Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)
1987-07-11 / 160. szám, szombat
A ružomberoki V. I. Lenin Pamutipari Vállalat csaknem ezer dolgozója kapcsolódott be A 8. ötéves tervidőszak élenjárói nevű mozgalomba. Május végéig 13 szövőnő teljesítette kötelezettségvállalását. Marta Pudišová az év végéig terven felül 127 ezer korona értékű fonalat készít, Helena Šindelárová csaknem 140 százalékra teljesíti normáját. Képünkön Marta Pudišová (balra) az egyik kubai munkáslánnyal, Helda Blancóval. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) A munkás-paraszt szövetség megerősödése Negyven éve fogadták el az első földreform felülvizsgálásáról szóló törvényt LÁTKÉP A FONÓBÓL „Senki sem gyárt szándékosan rosszat...“ A Ružomberoki Lenin Pamutipari Művek kétségtelenül a hazai textilipar egyik jelentős központja. Ez az állításunk még akkor is igaz, ha a vállalat termékeivel szemben hosszú idő óta - indokoltan, de indokolatlanul is - kifogások merülnek fel. Azt is mondhatnánk, hogy a készáru nem megfelelő minősége főleg az alapanyag- és félkészáru- gyártók rossz minőségű munkájára vezethető vissza. Hogy közelebb jussunk a valósághoz, a vállalat két művezetőjével beszélgettünk a minőséget érintő gondokról. Štefan Šulík az 5-ös számú fésűfonóban irányítja a nagy létszámú, túlnyomórészt nőkből álló kollektívát, míg Jozef Milan művezető a 3-as számú kártolóüzemben a Csehszlovák -Szovjet Barátság szocialista brigád vezetője. A szocialista forradalom elméletében a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének gondolata a kommunista párt stratégiai-taktikai vonalának alapelvei közé tartozik. Ezért a CSKP a nemzeti és demokratikus forradalom fejlesztésének folyamatában mindig nagy jelentőséget tulajdonított a parasztkérdésnek. Jelentős részét képezte annak a törekvésének, főleg Szlovákiában, hogy megnyerje a dolgozók tömegeit. Csehszlovákia Kommunista Pártja 40 évvel ezelőtt jelentős sikert ért el, amikor 1947. július 11-én az Alkotmányozó Nemzetgyűlés törvényt fogadott el az első földreform felülvizsgálásáról, valamint a mező- gazdasági dolgozók csehszlovákiai szervezetéről. Ennek alapján alakult meg a földművesek egységes szövetsége. Az első földreform revíziójáért további harcokat kellett folytatni, amelyek 1948 februárjában értek véget, amikor is a köztársaságban az összes nagybirtokot felszámolták. 1946 őszétől a politikai életbe pezsgést hozott a hat mezőgazda- sági törvény tervezetéről folytatott vita. Az eszmecserék 1947 tavaszán is folytatódtak, és mindenekelőtt a falvainkban uralkodó légkört befolyásolták. Megmutatkozott, hogy a mezőgazdasági törvények javaslata jelentős differenciációs tényező, megszilárdítja a dolgozó parasztság együvé tartozását, megerősíti a munkásosztály és a parasztság osztályszövetségét és hat az állam egységének megerősítésére is. A mezőgazdasági törvényekről a kommunista párt által szervezett nyilvános beszélgetések aláásták a kapitalizmus pozícióit és falusi politikai képviselőinek tekintélyét. A mezőgazdasági törvények javaslatát csaknem egyértelműen támogatták azok a szlovák földművesek is, akik a szlovák burzsoázia és kispolgárok pártjának tagjai voltak. Az SZLKP járási bizottságainak jelentései tükrözték, hogyan viszonyul Szlovákiában a parasztság a CSKP parasztpolitikájához.,,Megállapítottuk, hogy a parasztság egyetért politikánkkal“ - jelentették az SZLKP Giraltovcei Járási Bizottságáról. Vrábleböl közölték, hogy tizennégy határozatot küldtek a mezőgazdasági minisztériumnak, amelyekben a földművesek támogatták a CSKP parasztpolitikáját. Nem maradtak figyelmen kivül annak a ténynek a politikai összefüggései, hogy Szlovákiából határozatokat küldtek a mezőgazdasági minisztériumnak a mezőgazdasági törvények és a földreform elfogadásának támogatására. A szlovákiai földművesek bizalommal fordultak a prágai minisztériumhoz, ami egyúttal kifejezte, hogy nem bíznak az illetékes szlovákiai szervben, a mezőgazdasági és földreformügyi megbízotti hivatalban, mivel vezetőinek tevékenysége már 1945-től ellentétben állt a kisparasztok és a földnélküliek érdekeivel: a földművesek tömegei állandóan bírálták Szlovákiában a földreform végrehajtását és ezzel összefüggésben a kommunista párt képviselőit a kormányban, a Megbízotti Testületben és a Szlovák Nemzeti Tanácsban. 1947 április elejétől a mezőgazdasági törvények kérdése a csehszlovákiai politikai élet legfrekventáltabb problémái közé tartozott. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés április 1-i ülésén két mezőgazdasági törvényt hagyott jóvá - a közszükségleti cikkek árának csökkentéséről szóló törvényt, valamint a földműveseknek a kétéves terv teljesítésében nyújtott segítségéről szóló törvényt. Ezek a hat javasolt törvény közé tartoztak. A politikai életet a következő napokban sem befolyásolták a húsvéti előkészületek. Bratislava arra készült, hogy megünnepelje a szovjet hadsereg általi felszabadításának második évfordulóját, ezt tükrözte az 1947. április 4-i Pravda is. Április 4- én volt a felszabadult Csehszlovákia első kormányprogramja kihirdetésének második évfordulója. Klement Gottwald a Cseh Ifjúsági Szövetségben szervezett találkozón felhívta a figyelmet erre a történelmi eseményre. A Nové slovoban Gustáv Husák Hogyan tovább című cikkében foglalkozott ezzel a történelmi eseménnyel. Az 1947. április 4-én lezajlott politikai események közül a következő héten a parasztságot érintő kérdések álltak a figyelem előterében. Ezen a napon a parasztság konferenciát tartott Hradec Královéban. A parasztpolitika problémái szerepeltek napirenden. Jelen volt a mezőgazdasági miniszter, aki a mező- gazdasági törvények tervezetével összefüggésben más javaslatokat is előterjesztett. Ezek arra vonatkoztak, hogy a nemzeti és demokratikus forradalom folyamatában el kell mélyíteni a CSKP parasztpolitikáját. M iről is volt szó? A CSKP parasztpolitikája a felszabadult Csehszlovákia kormányprogramai- nak értelmében 1947 tavaszán azokat az alapvető feladatokat tartalmazta, amelyek a Hradec Králové-i konferencián is napirenden szerepeltek: 1. Következetesen és gyorsan be kellett fejezni a háború utáni földreformot, annak a hagyományos forradalmi követelménynek megfelelően, hogy a föld azokat illeti, akik megművelik; 2. gépszövetkezeteket és állami gépállomásokat kellett alakítani; 3. törvénybe kellett iktatni az egységes mezőgazdasági adót; 4,. törvényt hozni a földművesek nemzeti biztosításáról; 5. előnyös kölcsönt nyújtani a földműveseknek a háborús károk felszámolásáért; 6. következetesen demokratizálni a mezőgazdasági szövetkezeteket; 7. megalapítani a cseh földművesek egységes szövetségét, a szlovák földművesek egységes szövetségét és a dolgozó parasztság egységes tömegszervezeteit. A CSKP parasztpolitikájának javasolt intézkedései a döntő összecsapáshoz közeledő politikai-hatalmi küzdelem részét képezték. A kormány 1947. április 11-én törvényt fogadott el a föld felaprózásának megakadályozását célzó intézkedésekről, amelyek szabályozták a vadászás feltételeit is. A CSKP parasztpolitikája az SZLKP járási konferenciáinak is szerves részét képezte. A konferenciákat 1947. április 13-án tartották meg Galántán (Galanta), Somorján (Samorín), Duna- szerdahelyen (Dunajská Streda), Komáromban (Komárno), štúrovó- ban, Érsekújváron (Nové Zámky), és Zselizen (Želiezovce). Szlovákia más járásaiban is megtartották az SZLKP konferenciáit. Nové Mesto nad Váhomban a mezőgazdasági miniszter is jelen volt. Beszédében ismertette a parasztpolitika alapelveit, úgy, ahogy azokat Hradec Královéban is előterjesztette. Beszédében leszögezte, a minisztérium nem tűri meg, hogy a mezőgazdaság; és földreformügyi megbízotti hivatal ne respektálja a minisztériumnak a kis- és középparasztok helyzetének javítására vonatkozó rendeleteit. A CSKP parasztpolitikája meggyorsította a falvakon végbemenő folyamatokat. A dolgozó parasztok politikai hovatartozásuktól függetlenül támogatták a CSKP programját, követelték a program megvalósítását. Határozottan küzdöttek az első földreform revíziójáért, az 50 hektárnál nagyobb földterületek felosztásáért. A kommunisták a következő időszakban figyelmüket a dolgozó földművesek helyzetére összpontosították. Népszerűsítették a CSKP parasztprogramját, mint a Hradec Krá- lovében előterjesztett javaslatoknak megfelelő parasztpolitika új szakaszát. A párt központi bizottsága is foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, az SZLKP Központi Bizottsága május 12-13-án, a CSKP Központi Bizottsága június 5-én. Klement Gottwald beszámolójában a legfontosabb kérdések közé sorolta a dolgozó parasztság helyzetének megoldását. 1947. július 11-e után a CSKP parasztprogramjának megvalósításáért folytatott küzdelem - mindenekelőtt az első földreform revíziójáért a csehszlovák dolgozók februári győzelméig folytatódott. Ezt befolyásolták az 1947-es szlovákiai drámai események is. A negyven év előtti események felelevenítése alapján össze tudjuk hasonlítani a múltat napjaink valóságával, amely a CSKP-nak a dolgozó parasztság méltó életkörülményeiért folytatott küzdelme eredményeként alakult ki. MARTA VARTÍKOVÁ • Először is talán nézzük azt a kérdést, hogy vajon a két különböző technológiával dolgozó fonóban miként merül föl a minőség kérdése? Štefan Šulík: Számunkra a nyersanyag jelenti a minőség szempontjából az alapfeltételt, vagyis ha jó az alapanyag, akkor jó fonalat készítünk, ha nem, akkor a fonóban sem lehet csodákat művelni. Mi a fésűsfonóban elsősorban hosszú szálú gyapotot igényelnénk ahhoz, hogy kifogástalan minőségű fonalat készítsünk, ilyet azonban nem kapunk. Ez pedig azt jelenti, hogy nem tudunk olyan minőségű fonalat készíteni, amilyet szeretnénk. Igaz, mindezt „ránézésre“ senki sem tudná megállapítani, csak laboratóriumban lehet, ahol szakítószilárdsági méréseket is végeznek. A rövid szálú gyapotból nyilvánvalóan nem lehet olyan erős fonalat készíteni, mint a hosszú szálúból. Ennek ellenére a belső minőségi követelményeket teljesítjük. Igaz, mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy új, korszerű berendezéseken dolgozhatunk, tekintve, hogy az 5-ös számú fésúfonó a vállalat egyik új üzemrészlege. • Ez így kissé bonyolult... Azaz nem megfelelő alapanyagból nem lehet ugyan jó minőségű fonalat készíteni, a fonál minősége mégis jó?- Amint említettem, a minőség látszatra kifogástalan. Ha azonban- mint általában a legtöbbször- a laboratóriumban a határérték körüli paramétereket mutatnak ki, a szövőüzemekben ez már problémaként jelentkezhet. A fonál szakad, és ebből a szöveten látható hibák keletkeznek. Persze, erre is van norma, igaz nem minden szövetnél egyforma, általában megengedett a 100 folyóméter szövetben 40 hiba. Más dolog, hogy a szövődében ezek a vizuálisan jelentkező hibák is eltávolíthatók lennének, azonban a manapság oly gyakran emlegetett emberi tényező itt is döntő mértékben esik latba. Az is igaz, hogy a normán belüli hibaszázalék is csökkentett minőségű készterméket eredményezhet, hiszen a szövetből manapság géppel szabják a ruhát. Mégpedig egyszerre sokat, nem pedig úgy, mint korábban, amikor kézi szabás esetén a szabó addig forgatta a szövetet, amíg egy- egy hibát ki nem tudott kerülni. Rövidesen azonban jelentős minőségi változást várunk, hiszen ha elkészül az új korszerű szövődé, az anyag is jobb minőségű lesz, akár szigorított normák mellett is. Jozef Milan: Bennünket a gyapot minősége kevésbé érint, tekintve, hogy a kártolóban vastagabb fonalat készítünk. Azaz, ha a kettőnk munkáját összehasonlítjuk, akkor köny- nyebb helyzetben vagyunk, mert rosszabb minőségű gyapotot is fel tudunk használni, és még így is eleget teszünk a minőségi követelményeknek. Vagyis, azt a gyapotot, amit ők már nem tudnak felhasználni, abból is kiváló minőségű fonalat készíthetünk. Azonban nálunk is lesz rövidesen előrelépés, tekintve, hogy a kártolókat is korszerűsítjük a közeljövőben. • Szóba jött az imént az emberi tényező. Ez a fonóban miként jelentkezik? Štefan Šulík: A minőség attól is függ, hogy az emberek miként viszonyulnak a gépekhez. Ha pontosan és szakszerűen tisztítják azokat, akkor ez meglátszik a fonal minőségén is, elsősorban rejtett tulajdonságain. Ugyanez vonatkozik a gyapot tisztítására is, amely ugyan géppel történik, de itt a gépek tisztítása épp annyira fontos. A mi szerepünk a termelési folyamatban úgy nyilvánul meg, hogy elsősorban a technológiai fegyelem betartását követeljük meg a dolgozóktól, beleértve a gépek tisztítását, karbantartását, az orsók jelölését stb. így természetesen adódnak konfliktushelyzetek, de az a feladatunk, hogy bebizonyítsuk: minden munkát jól is el lehet végezni. Nagyon fontosnak tartom, hogy egyetlen dolgozónak se legyen az az érzése, hogy valamiféle szándékos sérelem érte. Jozef Milan: Ha valaki azt hinné, hogy a könnyűiparban könnyű a munka, az téved. Amikor valaki három-négy gépen dolgozik, még ha azok korszerűek is, nehéz munkát végez. A mestereknek, művezetőknek úgy kell a beosztottjaikat- állandó ellenőrzéssel - nevelniük, hogy lehetőleg a tőlük telhető legjobbat nyújtsák. Nem is fordult még elő nálunk, hogy valakit hanyag munkáért el kellett volna tanácsolnunk. Meggyőződésem, hogy alapvetően senki sem gyárt szándékosan rosszat - és szerintem az embernek alapvetően ilyen a természete. • Vagyis - akarva-akaratlanul- az eddigi beszélgetésből is kiderül, hogy a minőség kérdését nem lehet megkerülni... Štefan Šulík:... és a mennyiségét sem. Az én munkám elbírálásánál mind a kettő latba esik, más dolog, hogy a minőségi követelményeket szigorúbban kérik számon. Persze, mindkét alapvető szempontot lényegesen befolyásolja az a tény, hogy a meglevő kapacitáshoz kevés a munkaerő, és nagy a fluktuáció is. Ezért a legjobban dolgozó lányokat, asszonyokat meggyőzzük, dolgozzanak több gépen, ami jövedelem- növekedéssel, de jelentős gonddal is jár. A minőség, persze, alapvetően két tényezőtől függ, amint ezt már mondtam is: a nyersanyagtól és a dolgozók hozzáállásától. Jozef Milan: A mi hozzáállásunk pedig abban nyilvánul meg, miként ellenőrizzük a technológiai folyamatok előírásait. Ebben a tekintetben jelentős javulást várhatunk a most folyó korszerűsítéstől, amely nemcsak a kártoló részlegeket, hanem a szövödéket és a textilfestő részlegeket is érinti. Štefan šulik: Bármennyire is sok- egyébként véleményem szerint nem mindig megalapozott - a kifogás, meg kell említenem, hogy például vannak olyan vállalatok, amelyek nem fogadták el a bratislavai Nemzetközi Nőnap Vállalat fonalát és tőlünk kértek, pedig úgy hírlik, hogy ennek a vállalatnak jobb az ázsiója a miénknél! Meggyőződésem, hogy a korszerűsítés után a vállalat méltó lesz régi jó híréhez ... Jozef Milan: Azt sem szabad elfelejteni, hogy a korszerűsítés korábban nálunk miért szorult háttérbe. Például Nižnában felépítettünk egy textilgyárat, de még mielőtt elkészült volna már úgy döntöttek, hogy „tévégyár“ lesz belőle. Mokrad’ban hasonló eset történt, ahol gördülőcsapágy-gyár létesült. Mi építettük Léván (Levice) a mai Levitex vállalatot, amelyet ráadásul az emlékezetes tűzvész után is újjáépítettünk. Amikor a népgazdaság alapvető érdekeiről volt szó, anyavállalatunk jelentős összegeket áldozott. Vagyis, ha bennünket elmarasztalnak a korszerűsítés „elhanyagolása“ miatt, akkor ezt sem szabad szem elől téveszteni... Štefan Šulík: Semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, vagy amilyennek hiszik. Ez a mi hiányosságaink okaira is vonatkozik. Arról nem is beszélve, hogy az elbírálás során gyakran hiányzik az egyforma mérce. A korszerűsítés után módunk nyílik arra, hogy megmutassuk, hogyan kellett volna már jó ideje dolgoznunk, hogy a legszigorúbb mércének is megfeleljünk... Sajnos, mindez most már csak „fáziseltolódásban“ következhet be. De jobb későn, mint soha! MÉSZÁROS JÁNOS
