Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)

1987-07-08 / 157. szám, szerda

Új gazdasági politika a Szovjetunióban - tegnap és ma Visszatérés a NEP-hez? - ez a kérdés - amelyet gyakran olyan hangon tesznek fel, amely feltétlenül igenlő választ vár - állandóan felve­tődik a szovjet gazdasági élet jelen­legi reformjaival kapcsolatos külföldi visszhangokban. Az országon belül folyó vitában is sok a hivatkozás 1921-re, amikor Lenin végrehajtotta az áttérést a „hadikommunizmus­ról'' az áru- és pénzviszonyok szé­les alapján történő fejlődésre. így természetesen van anyag a tanulságos történelmi párhuza­mokhoz. Elöször, elvi szempontból fontos az a tanulság, amely szerint a szo­cializmus előrehaladása egyáltalán nem feltételezi a gazdaságirányítás egyszer s mindenkorra megtalált formáinak, valamint az egész társa­dalmi gyakorlatnak a makacs, dog­matikus ismételgetését. Másodszor, ma nem lehet figyel­men kívül hagyni azt, ami - Lenin szerint - a NÉP ,,első alapvető poli­tikai tanulsága“ volt: a dolog lénye­ge abban rejlett, hogy - megint csak Lenin szerint - olyan helyzetet kell elérni, amelyben ,,az egész tömeg valóban velünk fog haladni. Akkor a maga idején e haladás olyan mér­tékben meggyorsul, amilyenről je­lenleg nem is ábrándozhatunk“. Harmadszor, a NÉP az áru- és pénzviszonyoknak a szocialista gaz­dasági rendszerben való pótolhatat­lan szerepének elméleti és gyakor­lati elismerését jelentette. A NÉP mindazonáltal olyan foga­lom, amelynek megvan a maga konkrét történelmi tartalma. A ,,sza­bad kereskedelem" akkor nagymér­tékben kiszélesedett övezete nem­csak a fogyasztási cikkek majdnem egész tömegére terjedt ki, hanem részben a termelőeszközökre is. Törvényszerű volt az, hogy megje­lent a ,,nepman" társadalmi alakja - a vállalkozóé, aki nemcsak a kon­junktúrán gazdagodott meg, hanem azon is, hogy bérmunkaerót zsák­mányolt ki. A politikai hatalom tuda­tosan beleegyezett abba, hogy nyílt verseny legyen a gazdaság tókés és szocialista szektora között. A NEP- nek kellett tulajdonképpen végleg tisztáznia, hogy „ki kit győz le“. A NEP-nek ezeket a realitásait semmilyen vonatkozásban sem le­het a nyolcvanas évek második felé­nek szovjet társadalmára alkal­mazni. Vegyük például az állami vállalat­ról szóló törvényt, amelyet négyhó­napos, élénk társadalmi vita után az SZKP KB júniusi plénumán tárgyal­tak meg, majd azután jóváhagyta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. Ez az okmány sajátságos ,,genetikai kódot“ jelent, amelyben benne rejle­nek az állami vállalatok olyan viszo­nyok között kifejtett tevékenységé­nek elvei, amelyek arra késztetnek, hogy a nyereségre gondoljanak, az áru- és pénzviszonyok diktálta gon­dok közepette éljenek. Ezek azon­ban közös gondok, és mindenkinek a személyes sikere (és nagyobb keresete) elválaszthatatlan az egész kollektíva sikerétől, másodszor pe­dig a siker nem érhető el másként, mint a fokozódó saját munkaerőfe­szítés révén. Más szóval, az önel­számolás, az önfinanszírozás és a rentabilitás - ennek a „genetikai kódnak“ a fő összetevői - semmi­képp sem vonják kétségbe a gazda­ság állami szektorának uralkodó helyzetét, hanem csupán működés­be hozzák a fejlődéséhez és meg­erősödéséhez szükséges gazdasági mozgatóerőket és ösztönzőket. A kolhozokra sem vár az, hogy a „magánvállalkozó“ szerepét játsszák. Növekvő önállóságuk elle­nére is dolgozókollektívákként sze­repelnek, amelyek a társadalmasí- tott „szövetkezeti“ tulajdon alapján gazdálkodnak. A kolhoz háromszor és százszor is „milliomos" lehet (a Szovjetunióban így nevezik azokat a sikeres gazdaságokat, amelyek jelentős nyereségre tesznek szert), a hozzá tartozó valamennyi paraszt­portát elláthatja az összes elképzel­hető javakkal - maguk a kolhozpa­rasztok mégis kolhozparasztok, dol­gozók maradnak. És, a tapasztalat tanúsága szerint, a legkényelme­sebb partner számukra - az állam. Nagybani vásárló, pénzügyi tekintet­ben mindig fizetőképes, másoknál jobban el van látva szállítóeszkö­zökkel, raktárakkal. Szilárd meggyő­ződésem, hogy a kolhozokhoz ha­sonló - szociális és gazdasági - helyzetben lesznek a másfajta te­vékenységgel (szolgáltatással, ven­deglatassal, másodlagos nyers­anyag feldolgozásával stb.) foglal­kozó szövetkezetek is, amelyeknek száma a szó szoros értelmében napról napra növekszik a Szovjet­unióban. Egyelőre nehéz pontos prognó­zist összeállítani arról, hány ember foglalkozik majd egyéni munkatevé­kenységgel az ez év május 1-jén hatályba lépett törvény keretében. De számuk akár ezrekre, akár száz­ezrekre rúg, itt sem születhet sem­miképp ,,nepman“ - a húszas évek társadalmi típusa. Hiányzik az eh­hez szükséges gazdasági alap: bér­munkaerő szóba sem jöhet, terme­lőeszközök nem kerülnek magánke­reskedelmi forgalomba stb. Társa­dalomlélektani okok miatt sem fej­lődhet ki a nepman: nem absztrakt, hanem hús-vér, két lábon járó kihí­vást a szocializmussal szemben egyszerűen nem tűrne el a nép öntu­data, amelyben 70 éve alatt szilár­dan gyökeret vert, hogy nem fogadja el az arra irányuló kísérleteket, hogy egyesek más számlájára éljenek. A NÉP új gazdasági politikát je­lent. A Szovjetunióban jelenleg vég­bemenő változatok semmiképp sem érintik a társadalom szociális pillére­it. Az új pedig a gazdasági politiká­ban manapság az az irányvonal, amelynek célja e ,,triász“: az állami vállalatok, a szövetkezeti hálózat, az egyéni munka harmonikus fejleszté­se. Ez az előző gyakorlathoz és a húszas évek történelmi NEP-éhez képest egyaránt új. A NEP-et napja­inkban már csak azért sem lehet megismételni, újjáéleszteni, mert- mint az ókori filozófus mondta- nem lehet kétszer ugyanabba a fo­lyóba lépni. DMITRIJ VASZILJEV (APN) A város igazi gazdái Moszkva polgármesterének nyilatkozata Határozottság és tettrekészség az átalakítás és a demokrácia felté­telei között - ez az újonnan megvá­lasztott moszkvai városi tanács jel­szava, hangsúlyozta a TASZSZ hír- ügynökségnek adott nyilatkozatá­ban a 49 éves Valerij Szajkin mér­nök, akit másodszor választottak meg a tanács végrehajtó bizottsága elnökévé, vagyis a szovjet főváros polgármesterévé. Moszkva 2000-ig szóló komplex fejlesztése programjának teljesíté­sét kezdik meg a városi tanács új képviselői, akiket két és fél évre választottak meg. A fejlesztési prog­ram érinti a városi gazdálkodás va­lamennyi ágazatát, miközben minő­ségileg megváltoznak a tervezés el­vei és módszerei: tervezni „alulról“ kezdünk, a vállalatoktól, a közvéle­Átalakuló kereskedelem A szovjet kereskedelmet július 1-jétől új irányelvek szabályozzák, s ez hozzájárul a kereskedelmi szol­gáltatások minőségének jelentős emeléséhez, valamint a kereslet jobb kielégítéséhez. A kereskedelmi szervezetek munkájában megszilár­dul a teljes önelszámolás, és a nye­reség lesz a fejlődés fő tényezője. / A munkabéreket a végső eredmé­nyektől teszik függővé. Az üzleti szféra minőségi szem­pontból a munka teljesen új rend­szerére tér át, és széles körűen felhasználja a szocialista gazdálko­dás progresszív módszereit. A gaz­dasági mechanizmus átalakításának elsősorban a kereskedelmi szerve­zetek önállóságát, felelősségét és az eredményekben való érdekeltsé­gét kell fokoznia. Kiegyensúlyozot­tabbá kell tennie továbbá a forgalom tervének teljesítését. Ezzel kapcso­latban az értékelt időszak vége felé több döntést hoztak. A kereskedelmi vállalatok és szervezetek kötelesek bővebbé ten­ni az árukínálatot, mégpedig össz­hangban a kereslettel. Az üzletek­nek ezután nagyobb mennyiségben kell rendelniük alap-árkategóriájú árukat (a gyermekek, az ifjúság és az idősek igényeinek kielégítésére), valamint más fogyasztási cikkeket és élelmiszereket. A kereskedelem vezetői ezután személyesen lesz­nek felelősek az áruválasztékért. Az irányító szerveknek aktívab­ban kell védeniük a fogyasztók érde­keit, és határozottabban kell fellép­niük a szállítói-megrendelői kapcso­latok rendezése céljából. A kereske­delmi forgalomnak a fogyasztási- cikk-termelési és -szállítási tervek­kel való jobb összehangolása céljá­ból nő az üzleteknek az említett termékek kínálatának kialakításá­ban és minőségének javításában játszott szerepe. Ezek az új alapelvek már beváltak Belorusszia, Lettország és Észtor­szág kereskedelmi hálózatában. Be­bizonyosodott, hogy hathatósan hozzájárulnak a szolgáltatások szín­vonalának emeléséhez, az üzleti vállalkozókedv fokozásához és az árukínálat javulásához. (Č) mény széles körű részvételével- hangsúlyozta Valerij Szajkin. A program legfontosabb tétele a lakásépítés. A kommunista párt feladatul adta, hogy az évszázad végéig minden családot önálló la­káshoz kell juttatni. Nagy erőfeszíté­seket igényel a régi negyedek, a tör­ténelmi városközpont és számos építészeti emlék rekonstrukciója. Még csak most kezd kibontakozni a moszkvaiak magánjellegű munka- tevékenysége. Ma 46 szolgáltató és közétkeztetési szövetkezet van a fő­városban, de számuk az év végéig legkevesebb 200 lesz. Eddig 7000 engedélyt adtak ki magánjellegű munkatevékenységre, így ruházati cikkek és cipők javítására, lakáskar­bantartásra, kerti házak és garázsok építésére, valamint egészségügyi gondoskodásra. Valerij Szajkin elmondta, hogy 6 millió választópolgár szavazott a képviselők mellett. Az új tanács­nak 800 képviselője van, 200-zal kevesebb mint korábban. ,,A moszk­vaiak kezdeményezése nyomán megszabadultunk azoktól a képvise­lőktől, akik csak papíron működtek, és ezt a mandátumukat magas funk­ciójuk kiegészítésének tartották- mondta Moszkva polgármestere.- A képviselők 70 százalékát most választották meg először és közülük minden harmadik 30 évnél fiatalabb. Vagyis egy energikusabb és tettre- készebb választott szerv jött létre, amely a város igazi gazdája. Ezt a szervezési átalakítás első, nagyon fontos eredményének minősít­hetjük. “ f wWm } Nem szabad préda Évről évre ismétlődően legtöbb a vagyon elleni bűncselek­mény. Egyrészt a személyek javainak, másrészt a szocialista társadalmi tulajdonnak kárára. így van ez annak ellenére, hogy főleg ez utóbbit törvényeink igen szigorúan védik, a legsúlyo­sabb esetekben 15 évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel is. Tavaly - a CSSZSZK Legfőbb ügyészségének tájékoztatása szerint - nagyjából 42 ezer személy ellen indult eljárás csak a szocialista tulajdon megkárosítása címen. Közülük 25 580-at az ügyészség bűntettel, 16 800-at pedig vétséggel vádolt. Ez az összes bűncselekmény 18,1 százalékos hányada volt, s az anyagi kár meghaladta a 162 millió koronát. S akkor még nem is beszéltünk a személyek javai elleni bűncselekményekről, s az ún. fel nem derített bűncselekményekről amelyeket szakmai nyelven a latens bűnözés fogalma alá sorolnak. Egyszóval még mindig sok az olyan, különféle okokból félre- siklott ember, aki a miénket összetéveszti az „enyémmel“, aminek természetesen kárát látja társadalmunk és közvetve a becsületesen dolgozók nagy többsége. A szocialista társadalmi tulajdon dézsmálásának két alapvető formája van. Az egyikbe soroljuk a lopást s a jóval kisebb arányú, de veszélyesebb fegyveres rablást. Mondanunk sem kell, hogy a háttérben szinte minden esetben feltárható ok a közös értékek, javak gondatlan kezelése és rendkívül laza védelme az eltulajdonítás ellen. Ellenőrzések sora bizonyítja, hogy gazdálkodó és egyéb szervezeteink közül igen sok nem szentel megfelelő figyelmet az ezzel kapcsolatos előírások, szabályok megtartásának. A társadalmi tulajdon megkárosításának másik, az előzőnél ritkábban előforduló, de jelentős veszteséggel járó formája a csalás és a sikkasztás. Legismertebb és legelterjedtebb a pénztárhiány, az ún. manko szándékos előidézése személyes meggazdagodás céljából. Nemcsak amolyan kis halak akadnak a bűnüldöző szervek hálójába. Az utóbbi időben is eljárás indult, illetve lezárult több olyan bűncselekményben, amelyben a „tét“ százezerkoronás, sőt ezt is meghaladó nagyságrendű volt. S az ok? Eltekintve a bűnelkövetők jellemvonásaitól, ismét a szerve­zetek, az irányító és - tegyük hozzá - főleg a belső ellenőrző szervek büntetésért kiáltó gondatlansága. Kiváltképp a rendet­lenség, az előírások semmibe vétele a közös javak nyilvántartá­sában, leltározásában és természetesen az anyagi felelősséggel tartozó személyek megválogatásával és a munkájuk ellenőrzésé­vel kapcsolatos hibák. Pedig ez annál is fontosabb, mivel az ilyen személyek nagy többsége nem tekinthető eleve társada­lomellenes, „aszociális“ elemnek, mert - ismét a jellembeli torzulásokon túl - az alkalom teszi őket tolvajokká, csalókká, szélhámosokká. Eléggé jellemző rájuk, hogy magánéletükben, személyi kapcsolataikban ügyelnek az erkölcsi szabályokra és a törvényekre, környezetünkben - egészen bukásukig - jó hírnévnek örvendenek -, de a társadalmi tulajdont Csáki szalmá­jának nézik, ezzel kapcsolatban nincsenek gátlásaik. S még egy jelenségre kell felfigyelnünk. Arra, hogy míg másfél, két évtizeddel ezelőtt az ilyen bűncselekményeket elkö­vetők zöme a megkárosított szervezeteken kívül álló személy volt, addig most többségükben alkalmazottjaik soraiból regrutá- lódnak. Vagyis ezek a szervezetek kifelé még úgy ahogy véde­keznek, de a kapujukon belül már jóval kevésbé gondosak. Az alapvető tennivaló tehát általában és egyértelműen minden olyan körülmény megszüntetése, amely lehetővé teszi, hogy egyesek szabad prédának tekintsék (tekinthessék) azt, amit a bünüldözö szervekkel karöltve következetesebben és főleg eredményesebben védenünk nemcsak kötelességünk, hanem jól felfogott érdekünk is. GÁLY IVÁN Nyári ifjúsági építőtáborok A KP 25 jelzésű bányakombájn (a felvételen) teljesítménye kétszerese lesz az eddig használt ilyen gépekének. Kipróbálása most folyik a kopejszki (Cseljabinszki terület) gépgyárban. Az új kombájn számító­gép vezérlésű. (ÖSTK-felvétel) Minden évben nagy segítséget jelentenek a népgazdaságnak a nyári építőtáborok, július 7. és augusztus 21. között mintegy 100 ezer középiskolai tanuló és 35 ezer egyetemi, illetve főiskolai hallgató tölti szünidejének egy részét munká­val. Az idén a fiatalok közel 40 százaléka mindenekelőtt a mező- gazdaságban és az élelmiszer- iparban segít. Szlovákiában a gép- és építőiparban is bekapcsolódnak a társadalmi munkába. A gép­iparban 7200-an dolgoznak majd. A hagyományokhoz híven a SZISZ építőtáborainak keretében immár 17-szer rendezik meg a nagy népszerűségnek örvendő Diákok a prágai várnak akciót, melyen jú­nius 6-a és augusztus 30-a között hazánk kilenc egyeteméről és főis­kolájáról, jutalomként háromszáz­negyvenöt kiváló hallgató vehet majd részt - tájékoztatott múltévi sajtóértekezleten Prágában Hana Entlerová, a SZISZ KB titkára. Kiemelkedő jelentőségű az idei nyári táborok közül a Déli út 3. országos ijfúsági építkezés a cseh­szlovák fővárosban, melyen a hazai fiataloknak külföldi társaik is segíte­nek. Diákok dolgoznak majd a Znoj- mói Állami Gazdaságban - közel 3000 közép- és főiskolással számol­nak - és a Kelet-csehországi Állami Erdőgazdaságban. Ugyancsak részt vesznek a seči SZISZ Központi Poli­tikai Iskolájának építésében s Bra­tislavában a várhegy környékének szépítésében. Nagy számban kapcsolódnak be a fiatalok a prágai Julius Fučík Mű­velődési és Pihenőpark felújításá­ban is, és részt vesznek a leendő prágai ifjúsági központ építésében, melynek átadását őszre tervezik. Az idén a csehországi fiatalok közül közel 300-an szlovákiai, a szlovákiaiak közül pedig 10 800- an vesznek részt a CSSZK-beli nyá­ri építőtáborokban. Első ízben mehetnek építőtábor­ba a még iskolaköteles, de 15. élet­évüket már betöltött tanulók, minde­nekelőtt a mezőgazdaságban veszik majd hasznukat. A nemzetközi cseretáborok kere­tében 6100 külföldi diák - 2100 szovjet, 800 bolgár, 2000 NDK-beli, 600 magyar és 600 lengyel - érkezik hazánkba a SZISZ nemzetközi épí­tőtáborainak vendégeként. A diákok külön bevételét rendsze­resen a szolidaritási alapra utalják át. Az idén a pénzösszeget a Nica­raguában tervezett pionírtábor épí­tésére ajánlják fel. Természetesen a SZISZ a tábor­lakók számára számos kulturális - ezen a téren a művészeti főisko­lák hallgatói nyújthatnak hathatós segítséget -, sport- és társadalmi­politikai akciót szervez. A SZISZ IV. kongresszusát és a VII országos főiskolai konferenciát megelőzően még nagyobb hangsúlyt kapnak a szervezet életével, munkájával foglalkozó kötetlen beszélgetések, melyek bizonyára ösztönzően hat­nak e két nagy jelentőségű esemény előkészítésére. (tar) új sa 4 1987. V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom