Új Szó, 1987. június (40. évfolyam, 125-150. szám)

1987-06-25 / 146. szám, csütörtök

ÚJ szú 5 % % 1987. VI. 25. Január, a Tanulságok és napjaink Az átalakításra irányuló forradalmi törekvésekről és a „szocializmus felbomlasztását“ célzó kísérletekről Rendszerünk tökéletesítése állandó folyamat: a szocializmus olyan társadalom, amely egyre fejlődik. Eközben saját fejlődésének feltételeit is megváltoztatja. Hogy lényege és előnyei teljes mértékben érvénye­sülhessenek, állandóan tökéletesíteni kell a társadalmi formákat és mechanizmusokat, meg kell szabadulni az elavultaktól, s újakkal kell őket helyettesíteni, amelyek megfelelnek a kor követelményeinek. Az a cél, hogy teljes mértékben kihasználjunk egyes olyan társadalmi mechanizmusokat, amelyek mindeddig csak részlegesen hatottak, hogy megszabaduljunk mindattól, ami fékezi fejlődésünket, s minden olyant felhasználunk, ami gyorsítást eredményez. Ha ilyen változtatások nem történ­nek, a szocialista társadalom stag­nálni kezd, felhalmozódnak benne a megoldatlan problémák, ellentétek, torzulások, s ezt ellenségei általában ki is használják. Az ilyen irányú fejlő­dés törvényszerűen az egész társa­dalmat érintő válságot okoz, mint ahogy annakidején Csehszlovákiá­ban is történt. Az ilyen válságból való ellenforradalmi kiútkeresésen kívül azonban van egy másik megol­dás is, a forradalmi, amely a szocia­lizmus megszilárdulását és fejlődé­sét eredményezi. Miért volt szükség januárra A CSKP és egész társadalmunk már a hatvanas évek elején rend­szerünk átalakításának, fejlesztésé­nek a feladata előtt állt. Ez a követel­mény később egyre időszerűbbé vált, de megoldása meglehetős kö­vetkezetlenséggel történt. A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság ta­nulságai című dokumentum például rámutat azokra a problémákra, ame­lyek a XIII. pártkongresszus előtti vitában vetődtek fel, valamint arra, hogy ennek az 1966-ban tartott kongresszusnak a határozatai a pár­tot egészében véve helyes irányba vezették. A pártvezetőség azonban az említett problémákból nem szűrte le a megfelelő következtetéseket, beleértve a káderpolitikaiakat is, nem bontotta le következetesen a kongresszusi határozatokat, ép­pen ellenkezőleg: ,,sok esetben el­távolodott tőlük. Ezt használták ki a jobboldali és revizionista erők.“ A felszín alatt parázsló ellentétek 1967-ben a CSKP Központi Bizott­ságának minden ülésén megnyilvá­nultak. így történt ez az 1967 és 1968 fordulóján tartott tanácskozá­son is, amely az ismert változtatáso­kat eszközölte a pártvezetésben; így Antonín Novotný helyett Alexander Dubčeket választotta főtitkárrá. En­nek a vezetőségnek a mérhetetlenül fontos feladatát a Tanulságok a kö­vetkezőképpen jellemzi: „a párt és a nép spontán egyetértését átfogni a januári plénum határozataival és átváltoztatni Csehszlovákiában a szocializmus további fejlődése előtt álló akadályok leküzdésére és áthidalására irányuló széles körű aktivitás kibontakoztatására". Lé­nyegében forradalmi jellegű feladat­ról volt szó. Ekkor azonban már némely me­chanizmusok csak alig-alig működ­tek. Helyre kellett hozni különféle torzulásokat és ellensúlyozni más olyan tényezőket, amelyek fékezték a fejlődést, s olyan megoldásokat alkalmazni, amelyek gyorsulást eredményezhettek a politikai, gaz­dasági és szellemi szférában. Igy a gazdaság intenzifikálásának útjára kellett lépni, és ehhez alkalmazni a gazdasági mechanizmust. Már az akkori történelmi feltételek közepet­te elengedhetetlen volt hozzáfogni a rosszul működő társadalmi me­chanizmusok és elavult formák át­alakításához s társadalmunkat for­radalmi módon kivezetni a vál­ságból. Ennek a forradalmi lépésnek az objektív szükségszerűségét tükröz­ték azok a határozatok, amelyeket a CSKP Központi Bizottsága 1968. januárjában tartott ülésén fogadtak el. Joggal hangsúlyozta nemegyszer pártunk: januárra szükség volt. A Tanulságok megállapítja:,,Alapjá­ban véve a januári plénum eredmé­nyei kifejezték a CSKP-ban meg­érett válság megoldásának elodáz­hatatlan szükségességét, továbbá azt, hogy a párt tevékenységéből s főképpen a vezetésből el kell távo­lítani mindazokat az akadályokat, amelyek a párt és a társadalom új aktivitása, új fellendülése kibontako­zásának útjában álltak. “ Elsősorban a jobboldali opportu­nista erők számlájára írható, hogy kihasználatlanul maradt a szocializ­mus csehszlovákiai fejlődésének akkori nem kis esélye és ennek a fejlődésnek a világra gyakorolt hatása. Kik hiúsították meg az 1968 januárjában meglevő lehetőségeket Már a központi bizottság több 1967-es ülésén megmutatkoztak a testület egyes tagjainak jobboldali opportunista nézetei. Ezek a párt ideológiai lefegyverzésének s elmé­leti munkája alacsony színvonalá­nak következtében alakulhattak ki. Az utóbbi többek között abban nyil­vánult meg, hogy a pártnak nem volt világos programja a továbbiakat ille­tően. A különféle elméleti kutatással foglalkozó intézményekben már ko­rábban pozíciókra szert tevő jobbol­dali erőknek azonban volt. Innen támadták a pártot, s ezek a támadá­sok végül a nyílt hatalmi harccá váltak. A Tanulságok megmutatja, mi­lyen jobboldali program is volt ez. Nem tartalmazott semmi olyasmit, ami a csehszlovák társadalom pozi­tív átalakítására irányult volna, és semmiféle szocialista alapokra épü­lő mechanizmusbeli változtatásokat nem irányzott elő, amelyek aztán a fejlődés felgyorsulását, a szocia­lista társadalom új fellendülését eredményezhették volna. A közvéle­mény várakozásának megfelelt a megújulás vagy a demokratizálás jelszava, de a jobboldal visszaélt velük, és a szocializmus alapjai ellen irányuló támadásokra, bomlasztásra használta fel őket. A hatalmi harc logikája végül a jobboldali opportu­nista erőket szövetségre léptette a szocializmusellenes erőkkel, ame­lyek 1948 februárjáért szerettek vol­na revánsot venni: egy ellenfebruárt akartak, visszatérést a München előtti viszonyokhoz. A jobboldalnak fokozatosan sike­rült megbénítania a pártot, pozíció­kat szereznie szerveiben, megkapa­rintania a tömegtájékoztató eszkö­zöket, és irányítása alá vonni a ha­talmi intézményeket. Dubček és a pártvezetóség más tagjai eközben opportunista módon meghátráltak a szocializmusellenes blokk előtt, s az végül felülkerekedett. Ezzel lehetetlenné vált a hazánkban kiala­kult válság forradalmi, marxista-le- ninista szellemben történő megoldá­sa; így helyette szükségszerűen el­lenforradalmi megoldásnak kellett következnie. A dolgok odáig fajultak, hogy az ellenforradalom leverésé­hez szükséges feltételeket már csak a testvérországok internacionalista segítségnyújtása teremthette meg. Egyébként a NATO-országok mai militarista politikája - amely világ­méretű revánsra törekszik - is mu­tatja, mennyire átlátszóak voltak a jobboldal törekvései. Jelszavak és tettek Azok közül, akik a CSKP KB 1968-as januári ülése után megaka­dályozták a még fennálló lehetősé­gek kihasználását, ma sokan megle­hetősen furcsán viselkednek, külön­féle pamfelettjeikből ítélve. Húsz év­vel ezelőtt a Szovjetunió Kommunis­ta Pártját a „marxizmus uniformizá­lásával“ vádolták és azzal, hogy erővel ránk kényszeríti a „szocializ­mus szovjet modelljét“; ma viszont képmutatóan - pirulás nélkül - a szovjet átalakítás mellett foglal­nak állást. Demagóg módon azt állít­ják, hogy ók ugyanezt akarták már 1968-ban, és állítólag ma is. Ugyan­úgy, mint húsz esztendővel ezelőtt, a haladás híveinek hirdetik magukat, ellenfeleiket pedig a „konzervatív“ jelzővel illetik. Nem tanultak. A revi- zionisták, akik 1968-ban a szocializ­mus alapelvei ellen törtek, nyilván­valóan arra számítanak, hogy pol­gártársaiknak rövid az emlékezetük, s elfelejtették egykori céljaikat. Nem, nem felejtették el. Igaz, hogy azok a jelszavak, ame­lyeket 1968-ban hangoztattak, ha­sonlóknak tűnnek azokhoz, amelye­ket a Szovjetunió és Csehszlovákia Kommunista Pártja ma zászlajára tűz. A demokratizálásról, a lenini alapelvekhez való ragaszkodásról, az önigazgatás » fejlesztéséről, a szakszervezetek jogkörének a ki­szélesítéséről és hasonlókról van szó. Gorbacsov elvtárs Prágában az átalakítás motorjának nevezte a szocialista demokráciát, amely ugyanúgy, mint az egész átalakítási folyamat is zajlik, az SZKP vezetése alatt érvényesül. Jellemző azonban, hogy 1968-ban a jobboldal nem szo­cialista demokráciát követelt, hanem „tisztát“, „jelző nélkülit“, és nem ritkán - mint például a szakszerve­zetekben - kommunisták nélkülit is. Ennek a „tiszta“, látszólag tarta­lom nélküli demokráciának azonban volt tartalma: mint a Tanulságok rá­mutat, ez a szocializmusellenes erők mozgósítása volt, amelyek töb­bek között a KAN-ban (Klub anga­žovaných nestraníkú, 'Szervezett Pártonkívüliek Klubja’), az ún. 231- es Klubban és a megújult reakciós politikai pártokba tömörültek. Az új rendszerben a CSKP-nek végül nem is lett volna helye. Mint a jobboldali Literárni listy 1968. évi 18. számában írja: „Csehszlovákia Kommunista Pártját... ki kell zárni a közéletből...“. Az ilyen „demokra­tizálás“ sohasem volt, s nem is lehet az átalakításnak és semmiféle szo­cialista társadalom fejlesztésének motorja. Egyedül felbomlasztásának lehet eszköze, mint az 1968-as ha­zai események és a hetvenes évek végén Lengyelországban történtek mutatják. A szocializmus felbomlasztására irányuló ilyen módszereknek termé­szetesen semmi közük a nyílt politi­ka, valamint kritika és önkritika elvé­hez, amelyeket ma az SZKP demok­ratikus átalakítási gyakorlatában ér­vényesít. Ugyanilyen következtetés­re jutunk, ha összehasonlítjuk a gaz­dasági reform, önigazgatás, szociá­lis politika és a szellemi szférában való rendteremtés jelszavának jobb­oldali értelmezését azokkal a meg­közelítési módokkal, amelyeket ma e kérdésekkel kapcsolatban mind az SZKP, mind a CSKP alkalmaz. És ha nem is szabad bármilyen kritika racionális magvát vakon félresöpör­ni, s egyre-másra esetleg másképp is nézzük, mint 15 évvel ezelőtt, a lényeg ugyanaz marad: a Tanulsá­gok maradandó érvényű, mert a csehszlovák jobboldal ellenforra­dalmi tevékenysége a szocializmus lényege ellen irányult, éppen úgy, mint ma is. Mihail Gorbacsov elvtárs a prágai Kultúrpalotában figyelmeztetett arra a tényre, hogy „a legkülönbözőbb opportunisták igyekeznek az átala­kítás céljait a maguk szájíze szerint interpretálni és élósködni rajtuk“. Gorbacsov elvtárs hozzátette még: ,,Mindazonáltal nem mondunk le a szocialista társadalom tökéletesí­téséről az ideológiai ellenfél fondor­latai miatt. Szilárd elhatározással választottuk ki utunkat, és nem té­rünk le róla. “ JAROSLAV KUČERA „Új“ lesz a régiből Plakátarcú szöszi parányi fülbe­valókkal. Farmernadrágos fiú köny- nyű kis ezüstlánccal. Belvárosi öreg­úr féltve őrzött pecsétgyűrűvel. Fe­hér kesztyűs „Bovaryné“ vagyont érő karpereccel. Ékszerek. Maiak és régiek. Szé­pek és kevésbé szépek. Mester­munkák és mesteri giccsek. Ám a por, a zsír, a szemnek láthatatlan szenny nem kíméli egyiket sem. A drágaköveket, a gyönygyszeme- ket fényüktől, az aranyat, az ezüstöt sajátos csillogásától fosztja meg. Bratislavában, a Hviezdoslav Szín­ház szomszédságában, a szolgálta­tó vállalat tenyérnyi műhelyében ta­valy áprilistól ultrahanggal tisztítják az ékszereket. Ultrahanggal, amely a legapróbb szemű láncnak is visz- szaadja eredeti színét.- Vállalatunk újabb és újabb szol­gáltatásokkal próbál a lakosság ked­vében járni - állapítja meg Helena Zlochová, a Svadobka vezetője. - Biztosan hallott róla: egy évvel ezelőtt számítógépre bíztuk a hely­beliek lakáscseregondjának megol­dását; a gép gyorsan és megbízha­tóan dolgozik, még a legigényesebb ügyfelünknek is több megoldást, több cserelehetőséget kínál. Az ult­rahanggal való ékszertisztítást na­gyon okos ötletnek tartom, s meg­vallom: üzleti fogásnak sem jelen­téktelen. Igaz, a tisztítás az ékszer súlyától és nagyságától függetlenül mindössze hét koronába kerül, havi bevételünk azonban 4000 koronával emelkedett.- Ékszer és ékszer között nem kis különbség van, gondolom ultra­hanggal sem lehet tisztítani mindent.- Persze hogy nem. Épp az előbb méltatlankodott valaki: a borostyán is drágakő, akkor miért nem tisztít- tathatja ki legkedvesebb gyűrűjét. Ékszertisztítás ultrahanggal Hiába magyaráztuk neki, hogy a bo­rostyán a vegyi oldat és az ultrahang hatására elvesztené sajátos színét, a hölgy csak dohogott és mondta a magáét. Nem tisztíthatjuk továbbá a ragasztott kövű ékszereket sem - az ultrahang finom vibrálása még a legdrágább nyakékről is leválasz­taná a követ. Hetekkel ezelőtt gyer­tyatartókat és ezüst tálcákat hozott valaki; amikor meglátta az üvegedé­nyeket, amelyekben az ékszereket „fürdetjük“, szó nélkül sarkon for­dult. A kádacskákban ugyanis csak ékszerek férnek el, legfeljebb egy egészen kicsi púderdoboz ezüstből vagy aranyból.- Hol van még ilyen ékszertisztító az országban?-Tudomásom szerint Prágában, Brnóban és Zvolenban.- Tehát a négyezer koronás havi bevétel nem is olyan sok?- Most panaszra vár? Akkor meg fog lepődni. Mert azt kell, hogy mondjam: elégedettek vagyunk. S ahogy elnézem az arcokat: aki egyszer megfordult nálunk, az egy idő után újra elhozza láncát, fülbe­valóját vagy karperecét. Ugyanezt állítja Anna Hoiíková is, a vállalat első ékszertisztítója.- Sokszor nemcsak az ékszer gazdája, én sem akarok hinni a sze­memnek, mert az ultrahang, az ol­datok, a tisztítószerek teljesen újjá­varázsolják a sokéves tárgyakat. Fi­... aztán az ultrahangos fürdő (Lőrincz János felvételei) Előbb a tisztítószer... gyelje csak meg az embereket: tő­lünk mindenki derűs arccal távozik.-Pšeiig az első percben sokan elhúzzák a szájukat... furcsállják, miért kell ide a személyi igazolvány.- Higgye el: így van ez rendjén. Én itt nem egy elnyűtt kabátért, ha­nem drágábbnál drágább tárgyakért vagyok felelős.- Mivel szokott többet bíbelődni: a láncokkal, vagy a fülbevalókkal? Mert észerevettem, nemcsak ultra­hangot, egy parányi kefét is használ a tisztításhoz.- A láncokkal nincs sok dolgom, a drágakövekkel díszített ékszerek­kel azonban tovább „játszogatok“. De tizenöt percnél többet még a leg­díszesebb fülbevalóra sem kell vár­ni, pedig azon igazán van mit tiszíta­ni, főleg, ha húsz évig hozzá sem nyúltak.- Veszít-e súlyából az ultrahang­gal tisztított ékszer?- Nem. Egyetlen grammot sem.- Ezek szerint két-három év múl­va újra bekerülhet a kádacskába?- Akár fél év múlva is. Az ultra­hang nem tesz kárt benne. SZABÓ G. LÁSZLÓ LAKÁSRA VÁRVA... A lakás, a lakáslehetőség mindenkép­pen olyan alapvető tényező, amely döntő­en befolyásolja a lakosság életszínvona­lát és így egyben képet is ad a társadalom fejlődéséről. Nem mellékes, hogy a fiatal családok miként élnek egyedül, önálló háztartásban, különlakásban. Másrészt a lakás nagysága legalább ennyire meg­határozó tényező abból a szempontból is, hogy miképp alakul a fiatalok közös élete során a«« családmodell, hányán vállalnak egynél több gyereket. A lakás nagyságán kívül az is meghatározó tényező, hogy mennyibe kerülnek a nagyobb lakások. A szülők, nagyszülők együttélése a fi­atalokkal szintén döntő fontosságú lehet. A házasodni szándékozó fiatalok ilyen helyzetben inkább csak egy gyermeket vállalnak, gyakran pedig a nem mindig kellemes együttélés válással végződik. A felszabadulást követő nagy lakásín­ség fokozatosan csökkent és csökken. Csehszlovákiában a teljes lakásalapnak mintegy 61 százaléka az utóbbi negyven évben épült, Szlovákiában pedig ez a há­nyad 75 százalékos! Ha figyelembe vesz- szük a lakások minőségét, úgy egyértel­műen megállapíthatjuk, hogy az gyorsab­ban növekedett a lakások számánál. Megnőtt a lakóhelyiségek száma. Jelen­leg a három- és a négyszobás lakások teszik ki a teljes lakásalap mintegy 45 százalékát, és - különösen a nagyváro­sokban - az első és második kategóriájú lakások száma gyarapodott. A fiatalok számára még mindig a leg­több gondot a lakáskiutalásra való vára­kozás jelenti. Országosan olyan elvek vannak érvényben, amelyek valamennyi lakásépítési formában figyelembe veszik a többgyerekes családok lakásigényét. Csakhogy nem egyformán könnyű lakás­hoz jutni minden szakmában. Míg a nép­gazdaság legfontosabb ágazataiban a szövetkezeti lakásépítés keretében vagy pedig stabilizációs lakások kiutalá­sával viszonylag rövid idő alatt lehet la­káshoz jutni, addig vannak olyan ágaza­tok is, amelyekben nincsenek ilyen elő­nyök. A 'lakásszövetkezetekben pedig a lakásra várás ideje meglehetősen hosz- szú és a fiatal családok részére - objektív okoknál fogva - az önálló családiház­építés megvalósíthatatlan. Éppen ezért mind égetőbb társadalmi követelmény az újházasok számára mielőbb olyan lakás- lehetőségeket teremteni, amelyek több gyerek felnevelését is lehetővé teszik. (č-m) Csak ki tudnám venni a fülemből...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom