Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)
1987-07-18 / 166. szám, szombat
Az állami vállalatról szóló törvénytervezet indoklása (Folytatás a 3. oldalról) felhasználásával a szükséges mennyiségű, struktúrájú és minőségű termékeket állítsák elő, munkákat és szolgáltatásokat végezzék el. Ez azonban azt is jelenti, hogy a vállalatnak rugalmasan alkalmazkodnia kell a kereslet struktúrájának megváltozásához, gyorsan kell reagálnia a tudományos-műszaki fejlesztés új ismereteire, a csehszlovák gazdaság és a külgazdasági kapcsolatok más feltételeinek változására. Mindez befolyásolja az árakat, a bevételt, a nyereséget és a vállalat más eredményeit és ezáltal az anyagi ösztönzés forrásait is. A vállalatok a 3. paragrafus 3. bekezdésének értelmében felelősek lesznek a rájuk bízott szocialista tulajdon megsokszorozásáért és alkalmazottaik kollektívájának szociális fejlesztéséért. A vállalatnak az önfinanszírozás elvével összhangban meg kell teremtenie ehhez a forrásokat, és ezért rentábilisnak kell lennie; ezt az alapelvet mindenekelőtt a 14. paragrafus rögzíti. Abban az esetben, ha a vállalat nem teljesíti az állami terv kötelező feladataiból, a jogszabályokból, illetve a szállítókkal és megrendelőkkel kötött szerződésekből eredő kötelességeit, számolunk azzal, hogy az állam rendkívüli módon, közvetlenül beavatkozik tevékenységébe a 71-73. paragrafus szerint, vagy pedig szankcionálja a vállalatot. Olyan esetekről van szó, amikor a vállalat nem teljesíti kötelező feladatait a kivitelben, nem éri el az árutermelésben a minőségi normákat, nem tartja meg a szállítási határidőket stb. Ugyanakkor a 11. paragrafus 3. bekezdése megvédi a vállalatot az elől, hogy kívülről jogtalanul beavatkozzanak jogkörébe, így például olyan feladatokat vagy korlátozásokat határozzanak meg, amelyek nincsenek összhangban az állami tervvel. A törvény értelmében a vállalatnak joga lesz azon anyagi veszteség megtérítésére, amely az állami szervek döntése következményeként keletkezik és a vállalat a meghatározott határidőn belül kimutatja a keletkezett kár nagyságát. Az anyagi veszteség megtérítése semmilyen esetben sem vonatkozik a vállalat rossz gazdálkodásának következményeire. A vállalat a 6. paragrafus első bekezdése értelmében önálló, jogi személy; ez elsősorban azt jelenti, jogában áll, hogy részt vegyen a közvetlen gazdasági és jogi kapcsolatokban, teljes mértékben felelős az elfogadott kötelezettségek teljesítéséért, felelős gazdasági és szociális feladatának eredményes megvalósításáért. A vállalat alkalmazottainak kollektívája, vezetősége, a dolgozókollektívák szervei, az emberek munkajogi közösségét képezi, azon emberekét, akik különböző pozíciókat töltenek be és megteremtik a feltételeket ahhoz, hogy a vállalat eredményesen teljesítse gazdasági és szociális funkcióját. A vállalat funkciói teljesítésének alapját a termelőeszközök szocialista társadalmi tulajdona képezi. A törvénytervezet 12. paragrafusa a vállalatra bízott szocialista tulajdont törzsvagyonnak nevezi. Lényegében az épületek, gépek és berendezések tulajdoképpeni értékéről, a készletek értékéről, valamint a saját pénzből fedezett, megkezdett beruházásokról van szó. Ez a vagyon teremti meg a vállalat számára az alapot vállalkozásához. A vállalatnak úgy kell gazdálkodnia ezzel a vagyonnal, hogy meg tudja belőle fizetni a törvény által meghatározott befizetéseket és adókat az állami költségvetésbe (befizetések a bérből, a vagyonból, a nyereségből, forgalmi adó) és legalább minimális mértékben növelhesse vállalati alapjait. Ezek a befizetések, adók, az alapokhoz való hozzájárulások képezik a hatékonyság minimális társadalmi normáját, amelyet a vállalatnak el kell érnie. A vállalat a normán felül képzett forrásokból saját döntése szerint egészítheti ki alapjait. A vállalat pénzügyi helyzetének ezt az értelmezését tartalmazza főleg a 13-16. paragrafus. Amennyiben a vállalat nem éri el a minimális hatékonyságot, és hoszszabb ideig fizetésképtelen, és főleg ha veszélybe kerül a törzsvagyona, az illetékes állami szervnek nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy beavatkozzon a 71-73. paragrafussal összhangban. Ez arra kényszeríti a vállalatok alapítóit, hogy tartósan figyelemmel kísérjék gazdálkodásukat, idejében döntsenek a szükséges szerkezeti változásokról, előre jelezzék és tervszerűen előzetesen bevezessék a gyártás- korlátozó programokat, hozzanak káderintézkedéseket és ezzel minimumra csökkentsék az olyan esetek számát, amikor a vállalatot, mint önálló jogi személyt fel kell számolni a hosszú ideig tartó rossz gazdálkodás miatt. A vállalat megszűnését a 18. paragrafus, valamint a 21. paragrafus 4. bekezdésének d pontja szabályozza. A vállalat megszűnésének minden esetében a vállalat alapítója köteles hatékony segítséget nyújtani az új munkahelyek biztosításában, miközben respektálnia kell a dolgozók törvényes szociális biztonságát. A törvény tervezetének IV. része (36-70. paragrafus) általánosságban szabályozza a vállalat egyes legfontosabb gazdasági és szociális tevékenységeit (például a tervezést, a tudományos-műszaki haladást, az anyagi-műszaki ellátást, a finanszírozást, az árakat, a béreket, a szociális fejlesztést, a környezetvédelmet, a szociális-gazdasági információkat stb.). Ezen tevékenységek jogi szabályozásának jellege megfelel a gazdasági mechanizmus átalakítása alapelveinek és összhangban áll a gazdasági mechanizmus átalakításának komplex dokumentumával, amelynek kidolgozása folyamatban van. A vállalatnak ezeket a gazdasági és szociális tevékenységeit továbbra is mindenekelőtt a gazdasági terv szabályozza, mint a teljes önálló elszámolás alapszabályzója. A 37. paragrafus értelmében a vállalat az állami terv kötelező kiáramló hatásai, a megkötött gazdasági szerződések és egyezmények, a megrendelések alapján, a belkereskedelem és a külföldi piac igényeinek, valamint saját fejlesztési tervei ismeretében dolgozza ki gazdasági tervét. A vállalat gazdasági tervét és önelszámolási rendszerét a 26. paragrafus értelmében a sajátságos feltételeknek megfelelően lebontják a vállalat egyes alakulatainak terveire. A gazdasági jogkörök és felelősségek egész sorát következetesen át kell ruházni a vállalaton belüli alakulatokra (üzemekre, üzemegységekre, központokra), úgy, hogy a vállalat feladataival összhangban gazdálkodjanak. Ugyanakkor fontos, hogy a vállalat egyes alakulatainak, elsősorban a nagy, külön vált üzemeknek vagy külkereskedelmi egységeknek stb. jogot adjon, hogy maguk döntsenek 'és cselekedjenek a vállalat nevében (konkrétan meghatározott szerződéseket kössenek, számlájuk legyen a Csehszlovák Állami Bankban). Ha ugyanis valamennyi döntést eltúlzottan a nagy vállalatok vezetőségébe centralizálják, rugalmatlanná válnak a döntések, túlburjánzik a vállalati igazgatóságok adminisztratív munkája és gyengül a vállalaton belüli alakulatok kezdeményezése. A vállalatok kötelessége, amint azt főleg a 8. paragrafus meghatározza, hogy együttműködjenek az illetékes nemzeti bizottságokkal azokon a területeken, amelyeken a vállalat legfontosabb mukahelyei vannak. Ennek az együttműködésnek mindkét fél számára előnyösnek kell lennie abból a szempontból, hogy a vállalatok részt vesznek a városok és községek építésében és sokoldalú fejlesztésében, valamint abból kiindulva, hogy a nemzeti bizottságoknak, milyen szerepük van a munkaerő toborzásában és elhelyezésében, valamint az állampolgárok jó munkafeltételeinek a megteremtésében. A vállalatnak respektálnia kell a nemzeti bizottságok törvény által megszabott helyzetét. A vállalat új helyzete megköveteli, hogy új módon fogalmazzuk meg a szervezetek gazdasági versenyzésének tartalmát. A 39. paragrafus szerint a versenyt úgy kell fejleszteni, mint a dolgozókollektívák alkotóereje és a vállalati vezetés vállalkozói kezdeményezése kihasználásának elválaszthatatlan részét. A verseny a hazai és külföldi ügyfelek - megrendelő és fogyasztó keresletének lehető legjobb kielégítésére irányul. Az irányítási struktúra valamennyi szintjén így kell értelmezni a versenyt, háttérbe kell szorítani az egyenlösdi megnyilvánulásait és az egészségtelen monopolizmust. Az állam tervszerűen támogatni fogja ezt a versenyt azáltal, hogy bővíti a szervezetek azon jogát, hogy vál- lalkozóan tevékenykedjenek a termelési, kereskedelmi és külkereskedelmi tevékenység különböző területein, továbbá bővíti azt a jogukat, hogy megválasszák az értékesítés és vásárlás módját és kihasználják a nemzetközi munkamegosztásban való részvételt. Az állam megteremti a feltételeket, hogy a hazai piacon termékeink a behozott termékekkel versenyezzenek, több vállalatot létesít, főleg a fogyasztási cikkek termelése és a szolgáltatótevékenység területén. Ezekben az esetekben mindig szocialista versenyről lesz szó, amely az egész gazdasági mechanizmus hatásával együtt a dolgozók szükségleteinek jobb kielégítéséhez vezet. 3. A vállalati szféra szervezetei A törvénytervezet annak a szükségszerűségéből indult ki, hogy a gazdaság egyes ágazataiban és területein respektálni kell a társadalmi újratermelési folyamat sajátosságait és változásait. A vállalkozói aktivitás különböző szervezési formáinak alkalmazásával és azzal számolunk, hogy a gazdaság fejlesztésében a szervezési struktúrák rugalmasan alkalmazkodnak majd a tárgyi feladatokhoz. Lehetővé válik különböző típusú vállalatok létesítése, nagyságuk, tevékenységük irányzata és a belső elrendezés szempontjából, valamint a szervezés kombinát, szakágazat és területi elve elemeinek célszerű kihasználása szempontjából. A nagy gazdasági egységek - vállalatok, főleg a kombinát típusú vállalatok mellétt - kis és középnagyságú vállalatok is létesülnek, amelyeknek szakosított termelési vagy kereskedelmi profilja és jelentős innovációs aktivitása lesz. így például nyilvánvaló, hogy a vasúti közlekedés vagy az energetika területén rendszerint egy állami vállalat lesz, például a nehézgépipar, a kohászat vagy a vegyipar területén nagyvállalatokról lehet szó, míg a szakosított termelésben, vagy a szolgáltatások terén gyakran kis létszámú vállalatok működhetnek. Ezzel összefüggésben a 71. paragrafus részletesen meghatározza a vállalatoknak az állam, illetve nemzeti bizottságok általi létesítését. Elsősorban a vállalat létezésének vagy megszüntetésének feltételeiről a vállalatok egyesüléséről, egyesítéséről, vagy elválasztásáról, valamint a 78-81. paragrafus szerint a vállalatok azon jogáról van szó, hogy önként egyesítsék eszközeiket és tevékenységüket bizonyos közös célok megvalósítására. A központi állami szervek, nemzeti bizottságok és vállalatok kezdeményezése alapján a termelési, műszaki és tudományos-műszaki alapot az eddiginél hatékonyabban kell integrálni és szakosítani azzal a céllal, hogy mindenütt, ahol az kimutatható gazdasági eredményekhez vezet, racionalizálják a szervezési struktúrákat. A feltételezések szerint csak azok a nagy gazdasági egységek maradnak meg (a mai termelési-gazdasági egységek), amelyek gazdaságilag indokoltak, főleg azért, mert szervezési egységeik (a mai vállalatok) szervesen kapcsolódnak a fó termelési, kutatási vagy kereskedelmi programokhoz. Ezektől a termelési-gazdasági egységektől rendszerint különválasztják azokat a vállalatokat, amelyeknek szakosított termelési programjuk van, ez a program a megrendelők szélesebb körét szolgálja, s melyeket csak formális szervezési szempontok figyelembe vételével csatoltak a termelési-gazdasági egységhez. Ezek a nagy gazdasági egységek a törvénnyel összhangban más gazdasági funkciókat is magukra vállalhatnak, például külgazdasági, tervezési, tudományos-kutatási funkciókat. Tekintet nélkül arra, hogy a nagy gazdasági egységek kialakítása során a szervezés kombinát, szakágazat vagy területi elvei lesznek túlsúlyban, önálló elszámolású vállalatok lesznek. A 10. paragrafus d pontja értelmében különféle szervezési típust választhatnak, így például lehetnek termelési vállalat, kombinát, termelési egyesülés, tudományos-termelési egyesülés stb. S ellenkezőleg, azokat a termelésigazdasági egységeket, amelyeket különböző, vagy szakosított vállalatokból alakítottak, vagy pedig indokolatlan monopóliumot képeznek a fogyasztási cikkek termelésében, a szolgáltatások vagy a kereskedelem területén, több önálló vállalatra osztják. Arról, hogy a szervezeteket hogyan osztják szét, vagy hogyan egyesítik, milyen önálló vállalatot létesítenek, végérvényesen létesítőjük az állam, vagyis az ót képviselő illetékes állami szerv dönt. A szervezeti felépítés ilyen értelmezéséből az következik, hogy a tervjavaslata értelmében a vállalatok jogi szubjektivitása és teljes önelszámolása, valamint az igazgató és a dolgozókollektíva tanácsának felelőssége oszthatatlan s csakis az irányítás egy részét, vagyis a vállalatot érintheti. Nem tűrhető meg tehát a mai állapot, amikor a vállalati szféra egy jogi szubjektuma, (a vállalat), alá van vetve egy másik jogi szubjektumnak (a termelé- si-gazdasági egység vezérigazgatóságának). A szervezési struktúrák racionalizálásának folyamata így a vállalatok elrendezésének természetes optimalizálásához, a társadalmi termelés gazdaságilag célszerű koncentrálásához és szakosításához vezet és nem az egyoldalú dezinteg- rációs irányzatok előidézéséhez. Ennek a folyamatnak a részét képezi az a jog, hogy a vállalatok megállapodása alapján a 78-81. paragrafus értelmében egyesíthetik eszközeiket és tevékenységeiket az olyan feladatok megoldására, amelyek megfelelnek a közös érdekeiknek. Az egyesülésnek ezek a formái odavezethetnek, hogy javaslat születik egy új jogi szubjektum - vállalat létesítésére. Az állami vállalat alaptípusán kívül - 75-77. paragrafus megkülönbözteti az úgynevezett kommunális vállalatokat, amelyek mindenekelőtt az általános és sajátságos közérdekeket kielégítő tevékenységet folytatnak, és amelyekben nem érvényesíthető teljes mértékben az önfinanszírozás elve. Ezen vállalatok tevékenységének ágazatait a kormány határozza meg. A törvényjavaslat alapvető értelmezése megfelel vállalataink és szervezeteink közvetlen külföldi kapcsolatai, mindenekelőtt a KGST-országaival való kapcsolatai fejlesztésének. A vállalatok erre vonatkozó jogait az 5. paragrafus, valamint a 48-50. paragrafus határozza meg. A törvény ezáltal támogatni fogja a szocialista államok gazdasági mechanizmusainak fokozatos közeledését. Ugyancsak fontos, hogy a mi törvénytervezetünk alapelveit tekintve nagyon közel áll az állami vállalatról (egyesülésről) szóló szovjet törvényjavaslat értelmezéséhez. Az állami vállalatok lényegében egyformán, az áru szocialista termelőjének, az egységesen, tervszerűen irányított szocialista gazdaság alapvető részének, a teljes önelszámolás, önfinanszírozás és önigazgatás alapján gazdálkodó szervezetnek tekintjük. 4. Az irányító szervek és az állami vállalat önigazgatása A vállalat irányításának alapját a demokratikus centralizmus alapelvének mélyebb érvényesítése képezi. Az állami irányítás és a vállalat dolgozókollektívája szocialista önigazgatásának dialektikus összekapcsolásáról van szó. Az állam gazdaságpolitikájának és a vállalatokkal szembeni irányító jogköre érvényesítésének sokoldalúan támogatnia kell a társadalmi érdekek kielégítésére irányuló szocialista vállalkozást, nem szabad megsérteni a vállalatok törvényes jogait, hanem ellenkezőleg, összhangot kell teremteni az állami terv és az önálló elszámolás között. Ez abból adódik, hogy előtérbe kerül: a dolgozókollektíváknak érdekelve kell lenniük és felelősséget kell vállalniuk a szocialista típusú valódi vállalkozói aktivitásért, amely nagy mértékben különbözik a fentről megszabott feladatok passzív teljesítésétől. Ezért ebbe a folyamatba be kell vonni a dolgozók legszélesebb rétegeit, és jelentősen növelni kell felelősségüket a vállalat igazgatásában. A szocialista önigazgatást a 27-35. paragrafus határozza meg. Az önigazgatás abban a formában valósul meg, hogy az egész kollektíva és társadalmi szervezetei részt vesznek a vállalat irányításában, a legfontosabb döntések előkészítésében, teljesítésük ellenőrézésében, valamint azáltal, hogy a gazdasági vezetők választhatók lesznek. Az önigazgatás alapján biztosítják a munkaaktivitás fejlődését, a dolgozók felelősségtudatának elmélyülését, a kiváló gazdasági eredmények elérését, a feladatok fegyelmezett és szervezett teljesítésére való nevelés érdekében. Ezek a feltételek hozzájárulnak ahhoz, hogy tágabb teret kap a dolgozók szervezeteinek, főleg a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom aktivitása. A szakszervezetek, a munkásosztály és a többi dolgozó helyzetének és feladatainak további megszilárdítása, a szocialista demokrácia bővítése, a dolgozók jogos osztály-, csoport- és egyéni érdekeinek védelme érdekében befolyásolni fogják a dolgozókollektívák és tagjaik fejlettségének fokozását, úgy, hogy a lehető legjobban gyakorolják önigazgatási funkciójukat. Megnyerik a dolgozókat a gazdasági tervek teljesítésére, ügyelnek a dolgozókollektívák szociális fejlesztése feladatainak teljesítésére, a kollektív szerződések és a dolgozók törvényes jogainak megtartására. A meghatározott területeken élni fognak a társadalmi ellenőrzés jogával. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom a szocialista önigazgatás mechanizmusának elválaszthatatlan része napjainkban, és a jövőben is. Abból indulunk ki, hogy a politikai elkötelezettség, a műveltség, kulturáltság elért magas szintje az önigazgatás felelősségteljes kihasználásához vezet, a dolgozók jó gazdaként élnek azzal a jogukkal, hogy rendelkeznek a rájuk bízott szocialista tulajdonnal. A dolgozókollektíváknak a rájuk bízott vagyonnal való gazdálkodásban való részvételének elmélyítése és kiszélesítése így alapot képez a szocializmus történelmi előnyeinek megvalósításához. A törvény 23. paragrafusának javaslata kifejezi azt a követelményt, hogy a vállalatot egy felelős vezető irányítsa a szocialista önigazgatás szerveinek vállalkozó funkcióival egységben. Az önigazgatási szervek jogkörének olyan meghatározásával számolunk, hogy a vezető teljes felelősséggel és jogkörrel, rugalmasan, gyorsan cselekedhessen és így ne érvényesüljön a vezető és a dolgozókollektíva tanácsa „kettős felelősségének“ nem kívánatos irányzata. A tanács javasolt összetétele a 32. paragrafus szerint figyelembe veszi a dolgozóknak az irányításban való részvételére vonatkozó követelményt, valamint a dolgozókollektíva tanácsának vállalkozói funkcióját. A tanács tagjai a dolgozók, a párt, a szakszervezeti, az ifjúsági és más társadalmi szervezetek képviselői, valamint a vállalati igazgató által javasolt szakemberek. Ezen kívül az önigazgatási szervek tanácskozásain részt vehet a vállalat létesítőjének vagyis a központi állami szerv, illetve a nemzeti bizottság képviselője, és a vállalat igazgatója. 5. A törvény előkészítése és érvénybelépése A nyilvános vita értékelése után a törvényt módosítják, a CSKP Központi Bizottsága elé terjesztik, majd jóváhagyás végett a CSSZSZK Szövetségi Gyűlése elé terjesztik (körülbelül 1988. februárjának elején), majd kihirdetik. A gazdasági mechanizmus átalakítása azonban addig még nem teremti meg az összes feltételt, amely szükséges a törvény valamennyi meghatározásának érvényesítéséhez. Elsősorban arról van szó, hogy a tervezés módszereiben szükséges változások, fóleg pedig az állami terv normatíváinak megváltoztatása csak 1991. január elsejétől lép érvénybe, a befizetések és adók rendszerét pedig 1990. január elsejéig módosítják a nagykereskedelmi és felvásárlási árak 1989. január elsejéig megvalósuló komplex átalakításából kiindulva. A szervezési struktúrák megváltoztatása is hosszabb folyamat lesz, amely nem oldható meg ilyen rövid idő alatt. Az elmondottak alapján leszögezhetjük, hogy 1988 és 1990 között a törvény egyes meghatározásai fokozatosan lépnek érvénybe, ezt a törvény meghatározásai pontosítják majd, főleg a gazdasági mechanizmus átalakítására vonatkozó komplex dokumentum kidolgozásával kapcsolatban. Alapvető követelmény azonban, hogy a 9. ötéves terv (1989-90) előkészítésének idejében már rendelkezésre álljon a vállalatról szóló törvény, valamint a gazdasági mechanizmus átalakításának alapelvei értelmében módosított további jogszabályok és hatékonyan befolyásolják a terv kidolgozását a vállalati szférában és a központban is. ÚJ SZÚ 4 llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllillllillllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllll 1987. VII. 16
