Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)
1987-05-04 / 102. szám, hétfő
Az első egyetemek - ahogy a nevük is elárulja - még az egyetemes emberi tudás átadását tűzték ki célul. Aztán hamarosan szakosodni kezdtek, karok alakultak - a tudomány állásának és az ismeretek bővülésének megfelelően. Az arab mintára szervezett egyetemek fokozatosan terjedtek el Európában; olaszhonban, majd később másutt is, többek között Lengyelországban példányszámú folyóirata, az egy (eredeti) példányban kiadott Homokóra. Képmellékletét nem kisebb fotósok készítették, mint Kurucz Ottó. a Filmművészeti Akadémia hallgatója, és testvérbátyja, Kurucz Sándor, aki napjainkban Sára Sándor filmjeinek operatőre. Az Ady Endre Diákkör fénykora a hetvenes évek eleje-közepe. Ekkor saját irodalmi köre és színpada van, évente több kirándulást szerveznek Csehország történelmi tájaira; a szervezett diákjegyárusításnak köszönhetően egy-egy alkalommal negyven-ötven tag szorongott a leghíresebb prágai színházak kakasülőin. E jegyszolgáltatás révén olyan előadásokra lehetett bejutni, amelyekre már hónapokkal korábban elkeltek a jegyek. A kétszáznál több diák közben bázist teremtett a tevékenység kiszélesítésére is. Nyitni- kék néven az elnyűhetetlen Kozsár Miklós gépészmérnök-jelölt népi táncegyüttest alapított, amelyet a Pölhös Árpád, jövendő építész Nemes hagyományok folytatói A prágai Ady Endre Diákkör harmincadik születésnapjára és Csehországban kezdődött meg a felsőfokú oktatás. Mivel akkoriban az egész földrészen csupán néhány ilyen intézmény működött, négy világtájról sereglettek a diákok. A IV. Károly által alapított, majd róla elnevezett egyetemnek köszönhetően Prága már a 14. századtól kezdve igazi diákváros, többek között magyar diákok átmeneti otthona is. Az első világháború után jönnek létre különféle diákkörök. Ebben az időben egyszerre öt, csehszlovákiai magyar diákok alkotta kör is működött a száztornyú városban; működésük csaknem két évtized után, 1939-ben szűnt meg, amikor bezárták az egyetemeket. Az ötvenes évek elején jelennek meg ismét nagyobb számban csehszlovákiai magyar diákok a főváros felsőoktatási intézményeiben. Találkahelyük a Központi (Stred) Pályaudvar tőszomszédságában épült patinás Arco kávéház, amelynek súlyos márványasztalai mellett hány- ták-vetették meg péntek esténként a világ sorsát. Közben megérik bennük a felismerés, hogy - mivel a főiskolák, egyetemek szakembert kívánnak hallgatóikból faragni -, a szocialista értelmiségivé váláshoz feltétlenül szükséges önművelést, másfajta ismeretszerzést szervezett keretek között próbálják megvalósítani. Mindjárt az elején védőszárnya alá veszi a diákokat Blaskovics József turkológus, a Károly Egyetem orientalisztikai tanszékén működő Turkológiái Szeminárium vezetője, Rákos Péter, a magyar tanszék vezetője, és Bredár Gyula, a tanszék docense. Egy emberöltővel ezelőtt, 1957-ben érett meg a helyzet egy diákkör megalakítására. A „legöregebb prágai diák“, Blaskovics József, a szeretett Józsi bácsi visszaemlékezése szerint heves vita alakult ki a diákkör elnevezése körül. Az alapítótagok egy része. Sarló Körnek kívánta nevezni az új csoportosulást. Fábry Zoltán, aki „vigyázó szemét“ a prágai diákokon is tartotta, kezdettől fogva Ady Endre nevének felvételét ajánlotta. Az ő nemzedéke, a csehszlovákiai magyarság első generációja épp Ady nevével és szellemi hagyatékával szállt síkra az előítéletek ellen, a csehszlovákiai magyarok internacionalista tudatának kimunkálásáért, az európai szellemiségű emberért. Nevében és programjában egyaránt így lett a harminc esztendeje alakult Ady Endre diákkör a nagy elődök munkásságának folytatója, céljaik felvállalója. Az Ady Endre Diákkör tevékenysége kezdettől fogva két mederben folyik: a péntek esti találkozók az Arco kávéházban (újabban az Olym- piában) a kötetlen társalgás, a véleménycsere, a viták fórumai, míg a rendszeres havi találkozók mindig valamilyen kulturális műsor köré épülnek. Ez utóbbit többek között saját műsoros estek, valamint szlovákiai és magyarországi vendégelőadók szereplése jelenti. A kulturális jelleget még aláhúzza, hogy az utóbbi években a diákkör a Csemadok érsekújvári (Nové Zámky) alapszervezetének társult tagjaként működik. Az első jelentős fellendülési szakasz a hatvanas években volt, ekkor kezdett megjelenni a világ legkisebb vezetésével működő Tekergők népi zenekar kísért. Ez a két együttes hazai és külföldi fesztiválokon sikert sikerre halmozott. Az érdekesség kedvéért említsük meg, hogy, egy ideig a cseh műegyetem gépész- mérnöki karának védőszárnyai alatt működve, az egyetlen főiskolai tánccsoport volt Prágában; különféle rendezvényeken, pattogó magyar táncaival viharos sikert aratott a cseh közönség körében. Igazán megérdemelne egy cikket, hogy ez a csaknem egy évtizedig működő, rendszeresen fellépő együttes milyen szerepet játszott az előítéletek lerombolásában, a cseh-ma- gyar kapcsolatok erősítésében. Erre az időszakra esik a sporttevékenység megélénkülése is: tizenegy csapat részvételével kispályás focibajnokságon erősítették a jövendő bölcsészek, villamos- és gépészmérnökök, vegyészek, építészek, jogászok és orvosok a vizsgaidőszakban ellágyult izmaikat. Végül annyira jól ment a játék, hogy a „bajnokság“ végén összeállított válogatott egy idényben a cseh műegyetem labdarúgó bajnokságában Bökd-FEL néven a második helyet szerezte meg. A csapatnév persze nem a követendő taktikát jelölte, csupán egy kedves magyar-cseh öszvérszó volt, amelynek utótagja a villamosmérnöki kar hivatalos rövidítése (FEL - Fakulta Elektrotechnická). A hetvenes évek végétől kezdve, az új felsőoktatási törvény hatására (Szlovákiából csak olyan szakokra lehet Prága felsőoktatási intézményeibe jelentkezni, amelyek másutt az országban nincsenek) radikálisan csökkent a szlovákiai magyar diákok száma a prágai egyetemeken, számuk jelenleg száz körül mozog, ami a tevékenységen is érezhető. Ettől függetlenül azonban: a jubileum tiszteletére nagy lelkesedéssel hívták össze egy nagyszabású műsoros esetre a zömmel szülőföldjükre visszatért egykori diákokat. Az ezernél is több volt AED-tag- nak mintegy harmada jött el a hívó szóra. Eljöttek ifjúságuk csodálatos városába, hogy legalább egy estén ismét átéljék a régi parázs viták légkörét, a mai diákokkal együtt emlékezzenek, és tekintsenek a jövőbe. A krónikást jó érzés töltötte el: diplomata, tudományos kutató, szakszervezeti, párt- és áliami tisztségviselő, főorvos, gazdasági vezető foglalt helyet az asztaloknál. Jelen volt Rákos Péter és Bredár Gyula, valamint a kambodzsai kiküldetéséből nemrég hazatért Kocsis Sándor. Csak a betegeskedő, nyolcvanadik életéve felé közeledő „legöregebb diák“, Blaskovics József nem tudott eljönni. Olyan szakemberek gyűltek egybe szép számmal, akik becsülettel végzik munkájukat, igazi hivatásuknak tekintik az értelmiségi pályát. Ugyancsak jó érzés volt, amikor két héttel később a prágai találkozón A nadrágszíj „összehúzogatásával“ nem oldunk meg semmit Kultúra és pénz a Kelet-szlovákiai kerületben Lőrincz Gyula: Ady látott arcok közül sok felbukkant a Csemadok XIV. országos közgyűlésén is. Többen a központi bizottság tagjai, aktivisták, kulturális szövetségünk munkájának alakítói. Hűek a diákkör alapító tagjainak szándékához: jó szakemberként tevékenykednek, felvállalják szűkebb közösségük és az egész társadalom gondját; méltón a névadóhoz, folytatva Fábry Zoltánék, Balogh Edgá- rék munkásságát is. OZOGÁNY ERNŐ A kulturális-népművelési intézmények műszaki üzemeltetéséhez, valamint a tevékenységükhöz szükséges anyagi eszközök egyesítésének a kérdésével négy évvel ezelőtt kezdtek alaposabban foglalkozni a Kelet-szlovákiai kerületben. Hogy milyen sikerrel? A tizenhárom járásban különböző módszerek érvényesültek. A Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság kulturális osztálya megjelölte az utat, az alacsonyabb szintű irányítás számára tavaly kidolgozta az anyagi eszközök egyesítésének és a tevékenység egységesítésének követendő irányát a 8. ötéves tervidőszakra. A nemzeti bizottság tanácsának 1986-os számú határozata megszabta, hogy mennyit fordíthatnak a kulturálisnépművelési intézmények üzemeltetésére, hatékonyabb kihasználásukra, a meglevő objektumok korszerűsítésére és újak építésére, valamint a közművelődési dolgozók *• munkájának javítására. Hogy menynyire komoly problémáról van szó, azt jelzi a tavalyi kelet-szlovákiai kerületi pártkonferencia határozata is. Ebben egyebek között szerepel az a feladat, hogy a kerület járásaiban és Kassa (Košice) városában egyesíteni kell a pénzeszközöket az említett célokra. Az egész kulturális költségvetésnek ez az összeg alkossa legkevesebb tíz százalékát, ugyanakkor a kulturális intézmények kerüljenek a földműves-szövetkezetek és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom hatáskörébe.- Nem minden járásban követnek offenzív módszereket. Sokfélék a tapasztalatok is - mondja Mária Jasa- ňová, a knb kulturális osztályának gazdasági előadója. - Néhol egyenesen rossz a helyzet. Miről árulkodnak a számok? Tavaly a kerületben 2 millió 100 ezer koronát vontunk össze üzemeltetési célokra és a tevékenységre, a beruházásokra pedig 17,2 millió koronát. Érintette ez Kassa város művelődési házait, Rozsnyót (Rožňava), Spišská Nová Vest és Vranov nad Topľout. Vajon mik okozzák a kultúrára fordítandó anyagi eszközök egységesítésének eredményeiben mutatkozó különbségeket? Például, nem nagyon várható pénz a veszteségesen gazdálkodó mezőgazdasági üzemektől. A városokban, ahol nagy gyárak vannak, megint más okok játszanak közre. Minthogy ezek a gyárak a saját szakszervezeti üzemi klubjukat finanszírozzák, többségük elutasítja, hogy városi méretekben járuljon hozzá a kulturális élet fejlesztéséhez. Részben igazat kell adnunk nekik, azonban a probléma ilyen felfogása nem más, mint önző magatartás. A kivétel erősíti a szabályt: a strážskei Chemko városi méretben vállalt felelősséget a kultúráért, a nemzeti bizottság helyett is, az csupán hozzáadja a maga részét a költségvetésből. Gyakran előfordulnak aztán olyan jelenségek, hogy csupán a kiváló amatőr művészeti együtteseket igyekeznek támogatni, azokat, amelyekben megvan a lehetőség a művészi színvonal további emelésére. Minden újnak ki kell állnia az idő próbáját. Az anyagi eszközök egyesítésének programja azonban annak ellenére is megvalósulni látszik, hogy nem mindenütt veszik teljes mértékben figyelembe. Nem ismeretlenek azok a tendenciák sem, amelyek mellékvágányra szeretnék terelni a kultúrát, nagyobb fontosságot tulajdonítva a szociális program megvalósításának. Tükröződik ez az intézmények üzemeltetesére szánt pénzösszegek nagyságában is. A beruházásokat tekintve, a jövőben kevésbé lesz szó új épületekről.- Az anyagi eszközök egyesítése a kerületben mindenütt más-más módon történik - állítja Emil Figel. a knb kulturális osztályának vezetője. - Megfelelő megoldásnak olyan szerződések megkötését tartjuk, amelyek önkéntes alapon jönnek létre. De más forma is bevált. Például a Poprádi és a Vranov nad Top- l'ou-i Jnb tanácsa pontosan megszabta az üzemeknek és a szövetkezeteknek, hogy mennyivel járuljanak hozzá a kulturális élet fejlesztéséhez. Más járási nemzeti bizottságok is koordinálják az egységes kulturális-közművelődési terv megvalósításához szükséges pénzeszközök és tárgyi feltételek biztosítását. Vannak helyek, ahol ez nem megy hatékony politikai szervezőmunka nélkül. Különösebben nem törik magukat e téren a Rozsnyói és a Humennéi járásban sem, ahol csak a nemzeti bizottságoktól szoktak pénzt kérni. Gyenge ilyen szempontból a Kassa- vidéki járás, ahol eddig mindössze nyolc földműves-szövetkezet írt alá szerződést. Külön fejezet a Tőkete- rebesi (Trebišov) járás. Az elmúlt ötéves tervidőszakban ugyan felépült a járási székhelyen a Mezőgazdászok Klubja, egyesített pénzforrásból, 30 millió koronáért, mégis úgy tűnik, mintha azt gondolnák itt. a szalag átvágásával lerótták adósságukat a kultúrával szemben. Amikor az üzemeltetéshez és a tevékenységhez szükséges anyagi hozzájárulásról van szó, a földművesszövetkezet és az állami gazdaság - ebben a mezőgazdasági, élelmi- szeripari jellegű járásban - „skótnak“ mutatkozik. Mivel lehetne javítani a helyzeten? Mindenekelőtt növelni kell valamennyi érdekelt szerv és szervezet együttműködésének hatékonyságát. Nagyobb hatást kell gyakorolni az igazgatói tanácsokra, a járási mezőgazdasági igazgatóságokra, szüntelenül tárgyalni kell a helyi művelődési központok, a földműves-szövetkezetek, a vállalatok és a nemzeti bizottságok szintjén. Az úgynevezett helyi kultúra anyagi-műszaki alapjának fejlesztése nem oldható meg azzal, hogy a végtelenségig húzogatjuk összébb a nadrágszíjat. EMIL BABÍN LEMEZ A cseh folk a legutóbbi időkig a popzenei élet perifériáján, viszonylagos elszigeteltségben formálódott, fejlődött, olykor viharok közepette is. Jó értelemben vett amatőrizmus, nagyfokú szellemi önállóság a témaválasztásban és megvalósításban, szoros kapcsolat a költészettel - ez jellemezte művelőinek tevékenységét, amelyben nem a műszaki feltételek, a hangszerek, az intézményi kapcsolatok, az üzleti szellem játszották a döntő szerepet, hanem a folkénekes egyénisége. Negatívumként említhetjük ugyanakkor a szakszerű és rendszeres kritika hiányát, a belterjességet és az értékingadozást, ez utóbbit főleg a középmezőnnyel kapcsolatban. A közönség egyre nehezebben tudta megkülönböztetni az esztétikailag maradandót az értéktelen alkotástól. Az elmúlt két évben mindez egyre világosabbá vált. A hazai lemezcégek ugyanis, tapasztalva a folkzene növekvő népszerűségét, egymás után adták ki e második popzenei réteghez tartozó énekesek és együttesek kis- és nagylemezeit. Folkszamba? Karéi Plíhal, Wabi Danék, Ivó Jahel- ka, Dáša Andrtová-Voňková, az Erben fivérek, az AG Flek és mások után nemrég a Nerez is a lemeztulajdonosok sorába lépett. Lemezük Masopust címmel jelent meg. Zuzana Navarová (ének), Vit Sázavský (gitár, ének), Zdenék Vŕešťál (gitár, ének) és Vladimír Vytiska (bőgő) a fiatal folkgeneráció egyik ígéretes együttesét alkotja. Nagylemezük anyagát eddigi rádió- felvételeikből állították össze. Jóllehet munkájukban kiütköznek bizonyos hiányosságok, és ellentmondások fedezhetők fel a koncepcióban, örömmel tapasztalunk érdekes megoldásokat és biztató fejlődési tendenciákat. A Nerez átmeneti korszakában lépett a popzenei nyilvánosság elé. A lemezen három kiváló szám mellett olyan szerzemények is találhatók, amelyek az ötlet szintjén maradtak. Navarováék, a cseh folk jellegzetes képviselőitől eltérően, nem a dylani főikből és a morva dallamvilágból, hanem a latin-amerikai tánc- zenéből építkeznek. Ez ugyan egyéni hangot jelent a cseh folkon belül, viszont erősen leszűkíti zenei és érzelmi mozgásterüket. Az európai felfogású latin-amerikai tánczene stílusjegyeit tekintve: kerek, lezárt világ, funkciójából eredően pedig minimálisak a fejlődési lehetőségei. Alkalmazása - a zenéhez fűződő képzettársítások miatt - megnehezíti más gondolatvilág hiteles tolmácsolását. A cseh folk legjobb alkotásaihoz hasonlítható szintet három dal képviseli a lemezen: Tisícdnúmezinámi (1983), Hlava v krupobytí (1983), Pozdé na večeri (1985). Egyik közös vonásuk a latin-amerikai tánczene jelzésszerű használata, illetve teljes mellőzése. Mindhárom dal egyéni hangulatú, eleven gondolati egész, mely célszerű hangszerelés, kifejező hangszerjáték, őszinte szöveg és kiváló ének összjátéka révén jött létre. Nem véletlen, hogy a dalokat Zuzana Navarová énekli, a férfiak csupán a vokálokat adják. Navarová kiváló énektechnikájával, sajátos hangszínezetével és hiteles szövegtolmácsolásával már korábban is felhívta magára a figyelmet. A lemezen is érett előadóként énekel - ha erre a szerzemény lehetőséget ad. A Pozdé na večeri idegesen vibráló, biztonságra és szeretetre vágyó, kiábrándult lányszereplője maradandó élmény. A lemez további dalai vontatoknak tetszenek, kidolgozásuk - egykét figyelemreméltó zenei ötlet kivételével - felszínes munkára utal. A már elért magasabb szint megtartásához határozottabb és tisztább elképzelésekre, nagyobb stílusszabadságra és a zenei ötletek következetesebb megvalósítására van szükség. Kár egy zenei prekoncepció Prokrusztész-ágyába kényszeríteni minden gondolatot. Teret kellene engedni az öntörvényű fejlődésnek és a fantáziát szabadon engedő játéknak. GYUROVSZKY LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 4 1987. V. 4.
