Új Szó, 1987. június (40. évfolyam, 125-150. szám)

1987-06-09 / 132. szám, kedd

ÚJ szú 3 1987. VI. 9. NICARAGUAI VEZETŐ AZ UJ GAZDASÁGI INTÉZKEDÉSEKRŐL A fö cél az imperialista agresszió feltartóztatása Salvadori rendörök durva akciója egy székesegyházban (ČSTK) - Az elkövetkező húsz hónap - eddig tart még Reagan amerikai elnök megbízatási idősza­ka - rendkívül nehéz lesz a nicara­guai forradalom számára, mivel Wa­shington nem tett le az erőszakos beavatkozásról - jelentette ki Ba- yardo Arcé, a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front országos veze- töségenek tagja, az államtanács el­nöke. Emlékeztetett rá Reagan már 1980-ban nyíltan fenyegetőzött az­zal, hogy leszámol a sandinistákkal. Azóta már hat év telt el, s a nicara­guai nép sikeresen száll szembe Velencében, a tőkés csúcsérte­kezlet színhelyén a hét végén mintegy ötezren tüntettek az Egyesült Államok közép-amerikai politikája ellen (Telefoto - ČSTK) a legnagyobb imperialista hatalom agressziójával. Az ország elleni állandó politikai, katonai és gazdasági felforgató ak­ciók eddig 3 milliárd dollárnyi kárt okoztak Nicaraguának. Ez az összeg meghaladja a forradalom győzelme óta megvalósult nicaragu­ai kivitel értékét. A hadüzenet nélküli háború során hozzávetőleg 40 ezer embert öltek meg. A kormány arra kényszerül, hogy az állami költség- vetés jelentős részét a védelemre fordítsa. A forradalmi kormány által beve­zetett új gazdasági intézkedések kapcsán Arcé hangsúlyozta: ezek megfelelnek a forradalom fő céljá­nak, az imperialista agresszió feltar­tóztatásának, s ugyanakkor hozzá kellene járulniuk az ország gazdasá­gi és pénzügyi válságának megoldá­sához. A tüzelőanyagok árának emelése, fogyasztásuk 5 százalé­kos csökkentése, a nem védelmi jellegű beruházások korlátozása és egyéb intézkedések lehetővé teszik a fegyveres erők számára és a kulcsfontosságú gazdasági objek­tumok fejlesztéséhez szükséges tar­talékok kialakítását. Vasárnap salvadori rendőrök be­hatoltak a főváros egyik katedrálisá- ba, s 30 nőt megvertek, azok közül, akik a Duarte-rezsim elleni tiltako­zásként megszállták az épületet. A durva beavatkozás ellenére sem tudták a rendőrök elérni azt, hogy Szakértői találkozó Szocsiban Az atomfegyverek nélküli világról (ČSTK) - Szocsi fekete-tengeri üdülőközpontban az ENSZ védnök­sége alatt, a leszerelésért folytatott világméretű kampány keretében szakértői találkozó kezdődött teg­nap, melynek témája: Reykjavík után - tervek a kilencvenes évekre. Több mint 20 ország vezető szak­emberei vitatják itt meg a nukleáris, a kozmikus és hagyományos fegy­verekkel összefüggő kérdéseket, ér­tékelik a jelenlegi nemzetközi hely­zetet és megpróbálják kidolgozni a globális problémák megoldásához való konkrét hozzáállásokat. Az ünnepélyes megnyitáson Genrih Borovik, a békevédők szov­jet bizottságának elnöke mondott beszédet. Rámutatott, Reykjavík re­ális utat nyitott az atomfegyverek nélküli világhoz. Hangsúlyozta, a szakértők találkozója konkrét eredménye a szovjet békevédők, valamint az ENSZ titkársága és az ENSZ leszerelési bizottsága közti együttműködésnek. Akasi Jaszusi, az ENSZ-főtitkár tájékoztatással megbízott helyettese közölte, a találkozó célja Reykjavík hatásának értékelése és a biztonsá­gos világ létrehozásához vezető utak meghatározása. Reményét fe­jezte ki, hogy a találkozó résztvevői kihasználják gazdag tapasztalatai­kat ebben a munkában. Tegnap a találkozó résztvevői a hagyományos fegyverek csökken­téséről és felszámolásáról, a biza­lomerősítő intézkedésekről, a fegy­verzetkorlátozás ellenőrzéséről, va­lamint a regionális megállapodások problémáiról tárgyaltak. Washingtoni fenyegetések Irán címére A Fehér Ház személyzeti (ČSTK) - A Fehér Ház folytatja az Irán elleni propagandakampányt, melynek célja, hogy igazolja az amerikai katonai jelenlét jelentős fo­kozását a Perzsa-öböl térségében. Howard Baker, a Fehér Ház sze­mélyzeti főnöke a CBS televíziós társaságnak vasárnap adott nyilat­kozatában azt állította, nem az Egyesült Államok, hanem Irán a fe­lelős a konfliktus eszkalációjáért a térségben, mivel az öböl közelé­ben saját területén új rakétaálláso­kat létesített. Baker szerint ezzel demonstrálta az USA-val szembeni „ellenséges szándékait". Baker egyben elhatárolta magát a sajtóban megjelent hírektől, miszerint Wa­shington „figyelmeztető támadást“ akar végrehajtani Irán ellen. Frank Carlucci, Reagan elnök nemzetbiztonsági tanácsadója egy főnökének nyilatkozata másik interjúban viszont azt hangsú­lyozta, az USA figyelmeztette Iránt, nem tűri, hogy rakétákat telepítsen a kilövőállásokra. Baker az idézett nyilatkozatban kénytelen volt kitérni az iraki-iráni konfliktusba való amerikai beavatko­zás egy másik, Washington számá­ra nagyon kellemetlen mozzanatára is. Választ kértek tőle arra a kérdés­re, utasította-e Reagan elnök Oliver North alezredest, a Fehér Ház volt munkatársát arra, hogy a titkos tár­gyalásokon ígérje meg az iráni fél­nek, az USA segítséget nyújt az iraki elnök megdöntéséhez. Baker kitért az egyenes válasz elöl, azt mondta, ha adott is az elnök ilyen utasítást, ő arról mit sem tud. Toboroz a Klan (ČSTK) - Az észak-karolinai Greensboro városban a Ku Klux- Klan provokatív összejövetelén az ultrajobboldali fajüldöző szer­vezet csupán 150 legelszántabb híve vett • részt. A fajüldözők 1979-ben itt gyilkolták meg ke­gyetlenül egy békemenet öt résztvevőjét. Mostani akciójukat eredetileg „toborzó hadjárat­nak“ szánták. Vele egyidőben a város szomszédos negyedé­ben a fajüldözést ellenzők tartot­tak nagygyűlést tiltakozásul az ellen, hogy a hatóságok engedé­lyezték a szélsőséges szervezet propagálását. a nők távozzanak a székesegyház­ból. Kijelentették, mindaddig folytat­ják akciójukat, amíg a kormány nem közli, hogy mi lett a sorsa az eltűnt hazafiaknak. Az emberi jogok védelmére ala­kult salvadori szervezet adatai sze­rint az utóbbi években 3500 személy „tűnt el“ nyomtalanul. Többségüket titokban hurcolták el és gyilkolták meg a hírhedt fasiszta alakulatok, a „halálbrigádok", amelyeket a had­sereg és a rendőrség is támogat. A politikai foglyok száma jelenleg 12 ezer az országban. Csapatkivonás (ČSTK) - A szovjet honvédelmi minisztérium vasárnap közölte, hogy befejezték a korábban bejelentett csapatkivonást Mongóliából. Ennek keretében az ideiglenesen Mongóli­ában állomásozó csapatok közül egy gépkocsizó hadosztály s né­hány más alakulat tért vissza a Szovjetunióba. A csapatkivonást a szovjet és a mongol kormány kö­zös döntése alapján hajtották végre. A katolikus egyházfő Lengyelországban (ČSTK) - II. János Pál pápa tegnap megérkezett Varsóba. A ka­tolikus egyházfő már harmadízben jár hivatalos látogatáson Lengyel- országban. A repülőtéren a pápát Wojciech Jaruzelski legfelsőbb lengyel vezető és más állami és egyházi képviselők fogadták. A pápa lengyelországi tartózkodása során részt vesz a második eukarisztikus világkongresszuson és ellátogat több városba. Vojciech Jaruzelski tegnap meg­beszélést folytatott a pápával. A lengyel belügyminisztérium ille­tékes munkatársa a televíziónak adott nyilatozatában a pápa látoga­tásával kapcsolatban kijelentette, minden lengyel arra törekszik, hogy a látogatás a rend és a nyugalom légkörében valósuljon meg. Egyben elmondta, a „Szolidaritás1 ‘ volt tagjai­ból álló szélsőséges csoport a pápa látogatását nemcsak saját propa­gandacéljaira, hanem a közrend megbontására is ki akarja használni. Ez a csoport a nyugati felforgató központok utasításait teljesíti - mon­dotta a varsói belügyminisztérium illetékese. Dél-Korea nagy­városaiban egy­mást érik a kor­mányellenes tüntetések. Az ellenzéki erők közt is a legaktí­vabbak a diák- szervezetek. Az elmúlt hét végén Szöulban mint­egy ötezer főis­kolás tiltakozott Rí In Jong, az Egyetemi Hall­gatók Szövetsé­ge elnökének le­tartóztatása el­len. A megmoz­dulást a rend­őrség gumibo­tokkal és könny­fakasztó gázzal zavarta szét. (Telefoto - ČSTK) Letartóztatások Dél-Koreában (ČSTK) - A dél-koreai rendőrség tegnapra virradó éjszaka Szöulban az ellenzék kb. 770 tagját tartóztatta le. így reagált a rezsim Kim Jong Szamnak, az Egyesült Demokrata Párt elnökének követelésére, hogy a lakosság június 10-én tüntetése­ken vehessen részt. A tüntetésekkel akar az ellenzék tiltákozni a Csőn Tu Hvan diktátor által tervezett választási színjáték ellen, melynek célja hogy átadhassa a hatalmat utódjának. A jelenlegi választási rendszer semmilyen re­ményt sem nyújt az ország politikai életének demokratizálására. Június 10-én tartják a kormányzó Demokratikus Igazság Párt orszá­gos konferenciáját, amely formáli­san jóváhagyja Rote Wuának, a párt főtitkárának jelölését az elnöki tisztségre. Megoldódott a francia koalíciós vita A miniszter szót fogadott (ČSTK) - Francois Léotard, a francia Republikánus Párt főtitkára kijelentette, úgy döntött, továbbra is megtartja a kulturális és tájékozta­tásügyi miniszteri tisztségét. Frejus városában egy nagygyűlésen azon­ban azt hangoztatta, nem kíván le­mondani pártfőtitkári tisztségéről és a szólásszabadságról. Ezzel lényegében egy hét után befejeződött a francia kormánykoalí­ció eddigi legnagyobb válsága. A Republikánus Párt a Szövetség a Francia Demokráciáért (UDF), vagyis a kormánykoalíciót alkotó két pártszövetség egyikének tagszerve­zete, s a válságot az okozta, hogy Léotard kijelentette: a jövő tavasszal esedékes elnökválasztás első fordu­lóján pártja nem fogja támogatni Jacques Chirac jelölését (a minisz­terelnök az UDF elnöke). Chirac erre úgy reagált, hogy felszólította Léo- tard-t, válasszon pártvezetői és mi­niszteri tisztsége között. A sajtó így kommentálta: vagy szót fogadsz, vagy menned kell. A francia belpolitikai színpad is­merői szerint a kormány összetétele egyelőre nem fog változni, ám a vi­tából a kormányfő meggyengülve került ki. Chirac most táviratban fe­jezte ki megelégedését a miatt, hogy Léotard úgy döntött: a kormányban marad. A válság tehát véget ért, ami nem jelenti azt, hogy a kormánykoalíción belüli vitákat végleg sikerült rendez­ni. A francia sajtó ezzel kapcsolat­ban annak a véleményének ad han­got, hogy Léotard ügyes manőver­hez folyamodott, vagyis a kormány- többség esetleges felbomlásáért Chiracra hárította a felelősséget. Mitterrand köztársasági elnök a vitától elhatárolta magát. Vasár­nap kijelentette, a kormányon belüli súrlódások nem rá tartoznak. Ennek ellenére sajnálkozását fejezte ki afe­lett, hogy Chirac miniszterelnök nem tartotta magát az 1986-os választá­sok előtt adott tanácsához, miszerint ne vegyen be a kormányba olyan minisztereket, akik politikai pártjuk aktív vezetői közé tartoznak. Revansizmus - a legdivatosabb csomagolásban Az ún. szudétanémetek idei nürn­bergi összejöveteléről hiányzott ugyan az olyan prominens személyi­ségek csillogása, mint amilyen a múlt évben volt Helmut Kohl kan­celláré, vagy - immár hagyományo­san - Franz Josef Strauss bajor miniszterelnöké, ennek ellenére ugyanolyan hangnemű szónoklatok hangzottak el, mint amilyeneket a legfelsőbb bonni képviselők részé­ről megszoktunk. Ez most elsősorban a nyugatné­met kormány két tagjának: Dorothea Wilmsnek, az ún. belnémet kapcso­latok miniszterének, valamint Hans Kleinnek, a gazdasági együttműkö­dés miniszterének volt az érdeme. A szónoki emelvényről nemcsak az „elüldözöttek“ olyan követeléseit tá­mogatták, mint amilyen például az önrendelkezésre és az „anyaor­szágra“ való jog, hanem „a német kérdés nyitottságát" is hangoztat­ták. Dorothea Wilms szombaton be­szédének bevezető részében szó szerint a következőket mondotta: „A német kérdés nyitott, s mindaddig az is lesz, amíg a német nemzet egy szép napon, minden szomszédjával egyetértésben nem tudja érvényesí­teni békében és szabadságban ön­rendelkezési jogát...“ Hans Klein, a vasárnapi gyűlés fő szónokaként „történelmi" szem­pontból közelítette meg a kérdést, amikor azért vádolta a cseheket, mert az első világháború után a Szu- détavidék nem lett az ún. német birodalom része. A németek ünne­pélyesen lemondtak a bosszúról és a visszavágásról, amiért eltávolítot­ták őket a csehszlovák határvidék­ről, de szerinte a legkevesebb, amit elvárhatnak, „az őszinte megbánás szavai a németeken elkövetett bűn­tettekért". Kijelentette, nem kíván agresszív érzelmeket kelteni a cseh szomszédokkal szemben, mivel nem létezik „sem cseh, sem német kollektív bűn“. Klein a továbbiakban kijelentette, az a „tetszetős javaslat“, hogy Né­metország egyesítésének kérdését kapcsolják össze a leszerelési tár­gyalásokkal, éppúgy nem érte el célját, mint e javaslat gyors elvetése. Szavai szerint az ilyen javaslatnak nem feltételnek, hanem következ­ménynek kell lennie. Annak az ag­godalmának adott hangot, nehogy a nukleáris leszerelés kiélezze a ha­gyományos fegyverzet terén megle­vő egyenlőtlenség problémáját, s nehogy a német terület a „kisebb biztonság“ övezetévé váljon. Ezzel természetesen a közepes hatótávol­ságú atomfegyverek NSZK-ból való eltávolítása ellen agitált. A szudétanémet „honfitársi szö­vetség“ képviselője, Franz Neu- baer, volt államminiszter, az egykori áttelepülteket „az NSZK legna­gyobb békemozgalmának“ nevezte, amely állítólag a Nobel-békedijra is igényt tarthat, úgy, ahogy azt Franz Josef Strauss javasolta. Jelenleg azonban ez a szervezet a csehszlo­vák területek egy részére tart igényt az „anyaország“ címén. Neubaer erről a következőt mondotta: „Nem létezik semmilyen béke, amíg a jo­got el nem ismerik. Ezért a mi le­mondásunk az erőszakról nem je­lent egyet a jogunkról való lemon­dással. Nem szabad és nem is fog­juk elhallgatni jogi köveieléseinket. A mi igényünk az önrendelkezési jog megvalósítására természetesen magában foglalja az anyaországra való jogot is. Az önrendelkezési jog az anyaországra való jog nélkül ke­vésbé lenne hasznos. A szudétané­met kérdés, mint a német kérdés egy része, nyitott...“ Végezetül Neubaer a fiatal nemzedéket szólí­totta fel, hogy vállalja az apák és nagyapák egykori hazáját. A bajor kormány képviselője, Franz Josef Strauss helyettese szintén nyitott­nak nevezte a német kérdést - mind jogi, mind pedig politikai és történel­mi szempontból. S szerinte ebből a szemszögből kell tekinteni a szu­détanémet kérdésre is. A szudétanémet összejövetel kül­ső csillogását volt hivatott szolgálni a nemzetközi részvétel is - nemcsak a jelenleg Brazíliában vagy az USA- ban élő egykori kitelepültek jelentek meg, hanem olyan személyiségek is részt vettek, mint a liechtensteini herceg, továbbá Tom Normanton, az Európa-parlament és a brit alsó­ház képviselője és mások. A már hagyományos ceremóniának meg­felelően sor került a Károly-díjak és néhány „szudétanémet kulturális díj“ átadására is. MIROSLAV KUBÍN Dzsambin Batmönh Budapesten (ČSTK) - Mongólia párt- és állami küldöttsége, amelyet Dzsambin Batmönh, a Mongol Népi Forradal­mi Párt KB főtitkára, a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnöke vezet,' tegnap hivatalos baráti látogatásra Budapestre érkezett. A Ferihegyi re­pülőtéren fogadtatására megjelent Losonczi Pál, az MSZMP KB Politi­kai Bizottságának tagja, az elnöki tanács elnöke, s további hivatalos személyiségek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom