Új Szó, 1987. június (40. évfolyam, 125-150. szám)

1987-06-17 / 139. szám, szerda

Cl józűviet jíajfákáíl nPABflA A minőség társadalmi vonatkozásai A szovjet vezető szervek az utóbbi hónapokban nagyon sokszor és nagyon behatóan foglalkoztak a minőség kérdéseivel. A jó minőségű termékek gyártása, a magas színvonalú szolgáltatások biztosí­tása visszatérő témája a szovjet lapoknak. A Pravda, az SZKP KB sajtószerve a napokban vezércikket szentelt ennek a témának. A cikk legfontosabb meg­állapítása: a minőség nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi kérdés is. Egyre igényesebb lesz a vásárló. Ha egy öltönyre van szüksége, hiá­ba lesz megfelelő a méret, bármilyet nem vesz meg. Feltétlenül keresni fogja az ízlését kielégítő, jó szabású öltönyt. S így van ez minden vásár­lásnál legyen szó bútorról vagy kesztyűről, nyaralóról vagy egy pár cipóról. A cég termékeinek jó minőségét és korszerűségét várja el ma a fo­gyasztó a termelőtől. Az új árunak jobbnak kell lennie a korábbinál - szebbnek, kényelmesebbnek, tar- tósabbnak. örvendetes tény a fogyasztók, igényeinek növekedése. Elsősorban az a következtetés vonható le belő­le, hogy magasabb színvonalú lesz a fogyasztási cikkek gyártása, ha a vásárlónak lehetősége van válasz­tani. Másodszor pedig a szovjet em­berek növekvő jólétéről tanúskodik. Ezt a statisztika is alátámasztja. Az elmúlt évben a nemzeti jövede­lem fogyasztásra és felhalmozásra fordított része 3,6 százalékkal emel­kedett. A fizetés - beleszámítva atár- sadalmi alapokból való különböző jut­tatásokat - a munkások és alkalma­zottak esetében 277 rubel volt, a kolhoztagok havi jövedelme pedig 231 rubel. A lakosság reáljövedelme továbbra is állandóan emelkedik. Természetesen minden embert örömmel tölt el a fokozódó jólét. Ezzel együtt arra készteti őt és az egész társadalmat, hogy megoldjon egy sor társadalmi-gazdasági prob­lémát. Ismeretes: annál értékesebb a ru­bel, minél több szükséges árucikket lehet érte beszerezni, vagyis - állít­ják a közgazdászok - feltétlenül meg kell tartani az egyensúlyt az anyagi javak termelése és a forga­lomban levő pénzösszeg között. Az utóbbi időkig ezt a szabályt mégsem tartották be: a fizetésalap növekedé­se meghaladta az árutermelés nö­vekedését. Mint azt az SZKP KB januári plénuma megállapította: a termékek jelentős részének minő­sége ezenfelül nem felelt meg a mai követelményeknek, kiéleződtek az aránytalanságok a termelésben. Mindez olyan negatív társadalmi je­lenségeket szült, mint a hiány és az ezt kísérő spekulációk, a munka nél­küli jövedelmek. Az utóbbi években, különösen a fogyasztási cikkek gyártása és a szolgáltatások fejlesztését célzó, komplex program elfogadása után ezen a téren javulni kezdett a hely­zet. Számos olyan termék, amelyért azelőtt sorok álltak, ma már szaba­don megvásárolható. Sokkal több lett más árucikkekből is. Ennek elle­nére korai lenne azt állítani, hogy nálunk kielégítik a vásárlói igénye­ket. Nemcsak azért, mert ma is van­nak hiánycikkek, hanem azért is, mert nagyon sok termék alacsony minőségű. „Bemegy az ember az üzletbe, csak kapkodja a fejét, venni meg nincs mit - irta szerkesztőségünkbe N. Pritonko Kisinyevből. - Minden fakó színű, divatjamúlt szabású, csak a cérna tartja össze. Mindenki megérti: kifizetődőbb 60 rubelért im­port lábbelit venni és három szezont hordani, mint megvenni egy szezon­ra 35 rubelért, például, a leningrádi cipőipari egyesülés termékeit.“ Emelni a termékek minőségét azt jelenti, hogy emeljük az életszínvo­nalat. Ezek nem egyszerűen csak szavak. A selejtes termékek kijavítá­sára az állam kénytelen évente sok millió rubelt költeni. Ez éppen úgy a mi saját pénzünk, mint az, amit az új lakásba költöző kénytelen költeni a kontár építők hibájából az elkerül­hetetlen javításokra. Ha mindezek a hiábavalóan eltékozolt anyagi és munkatartalékok azonnal a vég­eredményre - a jó minőségű ter­mékre - lennének ráfordítva, már ma sokkal gazdagabbak lehetnénk. Ezért a minőségről való gondosko­Az édesanyák védelmében Egy, a szovjet nők körében vég­zett reprezentatív felmérés során 40 ezer munkásnő háromnegyede em­lítette az első helyen a munkakörül­ményeket és csak 7 százalék a ke­resetet. A figyelemre méltó értékíté­let-változásról Igor Besztuzsev-La- da professzor, a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiája szociológiai ku­tatóintézetének osztályvezetője nyi­latkozik.- Az 1959-es népszámlálási ada­tok szerint a munkaképes korú szov­jet nők 27,4 százaléka nem dolgo­zott nem tanult. 1970-ben már 10,3 százalékra - 11 millióra - csökkent a háztartásbeliek száma. A hirtelen csökkenést több ok magyarázza. Egyrészt a nők munkavállalással már a gyakorlatban is az egyenjogú­ságra törekedtek. Másrészt megnö­vekedett a családoknak nyújtható állami támogatás, bővült a gyer­mekintézményi hálózat, javult a szol­gáltatás, ezér» egyre kevesebb időt kellett a nőknek a háztartás vezeté­sére fordítaniuk. Közben - a két népszámlálás között eltelt időben - alaposan megnövekedett a nép­gazdaság munkaerő-igénye, ugyan­is a hatvanas években nagyarányú építkezések folytak Szovjetunió- szerte. Nagy szükség volt a szak­képzetlen munkaerőre is, amit a háztartásokból kilépő és munkába álló asszonyok jelentettek. Ezek a nők többségükben a második vi­lágháború alatt voltak fiatalok, szak­mát nem tanulhattak, de felnőttként már elhelyezkedhettek. Ók ma már nyugdíjasok. A terme­lésben tehát egy másik nemzedéket foglalkoztatnak, melynek műveltségi szintje a hetvenes évek közepén bevezetett kötelező középfokú okta­tás révén jelentősen megnöveke­dett. Az általános műveltség emel­kedése viszont emelte a munkafel­tételekkel és -körülményekkel szemben támasztott követelménye­ket is. A munkafeltételek javítása érde­kében születtek azok a törvények, amelyek egyes nehéz vagy veszé­lyes munkakörökben megtiltják a nók foglalkoztatását. Van viszont számos olyan terület, ahol még min­dig dolgoznak szakképzetlen nők. Ezt a problémát nagyobb részt már ebben az ötéves tervben szeretnénk megoldani. A műszaki rekonstrukció eredményeként a kétszeresére nö­vekszik az automatizált termelés színvonala. így lehetővé válik, hogy az ezredfordulótól 15-20 százalékra csökkentsük az ipari kézi munkát. A jó munkafeltételek közé tartozik a szakmai képzés és továbbképzés is. Az állam lehetővé tette a kisgyer­mekes anyák részére, hogy fizeté­sük csökkentése nélkül, munkaidő­ben képezhessék magukat tovább. A nőknek többé már senki nem mondhatja, hogy térjenek vissza a családba. Mint azt a szociológiai felmérések is mutatják, semmilyen körülmények között sem mondanak le a termelésben és a társadalmi életben kivívott és szilárdan tartott egyenjogúságukról. Arról már jobb nem is szólni, hogy a családba való visszavonulás mennyi kárt okozna a gazdaságnak, niszen például a Szovjetunióban a foglalkoztatottak fele nő. He lemondanának a munká­ról, a népgazdaság a munkaerő felét elveszítené. Ezért intézkedések egész sora támogatja a nőket, az édesanyákat. A jelenlegi körülmények között ez azt jelenti, hogy növeljük a fizetett gyermekgondozási szabadságot, biztosítjuk a rugalmas munkavég­zést és a részmunkaidőt foglalkozta­tást, javítjuk a szolgáltatások szín­vonalát. Helybe visszük a szolgálta­tásokat, megszervezzük az üzemi, vállalati szolgáltatóhelyek, boltok, üzletek hálózatát. A munkakörülmé­nyeket állandóan javítjuk, s mind értelmesebb, perspektivikusabb munkát adunk a nők kezébe. (APN) dás nemcsak gazdasági, hanem tár­sadalmi gond is. Határozott lépés történt az idén a hazai termékek megbízhatósága és konkurenciaképessége felé. 1500 üzemben bevezették a legfon­tosabb népgazdasági termékek és a fogyasztási cikkek állami átvételét. Az autonóm minőségellenőrzés ha­tásos gátat vetett a selejtek útjába. Az intézkedés gazdaságilag kény­szeríti az üzemekben a munka- és technológiai fegyelem megszilárdí­tását, a normatív-műszaki doku­mentáció felülbírálását, az elavult ellenőrző és mérőműszerek új, töké­letesebb és megbízhatóbb műsze­rekkel való helyettesítését, a terme­lés kultúráltságának növelését. Ez a gazdasági kényszer meggyorsítot­ta a dolgozók társadalmi aktivitásá­nak kibontakozását is. Ott, ahol ko­molyan hozzáláttak a minőség kér­déseinek megoldásához, kevesebb lett a csellengő, az igazolatlanul hiányzó, széles körben alkalmazzák az önelszámolást, több ésszerűsítő javaslatot nyújtanak be. Ilyen pozitív mozgások indultak be a Bakelektro- bitpribor egyesülésben, a taganrogi Krasznij Kotyelscsik gyárban, a szmolenszki hűtőgépgyárban és másokban is. Sajnos, még nem mindenütt áll a dolgozókollektívák, a minisztériu­mok és főhatóságok vezetői, a párt-, szakszervezeti és Komszomol-szer- vek figyelmének középpontjában a jó minőségre való törekvés. Ez pedig a selejtgyártók kezére játszik. Egy sor üzemben továbbra is a mennyiségi mutatókat hajszolják, s igyekeznek nem gondolni arra, hogy a raktárakban halmozódó ter­mékek nemcsak kidobott pénzt je­lentenek, hanem az emberi munka megbecstelenítését is. Több gazdasági ösztönzőt vezet­tek be az utóbbi időben a korszerű, megbízható, versenyképes termé­keket gyártó kollektívák számára, így például a kiváló minőségű ter­mékek 10-15 százalékos árkiegé­szítést kapnak. Aktívabban és céltudatosabban kell tevékenykedniük a helyi tanácsi szerveknek is a fogyasztási cikkek gyártásának növelése, minőségük emelése érdekében. A Belorusz SZSZK tapasztalatai azt mutatják, hogy minden határterületen, terüle­ten, köztársaságban vannak tartalé­kok, ami a lakosság helyi termelésű fogyasztási cikkekkel való ellátását illeti. Csak fel kell hívni az ipari üzemek figyelmét ezekre a kérdé­sekre, pontosan meg kell hatá­rozni azt a termékskálát, melynek gyártása előnyös az ipar számára és keresett a lakosság körében. Ezt a munkát pedig állandóan ellenőriz­niük kell - ott, helyben - a párt- és tanácsi szerveknek. A minőség javításának legfőbb tartaléka azonban mégis minden egyes dolgozó felelősségének foko­zása a munkahelyén végzett minden művelet helyességéért, továbbá a felelősség növelése a minisztériu­mi irodákban hozott minden egyes döntésért. Nemhiába mondják, hogy a legjobb ellenőr - a lelkiismeret. Jó gazdáknak kell lennünk nemcsak saját házunk táján, hanem közös otthonunkban, az egész országban is. Az alkotmány jogot biztosít a szovjet embereknek ahhoz, hogy kivegyék részüket a termelés irányí­tásából, személyesen hassanak a munka eredményeire. Ám még nem mindenki fogta fel, hogy az új módon végzett munka azt jelenti, hogy határozottan le kell mondani a régi szokásokról és mód­szerekről. így például a sajtó nem­egyszer bírálta a Rekord-VC-311 típusú színes televízió gyártóit, de a nem olcsó televízós készülék min­den tizedik példánya még ma is selejtnek bizonyul. Nem szabad elfelejteni: ahogyan dolgozunk - úgy élünk. Vagyis a mi­nőségre való törekvés mindenki fel­adata. Hát legyünk nagyon igénye­sek és szigorúak abban, hogy mit és hogyan csinálunk a saját munkahe­lyünkön. C KOMMENTÁLJUK ) A folytatásra is gondolva Véget ért az 1986-87-es pártoktatási év. A pártalapszervezetek júniusi taggyűlésén a kommunisták értékelték az év folyamán végzett munkát és a záróbeszélgetések eredményét, s ezek ismeretében az új oktatási évre vonatkozó alapvető követelmé­nyeket is meghatározták. Ez így törvényszerű. A kommunisták eszmei-politikai nevelése állandó folyamat, az előző időszakban végzett munkára és elsajátított ismeretekre épül rá célkitűzései­vel az új időszak, ez esetben az 1987-88-as pártoktatási év tananyaga. Az idei értékelések jelentőségét több tény is megnöveli. A pártoktatás hallgatói a XVII. kongresszus anyagait tanulmá­nyozták. Az egyes témák messzemenő lehetőségeket adtak arra, hogy a hallgatók az elméleti ismeretek kapcsán üzemüket és a munkahelyüket közvetlenül érintő kérdéseket is megvitassák. A párt oktatás résztvevői éltek e lehetőséggel. A hallgatók a gyor­sítás stratégiájával, valamint a tudományos-műszaki fejlesztés­sel kapcsolatosan számos kérdést tettek fel, megemlítettek problémákat és hiányosságokat. A hozzászólások és a feltett kérdések száma a nagyarányú érdeklődést bizonyítja. Az Érsek­újvári (Nové Zámky) járásban különösen a harmadik téma váltott ki élénk eszmecseréket. A pártoktatás értékelésekor azt is fel kell mérni, hogy az előadásokat követő szemináriumi beszélgetéseken felmerült konkrét észrevételeknek, javaslatoknak és bírálatoknak mi lett a sorsa. Ezt azért is fontos megtenni, mivel az 1987-88-as pártoktatási év tananyagai jellegükben a most véget ért oktatási év tananyagához hasonlóak. Az elméleti részek ismételten mély­reható elemzéseket tesznek lehetővé. Ha a pártoktatás hallgatói azt tapasztalják, hogy észrevételeiket a munkahely és az üzem gazdasági vezetői megszívlelték, akkor az új oktatási évben az előzőnél is nagyobb felelősségtudattal fogják keresni a gyorsí­tás lehetőségeit. Nem általánosságban, hanem munkahelyük viszonylatában. Ott, ahol az így lesz, az 1987-88-as pártoktatási év céljait is elérik. Az új oktatási év tananyaga ugyanis a CSKP XVII. kongresszusán elfogadott határozatok teljesítését segíti, többek között azzal, hogy a pártoktatás hallgatóival megérteti és elfogadtatja a munka minőségével szemben támasztott nagyobb igényeket, a felelősségérzet és a kezdeményezőkészség fontos­ságát. Az elmúlt pártoktatási évet értékelve a pedagógusok eszmei­politikai oktatásáról is szólni kell. Annál inkább, hogy az új oktatási évben a kommunista és a párton kívüli pedagógusok ismét közösen fogják tanulmányozni a pártoktatás tananyagát. Az 1986-87-es pártoktatási évben már bebizonyosodott, hogy az új szervezési forma az iskolákban folyó eszmei-politikai nevelés javát szolgálta. A közös csoportokban végzett munka a kommu­nista és a párton kívüli pedagógusokat egyaránt ösztönözte. A hallgatók sok új ismerettel gazdagodtak, és azt is megvitatták, hogy ismereteiket miként hasznosíthatják oktató-nevelő munká­jukban. A Nyárasdi (Topoľníky) Magyar Tanítási Nyelvű Alapis­kola pedagógusai közül többen azt részletezték a záróbeszélge­tésen, s hogy a szociális és gazdasági fejlődés meggyorsításá­nak lényegét és alapgondolatait melyik tanítási órán és hogyan ismertették meg tanítványaikkal. Azokban az iskolákban, ahol a véget ért pártoktatási évet kritikai igényességgel értékelik és megteremtik a jó folytatás feltételeit, az 1987 - 88-as pártoktatást a nyárasdihoz hasonló eredményekkel zárhatják. Tovább sorolhatnánk a pozitív tapasztalatokat, amelyekről a pártoktatási évet értékelő jelentésekben is szó van, s amelye­ket az oktatás hatékonyabbá tételéért a legszélesebb körben alkalmazni kellene. Példaként említhetjük az oktatók segítését és munkájuk következetes ellenőrzését. Az udvardi (Dvory nad Žitavou) Auróra Efsz-ben az oktatók a tananyagot előbb egymás között is megbeszélték, hogy a lényeges részletek ne kerüljék el figyelműket. Az Érsekújvári járásban az ismertetett témához kapcsolódó kérdéseket is adtak a hallgatóknak, amelyek alapul szolgáltak a szemináriumi beszélgetésre való felkészülésre. A propagandisták és az előadók olyan légkört teremtettek, amelyben a hallgatók az általuk tapasztalt fogyatékosságokról nyíltan elmondhatták véleményüket. A felmerült kérdéseket min­den egyes esetben részletesen megválaszolták. Mindez a pártoktatás gyakorlati értékét növelte, és olyan szempont, amely az új oktatási évben is meghatározó. A jó tapasztalatok összegezése és hasznosítása a pártoktatás haté­konyabbá tételét és gyakorlati értékének növelését segíti. EGRI FERENC A Szenei (Senec) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola 30 tanulója a napokban a modra-piesky üdülőközpont erdei iskolájában tartózkodik. A szép környezet lehetővé teszi, hogy a tanuláson kívül sportoljanak és megismerkedjenek a természettel. Képün­kön az alapiskola tanulói láthatók. (Magda Borodáčová felvétele - ČSTK)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom