Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)
1987-08-07 / 183. szám, péntek
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA PENTEK 1987. augusztus 7. XL. évfolyam 183. szám Ára 50 fillér Meddig még? Kérdésemre a helyi nemzeti bizottság elnöke dühösen és kissé rezignáltah legyintett. Aztán bosszúsan folytatta, hogy minden igyekezetük ellenére sem sikerült felrázni, rendszeres tevékenységre sarkallni a falusi ifjúsági szervezetet. Pedig még gitárokat is vett nekik a helyi földműves-szövetkezet vezetősége. Nyüstölték is néhány hónapig, aztán két zenészjelölt bevonult katonának, s a hangszerek azóta ott porosodnak valamelyik raktárban. Aki nyitott szemmel jár szerte az országban, az tudja, hogy ez az eset egyáltalán nem nevezhető egyedinek. Ugyanis viszonylag sok városban és faluban - sajnos, Dél-Szlovákiában is - meglehetősen passzívak az ifjúsági szervezetek, s ezek jelenleg bizony nem képesek arra, hogy társadalmi eszményeinknek megfelelően és eredményesen járuljanak hozzá az ott élő-dolgozó fiatalok értékrendjének, életszemléletének formálásához, szabadidejük értelmes és vonzó eltöltéséhez. Az említett passzivitás okai meglehetősen szerteágazóak, s a minden lényeges mozzanatra kiterjedő részletes elemzés akár vaskos tanulmánykötet tárgya is lehetne. Mégis, bizonyos leegyszerűsítéssel elmondhatjuk, a leggyakoribb ok az, hogy sok ifjúsági szervezet nem tud tartalmas és vonzó programot kínálni a fiataloknak, sok helyütt rátermett és ügyszeretö népművelők, máshol meg kellő anyagi feltételek, korszerű felszerelések hiányoznak, s van, ahof mind a kettő. Sajnos, nem egy helyen az illetékes párt- és állami szervek is eléggé lebecsülték e kérdés jelentőségét, s megelégedtek azzal, hogy papíron minden szép és majdnem minden jó volt. Feltüntettek előadásokat, jubileumi műsorokat, vetélkedőket, tánc- mulatságból, diszkóból is néhányat, és egy ideig ez volt a lényeg: az már kevesebb embert érdekelt, hogy valójában mit is takartak ezek a szépnek kozmetikázott adatok. Vagyis az, hogy a valóságban hány ifjúsági rendezvényre került sor, milyen színvonalon, s milyen érdeklődés mellett. Nyilvánvaló, hogy ember- és társadalomformáló céljaink elérésében évről évre fontosabb szerep jut a fiataloknak. Alapvető társadalmi érdek tehát a fiatalok sokoldalú felkészítése, politikai, erkölcsi arculatuk formálása. Ebből eredően mind fontosabb az is, hogy reálisan felmérjük: e nevelömunkából milyen mértékben és milyen színvonalon veszi ki részét az ifjúsági szervezet. Sokféle módszer kínálkozik arra, hogy falvainkban és városainkban föllendítsük a Szocialista Ifjúsági Szövetség tevékenységét. Az egyik széles körű érdeklődésre számot tartó lehetőség a tartalmas és vonzó, a fiatalok életkorához, érdeklődési köréhez is alkalmazkodó művelődési, szórakozási programok szervezése. Ilyen szempontból a mai helyzetkép szerte az országban rendkívül változatos: több olyan falu akad, ahol sem mozi, sem ifjúsági klub nem működik, a fiatalok tulajdonképpen csak a kocsmába mehetnek. Máshol viszont már számítógép, video is található a klubban. A felszerelés manapság egyáltalán nem mellékes, hiszen az a fiatal, akinek otthon mondjuk hifi-tornya van, az nem talál különösebb élményt abban, ha a klubban egy régi lemezjátszón élvezhetetlen zene recseg. Nálunk még nem könnyű hozzájutni a szórakoztató elektronika egy-egy termékéhez, s mindenre nem is juthat pénz. Mégis bízvást elmondhatjuk, hogy kevés országban költenek annyit a helyi kulturális élet támogatására, mint nálunk. Kérdés azonban, hogy jól sáfárkodunk-e a nem kis összegekkel? Az írás elején említett történetet tovább gondolva: az illetékesek több ezer koronát költöttek például olyasmire, amely végül is nem szolgálta a fiatalok szórakozását. S hány ilyen parlagon heverő gitár, magnó, lemezjátszó van a klubokban és a művelődési házakban... Vagyis nem csupán a korszerű felszerelés megvásárlásáról kell gondoskodni, hanem arról is, hogy azok rendeltetésüknek megfelelően a közösség művelődését és szórakozását szolgálják. S e ponton értünk a leglényegesebb kérdéshez, s talán a legnagyobb gondhoz. A videót, a számítógépeket ugyanis az ember tudja hasznos működésre bírni, a népművelő, az ifjúsági vezető képes kis és nagyobb közösségek szolgálatába állítani. Bizony, kevés az ilyen rátermett, a közösségi célokért is lelkesedni tudó fiatalember. És gyakran még őket sem becsüljük meg. Olykor a helyi vezetők lekezelően beszélnek velük, nem partnernek, hanem valamiféle alattvalónak tartják őket. A minap kaptam egy bosszús levelet, amelyben az egyik falusi ifjúsági szervezet vezetője azt panaszolta el, hogy pontosan hat hónap kellett ahhoz, amíg a helyi nemzeti bizottság tanácsa - mert a szabály az szabály - beleegyezett abba, hogy a nyugdíjasklubban vasárnap délelőttönként a fiatalok pingpongozhassanak és sakkozhassanak. Csakhogy mire megjött a jóváhagyás, már majdnem nyár lett, s kérdés, sikerül-e majd ősszel újra összeverbuválni a csalódott társaságot. Kétségtelen, hogy főleg a fiatalok között nem könnyú dolog rendszeres foglalkozásokat szervezni, közösséget formálni. Nem könnyű, de nem is lehetetlen, ezt jó példák sokasága is igazolja; Elsősorban olyan változatos programokra van szükség, amelyek összhangban vannak társadalmi eszményeinkkel és megfelelnek a fiatalok sokféle érdeklődésének is. Légy különb, mint apád - tartja a bölcs mondás, helyénvalóan. Azt akarjuk, hogy fiaink, unokáink valóban legyenek különbek nálunk: tudásban, szakmai rátermettségben, műveltségben. Ám egyszersmind szeretnénk, ha apáinkhoz, elődeinkhez hasonló értékrendjük, felelősségérzetük is lenne. Mindezért munkálkodnunk kell, az eddiginél jóval többet és nagyobb céltudatossággal. Hogy évek, évtizedek múltán nyugodt szívvel mondhassuk: jövőnk minden szempontból jó kezekben van. SZILVÁSSY JÓZSEF Eduard Sevardnadze beszéde Genfben Tényleges leszerelést, reális ellenőrzést (ČSTK) - A genfi leszerelési konferencián tegnap felszólalt Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere. Az ülés bevezetőjében üdvözölte őt Pierre Morell, Franciaország képviselője, aki ebben a hónapban elnököl a konferencián. Eduard Sevardnadze beszédében elmondta: Tisztelt elnök úr! örülök, hogy köszönthetem önt, és kifejezhetem meggyőződésem, hogy vezetése alatt a konferencián sikerül pozitív eredményeket elérni. A világon számos intézmény van, amely az emberi nem szenvedéseivel foglalkozik - az éhínségtől egészen a bioszféra veszélyeztetéséig. Ezeket a szenvedéseket és veszélyeket azonban nem lehetne felszámolni, ha nem oldanánk meg a fő problémát - a háború folytatását szolgáló anyagi eszközök felszámolását. Ez a leszerelés problémája, az a kérdés, amellyel önök foglalkoznak, a világ egyedüli ilyen küldetésű fóruma. Ezekben a helyiségekben a világ sorsa számára nagyon fontos dokumentumokat dolgoztak ki: az atomsorompó- szerzódést, az atomfegyvereknek a tengerekben és óceánokban való telepítését megtiltó szerződést, a bakteriológiai fegyverek betiltásáról szóló konvenciót, s azt a szerződést, amely tiltja a környezetet befolyásoló eszközök katonai vagy más célokra való kihasználását. Ezek a megállapodások jelentősek, mint a legnaEgy járás a Jól halad a keverékek vetése gyobb határkövek a nemzetközi jogi tudat fejlődésében. Általuk a tárgyalások napirendjére került az általános biztonság. Ezek a dokumentumok bizonyítják, hogy elképzelhető az atomfegyverek nélküli és erőszakmentes világ, a háborúk és fegyverek nélküli korszak, amelyről nyilatkozatában Mihail Gorbacsov beszélt 1986. január 15-én. Másszóval: bizonyos mértékben megelőzték azt a következtetést, amelyhez a szovjet vezetés jutott a nukleáris úrkorszak realitásainak sokoldalú elemzése után. Különbözhetünk egymástól egyes kérdések magyarázatában, de minden eddigi tevékenységük és az elért egyezmények arról tanúskodnak, hogy a biztonság terén az államok képesek önként korlátozni önmagukat az általános javak érdekében. Tevékenységükben az új politikai gondolkodásmód megnyilvánulását látjuk, amelyet feltétlenül be kell iktatni az atomkorban az államok közti kapcsolatok mechanizmusába. Ez a gondolkodásmód azzal kezdődik, hogy helyesen értelmezzük a kor realitásait és nemcsak realitásait. Már maga az cél előtt (Tudósítónktól) - Az esős időjárás Szlovákia számos járásában fékezi a gabonafélék betakarításának ütemét. Kedvező időjárás esetén már a déli körzetekben célba értek volna. A gépesített brigádok olyan jól felkészültek az idei aratásra, hogy napok alatt óriási teljesítményt nyújthatnának, ha nem cseperegne az eső. Sajnos, az ég csatornái gyakran megerednek, s emiatt a kombájnok nehéz körülmények között dolgoznak, ezért a kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatóságok az aratási bizottságok ülésein olyan határozatot hoztak, hogy oda kell átcsoportosítani a gépeket, ahol dolgozni lehet. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma növénytermesztési osztályának dolgozói összesítik a napi teljesítményeket. Ezek alapján adnak képet arról, hogy milyen ütemben folyik a termés betakarítása. Ľudmila tapušová mérnök agronómus arról tájékoztatott, hogy a célhoz legközelebb az Érsekújvári (Nové Zámky) járás került. Párszáz hektár learatásáról van szó, de egyes körzetekben olyan kedvezőtlen az időjárás, hogy nem dolgozhatnak a gépek. A hét közepéig a mezőgazdasági vállalatok a gabona 59,9 százalékát aratták le. A búza termésének 65,3, a tavaszi árpa termésének 57,6 százaléka került a magtárakba. Az aratással egyidejűleg számos fontos munkát végeznek a földművesek. Nemcsak a mag betakarítására összpontosítják figyelmüket. A nyári munkák terveiben kitűzött feladatok szerint gyorsan összeszedik a szalmát. A kimutatások szerint a learatott terület 63,5 százalékáról hordták össze, és az említett terület 35,2 százalékán végezték el a tarlóhántást. A keverékek vetésének tervét 56 százalékra teljesítették. A határban tehát komplex munka folyik. (balla) Eduard Sevardnadze a genfi repülőtéren (Telefoto - ČSTK) elnevezése - atomkor - is borzongásra kellene, hogy késztesse az embereket. Túl sokan vannak azonban az olyanok, akik ezt a szót nyugodtan ejtik ki. Mintha teljesen közömbösek lennének az iránt, hogy az összes korábbi korszak, a kő- és bronzkor, a reneszánsz és a felvilágosodás kora, amely korok az ember számára szellemi és anyagi szükségletei kielégítésének egyre tökéletesebb módjait hozták, semmissé vállnak a kor által, amelyben a világon megjelentek az emberiség önpusztításának eszközei. Nyugodtak lehetünk-e? Haladásnak nevezhetjük-e ezt? Elkerülhetetlennek tekinthetjük-e ezt? Mindezekre a kérdésekre egyetlen válasz van: NEM. A nagy eszmék nem avulnak el, csak új tartalommal telítődnek. Jean Jacques Rousseau-nak, e város nagy polgárának felhívása ,,az emberek természetes állapotára - az egyenlőségre és a szabadságra", a mai nézőpontból értendő. Az adott feltételek között, amikor léteznek olyan fegyverek, melyek képesek lennének elpusztítani a Földön mindent, ami él, az ilyen viszonyulás lehetetlen. Sajnálatos, hogy az úgynevezett nukleáris elrettentés hívei ezt elhallgatják. Ez a koncepció azért is veszélyes, mivel minden államot arra ítél, hogy állan- (Folytatás a 2. oldalon) Hozzászólás a vállalati törvény tervezetéhez Erősíti a gazdasági fejlődésbe vetett bizalmat KÁNTOR JÓZSEF, a Holíči Len- és Kendergyár dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) üzemének igazgatója A törvénytervezet indoklásában kimondott szükségszerűség mindannyiunk számára egyértelmű és világos. Gazdasági és szociális fejlődésünk meggyorsításához a társadalmi termelés valamennyi részvevőjének egyaránt hozzá kell járulnia. Legyen az vállalat, igazgató, vezető vagy beosztott munkás, társadalmi szervezet, megrendelő vagy szállító, munkájából és munkamódszereiből teljes mértékben száműznie kell az eddigi extenzív formákat. Ezért, amikor a vállalati törvény tervezetével kapcsolatosan elmondjuk nézeteinket, kifejtjük véleményünket, nemcsak a tőlünk függetlenül ható dolgokat kell elemezni, hanem saját munkánk hatékonyságát és minőségét is értékelni kell. A vita így egyrészt a törvénytervezet lényegének a megértéséhez, másrészt az idei termelési feladatok maradéktalan teljesítéséhez is hozzájárul. A munkánkat közvetlenül meghatározó területeket érintő rendelkezések sorából legfontosabbnak a gazdasági szerződésekre vonatkozókat tartom. Remélem, hogy a jövőben lényegesen megjavulnak a szállítói-megrendelői kapcsolatok, amelyeknek jelenlegi lazasága és formálissága rengeteg problémát okoz. Ez olyan alapvető kérdés, amelyben a legkisebb megértést és elnézést sem szabad megengedni. A szerződés egyben kötelezettség is. Azt, aki vállalt feladatait nem teljesíti és ezzel szerződéses partnerének gondokat okoz, meg kell büntetni. A másik problémakör, amit ön- magamban már többször végiggondoltam, a vállalat önálló elszámolásával és önfinanszírozásával kapcsolatos. Az egész csak akkor lehet hatékony és gazdaságos, ha részleteiben is az. Tehát túlzás nélkül mondhatom, hogy a vállalat sorsa a dolgozókollektíva kezében van, ennek tagjai viszont olyan mértékben éreznek felelősséget a termelési eredményekért, amennyire hatékony az erkölcsi és anyagi ösztönzés. Ezért kell például majd nagyon pontosan meghatározni, hogy az ösztönzési ala- (Folytatás a 7. oldalon) Megkezdődött a 31. Rysy-túra (ČSTK) - A Tatranská Lomnica-i táborban megrendezett békenagygyűléssel tegnap megkezdődött a 31. nemzetközi ifjúsági Rysy-túra csaknem 5000 hazai fiatal és külföldi vendégek részvételével. A túra megnyitó ünnepségén jelen volt a CSKP KB, a Csehszlovák Nemzeti Front KB és a szövetségi kormány küldöttsége Peter Colotkának, a CSKP KB Elnöksége tagjának, szlovák miniszterelnöknek a vezetésével. A delegáció további tagjai Tomáš Trávníček, a Csehszlovák Nemzeti Front KB alelnöke, Jaroslav Jenerál, a SZISZ KB elnöke, Ján Švéda, az SZLKP KB osztály- vezetője és más személyiségek voltak. A nagygyűlést Jozef Ďurica, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának elnöke nyitotta meg, majd Peter Colotka elvtárs mondott beszédet.
