Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)

1987-08-07 / 183. szám, péntek

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA PENTEK 1987. augusztus 7. XL. évfolyam 183. szám Ára 50 fillér Meddig még? Kérdésemre a helyi nemzeti bizottság elnöke dühösen és kissé rezignáltah legyintett. Aztán bosszúsan folytatta, hogy minden igyekezetük ellenére sem sikerült felrázni, rendszeres tevékeny­ségre sarkallni a falusi ifjúsági szervezetet. Pedig még gitárokat is vett nekik a helyi földműves-szövetkezet vezetősége. Nyüstölték is néhány hónapig, aztán két zenészjelölt bevonult katonának, s a hangszerek azóta ott porosodnak valamelyik raktárban. Aki nyitott szemmel jár szerte az országban, az tudja, hogy ez az eset egyáltalán nem nevezhető egyedinek. Ugyanis viszonylag sok városban és faluban - sajnos, Dél-Szlovákiában is - meglehetősen passzívak az ifjúsági szervezetek, s ezek jelenleg bizony nem képesek arra, hogy társadalmi eszményeinknek megfelelően és eredményesen járuljanak hozzá az ott élő-dolgozó fiatalok érték­rendjének, életszemléletének formálásához, szabadidejük értelmes és vonzó eltöltéséhez. Az említett passzivitás okai meglehetősen szerteágazóak, s a minden lényeges mozzanatra kiterjedő részletes elemzés akár vaskos tanulmánykötet tárgya is lehetne. Mégis, bizonyos leegysze­rűsítéssel elmondhatjuk, a leggyakoribb ok az, hogy sok ifjúsági szervezet nem tud tartalmas és vonzó programot kínálni a fiatalok­nak, sok helyütt rátermett és ügyszeretö népművelők, máshol meg kellő anyagi feltételek, korszerű felszerelések hiányoznak, s van, ahof mind a kettő. Sajnos, nem egy helyen az illetékes párt- és állami szervek is eléggé lebecsülték e kérdés jelentőségét, s megelégedtek azzal, hogy papíron minden szép és majdnem minden jó volt. Feltüntettek előadásokat, jubileumi műsorokat, vetélkedőket, tánc- mulatságból, diszkóból is néhányat, és egy ideig ez volt a lényeg: az már kevesebb embert érdekelt, hogy valójában mit is takartak ezek a szépnek kozmetikázott adatok. Vagyis az, hogy a valóságban hány ifjúsági rendezvényre került sor, milyen színvonalon, s milyen érdeklődés mellett. Nyilvánvaló, hogy ember- és társadalomformáló céljaink elérésé­ben évről évre fontosabb szerep jut a fiataloknak. Alapvető társa­dalmi érdek tehát a fiatalok sokoldalú felkészítése, politikai, erkölcsi arculatuk formálása. Ebből eredően mind fontosabb az is, hogy reálisan felmérjük: e nevelömunkából milyen mértékben és milyen színvonalon veszi ki részét az ifjúsági szervezet. Sokféle módszer kínálkozik arra, hogy falvainkban és városaink­ban föllendítsük a Szocialista Ifjúsági Szövetség tevékenységét. Az egyik széles körű érdeklődésre számot tartó lehetőség a tartalmas és vonzó, a fiatalok életkorához, érdeklődési köréhez is alkalmaz­kodó művelődési, szórakozási programok szervezése. Ilyen szem­pontból a mai helyzetkép szerte az országban rendkívül változatos: több olyan falu akad, ahol sem mozi, sem ifjúsági klub nem működik, a fiatalok tulajdonképpen csak a kocsmába mehetnek. Máshol viszont már számítógép, video is található a klubban. A felszerelés manapság egyáltalán nem mellékes, hiszen az a fiatal, akinek otthon mondjuk hifi-tornya van, az nem talál különösebb élményt abban, ha a klubban egy régi lemezjátszón élvezhetetlen zene recseg. Nálunk még nem könnyű hozzájutni a szórakoztató elektronika egy-egy termékéhez, s mindenre nem is juthat pénz. Mégis bízvást elmondhatjuk, hogy kevés országban költenek annyit a helyi kulturális élet támogatására, mint nálunk. Kérdés azonban, hogy jól sáfárkodunk-e a nem kis összegekkel? Az írás elején említett történetet tovább gondolva: az illetékesek több ezer koronát költöttek például olyasmire, amely végül is nem szolgálta a fiatalok szórakozását. S hány ilyen parlagon heverő gitár, magnó, lemezját­szó van a klubokban és a művelődési házakban... Vagyis nem csupán a korszerű felszerelés megvásárlásáról kell gondoskodni, hanem arról is, hogy azok rendeltetésüknek megfele­lően a közösség művelődését és szórakozását szolgálják. S e pon­ton értünk a leglényegesebb kérdéshez, s talán a legnagyobb gondhoz. A videót, a számítógépeket ugyanis az ember tudja hasznos működésre bírni, a népművelő, az ifjúsági vezető képes kis és nagyobb közösségek szolgálatába állítani. Bizony, kevés az ilyen rátermett, a közösségi célokért is lelkesedni tudó fiatalember. És gyakran még őket sem becsüljük meg. Olykor a helyi vezetők lekezelően beszélnek velük, nem partnernek, hanem valamiféle alattvalónak tartják őket. A minap kaptam egy bosszús levelet, amelyben az egyik falusi ifjúsági szervezet vezetője azt panaszolta el, hogy pontosan hat hónap kellett ahhoz, amíg a helyi nemzeti bizottság tanácsa - mert a szabály az szabály - beleegyezett abba, hogy a nyugdíjasklubban vasárnap délelőttönként a fiatalok ping­pongozhassanak és sakkozhassanak. Csakhogy mire megjött a jóváhagyás, már majdnem nyár lett, s kérdés, sikerül-e majd ősszel újra összeverbuválni a csalódott társaságot. Kétségtelen, hogy főleg a fiatalok között nem könnyú dolog rendszeres foglalkozásokat szervezni, közösséget formálni. Nem könnyű, de nem is lehetetlen, ezt jó példák sokasága is igazolja; Elsősorban olyan változatos programokra van szükség, amelyek összhangban vannak társadalmi eszményeinkkel és megfelelnek a fiatalok sokféle érdeklődésének is. Légy különb, mint apád - tartja a bölcs mondás, helyénvalóan. Azt akarjuk, hogy fiaink, unokáink valóban legyenek különbek nálunk: tudásban, szakmai rátermettségben, műveltségben. Ám egyszersmind szeretnénk, ha apáinkhoz, elődeinkhez hasonló értékrendjük, felelősségérzetük is lenne. Mindezért munkálkodnunk kell, az eddiginél jóval többet és nagyobb céltudatossággal. Hogy évek, évtizedek múltán nyugodt szívvel mondhassuk: jövőnk minden szempontból jó kezekben van. SZILVÁSSY JÓZSEF Eduard Sevardnadze beszéde Genfben Tényleges leszerelést, reális ellenőrzést (ČSTK) - A genfi leszerelési konferencián tegnap felszólalt Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere. Az ülés bevezetőjében üdvözölte őt Pierre Morell, Fran­ciaország képviselője, aki ebben a hónapban elnököl a konferencián. Eduard Sevardnadze beszédében elmondta: Tisztelt elnök úr! örülök, hogy köszönthetem önt, és kifejezhetem meggyőződésem, hogy ve­zetése alatt a konferencián sikerül pozitív eredményeket elérni. A világon számos intézmény van, amely az emberi nem szenvedéseivel foglalkozik - az éhínség­től egészen a bioszféra veszélyeztetésé­ig. Ezeket a szenvedéseket és veszélye­ket azonban nem lehetne felszámolni, ha nem oldanánk meg a fő problémát - a há­ború folytatását szolgáló anyagi eszközök felszámolását. Ez a leszerelés problémá­ja, az a kérdés, amellyel önök foglalkoz­nak, a világ egyedüli ilyen küldetésű fó­ruma. Ezekben a helyiségekben a világ sor­sa számára nagyon fontos dokumentu­mokat dolgoztak ki: az atomsorompó- szerzódést, az atomfegyvereknek a ten­gerekben és óceánokban való telepítését megtiltó szerződést, a bakteriológiai fegy­verek betiltásáról szóló konvenciót, s azt a szerződést, amely tiltja a környezetet befolyásoló eszközök katonai vagy más célokra való kihasználását. Ezek a meg­állapodások jelentősek, mint a legna­Egy járás a Jól halad a keverékek vetése gyobb határkövek a nemzetközi jogi tudat fejlődésében. Általuk a tárgyalások napi­rendjére került az általános biztonság. Ezek a dokumentumok bizonyítják, hogy elképzelhető az atomfegyverek nél­küli és erőszakmentes világ, a háborúk és fegyverek nélküli korszak, amelyről nyilat­kozatában Mihail Gorbacsov beszélt 1986. január 15-én. Másszóval: bizonyos mértékben megelőzték azt a következte­tést, amelyhez a szovjet vezetés jutott a nukleáris úrkorszak realitásainak sok­oldalú elemzése után. Különbözhetünk egymástól egyes kér­dések magyarázatában, de minden eddigi tevékenységük és az elért egyezmények arról tanúskodnak, hogy a biztonság terén az államok képesek önként korlátozni önmagukat az általános javak érdekében. Tevékenységükben az új politikai gon­dolkodásmód megnyilvánulását látjuk, amelyet feltétlenül be kell iktatni az atom­korban az államok közti kapcsolatok me­chanizmusába. Ez a gondolkodásmód azzal kezdődik, hogy helyesen értelmezzük a kor realitá­sait és nemcsak realitásait. Már maga az cél előtt (Tudósítónktól) - Az esős időjá­rás Szlovákia számos járásában fé­kezi a gabonafélék betakarításának ütemét. Kedvező időjárás esetén már a déli körzetekben célba értek volna. A gépesített brigádok olyan jól felkészültek az idei aratásra, hogy napok alatt óriási teljesítményt nyújthatnának, ha nem cseperegne az eső. Sajnos, az ég csatornái gyakran megerednek, s emiatt a kombájnok nehéz körülmények között dolgoznak, ezért a kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatósá­gok az aratási bizottságok ülésein olyan határozatot hoztak, hogy oda kell átcsoportosítani a gépeket, ahol dolgozni lehet. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma nö­vénytermesztési osztályának dolgo­zói összesítik a napi teljesítménye­ket. Ezek alapján adnak képet arról, hogy milyen ütemben folyik a termés betakarítása. Ľudmila tapušová mérnök agronómus arról tájékozta­tott, hogy a célhoz legközelebb az Érsekújvári (Nové Zámky) járás ke­rült. Párszáz hektár learatásáról van szó, de egyes körzetekben olyan kedvezőtlen az időjárás, hogy nem dolgozhatnak a gépek. A hét köze­péig a mezőgazdasági vállalatok a gabona 59,9 százalékát aratták le. A búza termésének 65,3, a tavaszi árpa termésének 57,6 százaléka ke­rült a magtárakba. Az aratással egyidejűleg számos fontos munkát végeznek a földmű­vesek. Nemcsak a mag betakarítá­sára összpontosítják figyelmüket. A nyári munkák terveiben kitűzött feladatok szerint gyorsan összesze­dik a szalmát. A kimutatások szerint a learatott terület 63,5 százalékáról hordták össze, és az említett terület 35,2 százalékán végezték el a tarló­hántást. A keverékek vetésének ter­vét 56 százalékra teljesítették. A ha­tárban tehát komplex munka folyik. (balla) Eduard Sevardnadze a genfi repülő­téren (Telefoto - ČSTK) elnevezése - atomkor - is borzongásra kellene, hogy késztesse az embereket. Túl sokan vannak azonban az olyanok, akik ezt a szót nyugodtan ejtik ki. Mintha teljesen közömbösek lennének az iránt, hogy az összes korábbi korszak, a kő- és bronzkor, a reneszánsz és a fel­világosodás kora, amely korok az ember számára szellemi és anyagi szükségletei kielégítésének egyre tökéletesebb módja­it hozták, semmissé vállnak a kor által, amelyben a világon megjelentek az em­beriség önpusztításának eszközei. Nyugodtak lehetünk-e? Haladásnak nevezhetjük-e ezt? Elkerülhetetlennek tekinthetjük-e ezt? Mindezekre a kérdésekre egyetlen vá­lasz van: NEM. A nagy eszmék nem avulnak el, csak új tartalommal telítődnek. Jean Jacques Rousseau-nak, e város nagy polgárának felhívása ,,az emberek természetes álla­potára - az egyenlőségre és a szabad­ságra", a mai nézőpontból értendő. Az adott feltételek között, amikor létez­nek olyan fegyverek, melyek képesek lennének elpusztítani a Földön mindent, ami él, az ilyen viszonyulás lehetetlen. Sajnálatos, hogy az úgynevezett nukleá­ris elrettentés hívei ezt elhallgatják. Ez a koncepció azért is veszélyes, mivel minden államot arra ítél, hogy állan- (Folytatás a 2. oldalon) Hozzászólás a vállalati törvény tervezetéhez Erősíti a gazdasági fejlődésbe vetett bizalmat KÁNTOR JÓZSEF, a Holíči Len- és Kendergyár dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) üzemének igazgatója A törvénytervezet indoklásában kimondott szükségszerűség mind­annyiunk számára egyértelmű és világos. Gazdasági és szociális fejlődésünk meggyorsításához a társadalmi termelés valamennyi részvevőjének egyaránt hozzá kell járulnia. Legyen az vállalat, igaz­gató, vezető vagy beosztott mun­kás, társadalmi szervezet, meg­rendelő vagy szállító, munkájából és munkamódszereiből teljes mér­tékben száműznie kell az eddigi extenzív formákat. Ezért, amikor a vállalati törvény tervezetével kapcsolatosan elmondjuk nézete­inket, kifejtjük véleményünket, nemcsak a tőlünk függetlenül ható dolgokat kell elemezni, hanem sa­ját munkánk hatékonyságát és mi­nőségét is értékelni kell. A vita így egyrészt a törvénytervezet lénye­gének a megértéséhez, másrészt az idei termelési feladatok mara­déktalan teljesítéséhez is hozzá­járul. A munkánkat közvetlenül meg­határozó területeket érintő rendel­kezések sorából legfontosabbnak a gazdasági szerződésekre vonat­kozókat tartom. Remélem, hogy a jövőben lényegesen megjavul­nak a szállítói-megrendelői kap­csolatok, amelyeknek jelenlegi la­zasága és formálissága rengeteg problémát okoz. Ez olyan alapvető kérdés, amelyben a legkisebb megértést és elnézést sem szabad megengedni. A szerződés egyben kötelezettség is. Azt, aki vállalt feladatait nem teljesíti és ezzel szerződéses partnerének gondo­kat okoz, meg kell büntetni. A másik problémakör, amit ön- magamban már többször végig­gondoltam, a vállalat önálló elszá­molásával és önfinanszírozásával kapcsolatos. Az egész csak akkor lehet hatékony és gazdaságos, ha részleteiben is az. Tehát túlzás nélkül mondhatom, hogy a vállalat sorsa a dolgozókollektíva kezében van, ennek tagjai viszont olyan mértékben éreznek felelősséget a termelési eredményekért, amennyire hatékony az erkölcsi és anyagi ösztönzés. Ezért kell pél­dául majd nagyon pontosan meg­határozni, hogy az ösztönzési ala- (Folytatás a 7. oldalon) Megkezdődött a 31. Rysy-túra (ČSTK) - A Tatranská Lomnica-i táborban megrendezett békenagy­gyűléssel tegnap megkezdődött a 31. nemzetközi ifjúsági Rysy-túra csaknem 5000 hazai fiatal és külföldi vendégek részvételével. A túra megnyitó ünnepségén jelen volt a CSKP KB, a Csehszlovák Nemzeti Front KB és a szövetségi kormány küldöttsége Peter Colotkának, a CSKP KB Elnöksége tagjának, szlovák miniszterelnöknek a vezeté­sével. A delegáció további tagjai Tomáš Trávníček, a Csehszlovák Nemzeti Front KB alelnöke, Jaros­lav Jenerál, a SZISZ KB elnöke, Ján Švéda, az SZLKP KB osztály- vezetője és más személyiségek voltak. A nagygyűlést Jozef Ďurica, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizott­ságának elnöke nyitotta meg, majd Peter Colotka elvtárs mondott be­szédet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom