Új Szó, 1987. június (40. évfolyam, 125-150. szám)

1987-06-09 / 132. szám, kedd

A minőségi munka igényével VÁZLAT A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR KÓRUSMOZGALOM HELYZETÉRŐL ÚJ FILMER : Az elvarázsolt dollár (magyar) L egújabb adatok szerint 3400 fő énekel éneklőcsoportban vagy kórusban a csehszlovákiai ma­gyarok közül. Ebből 2500-an a nép­daléneklés hagyományait őrző vagy ápoló férfi és női éneklócsoportban alkotnak közösségeket. Józan em­beri számítás szerint is mintegy ki- lencszázan vannak azok, akik a fel­nőtt vegyes-, női- vagy férfikórusok­ban énekelnek. E mértéktartó józan­ság megőrzésével kiszámítható, hogy átlagosan negyventagú karo­kat véve alapul, közel 22-23 kórust tarthat számon a Csemadok Köz­ponti Bizottsága, ahol a mozgalom gondjaival elsősorban Dunajszky Géza osztályvezető foglalkozik. Évekig karnagyként is tevékenyke­dett, így nemcsak a módszertani irányítás oldaláról szemléli a válto­zásokat:-1983 statisztikai adataihoz ké­pest tízzel csökkent a felnőtt ének­karok száma. Hosszabb időtávlatot véve alapul, ez a csökkenés a het­venes évek vége felé kezdődött, amikor több mint ötven kórust tartot­tunk számon. Ez a jelenség azon­ban nemcsak a felnőtt együtteseknél tapasztalható. A „kicsinyek kórusai­nak“ a száma némi növekedést mu­tat ugyan, ám az alapiskolai zenei nevelés felső tagozatos óraszámai­nak megcsappanása után a na­gyobb gyerekekből álló énekkarok megfogyatkoztak. Gazdagodását hozta a mozgalomnak, és bizonyos óvatos reményre is feljogosítanak, hogy jelenleg 6 ifjúsági kórusunk van, amelyek magyar tanítási nyelvű középiskoláinkban dolgoznak. Je­lenleg hat B-kategóriás felnőtt ének­karunk van Kassán (Košice), Duna- szerdahelyen (Dunajská Streda), Pelsócön (Plešivec), Somorján (Ša­morín), Komáromban (Komárno) és Štúrovóban. További kedvező válto­zás, hogy az élegyütteseink többsé­gét, de a régebbi kórusaink egy részét is szövetkezetek, üzemek, in­tézmények támogatják. Ez azért fontos, mert a Csemadok helyi szer­vezetei igen ritkán képesek anyagi­akban is segíteni a kórust, márpedig többször szinte egyetlen fellépési ruha megvásárlása kimerítené a szervezetek pénztárát, nem szólva negyven-ötven ilyen ruháról. A Csemadok Központi Bizottsá­gának támogatásával annak idején azzal a nem titkolt szándékkal alapí­tották a Csehszlovákiai Magyar Ta­nítók Központi Énekkarát, hogy el­sősorban á zeneszakosoknak, de minden zeneszerető pedagógusnak lehetősége legyen a karéneklésben való elmélyülésre. Az alapítók arra számítottak, hogy a központi kórus tagjai felvállalják a kórusmozgalom szakmai gondjainak a megoldását. A hetvenes évek elején megkezdő­dött évtizedes fellendülés őket iga­zolta. Ebben az is szerepet játszott, hogy a bratislavai Népművelési Inté­zet akkor még létező nemzetiségi osztálya egymás után indította a karnagyképző tanfolyamokat, amelyek iránt sokan érdeklődtek. Változott-e a helyzet, s ha igen mi­lyen irányban? Erre a kérdésre Jan- da Iván, a CSMTKÉ karnagya adott elemző választ:- Ennek a változásnak több összetevője van. Évek óta követem a mozgalmat, hiszen a CSMTKÉ-n belül minden mozdulás pontosan ér­zékelhető. Nagy fájdalmunk az isko­lai zeneoktatás óraszámának csök­kenése, amelyet nem mindenütt igyekeznek a karénekkel pótolni. Ez összefügg a nyitrai (Nitra) pedagó­giai főiskolán visszafejlődött zene­szakos pedagógusképzéssel is. Ezt nem véletlenül említem, hiszen bár­milyen jó eredményeket ért is el központi pedagóguskórusunk, az onnan kikerülő szakképzett, muzsi­kus mentalitású fiatalok nélkül aligha lett volna elegendő karnagyunk a mozgalomban. Ez a kirajzás meg­szűnt. Más jellegű problémakör, hogy a zeneiskolákban elsősorban a hangszeres képzés folyik, s a zene iránt érdeklődök többsége nem tud énekelni. Igyekszünk, hogy kóru­sunkban a fiatalok olyan megbízá­sokat kapjanak, amelyek próbára te­szik karnagyi képességeiket. Ennek köszönhető, hogy a tagok harminc százaléka felnőtt- vagy gyerekkóru­sokat vezet. Az a célunk, hogy a mozgalom fellendülése után a színvonalat megtartsuk. Ez pedig elsősorban a karnagyok felkészült­ségén, személyiségén múlik. Nem mindegy, hogy az illető vállalkozik-e az önképzésre, hajlandó-e egyéni áldozatokra. Bár ez utóbbi eléggé kényes kérdés, hiszen egyre inkább szükség lenpe a karnagyok munká­jának a honorálására. Ez nem anya­giasság, hanem a munka minőségé­nek a feltétele. Bár a tagok minden esetben amatőr énekesek, a jó lég­kört, a tanulási kedvet, a pontos munkát a karnagynak kell létrehoz­nia, elérnie. A pedagóguskórusunk­ban az első generációváltás után vagyunk. A tagok munkamorálja jó, ami az új tagok esetében különö­sen fontos. Ma is a zene szeretete, a csehszlovákiai magyar kulturális élet támogatásának a szándéka és a lelkesedés tartja össze az együt­test. Egy-egy alkalommal olykor tíz órát is gyakorolunk. Egyik büszke­ségünk a kamarakórus, amelynek tagjai bizony többet dolgoznak a többieknél. Alig néhán/ perce ültem Jarábik Imre irodájában, máris telefonon ke­resték. Az egyik kórustag neki jelen­tette be, hogy nem vehet részt a hét­végi próbán. Személyében nemcsak a Bartók Béla Vegyeskar karnagyát, hanem a Dunaszerdahelyi Járási Népmüvelödési Központ osztályve­zetőjét is foglalkoztatja a mozgalom jövője:- Bár járásunkban elég szép számmal vannak zeneszakos peda­gógusok, mégis az alaposabb kar­vezetési szakismeret, az önbizalom híján nem akarnak a dirigálással foglalkozni. Az okok? Hiába végzik el a pedagógiai főiskolák zenesza­kát, ha ott nem szerzik meg a kar­éneklés alapismereteit. Pszichés akadályok is gátolnak sokakat, hi­szen közönség elé nem mindenki képes állni. Rajtam kívül járásunk­ban még Ág Tibor és Pokstaller László vezet felnőtt énekkart. Mi lesz, ha közülünk valaki is abba­hagyja? A Csemadok KB újabban csak irányít, tanfolyamok nincsenek. Akik meg elvégezték a tanfolyamo­kat, nem vezetnek énekkart. Mun­kánk nincs eléggé megbecsülve. Szerencsére a Bartók Béla Vegyes­karnak olyan támogatója akadt, ami­lyet minden kórusunknak kívánok. Az Agrostav helyi üzeme évi 20 ezer koronát és minden alkalomra ingyen autóbuszt ajánlott fel. Bizonyos érte­lemben a kórus az építőipari üzem nemzetközi kapcsolatait is bővítette, hiszen barátságunk a magyarorszá­gi Építők Szakszervezetének Köz­ponti Kórusával a szakembereket is közelebb hozta egymáshoz. Említ­hetném a többi kórusunkat támogató somorjai Kék Duna Efsz-t, vagy a dióspatonyi (Orechová Potôň) szövetkezetet. Az NDK-ban tett láto­gatásunk alatt tapasztaltuk, hogy a kórusokat főállású, hivatásos kar­nagyok vezetik, akiket a művelődési intézmények alkalmaznak. Ez a szovjet kórusok esetében is így van, ami igencsak fontos dolog. Ma már ott tartunk, hogy a legtöbb élen­járó kórusunk fejlődése megáll, ha nem kezdődik el a kóruson belüli zenei oktatás. Erre pedig komolyan fel kell készülniük a karnagyoknak. Szerintem ez összefügg a népmű­velés irányításának szemléletváltá­sával is. Az emberek ma is hajlan­dók amatőrként részt venni bármi­lyen csoport munkájában, ha a ve­zetők személye, felkészültsége, ér­dekeltsége szavatolja az eredményt. Ezzel nem profi együtteseket aka­runk, hanem magas színvonalon ve­zetett amatőr kórusokat. Hét éve alakult, mégis több mint hat évtizedes hagyományt vállalt fel a komáromi Egyetértés Vegyeskó­rus. Mivel utánpótlás híján a komá­romi férfikar megszűnt, annak régi tagjai a hét esztendeje működő ve­gyeskart jelölték meg szellemi örö­kösként. Vezetőjük és karnagyuk Stubendek István, a helyi zeneiskola tanára fogalmazta meg véleményét:- A hét éve összeverődött társa­ság zöme ma is jár a próbákra. Lelkesedésük megmaradt, elszánt­ságuk a sikerekkel együtt fokozó­dott, azonban ez egyre inkább kevés lesz. A jó értelemben vett műkedve­lőkre mindig szükség volt, de ezzel együtt kell járnia az önképzésnek, a többet és jobbat akarásnak. Nyil­vánvaló, hogy a zeneértők, a zenész beállítottságú emberek hiányoznak az énekkarból. Egy ötventagú kó­rusnak a munkáját egy idő után mindenféle szempontból minőségi mércével értékelik. Törvényszerűen bekövetkezik egy fejlődési csúcs, amely után a lendület, az akarás már kevés, ha nem áll mögötte zenei képzettség. Ez nem maximalizmus, hanem igényesség. Másik hátrahú­zó erő a rendszeres megmérettetés hiánya. A nyugat-szlovákiai magyar énekkaroknak nincs kerületi verse­nyük. Egyenként hallgatják meg őket, s ez nem hiszem, hogy a leg­jobb módszer. Elmarad a találkozás élménye, a verseny serkentő izgal­ma. A Kodály Napok hároméves periódusa szerintem nagyon nagy idő, amit az is bizonyít, hogy sokszor az ott arany koszorúval jutalmazott kórusok a következő országos talál­kozóig meg is szűnnek. Legalább az ezt megelőző évben kellene kerületi versenyeket rendezni, de kórustalál­kozókat mindenképpen. Ráadásul a mozgalmon belül egyenlőtlensé­gek is kitermelődnek, hiszen például Kelet-Szlovákiában idén is megtar­tották a kerületi versenyt, amely egyben válogató is volt a Kodály Napokra. N em hatásvadászatnak szá­nom, amit leírok, hiszen Stu­bendek Istvánnal majd két hónappal később beszélgettem, mint Simek Viktorral:-1984-ben a Kodály Napokon még két kórust vezényelhettem. Mindkettő aranykoszorús volt. Há­rom év elteltével már csak a zsérei (Žirany)és a kolonyi (Koliňany) kórus megszűnésének történetét mesél­hetem el. Nem akarok sem magam­ról, sem azokról, akikkel évekig kö­zös volt örömünk, bánatunk, ítéletet mondani. Tény, hogy lassan megko­pott az érdeklődés, sokan megelé­gelték, s arra hivatkozva, hogy „Jöj­jenek már a fiatalok!“ elmaradtak. 1974-től 1978-ig négy kórust is ve­zettem, s amikor az említett Kodály Napok után arra került a sor, hogy a két kórust egyesítettük, mert kü­lönben mindkettő megszűnt volna, valami megszakadt bennem. Nem egyik napról a másikra, hanem foko­zatosan. Először a közös ünneplé­sek, a közös szilveszterek szűntek meg, majd az emberek fogytak el a kórusokból. Simek Viktor helyzete természe­tesen eseményláncolatok következ­ménye. Egy azonban tény: ha egyetlen, vagy néhány személyre hárult minden felelősség, akkor ezt hosszútávra nagyon nehéz felvál­lalni. Az élenjáró kórusaink többsége tehát tevékenykedik, de mind több helyen merül fel a minőségi fejlődés igényének függvényében a karna­gyok státusának a tisztázása, a kó­rus tagjainak zenei képzése. Amatőr művészeti mozgalmunkban egyre inkább általánossá válik a gyakorlat, hogy hivatásos művészek dolgoz­nak amatőrcsoportokkal. Ezzel együtt azonban megjelenik a minő­ségi munka igénye, s ezt nem mind­egyik kórus tagjai veszik tudomásul. Olyankor gyakran kettészakadnak az énekkarok. Olyanokra, akik a kar­nagy igényessége mellé állnak, s olyanokra, akik az általuk elért szintet és a kóruson belüli közösségi kapcsolatokat tartják meghatározó­nak. Pedig az egyik törekvés sem lehet meg a másik nélkül. Ez azon­ban a jobbik eset, hiszen sok kórust a generációváltás elmaradása miatt az elöregedés fenyeget. Kevés a fia­tal a kórusainkban. S ha a jövőt kémleljük, akkor elsősorban erre a jelenségre kell felhívni a figyelmet; mert ez egyben visszacsatolás a ri­port elején elmondott fényekhez: az iskolákban folyó zenei nevelés be­szűkülése már megmutatkozik a fia­talok karéneklés iránti közönyében. Ezen is változtatni kell mielőbb. DUSZA ISTVÁN A mozislágerek közönséges osz­tódással szaporodnak. A filmesek gyakran megfejelik a sikert, azaz valamely produkciójuk magas néző­számán felbuzdulva, továbbszövik a sztorit és elkészítik az alkotás folytatását. Különösen a kikapcsoló­dásra szánt műfajok képviselői él­nek gyakran ezzel a lehetőséggel, előszeretettel alkalmazva a bevált és kedvelt recepteket. Ezúttal Bujtor István vállalkozott erre a hálás-hálátlan feladatra. A pogány Madonna és a Csak sem­mi pánik.., után Az elvarázsolt dol­lárban már rendezőként is tovább variálja ötvös Csöpi rendőrnyomozó kalandjait, így téve teljessé a trilógi­át. Krimikomédiájának hőse most is az előző részekből ismert rokon­szenves bűnüldöző, aki folyton jót akar, de igyekezetében minduntalan megsérti az előírásokat; állandóan megregulázzák, ám az ilyesmi nem zavarja, mellőzötten is legjobb ké­pességei szerint harcol az egyre pimaszabb és leleményesebb alvi­lág ellen; magányos farkasként, a gyerekek támogatásával, eredmé­nyesebb nyomozást folytat, mint hi­vatásos kollégái, például Kardos Az álmok asszonya Szenvelgés színesben - így összegeztem magamban a látotta­kat a moziból kijövet. Alberto Bevi- lacqua kamarajátékfilmjének hőse, egy alkotói válságba jutott filmmű­vész (Ben Gazzara alakítja) ugyanis szünet nélkül, éjjel és nappal sóvá­rog a műben. Szenved (látványosan és magamutogatóan), mert érzelmi­leg kiüresedett, szenved, mert ki­csúszott lába alól a talaj, s tévelyeg az alkotómunka útvesztőiben. Az idősödő művészt kilátástalan hely­zetében egy titokzatos telefonáló ri­ogatja szüntelen és kizökkenti labilis egyensúlyából. A jól szituált úriem­ber eleinte kételkedik a titkos han­gok és üzenetek, az ismeretlen tele­fonáló létezésében, a sejtelmes női hang azonban fokozatosan hatal­mába keríti őt, s a férfi makacs megszállottsággal kutat utána. Nem tud - nem is akar - szabadulni e lidércnyomás alól, s zaklatott lelki állapotában vissza-visszatér gyer­mekkorába, a Pó folyó partjára, láz­álmában szembesül a művészi pá­lyáját meghatározó gyermek- és fia­talkori emlékekkel, a sorsa alakulá­sában döntő szerepet játszó nőkkel. Lassan-lassan tudatára ébred, hogy az álmaiban megjelenő eszménykép csak ábránd, csapongó képzeleté­nek a szüleménye, mely titkos vá­gyait, dédelgetett elképzeléseit, elérhetetlen eszményeit tükrözi. Alberto Bevilacqua kivételes he­lyet foglal el a mai olasz filmművé­szetben. Nem csupán azért, mert mindig is a különös, álomszerű, fan­tasztikus költői jelenségek iránt ér­deklődött, hanem elsősorban azért, mert jószerivel csak a saját, koráb­ban már nyomtatásban megjelent műveit filmesíti meg. A legtöbb regé­nye önéletrajzi ihletésű, s valószínű­leg ilyen elemekre épül most látható filmje, Az álmok asszonya is. Szer­zői film ez a munkája is, hiszen a forgatókönyvet is ő írta -a saját regénye alapján. Álom és valóság, múlt és jelen keveredik ebben az doktor, a tudományos tételeket han­goztató, de módfelett szórakozott- ügyefogyott nyomozó-professzor (Kern András alakítja). Most látható krimikomédiájában kisstílű dollárha­misítók után nyomoz, jószerivel a Balaton környékén. Bujtor István - a rendező szerep­körében - már többé-kevésbé isme­ri a kalandfilmek játékszabályait, tudja, milyen elemekből (váratlan fordulatok, nagy bunyók, mulatsá­gos jelenetek) állhat össze a külföldi mintára készülő magyar krimifajta. Azaz nem titkolja, hogy az effajta történetek egy kaptafára készülnek. Mindenesetre Bujtor István, aki nemcsak Piedone legjobb magyar követőjének szerepét alakítja a rá jellemző lendületességgel, hanem a forgatókönyv megírására és a ren­dezés irányítására is vállalkozott, kellemes, élvezhető, ízléses játékot kreált, noha története kissé hézagos és eklektikus. Ez azonban a lénye­gen nem változtat; Az elvarázsolt dollár annyit ad, amennyit ígér. Né­zőit- nem csapja be, nem vezeti félre és túlzás lenne fontos mondanivalót vagy sosem látott fordulatokat, for­mai újításokat hiányolni belőle. érzelmi töltésű, de meglehetősen zavaros és bonyolult szerkezetű filmben, melyben a lélek mélyréte­geit misztikus ködbe burkolt, mélylé­lektannak álcázott, valójában azon­ban átlátszóan semmitmondó törté­net helyettesíti. Az alkotói bizonyta­lanságot a rendező öncélú művész­kedéssel, szépelgéssel, mesterkél­ten artisztikus feldolgozással helyet­tesíti. Alberto Bevilacqua fennkölt áhítattal áldoz a mélylélektan oltá­rán? Az elképzelésben nincs semmi kivetnivaló, ám szándéka visszájára fordult. Az alkotói válsághelyzetet átélhetőbb utalásokkal, jelképekkel, képsorokkal kellett volna megfogal­mazni. Filmje darabjaira hullik szét. S a furcsa borongós atmoszférában csak a csodálatos zene, a még cso­dálatosabb nők (köztük Claudia Car- dinale, Lina Sastri), a szép tájak, ragyogó szobabelsők maradnak meg emlékezetünkben. -ym­KULTURÁLIS HÍREK ■ Nagy sikerrel zajlottak le a Moszk­vai Csillagok című művészeti seregszem­le idei rendezvényei. x ■ A rég nem látott Elzbieta Czyzews- ka játssza a Szeressétek a mozit című új lengyel film főszerepét. x ■ Aix-en-Provence-ban július 8-án A rózsalovaggal nyílik az operafesztivál; műsoron szerepel még Mozart Szökteté- se, Lully Psychéje, Verdi Falstaff-ja és Gluck Iphigenia Aulisban című alkotása. x ■ Párizsban, csaknem egyidőben mu­tattak be két új"Julie Andrews-filmet: az i Egyszemélyes duett és az Ilyen az élet címűt. x ■ A lipcsei Schauspielhaus bemutat­ta a Gluck Végtelen legendája című Ulrich Plenzdorf-regény színpadi változatát. x ■ Október 23 és november 1 között Kölnben, Bonnban és Frankfurtban lesz­nek a Weltmusiktage '87 rendezvényei, amelyeken 32 ország zeneszerzőinek műveit adják elő. Kern András és Bujtor István a magyar krimikomédia egyik jelenetében. (olasz) újsa 4 1987. VI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom