Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)

1987-07-30 / 176. szám, csütörtök

Megfelelő hullámhosszon Az amatőr rádiós tevékenység mindig jelentős szerepet töltött be a Honvé­delmi Szövetség életében. Ámde ezen a téren is érvényes az a mondás, hogy ami elég volt ma, holnap már kevésnek bizonyul. A műszaki fejlődés, az elektronika térhódítása egyre nagyobb szakmai felkészülést igényel az amatőr rádiósoktól is. Az utánpótlás neveléséről se szabad megfeledkezni. Hogy Szlovákiában milyen a helyzet ezen a téren, afelől érdeklődtünk Karol Pospíchaltól, a szövetség szlovákiai központi bizottságának munkatársától.- Hányán hódolnak az amatőr rá­diózásnak?- Évről évre többen, de ma sem annyiarv, amint az kívánatos lenne. Nem azért, mert nincs iránta érdek­lődés, hanem mert a műszaki ellátás nincs a kívánt színvonalon. A szö­vetség egyetlen teplicei termelőüze­me, amely a rádióamatőrök szük­ségleteit hivatott kielégíteni, évek óta nem tesz eleget megrendelése­inknek. Például 1985-ben csak 35 százalékra teljesítette kötelezettsé­geit. Ennek főleg a rádiósok látják kárát. Évek óta fejlesztenek egy ké­szüléket, amelynek prototípusa nem a legjobban vizsgázott, gyakran meghibásodik. Ezért azok az amatő­rök, akik kellő tudással rendelkez­nek, maguk készítik el az adóállo­másukat. Ennek ellenére a cseh­szlovák rádiósok világviszonylatban is jó hírnévnek örvendenek: 1984- ben Miroslav Ivan, a nem hivatalos világbajnokságon első helyen vég­zett, majd az OK 7 AA kollektív rádióállomás európai elsőségre tett szert, a világbajnokságon pedig a 2. helyet szerezte meg. A kérdés lé­nyegére visszatérve elmondhatom, hogy az említett tevékenységnek 234 alapszervezetben közel húsz­ezren hódolnak. Ebből több mint ezer a nő, közel hat és fél ezer a 14 éven aluli, és 3373 a 14-18 éves fiatal. Azt hiszem, ez jó eredmény­nek számít.- Mondana néhány szót a rádió­sok tevékenységéről?- Az amatőr rádiózás, bármilyen furcsán hangzik is, sporttevékeny­ség, olyan, amely elősegíti a fiatalok politechnikai nevelését, meghatáro­zó szerepet tölt be a pályaválasztás­ban. A rövid és az ultrarövid hullám­hosszon dolgozó rádiósok hazai és nemzetközi vetélkedőkön vehetnek részt anélkül, hogy a klubot, a lakást el kellene hagyniuk. A legtöbb ver­senyben a döntő szerepet a rádiós­napló játssza, amelyet a vetélkedőt rendező klubnak, országnak el kell küldeni, így a verseny győztesének nevét sokszor csak egy év múlva hozzák nyilvánosságra. A versenyek között minden évben van két olyan, amely többnapos hegyi tartózkodás­sal jár, ilyenkor a rádiósok a család­tagokat is magukkal vihetik a termé­szetbe. Egyszóval, a kellemest össze lehet kötni a hasznossal. A fia­talok körében a legnépszerűbb a rádiós tájékozódási verseny, ami- koris elrejtett rádióállomásokat kell a hangjelzés útján megtalálni. Eb­ben a legeredményesebb a Közép­szlovákiai kerület, míg az előbbiben a szlovák főváros és a Nyugat-szlo­vákiai kerület jeleskedik.- Úgy hírlik, a rádiótávirászat iránt is egyre nagyobb az érdek­lődés.- így igaz. Pontos számmal nem szolgálhatok, elsősorban azért, mert tagjaink között sokan vannak, akik ebben éppúgy otthon vannak, mint V Karol Pospíchal (A szerző felvétele) az adóállomások kezelésében. A pontosság, a gyorsaság a legfon­tosabb a rádiótávirászatban. Egyre nagyobb népszerűségnek örvend a rádiós távirászati öttusa, amely rádiótávirászatból, rövid hullámú adó- és vevőállomás üzemeltetésé­ből és hagyományos tájékozódási futóversenyből áll. Évek óta jó ered­ményt nyújt Pavel Vanko sportmes­ter, a többszörös országos bajnok, Peter Michálik mérnök, valamint a Kovács testvérek, Ján és Milan.- Hány éves korban érdemes ezt elkezdeni?- Nehéz egyértelmű választ adni, de bátran mondhatom, hogy minél korábban, annál jobb. A rádióadó állomásokkal a munkát már tízéves korban el lehet kezdeni. A rádiós tájékozódási versenyt ennél is ko­rábban kell elkezdeni, míg a rádiós távirászatot 10-12 éves korban. Az egyik összpontosításon részt vett a hét éves trstenái Anton Gassay, aki az adásban ugyan jeleskedett, de a vételben nem, talán azért, mert az írással még hadilábon állt. Hogy a tehetséges fiatalok ne kallódjanak el, Szlovákiában 15 központot hoz­tunk létre, ahol jól felkészült szak­emberek gondoskodnak felkészíté­sükről. Természetesen minden rádiósklub feladata az utánpótlásról való gondoskodás. Jó az együttmű­ködés a járási ifjúsági és pionírottho­nokkal. Szlovákiában 372 szakkör­ben 6280 fiatal tevékenykedik. Min­den bizonnyal a számítógépes szak­körök több lehetőséget teremtenek a fiataloknak, de mi bízunk abban, hogy az amatőr rádi­ózást is vonzóbbá lehet tenni a jobb műszaki ellátással, a színvonalasabb verse­nyekkel és a sokoldalúbb te­vékenység szervezésével.-Az elmondottakat mivel egészítené még ki?- Elsősorban azzal, hogy részt veszünk a sorkötelesek felkészítésében is. A nehéz­ségek ellenére ezen a téren a tevékenységünk sokat fej­lődött. Ma már a szlovák rá- diósamatórök között három érdemes és 13 sportmester is van, 89-en kapták meg a szakminősítési jelvény első fokozatát. Hogy a jövőbe előbbre lépjünk, a már emlí­tetteken kívül jó lenne a he­lyiségkérdést is megoldani, és ebben a nemzeti bizottsá­gok lehetnek leginkább a se­gítségünkre. A kollektív rádió adó- és vevőállomás olyan helyiséget igényel, amelyben nyugodtan lehet a nap bármely órájában dolgozni. Az érdekesség kedvéért említem meg, előfordult, hogy rádiósaink süllyedő hajó legénységét mentették meg Az elektronika és a mikroelektronika ro­hamos fejlődése tőlünk is megköve­teli az új ismeretek elsajátítását, mert tevékenységünk nemcsak mű­szaki sport, hanem lehetőséget ad az érvényesüléshez, a szakmai is­meretek bővítéséhez is. NÉMETH JÁNOS Mégis kifizetődő az öntözés A tikkasztó hőségben az üdülök sokat fürödhetnek, viszont a növények szomjaznak. Vízhiány miatt „furulyázik“ a kukorica, és más növényeken is meglátszik a hosszan tartó szárazság kedvezőtlen hatása. Egyes körzetekben a forróság miatt meg­szorult a szem a kalászokban. Számos mezőgazdasági vállalat­nál a vártnál kisebb lesz az őszi és a tavaszi árpa hektárhozama. A zöldségfélék is lassan fejlődnek és ez meglátszik az ellátáson is. A hétvégeken nehezen lehet petrezselymet és sárgarépát kapni. A nyár tehát örömet és gondot is hozott. Persze, nem minde­nütt. Most térülnek meg az öntözési lehetőség bővítését szolgáló beruházások. Mert ahol idejében mesterséges csapadékot kap­nak a növények és felvehetik a fejlődésükhöz szükséges táp­anyagokat, ott kisebb a kár. Az öntözés termésnövelő hatása vitathatatlan. Kevesebb a gondja-baja azoknak a mezőgazdasági vállalatoknak, amelyek évek óta öntözéssel stabilizálják a terme­lést és idén is jól kihasználják a berendezéseket. Szerencsére elég nagy területen pótolhatjuk az esőt mesterséges úton. A Nyugat-szlovákiai kerületben a mezőgazdasági vállalatok már a szántóföld 27 százalékát öntözhetik. Több mint 221 ezer hektáron javultak így a terméshozam növelésének feltételei. Szép számmal vannak olyan mezőgazdasági vállalatok, amelyek már szinte az egész területen öntözögazdálkodást folytatnak. Például a légi (Lehnice), Csehszlovák-NDK Barátság Egységes Földműves-szövetkezet vagy az Agrokomplex nagymegyeri (Öalovo) gazdasága már a földterületének több mint 90 százalé­kát öntözheti. Azt mondhatjuk tehát, hogy a szántóföld jelentős részén a mezőgazdasági vállalatok növénytermesztési eredményei már nem függenek teljesen az időjárás alakulásától. A lehetőségeket jól kihasználják a kánikulában a Galántai (Galanta), a Dunaszer­dahelyi (Dunajská Streda) és a Lévai (Levice) járásban is. Az öntözöcsoportok éjjel-nappal dolgoznak. Az igyekezet meghozta a várt eredményeket. Erőre kapott a vízhiány miatt legyengült kukorica, cukorrépa és remélhetőleg a repce, illetve a gabonafé­lék után vetett másodnövények is gyorsan kikelnek. Ezek a tények is bizonyítják az öntözés kedvező hatását a növények fejlődésére. Sajnos, még ma is szép számmal akadnak olyan mezőgazdasági vezetők, akik sajnálják a pénzt az öntözésre. Még a Zlaté Klasy-i Efsz-ben is - ahol egyébként jól szervezik az öntözést - hallani olyan véleményt, hogy drága az öntözés. Az igazság kedvéért meg kell mondani, hogy az öntözés tényleg nem olcsó. Viszont, ha a mezőgazdasági vállalat túlteljesíti az öntözési tervet, s jól kihasználja az öntözőberendezéseket, akkor az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma ked­vezményben részesíti az igyekvőket. Nemcsak azt kell nézni, hogy mennyibe kerül az öntözés. Nagyon találó a Jahodnái Efsz elnökének mondása, hogy a pénzt nem lehet megetetni az állatokkal, szemes- és tömegtakarmányt kell termelni a részükre. Ha másként nem megy, hát öntözéssel. A Gombai (Hubice) Állami Gazdaságban is hasonlóan véleked­nek. Öntözéssel évente mintegy 600 hektáron termelnek másod­növényeket, előnyösen kiegészítve a takarmányalapot. Az öntözésnek tehát nagy jelentősége van a növénytermesz­tési eredmények stabilizálásában, a minél nagyobb hektárhoza­mok elérésében. Ezért a jó példák alapján mindenütt a lehető legnagyobb mértékben ki kell használni az öntözőberendezése­ket. Színvonalas irányítással és rugalmas szervezéssel oda kell hatni, hogy az öntözöcsoportok éjjel-nappal és ünnepnapokon is teljes ütemben dolgozzanak. Kapjanak elegendő vizet a szomjazó növények, s bő terméssel fizessenek a verejtékes munkáért. BALLA JÓZSEF A kritika és önkritika az új gondolkodásért folyó küzdelemben T ársadalmunk intenzív, forra­dalmi átalakulások időszakát éli. Ezek szocialista társadalmunk­nak a világtörténelem menetére való egyre nagyobb befolyásából vezet­hetők le. Lényegében nincs olyan területe a társadalmi életnek, amely­ben ne folyna az emberi tevékeny­ség idejétmúlt, elavult formáinak és módszereinek elhalása s újakkal, korszerűbbekkel való helyettesítése. Ez a társadalmi fejlődés törvényei­ből adódik, amelyek objektív hatást gyakorolnak a társadalmi gyakorlat­ra, s tökéletesebb formáinak, mód­szereinek az érvényesülését és fej­lődését, az ember gondolkodásának és cselekvésének a pozitív változá­sát eredményezik. A szocializmus építése a társa­dalmi fejlődéshez szükséges erőfor­rások, lehetőségek - amelyek új emberi érdekekkel, szükségletekkel párosulnak - és kielégítésük színvo­nala közti, létező ellentétek felszínre hozásának és - főleg - hatékony kiküszöbölésének bonyolult, ellent­mondásos folyamata. Elmondhatjuk, hogy - kivált az 50-es évek közepe óta - az egész világon fokozódtak a kommunista és munkáspártoknak mint a nemzetközi haladást elősegí­tő élcsapatnak az ember életéhez és szellemi potenciálja békés fejleszté­séhez szükséges, optimális feltéte­lek kialakításáért folytatott törekvé­sei. Annál sürgetőbb ez a követel­mény, mivel a fejlődés útjából el kell távolítanunk minden objektív és - főleg - szubjektív akadályt, amely lassítja vagy esetleg lehetetlenné teszi az alkotó emberi aktivitás és kezdeményezés kibontakozását. Ezt a követelményt hangsúlyozta az SZKP XXVII. és a CSKP XVII. kong­resszusa, valamint a testvéri kom­munista és munkáspártok kongresz- szusai is. Kiemelték az egységes cselekvés minőségét és hatékony­ságát, pontosították stratégiájukat, különös tekintettel a nép életének s munkájának szociális és gazdasá­gi vonatkozásaira. A kongresszusok rámutattak az emberi tényező- a felkészültség, eszmei érettség és gyakorlati politikai tevékenység- növekvő jelentőségére. Nem vé­letlenül állapították meg Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának XVII. kongresszusán: „Napjainkban, ami­kor az ember alkotó erőinek a moz­gósítása a további előrehaladás meghatározó tényezőjévé válik, a párt fokozott igényeket támaszt az ideológiai munkával szemben. Irá­nyításában a világnézeti, munkára való és erkölcsi nevelésen kívül, amelyek állandó jellegű összetevői gazdaságpolitikánk stratégiai irány­vonalának, a megértetésére is töre­kedni kell... az emberek tudatára való hatás összetett, időigényes fo­lyamat, s mérhetetlen türelmet kí­ván. Tekintettel kell lenni a változó feltételekre, nem szabad teret en­gedni a túlhaladott nézeteknek, ha­nem mindig céljainkat és távlatain­kat kell látni." A gazdaság és a nevelés a CSKP politikája stratégiai irányvonalának és a párt távlati programjának meg­határozó tényezői. Ez a program a bonyolult és gyakran - főként az utóbbi időben - veszélyesen kiéle­ződő nemzetközi helyezetet is figye­lembe veszi. Ebben a küzdelemben - mint a CSKP XVII. kongresszusa hangsúlyozta - döntő prioritása van gazdaságunknak az intenzifikálás útjára való gyors átirányításának. Fel kell ismerni, hogy ez olyan fel­adat, amely kapcsolatos az emberek gondolkodásának és egész mentali­tásának a megváltozásáért folyó kö­vetkezetes és megfelelő türelemmel folytatandó harccal; a tehetetlenség s gyakran a rögződött, elavult mun­kaformák megváltoztatásától való és a jelenlegi társadalmi fejlődés igé­nyes követelményeinek megfelelő új módszerekre és formákra történő áttéréstől való vonakodás s az átté­résre való képtelenség elleni harccal. E bben a küzdelemben pótolha­tatlan a párt vezető szerepé­nek az érvényesítése, amely ob­jektív összefüggésben van a lenini munkastílus hatékony alkalmazásá­val. Ez a társadalmi és gazdasági fejlődés meggyorsítására irányuló stratégia sikeres megvalósításának döntő kritériuma. Az említett össze­függések mellett egyre fontosabb szerepet játszik a lenini értelemben vett kritika és önkritika. Érvényesíté­sének fontosságát hangsúlyozta az SZKP XXVII. kongresszusán Mihail Gorbacsov elvtárs is, amikor a kö­vetkezőket mondta: „Ott, ahol el­hallgat a bírálat, és csökken az ön­kritika, ahol a reális helyzetnek a párt általi elemzését a sikerekről való szónoklás helyettesíti, minden­nemű pártmunka deformálódott, s kialakul az önsajnálat, mindenha­tóság és büntethetetlenség légköre, ami súlyos következményekhez ve­zet.Ebben az összefüggésben meg kell említeni Gustáv Husák elv­társnak azokat a szavait is, amelyek a CSKP XVII. kongresszusán hang­zottak el: ,,A kommunista kritikában és önkritikában a pártélet természe­tes velejáróit látjuk, a fejlett szocia­lista társadalom építésének nélkü­lözhetetlen eszközeit.“ Tehát min­denekelőtt olyan kritikára van szük­ség, amely nemcsak felsorolja a hi­bákat, tévedéseket, fogyatékossá­gokat, hanem rámutat kiküszöbölé­sük reális lehetőségeire is, mivel „a bírálat akkor teljesíti feladatát, ha utána önkritika s a hibák és fogyaté­kosságok kiküszöbölése követke­zik“ - áll a CSKP XVII. kongresszu­sán előterjesztett politikai beszámo­lóban. ,,Az biztos - írta Lenin -, hogy az önkritikára feltétlenül szüksége van minden élő és életképes pártnak. Nincs butább dolog, mint az öntet­szelgő optimizmus.“ A bírálat és önkritika érvényesíté­sének időszerűsége főleg a párt és a dolgozók széles tömegei közti szoros kapcsolatban kerül előtérbe. Nem véletlenül húzta alá a CSKP XVII. kongresszusa: ,,A pártszer­vekben és -szervezetekben elen­gedhetetlen, hogy megfelelő feltéte­leket teremtsenek a kommunisták­nak a problémák megoldásában va­ló széles körű részvételéhez, a konstruktív eszme- és tapasztalat- cseréhez s a munkában elért ered­mények kritikus elemzéséhez.“ Eb­ben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a kritika és önkritika is történelmileg meghatározott tár­sadalmi jelenség. Hatása azonban nem feltétlenül pozitív: visszahúzó erőként is mű­ködhet. Ha az egoista és a kispolgár érdekeit tükrözi, destruktív és ret- rográd tartalmú. Ilyenkor beszélünk „kritikátlan“ kritikáról, amelynek lé­nyegét kitalált, konstruált „tények“ képezik. Ilyen kritika feketíti be, ki­csinyítheti le a lelkiismeretes munka eredményeit. B izonyos körülmények között a haladó, szocialista társada­lomban is lehet a kritika funkciótlan, destruktív jellegű. Említsük meg a Husák elvtárs által a CSKP KB 1981-ben tartott 15. ülésén mondot­takat: ,,A kritikához való pártos, fele­lősségteljes, konstruktív viszony megköveteli, hogy a bírálat konkrét, névre szóló, tárgyilagos és alátá­masztható legyen, hogy a javulást célozza, következetesen össze le­gyen kapcsolva saját munkánk, eredményeink kritikus értékelésével, hogy ne csússzon át hamis általáno­sításokba, s elősegítse a párt egy­ségének szilárdulását, pontos tájé­kozódását és törekvéseinek a he­lyes irányba való orientálását.“ Te­hát pozitív csupán a munkásosztály osztályszempontjait és a marxista -leninista tudomány pozícióját tük­röző kritika lehet. Céljának a szocia- lista-kommunista normák és értékek védelmének s egyúttal a hibák, téve­dések megalkuvás nélküli feltárásá­nak kell lennie, szoros összefüggés­ben a kiküszöbölésükért folytatott küzdelemmel. Ebben az irányban is szükséges, hogy még intenzívebben támasz­kodjunk a kritika és önkritika alkal­mazásában a szovjet társadalom­ban szerzett tapasztalatokra. Példá­ul nem szenzáció, ha a szovjet saj­tóban azt olvashatjuk, hogy egy bi­zonyos gazdasági vezető döntésé­vel a termelés komoly elmaradását okozta, vagy hogy egoista és kispol­gári módon viszonyul a feladatok teljesítéséhez, s nem érdeklik őt a dolgozók érdekei. Ezeket a jelen­ségeket a szovjet emberek szigorú­an bírálják, s a társadalom levonja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom