsak a polcokat, s az ágy mellett álló kis asztalokat is. A két vázában pompázó mezei virágok a szobát még otthonosabbá tették. Nem hiányoztak a családtagok fényképei sem. A padlót szőnyeg borítja. Tény viszont, hogy tévé és szőnyeg nem minden szobában van. A lakások rendbentartásával ma már takarítószemélyzet törődik. Kezdetben azonban az itt dolgozók saját maguk takarítottak. Ezzel kapcsolatban azonban egy érdekes történetet mondanak el vendéglátóink. Egyazon folyosón laktak Štefan Gábriš igazgatóval, s miután elosztották, ki mikor soros a takarításban, a listát elolvasva, Gábriš elvtárs kérte, hogy őt is osszák be. A munkások azonban ebbe nem egyeztek bele. Ezzel a példával is szemléltetni szeretnék, milyen demokratikus ember az igazgató.- Bármivel hozzáfordulhatunk, mindig megértésre találunk nála- mondja Méry János. - Nem félnek tőle az emberek, ugyanakkor mindenki előtt nagy a tekintélye. Hogy jól érezzék magukat az itt dolgozók, kirándulásokat is szerveznek számukra.- Nemrég három napot Kijevben töltöttünk - mondja Magáth elvtárs.- Természetesen a szakszervezet fizette az utat. Ellátogattunk a hősök temetőjébe. Utaztunk a város metrójával, s cirkuszban is voltunk. Az ottani Bratislava Szállóban laktunk. Azért hívják így, mert K'jev és Bratislava testvérvárosok. A szlovák fővárosban Kijev szálló létezik. Érdekes, hogy abban még sohasem voltam. A kijevi szállóban szlovák ételeket főznek, és hazai sört szolgálnak fel. Elismeréssel szólnak vendéglátóim arról is, hogy a bázison gyakran vetítenek filmet és videózhatnak is. A televízióban az ivano-frankovszki és a Ivovi programot nézhetik, valamint (gyöngébb minőségben) a kijevit. A hosszú nyári estéken azonban nemigen tévéznek és járnak filmvetítésre, hiszen a két órával előbbre levő moszkvai időszámítás szerint csaknem éjfélig világos van. Méry János, Magáth Ernő és Jozef Kovalčík valószínűleg mindaddig itt maradnak, amíg az építkezés tart. Jól érzik magukat, s a keresetük is marasztalja őket. Ügyességükre, tapasztalataikra és szorgalmukra pedig igazán szükség van. Rendkívül sokoldalú emberek, s mindenféle munkát szívesen végeznek. Méry elvtárs például autódarus, csörako- dógép-kezelő és kitanult kőműves.- Én is szívesen hosszabbítanám meg szerződésem - mondja Varga István, de nem tehetem, mert lakást vettem, s haza kell mennem. Pedig a társaság jó, és a keresettel is elégedett vagyok.- Én meg épíikezem, s ezért nem maradhatok tovább, mint ameddig szerződtem - jegyzi meg Mészáros Milán, a bagger másik kezelője. Ök ketten másnaponként váltják egymást. Egyik nap sofőrként, másik nap baggerkezelőként dolgoznak. Részt vesznek a csövek lerakásában is. A világos nyári estén észre sem vettük, milyen sokáig eltartott beszélgetésünk. Én is jól éreztem magam a gázvezeték építőinek átmeneti, de valóban otthonos szálláshelyén. A MINDENES Az, hogy ki melyik UNIMO, VACHTA vagy DELAP típusú épületben fog lakni, s ki lesz a szobatársa, az éberhardi (Malinovo) Krajcso- vics Józsefen múlik, akinek egyik gondja az újonnan érkezők és az idelátogatók elszállásolása.- Lehetőleg üzemek szerint helyezem el az érkezőket - mondja.- Például külön a Hydrostav sellyei (Šaľa), Vlčie Hrdlo-i, Trenčianske Bohuslavice-i üzemeinek dolgozóit. A házaspárok természetesen együtt laknak. Irodája közös a két gazdasszonyával. Nem véletlenül, hiszen ha valahol kiürült egy-egy szoba, azonnal szól nekik, hogy takaríttassák ki őket. Ezt ma már 14 takarítónő végzi. Azazhogy néhányan közülük is mindig éppen otthon vannak. Ha a takarítónők észreveszik, hogy az épületben valami meghibásodott, Krajcsovics elvtársnak jelentik, aki viszont utasítja a karbantartókat, hogy távolítsák el a hibát. Krajcsovics József egyúttal raktáros is. Ó adja ki például a tisztítószereket, s az ágynemű elszállítása az ivano- frankovszki tisztítóba is az ő gondja. Még a kapuőrök szolgálatát is ő osztja be. Vagyis, saját szavaival élve, mindig készen áll. FÜLÖPIMRE A küldöttek a CSKP 1931. márciusában megtartott VI. kongresszusán feszült figyelemmel hallgatták az agrárkérdéssel foglalkozó beszámolót. A referátum az első kísérlet volt a gazdasági válság által sújtott dolgozó parasztság helyzetének részletes elemzésére. A 24 éves szónok, Antonín Volavka neve már ismert volt a csehszlovákiai munkásmozgalomban. A Rudé právo és más kommunista lapok hasábjain megjelent cikkeiben a mezőgazdaság kapitalista fejlődésének mind súlyosabb következményeivel és a falu szocialista perspektívájával foglalkozott. A CSKP soraiban azokhoz a tisztségviselőkhöz tartozott, akik a politikai szervező- és publicisztikai tevékenységet képesek voltak elméleti munkával párosítani. Munkássága több mint harminc éven át elválaszthatatlanul összefonódott a párt agrárpolitikájával. Volavka szorosan kötődött a CSKP gottwaldi vezetéséhez, amely az 1929-es V. kongresszus után alapvető fordulatot vett azon kérdések kidolgozásában, amelyek azt taglalták, hogy a munkásosztály hogyan viszonyuljon fő szövetségeséhez, a dolgozó parasztsághoz. A korábbi politika a forradalmi jelszavak népszerűsítésére korlátozódott, ahelyett, hogy hasznosította volna a mezőgazdasági munkások és a szegényparasztság valamennyi kizsákmányolt rétegének forradalmi aktivitását. A huszas években így megerősödött a falvakban az agrárpárt, amely a tőke növekedésével párhuzamosan növekedett nemcsak a mezőgazdaságban, hanem más mezőgazdasági ágazatokban is. Ugyanakkor hatást gyakorolt a gazdasági hitelszövetkezetek és szakiskolák széles hálózatára, valamint a sajtóra is. ,,A falu egy család" agrárpárti jelszó a falut szembeállította a várossal, a dolgozó parasztságot a munkásosztállyal és élcsapatával. A válság következtében romlottak a dolgozó parasztság minden rétegének életkörülményei, de különösen a mezőgazdasági munkásoké és kisparasztoké. Az agrárprogram kidolgozása - tekintettel a lakosság szociális és nemzetiségi összetételére - rendkívül jelentős volt a kommunisták Szlovákiában végzett munkája szempontjából. A program kimondta az egyházi, községi és állami földalap elkobzását és azt, hogy ezt a földet térítésmentesen a mezőgazdasági munkásoknak és kisparasztoknak kell átadni. Hangsúlyozta továbbá, hogy határozottan át kell térni a puszta agitációs módszerekről a mezőgazdasági és kisparaszti tömegek szervezésére és vezetésére, a részkövetelésekért folytatott harc fokozására, s arra, hogy ezt a harcot - a forradalmi proletariátus vezetésével - a politikai küzdelem magasabb fokára emeljék. A CSKP harcot vívott a kis- parasztok adóinak, hiteleinek eltörléséért, az egzekúció megszüntetéséért. A VI. kongresszus után a kommunista párt új módszerei a falusi szegénység forradalmi aktivitásának ösztönzését illetően az osztályharc legkülönbözőbb formáinak fokozó- dásánoz vezettek. Kezdték meghozni gyümölcsüket azok a tapasztalatok, amelyeket a kommunisták a nagybirtokosok elleni sztrájkharc során szereztek. E küzdelem élén a kommunista tisztségviselők haladtak, köztük a képviselők és a szenátorok. Antonín Volavka 1931-ben Közép-Csehországban és Morvaországban vezette a kisparasztok mozgalmát, később a Garam felső vidékén és Kárpát-Ukrajnában szervezte a falusi szegények ellenállását az egzekúció ellen. A sztrájkmozgalom különösen Dél-Szlovákia néhány járását rázta meg. A Galántai (Galanta), az Érsekújvári (Nové Zámky) és a Komáromi (Komárno) járás nagybirtokain lezajlott sztrájkok nyomán béremelésekre került sor. A burzsoázia attól tartott, hogy a siker láttán Szlovákia más mező- gazdasági területén is sztrájkok robbannak ki. Ezért az államhatalmi szervek segítségével válaszlépésre szánta el magát, mégpedig úgy, hogy a parasztok közé lövetett. 1931-33-ban a Csehszlovák Köztársaságban 33 munkás és paraszt esett a brutális önkény áldozatául. Terjedelmét és jellegét tekintve a falusi szegények csehszlovákiai mozgalma a gazdasági válság idején a legjobban szervezett kapitalistaellenes mozgalom volt Európában. Vitathatatlan, hogy ehhez Antonín Volavka is hozzájárult elméleti, publicisztikai és politikai szervezőmunkájával. A gazdasági válság idején az Odboj hetilap szerkesztőjeként nagyon sok cikket és tanulmányt írt a gazdasági válság következményeiről és a fasizmus növekvő veszélyéről. Antonín Volavka számára 1945-48 az alkotómunka második jelentős időszaka volt. Először mint a Zemédelské noviny főszerkesztője, később pedig a Cseh Mezőgazdasági Dolgozók Egységes Szövetségének főtitkáraként küzdött a nemzeti és demokratikus forradalom agrárprogramjának teljesítéséért. Gazdag tapasztalataival hozzájárult 1948 februárjának győzelméhez, amikor a dolgozó parasztság határozottan támogatta a munkás- osztályt a politikai hatalomért folytatott küzdelemben. Ezzel párhuzamosan 1848-tól elméletileg általánosította a mezőgazdaság csehszlovákiai fejlődését. A mezőgazdasági politika száz éve című könyve, amely 1948-ben minden világnyelven megjelent, köztük kínai nyelven is, az első kísérlet a kommunista párt agrárpolitikájának és a mező- gazdasági fejlődésnek a marxista értékelésére. Az 50-es évek elején aktívan bekapcsolódott a szocialista szövetkezetesítésbe. Emellett jelentős tisztséget töltött be az államapparátusban, a képviseleti testületekben és a születőben levő szocialista agrár- tudományban. Élete végéig foglalkozott az agrárfejlődés és a kommunista párt politikájának elméleti általánosításával. Ereje teljében, 48 éves korában halt meg, s utolsó nagy munkája, A csehszlovák mezőgazdaság gazdasági fejlődése befejezetlen maradt. Antonín Volavka azon párttisztségviselők közé tartozott, akik a CSKP V. kongresszusa után a konkrét viszonyok között tudták alkotó módon érvényesíteni a nagy október eszméit a szocialista forradalomról, továbbfejleszteni a nemzeti és demokratikus forradalommal és a szocialista építés kezdeteivel kapcsolatos gondolatait. Csaknem 30 éves pártmunkája mély gyökereket eresztett a tőke elleni szociális küzdelmekben és a szocialista átalakulások időszakában, amikor napjainkat alapozták meg. MICHAL ŠTEFANSKÝ
