Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)
1987-08-07 / 183. szám, péntek
Tényleges leszerelést, reális ellenőrzést (Folytatás az 1. oldalról) dó félelemben éljen és nukleáris túszokká teszi őket. Ha ezt a gondolatot logikusan végigvezetjük, akkor a nukleáris elrettentés híveinek be kell ismerniük, hogy ez elkerülhetetlenül a totális elrettentéshez fog vezetni, amikor minden állam saját megfelelő eszközökkel akar majd rendelkezni. Szilárd meggyőződésem, hogy az a konferencia, amely elfogadtatta az atomfegyverek elterjedése megakadályozásának gondolatát, tudatosítja ezt a veszélyt. Ezért bízunk megértésükben, amikor azt mondjuk, hogy az elrettentés doktrínájának ésszerű alternatívája csak az atomfegyverek nélküli és erőszakmentes világ lehet. Bár azt mondják, hogy fantáziálásról van szó, ez a világ születendóben van. Még 14 nappal ezelőtt, mielőtt Mihail Gorbacsov interjút adott volna Merdeka indonéz napilapnak, az atomfegyvermentes világ útjában még 200 robbanófejjel több állt. A reykjaviki találkozó óta a robbanófejek száma közel kétezerrel csökkent. Ha valaki megkérdezné tőlem, miért beszélek erről, mint kész tényről, azt mondanám, hogy a Szovjetunió számára ez valóban kész dolog. Ugyanis mindent megtettünk, ami csak tőlünk függött annak érdekében, hogy minden akadályt elhárítsunk a kettős nullamegoldás alapján való megállapodás elérésének út- jából. Visszavontuk a Nagy-Britannia és Franciaország nukleáris erejére vonatkozó feltételünket. A közepes hatótávolságú rakéták kérdését a hadászati és úrfegyverek problémájától elkülönítve mérlegeljük, bár szívesebben tárgyalnánk mindezekről együttesen. Állást foglaltunk az európai közepes hatótávolságú és harcászatihadműveleti rakéták teljes felszámolása mellett. S végül a kettős nullamegoldás koncepciója elé mentünk, amely a Szovjetunió és az USA fegyvertárából az atomfegyverek e két osztályának teljes kizárását jelenti. Nem titok, hogy ebben az esetben a szovjet félnek sokkal több rakétát kell megsemmisítenie, mint az amerikai félnek. Miről van tehát szó, uraim? Partnereink találtak maguknak kifogásokat. Ezek közül a legfontosabb a Per- shing-1A rakéták kérdése. Azt mondják nekünk: Miért álltak elő ezzel a kérdéssel és miért nem vetették fel korábban? így válaszolnék: Ebben az esetben egyáltalán semmilyen jelentősége sincs annak, mit tudtak a Nyugaton a szovjet álláspontról és mikor szereztek erről tudomást. Hiszen éppen azért tárgyalunk, hogy meghatározzuk azokat a fegyvereket, amelyeket fel kell számolni. Hiszen lényegében arról van szó, konkrétan melyek azok az 500-1000 kilométer hatósugarú nukleáris eszközök, amelyeket a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak meg kell semmisítenie. Az elvi megállapodás így hangzik: valamennyit kivétel nélkül. Ez azt jelenti, hogy a Pershing-1A rakétákat is. Ha azonban valaki a fejébe vette, hogy vitát kezd akörül, kinek a tulajdonát képezik ezek a rakéták, hát kérem, készek vagyunk erről is tárgyalni. Előnyben részesítenénk a tárgyaló- asztal mögötti megbeszéléseket erről, azonban ránk kényszerítik a nyilvános vitát, s ezt folytatnunk kell, hogy a dolog lényege és álláspontunk ne legyen eltorzítva. Abból indulunk ki, hogy az Egyesült Államokkal folytatunk tárgyalásokat, mégpedig kizárólag a szovjet és az amerikai nukleráris eszközökről. Érthetetlen számunkra, hogyan lépett be a szovjet-ame- rikai tárgyalásokba a Német Szövetségi Köztársaság. Miért? Milyen jogon? Talán az atomsorompó-szerzódés szerint nem kötelezte magát, hogy nem tesz szert ilyen fegyverekre? Ismétlem: Egyedül az Egyesült Államokkal tárgyalunk a megállapodásról, amely szerint - ha sikerül elérni - a két ország felszámolja e két osztályba tartozó minden nukleáris töltetét. Ha pedig mindet, akkor azokat is, melyek a Per- shing-1A rakétákon vannak elhelyezve. Hogyan is lehetne másképp? Az pedig, kié a rakéta fűtőanyaga, korpusza vagy, akár a vontató kereke, az nem érdekel minket. Egyedül abból indulunk ki, hogy a nullának minden fél számára ugyanazt kell jelentenie. Ha az Egyesült Államok nem kívánja a nullamegoldást, ami nyilvánvaló jelenlegi képletükből, amely szerint a hetvenkettő egyenlő nullával, az egészen más dolog. Szövetségeseinket is nyugtalanítja a tény, hogy szomszédos országban harcászati-hadműveleti rakéták maradnak, melyek nagy fenyegetést jelentenek biztonságukra. Ók is fölvethetnék hasonló eszközök területükön való telepítésének kérdését és a Szovjetunió ennek eleget tehetne. Ennek következtében azonban milyen lenne a szovjet-amerikai megállapodás? Csak félmegoldás volna, korlátozott, ingatag. A nullamegoldás ellenzői az utóbbi napokban még egy érvet agyaltak ki, amellyel magyarázni szeretnék a Per- shing-1A rakétákkal kapcsolatos tarthatatlan álláspontjukat. Arról kezdtek beszélni, hogy Európában egyensúlyhiány van a hagyományos és a harcászati nukleáris eszközök terén, s ezért ezeket a rakétákat meg kell őrizni. Talán nem tudnak arról Bonnban és Washingtonban, hogy a szovjet vezetés többször is felszólított, kezdjenek halaszthatatlanul tárgyalásokat a hagyományos és a taktikai nukleáris fegyverek csökkentéséről, valamint az aránytalanságok felszámolásáról azokon a területeken, ahol ilyen tapasztalható? Egyenesen meg kell mondani, hogy ezek a spekulációk nem keltenek jó benyomást, nem növelik bizalmunkat partnereink iránt a tárgyalásokon. A leszerelési konferencia nincs közvetlenül kapcsolatban a közepes hatótávolságú és harcászati-hadműveleti rakéták kérdésének megoldásával, azonban foglalkozik és kell is foglalkoznia a nukleáris leszerelés problémakörével és az atomsorompó-szerzódés erkölcsi őrzőjévé válik. Ezért úgy véljük, a konferencia véleményt mondhatna arról, összeegyeztethető-e az említett szerződéssel az a gyakorlat, hogy a nukleáris és nem nukleáris hatalmak is rendelkezzenek atomfegyverrel. Ezt elkerülhetetlenül meg kell tenni már azért is, hogy elejét vegyük az atomsorompó-szerzódés megszegésének. Senkinek sem szabadna atomfegyverekkel rendelkeznie. S az ilyen „jogi fikció“ kialakítása nagyon veszélyes. Az amerikai kormány egyes képviselői és nyugatnémet partnerei azt állítják, hogy a hírhedt Pershing-1A rakéták harmadik ország eszközei, s ekkor ismét felmerül a kérdés, miként lehetséges, milyen jogon van harmadik ország, tehát a Német Szövetségi Köztársaság tulajdonában nukleáris fegyver? Mi úgy tudjuk, hogy erre sem jogi, sem erkölcsi alapja nincs. Ha az NSZK önkényesen megpróbálja magának ezt a jogot kisajátítani, ha valóban törvénytelen úton biztosította magának az atomfegyvert, az felháborodást kelt az egész világon, s ez az egész világot politikai válságba sodorhatja. Helyénvalónak tartjuk ezen a fórumon közvetlenül feltenni az NSZK képviselőjének a kérdést: vannak-e országának fegyverzetében valamilyen nukleáris eszközök? Éppen ilyen indokolt az amerikai delegátusnak címzett kérdésünk: valójában ki rendelkezik a Pershing-1A rakéták nukleáris robbanófejeivel? A két kérdésre adott választól sokminden függ. A közepes hatótávolságú rakétákról és a harcászati-hadműveleti rakétákról szóló megállapodás sorsa. Az atomsorompó-szerzódés jövője. Kikényszerítették, hogy a Szovjetunió átértékelje az egész stratégiai helyzetet a Szovjetunió nemzeti érdekeinek veszélyeztetése szempontjából, azáltal, hogy ezek a fegyverek olyan országokban jelentek meg, amelyek mind a mai napig a visszavágás esztelen jelszavaival próbálják túlkiabálni az ésszerűen mérlegelő politikusok szavát, azoknak a közéleti személyiségeknek és mozgalmaknak a szavát, amelyek felelősséget tanúsítanak az európai és a világpolitikában. A Szovjetunió reméli, a Német Szövetségi Köztársaság megmagyarázza a helyzetet és eloszlatja a több európai országban tapasztalható amiatti aggodalmakat, hogy az NSZK a Pershing-1A rakéták ügyében kétértelmű magatartást tanúsít. Egészen világosan ki szeretnénk jelenteni, ha ez nem történik meg, a Szovjetunió a most kialakult helyzetet a maga szempontjából elfogadhatatlannak nyilvánítja, s közvetlenül és teljesen egyértelműen kimondja a saját véleményét. A szovjet emberek, a mi népünk soha nem törődik bele abba, hogy a Német Szövetségi Köztársaság atomhatalom legyen. Reméljük, hogy az NSZK-ban mindezt jól megértik, s hogy ott győznek az egészséges erők, amelyek az enyhülésre, a nukleáris leszerelés terén jelentős előrelépésre törekednek. Reméljük, hogy az NSZK nem válik a történelmi megállapodás elérésének akadályává. Eddig azonban a közepes hatótávolságú és harcászati-hadműveleti rakétákról szóló megállapodástól 72 amerikai robbanófej választ el bennünket. Az amerikai-nyugatnémet - „kettős könyvelésben“ ezekkel kell ellensúlyozni a nukleáris töltetek 2000-es tömegét, amelynek felszámolását és ócskavasba történő szállítását már ez év végén meg lehetne kezdeni. Az atomfegyverek e két kategóriájának teljes felszámolásáról szóló szovjet -amerikai szerződés elérése szükséges előjáték a fő kérdés megoldásához, ez a stratégiai támadófegyverek felszámolása és a világűr militarizálásának megakadályozása. Elnök úr! Azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy a szovjet vezetés megbízásából tájékoztassam önt azokról a célokról, amelyek elérésére a Szovjetunió törekszik. Ezek a következők:- szerződések megkötése az Egyesült Államokkal és nemzetközi megállapodások elérése az atomfegyverek általános és teljes felszámolásáról;- bármilyen fegyver világűrbeli telepítésének szigorú és általános tilalma;- olyan nemzetközi rendszer létrehozása, amely világméretekben betiltja a vegyi fegyvereket és a tömegpusztító fegyverek más fajtáit;- a hagyományos fegyverek csökkentése a minimális, kizárólag a védelmi szükségleteknek megfelelő szintre;-a világ összes országának együttműködése alapján létrehozni a nemzetközi biztonság átfogó rendszerét, amelyben az ENSZ Alapokmányával összhangban hatékonyan fenntarthatja a békét és a biztonságot. Engedje meg nekem, hogy ismertessem az e célok elérése érdekében javasolt konkrét intézkedéseinket. Először. Az atom- és úrfegyverekről folytatott tárgyalásokon résztvevő szovjet delegáció olyan utasítást kapott, hogy a kettős nullamegoldásból induljon ki. Megállapodás született az USA külügyminiszterével való találkozóról szeptember közepén az ENSZ-közgyúlés tanácskozásának keretein kívül. Másodszor. A genfi tárgyalásokon szerződéstervezetet terjesztettünk elő a stratégiai fegyverek 50 százalékos csökkentéséről, valamint a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló szerződés rendszerének megerősítésére vonatkozóan. Ezek kompromisszumos javaslatok, tiszteletbentartják a másik fél álláspontját és elébe mennek a másik fél követelményeinek. Harmadszor. A szovjet fél a társszerzőkkel, vagyis más szocialista országokkal a genfi leszerelési konferencián előterjesztette az atomfegyver-kísérletek általános és teljes betiltásáról szóló szerződés alapvető rendelkezéseit. Javasoltuk, hogy a fegyverek világűrbe való telepítésének megakadályozására létrehozzuk a nemzetközi ellenőrzés rendszerét. Negyedszer. Az ENSZ megvitatja a szocialista országok egy csoportjának arra vonatkozó javaslatát, hogy létrehozzuk a nemzetközi béke és biztonság átfogó rendszerét. Külön szeretnék szólni az ellenőrzésről, elvi és gyakorlati vonatkozásairól. Az utóbbi évek tapasztalatai megmutatták, hogy van olyan ellenőrzés, amelyről csak propagandacélzattal beszélnek, és hogy létezik reális, állandó ellenőrzés. Ha úgy akarják: közvetlenül a reális ellenőrzéssel kapcsolatos filozófiánkban teljes mértékben és szemléletesen megnyilvánul álláspontjaink fejlődése, amelyek most formálódtak a nem hagyományos politikai nézetek rendszerévé, más szavakkal, ez az új politikai gondolkodásmód. Mi így, és nem másként értelmezzük az ellenőrzést: helyesen, letagadhatatla- nul, megbízhatóan, maximális pontossággal és szigorúsággal elérni a 100 százalékos bizonyosságot arról, hogy a fegyvereket felszámolják, a megmaradó fegyverekre vonatkozó kötelezettségeket és a megengedett katonai tevékenységet tiszteletben tartják, és a tilalmakat nem kerülik meg. A Szovjetunió az ellenőrzés formáinak és módszereinek széles „választékát“ kínálja, beleértve a nemzetieket és nemzetközieket egyaránt. Ezeket a formákat az önök fóruma elé terjesztett 1987. június 9-i dokumentumunkban az atomfegyver-kísérletek betiltásáról részletesen is megmagyaráztuk. Közülük néhányat már alkalmazunk is a gyakorlatban. Megjegyzem, nukleáris kísérleti telepünk térségében hosszú időt töltöttek amerikai tudósok megfelelő ellenőrző műszerekkel. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája új megállapodást kötött az amerikai kollégákkal az ellenőrző műszerek elhelyezéséről és az ide vonatkozó adatok cseréjéről. Elég megemlíteni, hogy országunk a közelmúltban rendkívüli kísérletet tett az atomfegyver-kísérletek leállítására. Hosszú ideig megtartottuk az atomrobbantásokra elrendelt egyoldalú moratóriumunkat, a jó példa erejével kívántuk meggyőzni az Egyesült Államokat. A leszerelési konferenciához fordulunk azzal a kéréssel, hogy segítse elő az atomfegyver-kísérletek betiltásáról szóló szovjet-amerikai szerződés megkötését. Hangsúlyozni kívánom, nem arra szólí-i tunk fel, hogy egyik vagy másik fél oldalá-l ra álljon. Azt kérjük, hogy erkölcsileg és politikaiig járuljon hozzá a valóban egyetemes emberi cél eléréséhez - ahhoz, hogy a nukleáris kísérletek történelemmé váljanak. Azonban mindmáig folytatódnak, s önök tudják, hogy kinek a hibájából. Még mindig az emberiség életének részét alkotják. A szovjet-amerikai tárgyalásokon könnyebben el lehet érni a megállapodást, ha meglesz az a bizonyosság, hogy más államok is támogatják a nukleáris kísérletek betiltását és hajlandók lesznek csatlakozni a vonatkozó nemzetközi szerződéshez. Éppen ezért az a véleményünk, hogy a szovjet-amerikai tárgyalásokon a megállapodást célzó erőfeszítéseknek és a leszerelési konferencia keretében az átfogó szerződés előkészítésének párhuzamosan kell történnie. Az ilyen szerződés előkészítését meggyorsító gyakorlati lépésként javasoljuk tudósok különleges csoportjának létrehozását, s az ó feladatuk lenne, hogy megindokolt ajánlásokat terjesszenek a konferencia elé az atomfegyver-kísérle- tek beszüntetéséről szóló bármilyen megállapodás ellenőrzési rendszerének struktúrájáról és funkcióiról. Véleményünk szerint ugyancsak létre kell hozni a sugárzásvédelem ellenőrzését szolgáló globális nemzetközi rendszert a műholdak kihasználásával. Az ilyen rendszer hasznos lenne abból a szempontból, hogy hatékonyabb lenne az atomfegyver-kísérletek betiltásának ellenőrzése, miután ezt a tilalmat kimondják. S végül ennek segítségével figyelemmel lehetne követni a légkör, a talaj és a tengerek szennyezettségét globális és regionális viszonylatban is. Ez egyúttal kiegészítő biztosítás is lenne mindenféle meghibásodás esetén, főleg az atomerő- művi baleseteknél. A jelenlegi szakaszban az atomfegyverek állományának csökkentését, vagyis a közepes hatótávolságú és harcászati -hadműveleti rakéták csökkentését szilárdan összekapcsoljuk az ellenőrzés formáiról való megállapodással. Ezek felölelik a felek tulajdonában levő rakéták alapvető adatainak kicserélését, s ezen adatok leellenőrzését a helyszínen végzett inspekció útján. Ragaszkodunk ahhoz, hogy állandóan ellenőrizzük a rakéták felszámolásának folyamatát. Az ellenőrzés vonatkozik az ide tartozó termelőbázis és infrastruktúra felszámolására is. Az általunk javasolt ellenőrzési rendszernek ki kell alakítania az abszolút bizonyosság légkörét azzal kapcsolatban, hogy a megállapodást semmilyen módon nem fogják megkerülni. Végül kötelezőnek tartjuk, hogy a Szovjetunió és az USA bejuthasson harmadik országokban levő katonai objektumokba, ahol rakétákat lehetne telepíteni. Láthatják tehát, hogy maximális mértékben bővítjük a bizalom területét, amikor megnyitjuk a Szovjetunió térségét az ellenőrzés számára. A teljes bizalom azonban teljes kölcsönösséget feltételez. Ezt Stockholm példázza és alátámasztja, vagyis azok a határozatok, amelyeket ott fogadtak el. Ha kívánják, akkor ez a bizalom konkretizált elve, az új politikai gondolkodás a gyakorlatban. S mi természetesen, azt kívánjuk, hogy ez földrajzilag necsak egy világrészre korlátozódjék. Véleményünk szerint az ellenőrzésnek rendkívüli jelentősége lesz a lázas űrfegyverkezés megakadályozása szempontjából. Rendkívül hálásak lennénk önöknek, ha megkülönböztetett figyelmet szentelnének a világűr békéjének megőrzését szolgáló nemzetközi ellenőrzési rendszer létrehozására vonatkozó javaslatnak. Talán nem ésszerű bármilyen objektum világűrbe juttatásának az ellenőrzése? A világon még nincs olyan sok kilövőhely, s ha ezeken megjelennének a nemzetközi ellenőrök, megbízhatóan szavatolva lenne, hogy a kilőtt objektumok nem fegyverek, s nem hordoznak semmilyen fegyverfajtát. Azonban még ennél is tovább megyünk, s a felügyelői csoportok állandó jelenlétét javasoljuk minden olyan bázison, ahonnan űrobjektumokat lőnek fel. Az ellenőröknek időben tájékoztatást adnának minden startról, beleértve a. helyszínt, a hordozórakéta fajtáját, a kilövés időpontját, s az űrbe juttatott objektum összesített adatait. Milyen kétségek támadhatnak itt annak a nagyhatalomnak az ellenőrzésre tett javaslatai őszinteségével szemben, amely rendkívül aktívan bocsát fel úrobjektumokat? Minden, a világűrben tevékenységet folytató államra egyenlő feltételek vonatkoznának, és az ellenőrök állandó jelenléte biztosítaná az ellenőrzés megbízhatóságát. Hiszen a startoló kozmikus komplexumot nem lehet elrejteni. Ebben az esetben maga a technológia feltételezi az ellenőrzés relatív egyszerűségét és hatékonyságát. Javaslatunk ezenkívül feltételezi a jogot a helyszíni inspekcióra, ha felmerül a gyanú, hogy be nem jelentett kilövőállásból felszállást hajtottak végre. A csapásméró úrfegyverek teljes betiltásakor a Szovjetunió hajlandó kiterjeszteni az ellenőrzést a raktárakra, ipari vállalatokra, laboratóriumokra és kísérleti központokra is. Ha egy állam nem akar fegyvereket telepíteni a világűrben, akkor nem lehet semmilyen oka, hogy ellenezze világűr- beli tevékenységének nemzetközi ellenőrzését. A világűr az egész emberiség gazdagsága. Sokkal nagyobb dolog ez, mint gyakorlótér a katonai technokrácia számára, amely elutasítja a hagyományos humánus eszméket. Az alkotóerő békés érvényesítésének a szférája ez. S a Szovjetunió kész minden energiájával védelmezni ezt az elképzelését a világűrről. A világűrről szóló mérlegelések elkerülhetetlenül gondolatokat ébresztenek azokról a távolságokról, amelyeket az emberiségnek le kell győznie, hogy elérje életcéljait. Vannak távolságok, amelyeket teljes hosszában végig kell járnunk, másokat félig megtettünk, s megint másoknál már látjuk az út végét. Néhány szót szeretnék szólni egy olyan óhajtott célról, amely - mint mondani szokták - karnyújtásnyira van, s amelyhez a leszerelési konferencia már csaknem eljutott. Az egész emberiség számára nagy jelentőségű eseményről van szó - a vegyi fegyverek teljes betiltásáról és készleteik felszámolásáról. Az Ypres melletti első gáztámadástól - amellyel elkezdődött e barbár tömegpusztító fegyverek katonai alkalmazása - kétharmad évszázad telt el. Azóta számos ország kormánya és különböző nemzetközi fórumok igyekeztek létrehozni e pusztító eszközök gyártásának és alkalmazásának jogi korlátozásait, de csak most, napjainkban válik lehetővé az erre vonatkozó történelmi jelentőségű konvenció elfogadása. Mi akadályozhatná ezt meg? Egyedül az olyan próbálkozások, amikor az egyik kéz felvázolja a jövendő szerződés javaslatát, a másik pedig megnyitja a bináris vegyi anyagok tartályait. Biztosan nem kell beszélni arról, hogy ez mennyire erkölcstelen és összeegyeztethetetlen a mi célunkkal. A Szovjetunió továbbra is aktívan együtt fog működni a leszerelési konferencia minden résztvevőjével, hogy a régóta várt megállapodás valósággá váljék. Nem dramatizáltuk a közben felmerülő vitákat és ellentéteket. Legfelsőbb célként egyet tűztünk ki - a vegyi fegyverek betiltásáról és készleteik felszámolásáról szóló megállapodást jóvá kell hagyni, mégpedig mielőbb. Felhatalmaztak annak bejelentésére, a szovjet küldöttség e kérdés megvitatásakor abból indul ki, hogy elkerülhetetlenül szükséges jogilag rögzíteni a felkérésre történő kötelező inspekciók elvét, s emellett nem szabad majd ezt visszautasítani. Ebben a döntésben is nagyon meggyőzően megnyilvánul törekvésünk a reális, hatékony ellenőrzésre, az új politikai gondolkodásmód elveinek szellemében. A bizalom légkörének kialakítása érdekében és azért, hogy mielőbb meg lehessen kötni a nemzetközi megállapodást, a szovjet fél a vegyi fegyverekről folytatott tárgyalások résztvevőit meghívja a Szovjetunió sihani katonai objektumába, hogy ott megismerkedhessenek a szovjet vegyi muníció prototípusaival és a vegyi fegyverek felszámolásának technológiájával. Nemsokára meghívjuk a szakértőket a vegyi fegyverek megsemmisítésére szolgáló speciális üzembe, amely Csapajevszk város közelében épül. Remélem, hogy e bejelentés után a konferencia résztvevői megfelelően értékelik törekvésünket a megállapodás kidolgozása során felmerült legbonyolultabb csomók átvágására. (Folytatás a 7. oldalon)
