Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)
1987-07-16 / 164. szám, csütörtök
A tömegtájékoztatás feladatai az átalakítás folyamatában (Folytatás a 3. oldalról) lataik alapján figyelték meg. Ez azt jelenti, hogy még nincs minden rendben, vannak még fékek és bizonyos jelenségek, amelyek az embereket komolyan aggasztják. Az emberek értik, hogy az átalakítás néhány kérdésének megoldásához egy vagy két ötéves tervidőszakra és más feladatok megoldásához három ötéves tervidőszakra is szükség van. Ezek hatalmas jelentőségű kulcskérdések, amelyeknek meg kell változtatniuk az ország arculatát. Vannak azonban olyan kérdések, is, mint pl. a kereskedelem, a városi közlekedés, az utcai rend, a szolgáltatások szférája. Milyen itt az emberekhez való viszonyulás? Vajon a megbecsülés légköre az uralkodó, vagy burjánzik a gorombaság? Hogyan oldják meg a lakáskérdést, javul-e valami, hogyan építkeznek - ez a valós élet, amellyel az ember azonnal szembe találkozik, amint elhagyja munkahelyét: hogyan tud gondoskodni gyermekeiről, családjáról, hogyan tudja megoldani ezt vagy azt a kérdést. Az az ember, aki e problémákkal találja szembe magát, gyakran azt mondja: „a vezetők szavai változnak, de az élet olyan marad, amilyen azelőtt volt...'“ Ezért a plenáris ülésen elhangzott beszámolóban megjelent az elsőrendű, halaszthatatlan feladatokról szóló rész. Ezeket a feladatokat kötelesek vagyunk minden erőnkből megoldani. A sajtónak mindezeket a feladatokat és a nép igényeit ellenőrzése alá kell vonnia, és meg kell mutatnia, ki hogyan viszonyul hozzájuk. Ez azt jelenti - ki hogyan viszonyul a néphez. •összefoglalva: az ember töltsön be bármilyen funkciót, de ha elveszíti azt a képességét, hogy meg tudja hallgatni az emberek igényeit, fájdalmaikat, és ha ném érti meg, hogyan élnek, az az ember már nem oda való, le kell váltani. Ilyenekre nincs szükségünk! Éppen erről beszéltem a plénumon is. Ez a hozzáállás egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne tisztelnénk a kádereket. Hiszen kádereinket, értelmiségünket és a rátermett embereket gondoskodással kell körülvennünk. Ha a társadalmat vasalóval kezdjük kisimítani, nem maradnak meg sem a tehetséges emberek, sem a becsületes dolgozók. Ez nem szocializmus és nem szociális igazságosság, hanem egyenlösdi és demagógia. Mellesleg, a szociális demagógok behatoltak néhány újság és folyóirat szerkesztőségébe is. Nagyon rosszul támadják a kádereket. Fel kell azonban fogni, hogy a káderekre nehezedik az átalakítás hatalmas súlya. De itt is emberek vannak, akik járásaikból és kolhozaikból örökölhető családi vagyont csináltak. Ezeket le kell lepleznünk. Általában a káderekkel szemben azonban nem szabad megengedni a tiszteletlenséget. Vezető posztokon egyben nem állhatnak érzéketlen, figyelmetlen emberek, akik nem tudi\ak a nép szükségleteiről, nem törődnek velük és nem foglalkoznak velük teljes szívükből. Erről szó volt a KB júniusi ülésén és kérem önöket, hogy mindezzel vértezzék fel magukat és eszerint cselekedjenek. Cselekedjenek úgy, hogy mindazok, akik gondoskodnak az emberről, méq a legegyszerűbb dolgokról is, a legeldugottabb sarokban vagy a központban, sajtónk hőseivé váljanak. És „hősök“ azok lehetnek, akiket semmi sem tör meg. A politikai bizottság nemrég megtartott ülésén szó volt arról, hogy az utóbbi két, talán három év alatt számos határozatot hagytunk jóvá azzal összefüggésben, hogy kielégítsük az emberek igényeit a kiskertek, hétvégi házak, építőanyagok, javító-szolgáltatások stb. iránt, miközben kimondtuk: tekintet nélkül arra, milyen alapanyag-igényeik lesznek építési szer- I vezeteinknek, ezeket az anyagokat a nép számára biztosítani kell, piacra kell őket bocsátani. Megkezdtük ezeknek a határozatoknak az ellenőrzését és megállapítottuk, hogy az egyik központi hivatal a másik után rendszeresen meghiúsította őket. Ekkor úgy döntöttünk, hogy ha még egyszer találkozunk ilyesmivel, vagy^ha valaki meghiúsítja ezeket a határozatokat, a bűnösöket leváltjuk tisztségükből és ezt nyíltan, ai egész ország előtt fogjuk tenni. Tudják-e, hogy néhány üzem, járás, kolhoz terve azzal számol, hogy a lakás- problémát nem 2000-ig, hanem már 7-10 év múlva megoldják. Mozgósítják összes tartalékukat és az emberek teljes mértékben kibontakoztatták erőiket. A Volgográ- di határterületen most a lakásépítés üteme 1,4-szeresével nőtt. Minden tartalékot mozgósítani kell. Az emberek saját eszközeikkel részt akarnak venni a mű építésében. Hasznos műbe fogtak bele - dolgozzanak tehát. Vagy vegyük például az élelmiszerproblémát. Hiszen számos területen ezt * - a kérdést eredményesen oldják meg. A köztársaságok és a határterületek megkapták azt a jogot, hogy az össz-szövetségi alapokba történő szállítások teljesítésén felül mindent megtarthatnak a helyi szükségletek biztosítására. Ennek köszönhetően fokozták erőfeszítéseiket és mindent megtettek, amit kellett. Ezt önök közül sokan tudják. Szaratovban egész éven át 17 fajta zöldséget árulnak és más élelmiszerfajtát illetően sem állnak rosz- szul. E tekintetben megváltozott Volgo- grád, Celinográd, Sztavropol, Krasznodar, Omszk, Barnaul, Belgorod, és más városok. Jól dolgoznak ott és az eredményt látni. Sok ilyen határterületet és várost sorolhatnék még fel. örvendetes, hogy hasonló folyamatok kezdődtek meg már Tulában és Kalugában is. Ez azt jelenti, hogy e kérdéseket jól meg lehet oldani az ország olyan területein is, ahol a legnehezebbek a körülmények. Vonatkozik ez a nem fekete földű övezetre is, amely miatt gondban vagyunk. Ezt az övezetet általában fejleszteni kell - házakat, utakat kell építeni, sokoldalúan magasabb szintre emelni. Az emberek azért költöznek oda, hogy ott éljenek, és sok az érdeklődő. Mindazt, amit az övezet fejlesztése érdekében kitűztünk, következetesen végre fogjuk hajtani. Ahol a legnehezebbek a feltételek, ott is jól fog menni minden, ha lehetővé tesszük az embereknek, hogy érvényesíthessék eszüket és képességeiket. Értsék meg, elvtársak, azért állok meg külön ezeknél az elsőrendű feladatoknál, mert átalakításunk nem lenne sikeres, ha az ember nem "érezné, hogy a változások épp az elsőrendű, sürgető problémák megoldása során állnak be. Épp erre a két kérdésre - a párt kérdésére és elsőrendű feladataink kérdésére - szeretném felhívni a figyelmüket, itt világosan lássák a prioritásokat és az átalakítás érdekében végzett munkánk következetességét. És még egy fontos kérdés - a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója. Jobban kell magyarázni életünknek ezt a legnagyobb eseményét. Mindnyájan Októberből indulunk ki, mai társadalmunk is az Október utáni hetvenéves fejlődés eredménye. Ez a mi közös kincsünk, határkő az emberiség történelmében, út az új világ felé. Mennyi változás állt be forradalmunk után - s nemcsak a mi országunkban, hanem az egész világon -, milyen folyamatokat indított el! Es minderre széles látókörrel kell tekinteni, nem szabad engedni semmilyen egyoldalú elképzeléseknek és hangulatoknak. Erre nem építhető viszonyunk mindahhoz, ami Október után történt. így könnyen eltévedhetnénk. Úgy gondolom, sosem szabad megbocsáta- jtink és igazolnunk mindazt, ami az «1*937-1938-as években történt. A felelősig qzért azokat terheli, akik akkor voltak hatalmon. Ez azonban, elvtársak, nem csökkenti mindannak az értékét, amivel ma rendelkezünk, amit a párt és a nép vitt véghez, amikor kiállta ezeket a próbákat. Nagy és jelentős veszteségek értek bennünket, tudjuk, mivé változtak az 1937-1938-as évek és mindez hogyan sújtotta a kádereket a pártban, az értelmiség és a hadsereg soraiban. Ennek ellenére azonban látnunk kell, milyen hatalmas erő rejlik a szocializmusban, a mi rendszerünkben, amely kiállta ezeket a próbákat, s harcba indult a nácizmus ellen, és győzelmet aratott. A 70. évfordulóról ezért a népünk, annak történelme és hősi tettei iránti büszkeséggel kell beszélnünk. Az igazságot, csakis az igazságot mondjuk. Büszkék vagyunk minden átélt napra. És minden nap drága számunkra, még a legnehezebb is, mert ez a mi történelmi iskolánk, a mi történelmi tapasztalatunk volt. Mindezt együtt éltük át. Ezért nem engedhetjük meg a népünkkel, azokkal a nemzedékekkel szembeni tiszteletlenséget, amelyek mindezt átélték és elvezették az országot a mába. Ezért kellene-teljes erővel beszélni Októberről, a szocializmusról, arról, kik vagyunk, honnan jöttünk és mivel rendelkezünk a forradalomnak köszönhetően, a szocializmus fejlődésének köszönhetően. Már elkezdtünk erről beszélni - szenzációk nélkül, komolyan és felelősségteljesen. Ezekről .a dolgokról ugyanis nem lehet gúnyosan vagy düh vei szólni. Hiszen a nép sorsáról van szó. Ugyanígy kell beszélni jelenünkről, az átalakításról is. Ugyanakkor színesebbé kell tennünk az anyagok tálalásának módját. Jó dolog, ha a szerző saját álláspontját taglalja. De rendkívüli érdeklődéssel olvasom a leközölt interjúkat. A munkásokkal, a járási pártbizottságok titkáraival, kolhozok elnökeivel, tudósokkal, vagy a kultúra területén dolgozókkal folytatott beszélgetésekre gondolok, amelyekben szinte lüktetnek az élő gondolatok. Vagy vegyük például az olvasók leveleit. Milyen levelek ezek! Az embernek szinte a szívébe markolnak! És még valami. Mondtam már, antidemokratikus dolog, hogy az újságok hasábjait és a folyóiratok lapjait moszkvai szerzők uralják. A folyóiratok és újságok országosak. Ha az ember elolvassa valamelyik újságot, felteszi a kérdést: „hová tűnt az egész ország? Hol vannak a más helyekről származó vélemények?“ Elvtársak, arra szeretném önöket felszólítani, gondolkozzanak el azon, hogyan lehetne még jobban szólni nagy forradalmunkról, hogyan lehetne emlékezni a forradalom hőseire, a munkásokra, a hivatásos forradalmárokra és költőkre... feleleveníteni azokat is, akikről megfeledkeztünk. Mindezt közösen kell vég- hezvinnünk, felelősségteljesen és komolyan, a demokrácia és a nyilvánosság szellemében. A nyilvánosság és a demokrácia, mint már sokszor mondottuk - és ez, gondolom, mindnyájunk véleménye -, nem azt jelenti, hogy mindent szabad. A nyilvánosságnak a szocializmus, a mi emberünk szellemét kell erősítenie, a társadalom erkölcsét és erkölcsi légkörét kell szilárdítania. A nyilvánosság a hiányosságok bírálatát is jelenti. Ez azonban nem a szocializmus vagy szocialista értékeink aláaknázása. Van mit megvédenünk. A szociálisan legjobban biztosított társadalmunk történelmi sikereire gondolok. Ezeket csak azok vonhatják kétségbe, -akiket szocialista demokráciánk és a felelősséggel szemben támasztott követelményeink csak saját, a nép érdekeitől távol álló személyes ambícióikban akadályoznak. Ez eilen harcoltunk, és harcolni fogunk. Nincs miért szépítenünk politikánkat és értékeinket. Nincs mit titkolnunk. A demokrácia azonban feltételezi az érvényesítésükért vívott harcot is. így foglalnánk össze - az átalakítás folyamata most szélességében és mélységében egyaránt fejlődik. Megkezdődött az átmenet nem könnyű időszaka, és most különösen szükség van a mindenre kiterjedő és felelősségteljes munkára. Úgy kell cselekedni, hogy erősítsük az emberek szellemét, mindent át kell élni, le kell küzdeni, másként kell kezdeni dolgozni, és azután érünk el olyan eredményeket, amelyekre a társadalomnak szüksége van. Ezért munkájukba -nagyobb mértékben kellene bevonniuk az illetékes embereket. A tömegtájékoztató eszközökben sokat beszélnek a gazdaságról, de sajnos gyakran nem hatékonyan, felületesen, néha még feltűnési vágytól vezettetve és a dolog ismerete nélkül is. Ahogyan az átalakítást mélyíteni fogjuk, aszerint támasztunk önökkel szemben egyre szigorúbb követelményeket. Biztosítsák ezért maguknak a megbízható aktívát, a jó szakembereket - vállalatigazgatókat, mérnököket, közgazdászokat és tudósokat, használják ki a rendelkezésünkre álló intellektuális potenciált. Van még egy szenvedélyük: szerzői aktívájukat három-öt író emberre korlátozzák. Ennek néha klikkszaga van. Az írásoknak színesebbeknek kellene lenniük, az egész társadalomnak részt kellene vennie ebben a munkában, hogy minden kiadásban, úgymond, jelen legyen a szocialista pluralizmus. Éppen erre van szükségünk! Végezetül szeretném elmondani: az SZKP nagyra értékeli a tömegtájékoztató eszközök hozzájárulását az átalakításhoz. Miért? Minden ugyanis az ember közvetítésével történik. Az ember áll a harc élén, általa valósul meg az egész átalakítás. Ez azt jelenti, hogy gondolkodásmódja és állásfoglalása döntő jelentőségű lesz az átalakítás továbbmenetele szempontjából. Az ilyen párbeszédet az emberrel naponta kell folytatnunk és ki kell használnunk e téren a tömegtájékoztató eszközök lehetőségeit. Egyetlen kritérium van - több szocializmust, több demokráciát. Az új kérdésekre adott válaszokat a szocializmus keretein belül kell keresni és nem rajta kívül. A szocializmust népünk választotta. A párt a népet szolgálja. A nép szolgálata a tömegtájékoztató eszközök dolgozóinak legfőbb kötelessége. Remélem, hogy a nyíltság és az elv- társiasság szellemében elmondtam önöknek azt, amit a központi bizottság júniusi plenáris ülése után ezen a találkozón el akartam mondani. xxx Mihail Gorbacsov beszéde után vita következett. Szergej Baruzgyin, a Druzsba Národov című folyóirat főszerkesztője a Nagy Október 70. évfordulója kapcsán az irodalmi folyóiratok tartalmáról szólt: Nagyon helyes, hogy irodalmunkba visszakerültek a jogtalanul elfelejtett müvek, azok a müvek, amelyek hosszú éveken keresztül nem jutottak el az olvasókhoz. Mint főszerkesztőnek azonban gyakran az az érzésem, hogy amikor a múlthoz fordulunk, csak a negatívumokat keressük, mintha a hetven év alatt, amelyet a szovjet feltételek között éltünk át, nem lett volna semmi pozitív. Úgy gondolom, ez is egy ok arra, hogy komolyan elgondolkozzunk. Nem is szólva egy másik dologról, amely rendkívül nehéz - a folyóiratoknál dolgozó kollégáim ismerik. Nehéz találni olyan mai művet, amelyet jó képességű szerző írt meg, és amely jelen korunkról, az átalakítás nehézségeiről szól. De ha sikerül, az mindenképp időszerű anyag lesz. Kiválóan csinálták ezt a karcolatok szerzői és a publicisták, de a prózaíróknak, költőknek és drámaíróknak sajnos nehezebben megy, pedig ők az átalakítás előestéjén mintha egy ugrást tettek volna előre, de ma már senkit sem lepnek meg még az olyan drámákkal sem, mint az „Ezüstlakodalom“ vagy a „Beszélj!“ és más előadásokkal, mert az újságok égetőbb problémákról írnak, mint az említett színmüvek. Baruzgyin szólt az irodalmi folyóiratok anyagi-műszaki bázisának megszilárdításáról és az itt dolgozók anyagi ösztönzésének javításáról. Ivan Laptyev, az Izvesztyija című napilap főszerkesztője az SZKP KB júniusi plenáris ülésén hozott határozatok tükrében a sajtó munkájának néhány irányával foglalkozott: Teljes joggal mondhatjuk el, hogy a júniusi plenáris ülés történelmi volt, s elvezetett bennünket az átalakítás döntő határához, az átalakítás konkrét megvalósításához. Ennek alapján gondolkodom el saját feladataimról, az újságírás feladatairól. Konkrét terveket dolgoztunk ki, s már konkrétan is dolgozunk. Mit tartunk itt elvi szempontból a legfontosabbnak? Úgy gondolom, hogy most a plenáris ülés eszméinek és elveinek a védelme kerül előterbe. A védelme. Nem botlott meg a nyelvem. A védelme a meg nem értéssel, a megnyirbálással szemben, mert a megnyirbálás bizonyára bekövetkezik. A védelem a kiforgatással szemben, mivel míg az eszmék eljutnak a közvetlen végrehajtókig, szükségszerűen deformálódnak, kiforgatják őket. Védelem a csoport-, a reszortérdekekkel és a lokálpatrióta egoizmussal szemben, mert az átalakítás e téren - a gazdaság területén - ilyen jelenségeket fog szülni. Erre nyilván fel kell készülnünk. Es végül a védelem az önmarcangoló kétségek ellen, hogy vajon, úgymond, elvileg nem romlik-e a helyzet, avagy valóban hatalmas radikális változás áll-e be i Ami a saját propagandánkat illeti, úgy vélem, hogy meg kell fogalmaznunk a reform valamiféle ideológiáját. Gondolok elsősorban az új gazdasági gondolkodás- módra. Ezt mindenütt be kell oltani, arra kell törekedni, hogy a dolgozó ember a brigád szintjén, a vállalat szintjén és kollektívája szintjén is helyesen értelmezze a reform alapvető gondolatait és azokat saját sorsával, saját boldogulásával kapcsolja össze. A nyíltság visszafordíthatatlanul gyökeret vert a társadalomban. Látni kell azonban, hogy ennek ellenére szüntelen támadásoknak és nyomásnak van kitéve. A reszortok részéről a nyíltságra gyakorolt nyomás nem enyhül. Mihail Gorbacsov: így van I. Laptyev: Hibákat követünk el. Arra van szükség, hogy ezért bíráljanak bennünket. Látni kell azonban, hogy minden hibát a kérdés elvi megfogalmazásához ürügyként használnak ki. Mihail Gorbacsov: Azt várják, hogy valaki hibát, pontatlanságot követ el. Éppen ezért felelősségteljesen kell dolgoznunk, mert különben ez a demokratizálás és a nyíltság egész folyamata ellen fordul. I. Laptyev: Ügy tűnik, hogy mindany- nyiunkban bizonyos fáradtság halmozódik fel a nyíltságtól és az egyenességtől. Mihail Gorbacsov: A politikai bizottság meggyőződése, hogy a nyíltság a társadalom normális állapota. Nyíltság nélkül semmitN sem tudnánk megvalósítani. A nyíltságtól, a bírálattól és az önbírálattól, amelyeket a közös ügyünkért érzett gondoskodás hat át, közvetlenül függ a társadalom egészséges s erkölcsi légköre. A demokráciát, továbbá a nyilvánosságot, a bírálatot, a nyíltságot és az egészséges gondolkodást és a felelősségteljes vitát egyaránt magában foglaló légkör megőrzését a társadalom létezése és működése normájává kell tenni. A nyitottság azonban nem csupán kritika. Mindazt jelenti, amit építően visznek véghez, továbbá az új dolgok s mindannak az érvényesítését jelenti, amit elértünk. Egy hang: A nyíltságot sokan a negatív jelenségekre való mutogatásként értelmezik. Csak így... , Mihail Gorbacsov: Ez helytelen! I. Laptyev: Úgy vélem, elérkezett a demokratizálási folyamat új, részletes elemzésének ideje. Ez a folyamat nálunk már megkezdődött. El kell érnünk, hogy bejusson a társadalmi tudatba, hogy lélektanunk részévé váljon. Albert Beljajev, a Szovjetszkaja Kul- tura című folyóirat főszerkesztője rámutatott, az alkotó értelmiség aktívan vesz részt az átalakításban és a társadalom szellemi életének megújításában. Elmondta, hogy ha a népszerű művész szavait a párt eszméi ösztönzik és inspirálják, az emberek nagy bizalommal fogadják, ami fokozza a sajtószervek tekintélyét is. Ez a befolyásos erő ma is aktívan dolgozik az átalakítás javára. Elmondható, hogy az átalakítás folyamata a művészeti értelmiség soraiban, akárcsak másutt, dialektikusán folytatódik. Ezt a laphoz érkező levelek és az újságírók saját megfigyelései alapján látom így. Az ellentmondások és konfliktusokba különböző nézetek harcában a művészeti dolgozók nyíltságot és demokráciát tanulnak. Megmutatkozott, hogy ez nem egészen egyszerű dolog. Kiderült, a rég várt örvendetes változások egyesek számára fájdalmas körülmények között törnek be az életbe: elnyomják az önelégültséget, romba döntik a tekintélyeket, amelyek nincsenek alátámasztva igazi tehetséggel, vagy amelyek az új problémák terhe alatt elveszítették fejüket. Megesik, hogy ebben a harcban az igazság nem mindig és nem mindjárt győz. Kellemetlen veszteségek is érnek bennünket. A kultúra területén dolgozók egyenesen beszélnek arról, hogy szükségük van a párt bölcs szavára, tanácsára, segítségére. Azért igénylik ezt, mert az értelmiség egészséges erői át akarják hidalni a csoportok közötti súrlódásokat, élő munkát akarnak végezni és nem akarják az időt pocsékolni meddő konfliktusokban. És még valami, a kritikusok körében ma nem illik bírálóan szólni olyan filmekről vagy regényekről, amelyek sokáig voltak a polcokon vagy a fiókokban és most kerültek napvilágra. így van ez annak ellenére, hogy ezek között a művek között nyilvánvalóan gyengék is vannak. Ez nem használ a művészetnek. Nem kevésbé fontos az egyes nemzetiségek közötti viszony problémáinak a számbavétele. Véleményem szerint ezt a problémát nyíltan, őszintén, tisztességesen, ugyanakkor érzéssel kell elemezni. A nemzeti kultúrák önállóságáért és tisztaságáért lelkesedő néhány művész megnyilatkozásaiból elvész a szovjet szocialista kultúra internacionalista lényegének az értelmezése. Maguk a nemzeti kultúrák vezető személyiségei is aggodalommal kezdenek erről beszélni. Mihail Gorbacsov: Minden nemzetnek van saját nyelve, történelme meg akarja érteni saját gyökereit. Ez talán ellentmond a szocializmusnak? Természetesen nem. A másik oldalon azonban, ha valaki magába zárkózik, mások fölé emelkedik és ha ezt abszolút értékként tünteti fel, ezzel nem lehet egyetérteni. A nemzetek egyedülálló, összetartó családját egyesítő állam vagyunk! Ezt állította Lenin. A. Beljajev: Még egy gondolat. Úgy vélem, aligha lehet normálisnak tekinteni, ha valamely szövetségi köztársaságban élő szerző alapvető jelentőségű, a központi pártsajtóban megjelent munkáját az adott köztársaságban teljesen elhallgatják. Nagyon szeretném remélni, hogy a pártbizottságok minden szinten a lehető leggyorsabban átveszik az SZKP KB vezetésének a tömegtájékoztató eszközökkel folytatott rendszeres és céltudatos munkája példáját. Az átalakítás folyamata ekkor mindenütt élénkebbé válik. Sz. Zaligin hangsúlyozta, az átalakítás a társadalom szüntelen szellemi gazdagítása. Nem szabad megfeledkeznünk a múlt eszmei értékeiről. Ma ez a folyamat a demokrácia feltételei között megy végbe. Azonban a legapróbb hiba is a demokrácia ellen dolgozik. Mihail Gorbacsov: Várnak arra, hogy önök, és mi is hibát követünk el. Sz. Zaligin: Én már elkövettem... A szónok a továbbiakban azzal foglalkozott, hogyan kell feldolgozni az irodalomban a következő témát: a történelmi események a dolog egyik oldalát jelentik, de az emberek, amelyek benne részt vesznek különbözőek, teljesen különböző véleményük és jellemük van. Egy és ugyanazon esemény az emberekre különbözőképp hat. Ez alkotja tapasztalataink potenciálját. Propagandánk, kultúránk jövőre ünnepli meg Vernadszkij születésének 125. évfordulóját. Az ő tanítása az ember és a természet kölcsönös viszonyáról szóló tudomány. Az ilyen eseményeket és az ilyen szellemi értékeket nem hagyhatjuk figyelmen kívül nemcsak (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1987. VII.
