Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)
1987-05-15 / 111. szám, péntek
Miloš Jakeš elvtárs beszéde ÚJ SZÚ 3 1987. V. 15. (Folytatás az 1. oldalról) 50 százalékkal emelhetjük a személyi fogyasztást, s így lényegesen emelkedne az életszínvonal, szilárdulna a szociális biztonság, és további haladást érhetnénk el a kultúra fejlesztésében és a műveltség emelésében, s javíthatnánk népünk életét. Ehhez elősorban a népgazdaság intenzív és hatékony fejlesztése szükséges. A kérdés megoldásának kulcsa a tudomány és a technika legújabb ismereteinek és a szocializmus előnyeinek az összekapcsolása, a KGST-országok 2000-ig szóló tudományos-műszaki komplex programjának megvalósítása, a Szovjetunióval és a többi testvéri országgal folytatott együttműködés^ejlesz- tése, főleg olyan formák fejlesztése, mint a kooperáció és a szakosítás. Feltételezi ez a termékek minőségének lényeges javítását, az anyag- és energiaköltségek csökkentését, progresszív szerkezetváltozások végrehajtását és fontos környezetvédelmi problémák megoldását. Az említett feladatok teljesítése során számos hiányosság merül fel. Ezekről részletesen a CSKP KB 4. és 5. ülésén esett szó. A párt központi bizottsága a hibák alapvető okát az irányító- és szervezőmunkában látja, ahol gyakran még mindig a régi módszerek szerint gondolkodnak és cselekszenek. A központi bizottság a hibák okait a jelenlegi gazdasági mechanizmus nem kielégítő működésében is keresi. Napjaink feladatainak sikeres megvalósítása, a szocializmus tekintélyének megszilárdítása és szüntelen fejlesztésének biztosítása annyit jelent, úgy kell kialakítani a társadalmi viszonyokat, hogy bennük teljes mértékben kibontakozhasson az ember alkotó ereje. A CSKP Központi Bizottsága ezért úgy döntött, hogy gazdasági reformot hajt végre, átépíti a gazdasági .mechanizmust, és törvényt dolgoz ki az állami vállalatról. Az SZKP KB-nak a kádermunkával és az átalakítással foglalkozó januári ülésének ösztönzése alapján a márciusi ülés számos intézkedést fogadott el társadalmi életünk átalakítására. A szocializmus alkotó erői forradalmi mozgósításának feladata előtt állunk, amely az élet minden területét - a politikát, a gazdaságot, a szociális és kulturális területet - is magába foglalja, beleértve a művészetet és az irodalmat is. Az átalakítás azért szükséges, hogy felszabadítsuk és megsokszorozzuk a társadalom szellemi potenciálját, a dolgozók alkotó képességét. A gondolkodásmód és gyakorlat olyan megváltoztatásáról van szó, amely megfelel az új szükségleteknek, az új és az elavult, az alkotó és a megcsontosodott küzdelméről van szó. Ez nem mehet végbe konfliktusok nélkül. Annál is inkább, mert sokan hozzászoktak a tétlenséghez, elkényelmesedtek, s nem hajlandók a változtatásra. A konjunktura- lizmus ellen is fel kell lépni. Hiszen nálunk mindig vannak olyanok, akik úgy vélik, hogy „elhamarkodják“ a fejlődést. Napjainkban sokan remélik, hogy az átalakítást úgy vészelik át, hogy szavakkal támogatják, hogy sokat beszélnek róla, anélkül, hogy saját munkájukon bármit is változtatnának. De tévednek. A szervezetek és szervek, a vezetők, a dolgozókollektívák és az egyének tevékenységének kritériuma az és a jövőben is az lesz, hogy mit tesznek a gyprsítás stratégiájáért és az átalakításért, örülünk annak, hogy ez a kérdés az önök kongresszusán is felvetődött. Az átalakítás káderváltozásokat is igényel. Ahol a vezetők nem tudják megoldani a feladatokat, és nem tudnak eleget tenni a kor követelményeinek, ahol nem képesek megváltoztatni az elavult módszereket és gondolkodásmódot, leküzdeni a rutinszerűséget, felelősséget vállalni az égető kérdések megoldásáért, nem lehet halogatni az ilyen változtatásokat. Ez azonban megköveteli, hogy jobban felkészítsük az embereket a vezető tisztségekre, bátrabban bízzunk meg fiatalokat felelősségteljes tisztségekkel, adjunk nekik lehetőséget, hogy felelős munkával bizonyítsák képességeiket. Vonatkozik ez a nőkre és a pártonkívüliekre is. Logikus, hogy a fiatalok fokozatosan felváltják a mai vezetőket. Ez az élet törvénye és a kor szükséglete. A kádercsere során azonban úgy kell cselekednünk, hogy a lehető legjobban hasznosítsuk azok tapasztalatait, akik megbízhatónak bizonyultak. S bár a múltbeli érdemekre nem lehet építeni - és ebben következeteseknek kell lennünk - nem szabad eltekinteni attól, hogy a szocializmus iránti elkötelezettség és a politikai fejlettség a vezetőkkel szemben támasztott egyik alapvető követelmény. Ennek azonban párosulnia kell azzal a képességgel, hogy meg tudja oldani napjaink feladatait. Azok nagy része, akik a szocialista építés bonyolult helyzeteiben bizonyították képességeiket és elkötelezettségüket, ma is élen jár a CSKP XVII. konqresszusa feladatainak teljesítésében. Életüket összekapcsolták a szocializmusért vívott harccal, s ezt szívvel- lélekkel tették, nemcsak úgy látszatra, mint ahogyan a különféle opportunisták radikálisan, egyszer „balról“, máskor pedig „jobbról" lépnek fel. Ezek az emberek képesek az átalakítás igényes követelményeinek is eleget tenni. Minden becsületes embert meg akarunk nyerni az átalakításnak. De nem fogunk problémáink megoldásakor, beleértve a káderkérdéseket is, azokhoz fordulni segítségért, akik az átalakítás ürügyén szeretnék megfosztani a szocializmust fő elvétől, a munkás- osztály vezető szerepétől, a párttól, amely a marxista-leninista teórián, a proletár internacionalizmuson és a Szovjetunióhoz fűződő tartós szövetségen alapul. Ellentétben velük, mi több szocializmust, több demokráciát akarunk - ebben és csakis ebben rejlik az átalakítás lényege, s az átalakítást következetesen meg akarjuk valósítani. A CSKP Központi Bizottsága intézkedéseket készít elő a kádermunka tökéletesítésére, mind a káderképzés, mind a káderek kiválasztása és értékelése szempontjából. A vezetők kiválasztásában növekszik a dolgozókollektívák szerepe, a jövőben pályázatokat hirdetünk és szakvizsgákat kell tenni, javul az általános tájékoztatás, mint a káderek munkája ellenőrzésének fontos eszköze, s kötelező továbbtanulást vezetünk be a vezetők részére. Növekszenek a vezetők politikai és szakmai felkészültségével, erkölcsi profiljával és jellemével, az emberekhez való viszonyával szemben támasztott igények, továbbá, hogy képesek-e irányítani és szervezni a dolgozókollektívákat, s az átalakítás feladatainak teljesítésekor tudnak-e élni teljes mértékben jogkörükkel. A gazdasági és a szociális fejlesztés meggyorsítása alapvetően kapcsolódik a szocialista demokrácia elmélyítéséhez a társadalmi élet minden területén. Hozzáállásunkat meghatározza ez a gondolat, s ebben egyetértünk a szovjet elvtársakkal: A demokrácia fejlesztésével szilárdítjuk a szocializmust. A kívánt gyorsítást anélkül nem érjük el, ha nem lendítjük mozgásba az egész társadalmat, és nem ébresztjük fel a társadalmi felelősségtudatot, s azt az igényt, hogy az egyén érdekeit összehangoljuk a társadalmi érdekekkel. Az átalakításnak a tömegek alkotómunkájára, a demokrácia, a kezdeményezés, a bírálat és az önbírálat, az általános tájékozottság sokoldalú fejlesztésére, az ellenőrzésre, a szociális igazságosság elveinek következetes megtartására, a szavak és a tettek egységére kell támaszkodnia. Ez nem könnyű. Vegyük például a munka mennyisége és minősége szerinti javadalmazás problémáját. Még sokáig eltart, amíg ezt a gyakorlatban érvényesítjük. Nem mindenki viszonyul aktívan ehhez a kérdéshez. Sőt még azok is, akik nagyon jól dolgoznak, és béremelést érdemelnének, gyakorta akadályozzák annak bevezetését, hogy a rosszul dolgozóknak ne fizessék ki a bérpótlékokat és a prémiumokat. Tudatában vagyunk annak, milyen gyakran hiányzik a bírálat és az elemzés képessége, s milyen nehezen jut érvényre. Ezért, elvszerűen és energikusan el kell távolítanunk mindazt, ami akadályozza a kritika, az önkritika és a demokrácia fejlődését. A CSKP XVII. kongresszusa által jóváhagyott gazdasági és szociális fejlesztés meggyorsításának stratégiája megfelel minden osztály és szociális csoport szükségleteinek és az ifjúság érdekeinek. Aktivizálni kell az embereket, felkelteni érdeklődésüket az iránt, hogy mi történik a gyárban, városban, hazánkban és a világban, s mindenkit érdekeltté tenni a nyílt párbeszédben. Nem a monológ, hanem az eszmecsere és az alkotó vita a módja az emberek aktivitása fejlesztésének, s annak, hogy mindenkinek lehetőséget adjunk arra, megmutassa, mire képes. Az átalakításnak elválaszthatatlan része a hiányosságok elleni energikus fellépés, s rend és a szervezettség megszilárdítása. Nálunk is előfordulnak negatív jelenségek, mint például az élősködés, a munka nélküli jövedelemszerzés, vandalizmus, az erkölcsi értékek megsértése és a társadalmi események iránti érdeklődés csökkenése. A fogyasztói életszemlélet hulláma társadalmunk egy részét is elérte. Itt nem segít a moralizálás. Határozott harcot kell vívnunk e jelenségek ellen, s le kell küzdenünk az ebben az esetben helytelen, elnéző magatartást. Meg vagyunk győződve arról: ha az emberek tudni fogják, hogy tetteink összhangban vannak szavainkkal, ha kellően tájékoztatjuk őket, ha reagálunk bíráló megjegyzéseikre és javaslataikra, nem lesznek passzív figyelők, hanem az átalakítás aktív résztvevőivé válnak. Ez pedig napjaink egyik legfontosabb feladata. Az eszmei alkotó tevékenység aktivizálása nélkül nem oldjuk meg ezt a feladatot. Szükséges, hogy az emberekben felkeltsük a szocializmus történelmi tekintélyének megszilárdításáért, az emberiség jövőjéért érzett felelősséget. Épp a szocializmus a nagy humánus hagyományok örököse, s ebben átvette a történelmi kezdeményező szerepét. A világ haladó erőivel együtt vállaljuk a felelősséget az emberiség sorsáért, harcolunk az össznépi értékekért, az élethez való jogért, az atomkatasztrófa ellen. E remények, akárcsak társadalmunk további fejlesztése és átalakítása csak a kultúra aktív részvételével érhető el, ez pedig megvalósíthatatlan a kultúra átalakítása nélkül. A CSKP XVII. kongresszusán a Gustáv Husák elvtárs által előterjesztett politikai beszámoló hangsúlyozza: A kultúra feladata a szocializmusban, hogy a nép érdekeit szolgálja. Arról van szó, hogy művészeink alkotásai valósághűen és magas művészi fokon ábrázolják a szocialista valóságot. Meg vagyunk győződve arról, hogy az írók többsége magáénak vallja ezt a feladatot, eszerint cselekszik, és a jövőben is eszerint fog cselekedni. Az irodalom jellege megmutatja, mennyire része az a társadalmi folyamatoknak. Abban, hogy milyen az irodalmunk, a társadalom helyzete és fejlődési irányzatai is tükröződnek. Az irodalom helyzete attól is függ, hogy a társadalom milyen feltételeket teremt az alkotáshoz és érvényesüléséhez. Nem kevés probléma van a kiadók tevékenységében, a könyvértékesitésben és a könyvek propagálásában. Meg kell hallgatnunk azokat az észrevételeket is, amelyek az üzleti szemlélet deformáló hatásaira, a könyvtermés nyomdai előállításának problémáira, a tömegtájékoztató eszközökben az irodalomi alkotások értékelésének ellentmondó kritériumaira figyelmeztetnek, és azokat is, amelyek óva intenek az ifjúság irodalmi nevelésének elhanyagolásától, vagy bírálják a következetlenségeket a honoráriumkérdések megoldásában. Ezekkel és más problémákkal foglalkozni kell, és az önök részvételével kell levonni a következtetéseket. A nemzeti szövetségek tanácskozása azt mutatta, hogy önök tudatosítják helyüket és pótolhatatlan szerepüket a társadalmi mozgásban, tudják, mit kell javítani és leküzdeni saját soraikban. A gondolatgazdag viták bizonyítják a szövetség tagjainak öntudatos állampolgári kiállását, törekvésüket, hogy sajátos irodalmi eszközeikkel hozzájáruljanak szocialista társadalmunk gyorsabb, sokoldalú fejlődéséhez. Ugyanúgy, mint a nemzeti szövetségek kongresszusainak, az önök kongresszusának is jellemző vonása a törekvés az irodalom társadalmi és szellemi befolyása növeléséhez vezető utak keresésére, hogy kortársainkat ideológiailag, erkölcsileg és érzelmileg felkészítsék a szocializmus fejlesztésének igényesebb, forradalmibb feladataira. Természetesen eközben nézetütközések is lesznek, nem kell, hogy minden nézet helyes legyen. Helyénvaló, hogy sokan önök közül ösztönzik a társadalmat, védelmezze és alakítsa hatékonyabban az egészséges környezetet, védelmezze hazánk nagy természeti és kulturális értékeit. Erre törekszik a párt is. Fokozatosan csökkenteni akarjuk a szénkitermelést, tisztítóberendezéseket akarunk üzembe helyezni. Ez nem kevés pénzbe fog kerülni, de ezt életszínvonalunk elválaszthatatlan részének tekintjük. Hiszen milyen értelme lenne a fényűző életnek, ha az ember nem ihatna vizet, és nem lélegezhetne tiszta levegőt. Azzal összefüggésben, hogy növekszik a tudományos-műszaki fejlődés jelentősége az ember felszabadításához szükséges jobb feltételek kialakításában, egyben szükséges harcolni a technokrácia ellen, harcolni kell esztétikai és etikai szükségletei fejlesztéséért és kielégítéséért. Ez nemcsak a kortárs témák kiválasztása és ábrázolása szempontjából fontos, hanem irodalmunk és egész művészetünk társadalmi tekintélyének és nagy szellemi potenciáljának érvényesítése szempontjából js. A szocialista társadalom életének minden területén a gyorsabb és teljesebb értékű fejlődés kulcsa az alkotó gondolkodás lesz. Éppen ez nyit nagy teret az életigazság művészi formákkal való felfedezése előtt. Ezekre a kérdésekre már a nemzeti szövetségek kongresszusainak vitájában is rámutattak. Vonatkoznak társadalmunk fejlesztése azon kulcsfontosságú problémáira, melyek valamilyen formában befolyásolják a társadalmi légkört. A valóság feketén-fehéren való szemlélése az egyik féligazság másikkal való helyettesítése, a konjunkturalizmus a negativizmus formájában vagy az életben felmerülő nehézségek és ellentétek leegyszerűsítésében megnyilvánuló sematizmus -, mindez nem segíti az átalakításért vívott küzdelmet sem akkor, ha irodalomban, sem akkor, ha valahol máshol merül fel. Állandó harcot kell vívni a bürokratizmussal, a megcsontosodottsággal, a konzervativizmussal, a dogmatizmussal, az egy helyben topogással mindenütt, igy a kultúrában is. A bürokratizmus megöli a kezdeményezést, megmérgezi az alkotó légkört. Mint ahogy máshol sem, ezen a szakaszon sem segítenek az irányítás adminisztratív módszerei, az utasítások és a tilalmak. A-kölcsönös bizalom légkörére van szükségünk a párt, az állami szervek és a kulturális alkotómunka között. Az irodalomnak ösztönöznie kellene a politikát is, és felhívni a figyelmet azokra a problémákra, melyeket gyakran éppen az irodalom hamarább felfedez, mint a tudomány. Elsősorban önök, írók döntenek arról, milyen lesz irodalmunk. Ebben önöké a felelősség. Irodalmunk számára számos ösztön- zést ad a szovjet írók tevékenysége. Ebből nem kevés gondolatot és elképzelést meríthetünk, melyeket ki lehet használni, és alkotó módon lehet érvényesíteni irodalomelméletünkben, kritikánkban és magában az alkotómunkában is. A valóság művészi ábrázolása - beleértve az égető problémák ábrázolását is - társadalmi feladat, melyet a művész helyett senki sem valósíthat meg. Fontos azonban az alkotó tehetségének és művészi képességeinek mértéke, annak az alkotói szabadságnak a mértéke, melyet mindenki saját tettével vív ki, azzal, milyen művészi szinten válaszol arra, amit az új feltételek között az embernek a társadalomhoz való új viszonya szül. Ezt kell elősegítenie a művészeti kritikának, és hozzá kell látnia a küzdelemhez az alkotás egyértelmű kritériumaiért, melyek az eszmei mondanivaló, az igazságosság, a pártosság mércéjévé, s a mesterségbeli tudás és a tehetség kibontakozásának mércéjévé válnak. Az irodalom mindig jelentős szerepet játszott a cseh és a szlovák nép kapcsolataiban az államunkban élő nemzetek és nemzetiségek közeledésében. Irodalmunknak ezt a hivatását ma is kétoldalú- an kell erősíteni. Nemcsak a cseh és a szlovák irodalom intézményes kapcsolatainak bővítéséhez és elmélyítéséhez vezető utakat kell keresnünk, hanem mindenekelőtt a cseh és a szlovák írók alkotó együttműködésének útjait, a tömegtájékoztató eszközöknek naprakészen és rendszeresen kell tájékoztatniuk a cseh és a szlovák irodalomról. Irodalmunkat és kultúránkat valamennyi nemzeti kultúra haladó hagyományai ösztönzik. Ebben az értelemben in- ternacionálisak. A kultúra internacionalizmusáról van szó, amely történelmi fellendülésben van, és szöges ellentéte a mi közegünkbe is behatoló imperialista tömegkultúrának. Feladatunk a nyílt ideológiai küzdelem ezzel az antihumánus kultúrával. A legjobb fegyver ellene a szocialista humanizmus valóban tartósan érvényes értékeinek létrehozása. Ha az embernek lehetősége van hozzájutni szép könyvhöz, látni egy értékes filmet, színházi előadást, nem elégszik meg a selejttel. Az előttünk álló célok megkövetelik, hogy müveikkel az írók is részt vegyenek az alkotó, erkölcsi szempontból szilárd állampolgári felelősségtudattal felvértezett, a szocializmus ügye iránt odaadó emberért való küzdelemben. Ábrázolniuk kell azokat a konfliktusokat, melyekben ezek a pozitív vonások kiemelkednek az önzéssel, a közönyösséggel, a fogyasztói szemlélettel és a szerzésvággyal szemben. Irodalmi alkotásainknak a béke, a szocializmus, az igazságosság, a tisztesség, a becsületesség, a dolgozó ember, a szociális haladás, a demokrácia és az igazság oldalán kellene állniuk. Az irodalomnak mindig az emberre gyakorolt hatása volt az értelme. Arról van szó, hogy ez a hatás segítse az embert helyének keresésében, támogassa a legjobb emberi tulajdonságokat és érzéseket, harcoljon a középszerűség ellen, nevelje az embert a szocialista hazafiság és az internacionalizmus szellemében. Méltányoljuk, hogy íróink tollából már számos ilyen mű született, és ezt joggal említette a beszámoló. Értékeljük ezeket. Üdvözöljük az írók érdeklődését az iránt, hogy alkotó módon vegyenek részt társadalmunk élete kérdéseinek megoldásában. Csehszlovákia Kommunista Pártja becsüli írószövetségeink munkáját. Hatékonyságuk további növelésének feltételét a demokratikus szellemben, az eszmeialkotó vitákban látjuk, melyek segítik a szerzőket - azokat is, akik nem tagjai a szövetségnek - irodalmi alkotómunkájuk javításában és társadalmi problémáinkban való eligazodásban, a művészeknek az élettel való szorosabb kapcsolatának kialakításában, mivel csak így lehet létrehozni igaz, nagy műveket. Ebben az évben az egész haladó emberiség megemlékezik a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójáról. Ezzel a forradalommal új korszak kezdődött az emberiség történetében. A nagy október forradalmi ösztönzésére 70 év alatt jelentősen megváltozott a világ, a dolgozó ember, a demokrácia és a szocializmus javára. Ma az SZKP, a Szovjetunió új forradalmi feladatokat valósít meg, melyek jelentőségüknél fogva ugyanolyan nagyszabásúak, mint azok, amelyeket az októberi forradalom vetett fel, s melyek a forradalom lenini hagyatékából erednek. A gyorsítás stratégiájának és a szocialista társadalom átalakításának megvalósítása újabb határozott lépés a szocialista országok társadalmi-gazdasági felemelkedése, a világban a szocializmus és a béke pozícióinak megszilárdítása, az emberiség régi vágyainak megvalósítása felé. A cseh és a szlovák irodalom forradalmi hagyományainak része, hogy a fokozott társadalmi mozgás időszakában mindig hozzájárult az alkotó kezdeményezés kibontakoztatásához olyan múvek létrehozásával, melyek szellemi felemelkedéshez vezettek, harcra buzdítottak és erőt adtak a küzdelemhez a társadalmi haladásért. A cseh és a szlovák irodalom művészi módon fogalmazta meg történelmünknek minden jelentős korszakát - a huszitizmus, az újjászületés, a nemzeti és a szociális felszabadulásért vívott harc, az ellenállás és a szocializmus építésének korszakát. Most, a szocialista építés és az emberiség túléléséért való küzdelem új szakaszába lépünk. Ez új hozzáállást, új gondolkodásmódot követel meg, ami vonatkozik magára a művészetre, de a társadalom átalakításában való részvételre is. Arról van szó, hogy valósághűen, magas művészi színvonalon ábrázolják korunkat, küzdelmeinket, vágyainkat. Hisszük, hogy az önök szövetsége, a Cseh és a Szlovák írószövetség is mindent megtesz irodalmunk alkotó erőinek és állampolgári kiállásának ösztönzéséért pártunk politikájának és társadalmi fejlesztése meggyorsításának támogatásáért, mindenekelőtt olyan új irodalmi múvek létrehozásával, melyek méltóak korunkhoz. (ČSTK-felvétel)
