Új Szó, 1987. június (40. évfolyam, 125-150. szám)
1987-06-29 / 149. szám, hétfő
A párt feladatai a gazdaságirányítás gyökeres átalakításában ÚJ SZÚ 5 1987. VI. 29. (Folytatás a 4. oldalról) Eközben természetesen figyelembe kell venni az irányítás tényezőjét. Végül pedig a különböző fajta termékek gyártásánál el kell kerülnünk, hogy az egyesülések monopolhelyzetben legyenek. Úgy vélem, hogy a vállalatok és az egyesülések átállítását a teljes önelszámolásra és a saját forrásokból való finanszírozásra össze kell kapcsolni azzal, hogy jogot kapnak a saját üzemegységek és egyesülések létrehozására, a részesedés elvei alapján, egészen a teljes társulásig, ha ez gazdasági szempontból célszerű. Meggyőződésünk, hogy az új feltételek között a vállalatoknak érdeke lesz a különböző önkéntes társulások létrehozása az új technika gyártásában, a kollektív számítóközpontok, szociális és környezetvédelmi objektumok, közlekedési csomópontok, sót a káderek és az irányító szakemberek iskoláinak létrehozásával kapcsolatban. Az irányítási szervek sem helyezkedhetnek ebben a kérdésben passzív, s főleg nem konzervatív álláspontra. Szélesre kell tárni a kaput a különböző integrációs folyamatok elótt. A közvetlen központi irányítás objektumaivá egyszer a jelenlegi, az állami tervbe bevont 37 ezer ipari vállalat helyett néhány ezer nagy ágazat, ágazatközi és területi-ágazati egyesülésnek kellene lépnie, melyek képesek lennének saját erőből megvalósítani az egész folyamatot: tudományos kutatás - beruházások - termelés - értékesítés - szerviz kiszolgálás. - Mellettük köztársasági és helyi felügyelet alatt működhetnének a közép- és kisvállalatok tízezrei, beleértve a szövetkezeti vállalatokat, melyek tevékenységüket a nagy egyesülések kiszolgálására és a helyi piacra orientálnák. Nem kevésbé fontos kérdés az ágazati irányítás szervezeti átalakítása. Min kell alapulnia? Annak pontos behatárolásában, miért felel a minisztérium és miért az egyesülés és a vállalat. A minisztériumoknak a gyakorlatban az ágazatok tudományos-műszaki és tervezési gazdasági vezérkarává kell válniuk és felelniük kell az ország előtt a népgazdaság szükségletei kielégítéséért, ami az ágazat által előállított termékeket illeti, azért, hogy a gyártástechnológia, a minőség, és a termelés műszaki színvonala eléri a világszínvonalat, aktívan kell foglalkozniuk az ágazat struktúrája fejlesztésével és tökéletesítésével, a szakosítás és a kooperáció elmélyítésével, továbbá ki kell dolgozniuk a gazdasági normatívákat, az eszközöket és az ösztönzőket az alárendelt vállalatok számára. Rendelkezésükre állnak a legfelsőbb szintű tudományos-műszaki szervezetek, az eszközök centralizált alapjai, melyekből szükség esetén új vállalatokat hozhatnak létre, támogathatják a dolgozókollektívák törekvéseit a nagy rekonstrukciók és a termelés bővítése esetében. Az ágazati minisztériumok döntő többsége reálisan bekapcsolódhat a külgazdasági tevékenységbe. A minisztériumok felelősek a káderek felkészítéséért, szakképzettségük növeléséért és átképzésükért. Ebben az irányban rendkívüli mértékben növekszik szerepük. Hogy megakadályozzuk a minisztériumok apparátusát a vállalatok adminisztratív módszerekkel történő irányításában, meg kell őket fosztani az operatív gazdasági irányítás funkciójától azáltal, hogy megszüntetjük az illetékes alosztályokat és csökkentjük a minisztériumok és szervezetek őket szolgáló apparátusának állományát. Az új funkciók betöltéséhez a minisztériumoknak nem lesz szükségük a nehézkes struktúrára és a sok rendszeresített munkahelyre. A javasolt intézkedések megvalósítása során felmerülhet az egyes minisztériumok összevonásának kérdése is. Mint ismeretes kialakulóban van nálunk a kölcsönösen egymásbafonó- dó ágazatok népgazdasági komplexumainak és csoportjainak irányítási rendszere. A Szovjetunió Minisztertanácsa állandó szerveiként jött létre és működik a mezőgazdasági-ipari állami bizottság, az állami építőipari bizottság, a minisztertanács gépipari bizottsága, a minisztertanácsnak a fűtőanyagenergetikai komplexummal foglalkozó bizottsága, a külgazdasági kapcsolatokkal foglalkozó állami bizottság és a szociális fejlesztési bizottság. Ez a rendszer a kialakulás stádiumában van. Még nem sikerült megtalálni a tisztségek optimális elosztását az egyik oldalon a komplexumok irányító szervei, a másik oldalon a Szovjetunió Állami Tervbizottsága és a minisztériumok között. Következetesen arra kell törekednünk, hogy a kormány állandó szervei olyan életképes szervezetekké váljanak, amelyek felelősek lennének komplexumaik fejlesztéséért és az ágazatközi problémák megoldásáért. Tapasztalatból tudjuk, hogy éppen az ágazatok határán merülnek fel a nagy népgazdasági problémák. Éppen itt szokott lenni a legnagyobb összhanghiány, ami nagy veszteségeket okoz. A munka javítására nagy tartalékok rejlenek itt. A kormány állandó szerveinek megszilárdítása lehetővé teszi ezekben a minisztériumok és a főhatóságok összekapcsolását, azt, hogy az irányítás hatékonyabb és eredményesebb legyen. Az új feltételek fokozott követelményeket támasztanak a központi gazdasági szervek - a Szovjetunió Állami Tervbizottsága, a pénzügyminisztérium, a Szovjetunió Állami Árbizottsága, az anyagi-műszaki ellátási állami bizottság, a tudományos és műszaki állami bizottság, a munkaügyi és szociális kérdésekkel foglalkozó állami bizottság és mások - tevékenységével szemben. A teljes önelszámolásra való áttérés, a minisztériumok tevékenységében eszközölt gyökeres változások és a népgazdasági komplexumok irányítási rendszerének fejlesztése alapjaiban változtatja meg ezeknek a szerveknek a funkcióit. Ami az állami tervbizottságot illeti, munkájának súlypontja a fejlődés távlatainak meghatározására, az elvi jelentőségű gazdasági és szociális feladatok megvalósítására, valamint az egész népgazdaság kiegyensúlyozottságának biztosítására kell hogy kerüljön. Ezzel összhangban alapjaiban meg kell változtatni az állami tervbizottságnak mint az ország legfelsőbb tudományosgazdasági vezérkarának felépítését. Fontos, hogy megerősítsük az összegző anyagok feloldozásával foglalkozó osztályait, fokozzuk a szociális kérdésekre való összpontosítását és megerősítsük tudományos-múszaki és területi szolgáltatásait. Mindezt természetesen a lehető legszorosabban egyeztetni kell a Szovjetunió Minisztertanácsa állandó szerveinek funkcióival. Elvtársak, úgy tűnik, megérett a megoldásra az állami tervbizottság egyeztető szerepe megszilárdításának kérdése, ami a többi központi gazdasági szerv tevékenységét illeti. Beszéltünk már arról, hogy az új rendszer csak abban az esetben lesz hatékony, ha sikerül összevonnia és összeegyeztetnie társadalmunk sokoldalú érdekeit, beleértve nemcsak a vállalatok és az ágazatok, hanem a köztársaságok, a határterületek és területek, a városok és járások érdekeit is, vagyis, ahogy rendszerint mondjuk, a területi érdekeket. Szem elótt kell tartanunk, hogy ha a radikális reform megvalósításában nem használjuk ki a helyi lehetőségeket és kezdeményezéseket, akkor ez jelentős károkat okoz ügyünknek. Nem lesz felesleges, elvtársak, emlékeztetni arra, hogy sok elképzelés, melyek alapján fontos kísérleteket valósítottunk meg és kidolgoztuk az irányítás korszerű koncepcióját, lent jött létre, és a helyi szervek kezdeményező munkájának köszönhetően valósult meg. A brigádrendszerú szállítási szerződés a mezőgazdaságban és az építőiparban, az ipari termelésben, továbbá a területi gazdaságirányítás új formái, a haladó munkaformák alkalmazása a vasúti közlekedésben, a szolgáltatások és a kereskedelem terén, az önfinanszírozásra történt átállás és sok minden más a munkakollektívák kezdeményezésére jött létre, a helyi párt- és gazdasági szervek, továbbá a tanácsok aktív támogatása mellett. Az utóbbi időben több határozatot hagytunk jóvá a köztársasági szervek és a helyi tanácsok feladatainak növeléséről. Ezeket egyetértéssel fogadták. Ennek ellenére az irányítás területi vonatkozásainak mindeddig nem szentelünk megfelelő figyelmet és nem is alkalmazzuk a gyakorlatban. Itt elvi jelentőségű intézkedésekre van szükség. A szerzett tapasztalatokból az következik, hogy a területi szervek tevékenységét mindenekelőtt a térség komplex fejlesztésének problémájára, a helyi források - a munkaerő, a természeti, termelési és gazdasági források - racionálisabb kihasználására kell összpontosítani. Ebbe az irányba lényegében már tettünk konkrét lépéseket. Gondolok itt a mezó- gazdasági-ipari komplexum, az építőipar, a közszükségleti cikkek gyártása és a szolgáltatások irányítási szerveinek létrehozására. A területi szervek sokat tehetnek az ágazatközi termelés bevezetése, az egyedülálló létesítmények és a másodlagos nyersanyagok jobb kihasználása, valamint a termelési infrastruktúra létrehozása érdekében. Tevékenységük itt tág teret kap. A területi irányítás tevékenységének- mindenekelőtt a tanácsok vonalán- legfontosabb objektuma természetesen a szociális szféra. Két megjegyzést teszek ezzel összefüggésben. Az első a szociális szféra érdekeinek a nagyvárosokban való védelmét illeti. Elvtársak, a városokban meg kell állítanunk a termelőobjektumok olyan építésének bővítését, ami szociális fejlesztésük rovására megy. Miért ne gondolkodhatnánk el egy olyan rendszer kialakításának bevezetésén, hogy a minisztériumok és a reszortok csak abban az esetben engedélyznék a termelóobjektumok építését, ha egyben a helyi szerveknek eszközöket adnak a szociális szféra fejlesztéséhez az indokolt normatívák alapján? Úgy gondolom, az ilyen hozzáállás rendszert vinne a városok fejlesztésébe. Másodszor - a helyi szervek feladatairól a szövetkezeti és a magánmunka szervezésében. Erre a területre vonatkozóan állami szinten ma már gyakorlatilag minden szükséges döntést meghoztunk. Nagyon sok dolgozó szeretne szövetkezetbe tömörülni, hogy megoldják az emberek szükségletei kielégítésével összefüggő különböző feladatokat. Nem kevés ember szeretne magánmunkát végezni. Úgy tűnhetne, hogy ennek a jelentős folyamatnak a fejlesztését semmi sem akadályozza. Ennek ellenére nagyon nehezen és nagyon lassan folytatódik. Ennek egy oka van - a helyi szervek kezdeményezésének hiánya, nem szentelnek elég figyelmet ennek a kérdésnek, és néha nem is nagyon hajlandók foglalkozni vele, útban vannak a különböző bürokratikus akadályok. Pedig ez a helyi szervek kötelessége és ezért teljes mértékben felelniük kell. Gazdaságunk bármelyik oldalát is vesszük, mindenütt azt érezzük, hogy feltétlenül növelni kell a helyi szervek, mindenekelőtt a tanácsok szerepét. Ezt bizonyára nem tudjuk elérni szervezési jellegű intézkedések nélkül. Nézetünk szerint célszerű lenne a területi és határ- területi tanácsok végrehajtó bizottságai keretében termelési-gazdasági szerveket létrehozni a terület fejlesztési tervei komplex kidolgozására és az adott területen folyó minden gazdasági tevékenység egyeztetésére. Elvtársak, olyan irányítási rendszerre van szükségünk, amely megfelelne a gazdálkodás új elveinek és a gazdasági módszerek lényegének. A rendszerben pontosan be kell határolni az irányító szervek hatáskörét és felelősségét minden szinten és minden területen, optimális feltételeket kell létrehozni az alapvető láncszem - a vállalat és az egyesülés működéséhez. Az irányítás átalakításának szociális vonatkozásai Elvtársak! Gazdasági politikánk és gazdálkodási gyakorlatunk középpontjában az ember áll, reális érdekeivel és motívumaival együtt. Tudatosítanunk kell, hogy már elmúlt az az idő, amikor az irányítás lényegét az utasítások, a tilalmak és a felhívások képezték. Ma mindenki számára világos, hogy ilyen módszerekkel nem lehet tovább dolgozni. Ugyanis egyszerűen nem hatékonyak. A kor parancsa, hogy a motiváció és az ösztönzők olyan hatékony rendszerét hozzuk létre, amely minden dolgozót arra késztet, hogy teljes mértékben kihasználja képességeit, pro- duktívan dolgozzon és a lehető leghatékonyabban használja ki a termelési forrásokat. * Minden rendkívül fontos - a munka szervezése és az ösztönzés formái, a foglalkoztatottság rendszere, a piaci helyzet, a szociális és a kulturális szféra helyzete. Az említett területek közül mindegyiket az emberi tényező aktivizálása szempontjából kell megítélni. Sürgetően merül fel a munkaszervezéshez való minőségileg új hozzáállás szükségességének kérdése. Az, amivel ma rendelkezünk, rendszerint a tegnapot, sót a tegnapelőttöt jelenti. Olyan munkaszervezésre van szükségünk, amely megfelel a tudományos-mű- szaki haladás jelenlegi követelményeinek, amely magában foglalná a legjobb szovjet és a világban szerzett tapasztala- ■ tokát, s ami nagyon fontos, amely megfelelne a gazdálkodás új feltételeinek és az önigazgatás elveinek. Most, az ismert kísérletek sorozata után, mindannyiunk számára világos, hogy az új gazdasági mechanizmusnak a legjobban a kollektív szállítási szerződés, valamint a munka szervezésének és szabályozásának további hatékony formái felelnek meg. Csak ezek alapján lehetséges az önelszámolás teljes megvalósítása, kiterjesztése minden dolgozókollektívára és munkahelyre. Újszerúen kell kialakítani a javadalmazás és az ösztönzés rendszerét. A vállalati törvény alapján most biztosítva lesz a vállalat joga arra, hogy növelje a tarifákat és béreket, s hogy pótlékot számoljanak fel hozzájuk. A hatékony ösztönzés lehetőségei jelentős mértékben bővültek. E téren azonban különösen fontos, hogy minden egyes dolgozó reálbére egyenes arányban legyen a végtermék előállításához való hozzájárulásával, hogy a dolgozó semmilyen módon ne legyen korlátozva. A bérezés igazságosságának egyetlen kritériuma van, vagyis az, hogy meg- érdemelt-e vagy pedig nem. A társadalmi termelés intenzifikálása, a megfelelő gazdasági mechanizmus létrehozása arra kényszerít bennünket, hogy megnézzük országunkban a foglalkoztatottság hatékonyságának problémáit is. A korábbi szakaszokban, a túlnyomó- részt extenzív fejlesztés körülményei között gyorsan növekedett a munkahelyek száma. Akkor a fö gondot az új dolgozók felkutatása jelentette. Most a helyzet alapjaiban változott. A tudományos-mú- szaki haladás gyorsításával jelentősen növekszik a felszabadult dolgozók száma. Ehhez vezet az új gazdasági mechanizmus is. Ugyanakkor növekszik a munkaerő iránti igény a szolgáltatásokban, a kultúrában, az iskola- és egészségügyben és a szabad időben. A munkaerő-áthelyezés állandó figyelmet és alaposan megfontolt szervezési intézkedéseket követel. Szavatolnunk kell a dolgozók számára a foglalkoztatottság szociális garanciáit, a munkára való alkotmányos jogot. A szocialista rendszernek vannak ilyen lehetőségei. Az új helyzetben növelni kell az állami szervek jogait és felelősségét a munkaügyi és a szociális kérdésekben. Már szóltam arról, hogy az utóbbi években nagy szakadék keletkezett a pénzjövedelmek és a lakosság vásárlóereje, valamint ennek anyagi fedezete között. A pénzmennyiség 1971-1985 között 3,1-szer nőtt, a fogyasztási cikkek gyártása pedig kétszer lett nagyobb. A gazdaságirányítás reszortjának keretében következetesen és szorgalmasan folytatnunk kell azt az irányvonalat, hogy a fogyasztási cikkek gyártását a lakosság követelményeihez igazítjuk. A raktárkészletek gyarapítása nemcsak pazarlás, hanem abszurd dolog is, bármely szempontból is tekintünk a dologra. Az ilyen termelést a legjobb leállítani. Úgy vélem, hogy ez a kérdés jelentős figyelmet érdemel. Nemcsak arról van azonban szó, hogy a lakosság vásárlóképes keresletét áruval elégítsük ki. Nyilvánvalóan mérlegelni kell, hogyan használjuk ki a lakosság eszközeit egy egész sor más feladat, megoldása során. Sok ember saját eszközeiből, a szövetkezeti vagy egyéni lakásépítés formájában kívánja megoldani lakásgondjait. E téren nem volt tényleges haladás. Ellenkezőleg, a szövetkezeti lakásépítés egészen a közelmúltig jelentősen csökkent. Ez természetesen helytelen. , A lakosság nem kis eszközeit lehet kölcsönök formájában üdülőhelyek, turisztikai bázisok létesítésére, lakóhelyi sportobjektumok felállítására fordítani, amelyekben belépési díjat kell majd fizetni. Bizonyos feltétekek között a lakosság a pénzét azokba a szövetkezetekbe is befektetheti, amelyek a szolgáltatásokon és egyéb ágazatokban jelenleg alakulnak. S itt egy további kérdéshez érkeztünk. Ha fel akarjuk számolni a kereslet deformációját, lényeges mértékben, két-, sőt háromszorosan meg kell gyorsítani a fizetett szolgáltatások egész szférájának fejlesztését, pótlólagos ösztönzőket kell ott alkalmazni és több forrást biztosítani. A számítások azt mutatják, hogy ilyen módon elérhetjük a szolgáltatásokban az évi 15-20 százalékos növekményt. Mindez és sok egyéb is lehetővé tenné már a legközelebbi időben a piaci helyzet és a szolgáltatások javítását és a pénzforgalom megszilárdítását. Mérlegeljék ezt azok, akiket érint - központi és helyi szinten egyaránt. A jelenlegi helyzetben különösen megengedhetetlen azon vezetők passzivitása, akik nem használják ki az új lehetőségeket a szociális feladatok teljesítésére. Az egyik oldalon még nyilvánvalóan hatással van az a régi szokás, hogy a szociális problémák megoldásához az „ami marad“ elv szerint közelítenek, a másik oldalon viszont a mások munkáján való élős- ködés tendenciája hat. Mindkettőt határozottan fel kell számolni. Ma már senki sem fogja a kollektívák helyett megoldani a szociális problémákat. A dolgozókollektívákban, a városokban, járásokban, a területeken és köztársaságokban szorgalmasan, ésszerűen, vállalkozó szellemben kell dolgozni, egyszóval úgy, ahogy igazi gazdákhoz illik. Pontos szervezést és pártpolitikai biztosítékokat az irányítás átalakítása érdekében Elvtársak! A gazdaságirányítási rendszer radikális reformja nem egyszeri aktus, hanem folyamat, amelynek befejezéséhez időre van szükség. Ezen a téren, amint mondani szokás, nem szabad habozni. Ez lehetne a fő veszély. Már túlságosan sok idő veszett el. A 13. ötéves tervidőszakba minden áron új gazdasági mechanizmussal kell lépnünk, akkor is, ha kialakítása tovább fog folytatódni. A politikai bizottság megengedhetetlennek tartja, hogy a megbízhatatlan szervezés, a halogatás és a munka rossz összehangolása - úgy, mint a múltban történt - huzavonákhoz, a reform nem teljes megvalósításához vezessen. Ezzel kapcsolatban javasoljuk, hogy az ülés hagyja jóvá a gazdaságirányítás gyökeres átalakításának fő irányelveit amelyek tartalmazzák az új irányítási rendszer elvi jelentőségű, valamint konkrét irányelveit is, és a párt irányelveit jelentenék minden további munkához ezen a téren. A gazdaságirányítás javasolt átalakításának milyen a fő szervezési célja? Kiindulópontját az állami vállalatról (egyesülésről) szóló törvény jóváhagyása jelenti a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa által. Az irányítás átalakításának legfontosabb kérdéseiben az idei év végéig konkrét intézkedések egész „csomagját" kell jóváhagyni annak érdekében, hogy a központi irányítás összhangba kerüljön a vállalati törvénnyel. 1988-tól az új elvek szerint fog dolgozni az ipari vállalatok és egyesülések hozzávetőleg kétharmada, beleértve az egész gépiipart és kohóipart, a tüzelőanyag-energetikai, a vegyipari, a fa- és erdőipari, a könnyű-, élelmiszer- és halászati ipari vállalatok jó részét és a közlekedés minden ágát. 1989-ben be kell fejezni a gazdálkodás új feltételeire való áttérést. Ezzel párhuzamosan az ötéves tervidőszak végéig befejezzük a gazdaság- irányítás legfontosabb funkcióinak átalakítását, ide tartozik a tervezés, az árképzés, pénzügyek, a hitelek és az anyagiműszaki ellátás, továbbá kidolgozzuk a 13. ötéves tervidőszakra a stabil hosszú távú gazdasági normatívákat. Másképpen szólva, a gazdaságirányítás bevezetésre kerülő rendszere alapján új ötéves tervet kell kidolgozni. A vállalatoknak elsősorban széles körű önállóságot kell biztosítani a gazdasági normatívák és megrendelések alapján történő szerződéskötés során. Minden munkát úgy kell megszervezni, hogy az ötéves tervidőszak megkezdéséig biztosítva legyen az ötéves terv jóváhagyása. Elvtársak! A készülőben levő szervezési változásoknak fel kell ölelniük a törvényhozói tevékenység és a gazdasági reform jogi mechanizmusa módosításának széles körű programját. Az ok egyszerű: ki kell zárni, hogy tisztázatlan legyen egyes gazdasági tevékenység törvényességének vagy törvénytelenségének a kérdése. Jobban érvényt kell szerezni az általános jogi alapelvnek, miszerint „minden megengedett, amit a törvény nem tilt". A vállalati törvény elfogadása után nyilván el kell törölni mindazokat a normatívákat, amelyek a törvénnyel ellentétesek, s az egyes reszortokban a normaalkotáshoz meg kell teremteni a pontos jogi kereteket. Létre kell hozni azt a rendszert, melynek segítségével a törvények és a kormányhatározatok gyorsan eljutnak a dolgozókollektívákhoz. Az embereknek ismerniük kell azokat a törvényeket, amelyek életüket és munkájukat irányítják. Ezzel összefüggésben rendkívül nagy szerepe lesz az ügyészi felügyeletnek afelett, hogy minden szervezet és hivatalos személyiség megtartja-e a törvényt. A gazdasági élet irányítása során jelentős mértékben erősíteni kell az állami döntőbíróság szerepét. Különösen hangsúlyozni szeretném a maximális nyíltság és tájékozottság szerepét a szociális és gazdasági élettel kapcsolatos döntések előkészítésének, jóváhagyásának egész folyamatában, va- (Folytatás a 6. oldalon)
