Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)
1987-07-24 / 171. szám, péntek
Mihiai I Gorbacsov válaszai a Mer de Ica indonéz napilap kérdéseire új szú 3 1987. VII. 24! A világ problémáit katonai úton nem lehet megoldani (ČSTK) - Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, július 21-én a Kremlben fogadta Burhanuddin Mohammed Diahot, a Merdeka című indonéz napilap főszerkesztőjét és kiadóját, s átadta neki a napilap kérdéseire adott válaszait. Ebből az alkalomból szívélyes beszélgetést folytattak. MIHAIL GORBACSOV: örülök Diah úr, hogy megismerkedhettem önnel. Sokat hallottam az ön tevékenységéről, hiszen már több évtizede foglalkozik az újságírással. MOHAMMED DIAH: Szerencsésnek érzem magam, főtitkár úr, hogy találkozhatok önnel. Számomra ez nagy megtiszteltetés, hiszen már ötven éve dolgozom újságíróként. MIHAIL GORBACSOV: Ezek komoly tapasztalatok. S a tapasztalatok sohasem fölöslegesek, különösen akkor, ha helyesen alkalmazzák őket. Például mi jelenleg új feladatokat oldunk meg országunkban. S a fejlődésnek ebben a szakaszában szüntelenül gazdagodunk a tapasztalatok és a történelmi tanulságok által. MOHAMMED DIAH: Nagy figyelemmel kísérjük az ön beszédeit, azokat a folyamatokat, amelyek jelenleg a Szovjetunióban végbemennek. MIHAIL GORBACSOV: Köszönöm. Eljutottak önökhöz a mi „peresztrojka" és „glasznoszty" szavaink? Lefordítják ezeket indonéz nyelvre? MOHAMMED DIAH: Ezeket a szavakat jól ismerjük, nem kell őket lefordítani. MIHAIL GORBACSOV: A kérdésekre adott írásos válaszokhoz, amelyeket most önnek átnyújtok, szeretnék elöljáróban néhány tömör, de véleményem szerint lényeges megjegyzést fűzni. Hálás vagyok önnek és az önök napilapjának azért, hogy figyelmet szentelnek vlagyi- vosztoki beszédem közelgő évfordulójának. A szovjet vezetés nagy jelentőséget tulajdonít annak, ami Vlagyivosztokban elhangzott. Akkor megpróbáltuk kifejteni politikánk lényegét egy olyan kiterjedt térséggel kapcsolatban, ahol az emberek százmilliói élnek. Emellett abban bíztunk, hogy politikánkat a megfelelő módon értelmezik. Az önök által feltett kérdésekben annak a bizonyítékát látom, hogy az indonéz társadalom érdeklődik a mi politikánk iránt, az iránt, miképp értékeljük az ázsiai és a csendes-óceáni helyzetet, s világpolitika keretében milyen elképzeléseink vannak e térség jövőjével kapcsolatban. Megjegyzéseim ezzel kapcsolatban a következő tényekre vonatkoznak. Megpróbáltuk szigorúan tudományos, realista pozíciókból tekinteni a mai világra. Az általunk végzett elemzés vezetett el bennünket ahhoz, hogy új módon lássuk a világot, s ez vezetett az új politikához, amit pártkongresszusunkon hirdettünk meg. Az elemzés lehetővé tette számunkra a mostani világra jellemző realitások meglátását is. S a jelenlegi világ lényegesen különbözik a harminc vagy negyven évvel ezelőtti világtól. Az emberi civilizációt elsősorban a nukleáris fegyverek hatalmas készleteinek felhalmozásával kapcsolatos veszély fenyegeti. Ez olyan tény, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Sót mi több, ennek a realitásnak a helyes értékelése elvezet bennünket ahhoz a következtetéshez, hogy a jelenlegi világpolitika problémáit katonai úton nem lehet megoldani. Ez az út ugyanis beláthatatlan következményekkel járna. Úgyhogy meg kell változtatnunk a világról és az államok politikájáról alkotott véleményeket. A mai világ problémái megkövetelik az összes ország igyekezetének összefogását. S egyáltalán, ha tekintetbe vesszük a fejlődést, a tudományban és a technikában, akkor a fejlődés még inkább közelebb hoz, még szorosabban összeköt bennünket, mint bármikor korábban. S minél inkább függünk egymástól, annál inkább szükségünk van egymásra. MOHAMMED DIAH: Emlékszem, ezt a gondolatát Vlagyivosztokban is kifejtette. MIHAIL GORBACSOV: Épp azt akarom mondani, a jelenlegi világról alkotott véleményünk képezte a vlagyivosztoki beszéd alapját. Szándékosan nem említettem ezt beszélgetésünk elején, azért, hogy most áttérhessek mérlegeléseim következő részére. Arra a tényre gondolok, hogy a mai világ egyik realitása: a nemzetközi élet porondjára léptek az önálló és független fejlődés útján haladó országok tucatjai. Hatalmas világ ez, megvannak a saját érdekei és a felhalmozódott óriási problémái. MOHAMMED DIAH: Boldog vagyok, hogy így egyenesen is hallhatom azt, amiről ön hivatalos indiai látogatása alkalmával, továbbá Az atomfegyverek nélküli világért, az emberiség túléléséért elnevezésű moszkvai fórumon és Vlagyivosztokban is beszélt. MIHAIL GORBACSOV: Gondolom, ezekről az ügyekről olyan sokáig kell beszélni, amíg nemcsak hogy gyökeret eresztenek a politikusok gondolkodásában, hanem amíg vissza nem tükröződnek az államok reális politikájában. Arról van szó, a nemzetközi kapcsolatokat jelenleg nem lehet anélkül építeni, hogy tekintetbe ne vennék az összes ország érdekeit. Meg kell teremteni az érdekek kiegyensúlyozottságát. Csak ez vezethet el az ésszerű politikához. S éppen ezt akartam elmondani a vlagyivosztoki beszédben is. MOHAMMED DIAH: Úgy tűnik nekem, hogy Vlagyivosztokban újabb tanulsággal szolgált a világnak. Azt hangsúlyozta, a Szovjetunió nem képes minden problémát egyedül megoldani, s szükséges csolatokat igényel, természetesen politikai szintű kapcsolatokat. S ezek nemcsak lehetségesek, hanem szükségszernek is lesznek. Most várjuk az indonéz elnök látogatását. MOHAMMED DIAH: Őszintén hálás vagyok önnek ezért a találkozóért és az ön válaszaiért. MIHAIL GORBACSOV: Köszönöm az együttműködést. Kívánom, hogy nálunk tett látogatása gyümölcsöző és érdekes legyen. Előre is örülök a következő találkozónak! KÉRDÉS: Közeledik az ön vlagyivosztoki beszédének évfordulója, amelyben átfogó javaslatokat terjesztett elő Ázsia és a csendes-óceáni térség békéjének és biztonságának szilárdítására. Azóta ezen a hatalmas területen számos esemény történt. Lát-e pozitív tendenciát ezek alakulásában? VÁLASZ: Egyenesen azt is' mondhatnám önnek, hogy igen. Az elmúlt esztendő, annak legfontosabb történései - beleértve a Radzsiv Gandhi indiai kormányfőhogy ehhez hozzájáruljanak más ázsiai országok.is, beleértve Kínát, Indiát, Indonéziát és így tovább. Úgy vélem, hogy ez nagyon pontos és finom megjegyzés. MIHAIL GORBACSOV: Csak üdvözölhetem, hogy így értékeli azt a beszédet. Nem tartunk igényt semmi egyébre, mint arra, hogy Ázsia és a csendesóceáni térség államaival közösen építsük az új nemzetközi kapcsolatokat, amelyek megfelelnek a jelenlegi világ realitásainak. Igaz, amikor ennek a térségnek az országait ön felsorolta, nem említette az Egyesült Államokat. Mi azt reméljük, hogy ezzel az országgal is együtt fogunk működni, bár minden pillanatban olyan véleményeket hallunk az Egyesült Államok részéről, hogy a Szovjetunió olyan igyekezeteket fejt ki, amelyek veszélyeztetik ennek a térségnek az országait. Ez abszurd állítás. Felszólítunk minden államot- s ezt Vlagyivosztokban is elmondtuk- az együttműködésre a béke és a kölcsönös megértés érdekében a világnak ebben a térségében. Az önök kérdéseire adott válaszokban igyekeztem eloszlatni minden olyan gya- núsítgatást, amely a Szovjetuniónak e térségben követett politikájával kapcsolatos. Együttműködésre törekszünk ezekkel az országokkal, s hogy alátámasszam ezeket a szavakat és politikai nyilatkozatainkat, a válaszokban konkrét javaslatokat fogalmaztam meg. Főleg olyan jelentős lépésről tájékoztattam, amilyen a Szovjetunió ázsiai részén telepített összes közepes hatótávolságú rakétánk felszámolása. Természetesen a „globális nullamegoldás“ alapján, közösen az Egyesült Államokkal. Az az érzésem, hogy eredeti szándékom, miszerint néhány tömör megjegyzésre szorítkozom, egy újabb interjúvá duzzad. MOHAMMED DIAH: Őszintén örülök ennek a találkozónak, főtitkár úr. Ez megkoronázza öt évtizedes újságírói munkámat. MIHAIL GORBACSOV: Köszönöm ezt önnek, örülök, hogy jelen lehetek ezen a koronázáson. MOHAMMED DIAH: Van még egy kérdés, amit fel szeretnék tenni önnek. Van-e rá lehetőség, hogy összefüggésben azzal, amit Vlagyivosztokban mondott,- valamikor ellátogat Indonéziába? MIHAIL GORBACSOV: Indonéziával sokéves hagyományos kapcsolataink vannak. Voltak jó és rosszabb évek is, de megbecsüljük az Indonéziához fűződő kapcsolatokat. Reméljük, folytatódni fog az a haladás, ami az utóbbi időben viszonyunkban megnyilvánul. Ez pedig kapvel folytatott tárgyalásaimat - még inkább meggyőztek bennünket az ázsiai és csendes-óceáni térség biztonságával összefüggő problémák megoldásának helyességéről és időszerűségéről. Bevált a megoldás módjával kapcsolatos hozzáállásunk is - minden gondolat és javaslat nyílt és demokratikus mérlegelése. Mit láthatunk egy év távlatából? Az ázsiai és csendes-óceáni helyzet minden bonyolultsága és sokszínűsége, a napfényes és az árnyékos oldalak összes nü- anszai ellenére is világosan kirajzolódik az egész kép atomellenes kompozíciója. Felsorolom néhány jegyét: a dél-csen- des-óceáni országok fóruma kidolgozta a rarotongai megállapodást. Indonézia aktívan igyekszik megvalósítani Délkelet- Ázsiában az atomfegyverektől mentes terület koncepcióját. Ausztrália és Új-Zé- land a világközvélemény támogatásával határozottan fellép a csendes-óceáni francia atomkísérletek ellen. Erősödnek a követelések, hogy a koreai-félsziget mentesüljön a nukleáris fegyverektől. Számos országban atomfegyverektől mentes övezetté nyilvánítják a falvakat és városokat. Tudunk olyan esetekről, amikor egész országok helyezkedtek ilyen álláspontra. A Fülöp-szigetek és néhány más ország alkotmányában is rögzíti az antinukleáris elveket. A Kínai Népköztársaság egyre aktívabban nyilvánít véleményt a leszerelés problémaköréről. A szovjet-amerikai tárgyalásokkal kapcsolatban az ázsiai országok annak az érdeküknek adtak hangot, hogy a közepes hatótávolságú rakétákat ne csak Európában, hanem Ázsiában is számolják fel. Ezt a kérdést saját nemzeti biztonságukkal hozzák összefüggésbe. A Szovjetunió e kívánságokkal kapcsolatban komoly és felelősségteljes álláspontra helyezkedik. S most bejelenthetem, hogy a Szovjetunió, az ázsiai országok kívánságának eleget téve, s tekintetbe véve aggodalmaikat, hajlandó az ázsiai területein telepített összes közepes hatótávolságú rakéta felszámolására. Ez azt jelenti, hogy hajlandó a tárgyalásokba bevonni a közepes hatótávolságú rakétákon telepített száz robbanófejnek a kérdését, amelyekről a genfi megbeszéléseken is szó van, természetesen azzal a feltétellel, hogy az Egyesült Államok is hasonlóan fog cselekedni. Fel kell számolni a harcászatihadműveleti rakétákat is. Más szavakkal: a „globális kettős nullamegoldás" koncepciójából fogunk kiindulni. Jelen esetben ezzel a javaslattal nem kapcsoljuk össze az USA nukleáris jelenlétét Dél-Koreában, a Fülöp-szigeteken, és a Diego Garcián, de azt szeretnénk, hogy ez a jelenlét legalábbis ne terjedjen. KÉRDÉS: Tudjuk, Ázsiában és a csendes-óceáni térségben negatív jellegű tendenciák is tapasztalhatók. Mit tudna ezekről mondani? VÁLASZ: Valamit már említettem. A komplikációk és az ellentétek nem csökkentek, erősödnek a konfrontációkhoz vezető tendenciák, s egyelőre nagyon halvány jelei vannak a regionális konfliktusok rendezésének, sőt a Perzsaöbölben a konfliktus fokozódik. A vlagyivosztoki beszédben felsoroltam ennek a fejlődésnek az okait, s azokat a fájó pontokat, amelyek tartós veszélyt jelentenek. Ehhez most hozzá lehet számítani, hogy az USA, Nagy-Britannia és Francia- ország elutasította a rarotongai szerződéshez való csatlakozást, valamint az amerikai fenyegetőzéseket azoknak az országoknak a címére, amelyek nem hajlandók eltűrni területükön vagy partjaik közelében a nukleáris fegyvereket. KÉRDÉS: Az ázsiai és csendes-óceáni feszültség enyhítésére milyen intézkedéseket tart a legidőszerűbbnek és a legkönnyebben megvalósíthatóaknak? VÁLASZ: Elsősorban újból az atomfegyverekről kell szólni. Másfél évvel ezelőtt előterjesztettük az atomfegyverek általános és teljes felszámolásának 2000-ig szóló programját. Ennek alapján lehetségessé vált az áttörés a reykjavíki szovjet-amerikai csúcstalálkozón. Először tárult az emberek elé az atomfegyverek nélküli világ távlata. Valaki azonban meg akarta hiúsítani. Mi ezzel nem értettünk egyet. További javaslatokat terjesztettünk elő, amelyek lehetővé tették, hogy a gyakorlat síkjára kerüljön a közepes hatótávolságú és a harcászati-hadműveleti rakétákról szóló megállapodás előkészítése. Épp most ismertettem újabb lépésünket, amely közvetlenül Ázsia és a Csendes-óceán térségére vonatkozik. Megemlítek néhány további lehetséges intézkedést is. Először: A Szovjetunió hajlandó kötelezettséget vállalni, hogy nem növeli atomfegyvert hordozó repülőgépeinek számát az ország ázsiai területein akkor, ha az USA sem fog Ázsiában további nukleáris eszközöket telepíteni, amelyek képesek elérni a Szovjetunió területét. Másodszor: Ismét megemlítem, készen állunk arra, hogy a Csendes-óceánon korlátozzuk a Szovjetunió és az USA haditengerészeti flottáinak aktivitását. Ezt Vlagyivosztokban is megemlítettem, az Egyesült Államok viszont nem adott választ. Azonban világos, hogy itt a konfrontáció határa azon a vonalon húzódik, ahcl a flották találkoznak. És éppen ebből ered a konfliktusok veszélye. Meg lehetne egyezni a fedélzetükön atomfegyvert hordozó hajók mozgásterületének korlátozásában, oly módon, hogy azok ne közelíthessenek a másik fél partjai felé, a fedélzetükön lévő nukleáris eszközök hatótávolságán belülre. Meg lehetne állapodni a tengeralattjáró-ellenes versengés korlátozásáról és bizonyos területeken betiltani a tengeralattjárók elleni tevékenységet, beleértve a légierő akcióit is. A bizalom megszilárdulásához járulna hozzá a Csendes- és az Indiai-óceánon, valamint a környező tengereken folytatott hadgyakorlatok és haditengerészeti manőverek terjedelmének a korlátozása. Ez maximum egy vagy két terjedelmes hadgyakorlatot (beleértve a tengeri légierőt) foglalna magában évente, felölelné az ezek megtartásáról szóló tájékoztatást, a kölcsönös lemondást a nemzetközi tengerszorosokban és az ezekhez tartozó területeken végzett hadgyakorlatokról vagy haditengerészeti manőverekről, s kimondaná a gyakorlatökon a harci eszközök alkalmazásának betiltását a hagyományos tengeri útvonalak térségében. Ezt a „modellt“ legelőször a Csendesóceán északi részén lehetne kipróbálni. Később ki lehetne terjeszteni a Csendesóceán déli részére és a térség további országaira. Harmadszor: Több mint tizenöt évvel ezelőtt hagyták jóvá az Indiai-óceán békeövezetté nyilvánításáról szóló ENSZ- dokumentumot. Már több éve folyik az Indiai-óceánról szóló nemzetközi konferencia előkészítése az ENSZ égisze alatt. Legutóbb 1988-ra tűzték ki a konferencia időpontját, de még nem bizonyos, hogy sor kerül rá. A tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy amint valamilyen előrelépés körvonalazódik, Washington meghiúsítja a tárgyalásokat. Itt az ideje, hogy létrehozzuk az Indiaióceánon, tengerein, öblein és szorosain való biztonságos tengerhajózás nemzetközi garanciáit. Felmerül a légi útvonalak biztonságának kérdése is. Ezt is meg lehetne oldani, IT5 lenne politikai akarat. Sürgetővé.«alt az Indiai-óceán tengeri és légi útvonalain a terroristaellenes, kollektív intézkedések meghozatala. Tehát sok hasznos dolgot lehet csinálni az Indiai-óceán biztonságának szilárdítása érdekében. Negyedszer: Különösen időszerű az atomrobbantások kérdése. Az emberiség nem felejtette el, hogy a háború után az első kísérleteket az amerikai nukleáris fegyverekkel a Csendes-óceánon hajtották végre. Ez e térség sok lakosának életébe, egészségébe került. Megértjük, miért nagy itt a felháborodás amiatt, hogy az USA, Nagy-Britannia és Franciaország nem volt hajlandó leállítani a nukleáris robbantásokat. Nagyra értékeljük, hogy az ázsiai és csendes-óceáni térség országai támogatják a szovjet moratóriumot. Továbbra is harcolunk a nukleáris kísérletek betiltásáért és kitartóan fogunk törekedni az átfogó megállapodás megkötésére. Nagyra értékeljük azoknak az ázsiai és csendes-óceáni államoknak az együttműködését, amelyek részt vesznek a genfi leszerelési konferencián. Ezen a fórumon döntő szakaszba lépett a vegyi fegyverek felszámolásának kérdése. Reméljük, hogy közös erőfeszítéssel sikerül történelmi jelentőségű megállapodást kidolgozni és jóváhagyni, amely - s erről meg vagyok győződve - ösztönözné a nukleáris leszereléshez vezető úton a haladást. Nyilvánvaló, hogy lehetőség van a térség katonai feszültségét csökkentő további intézkedésekre is, amelyeket közvetlenül azok az államok kezdeményeznek, amelyek e térségben fekszenek. Világnézeti, politikai és kulturális sajátosságaikból adódóan e témával kapcsolatban olyan nem mindennapi gondolatokat is felvethetnek, amelyek mindenki számára érthetőek és elfogadhatóak. KÉRDÉS: ön a vlagyivosztoki beszédében megfogalmazta azt a gondolatot - távoli célként -, hogy össze lehetne hívni a csendes-óceáni országok konferenciáját a térség minden államának részvételével, mégpedig a helsinki értekezlet mintájára. Az ázsiai és csendes-óceáni államok reagálása erre a javaslatra nem volt egyértelmű. Miként tekint most e kérdésre? VÁLASZ: Vlagyivosztokban ezt úgy említettem, mint valami munkahipotézist, pontosabban szólva, gondolkodásra való felhívásként. Helsinkit csupán azért említettem meg, mert a világközösségnek egyelőre nincsenek egyéb ilyen jellegű tapasztalatai. Ez természetesen nem jelenti, hogy az európai tapasztalatokat automatikusan át lehetne ültetni Ázsia és a Csendes-óceán viszonylataira. Napjainkban minden nemzetközi kísérlet tartalmaz általános, globális jegyeket is. Ez természetes, mert kölcsönösen függő, s nagy mértékben egységes világban élünk. Vegyük például a nukleáris fegyverektől és az erőszaktól metes világ alapelvei- ról szóló delhi nyilatkozatot. Ez az államközi kapcsolatok alapvető problémáihoz való újszerű politikai-filozófiai megközelítés példája. E dokumentum magasan túlszárnyalja a kétoldalú és a regionális keretet egyaránt, mivel az egész emberiség vágyait kifejezi, még akkor is, ha két ország kapcsolatai fejlődésének az eredménye. India és a Szovjetunió kapcsolatait sok tekintetben példaként lehet említeni, legyen szó akár sokszínű politikai, gazdasági tudományos-múszaRI és kulturális tartalmukról, akár a két ország népeinek mély és kölcsönös tiszteletéről vagy az általános hitvallásukról, amelyben megtalálható a kölcsönös bizalom, s ugyanakkor a barátság utáni mély és kölcsönös vágyakozás. Miként lehet az, hogy a Szovjetunió és India, két különböző társadalmi-politikai rendszerű állam között ilyen jó kapcsolatok jöhettek létre? Azért van ez így, mert mindkét fél - nem szavakkal, hanem tettekkel - politikájában a szuverenitás, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás, az együttműködés, a politikai rendszer és társadalmi fejlődés önálló megválasztásának alapelveiből indul ki. • Éppen ezért büszkén mondjuk, hogy a Szovjetunió és India az értékes államközi kapcsolatok olyan példáját adja, amely vonzó lehet a többiek számára is. Jelenleg folyik a Szovjetunióban az indiai fesztivál, amely terjedelmét tekintve egyedülálló, áthatják a béke és a jó szán(Folytatás a 4. oldalon)
