Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)

1987-08-03 / 179. szám, hétfő

A fegyverszobában a pisztoly saj­nálatos módon elsül, s Rudy Waltz, a „semlegesnemű patikus“, önhibá­ján kívül kétszeres gyilkossá válik. Attól kezdve a gyógyszerészt ohiói szülővárosában Mesterlövész csúf­névvel illetik. Dilettánsok, bohémek és fajankók gyülekezete Vonnegut regénye, a Mesterlövész. A legterjedelme­sebb részt Rudy Waltznak töredel­mes önvallomása tölti ki (egyébként ő mondja el első személyben a tragi­hát ,,ezt a regényt... nem ajánlatos szakácskönyvnek alkalmazni". A rö­vid fejezetek, sőt ezeken belül a nyúlfarknyi, egyperces novellákra emlékeztető ,,képek“ egyformán meghökkentők és mosolyra fa- kasztók. A regény paradoxonok és szim­bólumok halmaza, s főleg a „szóki­mondás rejtélye“, az abszurd le­fegyverző hitele, de jelen van a gúny és szatíra is. Az olvasó elnézően mered e mikrovilág torzulásaira, az erkölcsi magatartások érvénytelen­ségére. Ezután már nem a cselek­mény, a párbeszédek meg a köz­pontozás az elsőrendű; valamennyi alárendeltje a témának, a szikár, sokszor talányos, velős megfogal­mazásoknak. Az író sajátos ötleteivel elkápráz­tat, a szigorúbb erkölcsűeket ugyan­akkor néhol megbotránkoztatja - fittyet hányva bármiféle előítéle­teknek és kiváltságoknak. A kö­zéposztálybeliek szertelen szórako­zásai, szabadidejük felesleges pa­„Esterházy“ Lilitől a művészetpszichológiáig Kiadók Budapesten Lapok egy társadalomrajzhoz Kurt Vonnegut és ami mögötte van kus családtörténetet), de nem az önsajnálat hangján, hanem úgy, hogy maga is tudatában van tehetet­lenségének. Rudy Waltz hibás végkövetkezte­tése és ködös általánosítása a vélet­len gyilkosság után abból adódik, hogy viszonylagos értékítélete csor­bát szenved, s az értékrend felborul (... nem nyúlok semmihez ezen a bolygón, legyen az férfi, nő, gye­rek, készítmény, állat, növény vagy ásvány - mivel igen valószínű, hogy gombnyomásra működő robbanó­szerkezethez van kötve). Lealacso­nyító állást vállal egy illatszerbolt­ban, s esténként főleg cigarettákat meg parfümöket árul. Mindez tán arra jó, hogy megedződjön, és ne izgassák lekicsinylő vélemények, alantas csúfolódások, s könnyebben leperegjen róla a rágalmak, becs­mérlések, piszkolódások özöne. Vonnegut regényét rendhagyó cselekmény és csapongó fantázia jellemzi. Motivációja, mint egy víg­opera alaphangja, minduntalan visz- szatér. Metzger és Rudy Waltz talál­kozásának párbeszédes szatírája egy kiszolgáltatott, szerencsétlen fi­gura védőbeszéde. Vonnegut a bizarrságot még az­zal tetézi, hogy mondanivalója közé példázatokat vegyít, a görög mitoló­giát hozza közel, s nem utolsósor­ban ínyencségek receptjét is közre­bocsátja (haiti banánleves, mogyo­rós kocka, mandulás puszedli), bár megjegyzi, hogy az eredeti recep­tekbe maga is „belepancsolt". Te­ÚJ KÖNYVEK Csontos Vilmos: VELETEK VAGYOK zonnyal nem egészen ismeretlen az olvasó előtt, hiszen elbeszéléseivel, karcolataival már hosszabb ideje je­len van a különböző lapok, elsősor­ban az Új Szó és az irodalmi Szemle hasábjain. Elbeszéléseinek egy részében a letűnt falu, a gyermekfejjel megélt világháború mindennapjai villannak fel emlékezésszerűen, azonban Csi- csay Alajost, már koránál fogva is, ennél sokkal jobban izgatják a jelen hétköznapjainak visszásságai. A hir­telen felduzzasztott kisvárosok lakó­telepi lakásaiba került emberek be­illeszkedési nehézségei, valamint az elmagányosodás súlyos gondja fog­lalkoztatja. Szívesen nyúl a közöm­bösség okozta problémákhoz, ébren tartja lelkiismeretünket a perifériára szorult egyszerű emberek hányatott sorsával szemben. Csontos Vilmos (1908) a cseh­szlovákiai magyar líra sajátos hangú képviselője. Válogatott és új verseit tartalmazó kötetében az olvasó megismerheti az autodidakta költő hagyományos versformában vissza­fogottságot tükröző homogén, de a mélyben lassan formálódó és fo­kozatosan letisztuló költészetét. A kor és a személyes életforma által erősen determinált munkásságában a szándék nem mindig párosul adekvát kifejezőeszközökkel. Lírájá­nak humanizmusa, elkötelezetfsége és a néphez, a közösséghez való szilárd hűsége azonban példaképül szolgáló eszmei-erkölcsi tartásról tanúskodik. Csicsay Alajos: X-ÉK A HETEDIKEN Csicsay Alajos neve minden bi­B árki szememre vethetné, hogy miért éppen most, s miért ilyen későn írok arról az eseményről, amelyen még május végén jártam Budapesten. Három oka van: Ma­gam sem szeretem, ha valaki egyéni szerencséje folytán olyan könyvről, könyvekről ír a hazai sajtóban, ame­lyek a könyvesboltok rendszeres vá­sárlói számára hozzáférhetetlenek; megvártam, amíg hozzáértőbbek megfejtik, ki is valójában Csokonai Lili; végeredményben majd ebből az írásból is kiderül, hogy nem is annyi­ra a könyvhét, hanem négy igencsak sajátos helyzetben lévő magyaror­szági kiadó vezetőivel folytatott be­szélgetéseim alkotják gerincét gon­dolataimnak. Jovánovics Miklóstól, a Magvető Könyvkiadó igazgatójától azt kérdez­tem, amit azokban a napokban min­denki: Kicsoda Csokonai Lili? Ki a szerzője annak a sárga borítós könyvnek, amely izgalomban tartotta a könyvhét közönségét?- Lehet a kötetet eröfölöslegnek tekinteni, játéknak, amely egy nyo­morék ember életét ábrázolva képvi­sel irodalmi értéket. Ismeretlen „va­laki" a szerző, bár én ismerem ót. Mit tehet ilyenkor a kérdező? Megvárta, míg a Tizenhét hattyúk első hivatásos olvasói leírják véle­ményüket, pedig már a Magvetőben jártamkor hallottam a pletykát (miért is nem hittem el?) a szerzőről. Álné­ven írta ezt a könyvét, s a borítólap hátsó oldalán az író egyik rokonának fiatalkori képe látható. Majd már ha­zaérkezve olvastam az Élet és Iro­dalomban az első kritikát, amelynek szerzője mélyre hatoló szövegelem­zéssel bizonyította: Esterházy Péter a szerző. Bizony a pletyka ezúttal sem volt pletyka: utólag igaz hírnek kellett nyilvánítani. Pedig illett volna gyanakodnom Jovánovics Miklós alábbi tájékoztatója után:- A Magvető eddig is a magyar kultúra fontos műhelyének számí­tott, az szeretne lenni a jövőben is. Mit jelent ez? Elsősorban az igényes olvasók szolgálatát. A valódi kulturá­lis igényekre gondolunk, azokra az olvasókra, akik jó alkotásokkal akar­nak találkozni. Mindenkihez el aka­runk jutni ezentúl is, de azért fontos­nak tartjuk a színvonalat, s különö­sen örülünk, ha igazi író szól min­denki számára élvezhetően. A kiadó fő feladata a jövőben is az élő ma­gyar irodalom megszólaltatása, így az új szerzők felfedezése is, mint ahogy az idei Ünnepi Könyvhéten is több ilyen művel rukkoltunk ki: Te- mesi Ferenc Por-jának második kö­tetével, Csokonai Lili sajátosan ar­chaizáló, több tekintetben „trükkös" könyvével, vagy Szemes Zsuzsa kü­lönös kisregényével (és három elbe­szélésével), amelyben a (sajnos) életből ellesett és nemcsak irodal­munkban gyakori durvaságot, nyers naturalizmust meglepően ellenpon­tozza a líraiság, humánum, kapcso­latkeresés megannyi halk motí­vuma. .. Igen, akkor már gyanakodnom kellett volna a „trükkök“ emlegetése után. Mégsem csökkent örömöm, hiszen „Esterházy" Lili Tizenhét hattyúkba állítólag könyvesboltjaink­ban is kapható volt. Ugyanígy-a Sze­mes Zsuzsa írta Kanca Hotel, amely a Ra-Re sorozat egyik legmegrá­zóbb kötete. Persze a Magvető nemcsak az efféle „szenzációkra“ alapozza jö­vendő sikereit. Akkoriban volt látha­tó ä Petőfi Irodalmi Múzeumban a Világ Könyvtár sorozat 250. kötete megjelenésének alkalmából rende­zett kiállítás. Nem akármilyen soro­zat ez. Az évfordulós könyv Heinrich Böll utolsó, posztumusz regénye, az Asszonyok rajnai tájban volt. Az pe­dig „csupán“ a kiadó ázsióját növeli, hogy folytatja az évente megjelenő Szép versek, Rivalda és Körkép an­tológiákat. .. x Az Európa Könyvkiadó a legna­gyobb műhelye annak a fordításiro­dalmi tevékenységnek, amely egyedülálló Közép-Európában. Alig­ha van olyan értékes, humánus iro­dalmi alkotás a világon, amely elke­rülné a magyarországi fordítók fi­gyelmét Szappanos Balázs, az Eu­rópa Könyvkiadó egyik főszerkesz­tője elsősorban a cseh és a szlovák kiadókkal végzeit közös munkáról beszélt:- Nemcsak az évtizedekre visz- szatekintő együttmüködés, hanem a cseh irodalom iránt fokozódó ér­deklődés is motiválja munkánkat. A klasszikusokon kívül, akik közül Jaroslav Hašek és Karel Čapek ve­zeti az olvasói listákat, olvasóink elsősorban Bohumil Hrabal, Vladi­mír Páral könyveit keresik. Legalább ennyire népszerű Ladislav Fuks, s ehhez a sorhoz csatlakozott Jirí Šotola, akinek eddig négy alkotását jelentettük meg. Ebben a munkában igen fontos az, amit a Madách Könyvkiadó végez. Az utóbbi időben egyre színvonalasabbak lesznek az ott születő műfordítások is. Olyan kiváló fordítók vannak, mint Mayer Judit, Tőzsér Árpád, Hubik István, és mellettük felnövekedett az új ge­neráció, amely egyre nívósabb mű­fordításokat készít. A műfordítás mi­nősége mindig függvénye az adott irodalmi közeg fejlettségi állapotá­nak. Természetszerűnek látszik, hogy a csehszlovákiai magyar iroda­lom felfutása után a műfordítás igé­nyessége is növekedett. Ez azért is fontos, mivel a Madách profiljához tartozik a cseh és a szlovák irodalom figyelése, fordítása és kiadása, így számunkra szinte első kézből képes megbízható értékítéletek alapján ajánlani. Persze az már kiadónk munkatársainak feladata, hogy ezekből a magyarországi olvasó ér­deklődésének megfelelő műveket kiválasszon. Ennek pedig az irodal­mi érték az egyetlen kritériuma. Ter­mészetesen együttműködésünk nem korlátozódik csupán a Madách- ra. Közös sorozatunk van a Tatran kiadóval, s a Bibliotheca saeculorum sorozatban egyszerre jelennek meg közös történelmi múltunk és műve­lődéstörténeti hagyományunk fontos alkotásai. Remélhetőleg már idén a magyar és a szlovák olvasók ke­zébe kerül Juhász Gyula szakolcai (Skalica) versciklusa. Ezzel folytató­dik majd az a munka, amely a két nemzet kölcsönös megismerését, a közös történelmi múlt vállalását segíti elő. Szappanos Balázs nemcsak kö­zös dolgainkról szólt. Az Európa Ki­adó szerkesztőségeiben mindig ké­szülnek meglepetések. Várhatólag ilyen lesz Borisz Paszternak Doktor Zsivágőja, amely decemberben jele­nik meg. Thomas Mann naplója, Gandhi önéletírása és Günter Grass új regénye is sokak olvasmánya lesz. Az Európánál évente 200-210 mű jelenik meg, s ezt a tekintélyes mennyiséget nyolcvanan gondoz­zák. Tevékenységük a magyar szel­lemi életet gazdagítja a világiroda­lom legnemesebb gondolataival. A tapasztalt olvasók a Szépiro­dalmi Könyvkiadó nevét hall­ván elsősorban olyan nagysikerű sorozatokra gondolnak, mint a több­évtizedes Olcsó Könyvtár vagy a Magyar Remekírók. A magyar iro­dalom értékálló műveinek gondozó­jaként is számontartjuk, hiszen a legtöbb klasszikus mű ennél a ki­adónál jelenik meg. Kónya Judittal, a Szépirodalmi kiadó irodalmi veze­tőjével nemcsak ezekről beszél­gettem:- Az Olcsó Könyvtárat nemcsak az ismert gazdasági helyzet miatt érdemes fenntartani. Mindig lesznek kispénzű emberek, diákok és olyan olvasók, akiknek a mű a fontos, nem a könyv kivitele. Az sem mellékes, hogy tömegek számára hozzáférhe­tő a legértékesebb irodalom. Egy- egy kötetével 35-45 ezer ember mindig jól jár, hiszen ma már sikerült tartósabbá és vonzóbbá tenni a so­rozat borítóját. Sokkal összetettebb a helyzet a Magyar Remekírók soro­zattal. Terveink szerint szeretnénk a sorozatot befejezni, hogy ne vár­jon rá az a sors, ami az ilyen nagy­szabású vállalkozásokat fenyegeti. Négy-öt éven belül megjelentetjük azokat a müveket, amelyek teljessé tehetik a sorozatot. Akinek volt türelme kivárni az 1973-ban Csokonai Vitéz Mihály minden munkája című kötettel indí­tott sorozat egy-egy évben igencsak elapadni látszó „Remekírókat“, ma már a magyar irodalom kincsestárát birtokolhatja. Állíthatom, hogy olyan kötetekről esett szó, amely a legigé­nyesebb (irodalomtörténész, eszté­ta, tanár, diák) olvasók elvárásainak is megfelelnek. Filológiailag hitele­sek ezek a könyvek. Persze a Szép- irodalmi nemcsak ennek a kiadásá­val foglalkozik:- A könyvhétre 13 müvet jelentet­tünk meg. A prózakötetek között olyanok szerepelnek>, mint Illyés Gyula (A Szentlélek karavánja), Jó­kai Anna (Az együttlét), Beney Zsu­zsa (Napló előtte és utána), Sükösd Mihály (A halottak gyorsan lovagol­nak), Vas István (Igen is, nem is) és Sütő András (Advent a Hargitán) művei. A felsorolásból kiderül, hogy nemcsak a múlt értékeire figyelünk, így esett a választásunk Sütő And­rás erdélyi író drámáira is, aminek említésével jelezném, hogy mi az egyetemes magyar irodalom értékeit is gondozzuk. Kötelességünknek érezzük, hogy egy bizonyos színvo­nalat már elérő csehszlovákiai ma­gyar müveket is kiadjunk. Legtöbb­ször ezt a Madách Kiadóval közösen tesszük, igazán jelentős művek ese­tében - ilyen volt legutóbb Zalabai Zsigmond Tűnődések a trópusokon című elméleti monográfiája - önálló kiadásra is vállalkozunk. x Létezik, és a jelek szerint virágzik is a magyar kiadók sorában egy, amely nem tartozik a legnagyobbak közé. A Múzsák Közművelődési Kia­dó igazgatója Nemes Iván, akit ha lehet így nevezni, „a kulturális élet egyik vállalkozójaként“ tartanak számon:- Kétségtelen, hogy kis kiadónk csak akkor állhatja a versenyt, ha sajátos módszerekkel dolgozunk. Mindenekelőtt a rugalmasság az, ami meghatározza munkánkat. Ki­adványaink nagy része állami meg­rendelésre készül, tehát nem a ki­adói támogatás útján kerül hozzánk ezeknek a költsége, hanem gazda­sági szerződések keretében. Szá­munkra a kiadói tevékenység jöve­delmező. Ennek egyik kulcsa a saját nyomda, vagyis a más kiadóknál tekintélyes nagyságú nyomdai előál­lítási költség nálunk másképpen je­lentkezik. Nem szólva arról, hogy bármikor készek vagyunk utánnyo­másra, második vagy harmadik ki­adásra. Emellett van szabad nyom­dai kapacitásunk is, amellyel olyan bérmunkákra vállalkozunk, amelyek fedezik az igényes irodalom kiadá­sának költségeit. Persze ennél a dolog a Múzsák­nál is jóval bonyolultabb, hiszen nem a sokakat érdeklő kommersz vagy lektűr irodalmat jelentetik meg. Ki­adói profiljukat meghatározza az el­nevezés is: Múzsák Közművelődési Kiadó. Itt jelenik meg szinte a köz­művelődés, az amatőr művészeti te­vékenység teljes módszertani anya­ga. Ugyanakor adnak a „fazonra“ is. így például a könyvhét alatt már kapható volt Mérei Ferenc ,,...vett a füvektől édes illatot“ című mú- vészpszichológiai kötete. Sokan ke­resték Sarkadi Imre Párbeszéd az idő dolgairól című könyvét, amely a kiváló író hagyatékából előkerült írásokat tartalmazza. Nemes Iván igazgató szerint a Múzsák mással is foglalkozik:- Nyitottunk a tömegkiadványok felé. Ez számunkra nem jelenti a meghasonulást, hanem éppen el­lenkezőleg. Profilunkba tartozik a népművészet és ezen belül a hím­zés, a kötés is. így számos olyan kézi­könyv készült már, amely a ma oly divatos tevékenységhez ad taná­csokat. Ezeket tömegek vásárolják. Ezt a gyakorlatot szeretnénk foly­tatni. Hát nem tudom, mennyi és mi derült ki a Nemes Iván vezette kiadó titkaiból. Nem sok? Nem elég az, hogy ez a kiadó jövedelmező, mi­közben nem adja alább a nevével is jelzett igényeknél? I lyen tehát a körkép, amely hiá­nyos, hiszen lehetetlen, hogy mindarról említést tegyek, amit a gondokkal és előállítási költségek­kel küzdő magyarországi kiadók há- zatáján hallottam. Többek között a három legnagyobb és egy rendha­gyó kicsi állja a versenyt azzal a ní- vótlan, giccs és kommersz könyv­áradattal, amely a Magyarországon járó újságírót az aluljárókban mély lélegzet-visszatartásra késztette. DUSZA ISTVÁN ÚJSZ 4 1987. V zarlása ingerli öt. E rétegek „arisz­tokratizmusa“ már-már felháborító és ostoba. Nyárspolgári kivagyisá­guk, öntömjénezésük gőgben meg­merevedett külsőség, s ugyanakkor gondosan leplezett létbizonyta­lanság. A városka egyhangú, poshadt életébe ,,változást-halálť‘ hoz a ne­utronbomba, amely amerikai teher­autón robbant fel az autópályán. A kisváros valamennyi lakója el­pusztul, de az épületek sértetlenek maradnak, s Rudyéknak - bár szi­gorú katonai fedezet mellett - még azt is megengedik, hogy felkeressék szüleik sírját. Vonnegut némelykor modern for­mai megoldásokhoz folyamodik. In- tellektualizmusa és mesteri „szer­kesztő technikája“, valamint néhol már-már naturalizmusba hajló kife­jezésmódja azt sugallja, hogy az író nemcsak regényszerkesztési mód­szereinek van tudatában, hanem is­meri a felgyorsult amerikai társada­lom civilizációs áldásait és átkait is. Szikár mondatainak látszólagos „gépiessége" mögött mélyebb ér­telmezés húzódik meg. Rébuszai korunk történéseinek metaforái. Nehéz nyomon követni gondolat- menetét, mert az többnyire képzet- társításba, párhuzamos „mesterke­désbe" meg sziporkázó „játékos­ságba“ torkollik. Ezt a regényt mell­re kell szívni el-elakadó lélegzettel, ehhez pedig hangulat kell, bizonyos fajta ernyedt állapot. (Európa) KÖBÖLKÚTI JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom