Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)

1987-07-16 / 164. szám, csütörtök

A tömegtájékoztatás feladatai az átalakítás folyamatában (Folytatás a 4. oldalról) a propaganda, hanem közös ügyünk ér­telmében sem, saját kulturális színvona­lunk értelmében szintén nem, mert ilyen szellemi támaszra is szükségünk van. Emlékezzünk csak, milyen benyomást gyakorolt mindnyájunkra Tyimirjazev tu­dós alakja, a Baltikum küldötte című film ismert hősének előképe. Ilyen kiemelkedő emberekből nálunk sok van. Mindezt szellemünk, meggyőződésünk megszilár­dításának szolgálatába kell állítani. Zaligin a továbbiakban a könyvkiadás kérdéseivel, az irodalmi folyóiratokban dolgozó szerkesztők fizetésének kérdé­seivel foglalkozott. Szergej Loszev, a TASZSZ hírügy­nökség vezérigazgatója a káderkérdésről szólt és foglalkozott a hírügynökség tech­nikai korszerűsítésének néhány problé­májával. Az információtovábbítás gyorsa­ságának fokozása nem technikai, hanem politikai kérdés. Legfőbb jelenlegi felada­tunk az, hogy a lehető legoperatívabb módon bocsássuk a nemzetközi közvéle­mény rendelkezésére az átalakítás me­netéről, a megújulásról, külpolitikai kez­deményezéseinkről szóló információkat. E munka javítása terén kiaknázatlan tar­talékaink vannak. Az egyik az áttérés a legtakarékosabb és legmegbízhatóbb távközlési módra, a műholdas távköz­lésre. B. Vlagyimirov, az Ekonomicseszka- ja Gazeta főszerkesztője a gazdaságirá­nyítási rendszer radikális reformjának gyakorlati megvalósításával, a vállalatok és ágazatok új feltételek közötti munkájá­val összefüggő kérdéseket taglalta. Fi­gyelmét egyebek között arra összpontosí­totta: a közgazdászok, vállalati vezetők azt várják, hogy a fent hozott határozato­kat lefordítják a nem nagy számú utasítá­sok pontos nyelvére, vagy pedig a minisz­tériumi instrukciókra. És mindenekelőtt azokra a feltételekre várnak, amelyek kö­zött a vállalatoknak kell majd dolgozniuk. Ugyancsak fontos a minisztériumok sze­repének mielőbbi pontosítása, mégpedig azért, hogy gyorsabban szabaduljanak meg az utasításokon alapuló munkastí­lustól és a diszpécserfunkcióktól. Ezzel összefüggésben Vlagyimirov hangsúlyoz­ta, hogy az újságoknak az általános esz­mefuttatásokról át kell térniük a teljes önelszámolás és önfinanszírozás lénye­gének konkrét magyarázatára. Elem Klimov, a filmművészek szövet­ségének első titkára a szovjet filmművé­szet átalakításával összefüggő probléma­kört érintette. Gyakorlati tevékenységünkben - mon­dotta Klimov - megtaláljuk annak meg­erősítését, ami gyakran, úgymond, orszá­gos méretekben játszódik le. Számos munkatársunk nem képes megérteni, hogy a filmművészetben nem térhetünk át egyszerre az ideális alapmodellre, ame­lyet az illetékes állami bizottsággal együtt öt vagy hat hónapon keresztül dolgoz­tunk ki. Az ellenfél azt mondja, hogy a film területén az átalakítás jelenleg lehetetlen. Meg kell várni, amíg az országban min­den megváltozik és azután kapcsolódunk csak be az átalakításba, s dolgozzuk ki a megfelelő terveket stb. Általánosan mondva, mi természetesen nem állunk egy helyben, de megértettük, hogy kivont karddal és lovassági támadással nem lehet mindent megoldani. Megértettük, hogy ez összességében nem olyan gyors folyamat, nem csupán egyetlen nap kér­dése. Mihail Gorbacsov: Vannak olyan kér­dések, amelyeket gyorsan meg kell olda­ni. Vannak azonban olyan problémák is, amelyek megoldása lehetetlen egy pilla­nat alatt. Mindnyájan a földön állunk és ismerjük a pénzügyi helyzetet, a gazda­ságot, s azt is, mit kell tennünk. Mindezt figyelembe kell venni, nehogy úgy nézzen ki a dolog, hogy az, aki azt mondja: „előre", az hazafi, s az, aki azon gondol­kodik, hogyan kell ezt megtenni, már nem hazafi. Mindenre tisztességesen és ob­jektív módon kell tekinteni. Természete­sen rendelkeznünk kell a természetvéde­lemre vonatkozó programmal éppúgy, mint a kultúra fejlesztésének programjá­val. Eközben nem szabad megfeledkezni a lakásokról sem. A lakásigény nagy. így van ez a kórházakkal is. Sok a probléma. Ezért realistának kell lennünk, nehogy a dolog úgy süljön el, hogy önök mindnyá­jan a népért vannak, míg a kormány, amelynek nincs elég ereje ahhoz, hogy mindent megoldjon, mégpedig azonnal, a nép ellen van. Ezt ne veszítsék szem elől. Mi mindnyájan felfogjuk a szellemi szféra jelentőségét. Hatalmas potenciál rejlik benne. Közvetítésével, a szellem és az állampolgári hozzáállás erősítésével az embert felemeljük és létrehozzuk - a képességeinek fejlesztéséhez szük­séges feltételeket A legközelebbi évek­ben komoly munkát szeretnénk végezni annak érdekében, hogy megoldjuk a szel­lemi szféra anyagi bázisával összefüggő kérdéseket. Nem kevés probléma halmo­zódott fel, még Moszkvában is. Sok mindent restaurálni kell és sok mindent újra kell felépíteni. Elem Klimov: A filmgyártás olyan te­rület, amely magában foglalja mind az alkotó tevékenységet, mind a termelést és az ipart, összekapcsolja gyakorlatilag az élet valamennyi területét, s ezért itt nem lehet egyszerre megoldani az átala­kítást. Ezért készítünk elméleti és köz- gazdasági tanulmányokat egyaráot. Ve­lünk együtt dolgoznak az irányítás dolgo­zói és a tudósok. Mindazt, ami fékezte életünket, a forgatócsoportok önállósá­gát, s amit a Szovjetunió filmgyártásért felelős állami bizottsága felszámolhatott, azt már megtette. Ez azonban nem elegendő. Fel kell számolni még az instrukciók egész ára­datát, mert ha ez nem következik be, nem leszünk képesek semmit sem csinálni, és nem tudjuk bevezetni az új struktúrát. Azért, mert a régi instrukciók fogságában maradunk. A filmgyártás' további fejlődését aka­dályozza a technikai felszereltség, továb­bá például a filmalapanyag rossz minősé­ge. Átütő javulásra van szükség a filmköl­csönzés gyakorlatában is. Nagyobb teret kell biztosítani az új, publicisztikailag megtervezett dokumen­tumfilmeknek. Ezek-a filmek aktívan nép­szerűsítik az időszerű ügyeket és az áta­lakítást. A szovjet filmgyártásnak egészé­ben véve aktívabban kellene befolyásol­nia az országban kialakult szellemi lég­kört, az egész világ életét. A tömegtájékoztató eszközök munká­jában és a folyóiratokban közölt publicisz­tika legfontosabb irányvonalai közé kell tartozniuk a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatos kérdéseknek, főleg a föld kihasználásával összefüggő problémák­nak, valamint a földműves viszonyának a termőföldhöz - hangsúlyozta felszólalá­sában az Oktyabr folyóirat főszerkesztője, A. Ananyjev. Véleménye szerint szükség van a föld kihasználásáról szóló törvény jóváhagyására annak érdekében, hogy a termőföldnek is igazi gazdája legyen, aki szereti azt, és gondoskodik az egész­ségéről. Az ilyen törvényhozó aktus hoz­zájárulna ahhoz, hogy szilárduljon a föld­műves érdeklődése a föld iránt, megmű­velésének eredményei iránt. Véléményt nyilvánított az irodalmi fo­lyóiratok munkájáról, s elmondta, hogy azok témaköre nem szűkülhet le csak a múltra, főleg a harmincas évekre. Ugyancsak alaposan át kell dolgozni az esztétikai értékek rendszerét, amelynek alapján értékelni lehetne a szovjet írásbe­liséget. Genrih Borovik, a Szovjet Békevédők Bizottságának elnöke arról beszélt, hogy fokozni kell szocialista erkölcsi értékeink, eszméink és céljaink propagálását és ér­vényesítését. A kommunisták a legjobb erkölcsi értékek hordozói. Ezt külföldön is elismerik. Mi azonban szégyenlünk erről beszélni. Határozottan nem az a szándé­kom, hogy csökkentsük az igazságos kri­tika áradatát, de azért vagyok, hogy a tel­jes igazságot mutassuk be. Ha az embereknek csak az egyik olda­lát mutatjuk meg, az természetesen belső tiltakozást vált ki náluk, mivel nem akarják hinni, hogy hiába élték le egész életüket, hogy nem voltak semmilyen ideáljaik. Hi­szen ez nincs is így. Mihail Gorbacsov: Az a legfonto­sabb, hogy valóban nem éltek hiába. G. Borovik: Talán képesek lennénk-e mindazt véghezvinni, amit ma országunk csinál, ha a korábbi nemzedékek fölösle­gesen éltek volna? Csakhogy egyes emberek úgy vélik, az átalakítás jelszava alatt ki lehet törölni szocialista forradalmunk hét évtizedes történelmét és el lehet kezdeni a cári Oroszország idealizálását. Lehet, kissé túlzók, de olyan benyomás keletkezik, hogy léteztek valamilyen érinthetetlenek, ma pedig újabb érinthetetlenek születnek. Ezt le lehet és le is kell küzdeni. Nagyobb figyelmet kellene szentel­nünk az internacionalista nevelésnek. A szerkesztőknek nagyobb megértéssel, taktikussággal és pártosan kellene közelí­teniük minden olyan publikációhoz, amely a nemzetek közötti kapcsolatokat érinti. Itt nincs minden rendjén. A nemzetek barát­sága, amelyeket a párt forrasztott össze, a mi legnagyobb sikerünk és ezt őriznünk kell. • Szergej Mihalkov, az OSZSZSZK író- szövetsége vezetőségének elnöke be­szédében hangsúlyozta, hogy az átalakí­tás feltételei közepette most érdekesebb a munka, habár nehezebb is, mert le kell küzdeni az elavult elképzeléseket és né­zeteket. Nehezebb a munkám nekem is, mint a Fityil folyóirat főszerkesztőjének, mert más a kor is. Nekünk is keresztül kell mennünk az átalakításon, keresni a mé­lyebb erkölcsi témát. Ami jó volt tíz évvel ezelőtt, az ma már gyengébbnek tűnik. Ma mélyebbre kell ásni az irodalomban és a drámai alkotásokban. Mihail Gorbacsov: Elhangzott az is, hogy az átalakításra nem reagáltak a drá­maírók és más zsánerek képviselői. Talán észrevették, hogy ezt nem én mondtam. Ha anélkül reagálnak a hatalmas műre, amelyet elkezdtünk, hogy azt megérte­nék, ha szürke alkotásokkal fognak rea­gálni, akkor nekünk az ilyen visszhangra nincs szükségünk. Mindent meg kell emészteni, át kell szúrni. S olyan dolgok is megjelennek, amelyekre elsó olvasás után is emlékezni fogunk, amelyek velünk maradnak és hosszú évekre irányt mutat­nak számunkra. Szergej Mihalkov megfogalmazott néhány gondolatot az internacionalista neveléssel, a nemzeti irodalmak és nyel­vek fejlesztésével és azzal a feladattal kapcsolatban, hogy milyen szervet tölt be az orosz nyelv a szovjet köztársasá­gok íróinak a világirodalom kincstárába való bekapcsolása során. Grigorij Baklanov, a Znamija folyóirat főszerkesztője az irodalomnak az átalakí­tásban betöltött szerepével foglalkozott: Napjainkban sokat tesz a publicisztika. Nem remélhetjük, hogy azonnal regények születnek. Az úgynevezett termelési iro­dalom gyakran tiszavirág életű volt, mivel a következő séma szerint csinálták: a konzervatív hős szemben az újító szel­leművel. Jön az újító szellemű és minden azonnal megváltozik. Az ilyen irodalom érintetlenül hagyta a probléma mélységét, azt, hogy maga a gazdaság nem fogadta be az újítókat. A dolog happy enddel végzdődött, az újító győzött a konzerva­tívval szemben, s ezáltal a mű objektívan elősegítette azt, hogy minden maradt a régiben Éppen ezt nem szabad csinál­nia az irodalomnak, nincs rá joga. Az átalakítás nemcsak az ügyességben, nemcsak abban rejlik, hogy a társadalom­ban kiépült annak gazdasági és jogi alap­ja, hanem abban is, hogy létrejön a szük­séges erkölcsi alap. Az embernek mint dolgozónak és személyiségnek rendre van szüksége, szüksége van minden er­kölcsi értékre, az átalakítás végső célja nem a gazdaság lesz, hanem a szellemi­ekben fejlett és gazdag ember, a szelle­miekben gazdag nép. A Nagy Október 70. évfordulója előes­téjén fontos dolog a lehető leghangsúlyo­sabban szólni azokról az emberekről, akik a forradalmat csinálták és átélték a nagy honvédő háború éveit. Nyikolaj Gribacsov, a Szovjetszkij Szojuz folyóirat főszerkesztője hangsú­lyozta, a júniusi ülésen a legmarkánsab­ban és legérdekesebben az mutatkozott meg, hogy kialakult az átalakítás koncep­ciója. Elmondotta, sok dolog nagyon ne­hezen fog menni, sok mindent pontosítani kell és megváltoztatni, de van egy kon­cepció, komplex akcióprogram, amely több síkkal rendelkezik. De van-e hasonlóan teljes koncepci­ónk a szocialista kultúráról? Még nincs, bár számos nagyon érdekes gondolat hangzott el az élet különböző oldalairól. Hetven esztendeje élünk a szovjet rend­szerben. Társadalmunk jelentősen külön­bözik a burzsoá társadalomtól és van mrt megmagyaráznunk. Hozzá kellene itt já­rulniuk a műhöz filozófusainknak, a társa­dalomtudományok terén dolgozóknak, a történészeknek és az alkotószövetsé­geknek. A Szovjetunió nemzetei internaciona­lista egységének kérdésével foglalkozott Vlagyimir Karpov, a Szovjet írók Szövet­sége vezetőségének első titkára. Elmon­dotta, a Szovjetunió ellenségei attól fél­nek, hogy a szovjet nemzetek egysége egy olyan monolit, amely jelentősen segít az átalakítás megvalósításában és ezért ebbe az egységbe éket akarnak verni. A továbbiakban azokról a benyomása­iról szólt, amelyeket az ukrán és a belo­rusz írók szövetségének plenáris ülésén szerzett. E két írószövetség tanácskozá­sain például szó volt a kétnyelvűséggel kapcsolatos kérdésekről - a nemzeti és az orosz nyelv tanulmányozásáról s a vita konstruktív volt. Több konkrét javaslatot terjesztett elő mind az orosz nyelv, mind a szövetségi köztársaságok nemzeti nyelvei oktatásának javítására vonatkozóan. Figyelmeztetett, hogy az irodalmi és művészeti folyóiratok kevés kiemelkedő művészileg meggyőző anya­got tartalmaznak, amelyek Október hősi fejezeteit mutatják be. Andrej Gyementyijev, a Junoszty fo­lyóirat főszerkesztője arról beszélt, miként támogatja az ifjúság az átalakítást. Ma már sok problémáról szóltunk, de vannak olyanok is, amelyek a fiatalokra vonatkoz­nak, s amelyekről beszélni szeretnék. A júniusi ülés, képletesen szólva, mind­annyiunk számára, s főleg a fiatalok szá­mára az élet könyvévé vált. Sok olyan levél érkezik, amelyek bizonyítják, a fia­talság tele van aktivitással, támogatja a párt irányvonalát, támogatja mindazt, ami országunkban történik. A fiataloknak állítólag egyrészt könnyebb, másrészt vi­szont nehezebb a dolguk. Nem kell vál-* toznia az átalakítás szellemében, az ifjú­ságot meg kell nyerni az átalakításnak. Gondolom, nem minden fiatal egyfor­ma. Egyeseknek keresztül kell menniük az átalakításon, mivel életükben volt egy olyan időszak, amely negatív nyomot ha­gyott bennük, ami ellen most harcolni kell. Van viszont az ifjúságnak egy olyan része is, amelyet valóban meg kell nyerni az ügynek. Ezzel kapcsolatban nagyon jól tudato­sítjuk, ideológiai ellenségeink minden le­hetségesét megtesznek, hogy valamilyen módon negatívan hassanak ifjúságunkra. Azonban egyre bonyolultabb a dolguk. Mindaz, amit most magunkról mondunk, az, hogy most szabadon vitázhatunk, azt eredményezte, hogy az egész felénk irá­nyuló propagandájuk teljesen csődöt mondott. A Junosztyban ankétot rendez­tünk, amely a fiatalok számára húsz kér­dést tartalmazott. Több ezren válaszoltak. Csodálatos levelek ezek. Az egyik olvasó azt írja például: Miért lépek a pártba? (fiatal munkás írta) Ma­gyarázatot ad a levél szerzője arra, hogy miért éppen most kíván a pártba lépni. Nem azért mert elég idős hozzá, hanem azért, mert megnőtt a párt tekintélye, tele van új eszmékkel, és tekintélye van az egész világon. Ez a tekintély olyan, hogy ő, a munkás, rendkívüli megtiszteltetés­nek tartja, ha éppen most, Október 70. évfordulójának esztendejében léphet a párttagok sorába. A továbbiakban arról beszélt, hogy a moszkvai ifjúság megszerette az Arba- tot. Esténként azonban úgy néz ki, mint valami dekoráció. Minden be van zárva, a fiataloknak nincs hol leülniük. Mihail Gorbacsov: Én is úgy gondo­lom, hogy Moszkva egész központjából, főleg a belső körzetből ki kell költöztetni az irodákat és úgy berendezni, hogy az embereknek legyen hol leülniük, össze­jönniük és elbeszélgetniük. Mindent meg kell tenni a szellemi életért. Végső soron Moszkvának ma van ilyen programja. A. Gyementyijev a továbbiakban a fi­atal munkások szellemi neveléséről be­szélt. A folyóirat szerkesztősége szellemi patronátust akar vállaini az ipari szaktan­intézetek diákjai felett. Mint mondottam, fel akarjuk emelni az egész országot, hivatkozni akarunk minden köztársaság minden alkotó szövetségére s kulturális intézményére. Mindent el kell követn azért, hogy a mai iparitanulók valóban művelten, minden tekintetben fejletten lépjenek be a termelésbe. És még valamit. Meggyőződésem, mégiscsak szükségünk lenne a népszerű Isztorija folyóiratra, amely a tanulóifjúság­hoz, az iparitanulókhoz, diákokhoz, s lé­nyegében minden állampolgárhoz szólna. A szent szót, a szent fogalmat: „Emléke­zet" (Pamjaty) különböző csalók és pro­vokátorok sajátították ki. Nekünk azonban meg kell őriznünk ezt a fogalmat, ennek a fogalomnak a tisztaságát. Éppen ebben az értelemben veit a „pamjaty" szó né­pünk számára szent és rendkívül drága. A. Szalinszkij, a Tyeatr folyóirat fő­szerkesztője felszólalásában a szovjet színház fejlesztésének kérdéseivel foglal­(Tudósítónktól) - A forró nyári napokban nagyon kedvező körülmé­nyek között dolgoznak a földműve­sek. Gyorsan szárad a takarmány amit jó minőségben takaríthatnak be és tárolhatnak. A gabona érését is meggyorsította a kánikula, ezt bizo­nyítja, hogy egyre több mezőgazda­sági vállalatnál kezdik meg az őszi árpa után a borsó, a tavaszi árpa és az őszi búza aratását is. Amint Lud­mila Ťapušová mérnök, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma növénytermesztési osztályának agronómusa elmondot­ta a földművesek az évelő takarmá­nyok első termését már a tárolóhe­lyekre szállították. A második kaszá­lás 36 százalékát takarították be. A rétek 93 százalékáról gyűjtötték be a szénát. Egyes körzetekben már megkezdték a második kaszálást is. A korai burgonya 30 százaléka ke­rült a felvásárló üzemek raktáraiba. kozott. Hangsúlyozta, a bírálatra szüksé­günk van, hogy érvényt szerezzünk a jó erőinek, s nyíltan beszéljgnk arról is, ami a múltban rossz volt, ami történelmileg túlhaladott. Ezután arra figyelmeztetett, hogy az országban, sőt a nagyvárosokban is csak lassan fejlődik a színházak hálózata. A magas bérleti díjak miatt a kultúrpalotá­kat rosszul használják ki. Szólt arról is, hogy átfogóbban kell fejleszteni a színhá­zi stúdiókat. Alekszandr Akszjonov, a Szovjet­unió televízióval és rádióval foglalkozó állami bizottságának^nöke arról beszélt, hogy a tévé és a/adió miként működik együtt az alkotószíovetségekkel. Mihail Gorbacsov a találkozó végén a következőket mondotta: Mindaz, ami itt elhangzott, nagyon ösztönzően hat rám. Nagyra értékeljük ezt a találkozót. A to­vábbiakban is igy fogjuk alakítani kapcso­latainkat. A központi bizottság, azok, akik itt dolgoznak és azok, akik az államirányí­tásban dolgoznak, éppen ennek alapján gondolnak a mi kapcsolatainkra, a talál­kozók, beszélgetések, az egységes hoz­záállás megvitatása és kidolgozása alap­ján, tekintettel a partnerek véleményére és állásfoglalására, amelyek a vitában elhangzottak, s kiindulva a mi közös fele­lősségtudatunkból. Mindannyian a népet, az országot, a szocializmust szolgáljuk. A párt a népet szolgálja és a népet szolgálja az összes alkotóerő is. Ezt a küldetést méltóképpen kell teljesíteni. Méltóképpen és bátran! Ennyit először. Másodszor: nagyon elégedett vagyok az­zal a légkörrel, amely találkozónkat jelle­mezte. Visszatükrözi azt, ami az ország­ban és a társadalomban lejátszódik. Véle­ményem szerint e légkör nélkül találkozá­sunk nem hagyott volna olyan benyo­mást, amelyet most magammal viszek. Védelmezzük közösen ezt a légkört. Vé­delmezzük, szilárdítsuk, fejlesszük. Kap­csolatainkat természetesen nem szabad csak az ilyen gyűlésekre korlátozni. A központi bizottság ajtaja nyitva áll, s amikor arra szükség van, össze lehet ülni. Ezért jöjjenek és legyenek üdvözölve a tisztességes, nyílt és őszinte beszélge­tések. önök hatalmas felelősséget viselnek azért, hogy politikai irányvonalunk, a tár­sadalom megújítását célzó politikánk erőt gyűjtsön, mélyüljön és egyre jelentősebb eredményeket hozzon. Ezért velünk együtt, a párttal közösen viseljük a fele­lősséget. Forradalmunk 70. évfordulójához kö­zeledünk. Mélyrehatóan általánosítani kell az utat, amelyet megtettünk, s a törté­nelmi elemzést szervesen össze kell kap­csolni az átalakítás jelenlegi problémái­nak megoldásával. Mindarra, amiben jelentős és nagy történelmünk gazdag, büszkék vagyunk, s készek vagyunk ezt a közös kincset - anyagit és szellemit egyaránt - meg­sokszorozni. A nyitottság, a demokrácia és a kritika keretében szükséges társa­dalmunkban megőrizni a nyíltság légkörét. Ezért beszélgetésünket azzal kívánom befejezni, amivel kezdtem. Nagyra érté­keljük az önök frontját, elvtársak, e front nélkül nem lehetünk meg. Nem szeret­nénk, ha e fronton semmi sem változna, ellenkezőleg, azt kívánjuk, a változások abban a szellemben következzenek be, ahogyan kiépítettük a jövőre szóló politi­kai irányvonalunkat. Sok sikert kívánok önöknek. Szinte óránként futnak be jelenté­sek, hogy a Nyugat-szlovákiai kerü­letben a mezőgazdasági vállalatok gépesített csoportjai már a búzatáb­lákon dolgoznak. Ján Beňovsky mérnök, a Nyu­gat-szlovákiai kerületi mezőgazda- sági igazgatóság agronómusa el­mondotta, hogy az őszi árpát a Nyit­rai (Jslitra) és a Topoľčany járás kivé­telével - amelyekben nem termelik ezt a gabonafélét minden járás­ban teljes ütemben aratják. A búza aratása nagyobb területeken a Ko­máromi (Komárno) és az Érsekújvári (Nové Zámky) járásban folyik. A helyzet óráról órára változik és várható, hogy a hét végén többszáz kombájn dolgozik majd a gabonaföl­deken. A borsó aratását a Komáro­mi, a Lévai (Levice) és az Érsekúj­vári járásban kezdték meg. A kedve­ző időjárásban a lencse aratása is megkezdődött. (balla) A takarmány betakarítása gyorsan halad Egyre több mezőgazdasági vállalatnál kezdik meg az aratást

Next

/
Oldalképek
Tartalom