Új Szó, 1987. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1987-04-14 / 87. szám, kedd

Ha gond van a gyerekkel... Nevelésről - egy pedagógus-házaspárral A tanító és a futballbíró j j r\ munkájához mindenki ért“ - hallottam nemrég egy peda­gógus szájából a maró gúnnyal kö­zölt ténymegállapítást. Véleményét én akkor sem vitattam és most sem vetem el, de a kíváncsiság arra késztetett, hogy felüssem a Magyar nyelv, értelmező szótárát a pedagó­gus címszónál. Ezt olvastam: ,,Álta­lában az, aki neveléssel foglalkozik. (...) iskolai v. óvodai nevelő-oktató munkával hivatásszerűen foglalkozó képesített nevelő: óvónő, tanító, tanár. “ Nos, e megfogalmazásban, azt hiszem, benne van a lényeg, az, hogy a pedagógust a képesítés és a hivatásszerűen végzett munka te­szi pedagógussá, ebben különbözik tőlünk, akik ugyan érthetünk a peda­gógiához, de botorság lenne azt állí­tani, hogy többet tudunk róla, mint a hivatásos nevelők. De hogyan vé­lekedik e kérdésről a Nádasdi há­zaspár, aki közel két évtizede gya­korló pedagógus, s diákszinjátszó csoportjuknak, illetve népitánce­gyüttesüknek köszönhetően neve nem csak a Királyhelmeci (Krá­ľovský Chlmec) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában, hanem Gö- mörben és a Csallóközben is ismert. Nádasdi János:- Cseppet sem baj - sőt kívána­tos is lenne hogy minél több ember értsen a pedagógiához. A gyereket különben is a szülőktől kezdve a postáson át a buszsofőrig mindenki neveli, hiszen a környezet hatással van rá. A baj ott kezdődik, hogy ha gond van a gyerekkel, akkor ezért sokan csak a pedagógust okolják.- Csak a szülők hajlamosak erre?- Nem csupán ők. Ahhoz, hogy a gyerekek még jobb eredményeket ... közben tudásban, érzelmekben gazdagodnak. (Molnár János felvételei) érjenek el, a szülőknek, a pedagó­gusoknak, a tankönyvíróknak, az is­kolaigazgatóknak és a tanfelügye­lőknek nagyon komolyan együtt kel­lene működniük.- Úgy tapasztalja, hogy ez nincs így?- Alkotó együttműködésre gon­dolok, és ez sok esetben hiányzik. Igaz, direktívákat egyszerűbb ránk kényszeríteni. Nézze, az új oktatási programra való átállás nem ment könnyen, de megbirkóztunk vele, közben persze tapasztalatokra is szert tettünk. Ennek ellenére nehéz­ségek most is vannak. Az az igaz­ság, hogy nehéz tartani az iramot, sok a tananyag, a gyerekek képes­ségei pedig nem egyformák, s arra nem nagyon futja az időnkből, hogy a gyengébbekkel többet foglalkoz­zunk. Olyan ez, mintha ugyanazon a pályán állna rajthoz a repülőgép, az autó és a bicikli. Pedagógiánk kevésbé számol a differenciálással, pedig ez az élő természetben na­gyon is meghatározó, elég, ha a ki­választódást illetően Darwin tudo­mányos alapossággal alátámasztott felismeréseire gondolunk... Hilda asszony viszi tovább a gon­dolatot:- Az is baj, hogy túlterheltek a gyerekek, a természetes mozgási­gényük nincs kielégítve. Az alapis­kolásoknak naponta legalább három és fél órát kellene játszaniuk, de mikor? Négy óránál hamarabb haza sem kerülnek az iskolából, mert dél­után tartjuk a nem kötelező tantár­gyakat, ekkor készítjük fel őket a kü­lönböző olimpiákra, ekkor mennek zeneiskolába, és sorolhatnám a to­vábbi elfoglaltságokat. Nem is cso­da, hogy holtfáradtan érnek haza.- A fáradtság, a túlterheltség, gondolom, leginkább azokon a tanu­lókon mutatkozik meg, akik nehe­zebben sajátítják el az új ismerete­ket. Vajon a pedagógusnak van-e lehetősége arra, hogy erőt öntsön ezekbe a gyerekekbe?-Természetesen van, csak meg kell találni a helyes motivációt és ez a művészet a pedagógiában - mondja Nádasdi János. - Miről is . . közösségi embert is csak kö­zösségben lehet nevelni. van szó? Egy gyerkőcnek a huszon­kilenc ötös mellé hiába írok be még ötöt - ő ezt fel sem veszi, lehet, hogy még nevetni is fog rajta. Az ilyen gyerekekhez másként kell viszo­nyulni. Mondok egy példát. Volt egy rendkívül tehetséges futballista az iskolában, egy cigány gyerek. Csak­hogy, ha sütött a nap, akkor azért, ha pedig szél fújt, akkor azért nem jött iskolába. Egyszer behívattam magamhoz és csendes, de határo­zott hangon azt mondtam neki: „Ha még kétszer meglátom a hiányzók között a neved az osztálykönyvben, nem hogy a csapatból, a keretből is kidoblak!“ Kerületi ligát fociztunk ak­kor. Az intésnek volt foganatja.- Én úgy érzem - mondja Nádas­diné -, hogy többet kellene fog­lalkoznunk a gyerekek erkölcsi és esztétikai nevelésével is. Sajnos az iskolában erre kevés óraszám jut. A japánokat ma az egész világon csodálják, csodálják magatartásu­kért, s azokért a magas színvonalú termékekért, amiket előállítanak. Ol­vastam, hogy a japán alapiskolában a három legfontosabb tantárgy a testnevelés, az erkölcsi és az esztétikai nevelés. Azt tartják, ha egy ember ezekkel az adottságokkal fel van vértezve, a többi ismeretet és a szakmát könnyen megtanulhatja. Ebben alighanem van valami igaz­ság, mert, ha valaki például trehány ember, lehet akármilyen kiváló szak­ember, hanyagsága előbb-utóbb megmutatkozik.- Meggyőződésem - folytatja Ná­dasdi János -, hogy közösségi em­bert is csak közösségben lehet ne­velni. Ezt a kérdést csak az osztály- főnöki órán nem lehet elintézni. Ami pedig az esztétikai nevelést illeti, hát itt valóban vannak tartalékok. Töb­bet kell tennünk, ez kétségtelen. Az úgynevezett nevelő koncertek ritkán sikerülnek. A pedagógusok szé­gyenkeznek a tanulók viselkedésé­ért, mert képtelenek fegyelmezni őket. Többnyire persze az a baj, hogy ezekre a komolyzenei hang­Arabul és japánul is Spejbl és Hurvinek, a róluk elne­vezett prágai marionettszínház örö­kös tagjai, ünnepelt művészeknek kijáró sikerben fürödhetnek nap mint nap, immár több mint hatvan éve. Elmondható: mindketten világsztá­rok. A sok humorral megáldott bölcs Spejbl apó és fiacskája, a kedves és mókás Hurvinek világszerte régi is­merősei a gyermekeknek és a me­séket kedvelő felnőtteknek. A bábtársulat hazai előadásain mindig telt ház fogadja a két karak­teres fabábu kalandjait. Nincs ez másképp a külföldi vendégszereplé­seken sem, hiszen Spejblék gyakor­ta kerülnek képernyőre a világ szá­mos országában. S a gyerek, aki a televízió jóvoltából megismeri őket, boldogan szalad a színházba, hogy „élőben“ js találkozhasson velük. A két bábu: „nyelvzseni' A cseh és a szlovák mellett 16 nyelven beszélnek, megszólalnak - ha kell - arabul és japánul is. A jelenetek szövegét mindig nagy körültekintés­sel ültetik át az idegen nyelvre. Külö­nösen ügyelnek arra, hogy a fordítás során ne vesszen el a mondanivaló, a vezérfonal. S ami még nehezebb: idegen nyelven is maradéktalanul .érvényesüljön a hamisítatlan cseh humor, ami nélkül a két bábu nem volna az, aminek ismeri őket a világ. A marionettszínház együttese so­kat utazik. Tavaly a csehszlovákiai körúton kívül Japánban és az NSZK 12 városában jártak. Úgy tűnik, Ja­pán nem tud betelni velük. A tavalyi negyedik japáni meghívás volt. Két aranylemez, sok-sok video­felvétel is őrzi a halhatatlan bábfigu­rák történeteit. (b) Akár a méreg (cseh) Egy középkorú férfi és egy fiatal nő szerelmi története. Ismerős té­ma? Ki tudja, hányadszor láthatjuk vásznon a másodvirágzását élő férfi érzelmi fellángolását, a nagy szerelem útvesztőit? Ilyen hirtelen támadt nagy érzés méregként hat - állítják e cseh komédia alkotói -, fizikai-lelki kínokat, gyötrődést okoz, s csápjai közül nem könnyű szabadulni. Áldozatául esik Hnyk mérnök, egy prágai vállalat osztályvezetője is. Jogász feleség, két felnőttkorú Zdenék Svérák, a cseh film főszereplője gyermek, jelentéktelen szeretők, kalandok; lelkiismeretes munka­erő, megbízható főnök, jó képes­ségű, de ambíció nélküli kishiva- talnok, rutinszerűen végzett mun­ka. Ez, ennyi Hnyk mérnök élete, ilyen szürkén, lehangolóan unal­masan telnek napjai, már évek, évtizedek óta. S monoton életét, mindennapjainak lélekölő egyhan­gúságát váratlanul megzavarja Julka, a vállalat szlovákiai fiókjá­nak munkatársa, aki bájával ma­gával ragadja hősünket. Alaposan kizökkenti sztereotip életformájá­Csulandra ból, felkavarja a körülötte levő ál­lóvizet. Hnyk mérnök eszeveszet­ten belehabarodik a fiatal asz- szonyba, aki körül csak úgy siste­reg a levegő. A végzet asszonya­ként robban be életébe, a társa­dalmi és erkölcsi szakadék szélé­re juttatva a férfit. Elindul a lejtőn, nincs megállás. Vagy mégis? Izgalmas, szellemes szórako­zást nyújt Vit Olmer rendező filmje (a forgatókönyvet Karéi Zidek re­génye alapján Jiŕí Just és a rende­ző irta). Úgy szórakoztat, hogy közben elmélke­désre, a látottak továbbgondolá­sára is késztet. Az Akár a méreg ugyanis életsze­rű produkció, al­kotóinak humora intellektuális, a nagy szerelem veszélyességét groteszk-fanyar színekkel érzé­keltetik; nyitott szemmel járnak a világban, jól megfigyelik a helyzeteket, az emberi magatar­tásokat, jelleme­ket, s tapasztalataikat sikeresen dolgozzák fel a filmben. Azt is mondhatnánk, hogy mindennapi életünk sodrában a legközvetle­nebb valóság jelenségével szem­besítik a nézőt. A pontos színész­vezetés is a rendező munkáját dicséri. Zdenék Svérák, az osz­tályvezető mérnök alakítója képes volt ráhangolódni az alkotók fa­nyar humorú, tragikomikus stílu­sára. Ivona Krajčovičová, a férfi életének megszépítője-megrontó- ja fiatalos lendülettel, hitelesen alakítja a csábító szerepét. (román) lis, izgalmasabb a lélektani szál, az ideggyógyászati szanatóriumban játszódó cselekmény; az államférfi az igazságszolgáltatás elől ugyan­is ide menekíti akaratgyenge fiát. A szanatóriumban a „beteg“ Puiu annak az orvosnak a gondozásá­ba kerül, aki korábban a paraszt­lány szerelme volt. A pszichiáter mellőzi a formális kezelést, csak beszélget betegével, szerelme el­rablójával és gyilkosával. Kérdé­seivel szörnyű lelkiismeret-furda- lást ébreszt a fiatalemberben, akit lázálom gyötör: ismét felidéződik emlékezetében mindaz, amit elfe­ledettnek hitt már. Még gyermek­Jelenet a román filmből korában, 1907-ben apja magával vitte a parasztlázadók kivégzésé­re, akik haláluk előtt csulandrát jártak; a tánchoz menekülő egy­szerű emberek megalázottságát, fájdalmát és nemességét átérez­ve, Puiu önmaga felett ítélkezik. Sergiu Nicolaescu rendező el­beszélésmódja, a színészi játék, a remek operatőri munka a pro­dukciót a román filmgyártás ki­emelkedő alkotásává emeli, bár a filmváltozat - amint azt a hazai kritika is megállapítja -, nem éri el a regény kvalitásait. A kalandfilmjei révén nálunk is ismert Sergiu Ni- colaescunak ez a huszonegyedik játékfilmje és a Csulandra számos szórakoztató mű után fontos állo­más művészi pályáján. _ym­ÚJSZÚ 4 1987. IV. versenyekre a gyerekek nincsenek felkészítve, a zenei műveltségük pe­dig nagyon hiányos. Igaz, kivételek is vannak. AmiRor a Szőttes Népmű­vészeti Együttes szerepelt nálunk, a gyerekek szinte pisszenés nélkül figyeltek. Szerintem azért, mert a Szőttes tagjai megtalálták annak módját, hogyan kell értelmes dol­gokkal lekötni a gyerekek figyelmét.- Ez, gondolom, azzal is össze­függ, hogy növendékeik népzené­ből. illetve néptáncművészetből bő­ven kapnak Ízelítőt...- Ez kétségkívül így van - mond­ja Nádasdiné hiszen János Kiss Gáborral, Szivalics Máriával, illetve a Kanócz Sándor vezette Szeredás parasztzenekarral tényleg szívü­gyüknek tartják, hogy minél több gyerekkel megismertessék a népi tánc lelket gazdagító erejét. Szük­ség van erre. A próbákon a gyere­kek feloldódnak, a mozgásigényük is kielégül, közben tudásban, érze­lemben gazdagodnak. Ugyanez el­mondható színjátszóinkról is. Van, amikor egyszerre két színpadot is vezetnem kell. Népitáncosainknak az a lehetőségük is megvan, hogy később a Bodrogközi Népiegyüttes­ben táncoljanak. Sajnos, a színját­szásban már korántsem ilyen ideális a helyzet. A királyhelmeci gimnázi­umban hosszú évek óta se irodalmi színpad, se színjátszócsoport nincs.- Csakugyan, milyen a kapcsolat a királyhelmeci iskolák tantestületei között?- Nem mondhatom, hogy jó. Tud­ja, úgy van ez, hogy mindenki teszi a magáét és a másikkal már nem törődik. Egyedül az óvodával van némi együttműködésünk. Velük évente legalább egyszer, a beiratko­záskor találkozunk. A gimnázium és a többi iskola tantestületeivel közös rendezvényeink, találkozóink nin­csenek - mondja Nádasdiné.- Olyanok ezek az iskolák itt ná­lunk, mint a különálló fogaskerekek - folytatja Nádasdi János. - Maguk­ban működnek, forognak, csak a fo­gak nem illeszkednek egymáshoz. Meggyőződésem, hogy sok nevelési és oktatási kérdésben lenne mit megbeszélnünk, szükség lenne a véleménycserére. Nem tudom, hány pedagógus van Királyhelme- cen, de vagy száznyolcvanan-két- százan vagyunk. Milyen nagyszerű lenne, ha mindenki csak egy ren­dezvény megszervezését magára vállalná! Mennyi értelmes dolgot csi­nálhatnánk, csak össze kellene fog­ni a társaságot. Ennek pedig nem csak az iskola, a város is hasznát láthatná! Ennyi a beszélgetés, amelyből különösebb következtetéseket nem akarok levonni, de úgy érzem, hogy a felvetett problémákat érdemes lenne Királyhelmecen - s nemcsak ott - végiggondolni, és talán nem is csak a pedagógusoknak, hiszen a város vezetői is tehetnének egyet s mást annak érdekében, hogy azok a bizonyos fogaskerekek mielőbb egymáshoz illeszkedjenek. A dós vagyok még beszélgető partnereimről néhány alapin­formációval: Nádasdi János a Ki­rályhelmeci Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola biológia-mezőgazdász szakos pedagógusa, Hilda asszony, a felesége ugyanennek az iskolának a pionírvezetője, a városi nemzeti bizottság képviselője. SZÁSZAK GYÖRGY Fontos szerepe van a történe­lemben a címadó román népi táncnak, hiszen a húszas évek aranyifja egy falusi mulatságon* csulandrát járva, ismerkedik meg egy gyönyörű parasztlánnyal, akit a miniszter papa megkér a fia számára. A fiatalok házasságát az igazságügyminiszter kényszeríti ki, hogy a családi vért fölfrissítse, s megmentse a hanyatló dinaszti­át. Megvásárolja a szüleitől a bá­jos lányt, kitaníttatja, úrinővé for­málja. De csak a testét sikerül megvennie, a lelkét nem, a lány ugyanis nem tudja elfelejteni a fa­lubeli orvost, élete nagy szerel­mét. Ezért lett boldogtalan Puiu házassága, mely tragédiával vég­ződik: a férj meggyilkolja a fele­ségét. Regényadaptáció ez a lélektani dráma, forgatókönyve Liviu Reb- reanunak, a huszadik századi ro­mán irodalom egyik legjelentő­sebb képviselőjének müve alapján készült. Rebreanu (1885-1944) erőteljes realizmussal ábrázolja az első világháború előtti és utáni társadalmi viszonyokat, hőseit két tűz - a szerelem és a szerzés, a felemelkedés - égeti, de az utóbbi elpusztítja őket, hiszen kár­ba vész a miniszter minden erőfe­szítése, amit családja fölemelke­désére fordított. A sajátságos pa­rasztromantikával fűszerezett sze­relmi történet meglehetősen baná-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom