Új Szó, 1987. június (40. évfolyam, 125-150. szám)

1987-06-16 / 138. szám, kedd

A szovjet gazdaság gyökeres átalakításának kérdéseiről (Folytatás a 3. oldalról) A Nyugaton most a tudományos-műszaki haladás éppen a kis vállalatokon keresz­tül vezet. Arbatov a továbbiakban a gazdaság- irányítás tökéletesítésével foglalkozott, síkraszállt a minisztériumok számának csökkentéséért és feladataik jelentős kor­látozásáért. Véleménye szerint meg kell változtatni a állami tervbizottság szerepét is. Az új feltételek közepette növekszik a versenyszellem szerepe, amelynek a vállalatokat az újdonságok bevezetésé­re keli ösztönöznie. Az igazi, gyors gazda­sági haladást nem lehet elérni nyomás alatt. Ez az egészséges szocialista kon­kurencia feltételei között lehetséges. Nem lehet monopóliumot teremteni mindjárt az elején valamilyen termék gyártására, ha­nem lehetővé kell tenni néhány vállalat­nak, hogy tegyék próbára erejüket, s így kell meghatározni a legjobb terméket, pályázat útján, mondotta Arbatov akadé­mikus. A gazdálkodás új feltételei között - mondotta V. Lukjanyenko vegyi- és kőolaj-gépipari miniszter - a vállalatoknak csupán a minimumát kell építeni állami beruházások segítségével, önmagunk­nak kell megtermelnünk az eszközöket. A mi igazgatóink már nem kérik tőlünk, hogy biztosítsuk számára ezt vagy azt. A válasz ez: Keresd meg magadnak a szükséges pénzt. Persze még mindig vannak olyan vezetők, akik tanácsokat kérnek, mit tegyenek. Megértik, hogy nin­csenek eszközeink ahhoz, hogy fedez­zük rossz munkájukat. Ez azt jelenti, hogy ä mechanizmus hatni kezd A jövőben bizonyára még jobban fog hatni. Ehhez időre van szükség. ^ V. Kabaidze, az ivanovói gépgyár igazgatója arról beszélt, hogy az átalakí­tás lassan folyik. Hangsúlyozta, a legna­gyobb akadály az a hosszú éveken ke­resztül bevett szokás, hogy csak azt kell tenni, amit fentről meghatároznak. Most a legfontosabb, hogy a kezdeményező­készséget ösztönözzük és fejlesszük. Meg kell változtatni a munkamódszere­ket, a termelés szervezését és az irányí­tást. Egyetértek azok véleményével, akik azt kérdezték, miért van annyi minisztéri­umunk? Nézzék csak meg: a takarmá­nyok előkészítésére szolgáló gépeket az egyik miniszter, az útépítő gépeket a má­sik miniszter hatáskörében gyártják, stb. A nemzetközi egyesülések jó dolgot jelentenek, de van egy probléma, amely- lyel jelenleg küzdünk és a jövőben is meg kell vele küzdenünk, s ez az árképzés. N. Travkin, a MOSZOBLSZTROJ tröszt igazgatója hangoztatta, teljes mér­tékben egyetért V. Kabaidzével. Az átala­kítást jelentős mértékben fékezi, hogy a vezetők csüggnek a régi munkaformá­kon. Van azonban még egy másik erő is, ez az egyes munkások közönyössége. Kialakult a gondolkodás élősködő módja. Néhány munkás mindeddig nem végzett egy kopek értékű saját munkát sem, de azt hiszi, hogy az állam sokkal tartozik nekik. Ez a pszichológia sok helyütt érvé­nyesül. És nem kivétel, hogy az állam problémáit máshova, a központi bizott­ságra, a politikai bizottságra és a kor­mányra ruházzák át. Mindez mintha nem érintené a legalacsonyabb láncszemeket. A magukét azonban akarják. Az áttörés csak ma kezdődik Az áttö­résnek az ideológiá|a önmagában azon­ban nem elegendő ehhez. Ez azt jelenti, hogy erősen hatnia kell az anyagi ténye­zőre. Ilyen tényező a kollektív brigádrend­szerü munkaszervezés és az összes vál­lalat átállása a teljes önelszámolásra. A. Geraszimov, a leningrádi városi pártbizottság első titkára azzal foglalko­zott felszólalásában, milyen a helyzetük és a szerepük a pártmunkásoknak a gaz­dasági mechanizmus átalakításában. Hangoztatta, a lenmgrádiak az utóbbi években bizonyos tapasztalatokat sze­reztek a népgazdasági komplexum haté­konyságának növelése során, és hogy hatni kezd a túlzott termelési ráfordítások­kal szembeni mechanizmus. Nem minden városi pártszervezet volt képes átállni az irányítás politikai mód­szereire - mondotta Geraszimov. A sike­res előrehaladáshoz ugyanis biztosítani kell a párlmunka átalakításának prioritá­sát és ez nem könnyű. Az ideológiai és politikai munka során az új feltételek kö­zepette szerzett egyes részleges tapasz­talatok nyomán mindeddig nem jött létre a gazdasági átalakításhoz szükséges pártmunka egységes, átfogó rendszere. Geraszimov annak a véleményének adott hangot, hogy gondosan ki keil használni az országban eddig elért eredmények során szerzett valamennyi pozitív tapasz­talatot, a kádereket fel kell vértezni az új munkaformákkal és -módszerekkel. Meg­különböztetett szerepet játszik itt a párt­munkás, az átalakítás biztosa. Mihail Gorbacsov ezen a helyen megjegyezte: Ne feledjék, hogy a politikai biztosok mindig szélsőséges körülmé­nyek között dolgoztak - a polgárháború és a nagy honvédő háború ideién. Szük­ségünk van az ilyen átalakítási felügye­lőkre, biztosokra a demokrácia feltételei között, pontosabban mondva olyan párt­vezetőkre, akik képesek lennének az élre állni. Az ágazatokban, sajnos, még sok olyan vállalat van, amelyek nem megfele­lő módon oldják meg az átalakítás kérdé­seit - mondotta Sz. Kolpakov, a Szovjet­unió vaskohászati minisztere. Számos vállalat munkája nélkülözi a stabilitást, bár igaz, ez ügyben a hozzállás változóban van. Amikor a szónok a rendkívül költsé­ges berendezésekkel dolgozó ágazat sa­játosságairól beszélt kifejtette vélemé­nyét, hogy a kohászatban célszerű lenne a nagy létesítmények 60 százalékát köz­ponti alapokból s 30-40 százalékát a vál­lalatok eszközeiből finanszírozni. A. Csuplinszkasz, a litvániai SZIGMA egyesülés vezérigazgatója azt a vélemé­nyét hangaztatta, hogy a most megvaló­suló intézkedéseknek meg kell hozniuk az eredményeket, mert az embereket érde­keltté lehet tenni. Számos intézkedésre lehet számítani a munka javadalmazása területén. Ha ezeket sikerül életbe léptet­ni, az nagy siker lesz. A műszaki haladás meggyorsításának gondjairól szólva hangsúlyozta, hogy most olyan termelésre és olyan új techni­kára van szükség, amely valóban meg­gyorsítja a folyamatokat és javítja a ter­mékek minőségét. Gennagyij Kolbin, a Kazah KP KB első titkára megállapította, Kazahsztán­ban rendkívüli körülmények között folyik az átalakítás. Jelentős erőfeszítéseket kellett fordítani a légkör stabilizálására a tavaly decemberi negatív jelenségek után. Azért, hogy az átalakításba bevon­juk az emberek széles körét, megkezdtük azoknak a legbonyolultabb kérdéseknek a megoldását, amelyekkel hosszú éveken keresztül senki sem foglalkozott. Ez a la­káskérdés, az élelmiszerellátás javítása és az aszfaltozott utak építése. A lakás- probléma megoldására egyebek között a magánerős építkezést is fel akarjuk használni. Kolbin felkérte Mihail Gorbacsovot, hogy az építőanyagok területére is ter­jesszék ki azokat az elveket, amelyek a mezőgazdasági termékek terén érvé­nyesülnek (az állami alapokba pontosan meghatározott mennyiséget kell leadni, a többi a maguké). Szilárd meggyőződé­sem, hogy megtaláljuk a terv túlteljesíté­sének módját és a problémákat sikeresen oldjuk meg. Mihail Gorbacsov ezzel kapcsolatban megjegyezte: A lakáskérdés most mindenütt előtér­be került, mindenütt sürgetőbb az élelmi­szer problémánál és más kérdéseknél Kolbin a továbbiakban rámutatott, hogy a terven felül megtermelt mezőgaz­dasági termékeknek a helyi ellátásra való kihasználása jelentős szerepet játszott az élelmiszerellátás javításában. A. Nagajevszkij, a ZSDANOVTYAZS- MAS termelési egyesülés vezérigazgató­ja a nagykereskedelmi árak meghatáro­zásának nagy jelentőségét hangsúlyozta. Szükség van a konvertibilis rubelre Oleg Bogomolov akadémikus, a Szo­cialista Világrendszer Gazdasági Intéze­tének igazgatója arról szólt, milyen ta­pasztalatokat szereztek az átalakítás so­rán más szocialista országok. Ezek a ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a gazda­sági irányítási módszer alkalmazása a nép számára a leggyorsabb és legköz­vetlenebb effektust mindenekelőtt a me­zőgazdaságban, a kereskedelemben, a könnyű- és élelmiszeriparban és a lakásépítésben eredményezi. És igen jellemző, hogy a gazdasági reformok, igaz, talán különböző időpontban, épp a mezőgazdaságban kezdődtek meg. így volt ez Magyarországon, Kínában és Csehszlovákiában. Bogomolov a továbbiakban a szocia­lista országok vállalatai közötti közvetlen kapcsolatokkal foglalkozott és hangsú­lyozta, fejlesztésükhöz a konvertibilis ru­belre lenne szükség. Mihail Skabardnya, a műszerek, au­tomatizált eszközök és vezérlőrendszerek gyártásáért felelős miniszter beismerte, hogy ez az ágazat ugyan nem ért el csúcsszintet, de már sokat tett. A minisz­térium igyekezett erősíteni a vállalatokat, egyesüléseket hozott létre, és ehhez bi­zonyos szabadságot biztosított számára. A. Nyesztyerov, a Kompleksz tudo­mányos-termelési egyesülés vezérigaz­gatója arról beszélt, hogyan halad az üzemben az átalakítás. Megállapította, a munkához való viszony területén nem állt be a gyökeres változás. A termékek állami átvételének bevezetése felfedte, hogy a termékek minősége elsősorban a technológiai fegyelem betartásától függ. Ezt pedig a munkások gyakran megsértik. Ennek felszámolása érdekében a kollek­tív szerződést egy olyan ponttal egészí­tették ki, amely szerint a technológiai folyamat megsértéséért a munkás prémi­umát csökkentik. A munkások ezt meg­szavazták. Megértették, hogy más út nincs. Mihail Gorbacsov itt- megjegyezte: Helyes, hogy ezt demokratikus módon teszik. Az önelszámolás feltételei közepette történő tervezés problémáival foglalkozott felszólalásában Leonyid Abalkin akadé­mikus, a Közgazdaságtudományi Intézet igazgatója. Kijelentette, az állami megrendelése­ket úgy értelmezem, mint a társadalom számára elsőrendű szükségletek feltétel nélküli kielégítésének rendszerét. Ehhez megfelelő jogköröket kell adni az állami tervbizottságnak, a minisztériumoknak vagy e helyi szerveknek. Olyan körülmé­nyeket kell teremteni, hogy az állami megrendelések a legkedvezőbbek legye­nek a vállalatok számára. A vállalatoknak harcolniuk kell az állami megrendelés elnyeréséért, mivel ebben az esetben, mondjuk, a nyereség kisebb részét kell átutalni a költségvetésbe. Az állami meg­rendelés ellátását deficites forrásokkal le­het biztosítani. xxx Mihail Gorbacsov összegezte a ta­nácskozás eredményeit. Kifejezte meggyőződését, hogy mind­az, ami itt elhangzott, tükröződik majd a párt júniusi központi bizottsági ülésén előterjesztett politikai bizottsági beszámo­lóban. Szeretném elmondani, folytatta, hogy ez a találkozó annak a munkának mintegy első elbírálása volt. amelyet a párt központi bizottságának politikai bizottsága és a kormány végzett a szovjet gazdaság egységes irányítási mechaniz­musa kiépítését célzó bázis létrehozására vonatkozó fő dokumentumok előkészíté­se során. Ebben az értelemben kifejthe­tem nemcsak saját véleményemet, ha­nem a vezetésben dolgozó valamennyi elvtárs véleményét: elégedettek vagyunk ezzel a találkozóval. Mindenekelőtt azért, hogy megkezdődött egy becsületes, vég­eredményben talán sok mindenben pole­mikus vita, amely az egyes kérdések értékelésénél különböző hozzáállásokat és nézőpontokat is magában foglalt. Alapjában véve ez a beszélgetés azonos azzal, hogyan alakítsuk ki elképzelésün­ket a jövőbeni gazdasági mechanizmusról és a gazdaságirányítás rendszeréről Nézetem szerint a legfontosabb kér­désekben, az alapvető dolgokban egyet­értünk. Mindenekelőtt abban, hogy az átalakítás nélkül nem haladhatunk előre. A hangsúlyt arra a kérdésre helyeztem, hogyan tekintenek az elvtársak az átala­kításra, hogyan halad az átalakítás, ho­gyan értékelik ezt a folyamatot és hogyan lehet az átalakítás által biztosítani a társa­dalmi-gazdasági gyorsítást. Egyetlen alternatíva Úgy vélem, a véleménycsere alapján megállapíthatjuk, az átalakítás többé már nem csupán a kor kihívására és társadal­munk szükségleteire adott elméleti és politikai válasz. Ez az egyetlen reális alternatívája annak a helyzetnek, amely­be társadalmunk, és különösen annak szociális-gazdasági szférája jutott A ta­lálkozó résztvevőitől nem hallottam más javaslatokat, valamennyien az átalakítás mellett vannak. Önök mögött, a nagyvál­lalatok vezetői mögött hatalmas kollektí­vák állnak, és ebben az esetben önök a dolgozók bizonyos véleményét fejezik ki. Másrészt önök párt- és más szervek, a tanácsok tagjai, melyeket demokratiku­san hoztak létre, az ismert elvek alapján. Bizonyos mértékig tehát önök azokat a véleményeket és értékeléseket is képvi­selik, amelyek a helyi párt- és társadalmi szervezetekben merülnek fel. Nem hi­szem, hogy itt csak személyes vélemé­nyek jutottak kifejezésre. Ezek nyilvánva­lóan olyan vélemények, amelyek megfo­galmazzák egész társadalmunk jelenlegi hangulatait, véleményeit és hozzáállásait. Ez nagyon fontos számunkra. Itt vannak közöttünk a tudomány kép­viselői is. Mögöttük áll a széles korú közvélemény, amely most nagyon sokat gondolkodik, vitatkozik a konferenciák, találkozók, viták keretében, a sajtó közve­títésével, egyszerűen a mindennapi be­szélgetésekben. Az a véleményem, hogy az elvtársak azokat a nézeteket is maguk­kal hozták, melyek bizonyos mértékig tük­rözik tudományos életünk hangulatait. Je­len vannak a tanácskozáson az ágazatok vezetői és a gazdasági főhatóságok ve­zetői. Meghívtuk a pártmunkások cso­portját is, mely közé sorolom, természete­sen, magamat is. A tanácskozás résztve­vőinek ilyen összetétele lehetővé tette az átalakítás átgondoltabb értékelését Min­denki az átalakítás mellett van: úgy lent, mint a társadalom irányításának más fo­kain. Ezt szögezem le elsősorban. Másodszor - látom, hogy valamennyi­en felelősségteljesebb álláspontra he­lyezkedtek a megvitatott kérdésekkel kapcsolatban. Ezt külön hangsúlyozni akarom. Természetesen nem szabad semmifé­le túlzásba esnünk. A központi bizottság plenáris ülése előtt pontos képet kell al­kotnunk arról, milyen a dolgok állapota az átalakítás kezdeti szakaszában. Mind­nyájan látjuk, hogy ez a folyamat lassan, nehezen, bonyolultan, ellentmondásosan alakul, de előrehalad. Új ösztönzések szükségesek, hogy a folyamat meggyor­suljon, felerősödjék. De nem a vitákban, hanem mindenekelőtt társadalmunk élete valamennyi területén, a legkülönbözőbb kérdések megoldása szempontjából. Ez az első következtetés, amely, gon­dolom, számunkra nagyon fontos. Senki sem vonja kétségbe az átalakítás létjogo­sultságát. Ellenkezőleg, mindaz^ ami itt elhangzott, próbálkozás, hogy tegyünk valamit az átalakítás gyorsabb üteme és nagyobb dinamikája eléréséért, hogy jobb eredményeket hozzon és kiterjedjen min­den területre, társadalmunk minden réte­gére. Nem véletlen, hogy második kérdés­ként a vállalati törvénnyel kapcsolatos nézeteiket vitattuk meg az ülésen. Úgy vélem, mindazt, amiről itt beszéltünk, a következőképpen lehet összefoglalni. Nem lehet számítani arra, hogy nyomban, azonnal ideális törvényhez jutunk az álla­mi vállalatról. Ehhez tisztáznunk kellene, hogy a jelen pillanat számára mi az ideális törvény és ideális lesz-e holnap is. Úgy vélem, realisztikusan jártunk el és vala­mennyien megállapítottuk, hogy az irányí­tási rendszer átalakításának adott szaka­szában a törvény nagy eredménynek szá­mít. Jó, hogy éppen az alapvető lánc­szemmel kezdtük. Tudatosítottuk, a tör­vényt jóvá kell hagyni, meg kell kezdeni a törvény alapján a munkát és ki kell deríteni erős és gyenge pontjait, és ha szükséges lesz, tökéletesíteni kell azt. Azonban már most is jó alapot jelent ahhoz, hogy hozzálássunk az új gazdasá­gi mechanizmus alkalmazásához. Mindazok a gyakorlati jellegű kérdé­sek, amelyek itt felvetődtek, figyelmet ér­demelnek. Erről azonban később fogok beszélni. Lényegében azt a nézetet val­lom, hogy ezt a törvényt terjesszük az SZKP KB plenáris ülése, s úgyszintén a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka elé. A harmadik kérdés úgy hangzott, ho­gyan képzelik el önök a gazdaságirányí­tás felső, központi szintjét a radikális reformok szakaszában. Elvi szempontból fontos számunkra az itt kibontakozott vita Hogyan tekintenek az elvtársak a központra az új feltételek között? A fő követelmény az, hogy tevé­kenysége, mindaz, amit a gazdaságirá­nyítás szempontjából a központban kell megoldani, ne legyen ellentétben a válla­lati törvénnyel. Felmerült itt ez a gondolat, s ezt a kö­vetelést mérlegeltük a központi bizottság politikai bizottságában és a kormányban is. Nyikolaj Rizskov csak most mondta el nekem, hogy naponta kell visszaadnia olyan dokumentumokat, amelyek ellentét­ben állnak a vállalati törvény tervezetével. Véleményem szerint az ilyen hozzáállást következetesen meg kell őrizni. Hiszen kidolgozott dokumentumaink vannak az állami tervről, a bankokról, a. pénzügymi­nisztériumról, az állami árhivatalról, a munkaügyi és szociális kérdésekkel foglalkozó állami bizottságról és további hivatalokról összesen 12 dokumentum készült el. Egyelőre nem hagyjuk jóvá a gazda­ságirányítás központi szerveiről ezeket a tervezeteket. Ha majd megkezdődik az ülés és a vita, nyilván sok szó esik róluk. Az ülésszakon majd jóváhagyják a tör­vényt. Ezután majd visszatérhetünk a ter­vezetekhez és majd ennek alapján, végső formába önthetjük azokat. Nyilvánvaló azonban, hogy a vállalati törvény nem lép érvénybe, ha nem oldjuk meg a központi gazdaságirányítás kérdéseit. Ebbe az irányba helyes úton haladunk: elemezzük és egyben változtatjuk az irányítást nem­csak az alapvető láncszem, hanem a köz­pont szintjén is. El kell mondani, vannak elképzeléseink a köztársasági és a helyi szervek felépítéséről is. Itt még sokmin­dent tisztázni kell, mindenekelőtt a vi­szonyt a központ és a helyi kezdeménye­zés között. Teljesen világos, hogy gazdaságunk - fejlődésének, színvonalának és mérete­inek, a dolgozók tudásbeli és kulturális színvonala megváltozásának köszönhe­tően most új szakaszába jutott. Ma, ter­mészetesen, jobban fel lehet tárni a meg­lévő potenciált. Mindazt, amit eddig sike­rült elérnünk, jobban ki kell aknázni, ki kell bontakoztatni a kezdeményezést és na­gyobb teret kell adni a gazdasági önálló­ságnak. A központ hatáskörében marad­nak a fő arányok, a fő mérlegek, a honvé­delem ügyei, a köztársaságok fejleszté­sének kérdései stb. Csak a társadalmi tulajdon alapján jön létre egy olyan köz­pont kialakításának lehetősége, amely képes prognózisokat adni, tervezni, kitűz­ni és elérni a célokat. Ez a mi előnyünk. Felmerül a kérdés, hogyan lehet összeegyeztetni a centralizmust a kezde­ményezéssel. Ehhez a mutatók mecha­nizmusára, rendszerére van szükség. Ép­pen ezt keressük. Mit akarok végül el­mondani? A gazdálkodás új rendszerére való áttérés és a gazdaságirányítás gyö­keres átalakítása feladatainak megoldása nem egyszerű probléma. Az új irányítási mechanizmusra, az új gazdaságirányítási rendszerre való áttérés több szakaszos lesz. A változások szakaszai Az első szakasz az ötéves terv hátra­levő három éve lesz. A törvényt a jövő évtől akarjuk bevezetni. Úgy hiszem, ez helyes. Legyen bármilyen nehéz is ez, tapasztalatokat kell szereznünk. Hozzá kell látnunk a 13. ötéves terv előkészíté­séhez. Már beszéltem arról, minden erő­feszítést arra kell összpontosítani, hogy a tervezésnél figyelembe vegyük az új hozzáállásokat. Az elkövetkező ötéves tervben át kell térni az új irányítási rend­szerre. Ez azt jelenti, hogy a következő három év feladata előkészíteni mindent, amire szükség van a gazdaságirányítás komplex rendszerére való áttéréshez. Mindezek után, három év elteltével, ami­kor átveszünk minden kérdést és az 1991. évbe lépünk, még mindig tanulni fogunk. Ez ismét új szakasz lesz. Milyen lesz, milyen sokáig fog tartani, ezt egyelőre nem tudjuk megjósolni, de ez már az a szakasz lesz, amikor a radikális refor­mok megközelítik a végső célt, amikor minőségileg új sikereket fogunk elérni a gazdaság és a szociális szféra fejlesz­tésében. Fontos munka lesz ez és sokáig fog tartani. Véleményem szerint még sok vita és módosítás vár ránk. Nemcsak tartalmuk­nak, de formáinak is figyelmet kell szen­telnünk. Kölcsönösen tisztelnünk kell egy­mást. Ma az államok szintjén is elismerik, hogy más országok másként is élhetnek. Hiszen ez az ő dolguk, ez a népek szuve­rén joga. Ha ezt megtagadnánk tőlük, miből indulnának ki a nemzetközi kapcso­latok? Az emberek is, akiket nyugtalanít a szocializmus sorsa, népünk jövője és országunk felvirágoztatása, különböző ta­pasztalatokkal rendelkeznek és különbö­ző nézeteket vallanak. Ezért olyan légkört kell biztosítanunk, mely lehetővé tenné minden vélemény figyelembe vételét. Ez nem jelenti azt, hogy a vita felelős­ségtudat nélkül is folytatható. Ellenkező­leg, mindnyájunknak nagyon felelősség- teljesnek kell lennünk. Ez kizárólag a viták stílusával és a kölcsönös tisztelettel bizto­sítható. Tévedések is felmerülhetnek. Úgy vélem, ezekről is vitatkozni kell. Olyan vitákra és beszédekre van szük­ség, melyeket a szocializmusról, a népről, a társadalmunkról való gondoskodás hat át. Ezeket ösztönözni és támogatni kell. Azt, aki antiszocialista alternatívákat akar nekünk javasolni, vissza kell utasítanunk. A nép ugyanis nem javasolja, hogy vál­toztassuk meg a rendszert, mi mindnyá­jan a szocializmus erejének kiaknázását akarjuk. Ezért mindenre, ami gazdagítja, szilárdítja a szocializmust, szükségünk van. Üdvözölnünk kell az ezt a célt követő vitákat is. Szeretnénk önöknek köszönetét mon­dani a találkozón való részvételükért, hozzájárulásukért és azért, hogy támoga­tásukról biztosították a párt központi bi­zottságának erőfeszítéseit a gazdaság gyökeres reformja bevezetésére. Ez az átalakítás során végzett munkánk straté­giai irányvonala. Sok sikert kívánok önöknek. ÚJ S3 4 1987. VI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom