Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)

1987-08-03 / 179. szám, hétfő

ÚJ szú 3 987. VIII. 3. A tervezettnél jobbak a hozamok A somorjai (Šamorin) Kék Duna Egységes Földműves-szövetkezet­ben napi rendszerességgel ülésezik az aratási bizottság. Azon, amelyi­ken mi is ott voltunk, egyebek között arról volt szó, hogy az egyenetlen érés és a csapadékos időjárás meg­nehezítette a munka szervezését és a szállítási időterv teljesí­tését. A bizottság tagjainak be­számolójából megtudtuk, hogy az őszi árpát már kicsé­pelte a szövetkezet. Az elért hektárhozammal elégedet­tek, hisz a tervezett 5,54 ton­na helyett 6,91 tonna szem­termést' adott a növényzet hektáronként. A 700 hektá­ron termelt őszi búzának több mint 60 százalékát sike­rült betakarítaniuk. A kilátá­sok itt is biztatóak, mert a ter­vezettnél jobb a hektárho­zam. Mayer Zoltán mérnök, a szántóföldi növényter­mesztésért felelős agronó- mus bejelentette, hogy más­nap a tavaszi árpa aratását is megkezdhetik. Lengyel .József mérnök, a szövetkezet gépesítési ágazatvezetője a gépek ki­használásáról és a termés utókezeléséről számolt be. Elmondta, hogy a kisegítő gépekkel együtt összesen 17 kombájn vágja- -csépeli a gabonát. A szalmabeta­karítás jó ütemben halad, amihez a kooperáló vállalatokból érkezett segítség is jelentős mértékben hoz­zájárul. Lengyel István, az üzemi pártbizottság elnöke arról tájékoztat­ta a bizottságot, miként gondoskodik a gazdaság az aratókról. A tanácskozást követően határ­szemlére indultunk. Pisch László mérnök, a tudományok kandidátusa, a Kék Duna Efsz elnöke megjegyez­te, hogy örülnek a terven felüli ter­méshozamnak, de kicsit bosszan­zetben, hisz még így is a tervezett­nél jobb eredményekről adhatnak majd számot aratás végeztével. Most már csak az időjáráson múlik, hogy mikor és milyen minőségben tudják betakarítani a még kaszára váró kenyérgabonát és sörárpát. Ottjártunkkor a Czukari dűlő 117- A somorjai szövetkezetben a gazdasági udvarokon rakják kazalba a bálázott szalmát, hogy kevesebb helyet foglaljanak el a szántóföldből (A szerző felvétele) kodnak is. Az előzetes felmérések idején sokkal ígéretesebb volt a ga­bona s a számítások alapján min­denki a korábbi csúcshozamok túl­teljesítésében reménykedett. Hiába, az aszályos, forró nyárelő keresztül­húzta a számításokat. Kesergésre, persze, így sincsen ok a szövetke­Fogy az aratnivaló A nagy hőség hatására felgyor­sult a gabona érése a Nagykürtösi (Veľký Krtíš) járásban, így teljes erő­vel dolgozhatnak az aratók. Mikuláš Melišik mérnöktől, a járási mező- gazdasági igazgatóság főagronó- musától tudom, hogy az idén össze­sen 14 342 hektárról kell fedél alá hordaniuk a kalászos gabonafélék termését. A legtöbb aratnivaló ezúttal is az Ipolybalogi (Balog nad Ipľom) Efsz- ben várt az emberekre és gépekre. Itt 1440 hektáron termett gabona az idén. A szövetkezet járási viszony­latban az elsők között kezdte az aratást. A főpróbát július derekán tartották s a gépek jól vizsgáztak. A vontatott érés miatt kezdetben a gazdaság saját kombájnjai részére is alig akadt munka, de mire a Dačov Lom-i és a Dubovéi Efsz-ből megér­keztek a kisegítő kombájnok, addig­ra megszőkültek a gabonatáblák. Pölhös Vendel mérnök, a szövet­kezet főagronómusa elmondta, hogy az őszi és a tavaszi árpa termését már begyűjtötték, és a búza aratása is jó ütemben halad. Az 1150 hektár nagyobb részén bőtermő Danúbia, Iris, Košútka és Viginta búzafajtákat termesztettek. A főagronómussal ellátogattunk a Nagytábla dűlőben dolgozó kom- bájnosokhoz. Pölhös mérnök, köz­ben elmondta, hogy a gabonafélék­ből 2400 tonnát vetőmagra termel­tek, ami most, betakarítás idején fokozott minőségi követelményeket támaszt az aratásban résztvevők munkájával szemben. A munkaszer­vezés és a gépek műszaki állapota kifogástalan, és a kombájnosok hoz­záállásával sincs baj. Nagy tapasz­talattal rendelkező, a nyarat hosszú évek óta rendszeresen a kombájn nyergében töltő emberekre bízták a gépeket, olyanokra, mint Skerlecz Károly, Kukolik László, Trencsényi István, Szentkereszti Lajos és társa­ik. A kombájnosokat és az aratás valamennyi résztvevőjét nem csu­pán a meghirdetett szocialista mun­kaverseny és a kilátásba helyezett anyagi ösztönzők serkentik nagy tel­jesítményre és minőségi szempont­ból kifogástalan munkára. A munka szeretete, a lelkiismeretesség és a szakmai büszkeség is nagy hajtó erő. A jó munkaszervezést dicséri, hogy a kombájnok jószerivel még be sem fejezték a munkát egy-egy par­cellán, nyomukban máris ■hajráznak a szalmabetakarítók. A főagronó- mus elmondta, hogy a szalma egy részét felszedő kocsikkal gyűjtik össze és az állattenyésztési telepek közelében ömlesztve rakják kazal­ba. Ugyanakkor a szalmaprések is dolgoznak. A Jancsó Imre és Szed- mák Benedek által üzemeltetett pré­sek után idénymunkások gyűjtik össze a bálákat. A felszabadult területeken máris munkához láttak a tarlószántók. El­sőként azokat az öntözhető parcel­lákat szántják meg, melyeken tarló­keverékek vetését tervezik. A járásban legnagyobb területen, hét falu határában gazdálkodó szö­vetkezetben jól szervezett munká­val, eredményesen végzik az ara­tást. Nagy részük van ebben az agronómusoknak, Szabó Józsefnek, Bodzsár Józsefnek és Zolczer Fe­rencnek, és természetesen az üze­mi konyha dolgozóinak is, akik a ha­tár távolabbi részén a munkahelyek­re szállítják az ebédet, a telepek közelében dolgozókat pedig asztal­hoz ültetik. BÖJTÖSJÁNOS hektáros parcelláján dolgoztak a kombájnok. Vladimir Algayer mérnök, a szövetkezet növényter­mesztési ágazatvezetője elsősorban a saját kombájnosaik, Horváth Ár­pád, Molnár Géza, Borsa József, Varga István és társaik munkáját dicsérte, de a Kroméŕíži és a Jeseni- cei Állami Gazdaság dolgozóinak szorgalmáról és hozzáértéséről is nagy elismeréssel beszélt. A ven- dégkombájnosok - Rastislav Hajda, Ivan Navrátil, Jaroslav Novák, Jozef Lavička, Václav Dunaj és a többiek - mindenekelőtt a sokoldalú gon­doskodást emelték ki, de arról is szóltak, hogy évek óta szívesen jár­nak ebbe a szövetkezetbe segíteni, ahol rendszerint bő hozammal fizet a határ a termelők egész évi fárado­zásáért. Lengyel Istvánnal felkerestük az egyik szalmabetakarító csoportot is. Kiss Tibor és Borbély Pál nagynyo­mású préssel bálázták a szalmát, néhány traktoros pedig azonnal a somorjai gazdasági udvarra fuva­rozta a bálákat, hogy másnap már a tarlószántók vehessék birtokba a területet. A látottak meggyőztek bennünket arról, hogy a somorjai Kék Duna Efsz-ben valóban komp­lex módon értelmezik az aratást, és nemcsak papíron, de a gyakorlatban is érvényesítik a „kasza után eke“ alapelvet. JOZEF SLUKA Megállás nélkül.. A Galántai (Galanta) járásban meggyorsult a kalászosok érése. Ezért a mezőgazdasági vállalatok dolgozói minden lehetőséget ki­használnak a lehető leggyorsabb betakarítás érdekében. Ezzel egyi­dejűleg a felvásárlást is rugalmasan szervezik. Erről beszélt Imrich Kluč- ka, a Bratislavai Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat galántai üzemének igazgatója. Alig­hogy befejezték a repce felvásárlá­sát, a mezőgazdasági vállalatok má­ris szállították az átvevőhelyekre a borsót, az őszi és a tavaszi árpát A jelenlegi időszakban a búza jó minőségben való felvásárlása a leg­fontosabb feladat. Az igazgató Matej Skalničky igazgatóhelyettessel és Vigh Olgával, a növénytermesztési osztály vezetőjével arról tárgyalt, mi­ként lehetne rugalmas szervezéssel gyorsabban átvenni a gabonát. Amint elmondották, elég nehéz kö­rülmények között dolgoznak, mert az építkezések elhúzódása miatt ke­vés a raktár. A galántai átvevőköz­pontban az új raktárakban 46 ezer tonna gabonát helyezhetnének el, de az üzembehelyezési határidőt már többször elodázták. Tehát úgy kell dolgozniuk, ahogy lehet. Jól ki kell használniuk a szárítóberende­zéseket is, hogy megfelelő nedves­ségtartalmú gabona kerüljön a táro­lóhelyekre. A galántai felvásárló részlegen Varga Vince raktáros arról beszélt, hogy éjjel-nappal átveszik a gabo­nát. A legtöbb terményt a hidaskürti (Mostová) Vörös Csillag Efsz-től vá­sárolták fel. A gabona minőségével elégedettek. Martinkovič István, egy nagy teljesítményű Hon rakodógép­pel forgatta a búzát. Elmondotta, hogy 12 óra alatt megállás nélkül dolgozik, csak akkor pihenhet, ha munkatársa, Jobbágy István felváltja őt. Néhány méterrel odább, a tisztító mögött teljes ütemben működött a szárítógép, amelyet Maderka László kezelt. Elég nehéz körülmé­nyek között dolgozott a nagy meleg­ben. Amint mondotta, teljes mérték­ben kihasználja a berendezés telje­sítőképességét. Nagyon fontos ebben az időszak­ban, hogy a silók berendezéseinek kezelői jó munkát végezzenek. Amint megtudtam, egy nap alatt La- ternik Sándor, Ivan Rovenský, és Takács Ernő felváltva teljesít szol­gálatot. Nekik köszönhető, hogy az üzemelés folyamatos. A vagonok be- és kirakását irányító Mészáros György, Kyselák Gyula és Bihercz Aladár is minden percet kihasználva dolgozott. Az üzemszemlén meggyőződtem arról, hogy mindenki kezdeménye- zően járul hozzá a sikeres felvásár­láshoz. A járműveknek nem kell túl sokat várakozniuk az átvevő köz­pontok előtt. Gyorsan átadhatják a termést és mehetnek az újabb rakományért. OLÁH GYULA Prágában volt az első Az I. VIT 40. évfordulójára Peregnek az ujjaim között az idő szíttá, megsárgult újságlapok. Az egyik fotóról bájos, szőke lány nevet, kezében napernyő, mellette turbánt viselő, termetével a napot hódító indiai fiú, egy másik felvéte­len népviseletbe öltözött, táncoló fiatalok tarka serege, egy újabb fotográfián fiatal mongol íjászok csoportja emeli felajzott íját az ég felé, fentebb amerikai néger fiú és fehér honfitársnője osztja meg egymással asztalát, poharukat koccintásra emelik, a következő címlapon ló és lovasa a XV. szá­zadi Firenzét idézi, az utolsó ké­pen feltartóztathatatlanul höm­pölygő hatalmas ifjú menet... A felvételek, lehet, a négy évti­zed során megfakultak már, de a fényképezőgép lencséjébe bele­írt arcok, szemek mit sem veszítet­tek akkori sugárzó lelkesedésük­ből, ragyogásukból, csillogó biza­kodásukból. Olyan fiatalokról ké­szültek, akik megjárták a háború poklát. Ha mesélni tudnának, róluk beszélnének az első lidicei rózsák - azokról a fiatal emberekről, akik 1947 nyarán a világ minden tájáról sereglettek fővárosunkba, hogy közös zászlójukra tűzzék a béke, a barátság, az együttmüködés örökérvényű jelszavát. Július 25. és augusztus 17. kö­zött 71 ország 17 ezer delegátusa érkezett a prágai VIT-re, földünk első világifjúsági találkozójára. A harmadik, békében fogant nyár derekán, ezen a verőfényes júliusi napon prágaiak ezrei indul­tak az esti órákban a strahovi sta­dionba, ahol fél nyolckor Guy de Boisson, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, s nyitotta meg ünnepélyesen a fesztivált. Céljuk­hoz értek a staféták Európa fiatal­jainak békevágyát tolmácsoló üd­vözleteikkel, üzent Oradour, a francia Lidice: Ifjúság, egyesülj! Az esti szellő lágyan ringatta a fesztiválzászlót, az ifjú torkokból egyszerre hangzott fel az a dal, melyet a szovjet delegáció ajándé­kozott a fesztiválnak, s mely a vi­lág demokratikus ifjúságának him­nusza lett: „Egy a jelszónk, a béke..." Az e pillanathoz vezető út nem volt könnyű, nem egy akadályt kel­lett legyőzni ahhoz, hogy valóra váljék annak a kínai küldöttnek a felhívása, aki 1945 októberében a DÍVSZ londoni alapító konferen­ciáján elsőként vetette fel a feszti­vál gondolatát, mint a világ haladó ifjúságának rendszeres találkozó­ját, mely elősegítené egymás kö­zelebbi megismerését, alkalmat nyújtana véleménycserére, tudá­suk, erejük összemérésére a sport s a művészet terén egyaránt. A fesztivál, fő küldetésének meg­felelően segítséget nyújtana ah­hoz, hogy a világ demokratikus ifjúsága hatványozottan emelhes­se fel hangját, s kivegye részét az egész világot érintő kérdések megoldásából. A gondolatot teljes mértékben támogatta a későbbi­ekben az NDSZ is, melyet az 1946-os prágai világkongresszus hívott életre. Az I. VIT színhelye­ként eredetileg Dánia szerepelt, azonban a dán kormány a háború okozta nehézségekre hivatkozva visszautasította a megtisztelő fel­kérést. Nem kell hangsúlyozni, hogy a háborús károk terhet, s mekkora terhet róttak Csehszlo­vákiára is, de a kormány 77. ülé­sén a kommunisták javaslatára mégis úgy határozott, Csehszlová­kia várja otthonába a világ haladó ifjúságát. Az előkészületek, melyre alig fél év maradt, megkezdődtek, s lelkesen folytak. Nem volt egy­szerű. Számos, a világ történeté­ben először feltett kérdés várt megválaszolásra, hiszen ezzel a fesztivállal valami új kezdődött, amire az emberiség történelmé­ben eleddig nem volt példa. S eh­hez járultak a háború „kulisszái", hatalmas veszteségek, a jegy­rendszer, s emellett a vendégek megoldásra váró étkeztetése, az egyes külföldi országokból érkező ellenséges hangok. De a világ ha­ladó ifjúságát nem lehetett feltar­tóztatni. Ha nagy nehézségek árán is, de többek között eljutottak Prá­gába a fasiszta Portugáliából, Spanyolországból indulók, az egyiptomi fiatalok, akik illegálisan lépték át országuk határát, az ausztrál delegáció, mely szintén nem kapott támogatást a hosszú úthoz. A küldöttség egyik tagját például három heti hiábavaló pró­bálkozás után vette fel végre fe­délzetére a hazai kikötőben egy éppen induló hajó, az út nyolcvan napig tartott, s az útiköltséget krumplitisztítással egyenlítette ki... S bár a hazai ellenzék is megpróbálkozott a fesztivál meg­hiúsításával, terve kudarcba ful­ladt. A fesztivál megszületett. Ilyen előzmények után érkezett el az a feledhetetlen strahovi est, mely három gazdag fesztiválhét előtt tárta ki kapuit. Az egykori résztvevők kitörölhetetlen emlék­ként őrzik emlékezetükben a ma már történelmi találkozásokat, a szolidaritás legszebb megnyilvá­nulásait, amikor a holland gyarma­tosítók indonéziai agressziója ide­jén holland s indonéz fiatalok ráz­tak kezet, s fejezték ki szolidaritá­sukat Vietnammal, amikor az or­szág a francia intervenció-célpont- ja lett. Emlékeznek a leterített spa­nyol zászlóra, melyre záporoztak a spanyol nép felszabadító harcá­nak megsegítésére siető pénzér­mék, a vérző Görögország, a füg­getlenségükért harcoló India kül­dötteivel való mély szolidaritásra. Nem felejtik el a színes prog- ramkavalkádot, az izgalmas sport- vetélkedőket, a Zene , Tánc és Ének Napját, melyen minden világtáj ízelítőt nyújtott művészetéből, a szovjet fesztiválprogramban szereplő világhírű Mojszejev együttes fergeteges fellépését, akik első ízben jártak akkor ha­zánkban, a Calcio Florentinót, a futball négyszáz éves firenzei elődjét, melyet korhű kosztümök­ben mutattak be az olasz fiatalok, első alkalommal Olaszország ha­tárain kívül, igazi látványosság­ként, a franciák a párizsi kommün emlékének szentelt programját, a mongol csoport gálaestjét, a prá­gai-velencei éjszakát a Moldván, az ezer és ezer lampion fényét visszatükröző hullámokat, az öröm és a Testvériség Napját... Testvérekké avatta a részvevő­ket a közösen végzett munka is. A fesztivál fiataljai bekapcsolódtak a háború utáni felújítási munkála­tokba. Ők ültették a híres lidicei rózsakert első rózsáit, segédkez­tek az új Lidice s Szlovákiában Baláže partizánközség felépítésé­nél, bányákban, gyárakban, a be­takarításnál szorgoskodtak, kivet­ték részüket a Mostban, Litvínov- ban folyó ifjúsági építkezésből, ott voltak a tönkrebombázott chebi ál­lomásépület helyreállításánál. Az első VIT augusztus 17-én, verőfényes nyári nappal búcsú­zott. A világ ifjúságának felvonulá­sát hatalmas nagygyűlés zárta a Vencel téren, ahol 120 ezer fiatalhoz, fiatalról szóltak Klement Gottwald szavai: „A világ ifjúsága, mely saját kegyetlen tapasztalatai­ból ismeri a háború terhét, a fasiz­mus borzalmait, a prágai fesztivá­lon lenyűgözően juttatta kifejezés­re forró akaratát, hogy meggátolja a világ egy újabb véres háborúba sodrását. Béke - így hangzott a ki­áltás, mely Prágából az egész vi­lágba eljutott, s amely minden bi­zonnyal visszhangra lel minden becsületes ember szívében... Bé­ke és demokrácia! Ez a fesztivál ifjúságának üzenete..." A mag, melyet a prágai fesztivál hintett el, a világ minden tájára eljutott. 1949-ben Budapesten, 1951-ben Berlinben, 1953-ban Bukarestben, 1955-ben Varsóban, 1957-ben Moszkvában, 1959-ben Bécsben, 1962-ben Helsinkiben, 1968-ban Szófiában, 1973-ban Berlinben, 1978-ban Havannában, 1985-ben Moszkvában gyűlt össze a világ ifjúsága. Mert a negyven éve Prágában született jelszó: „Az antiimperialista szoli­daritásért, a békéért, a barátsá­gért" - ma sem vesztett érvényé­ből. TARICS ADRIENN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom