Új Szó, 1987. június (40. évfolyam, 125-150. szám)
1987-06-27 / 148. szám, szombat
A párt feladatai a gazdaságirányítás gyökeres átalakításában (Folytatás a 3. oldalról) lenségével lényegében szabotálja az átalakítást. Ezért a politikai bizottság konkrétan terjeszti elő a kommunistáknak, a vezető párt- és gazdasági szerveknek, valamint a szovjeteknek az időszerű problémák megoldásáért és az átalakítás folyamatáért való felelőssége fokozásának kérdését. Minden szinten növelni kell az igényességet. Azonban magunknál - a politikai bizottságban, a titkárságon, a kormányban és a kb tagjai között kell elkezdenünk. A társadalom fejlődésének jelenlegi, fordulatot jelentő szakaszában óriási felelősséget visel a központi bizottság politikai bizottsága. Tevékenységének értékelése, természetesen, a központi bizottság feladata. Szeretném önöket biztosítani arról, hogy a politikai bizottság mélységesen tudataban van az új bonyolult feladatok teljesítéséért való felelősségének a központi bizottság, a párt és a nép előtt. Rövid időn belül kiterjedt munka bontakozott ki a társadalmi változások minden területén. Megállapíthatom, hogy a párt és az állam vezetésében a nézetek egysége uralkodik az átalakítás, a bel- és külpolitika alapvető kérdéseit illetően. Ez a nézetazonosság lehetővé teszi a kor diktálta határozatok jóváhagyását és biztos megvalósítását. Úgy vélem, ez mindig fontos, de elsősorban fontos a fejlődés döntő időszakaiban. A politikai bizottság nevében önkritikusan ki kell jelentenem, hogy látjuk saját gyengéinket is a gyakorlati tevékenységben. Vannak esetek, amikor az ország fejlődésének meghatározó kérdéseiről hozott jelentős határozatok lassan, és nem teljes mértékben valósulnak meg. A politikai bizottságban erről elvszerüen és nyíltan beszéltünk. Most elvként fogadtuk el, hogy rendszeresen, a kb politikai bizottsága és titkársága ülésein ellenőrzés formájában fogjuk elemezni azoknak a legfontosabb határozatoknak a megvalósítását, melyeket a kb áprilisi plenáris ülése és az SZKP XXVII. kongresszusa után hagytunk jóvá. Az átalakítás feltételei között aktívan tevékenykedik a Szovjetunió Minisztertanácsa. Továbbra is tökéletesítenie kell tevékenységét a gazdaságirányítás, a szociális politika feladatainak teljesítése terén, s egyben össze kell kötnie a fejlődés távlatairól való gondoskodást az időszerű feladatok teljesítésével. A központi hivatalok átalakítása lassabban valósul meg, mint ahogy azt az élet megköveteli. Világos számunkra, hogy az általunk végrehajtott változások nem lehetségesek a helyi párt- és gazdasági szervek aktív munkája, a tanácsok és valamennyi irányító káder munkája nélkül. Nagy felelősség hárul rájuk az átalakítás konkrét kérdéseinek gyakorlati megoldásáért. Az, amit ma pozitívnak minősítünk, nem kis mértékben összefügg a helyi szervezetek tevékenységével. Úgy hiszem, egyetértenek velem, hogy az átalakítás lent még csak most kezd kibontakozni és az sem mindenütt egyformán. Ma még sok helyütt megtalálhatóak a közöny és a nem kielégítő kezdeményezés „rezervátumai“. Ezek is tények, melyeket nem szabad figyelmen kívül hagynunk, s főleg nincs jogunk arra, hogy ne szenteljünk neki figyelmet és pártos szempontból ne értékeljük őket. Az átalakítás jelenlegi szakaszának elsőrendű feladatai Elvtársak! Feladatunk, hogy bírálóan tekintsünk a helyzetre és objektív módon elemezzük az átalakítás sikereit és gyengéit. Vagyis elvszerü és nyílt elvtársi vitára, konkrét javaslatokra és konstruktív elképzelésekre van szükségünk. Kezdjük azzal, hogyan fejlődik népgazdaságunk. A politikai bizottság időben figyelmeztetett az idei év feladatainak bonyolultságára és felelősségteljes voltára. Úgy tűnt, ezt mindenki megértette. Azonban már az év első hónapjaiban komoly hibák merültek fel, ami sikertelenségeket vont maga után a gazdaság számos területén. A politikai bizottságnak és a kormánynak sürgető intézkedéseket kellett foganatosítania a helyzet javítására. Bár a szituáció normalizálódik, jelentős veszteségeket szenvedtünk. Ráadásul azzal, ami az év elején történt, számolni lehetett és meg lehetett volna akadályozni. Ez azonban nem így történt, amiért a felelősség mindenekelőtt a Szovjetunió Állami Tervbizottságát (Nyikolaj Talizint) és a Szovjetunió Anyagi-Műszaki Ellátási Állami Bizottságát (Lev Voronyint) terheli. Nemcsak ezek a szervek követtek el hibákat. Nem tette meg időben a szükséges intézkedéseket a vaskohászati minisztérium (Szerafim Kolpakov ) és a vegyipari minisztérium (Jurij Beszpa- lov). Az a tény, hogy az említett minisztériumokhoz tartozó vállalatok nem tartották be szállítási szerződéseiket, maga után vonta a termelés ütemének megbontását a népgazdaság további ágazataiban, elsősorban a gépiparban. öt hónapon át nem teljesítette a kolhozok és a szovhozok számára a gépek szállításának tervét az állattenyésztési és takarmánygyártási gépipari minisztérium (Leonyid Hitrun). Ennek okai az ágazathoz tartozó több üzem munkaszervezése alacsony színvonalában, mindenekelőtt az általuk gyártott termékek minőségében keresendők. Az ágazatban létrehozott hatalmas potenciál nem hozza meg a szükséges hasznot. Vagy vegyük például a könnyűipart, amely a gazdálkodás új feltételeire állt át. A reszort vezetése objektív nehézségekre hivatkozva nem volt hajlandó elfogadni a kereskedelem számos megrendelését és csökkenteni kezdte a termelést. A növekedés reális lehetőségei azonban megvannak. Komolyan kellett foglalkozni azzal, hogy az olyan áruk helyett, amelyek iránt nincs kereslet, megkezdődjön a keresett termékek gyártása, az olyan termékeké, amelyekre a fogyasztó vár, s ezeket a termékeket a szükséges mennyiségben kell gyártsák. A könnyűipari minisztérium, s személy szerint Vlagyimir Kljujev miniszter elvtárs hozzáállása annak példája, hogyan kerekednek felül a reszortérdekek a társadalom szükségletein, tehát az emberek érdekein. Ezt másként nem lehet értékelni. Ezzel összefüggésben szeretném külön kihangsúlyozni a központi irányító szervekre az átalakításért háruló felelősséget. Az új feladatokra való tekintettel ezt a felelősséget szüntelenül fokozni kell. Rendelkezünk például a szovjet gépipar korszerűsítésének programjával. Ez nagy dolog. Megkezdődött a kiemelkedő végső eredmények elérését célzó széles körű munka. De egyenesen meg kell mondani: aggaszt bennünket az esztergagépek gyártása terén, a nehéz- és közlekedés-gép- ipari minisztériumban, az elektrotechnikai iparban, a könnyű- és az élelmiszeripar szükségleteit kielégítő gépiparban és a háztartási gépek gyártása területén tapasztalható helyzet. Egyelőre még mesz- sze vagyunk a műszerek gyártásában való áttöréstől, bár itt is történnek bizonyos erőfeszítések. A korszerűsítés feladatai lassan válnak valóra más gépipari minisztériumok hatáskörében is. Mi, természetesen, tudatosítjuk, hogy a gépipari dolgozók nagy bonyodolmakkal és nehézségekkel találták magukat szembe. Az egész gépipari komplexum tevékenységének gyökeres átalakításáról van szó. De nehezen lehet megérteni, hogy miért járnak el a miniszterek, a pártbizottságok és a minisztériumi apparátusok ebben a helyzetben úgy, mintha egyszerű problémákat oldanának meg. A jelenlegi helyzetben nyilvánvalóan nélkülözi az aktivitást és a tettrekészséget a Szovjetunió Minisztertanácsának Gépipari Irodája (Ivan Szilajev elvtárs), a Szovjetunió Állami Tervbizottsága és az anyagi-műszaki ellátásért felelős állami bizottság, valamint az SZKP KB néhány osztálya. A gépipari komplexum helyzetét nyilván a politikai bizottságban és a minisztertanácsban kell megvitatni. Elvtársak! Már szóltam róla, hogy távolról sem az összes pártszerv és tanács kapcsolódott be helyi szinten aktívan az átalakításba. Az átalakítás akadozik például Örményországban. Ennek a köztársaságnak a dolgozóit igencsak aggasztja az a helyzet, amely a gazdaságban, s főleg az eszmei és erkölcsi szférában alakult ki. Ugyanakkor az örmény Kommunista Párt vezetése és mindenekelőtt Karen Demircsjan, a központi bizottság első titkára úgy véli, hogy a helyzet ebben a köztársaságban egészen jó. Emellett sokan még azt is állítják, hogy Örményországban az átalakítás már az SZKP KB áprilisi plenáris ülése előtt megkezdődött. Nehéz lenne megmondani, mit értenek ez alatt. Ebben a köztársaságban semmivel sem indokolt nyugalom tapasztalható, nem érvényesül itt a káderekkel szembeni megfelelő igényesség, nem kezdődött meg a hatékony harc a korrupció, a spekulációk és a protekció ellen. Az örmény KP Központi Bizottságának részletesen elemeznie kell mind a pártszervezetekben, mind az egész köztársaságban kialakult helyzetet, azt elvi pozíciókból kell megítélnie és az átalakítással nem szavakban, hanem tettekkel kell foglalkoznia. Kevés látható javulás áll be az olyan nagy területi pártszervezetben, mint amilyen a gorkiji. Itt számos létfontosságú kérdést nem oldanak meg megnyugtatóan. Nem használják ki megfelelően a terület hatalmas potenciálját, nem fejlődik eléggé a szociális szféra és a gazdaság mezőgazdasági szektora. Elvárjuk, hogy a párt területi bizottsága (Jurij Hrisztorad- nov elvtárs) és a terület valamennyi párt- szervezete levonja a következtetéseket és javít a helyzeten. Az új helyzetben újszerűen kell dolgozniuk az SZKP KB osztályainak, nagyobb mértékben kell befolyásolniuk a helyzetet a köztársasági, a határterületi és a területi pártszervezetekben és biztosítaniuk kell az SZKP KB határozatai teljesítésének ellenőrzését. Elvtársak, a pártban és a társadalomban gyökeret vert az a nézet, miszerint az átalakítás hosszú távú politika, s hogy a szovjet társadalom új szintre emelésének feladatát nem lehet egyszerre teljesíteni. De amint az egyes esetekben látható, néhány elvtárs ezt a helyes és realista koncepciót úgy fogta fel, hogy az átalakítás nem függ össze a gyorsítást célzó átfogó stratégiai irányvonalunkkal, s hogy sietség, különösebb gondok, sót különösebb erőfeszítések nélkül meg lehet ezt valósítani. Ez nagy tévedés, legalább két okból. Először, már úgy is éveket és évtizedeket veszítettünk; másodszor, a „gyönyörű holnap" nem érkezik el, ha a munkába nem adunk bele mindent, ha nem változtatjuk meg a gondolkodásmódot, ha nem küzdjük le a megcsontosodottságot és nem sajátítjuk el az új hozzáállásokat. Káros és veszélyes az a gondolat, hogy „az átalakítás nem sürget“. A politikai bizottság így fogalmazza meg a kérdést. Már most, az átalakítás kezdeti szakaszában mindenkinek minden területen szemmel látható gyakorlati eredményeket kell elérnie tevékenységében. A szovjet emberek megértik hogy az átalakítás számos céljának eléréséhez hosszabb időre van szükség. De joggal kérdezik: miért nem teljesítik a halaszthatatlan és aránylag egyszerű feladatokat, amelyek lényegesen javítanák a munka- és életfeltételeket, egészségesebbé tennék az erkölcsi és a szellemi légkört? A szovjet emberek figyelmét az sem kerülte el, hogy egyes helyeken nemcsak hogy előrehaladás nem tapasztalható, hanem a korábban kivívott pozíciókat adják fel. Nézzük meg, például, a fegyelemért és a rendért vívott harcot. Hiszen köztudott, hogy sok helyen a lelkesedés lelohadt és a munka igen lagymatagon folyik. Ismét gyakoriak az iszákosság esetei, ismét szabadnak érzik magukat a hanyag emberek, az élősködők és a tolvajok - azok, akik mások kárára élnek. A dolgozókat ez aggasztja, mégpedig teljes joggal. A gyenge fegyelemről és a nem megfelelő rendről tanúskodnak a rendszeresen ismétlődő komoly rendkívüli események. Az okok rendszerint mindig ugyanazok: a fegyelem hiánya, a hanyagság, gazdaságtalanság és a felelőtlenség. Erről tanúskodik a szovjet légtér megsértésének esete, a nyugatnémet sportrepülő- gép moszkvai leszállása. Ez az eset minden szempontból példa nélkül álló. Ismét emlékeztetek rá, mennyire erősek és élóek társadalmunkban, még a hadseregben is azok a negatív jelenségek, amelyekre a KB áprilisi plenáris ülése és a XXVII. pártkongresszus mutatott rá. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy fokozni kell az éberséget, határozottabban kell előrehaladni, mindenütt szilárdítani a fegyelmet, a szervezettséget, a felelősséget és a lelkiismeretességet. A politikai bizottság és a Szovjetunió Honvédelmi Tanácsa nevében határozottan kijelentem: sem a pártnak, sem a népnek nem szabad kételkednie abban, hogy a szovjet fegyveres erők képesek megvédeni országunkat. Elvtársak, amikor a legfontosabb feladatokról, a halaszthatatlan ügyekről beszélünk, abból indulunk ki, hogy elsősorban a nyilvánvaló és az elterjedt hiányosságokat számoljuk fel, hogy nagyobb lesz a rend a kereskedelemben, a szolgáltatások, az egészségügy, a helyi gazdálkodás területén, vagyis a gazdaságnak azokban a láncszemeiben, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az emberek mindennapi életéhez. Ezeket a kérdéseket, természetesen, kormányszinten kell megvizsgálni, fokozni kell azonban a köztársasági, a határterületi, a területi, a járási, a városi és a városkerületi hatalmi szervekkel szemben támasztott igényeket. Jelenleg, sajnos, olyan a helyzet, hogy az átalakításról sokat beszélnek, de a gyakorlatban keveset tesznek azért, hogy ki legyenek elégítve az emberek legalapvetőbb szükségletei. A helyi vezetők körében mély gyökeret eresztett, hogy idegen segítségre akarnak támaszkodni. Még ott is, ahol az adott kérdés megoldásához nincs szükség nagy erőfeszítésekre és különösebb figyelemre, tehát még ott is a központra mutogatnak és fentról várják a segítséget. Ez a hozzáállás semmit sem ér. Határozottan el kell ítélni és meg kell változtatni. A párt figyelmére, igényességére és ellenőrzésére van itt szükség! De nyilván mindebből kevés van. A mai plenáris ülésen az elsőrendű feladatok közé szeretnénk sorolni az olyanokat, mint a nép élelmiszerellátása, a lakásépítés, a fogyasztási cikkekkel való ellátás és a szolgáltatások biztosítása. Meg kell mondani, hogy e téren már konkrét tapasztalatokkal és konkrét eredményekkel rendelkezünk. Vegyük az élelmiszerproblémát. A helyzet itt javult, a számok lényegében ismertek. Csak néhány olyan változásról szeretnék szólni, amelyek jellemzőek az elmúlt két évre. A gabonatermelés 1984- hez viszonyítva 37 millió tonnával nőtt, a hústermelés (vágósúlyban számítva) 1 millió tonnával, a tejtermelés 4,3 millió tonnával és a tojástermelés 4,2 milliárd darabbal nőtt. Beszélhetünk a falu gazdasági életének felélénküléséről. Ezt a megváltozott gazdasági feltételek, gazdálkodási módszerek, mindenekelőtt a teljes önelszámolás, valamint a kollektív és családi szállítási szerződések bevezetése tette lehetővé. A politikai bizottság úgy véli, hogy a jelenlegi szakaszban már létrejött valamennyi objektív feltétel ahhoz hogy - úgy mondanám - valamilyen áttörés álljon be a mezőgazdasági termelés fokozásában. A lényeges haladáshoz minden kolhozban és szovhozban megvannak a lehetőségek. Mire kell itt megkülönböztetett figyelmet fordítani? Elsősorban intenzív technológiákat kell bevezetni a növénytermesztésbe és az állattenyésztésbe, nagyobb mértékben kell alkalmazni e kollektív és a családi szállítási szerződéseket és aktívabban kell megoldani a falu szociális problémáit. Elvtársak, ez a kérdés egyik része. A másik abban rejlik, hogy határozottan le kell állítani azokat, akik még mindig beavatkoznak a kolhozok és szovhozok tevékenységébe, és ezért nem terheli őket anyagi felelősség. A kolhozok és szovhozok vezetői az SZKP Központi Bizottságán nemrég tartott értekezleten azt követelték, hogy a gazdaság tevékenységébe való éppen ilyen jogtalan beavatkozástól védjük meg őket. Kötelességünk, hogy segítsünk a falu dolgozóinak mindazok rendreutasításában, akik nem tudnak megválni a régi munkamódszerektől. A szövetségi köztársasági alapokba történő szállítások tervezésében eszközölt változásoknak köszönhetően nagy mértékben nőtt a köztársaságok, határterületek, területek és járások érdekeltsége a mezőgazdasági termelés fokozásában. Ezzel egyidőben azonban megnőtt az élelmiszerek biztosításáért rájuk háruló felelősség is. Meg kell mondani, hogy ez hatalmas ösztönzést jelentett a helyi kezdeményezések számára. Ott, ahol gyorsan és helyesen fogták fel a változások lényegét és megfelelően értékelték a felmerülő lehetőségeket, ott már jó eredményeket értek el. A Krasznodari határterület, például, az első félév eredményei alapján sikeresen teljesítette a szövetségi köztársasági alapokba az állati eredetű termékek szállításait. Emellett még saját fogyasztásra 15 ezer tonna húst termelt. Ez több mint 35 százaléka a fő piaci alapoknak - több mint 100 ezer tonna tej és 65 millió darab tojás. Vagy vegyük a Tatár ASZSZK-t. Itt a helyi fogyasztás fő alapjai 15 ezer tonna hússal és 59 ezer tonna tejjel gyarapodtak. Hasonló a helyzet az ukrajnai Ivano- Frankovszki, a Poltavai, a Cserkasszi és a Csernoviki területen. Ezen a négy területen a húsalapok mintegy 20 ezer tonnával gyarapodtak. Belorusszia területei a helyi ellátás javítására pluszban 25 ezer tonna húst és 260 ezer tonna tejet termeltek. Ez azonban nem mondható el a balti köztársaságokról, az OSZSZSZK Kurga- ni, Orenburgi, Szaratovi, Uljanovszki területéről és más területekről. Maximálisan támogatni kell a területi, határterületi és köztársasági szervezetek törekvéseit a mezőgazdasági termékek gyártásának növelésére, az ötéves terv feladatainak túlteljesítésére, s ezáltal az állami alapokba történő szállítások feltétlen teljesítésének biztosítására, a helyi ,lakosság ellátásának lényeges javítására. Ez a fő irány. A kolhozoknak és szovho- zoknak fokozniuk kell azoknak a beruházásoknak a megtérülését, amelyeket az elmúlt években a falu fejlesztése céljából eszközöltek. Itt azonban minden tartalékot ki kell használni. Ismét vissza kell térni a személyi kisegítő gazdaságok szerepéhez. Helyi szinten ezt a szerepet még eltérően értelmezik és eltérően viszonyulnak a személyi kisegítő gazdaságok adta lehetőségek kihasználásához. Elmondok egy példát. Az Omszki területen a hústermelés a személyi gazdaságban az utóbbi 10 év során 27 ezer tonnáról 60 ezer tonnára, vagyis 120 százalékkal növekedett. Gyakorlatilag valamennyi vidéki család tart szarvasmarhát, sertést és baromfit. A lakosság sokoldalú támogatást kap a fiatal tenyészállatok gondozása, a takarmányellátás és a szükséges szolgáltatások biztosítása során. A szövetkezeti kereskedelem a lakosságtól tavaly 20 ezer tonna húst vásárolt fel. A friss hús ára a terület piacain nem haladja meg a kilónkénti 3,5 rubelt. Most azonban más példákat hoznék fel. A Vlagyimiri terület nagy ipari és mezőgazdasági potenciállal rendelkezik. Ennek ellenére azonban a megtermelt hús egy lakosra eső mennyisége csupán 46 kg volt (vágósúlyban mérve), tehát az ott eladott hústermékek egyötödét más területekről kellett behozni. A tejellátásban és a húsipari termékekkel való ellátásban nem jobb a helyzet az olyan kiterjedt mezőgazdasági területeken sem, mint amilyen a Vinnyicai, a Kirovogradi, a Nyikolajevi és a Jaroszla- vi terület. A helyi kezdeményedések alapján sokat lehet tenni nemcsak a mezőgazdasági termékek előállításának fokozásáért, hanem az élelmiszeripar fejlesztéséért is. A rendkívül gazdag nyersanyagforrásokkal rendelkező Üzbegisztánba, Kirgíziá- ba, Tadzsikisztánba és Türkméniába, például, miért hozzák be a cukoripari termékek 25-50 százalékát más köztársaságokból? A helyi termelés alig 30 százalékban biztosítja a kazahsztáni lakosság gyümölcs- és zöldségkonzervekkel való ellátását, miközben a fennmaradó részt behozni kényszerülnek. Mire jó ez? Elvtársak! A legközelebbi két-három év során ki kell elégíteni a lakosság igényeit, ami a gyümölcsös és zöldséges kerteket illeti. Elérkezett az ideje, hogy ne a földhiányra hivatkozzunk. Ez nem felel meg a valóságnak, elegendő földünk van. És ott, ahol a ki nem használt föld valóban kevés, meg kell kezdeni a kolhozok, a szovhozok és a vállalatok birtokában levő föld egy részének kiosztását. Végérvényesen meg .kellene állapodnunk abban, hogy a dolgozók valamennyi igényét teljes mértékben ki kell elégíteni és fel kell számolni a felesleges korlátozásokat és akadályokat. Úgy vélem, gyorsabban kellene megoldani számos mezőgazdasági területen, mindenekelőtt a nem mezőségi talajú területeken hosszú évek, néha egész évtizedek óta kihasználatlan házak és háztájik kérdését. Az elhagyott házak száma jelenleg csaknem 800 ezerre rúg. Körülöttük a föld elhanyagolt. Az emberek nem értik meg az ilyen hozzáállást a földhöz és az épületekhez. A központi bizottságnak és más szervezeteknek címzett leveleikben azt követelik, hogy megszerezhessék ezeket a házakat és kihasználhassák a körülöttük levő földet. Meggyőződésem, helyes lesz, ha a kolhozok és a szovhozok az érdeklődőknek bérbe adják az elhagyott házakat a hozzájuk tartozó telkekkel együtt. Sok esetben ezt szerződéses alapon lehet megtenni annak érdekében, hogy ez a föld mezőgazdasági termelés céljaira legyen kihasználva. Az élelmiszerprobléma megoldása során tapasztalható tehetetlenség példája a mezőgazdasági nyersanyagok szállítása, raktározása és feldolgozása területén tapasztalható helyzet. A párt XXVII. kongresszusán hangsúlyoztuk, hogy ezen nyersanyagok veszteségeinek felszámolása lehetővé tenné a fogyasztási források 20-30 százalékos növelését és jelentős eszközök megtakarítását. Ezt a számtant még egy negyedik osztályos tanuló is megérti. A Szovjetunió mezógazdasági-ipari állami bizottsága, a halászati minisztérium és a gabonaipari minisztérium azonban 1986-ban nem használt ki 450 millió rubelt a feldolgozó ágazatok fejlesztésére. Képzeljék magukat, elvtársak, egy ilyen helyzetbe, ezekben az ágazatokban a beruházások tervét a szövetségi és autonóm köztársaságok, a határterületek és területek többsége nem teljesítette. Ez szemléletes bizonyítéka annak, hogyan (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1987. VI. 27.
