Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)

1987-05-08 / 106. szám, péntek

Az átalakítás szempontjából kiindulva Túljutottak a nehézségeken, de bőven maradtak még gondok Három-négy évvel ezelőtt a Slov- cepa papír- és cellulózipari tröszt a legrosszabbul gazdálkodó terme- lési-gazdasági egységek közé tarto­zott Szlovákiában. Az 1983-as évet például 750 millió koronás veszte­séggel zárta. Tavaly viszont már 250 milliós nyereséget ért el. A siker el­érésének útjairól és módszereiről Štefan Dolák mérnökkel, a Slovcepa vezérigazgatójával beszélgettünk. • Hogyan került sor aránylag rö­vid idő alatt ilyen kedvező fordulatra a termelési-gazdasági egységben?- Elsősorban alaposan megvizs­gáltuk a veszteséges termelés okait. Az eredményekből kiindulva minden vállalatnál kidolgozták az újraterme­lési folyamatok gazdaságossági programjait. Az állóeszközök telje­sítményének a növelése, valamint a termelés anyag- és energiaigé­nyességének csökkentése ered­ménnyel járt. Közben a termelés előirányzott növelését változatlan létszámú dolgozóval értük el. Hozzá kell tennem azonban, hogy még nem jutottunk el az út végére. Első­sorban az a körülmény nyugtalanít minket, hogy a vranovi Bukóza vál­lalat új cellulóz- és bútoripari részle­gein, valamint a ružomberoki és žili- nai új cellulóz- és papíripari üze­mekben mindeddig nem sikerült elérni az előirányzott termelési para­métereket. Az a célunk, hogy belát­ható időn belül termelési-gazdasági egységünk minden vállalata gazda­ságilag önállóvá, vagyis nyeresé­gessé váljon. • Milyen intézkedések váltak be a gyakorlatban?- Hasznos intézkedésnek bizo­nyult többek között annak az alap­elvnek az érvényesítése, hogy a mesterek bérszínvonala legalább 200 koronával haladja meg az általa irányított munkásokét. A szükséges kádercserék is beváltak. A nyolcva­nas évek folyamán összesen 11 igazgatót cseréltünk ki. Egyes ese­tekben háromszor is sor került igaz­gatócserére, amíg a területi párt­szervekkel sikerült végleges megol­dást találni. Ilyen volt a helyzet a vranovi Bukóza és a žilinai Chemi- celulóza vállalatoknál. Végül is alap­vető fordulatot sikerült elérni a fel­adatok teljesítésében, • A dolgozók hogyan fogadták a káderintézkedéseket?- Eleinte kétkedéssel, de amikor meggyőződtek róla, hogy hozzáértő, munkaszerető és lelkes emberek kerültek vezető pozíciókba, elége­detten vették tudomásul a változá­sokat. Amikor aztán a feladatok si­keres teljesítése alapján a bérszín­vonal is javulni kezdett, teljes volt a bizalom az új vezetés iránt. Az emberek mindenhol megértették, hogy a sikerek alapja a céltudatos, igényes és jó minőségű munka. A jó eredmények a gazdasági dolgozók és a kollektívák fokozódó öntudatá­ban és biztonságérzetében is meg­nyilvánultak. • Ez bizonyára figyelmet érdem­ló változás. De mi a helyzet a ru­žomberoki cellulóz- és papíripari kombinátnál, amely már hat éve üzemel, de a tervezett paramétere­ket még nem sikerült elérni. Mi en­nek az oka?- Az okok elsősorban a műszaki tervezés hiányosságaira vezethetők vissza, főleg a faraktár kiépítésével kapcsolatban. A beruházónak és a tervezőnek ideális elképzelései voltak a feldolgozásra kerülő fa­anyag összetételéről és szállításá­nak folyamatosságáról. Ezeknek az elképzeléseknek azonban nem tesznek eleget sem az erdőgazda­ság, sem a faanyagot szállító állami vasút részéről. Az a helyzet, hogy ezekről a problémákról túl sokat be­szélünk, ahelyett, hogy gyökeresen és gyorsan javulna a helyzet. Rá­adásul a feldolgozásra kerülő fa mi­nősége egyre gyengébb. A vagono­kat is rendszertelenül rakják meg, válogatás nélkül, összekeverve a hosszú és a rövid, a nehéz és a könnyebb darabokat, s ezek osz­tályozása, darabolása és hasítása sok problémát okoz a ružomberoki kombinátban. Az egész ország terü­letén a vasút 250 farakodó helyet üzemeltet, de úgy látszik, hogy az erdőgazdaság és a vasút munkájá­nak koordinálása meghaladja az emberi képességeket. Bárhogy is van, e probléma megoldását csak további beruházásokkal lehet elérni. • E rendellenességeken kívül más problémák is akadnak?- Igen. A mi ágazatunk termelése 96 százalékban hazai nyersanyagok feldolgozására épül, ugyanakkor a műszaki berendezéseket teljes mértékben külföldről kell beszerez­nünk. Ebből az aránytalanságból nagyon sok problémánk adódik. A cellulóz- és papíripari beruházá­sok fajlagos költségei igen maga­sak, a berendezések behozatala pe­dig rendkívül devizaigényes. A fej­lesztési célok megvalósításának te­hát nagyon hátrányosak a feltételei, s a közvélemény nehezen tudja megérteni, hogy egy hazai nyers­anyagokra épülő ágazatnak miért vannak pénzügyi nehézségei. • Miért vannak?- Azért, mert elsősorban nem a népgazdaság többi ágazatát látjuk el papíripari termékekkel, csomago­lóanyagokkal, hanem a kivitelt kell előnyben részesítenünk, a megtérí­tendő devizahitelek törlesztése cél­jából. Egész termelési értékünk 24 százalékát kell exportálnunk, miköz­ben a hazai piacon egyes papíripari termékekből hiány mutatkozik. A csomagolóanyagok hiánya szinte már fékezően hat néhány ágazat, például az élelmiszeripar fejleszté­sére. A központi irányítási szervek viszont úgy kezelik ezt a kérdést, mintha ez csupán a mi problémánk lenne. Igen, a mi problémánkat ké­pezhetné akkor, ha a műszaki be­rendezéseket hazai forrásokból sze­rezhetnénk be. De nem ilyen a hely­zet. Az is hiba, hogy a mezőgazda- sági, az általános gépipari és más ágazati minisztériumok nélkülünk dolgozzák ki saját fejlesztési prog­ramjaikat. • A cellulóz- és papíripari vállala­tok hogyan segíthetnék elő erdeink takarékosabb hasznosítását, s a ha­tékonyabb termelést?- Nagyobb mennyiségű hulladék­papír feldolgozásával. Ezek gyűjté­sét azonban jobban kellene szer­vezni. Elsősorban az eddigi állami szabvány szerint történő osztályo­zás nem kielégítő, s így a hasznosí­tás sem éri el a kívánt színvonalat. Emellett a technológiai folyamatok­ban is olyan változtatásokat eszköz­lünk, hogy a faanyagokból az eddigi­nél több cellulózt lehessen kinyerni. A tűlevelű fafajok feldolgozásánál ilyen céllal egy teljesen új gyártási eljárást vezetünk be. Az ilyen intéz­kedések eredményeként ágazatunk termelési értékét ebben a tervidő­szakban 17 százalékkal növeljük, miközben a faanyagszükséglet vál­tozatlanul az 1985-ös szinten marad. • Közismert, hogy a cellulóz- és papíripari termelésnek ökológiai ki­hatásai is vannak. Sok bírságot kell fizetni a folyók szennyezéséért?- Ružomberokban és Žilinában a nemzeti bizottságokkal együttmű­ködve új szennyvíztisztítókat építet­tünk, ami azt eredményezte, hogy miközben kétszeresére nőtt a ter­melés, tízszeres mértékben csök­kent a szennyezés mértéke a koráb­bi helyzethez viszonyítva. Nem ilyen kedvező a helyzet a vranovi Bukóza vállalatnál, Gömörhorkában (Ge­merská Hôrka) és Štúrovóban. Itt még ebben az ötéves tervidőszak­ban akarjuk a helyzetet megoldani. A levegőt szennyező anyagok ége­tését Ružomberokban már az idén bevezetjük, s a tervidőszak végéig Žilinában is sor kerül erre. Az igaz­sághoz tartozik azonban, hogy amit a múltban elhanyagoltunk, annak helyrehozása most sok pénzbe kerül. • Végezetül mit kellene még megemlíteni?- Ahhoz, hogy elérjük vállalataink és az egész termelési-gazdasági egység teljes gazdasági önállósá­gát, hosszú és nehéz utat kell még megtennünk. Sokan vannak még, akik a problémák megoldását a köz­ponti forrásokból való merítésben látják. Olyan nézetek is előfordul­nak, hogy a szocialista vállalkozási gyakorlatban mindig lesznek ráfize­téses szakágazatok, veszteséggel termelő vállalatok. Az állóeszközök és a munkaidő jobb kihasználására, a magas minőségi színvonalú ter­melésre, s a gyártmányfejlesztésre épülő vállalati gazdasági önállóság koncepcióját egyesek csak átmene­ti, divatos hullámnak tartják, nem értették meg ennek létfontosságú jelentőségét. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban mi is megvizsgáljuk a vezérigazgatóság munkájának ha­tékonyságát, hiszen az átalakítás folyamatát mindenkinek a maga szintjén és saját hatáskörében kell megvalósítania. BÁTORI JÁNOS 1 ..... KO MMEN* rÁL JUK 1 A fogyasztók érdekében A Gyümölcs- és Zöldségforgalmazó Tröszt idei terve 2 milliárd 256 millió korona értékű kiskereskedelmi forgalmat irányoz elő. A tavalyi évhez viszonyítva 8,1 százalékkal több friss zöldséget, 9,6 százalékkal több mérsékelt égövi, 3,2 százalékkal több déli gyümölcsöt, valamint 8 százalékkal több burgonyát kell a lakos­ságnak eladniuk. Nem könnyű feladatok elé állítja mindez a tröszt dolgozóit. Hisz valamennyien tapasztalatainkból tudjuk, nehézségek, zökkenők vannak a zöldséggel és a gyümölccsel való ellátásban, ezek kiküszöbölése nagyon is időszerű. De érdemes néhány pillantást vetni a tröszt helyzetére, lehetősé­geire is, hogy az okok érthetőbbé váljanak. A zöldség és a gyümölcs tárolása nincs teljes mértékben megoldva. 175 nagyraktárban 92 ezer tonna árut - ebből 47 ezer tonna burgonyát, 22 ezer tonna zöldséget és 23 ezer tonna gyümölcsöt - lehet raktározni. Egyharmaduk viszont nem felel meg a követelményeknek és a raktér sem elegendő ahhoz, hogy az egész szükséges mennyiséget tárolni lehessen. Míg Cseh­országban egy főre számítva 27 kilogramm zöldség-gyümölcs téli tárolása biztosított, Szlovákiában csak 19 kilogramm. így aztán az egyes vállalatok arra kényszerülnek, hogy más szerve­zetektől béreljenek helyiségeket, vagy a szállítókkal megpróbál­nak szerződést kötni, hogy például a burgonyát csak a tavaszi hónapokban szállítsák a kereskedelmi szervezeteknek. Az ellátásban a nagyraktárak, illetve milyenségük csupán az egyik tényezőt jelenti. A másik meghatározó a kiskereskedelmi hálózat építése. A tröszt az elmúlt év végén 1204 kiskereske­delmi egységgel rendelkezett, melyekben összesen 48 360 négy­zetméter az eladótér. 344 bolt alapterülete, vagyis az összes zöldségüzlet 28,6 százaléka 25 négyzetméternél kisebb. A kis boltokkal összefügg egy további adat is: 692 olyan zöldséges­bolt van, amelyben csupán egy alkalmazott dolgozik. A fogyasz­tók szemszögéből nézve ez úgy nyilvánul meg, hogy gyakrabban kerül az ajtóra a felirat: betegség, szabadság, gyermekgondozás miatt zárva, de kétségkívül az eladás milyenségére is rányomja bélyegét az egyszemélyes üzlet. Igaz ugyan, hogy a múlt évben ezen a téren is történt némi előrelépés: a žilinai, a kassai (Košice), az érsekújvári (Nové Zámky) és a Banská Bystrica-i vállalatok bővítették hálózatukat. Tizenkét új önkiszolgáló épült. Ma már a meglevő 102 önkiszolgálóban bonyolítják le a tröszt kiskereskedelmi forgalmának 17,6 százalékát. De ellenkező elő­jelű példa is akad: 1986-ban Szlovákia fővárosában négy önki- szolgáló zöldségesboltot szüntetett meg a bratislavai vállalat. A fogyasztókat lényegében csak egy dolog érdekli: ott és akkor vásárolhassák meg a zöldséget és gyümölcsöt, amikor és ahol arra éppen szükségük van. Természetesnek azt tartanák ha valamennyi boltban mindig teljes választék állna rendelke­zésre. A déli gyümölcsök esetében a szállítás és egyéb kérdések akadályozzák ennek elérését, de sajnos, a mi éghajlati viszonya­ink között megtermelhető gyümölccsel, zöldséggel sem jobb a helyzet. Ha ilyen szempontból is szemügyre vesszük az ellátást, világossá válik: nemcsak a forgalmazó vállalat „ludas“ a hiá­nyosságokért. Ezen a téren is érvényes a sokat hangoztatott igazság: a kereskedelem csak azt kínálhatja, amit a szállítóktól megkap. Örvendetes viszont, hogy az idén együttműködésük további javításával szeretnék javítani a piac ellátását. A mezőgazdasági vállalatokkal kötött szerződések, illetve a kooperáció alapján bíznak abban, hogy az idén az évek óta felmerülő paprika és fokhagyma gond is megoldódik. De nagy súlyt helyeznek arra is, hogy rendszeresen, szervezetten felvásárolják a terményeket is a kistermelőktől. Mindezt a fogyasztók nagyobb elégedettsége érdekében teszik és mi méltán bízunk benne, hogy elhatározásu­kat valóra is váltják. DEÁK TERÉZ , ' Háziállatok okozta fertőzés A Škoda gépkocsik ružomberoki javítóüzeme a legkorszerűbb ilyen üzemek közé tartozik a Közép-szlovákiai kerületben. Mindenfajta javítást vállal gyorsjavítások­tól kezdve egészen a nagyjavításokig. A képen: Jozef Lesák JT 300 típusú diagnosztizáló berendezés segítségével egy motor paramétereit ellenőrzi. (Vladimir Gabčo felvétele - ČSTK) Társadalmunk nagy gondot fordít az állampolgárok egészségére. Ép­pen ezért magunknak is ügyelnünk kell egészségünk megóvására. Az emberi szervezet legveszélyesebb ellenségei közé tartoznak a parazi­ták (élésködők). Ezek sokszor meg­keseríthetik, sőt nagyon komolyan veszélyeztetik is az életünket. • A parazita olyan élő szervezet, .amely más élőlényeken élősködik. Nagyon sok fajtája van. Némelyikük szabad szemmel is látható, de van­nak olyan kicsinyek is, amelyek csak mikroszkóp segítségével válnak lát­hatóvá. Ezek emberen, állaton egy­aránt élősködnek, például kutyán, macskán, nyúlon, egéren, patká­nyon, sőt madarakon is. Az utóbbi időben egyre gyakrab­ban találkozunk az úgynevezett lár- vás toxikózissal. Ez olyan fertőző betegség, amelynek terjesztője le­het az ember által tenyésztett kutya és macska minden fajtája. A beteg­séget a kutya orsóférge (Toxocara canis) és a macska orsóférge (Toxo- cana cati) terjeszti. Főképp a fiatal állatokban nyüzsögnek ezek a fér­gek, amelyek rengeteg petét raknak, s ezek az állat ürülékével távoznak el és kerülnek a környezetbe. Az ember leggyakrabban közvet­lenül fertőződik, amikor a lárva peté­je szájon keresztül a szervezetbe kerül, ahol a testszövetekbe hatol, és ott kifejlődik a parazita. Sem a kutya, sem a macska orsó­férgének lárvája pete formájában nem ürül ki az emberi széklettel, ezért a betegség megállapítása igen nehéz. A betegség tünetei sokszor más betegségek tüneteihez hason­lóak, ezért az orvosnak nagyon kö­rültekintőnek kell lennie a diagnózis megállapításában. Ez különleges la­boratóriumi vizsgálatok és a vérben kimutatható ellenanyagok alapján történik. Az emésztőszerveken keresztül jut a fertőzés az ember szervezeté­be, a kutya vagy a macska székleté­vel beszennyezett földről, homokból stb. Hogy a pete tovább fertőzhes­sen, ahhoz ki kell fejlődnie belőle a lárvának. Ehhez bizonyos mennyi­ségű levegőre, melegre és nedves­ségre van szüksége. A gyerekek kicsi korban rendszerint úgy fertő­ződnek meg, hogy játszás közben a földet, a homokot a szájukba ve­szik, amely állati ürülékkel lehet szennyezve. De megkaphatják az állattal való közvetlen érintkezés út­ján is, bár ez ritkábban fordul elő. A betegséget nemcsak a gyerme­kek, hanem a felnőttek is megkap­hatják, különösen azok, akik földdel dolgoznak a mezőgazdaságban, a kertészetben, vagy kutya- és macskatenyésztéssel foglalkoznak. A betegség tünetei különféle szervekben léphetnek fel, a májban, a tüdőben, a szemben, a bőrben, sőt a központi idegrendszerben is. A be­tegség kezdeti szakaszában inga­dozó hőmérséklet, általános gyen­geség, levertség, rosszullét, hányás, izületi és izomfájás, valamint ét­vágytalanság jelentkezhet. Ha a szemben fordul elő, akkor megtá­mad bizonyos izomszövetet, ame­lyet a lárva átfúr, s így kisebb vagy nagyobb mértékű károsodást okoz. Ha a bőrt fertőzi meg, kiütések kelet­keznek, főképp a törzsön, az alsó végtagokon, és ezek a kiütések szinte kibírhatatlanul viszketnek. A diagnózis megállapítása és a betegség kezelése szakorvosra tartozik. A betegeket a kórházak fertőző osztályán kezelik. Ma már vannak hathatós gyógyszerek a pa­razitás megbetegedés gyógyítására, azonban a kezelés hosszantartó és gyakran többször is meg kell ismé­telni. A környezet, amelyben élünk, nagy hatással van az egészségünk­re. Ezért nagyon fontos, hogy a kör­nyezetünkben élő állatokat időnként állatorvossal ellenőriztessük, hogy nincsenek-e parazitákkal fertőzve. Minden állattartónak kötelessége a higiénia alapvető szabályait meg­tartani, ezt megkövetelni környeze­tétől is, és a gyerekeket is erre nevelni már kicsi koruktól fogva. Fő­képp a homokban játszó kisgyere­kekre kell nagyon ügyelnünk ott, ahol állatokat tartanak, hogy a föl­det, a homokot ne vegyék a szájuk­ba, ne csókolgassák a kutyát és a macskát. Ahol kisgyermekek van­nak, nem ajánlatos kutyát és macs­kát tartani a közvetlen környezet­ben. Ha mégis vannak ilyen háziál­latok, legfontosabb a lárvás toxoka- rózis megelőzése. DR. OĽGA SOBOTOVÁ ÚJ SZÚ 4 1987. V. 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom