Új Szó, 1987. június (40. évfolyam, 125-150. szám)

1987-06-16 / 138. szám, kedd

ÚJ szú 3 1987. VI. 16. A szovjet gazdaság gyökeres átalakításának kérdéseiről Az SZKP Központi Bizottságán tartott értekezlet vitájából (ČSTK) - Az SZKP Központi Bizottságán június 8-án és 9-én értekezletet tartottak a gazdaságirányítás gyökeres átalakításának kérdéseiről, amelyeket az SZKP KB rendes ülése fog megvitatni. Az értekezleten részt vett Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, Jegor Ligacsov, Nyikolaj Rizskov és Lev Zajkov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai, Borisz Jelcin, Nyikolaj Szljunykov és Nyikolaj Talizin, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának póttagjai. Az értekezletre meghívták a vállalatok és egyesülések, a minisz­tériumok és a főhatóságok vezetőit, továbbá tudósokat és pártmunkásokat. Az értekezletet Mihail Gorbacsov nyi­totta meg. Emlékeztetett rá, hogy a hónap végén tartják a párt központi bizottságának ple­náris ülését. A tanácskozás napirendjén a gazdaságirányítás átalakításának elvi kérdése fog szerepelni. A plenáris ülés feladata az lesz, hogy olyan döntéseket fogadjon el, amelyek az intenzifikálás szakaszában lehetővé tennék a gazda­ságirányítás új "egységes rendszerének érvényesítését. Ez döntő jelentőségű, mi­vel az átalakítás elvi, legfőbb kérdéséről van szó. Szeretnék elmondani néhány meg­jegyzést és meghallgatni véleményüket három kérdésben. Az első kérdés így hangzik: miként folyik az átalakítás nemcsak a gazdasági szférában, hanem az egész társadalom­ban? Hiszen az ország legkülönbözőbb területi egységeit képviselik önök, nap mint nap közvetlenül kapcsolatban állnak a dolgozókollektivák tevékenységével. Mit csinálnak most a pártszervek és a ta­nácsok, s mit a minisztériumok? Alkalmuk nyílik most arra, hogy állást foglaljanak és a saját szempontjukból értékeljék mind­azt, ami az átalakításnak a párt központi bizottsága januári plenáris ülése után megkezdett szakaszában történik. A második kérdés: mi a véleményük a vállalati törvény tervezetéről? Mindnyá­jan ismerik, és néhányan önök közül be­kapcsolódtak az össznépi vitába és a nyil­vánosság, előtt mondták el véleményüket, mások saját kollektívájukban, pártszerve­zetükben tanulmányozták. Bizonyára el­gondolkodtak ezen a dokumentumon és összehasonlították - úgymond - azokkal a realitásokkal, amelyek között ez vagy az a vállalat és dolgozókollektíva tevékeny­kedik. Természetesen van mit mondaniuk a központi bizottságnak erről a törvény- tervezetről. A dokumentumot meg kell vitatnunk a párt központi bizottságának júniusi ülésén, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának soros ülésén, meg kell sza­vaznunk és már mint törvényt kell jóvá­hagynunk. Amikor gazdaságirányításunk gyökeres átalakításáról gondolkodunk, akkor természetesen elvi kérdés a gazda­ság alapvető láncszemének, s az egysé­ges irányítási rendszerben elfoglalt hely­zetének a kérdése. A legfontosabb láncszemtől kezdve Ha a múltról beszélünk, akkor talán éppen az volt a legfőbb hiányosság, hogy felülről kezdtük. A tervszerű gazdaság számára ez valahogy logikus volt. Ezúttal azonban úgy döntöttünk, hogy mindent a legfontosabb láncszemnél kezdünk, mert korábban, amint hozzáláttunk a ter­vezés, az irányítás kérdéseinek vizsgála­tához a központi szervek szintjén, utána semmi sem jutott már a vállalatnak: a fel­ső szintek mindent maguknak tartottak meg. Az elvi intézkedések nem jártak sikerrel. Az új határozatok, ajánlások fele­más, megnyirbált formában jutottak el a vállalatokig, s egyszer sem sikerült igazából kibontakoztatni és végigvinni ezt a folyamatot. Éppen ezért a hatvanas, hetvenes években a reformra és a gazda­ságirányítás tökéletesítésére tett erőfe­szítések nem voltak eléggé hatékonyak. A most kezdődött folyamat kiinduló­pontja a vállalat, az egyesülés. Minde­nekelőtt azokat a mutatókat kell átgondol­ni és megkeresni, amelyek lehetőséget adnak ezeknek az alapegységeknek arra, hogy feltárják a szocialista gazdaság, gazdálkodási rendszerünk, a dolgozókol­lektíva potenciálját. És számunkra ezért rendkívül fontos, hogy megismerjük az önök véleményét, s megtudjuk, hogyan értékelik ezt a dokumentumot. Ha a kérdést így fogalmazzuk meg, egyben tudatosítjuk, hogy ha a törvényt elszakítanánk a vállalattól és a gazda­ságirányításunk egységes rendszerét al­kotó további elemektől, ez a vállalatot nehéz helyzetbe juttatná. Nem lenne ké­pes kihasználni valamennyi lehetőségét és áttérni az új gazdálkodási módszerek­re - elsősorban az önelszámolásra, az önfinanszírozásra és a rentabilitásra. Ezért folytak a törvény munkálatai a felső gazdaságirányítási láncszemek alapvető átalakításával párhuzamosan. Ez vonat­kozik a kormányszervekre és a gazdasági reszortokra, amelyekre hatalmas felada­tok hárulnak. A központ új szerepének megvilágítása során az egyik fontos kér­dés az volt, milyennek kell lennie az ágazat vezérkarának - a minisztéri­umnak. Az SZKP KB Politikai Bizottsága most megvitatja a gazdaságot irányító központi szervek tökéletesítésének gyakorlatilag minden irányát. Meg kell mondani, ez nem egyszerű. Minden szinten élénk vita folyik. És ez teljesen normális, mivel ma jelentős kérdéseket kell megoldanunk és természetesen a legjobban és minél ki­sebb veszteségekkel kell őket megolda­nunk. A harmadik kérdés így hangzik: miként képzelik el a központi irányító szervek szerepét? Ez tehát az a három probléma, amely­re figyelmüket kell összpontosítaniuk. Mivel a vállalati törvény jövő év január­jában lép érvénybe, világos, hogy a köz­ponti szervekben is új munkafeltételeknek kell létrejönniük. A határozati javaslatokról a KB politikai bizottságában tárgyaltunk, de határozato­kat nem hagytunk jóvá, nem erősítettük meg őket véglegesen, útbaigazításokat adtunk ahhoz, hogy a vita eredményei alapján módosuljanak. Ezeket a problé­mákat a párt központi bizottságának ple­náris ülésén is meg fogjuk vitatni. Amint a törvényt véglegesen jóváhagyja a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsának ülése, szükség lesz az összes határozat egyez­tetésére és jóváhagyására. Ezek a mi elképzeléseink. A reform komoly, nagyszabású dolog. Ez nem olyan, mintha a könyvben lapoznánk egyet vagy átélnénk egy napot. Bizonyos szakaszokon túl kell jutnunk, hogy elérjük azokat a célokat, amelyeket most alapo­zunk meg. Sok függ attól, milyen gondola­tokkal, milyen dokumentumokkal lépünk ebbe a kezdeti szakaszba. A nép alkotó részvétele Az itt megvitatott kérdéseknek nagy politikai jelentőségük van. Ebben a forra­dalmi pillanatban a pártnak hallatnia kell szavát. Az emberek most keresik annak lehetőségeit, hogyan javítsuk a g'azdasági mechanizmus működését és hogyan fej­lesszük tovább a szocialista demokráciát és a politikai rendszert. Ma sokkal inkább szükségünk van mindezeknek a problé­máknak a demokratikus megvitatására, a nép alkotó részvételére, mint bármikor korábban. xxx A gazdaságirányítás átalakításának fő irányairól szóló beszámolót Nyikolaj Szljunykov, az SZKP KB titkára terjesz­tette elő. Az SZKP KB áprilisi plenáris ülésén és k a párt XXVII. kongresszusán kidolgozott döntések alapján az országban jelentős politikai, gazdasági és szervezeti intézke­déseket tettek társadalmunk fejlődésének meggyorsítására, s ezek most megvaló­sulnak - mondotta. Kidolgoztuk és ugyan­csak megvalósítjuk az új szerkezeti-beru­házási politikát. Az erők és az eszközök a tudományos-műszaki haladás rendkívül fontos irányaira összpontosulnak. Rövid idő alatt kísérletileg ellenőriztük az új gazdasági módszereket. Néhány gazda­sági ágazat vállalatai áttértek a teljes önelszámolásra és önfinanszírozásra. Je­lentős gazdasági változások mindeddig nem álltak be. A gazdaságban továbbra is hat a ráfordításokat növelő mechanizmus, megmaradtak a bruttó termelési mutatók. Ilyenformán minél nagyobbak a ráfordítá­sok, annál nagyobb a termelés mértéke. A nem hatékony gazdálkodás annak kö­vetkezménye, hogy a termelő diktál a fo­gyasztónak. Ez hiányt teremt a népgaz­daságban, mert a termelés nincs aláren­delve a fogyasztói keresletnek, a fogyasz­tónak nincs választása, azt kell megven­nie, amit kap. Mindez szükségtelen és sokszor gyenge minőségű termékek elő­állításához vezet. A magas költségeket támogatják a térítésmentes beruházások és a devizaalapok, s mindez a költségve­tési eszközök terhére megy. A hatalmás dotációk, a hitelek töme­ges vissza nem fizetése, az alacsony hitelkamatok, továbbá az érvényben levő árak a források nem hatékony hasznosí­tására ösztönöznek. A tüzelőanyagok és nyersanyagok ára másfél-háromszor ala­csonyabb a világpiaci áraknál. A másik oldalon - az élelmiszerárak átlagban két­szer olyan alacsonyak, mint az előállítá­sukra fordított költségek. Nincs közvetlen kapcsolat a ráfordítások csökkentése, a gazdálkodás hatékonysága és a dolgo­zókollektíva bérezése között. A munká­sok, a mérnökök és technikusok a gya­korlatban nem igazi gazdái a forrásoknak és úgy bánnak velük, mintha senkié sem lennének. Nincsenek eléggé bevonva az irányításba és nem tartják magukat a kö­zös mű egyenjogú résztvevőinek. A ráfordítások növelésére ösztönző mechanizmus végleges felszámolása ér­dekében rövid idő alatt át kell térni a gaz­daságirányítás új, egységes rendszerére. A legfontosabb az, hogy megtaláljuk az optimális arányokat a központi tervezés és a vállalati önállóság között. Az SZKP KB következő ülésének kell megvitatnia és kidolgoznia a gazdaság- irányítás gyökeres átalakításának alapve­tő irányait. Ezt a vállalati gazdasági me­chanizmus tökéletesítésével kell kezdeni. A vállalatok új gazdasági mechaniz­musa létrehozásának legfőbb feladata, hogy fokozzák önállóságukat és a teljes önelszámolás és széles körű önigazgatás alapján folyó gazdálkodásuk eredményei­ért vállalt felelősségüket. Nincsenek azonban jogok kötelessé­gek nélkül. A vállalat nem élősködhet az államon. És nemcsak erről van szó, a te­vékenysége által szerzett eszközökkel nemcsak önmagát, hanem az államot is el kell tartania. Ebből következik az a szükségszerű­ség is, hogy a vállalatnak a teljes önelszá­molás és a saját forrásokból való finanszí­rozás elvei szerint kell dolgoznia. A költ­ségvetésből való finanszírozást általában kizárhatjuk. Minden vállalat köteles hoz­zájárulni az állami költségvetéshez, ezért fizetnie kell a használt termelőalapokért, a munkaerő- és természeti forrásokért, beleértve a földet és a vizet is. Ezek a térítések nemcsak az állam jövedelmé­nek állandó forrásai, hanem fontos ösz­tönzést is jelentenek a termelési források ésszerű kihasználására, mivel ezek a használati díjak annál alacsonyabbak, minél alacsonyabb a kihasznált források mértéke - mondotta a továbbiakban Szljunykov. A vállalatok helyzetében beálló gyöke­res változások szükségszerűen megkö­vetelik a vállalatok felett álló minden irá­nyító szerv funkcióinak, munkamódszere­inek és szervezeti felépítésüknek a meg­változtatását, megkövetelik a központi gazdasági szervek tevékenységének áta­lakítását. Elsősorban elengedhetetlen a gyökeres átalakítás a minisztériumok tevékenységében. A minisztériumok feladatai Ahhoz, hogy gyökeresen javuljon a mi­nisztériumok tevékenysége, fel kell őket szabadítani a vállalatok operatív irányítá­sának feladata alól, és fel kell hagyni azzal a hibás gyakorlattal, mely szerint a magasan hatékony vállalatokból eredő eszközöket újra elosztják a kevésbé haté­kony, veszteséges vállalatok között. A mi­nisztériumoknak az ágazatok tudomá­nyos-műszaki, tervező és gazdasági ve­zérkarává kell változniuk. A pártnak fele­lősséggel tartoznak a távlati szükségletek kielégítéséért, ami az ágazat termékeit illeti, meg kell előzniük fe aránytalansá­gokat és biztosítaniuk kell, hogy a terme­lési technológia és a termékek minősége elérje a világszínvonalat. Feladatuk a mélyreható szakosításon és kooperá­ción, a tökéletesebb szervezésen és ter­melésszerkezeten alapuló hatékony munka. Fontos a minisztériumok aktivitásának fokozása a külgazdasági tevékenység­ben, a káderek felkészítésében, átképzé­sében és szakképesítésük növelésében. A gazdasági mechanizmusban eszkö­zölt változásokkal összhangban megy végbe a központi gazdasági hatóságok tevékenységének átalakítása. A Szovjet­unió Állami Tervbizottságáról, az anyagi- műszaki ellátási bizottságáról, a pénzügy­minisztériumról, a bankokról, s a szövet­ségi köztársaságok minisztertanácsairól és a helyi szervekről van szó. Átalakítá­suk legfőbb célja, hogy átálljanak az irá­nyítás gazdasági módszereire. A vállalatok szerepének és felelőssé­gének jelentős fokozása a tervezés során létrehozza a reális feltételeket ahhoz, hogy az állami tervbizottság a Szovjetunió igazi gazdasági vezérkarává váljon. Az állami tervbizottság tevékenységé­ben az első helyen kell állma a gazdasági mechanizmus szüntelen tökéletesítésé­nek, a vállalatok hatékony munkáját elő­segítő gazdasági feltételek megteremté­sének és olyan megalapozott gazdasági normatívák és keretek kialakításának, amelyek biztosítják a vállalat önelszámo­lási érdekeit és az állami érdekek össze­egyeztetését. Jelentős mértékben kell javítani a tu­domány és a technika tervezését, vala­mint eredményeinek alkalmazását. E cél­ból ajánlatos kihasználni mind a gazdasá­gi módszereket, amelyek a tudományos- műszaki ismeretek minél gyorsabb, szé­les körű bevezetését ösztönzik mind az általánosító mutatókat, amelyek a tudo- mányos-műszaki haladás eredményeinek bevezetését jellemzik az állami tervekbe. Az alkalmazott tudományos kutatások fej­lesztésében is javasoljuk az átállást az önelszámolás és az önfinanszírozás elve­ire. Nem a tudományos intézeteket, ha­nem a tudományos munkát kell finanszí­rozni. A tudományos eredmény is áru, amelynek előállításához bizonyos ráfordí­tások szükségesek. A tudományos áru­nak vevőre kell találnia, aki megfizeti annak értékét. Az anyagi-műszaki ellátás rendszerét meg kell változtatni és összhangba kell hozni a gazdálkodás új feltételeivel, tekin­tetbe véve a vállalatok bővülő önállósá­gát. A források elosztásának gazdasági formái kerülnek előtérbe a termelőeszkö­zök nagykereskedelemre való fokozatos áttérése útján. Árreform A tervek között szerepel az árreform, melynek során biztosítani kell a nagyke­reskedelmi, a felvásárlási és a kiskeres­kedelmi árak közötti szerves kapcsolatot. Gyökeresen megváltozik az árképzés gyakorlata, úgy, hogy az tükrözze az árakban a társadalmilag szükséges ráfor­dításokat, ösztönözzék a tudományos- műszaki haladás meggyorsítását, a ter­melés innovációját és a termelés minősé­gének növelését. Rendkívül fontos, hogy az árképzés a ráfordítások növelése ellen hasson. Növekszik az árak szerepe a tervszerű arányok meghatározása, a gazdaság progresszív változásainak végrehajtása és a szociálpolitika megva­lósítása során. A pénzügyi és hitelmechanizmusnak jobban érdekeltté kell tennie a vállalatokat pénztartalékaik növelésében. A pénzügyi mechanizmusnak hosszú távú stabil sza­bályozókon és normákon kell alapulnia. Ez a vállalatok számára lehetővé teszi, hogy önállóan, felülről jövő beavatkozás nélkül hozhassák létre gazdasági és szo­ciális fejlesztésük pénzügyi bázisát. A bankoknak tevékenyen részt kell venniük a vállalatok gazdálkodásában, érdekelt partnerekké kell válniuk. A válla­latoknak hatékonyan kell felhasználniuk a hiteleket, s időben vissza kell fizetniük azokat. Megengedhetetlen, hogy a hitele­ket előre felhalmozzák a pénzügyi hiá­nyok vagy a gazdasági tevékenység hibá­inak a takarására. Új feladatai lesznek a munkaügyi szer­veknek. Létre kell hozni a hatékony foglal­koztatáshoz és elhelyezéshez, a felsza­baduló munkaerő átképzéséhez szüksé­ges rendszert - mondotta Nyikolaj Szljunykov... xxx Ezt követően az értekezlet résztve­vői szólaltak fel. A párt XXVII. kongresszusa és főleg a központi bizottság januári plenáris ülése után tudatosítottuk, hogy az átalakítás sürgető szükségszerűség - mondotta B. Fomin, a leningrádi Elektroszila egye­sülés vezérigazgatója. Első megnyilvánu­lásait a demokratizálás jeleiben látjuk. A gazdasági téren végbemenő átalakítás megerősíti a demokratizálási folyamatot és viszont: a demokratizálás kedvező fel­tételeket teremt a dolgozókollektívák öni­gazgatásához és a gazdaság fejleszté­séhez. B. Fomin a továbbiakban a tervezés tökéletesítéséről szólt és elmondta, jelen­leg túlcentralizált, túl sok mutatót foglal magában. A tervek kidolgozásának rend­szere nehézkes és sokfokozatú. Vélemé­nye szerint a tervet a közvetlen szerződé­sek alapján kellene összeállítani. A források elosztásával kapcsolatban annak a véleményének adott hangot, hogy a saját forrásokból történő finanszí­rozásra és a rentabilitásra való áttérés a fogyasztókat józan megfontolásra kész­teti. És mivel mindig egyaránt vagyunk termelők és fogyasztók, most, az új felté­telek között senki sem fog a saját pénzé­ért fölösleges dolgokat vásárolni. Az az árumennyiség, amelyet megtermelünk, teljesen elegendő ahhoz, hogy fennaka­dások nélkül dolgozzunk. B, Fomin szólt arról is, mi a szerepe a minisztériumoknak az új gazdaságirá­nyítási rendszerben. Hangsúlyozta, meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy a mi­nisztériumok apró dolgokban is beavat­koznak a vállalatok ügyeibe. A minisztéri­umoknak a legfontosabb dologgal- a tervszerű gazdasági és műszaki politi­ka megvalósításával kell foglalkozniuk. V. Moszkalenko, a szumi Frunze Gépgyár vezérigazgató-helyettese a gaz­dasági mechanizmus átalakításának szá­mos konkrét problémájáról, és olyan gaz­dasági feltételek megteremtésének szük­ségességéről szólt, amelyek fokoznák az emberek felelősségét és érdekeltségét a minél jobb munkaeredmények eléré­sében. Rámutatott, az önfinanszírozás igen jó gazdasági módszer. Ha bevezetésre ke­rül, bizonyára jelentős effektusokat hoz. Amint azonban a gyakorlat megmutatta, néhány minisztérium anélkül tért át az új feltételekre, hogy létrehozta volna a gaz­dasági normatívák rendszerét. V. Moszkalenko szólt a vállalati tör­vénytervezet egyes cikkelyeiről és han­goztatta, nem ért egyet az AVTOVAZ egyes dolgozóinak a dokumentummal kapcsolatos véleményével. Mihail Gorbacsov ezzel összefüg­gésben megjegyezte: Jó lenne, hogy ha írna erről és ezt a dokumentumot mint közgazdász értékelné. Az emberek szá­mára lehetővé kell tenni, hogy összeha­sonlítsák a különböző véleményeket és keressék az optimális változatokat. Egy­szerűbb lenne azt mondani, hagyják abba a vitát. Az emberek abbahagyják. És aztán? Visszatérnek oda, ahol voltak. Mindenki hallgat. Minden rendben van, az emelvényekről hurrá hallatszik, de az or­szágban semmi sem mozdul előre. Ezért nyíltan kell beszélni mindenről, bár úgy véljük, hogy fokozni kell a vitakultúrát és nem kell a panaszokkal a központi bizott­sághoz szaladni, mint azelőtt. Itt van a szerkesztő, megvan a politikai irányvo­nal, az alapelvek, a követelmények és a kritériumok - a szocializmusért, az át­alakításért, a nép érdekeiért, és nem a szocializmus ellen, nem a nép ellen. A viták során és a folyóiratok tevékenysé­gében is éppen ehhez kell tartanunk ma­gunkat. Az átalakítás folytatódik, de úgy vé­lem, nem olyan gyorsan, hogy meg lehet­nénk elégedve - mondotta a vitában A. Buzsinszkij, az AVTOZIL egyesülés vezérigazgató-helyettese. A termelés de­mokratizálása és a vezetők választható­sága - mindezek a gazdaságban végbe­menő gyógyító folyamat jellemző vonásai. Az önelszámolás és a demokratizálás- ezek az egyedüli helyes irányok a gaz­dasági mechanizmus átalakításában. A törvénytervezet magában foglalja a vállalatnak azt a jogát, hogy a terven felül gyártott termékeket saját elgondolásai szerint értékesítse. Ezt a lehetőséget semmiképp sem becsüljük alá. Ez az ország gazdasági fejlesztése meggyorsí­tásának jelentős és hatékony eszköze lesz, de mi ezzel egyelőre keveset foglal­kozunk. J. Peszkov, a ROSZTSZELMAS ter­melési egyesülés vezérigazgatója az öt­éves tervek összeállításáról beszélt. Hangsúlyozta, a normatívákkal szembeni megkülönböztetett hozzáállásra van szükség. Az átalakítás mindeddig nem érintette a bankrendszert. Ami a beruházási politikát illeti, úgy vélem, az önfinanszírozás mellett ponto­san meg kell határozni mit kell csinálnunk saját forrásainkból és mit az állami beru­házásokból. Kooperáció a kisebb vállalatokkal Georgij Arbatov akadémikus, az USA és Kanada Kutató Intézet igazgatója an­nak a véleményének adott hangot, hogy az adminisztratív módszerekről a gazda­sági módszerekre való áttérés valóságos forradalmat követel az agyakban. És ez a forradalom még nem ment végbe. Egyes „szent tehenekhez“ is hozzá kell nyúlni és úgy kell bánni velük, ahogy azt megérdemlik. Ezek egyike a növekedési ütem. Vajon miért kellene ebből a muta­tóból „szent tehenet“ csinálni? Kétszer annyi acélt gyártunk, mint az amerikaiak. Több esztergagépet, cementet és cipót gyártunk. Négyszer annyi tehenünk van. Most nem az ütemre, mint olyanra van szükségünk. A szó igazi értelmében vett növekedési ütemet csak az intenzív gaz­daságra való átállás után érjük el. Ez egyenlőre gyakran fiktív ütem, olyan, amelyre azoknak van szükségük, akik nem akarják elveszíteni a mutatókat és a prémiumot. Georgij Arbatov megállapította, hogy az iparban érezhető a gigantománia ten­denciája. A hatalmas vállalatok irányítása azonban bonyolult feladat. Ezért nem mindig célszerű az egyesülések kapacitá­sának növelése, inkább a kisebb vállala­tokkal való kooperáció lenne szükséges. (Folytatás a 4 oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom