Új Szó, 1987. június (40. évfolyam, 125-150. szám)

1987-06-10 / 133. szám, szerda

Mi a célja a szovjet sajté nyíltságának? A szovjet szakembereket nem nagyon izgatja, milyen benyomást kelt Nyugaton a „glasznoszty“ orosz szó. Ennek belső rendeltetése van. Akinek pedig úgy tetszik, tekintheti a nyilvánosságot akár „kozmetikai“ szernek vagy a szovjet diplomácia „új fegyverének“. Azokat a nyugati személyisége­ket, akiket bosszant a „glasz- noszty“, és a Szovjetunióban azo­kat, akik a nyilvánosságot túlságo­san veszélyes, „kétélű“ fegyvernek tekintik - aligha vigasztalja a szovjet társadalom egységének új, határo­zott megnyilvánulása, éppen a nyil­vánosság politikája körül. Egyfelől csupán a központi szovjet sajtó 14 millió új olvasót szerzett a legu­tóbbi időben; másfelől az ország politikai vezetői szavakkal és tettek­kel fáradhatatlanul igazolják azt, hogy kitartanak a nyilvánosság mel­lett. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB ez évi januári plénumán kijelentette: ,, Támogatni kell a tömegtájékoztatá­si eszközöknek a kritika és az önkri­tika fejlesztésére irányuló erőfeszí­téseit“. Két és fél hónappal később, áprilisban, amikor kissé fokozódott a nyilvánosság belföldi kritikája, Gorbacsov teljesen határozottan ki­jelentette, hogy a nyilvánosság poli­tikája „nem ideiglenes, nem utilitá- rius szükséglet, mint egyesek tart­ják. A nyilvánosság, a kritika és a demokrácia: a megújulás mozga­tóéról, hiányuk pedig megint csak pangáshoz vezetne bennünket.“ Azt lehetne gondolni, minden vilá­gos, a nyilvánosság ellenfelei azon­ban egyre újabb érveket keresnek avégből, hogy kétségbe vonják a szovjet vezetés őszinteségét. Ezek az érvek meglehetősen köny- nyü fajsúlyúak. Mihail Gorbacsov, amikor értékel­te a nyilvánosság jelenlegi mértéké­nek indokoltságáról az országon be­lül folyó vitát, kijelentette: „Mi ezt a vitát nem tekintjük negatívumnak: ebben a maga módján jelen van a társadalmunk stabilizálásáról való gondoskodás". És hozzátette: „ Vannak olyan emberek, akik mint­egy az újért harcolnak, amikor azon­ban tettekre kerül sor, akkor a de­mokrácia, a kritika, a nyilvánosság fejlődését különféle feltételekkel bástyázzák körül". Tatyjana Zaszlavszkaja akadémi­kus, a Szovjet Szociológiai Társa­ság elnöke- nem csupán bürokrati­kus, hanem lélektani okokkal is ma­gyarázza azt, hogy az országon be­lül ellenállás mutatkozik a nyilvános­sággal szemben. Az Izvesztyijának nemrég adott interjújában megálla­pította: „Az emberek jelentős része számára a társadalmi élet stabilitá­sa, formáinak megbízhatósága önálló érték. A hagyományos viszo­nyok megváltoztatását, új, szokatlan viszonyokkal való felváltását sokan fájdalmasan érzékelik.". Minthogy a nyilvánosság minden­ki számára egyre nyilvánvalóbb eredményekkel jár, a kritika és az önkritika ilyen fájdalmas reagálása a szocialista társadalmon belül való­színűleg háttérbe szorul majd. Ezek­hez az eredményekhez lehet sorolni már ma a következő jelenségeket: az ország rendkívül pezsgő életét, a társadalom valamennyi egészsé­ges erejének konszolidálását, a szo­cializmus végeredményben szilárdí­tó jellegű stabilitását, a társadalom vezetői cselekedeteinek aktív támo­gatását a lakosság legszélesebb ré­tegei részéről és valamennyi szintű vezető konstruktív érdeklődését a közvélemény iránt. Mi több, a nyilvánosság már gaz­dasági hatással is jár. Az északi folyók vízmennyisége egy részének délre történő irányítására vonatkozó terv elvetése - ami a nyilvánosság politikájának kétségtelen győzelme - sok milliárd rubelt takarított meg az ország számára. A szolgáltatások valóban megsemmisítő kritikája ösz­tönözte azt, hogy törvényt hozzanak az egyéni munkatevékenységről, amely lehetővé teszi az e téren mu­Hárommillió óvodai hely Kiemelt kérdés volt az SZKP XXVII. kongresszusán és a szovjet szakszervezetek idén megtartott XVIII. kongresszusán is a dolgozók­ról való gondoskodás, a lakosság életszínvonalának emelése. Nem­csak határozatok születnek ezekről a problémákról, hanem konkrét in­tézkedések is történnek. Például az elmúlt öt év alatt több mint 15 millió munkahelyen szüntették meg az egészségre ártalmas tényezőket, így a magas zajszintet, a port, a vib­rációt, a rossz levegőt. Huszonhat százalékkal sikerült csökkenteni a foglalkozási betegségeket és 20 százalékkal csökkent a munkahelyi balesetek száma. Jelentős gazda­sági eredményeket'szül az is, hogy a szakszervezetek tagjainak ingye­nesen, vagy csak jelentéktelen sze­mélyes hozzájárulás ellenében üdü­léseket, szanatóriumi tartózkodást biztosítanak. Előtérbe került a családokról való komplex gondoskodás is, amiben ugyancsak nagy szerepet vállalnak a szakszervezetek. A Szovjetunióban a munkaképes nók 90 százaléka tanul vagy dolgo­zik. A háztartásvezetéssel, a neve­léssel és a mukával járó gondokon, problémákon sokat segít az óvoda. Ebben az ötéves tervben 3 millió új óvodai helyet létesítenek a Szovjet­unióban, így 1990-ben már vala­mennyi család kiskorú gyermekei óvodába járhatnak. Jelenleg a Szovjetunióban több mint 16 millió gyermeket fogadnak az óvodák. Az iskoláskor előtti gyer­mekintézmények fenntartására a kormány évente több mint 6 milli­árd rubelt fordít. Ez a szükséges kiadások négyötöd része. A többit az üzemek, vállalatok biztosítják. A nagycsaládosok, a sokgyermeke­sek és az alacsony fizetésűek gyer­mekei térítésmentes ellátásban ré­szesülnek. Minden gyermekintéz­ményben az étkezés mellett orvosi ellátást, iskolai előkészítést, sporto­lási lehetőségeket is nyújtanak a ki­csinyeknek. (ČSTK - APN) tatkozó hiány felszámolását és azt, hogy több millió állampolgár - aki él majd a törvény nyújtotta jogokkal- növelje jövedelmét. A nyilvános­ság: a szovjet fogyasztók egyik re­ménysége. Már csupán ez is bizto­sítja számára az országos méretű támogatást. Rendkívül fontosak a nyilvános­ság első sikerei az ökológia terüle­tén. Csupán kettőt említünk a leg­utóbbi kormányhatározatok közül, amelyek erre a területre vonatkoz­nak: a szennyvizeivel a Bajkál- és a Ladoga-tó vizét mérgező vállala­tok profiljának megváltoztatására vonatkozó határozatok jobban meg­szilárdították a nyilvánosságba ve­tett hitet, mint az erről a témáról szóló, sok tucat, egyébként helyes eszmefuttatás. A nyilvánosság a kulturális ügyekben - azelőtt meg nem jelent könyvek közlése, éles problematikájú és szokatlan formájú filmek széles körű bemutatása, az­előtt érinthetetlen „irodalmi nagysá­gok“ nyílt kritikája - mindez az értel­miséget a szellemi területre vonat­kozó nyilvánosság nem kevésbé ak­tív hívévé tette, mint a fogyasztókat a gazdaság területén. A nyilvánosság az olyan, a közvé­lemény széles körei számára látszó­lag tabutémákba is merészen beha­tolt, amilyen például a jog. A Lityera- turnaja Gazeta egyik számában a szovjet börtönökben uralkodó helyzet problémáját vetette fel; a Moszkovszkije Novosztyi pedig azt a kérdést fűzte napirendre, vajon indokolt-e manapság a halálbünte­tés alkalmazása. A „glasznoszty“ nyugati értelme­zése és a szovjet nyilvánosság kö­zött azonban elvi különbség van. Ennek lényege az, hogy a Szovjet­unióban jelenleg végbemenő vala­mennyi folyamat a szocializmus erő­sítésére irányul. Számunkra nem­csak a mai napnak, hanem a jövő­nek is ez a jelszava: „Több szocia­lizmust!“ Tőlünk pedig azt követelik, hogy - éppen ellenkezőleg- a „glasznoszty“ segítségével alá­ássuk a szocializmus pilléreit. Kény­telenek vagyunk kiábrándítani kriti­kusainkat: a szovjet emberek egyál­talán nem szándékoznak lemondani szociális vívmányaikról csupán azért, hogy eleget tegyenek egyes nyugati elemek kívánságainak. Min­den szovjet ember, minden nyugati megfigyelő olvashatta a több millió példányban megjelenő Pravda 1987. január 28-i számában Mihail Gorbacsovnak azt a kijelentését, hogy csupán a demokrácia révén lehet tág teret nyitni „a szocializmus leghatalmasabb alkotóereje - a sza­bad országban való szabad munka és szabad gondolat“ számára. VITALIJ TRETYJAKOV, az APN szemleírója A nyári turistaidény előtt Még néhány hét, s itt a szünidő, kezdetét veszi a szabadságok ideje. Az emberek idehaza vagy külföldre mennek üdülni, hogy egész évi fáradságukat kipihenjék. S hozzánk is jönnek szép számmal vendégek, külföldi turisták. Tavaly például tizenkilenc- millió külföldi látogatott el hazánkba, ami csúcseredmény. Emlí­tést érdemlő tény, hogy a hazai turizmus előnyeivel a szóban forgó időszakban állampolgáraink csaknem 57 millió alkalommal éltek, és az üdülés céljaira több mint 16 milliárd koronát költöttek. Mindez azt bizonyítja, hogy a turizmus jelentős bevé­telhez juttatja népgazdaságunkat. Am ez az összeg nagyobb is lehetne, ha a kínálat a kereslethez igazodna, ha jobb volna az ellátás, a szolgáltatás. Egyszóval, ha az utazási irodák és az egyéb intézmények, amelyek érdekeltek az idegenforgalomban, jobb szervező munkát végeznének. A nyári turistaidény az az időszak, amikor nem szívesen állnak sorban az emberek, amikor egyesek nemigen számolják meg a visszajáró pénzt, s ezt sokan jogtalan haszonszerzésre igye­keznek felhasználni. A Szlovák Kereskedelmi Felügyelőség dol­gozói a tavaly nyári turistaidényben 1485 ellenőrzést végeztek a vendéglátóipari létesítményekben. Arra a megállapításra jutot­tak, hogy az esetek negyven százalékában becsapták a vendége­ket. Mégpedig minden száz korona értékű bevásárlásnál csak­nem három koronával. A Javorina vállalat létesítményeiben ez az arány még ennél is nagyobb volt. Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, a bajok okozója a megnövekedett kereslet, a szolgáltatásokat biztosító üzemek, vállalatok érdekte­lensége. Sok helyen magatartásuk azt sugallja: ha nem tetszik, menj tovább, jön helyetted más. Éppen ezért fokozni kell a belső ellenőrzést. A vásárlók megkárosítását az eddigieknél is jobban kellene bírságolni, s ahol ez sem segít, a kereskedelmi munkától el kellene tiltani a haszonlesőket. Nem engedhetjük meg, hogy egyéni vagy csoportérdekek miatt eltékozoljuk a szocialista kereskedelmünkbe vetett bizalmat. Az idegenforgalom komplex biztosítása, a turistákról a kellő gondoskodás a kiszolgáló létesítmények feladata. Tájételekkel, sportkellékek és kerékpárok kölcsönzésével, és egyéb lelemé­nyességgel el lehetne érni azt, hogy mindenki, vagy legalább is a többség jól érezze magát, hazánk bármely táján is üdül. Csakhogy ehhez élni kellene a kereskedelem, a szórakoztatás lehetőségeivel. A szlovák fővárosban például a színházlátogatás után a külföldi nehezen talál olyan igényeinek megfelelő helyet, ahol leülhetne beszélgetni. Nem a legjobb megoldás az sem, hogy a takarékpénztár kirendeltségei csupán hétfőn tartanak este hatig nyitva, más napokon csak kettőig, illetve fél négyig. Szombaton és vasárnap ez a pénzintézmény semmilyen szolgál­tatást sem biztosít. Akinek elfogyott a pénze, annak hiába van a zsebében a takarékbetétkönyve, várhat hétfőig. Az átutalási betétszámlák csekkjeit sajnos csak huzakodva fogadják el. Fejlesztés is szükséges ahhoz, hogy idegenforgalmi létesít­ményeinket még vonzóbbá tegyük. Csakhogy erre a népgazda­ságnak kevés pénze van, mindenütt a helyi forrásokat kell kihasználni. Például Csallóközaranyoson (Zlatná na Ostrove) Z akcióban készült el az autókemping, az önsegélyes autójavító- műhely, s ma mindkettő az idegenforgalom célját szolgálja. A duchoňkai autókemping egy múlt évi ankét keretében orszá­gos elsőségre tett szert, míg a bratislavai Aranyhomok a mezőny végére került, pedig egyenlő feltételek között dolgoznak. Sabi- novban, ahol a hnb kisüzeme gondoskodik az idegenforgalmi létesítményekről, nincs munkaerőhiány, mert az idényen kívüli időt a fejlesztésre használják fel. S így van ez rendjén, hiszen az idegenforgalom bevétele nem kis összeggel gyarapítja a hnb költségvetését. Szépek hazánk tájai, üdülőhelyei. Vonzza a turistákat a Magas- Tátra, a zempléni Šírava, Domaáa, Dél-Szlovákia termálfürdői. Az emberek, a külföldieket is beleértve, tudnak ezekről. Úgy kell fogadni őket, hogy máskor is visszatérjenek, s az üdülésben jóval több legyen az öröm, mint a gond. Ezt kívánja a vendéglá­tás és a népgazdasági érdek is. NÉMETH JÁNOS Táborozás rászorulóknak Üzemi óvodában ** * (ČSTK-felvétel) * A cigányság beilleszkedése elő­segítésének egyik módja a gyere­kekkel való foglalkozás. E célból rendeznek a Galántai (Galanta) já­rásban nyaranta ingyenes tábort az alapiskolás cigány gyerekek számá­ra. Ez év júliusában a Zemianske Sady-i Mezőgazdasági Szaktaninté­zet kollégiumában 60 gyerekkel fog­lalkoznak majd.- A járás minden iskolájából két olyan gyerek kerül a táborba, akik a legjobban rászorulnak a szociális támogatásra - mondja Gödölle László, a Tallósi (Tomášikovo) Kise­gítő Iskola igazgatóhelyettese, aki a tábornak három éve vezetője. - Célunk kiemelni ezeket a gyereke­ket környezetükből, önállóságra ne­velni őket és bepótolni velük az iskolai tananyagot. A legrosszabb helyzetben talán a tallósi gyerekek vannak. Ebben a faluban a valami­kori Jegenyés majorban hét-nyolc- tíztagú cigánycsaládok nagyon rossz körülmények közt élnek, házaik­ban még a villany sincs bevezet­ve. A gyerekek a táborban ingyenes ellátásban részesülnek, ruhát kap­nak - ezalatt az egy hónap alatt semmiben sem különböznek a többi gyerektől. Rá is szorulnak, hiszen sokuknak még pizsamájuk sincs. A gyerekeket rá kell szoktatni a tisz­tálkodásra, a fogmosásra, meg kell tanulniuk evőeszközzel enni, meg kell szokniuk a rendszerességet, számukra ez nem könnyű feladat. Eltart egy hétig is, amíg megszokják a tábor rendjét. Megzavarja a mun­kánkat, ha megjelennek a szüleik és sírás-rívás közepette haza akarják vinni csemetéiket, hiszen rendkívül ragaszkodnak gyermekeikhez és nem szokták meg, hogy távol legye­nek a családtól. Később teljesen ellenkező a helyzet, nagyon meg tudják szeretni a nevelőket és a hó­nap végén nem akarnak hazamenni. Délelőttönként négy órát tanulnak a gyerekek, külön-külön csoportban a kisebbek és a nagyobbak. A dél­utáni program az úgynevezett „élet­re való felkészülés“ - egy óra hosz- szat meghívott szakemberek foglal­koznak a gyerekekkel. Előadásuk tárgya orvosi, pszichológiai témák, például az emberi kapcsolatok, fog­lalkozások, szexuális felvilágosítás. Majd játék, sport, fürdés. Ezek a gyerekek rendkívül mozgékonyak és nagyon jó hallásuk van. Ezért esténként a versenyjátékok mellett a tánc és az éneklés a legkedvel­tebb szórakozás, bár nem foglalkoz­nak külön a legtehetségesebb gye­rekekkel.- Nem könnyű alkalmas pedagó­gusokat választani a gyerekek mellé - folytatja Gödölle László. - A négy tanító és négy nevelő tapasztalt, türelmes pedagógus kell hogy le­gyen. A gyerekek felével magyarul, felével pedig szlovák nyelven foglal­koznak. Ismerniük kell a cigánygye­rekek mentalitását és ezt figyelembe véve kell őket kezelniük. Meg kell figyelniük a gyerekek közti kapcso­latokat és csoportosulásokat, szóval meg kell érteniük a gondolkodásu­kat, hogy munkájuk hasznos lehes­sen ÉCSI GYÖNGYI ÚJ SZÍ 4 1987. VI.

Next

/
Oldalképek
Tartalom